(saját kezdeményezésű vélemény)
Előadó: Krister ANDERSSON
Közgyűlési határozat: 2020.2.20.
Jogalap: :az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
Illetékes szekció: „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen: 2020.6.24.
Elfogadás a plenáris ülésen: 2020.7.16.
Plenáris ülés száma: 553.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott) 209/1/6
1. Következtetések és ajánlások
1.1 Az EGSZB szerint megalapozott indokok vannak arra, hogy egységes szabályokat hozzunk létre az EU-n belül a globális felmelegedés elleni küzdelem érdekében, és ezekből kiindulva nemzetközi tárgyalásokat kezdjünk más kereskedelmi tömbökkel.
1.2 Az eddigi megbeszélések középpontjában a jogszabályok és a környezetvédelmi adók - különösen a kibocsátás csökkentését szolgáló adók - álltak. Az EGSZB azzal érvel, hogy szükség van a globális felmelegedés globális, átfogó és szimmetrikus módon történő megközelítésére, figyelembe véve a légkör CO2-szintjét is.
1.3 Az Európai Bizottság a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését szolgáló munkájában az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerére (ETS) összpontosított. Az EGSZB úgy véli, hogy a jövőben hasznos és szükséges lehet emellett olyan új adózási intézkedések kidolgozása is, melyek kiegészíthetik az EU hatályos kibocsátáskereskedelmi rendszerét és a nemzeti szén-dioxid-adókat, létrehozva egy hatékony és szimmetrikus szakpolitikai keretet a növekvő CO2-kibocsátás elleni fellépéshez.
1.4 Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság megközelítését, mivel az jó lépésnek tűnik egy, az egész gazdaságra kiterjedő, hatékonyabb szén-dioxid-árazás kialakítására. Egy ilyen eszközt további kiegészítő eszközökkel kell ösz- szehangolni, beleértve az EU belső piacán érvényes adózás új megközelítését egy koherens szakpolitikai keretben, valamint egyéb hasonló eszközökkel, melyeket más joghatóságokban alkalmaznak világszerte.
1.5 Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy a szén-dioxid-szint hatékony csökkentésére irányuló erőfeszítések harmonizációja érdekében tegyen konkrét kezdeményezéseket egy hasonló szénadónak a tagállamokban történő bevezetésére. Az ideális eredmény egységes feltételek kialakítása lenne az EU egységes piacán a megadóztatandó kibocsátások/csökkentések, valamint a légkörben lévő CO2-szintre gyakorolt azonos hatásra vonatkozó konkrét adózási módszerek és mértékek tekintetében.
1.6 Az EGSZB úgy gondolja, hogy a globális felmelegedés még az új adók és kiegészítő intézkedések végrehajtása mellett is valószínűsíthetően folytatódni fog, kivéve ha sikerül a már kibocsátott CO2-t kivonni a légkörből.
1.7 Az EGSZB támogatja, hogy célhoz rendelt beruházások révén szén-dioxid-leválasztási és - tárolási (CCS), illetve szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási (CCU) technológiák kerüljenek kifejlesztésre, uniós és nemzeti szinten egyaránt, mivel ezek hozzájárulnak a CO2-kibocsátások hatásának csökkentésére irányuló célkitűzéshez, továbbá, általánosabban véve, mind az ENSZ által meghirdetett fenntartható fejlődési célokhoz, mind az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás célkitűzéseihez.
1.8 A tagállamoknak különösképpen átfogó és szimmetrikus környezetvédelmi adópolitikát kell elfogadniuk a CO2-nek a globális felmelegedésre gyakorolt hatása miatt. Szükség van pozitív és negatív kulcsokat egyaránt tartalmazó adók bevezetésére. A CO2-adókból származó bevételeket a CO2 csökkentését szolgáló technológiák ösztönzésének finanszírozására kellene használni helyi, regionális és nemzeti szinten.
1.9 Az EGSZB felhívja a figyelmet a szén-dioxid csökkentését szolgáló egyéb szakpolitikai eszközökre. Ezek az új technológiáktól a területrendezés új gyakorlatáig terjednek, melyeket uniós és nemzeti szinten egyaránt ösztönözni és támogatni kell. A legfontosabb, hogy az erdők természetes úton távolítják el a szén-dioxidot, a fák pedig különösen jól képesek tárolni a légkörből fotoszintézis révén eltávolított szén-dioxidot. Az erdők bővítésével, helyreállításával és a helyes erdőgazdálkodással tovább növelhető a fotoszintézis ereje a CO2 elleni küzdelemben.
1.10 Miközben az erdészeti termékek értékesítésekor a tulajdonosnak jövedelemadót kell fizetnie, el kell ismerni, hogy a fák ültetése és az erdő növekedése csökkenti a légkör CO2-tartalmát, ezért ezt a globális felmelegedés szimmetrikus adózási megközelítése alapján negatív CO2-adóval kell ösztönözni. Ez fontos intézkedés lenne a klímacélkitűzések eléréséhez.
1.11 Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy hatékony intézkedéseket kell végrehajtani, méghozzá mindenki számára társadalmilag elfogadható módon.
2. Általános megjegyzések
2.1 A globális felmelegedés mindenkit érintő gond, és a kormányok hatékony módszereket keresnek, melyekkel korlátozható a hőmérséklet globális emelkedése. Több tényező járul hozzá a globális felmelegedéshez, de a szén-dioxid (CO2) kibocsátása kiemelt jelentőségű.
2.2 A CO2 az emberi tevékenységek során leggyakrabban keletkező üvegházhatású gáz, mely 64%-ban járul hozzá az ember okozta globális felmelegedéshez * . Ennek az üvegházhatású gáznak a légköri koncentrációja az elmúlt évtizedek során számottevően emelkedett, és jelenleg 40%-kal magasabb, mint az iparosodás kezdetekor.
2.3 A Föld felszínének átlaghőmérséklete a 19. század vége óta 0,9 Celsius fokkal emelkedett * . Ezt a változást a szén-dioxid légkörbe való kibocsátásának növekedése és más ember okozta kibocsátások mozdították elő, melyekről számos kutató azt állítja, hogy felelősek a globális hőmérséklet általános emelkedéséért.
2.4 Az emberi tevékenységek megváltoztatják a szénkörforgást, azzal, hogy több CO2-t bocsátanak a légkörbe - így befolyásolva a természetes elnyelők, például az erdők, azon képességét, hogy CO2-t távolítsanak el a légkörből -, valamint azzal, hogy hatással vannak a talajok szén-dioxid-tároló képességére. A legtöbb CO2-t generáló emberi tevékenység a fosszilis tüzelőanyagok - szén, földgáz és olaj - elégetése energianyerési és szállítási célokra, ezt követik bizonyos ipari folyamatok és földhasználati gyakorlatok.
2.5 Jelenleg Ázsia a világ legnagyobb regionális kibocsátója, mely a globális kibocsátás 53%-áért felelős. Ezen belül Kína kibocsátása 10 milliárd tonna (a világ összkibocsátásának több mint egynegyede), Észak-Amerika a második legnagyobb kibocsátó (a globális kibocsátás 18%-ával), ezt szorosan követi Európa 17%-kal * .
2.6 A CO2-kibocsátásnak a Föld hőmérsékletére és az éghajlatváltozásra gyakorolt hatása egyre fontosabb kérdés a közvélemény és a civil társadalom, valamint a politikai pártok számára, uniós és nemzeti szinten egyaránt.
2.7 Az Európai Bizottság a maga részéről politikai napirendjén első számú prioritássá tette a klímaváltozás elleni konkrét kezdeményezések kidolgozását, mint például a zöld megállapodást * , mielőtt 2020 első hónapjaiban arra kényszerült, hogy a Covid19-vészhelyzetre összpontosítson.
2.8 A zöld megállapodás * az új Európai Bizottság politikai napirendjének sarokköve. Hatékony választ kíván adni a jelenlegi környezeti kihívásokra, és olyan növekedési stratégiát jelent, melynek célja, hogy az EU-ban 2050-re nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást érjünk el.
2.9 A zöld megállapodás az európai gazdaság fontos ágazatait fogja át, köztük a közlekedést, az energiaszektort, a mezőgazdaságot, az építőipart és olyan konkrét ipari területeket, mint az acél- és a cementipar, az IKT, valamint a textil- és vegyipar. Az Európai Bizottság jelenleg az első európai klímarendeleten, valamint további speciális stratégiákon és beruházásokon dolgozik, melyek célja a zöld gazdasági növekedés támogatása. A Méltányos Átállást Támogató Alap fontos, de esetleg bővíteni kellene a forrásait * .
3. A CO2 csökkentésére használható lehetséges politikai eszközök *
3.1 Számos tevékenység okozhat olyan környezetszennyezést, amely hátrányosan érinti a gazdaság más szereplőit. Ezeket a hatásokat nem feltétlenül veszik figyelembe, amikor az ilyen tevékenységekről döntéseket hoznak, vagyis úgy folytatják az adott tevékenységet, hogy nem veszik figyelembe annak külső hatásait. azaz nem számol a tevékenység valódi társadalmi költségével. Fontos a szennyezés társadalmi költségével számolni a döntések meghozatalakor. Ez történhet úgy, hogy adót vetnek ki az adott tevékenységre. így az externáliát beépítik a döntésbe, és a szennyezés az általa okozott költségnek megfelelően csökken.
3.2 Egy adott tevékenység ugyanakkor a teljes szennyezési szint csökkenését is eredményezheti, tehát pozitív externáliát is jelenthet. Az ilyen tevékenységeket ösztönözni kell annak érdekében, hogy azokat olyan mértékben bővítsék, hogy a hasznukért teljes ellentételezés járjon. Ez történhet úgy, hogy támogatást vagy negatív adót vezetnek be.
3.3 Mivel a CO2-kibocsátások hatása globális szinten jelentkezik, a szennyezés árának azonos negatív hatás esetén mindenütt ugyanannyinak kell lennie. Az adó bevezetése csak így lesz költséghatékony. Ezért tehát globális megközelítésre van szükség * .
3.4 Azt azonban nehéz pontosan megállapítani, hogy mennyi CO2-t hoz létre egy adott tevékenység, és nincs olyan világpiac, melyen egységes adót lehetne kivetni a CO2-t termelő tevékenységekre. Ezért az országoknak szétaprózott, egyedi intézkedésekhez kellett folyamodniuk. Fontos a meghozott intézkedések nagyobb régiókra és több szennyező tevékenységre való kiterjesztése.
3.5 Az EGSZB úgy gondolja, hogy megalapozott indokok vannak arra, hogy egységes szabályokat alkossunk az EU-n belül, és ezek alapján nemzetközi tárgyalásokat kezdjünk más kereskedelmi tömbökkel.
3.6 A kereskedelmi engedélyek EU-ban és másutt való alkalmazása az egyik mód annak megoldására, hogy a kibocsátott CO2 után tonnánként egységes árat lehessen megállapítani.
3.7 Az eddigi tárgyalások középpontjában azonban a jogszabályok és a környezetvédelmi adók - különösen a kibocsátás csökkentését szolgáló adók - álltak. Az EGSZB azzal érvel, hogy szükség van a globális felmelegedés átfogó és szimmetrikus módon történő megközelítésére, figyelembe véve a légkör jelenlegi CO2-szintjét.
3.8 Mivel a légkörben lévő CO2 szintjének csökkentése a globális felmelegedés ellen hat, egyformán jótékony hatású a CO2-kibocsátás meghatározott mennyiséggel való csökkentése, illetve ugyanakkora CO2-mennyiségnek a légkörből való eltávolítása. Ezért a szint növelését és csökkentését szimmetrikusan kell kezelni. Ez azt jelenti, hogy a CO2 légkörbe juttatásáért (a szennyezésért) többletköltséget (adót) kell meghatározni, míg a CO2-szint csökkenését eredményező tevékenységekért támogatást (negatív adó) kell nyújtani.
3.9 Azonban eddig szinte kizárólag a további kibocsátás megelőzése állt a középpontban. Még új adók és kiegészítő intézkedések bevezetése mellett is valószínűsíthető a globális felmelegedés folytatódása, kivéve ha sikerül korábban kibocsátott CO2-t kivonni a légkörből. Az EGSZB ezért úgy gondolja, hogy a tagállamoknak szimmetrikus intézkedéseket kell bevezetniük.
3.10 A szén-dioxid-kibocsátás megadóztatásának, illetve a légkörben lévő CO2-mennyiség csökkentéséért járó negatív adónak az a célja, hogy hatással legyen a magatartásra és internalizálja a globális felmelegedés externáliáját. Az adó/támogatás azonban hatással lesz a termelési és foglalkoztatási lehetőségekre is a gazdaság minden szektorában. Nem vehetjük eleve nyilvánvalónak, hogy a pozitív és a negatív adó mértékének azonos nagyságúnak kell lennie * .
3.11 Nagyon fontos a fenntartható beruházásokat támogató különféle ösztönzők összehangolása, de ehhez figyelembe kell venni a kapcsolódó pozitív externáliákat is. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó mutatók kapcsán alkalmazott harmonizált módszertannak útmutatóként kell szolgálnia más hatások kiszámításához.
3.12 Annak érdekében, hogy a szén-dioxid-mentes gazdaságba való átmenetet gazdaságilag megalapozottabbá és politikailag hitelesebbé tegyük, minél hamarabb intézkedéseket kell hozni a fosszilis tüzelőanyagok ágazatának nyújtott közvetlen és közvetett támogatások csökkentésére, amely hatalmas környezeti költségek okozója.
3.13 Mivel az európai zöld megállapodás finanszírozási igénye nagyon nagy és a közös uniós költségvetési források meglehetősen korlátozottak, fontos szerep hárul a magánszektorra. Ezt a többéves pénzügyi keretről való megállapodás során számításba kell venni. A CO2-adók azonban elsősorban a háztartások, a cégek és a közintézmények magatartásának megváltoztatása céljából, nem pedig bevételi forrásként születtek. Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy hatékony intézkedéseket kell végrehajtani, méghozzá mindenki számára társadalmilag elfogadható módon.
4. Kibocsátáskereskedelmi rendszerek
4.1 A CO2-kibocsátások csökkentésének egy lehetséges politikai eszköze az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) * . Ez a „fix összkvótás kereskedés” elvén alapul. Ennek az elvnek az alapján bizonyos üvegházhatású gázok kibocsátására meghatároznak egy összkvótát, melyet a rendszer alá tartozó létesítmények kibocsáthatnak. Ezt az összkvótát idővel csökkentik, így kikényszerítve az összkibocsátás csökkentését. Az összkvótán belül a rendszer alá tartozó cégek kibocsátási egységeket kapnak vagy vásárolnak, melyek szükség szerint forgalmazhatók * .
4.2 Az európai zöld megállapodásról szóló közlemény - COM(2019) 640 - szerint az Európai Bizottság az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében 2021 júniusáig több idevonatkozó, klímával kapcsolatos politikai eszközt fog megvizsgálni * . Ez magában foglalja majd a jelenlegi uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert, mindenekelőtt a meglévő rendszer lehetséges kiterjesztését új ágazatokra, valamint további fellépéseket a következőket illetően: i) tagállami célkitűzések a kibocsátások csökkentése érdekében a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli szektorokban, ii) a földhasználatra, a földhasználat-megváltoztatásra és az erdőgazdálkodásra vonatkozó szabályozás.
4.3 Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság megközelítését, mivel az jó lépésnek tűnik egy hatékonyabb szén-dioxid-árazás egész gazdaságra kiterjedő kialakításához. Egy ilyen eszközt további kiegészítő eszközökkel kellene összehangolni, beleértve az EU belső piacán érvényes adózás új megközelítését egy koherens szakpolitikai keretben, valamint egyéb hasonló eszközökkel, melyeket más joghatóságokban alkalmaznak világszerte.
4.4 Nemzetközi szinten nézve világszerte nőtt a kibocsátáskereskedelmi rendszerek száma. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS) mellett nemzeti szintű vagy nemzeti szint alatti rendszerek már működnek vagy fejlesztés alatt állnak Kanadában, Kínában, Japánban, Új-Zélandon, Dél-Koreában, Svájcban és az Amerikai Egyesült Államokban.
4.5 Az EGSZB a CO2-kibocsátások kiváltotta klímaváltozással való hatékony megküzdéshez szükséges lépésekként üdvözli a CO2 számottevő csökkentését célzó regionális kezdeményezéseket. E tekintetben az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy folytassa és fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy Európa vezető régióvá váljon ezen a területen.
5. Szén-dioxid-kibocsátási adók
5.1 Egy másik lehetséges politikai eszközt a szén-dioxid-adók jelentenek. Ezek elsősorban két módon csökkentik a kibocsátásokat: i) növelik a széntartalmú tüzelőanyagok és a szénalapú villamos energia árát; ii) következésképpen arra motiválják a cégeket, hogy tiszta energiára álljanak át, mint amilyen például a vízerőműben, naperőműben vagy szélerőműben előállított energia.
5.2 A szén-dioxid-adók, ha átgondoltan alakítják ki őket, összhangban vannak a „szennyező fizet” elvével, mely szerint a szennyező köteles viselni a szennyezés csökkentésének költségeit a társadalomnak okozott kárral arányosan, ahogyan azt az ENSZ Riói Nyilatkozata * (1992) és a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv * rögzíti.
5.3 Az Európai Bizottság a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését szolgáló munkájában az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerére (EU ETS) összpontosított. Az EGSZB úgy véli, hogy a jövőben hasznos és szükséges lehet olyan, új adózási intézkedések kidolgozása is, melyek kiegészítik az EU jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszerét és a nemzeti szén-dioxid-adókat, egy hatékony és szimmetrikus szakpolitikai keretet hozva ezzel létre a növekvő CO2-kibocsátás elleni fellépés érdekében. Kiemelkedően fontos az erőfeszítések globális szintű koordinációja, amint azt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is kellően megvilágította * .
5.4 Európában egy sor ország energiaadókat vagy részben a széntartalmon alapuló energiaadókat vetett ki. Ezek között van Svédország, Dánia, Finnország, Hollandia, Norvégia, Szlovénia, Svájc és az Egyesült Királyság * .
5.5 Svédország szedi be a legmagasabb szén-dioxid-adót: egy tonnányi szén-dioxid-kibocsátásért 112,08 EUR-t, s így az elmúlt 25 év alatt 23%-kal csökkentette kibocsátását. A svéd szén-dioxid-adót 1991-ben vezették be, akkori mértéke 250 SEK-nak (23 EUR) felelt meg egy tonna kibocsátott fosszilis eredetű szén-dioxidért, majd fokozatosan emelték, míg 2020-ban elérte az 1 190 SEK-t (110 EUR). Továbbra is ez az adó a svéd klímapolitika egyik sarokköve * .
5.6 A svéd szén-dioxid-adó ösztönzést nyújtott az energiafogyasztás csökkentésére, az energiahatékonyság növelésére és a megújuló energiaalternatívák használatára. Az adómérték fokozatos emelésével az érdekelt feleknek időt adtak az alkalmazkodáshoz, ami javította az adó ezen időszak alatt történt emelésének politikai elfogadottságát.
5.7 A svéd tapasztalatok összességében azt mutatják, hogy a kibocsátás csökkenthető, még ha ehhez a gazdaság jelentős átalakítására van is szükség. Az 1990-től 2017-ig terjedő időszakban a GDP 78%-kal nőtt, miközben ugyanezen időszak alatt az üvegházhatású gázok országon belüli kibocsátása 26%-kal csökkent, amivel Svédország a globális versenyképességi indexben a 8. helyre került.
5.8 1990-ben Finnország volt a világon az első ország, mely szén-dioxid-adót vezetett be. Az adó alapja eredetileg a hő- és a villamosenergia-termeléshez kapcsolódó széntartalom volt. Ezt az adót kiterjesztették, és most a szén-dioxidot és az energiát is megadóztatják, és a közlekedési üzemanyagokra is alkalmazzák.
5.9 Dánia 1992-ben vezetett be szén-dioxid-adót, mely az összes fosszilis tüzelőanyag (földgáz, nyersolaj és szén) fogyasztására kiterjedt. Norvégiában az összes kibocsátásnak akár 55%-ára kiterjed a szén-dioxid-adó; a fennmaradó kibocsátásokat a belföldi kibocsátáskereskedelmi rendszer fedi le * .
5.10 Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy tegyen konkrét kezdeményezéseket hasonló szénadók tagállamokbeli bevezetésére a szén-dioxid-szint hatékony csökkentésére irányuló erőfeszítések összehangolása érdekében. Az ideális eredmény egységes feltételek kialakítása lenne az EU egységes piacán a megadóztatandó kibocsátások /csökkentések, valamint a konkrét módszerek és a légkörben lévő CO2-szintre gyakorolt azonos hatásra vonatkozó konkrét adózási mértékek tekintetében. Ennek az eredménynek az elérése azonban az országspecifikus szükségletek miatt időigényes lehet.
5.11 Az ilyen CO-adók tagállamokbeli bevezetését ki kellene használni arra, hogy hasonló lépések megtételére késztessük a kereskedelmi partnereket, globális szintre terjesztve ki ezzel az erőfeszítéseket és korlátozva az európai versenyképességre gyakorolt hatást. A bonyolult kompenzációs szabályok elkerülése érdekében globális megoldásra van szükség.
5.12 Ezenkívül, amennyiben azokat helyesen tervezik meg, az adók hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez többek között azáltal, hogy termelő beruházásokat generálnak az új technológiák terén. Ez különösen igaz az olyan technológiák fejlesztésére, melyek csökkentik a már jelenleg is a légkörben lévő CO2 szintjét.
6. CCS- és CCU-technológiák
6.1 További lehetséges politikai eszköz a légkörben meglévő CO2 szintjét csökkentő technológiák alkalmazása. Ilyen technológiákra valószínűleg a kibocsátáskereskedelmi rendszer és a CO2-adók mellett is szükség lesz. Szimmetrikus megközelítésre van szükség. A már a légkörben lévő CO2 szintjét csökkentő tevékenységek ugyanolyan jó hatással vannak a globális felmelegedés mérséklésére, mint a CO2-kibocsátó tevékenységek csökkentése.
6.2 A CO2-szint csökkentését szolgáló két fő technológia a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS), illetve a szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás (CCU) * . Mindkét technológiával CO2-t vonnak ki a légkörből, majd összesűrítik a CO2-t és tárolóhelyre szállítják. Ezekben a technológiákban komoly lehetőségek rejlenek a klímaváltozás enyhítésére * . Vannak más technológiák is, és a közeljövőben várhatóan még sok más technológia is kifejlesztésre kerül.
6.3 A CCS és a CCU közötti különbség a leválasztott CO2 végső rendeltetési helyében van. A CCS esetében a leválasztott CO2-t hosszú távú tárolásra alkalmas helyszínre viszik, míg a CCU esetében kereskedelmi termékekké alakítják.
6.4 A CCU a CO2 leválasztását és ásványi anyagok, kémiai összetevők, szintetikus tüzelőanyagok és építőanyagok kiindulási anyagaként történő hasznosítását jelenti. Felhasználható a CO2-kibocsátásnak a CO2 termékekké való újrafeldolgozásával, építőanyagokban, például betonban való tartós megkötésével vagy a CO2 levegőből való közvetlen felvételéhez kapcsolódó recirkulációval történő csökkentésére. Emellett szintetikus metán előállítása révén villamos- energia-tárolásra is lehetőséget ad.
6.5 Az EU keretszabályozást hozott létre ennek az új technológiának az üzleti hasznosítására és támogatására, noha a leválasztás és a tárolás költsége továbbra is jelentős gátló tényező. A folyamat legdrágább része jelenleg a leválasztási komponens.
6.6 A legnagyobb CCS- és CCU-létesítmények ma az Amerikai Egyesült Államokban találhatók.
6.7 Európában Norvégia 1996 óta alkalmazza a CCS- és a CCU-technológiát * . Erre szakosodott létesítményekben évente millió tonnás nagyságrendben választottak le a földgázkitermelésből származó CO2-t és tárolták azt megfelelő helyszíneken, létrehozva ezzel a CCS alkalmazásának máig legsikeresebb európai példáját. Az elmúlt években Svédországban, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban és Írországban a CCS- és a CCU-technológia további változatait dolgozták ki * .
6.8 Az EGSZB támogatja, hogy célhoz rendelt befektetéssel CCS- és CCU-technológiák kerüljenek kifejlesztésre, uniós és nemzeti szinten egyaránt, mivel ezek hozzájárulnak a CO2-kibocsátások hatásának csökkentésére irányuló célkitűzéshez és általánosabban véve az ENSZ által meghirdetett fenntartható fejlődési célokhoz, valamint az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás célkitűzéseihez is.
6.9 Ha hatékonyan és költséghatékonyan csökkenteni kívánjuk a globális felmelegedést, ösztönözni kell a CCS- és a CCU-technológiákat * . Különösen a nemzeti költségvetéseknek kell döntő szerepet játszaniuk az ilyen technológiák szélesebb körű alkalmazásában azáltal, hogy előmozdítják a közberuházásokat és az adóösztönzőket. E tekintetben az Európai Bizottság mérlegeli a vonatkozó állami támogatási iránymutatások felülvizsgálatát, beleértve a környezetvédelmi és energiaügyi iránymutatásokat is, melyek módosítására 2021-ig kerül sor, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítsanak a tagállamoknak.
6.10 A tagállamoknak különösképpen átfogó és szimmetrikus környezetvédelmi adópolitikát kell elfogadniuk a CO2-nek a globális felmelegedésre gyakorolt hatása miatt. Pozitív és negatív kulcsokat egyaránt tartalmazó adók bevezetésére van szükség. A CO2-adókból származó bevételeket elsősorban a CO2 csökkentését szolgáló technológiák ösztönzésének finanszírozására lehetne használni.
6.11 A CCS és a CCU területén végzendő kutatásra szánt európai forrásokat pénzügyileg meg lehetne erősíteni és stratégiailag célzottabban lehetne felhasználni arra, hogy jobb és konkrétabb eredményeket érjünk el a CO2-leválasztási kapacitás és a tárolási alternatívák tekintetében.
6.12 A közbeszerzési szabályok szerepét nem szabad alábecsülni * . A nemzeti kormányoknak és a helyi önkormányzatoknak nagyobb mértékben és jobban ki kell használniuk a közbeszerzésekről és a koncessziós szerződésekről szóló 2014/24/EU irányelvben * , 2014/25/EU irányelvben * és 2014/23/EU irányelvben * rögzített zöld alternatívákat és speciális környezeti eszközöket. Így a nemzeti beruházások és a közkiadások, illetve az európai zöld megállapodásban előirányzott intézkedések egymással szinergiában működhetnének.
7. További eszközök a kibocsátások csökkentésére
7.1 Végül pedig az EGSZB felhívja a figyelmet a szén-dioxid csökkentését szolgáló egyéb szakpolitikai eszközökre. Ezek az új technológiáktól a területrendezés új gyakorlatáig terjednek, melyeket uniós és nemzeti szinten egyaránt ösztönözni és támogatni kell. A legfontosabb, hogy az erdők természetes úton távolítják el a szén-dioxidot, a fák pedig különösen jól képesek tárolni a légkörből fotoszintézis révén eltávolított szén-dioxidot. Az erdők területének növelésével, helyreállításukkal és a helyes erdőgazdálkodással hasznosítható a fotoszintézis ereje a CO2 elleni küzdelemben.
7.2 Miközben az erdészeti termékek értékesítésekor a tulajdonosnak jövedelemadót kell fizetnie, el kell ismerni, hogy a fák ültetése és az erdő növekedése csökkenti a légkör CO2-tartalmát, ezért ezt a globális felmelegedés szimmetrikus adózási megközelítése alapján negatív CO2-adóval kell ösztönözni. Ez fontos intézkedés lenne a klímacélkitűzések eléréséhez.
7.3 Ezenkívül természetüknél fogva a talajok is tárolnak szén-dioxidot. A legutóbbi KAP bevezetett néhány ökologizálási intézkedést, melyekkel az európai mezőgazdaság európai zöld növekedéshez való hozzájárulását kívánják fokozni. Az ilyen intézkedéseket ösztönözni kell, amennyiben kompatibilisek az élelmiszer-termelés iránti egyre nagyobb igénnyel és a környezeti célok teljesítésével. A körforgásos gazdaság emellett nagyobb lehetőségeket rejthet magában a környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzések elérése tekintetében.
Kelt Brüsszelben, 2020. július 16-án.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Luca JAHIER
