1. § A bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatait, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseket bírósági végrehajtás útján, e törvény szerint kell végrehajtani.
2. § A munkabérre és egyéb járandóságra, valamint a pénzintézetnél kezelt összegre vezetett végrehajtás foganatosítása esetén a bírósági végrehajtás szabályai irányadók akkor is, ha a pénzkövetelést közigazgatási végrehajtás vagy közvetlen végrehajtás útján hajtják be.
3. § Ha törvény másképpen nem rendelkezik, a bírósági végrehajtás szabályai irányadók a közigazgatási végrehajtás során foganatosított ingó- és ingatlan-végrehajtás esetén is.
4. § Ha ingóságot (követelést, jogot) vagy ingatlant bírósági és közigazgatási végrehajtás során egyaránt lefoglaltak, az eljárást bírósági végrehajtás útján, e törvény szerint kell tovább folytatni.
5. § (1) A bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett (a továbbiakban: adós) teljesítse a kötelezettségét.
(2) Az állami kényszer – e törvény keretei között – elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozhatja, kivételesen az adós személyiségi jogait is érintheti.
(3) Az adós személye elleni kényszercselekményt – a bíróság, illetőleg a bírósági végrehajtó (a továbbiakban: végrehajtó) intézkedése alapján – a rendőrség végzi el. A rendőrség jogosult és köteles mindazokat a kényszerítő intézkedéseket megtenni és kényszerítő eszközöket alkalmazni, amelyek a rendőrségről szóló jogszabályok szerint megtehetők, illetőleg alkalmazhatók, és az adott esetben a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek.
6. § (1) A pénzforgalmi úton érvényesíthető – e törvényben említett – pénzkövetelést azonnali beszedési megbízással kell behajtani; bírósági végrehajtásnak akkor van helye, ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre.
(2) Ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre, vagy az ügyben nincs helye azonnali beszedési megbízásnak, a végrehajtandó követelés jogosultjának (a továbbiakban: végrehajtást kérő) kérelmére a bíróság, illetőleg a végrehajtó felhívja az adóhatóságot az adós bankszámlájának közlésére. Az adóhatóság köteles a felhívásnak haladéktalanul eleget tenni.
7. § (1) A bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából, valamint a munkából eredő egyéb, rendszeresen kapott, időszakonként visszatérő díjazásából, juttatásából, követeléséből (a továbbiakban együtt: munkabéréből), illetőleg a pénzintézetnél kezelt, az adóst megillető összegből kell behajtani.
(2) Ha előre látható, hogy a követelést a munkabérre, illetőleg a pénzintézetnél kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A lefoglalt ingatlant azonban csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki.
8. § (1) E törvény keretei között a végrehajtást kérő rendelkezésétől függ, hogy az adós milyen jellegű vagyontárgyából kívánja követelésének végrehajtását.
(2) A bíróság a végrehajtási kényszer arányos, illetőleg fokozatos alkalmazása céljából a végrehajtást kérő rendelkezésétől az adós érdekében eltérhet.
9. § Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez a törvény külön nem szabályoz, a polgári perrendtartás és a végrehajtásáról szóló jogszabályok – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel – megfelelően irányadók.
10. § A bírósági végrehajtást (a továbbiakban: végrehajtás) végrehajtható okirat kiállításával kell elrendelni. A végrehajtható okiratok a következők:
a) a bíróság által kiállított végrehajtási lap,
b) az olyan okirat, amelyet a bíróság végrehajtási záradékkal látott el,
c) a bíróság végrehajtást elrendelő, letiltó, illetőleg átutalási végzése, továbbá közvetlen bírósági felhívást tartalmazó határozata,
d) a bíróság pénzbüntetésről, pénzbírságról, rendbírságról, vagyonelkobzásról, elkobzás alá eső érték és vagyoni előny megfizetésére kötelezésről, valamint bűnügyi költségről szóló értesítése,
e) a bűnügyi zárlatot elrendelő határozat.
11. § (1) A bíróság a végrehajtható okiratot a végrehajtást kérő kérelmére állítja ki.
(2) A végrehajtást kérő közölni köteles a végrehajtási kérelem előterjesztésekor
a) az adós nevét és az azonosításához szükséges adatokat, továbbá
b) az ügy körülményeitől függően: az adós lakóhelyét, munkahelyét, illetőleg székhelyét, telephelyét (a továbbiakban: székhelyét) és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helyét; e pontban felsorolt adatok közül legalább egyet közölni kell.
(3) Ingatlan-végrehajtás kérése esetén közölni kell az ingatlannyilvántartási adatokat.
12. § (1) A végrehajtási kérelmet a kellő példányban, megfelelően kitöltött végrehajtható okirat nyomtatványon kell előterjeszteni.
(2) Ha a végrehajtást kérő a kérelmét nem a nyomtatványon terjesztette elő, illetőleg a nyomtatványt nem a kellő példányban nyújtotta be, vagy nem megfelelően töltötte ki, a bíróság a hiányt pótolja, vagy felhívja a végrehajtást kérőt a hiány pótlására, illetőleg a helyes eljárásra.
(3) A bíróság a szóban előterjesztett kérelmet a végrehajtható okirat nyomtatvány kitöltésével foglalja írásba.
13. § (1) A végrehajtható okiratot akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtandó határozat
a) kötelezést (marasztalást) tartalmaz,
b) jogerős vagy előzetesen végrehajtható, és
c) a teljesítési határidő letelt.
(2) A bíróság által jóváhagyott egyezség alapján akkor is végrehajtható okiratot lehet kiállítani, ha a jóváhagyó végzést megfellebbezték. Ez a rendelkezés a közjegyző által jóváhagyott – a bírósági egyezséggel azonos hatályú – egyezségre is irányadó.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek az okiraton alapuló követelés végrehajtására megfelelően irányadók.
14. § Tartásdíj, szüléssel járó költség és tartásra irányuló járadékszerű szolgáltatás (a továbbiakban: tartásdíj) behajtására elrendelt végrehajtás esetén a végrehajtható okiratot a lejárt, 6 hónapnál régebbi tartásdíjrészletekre nézve akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtást kérő valószínűsítette, hogy
a) a tartásdíjhátralék az adós rosszhiszemű magatartására vezethető vissza, vagy
b) annak érvényesítését alapos okból mulasztotta el.
15. § Az első fokon eljárt bíróság végrehajtási lapot állít ki
a) a bíróság polgári ügyben hozott marasztaló határozata alapján,
b) a bíróság büntetőügyben hozott határozatának a polgári jogi igénnyel kapcsolatos marasztalást tartalmazó része alapján,
c) a bíróság által jóváhagyott egyezség alapján.
16. § Végrehajtási lapot állít ki
a) a közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó végzés és a közjegyző által jóváhagyott – a bírósági egyezséggel azonos hatályú – egyezség alapján a közjegyző székhelye szerinti helyi bíróság (városi, kerületi bíróság; a továbbiakban: helyi bíróság),
b) a bíróság fegyelmi bíróságának kártérítésre kötelező határozata, továbbá a közjegyzői és a bírósági végrehajtói fegyelmi bíróságnak pénzbírság és eljárási költség megfizetésére kötelező határozata alapján az adós lakóhelye szerinti helyi bíróság,
c) külföldi bírósági határozat alapján az adós lakóhelye, székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye – szerinti helyi bíróság,
d) belföldi és külföldi választottbírósági határozat és egyezség alapján az adós lakóhelye, székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye – szerinti Fővárosi Bíróság, illetőleg megyei bíróság (a továbbiakban: megyei bíróság).
17. § Tartásdíj behajtása érdekében a végrehajtási lapot a jövőben lejáró tartásdíjrészletekre nézve is ki lehet állítani. Ilyenkor csak a végrehajtási eljárás befejezéséig lejárt tartásdíjrészleteknek megfelelő összeget lehet behajtani és a végrehajtást kérőnek kifizetni.
18. § (1) Minden ügyben rendszerint egy végrehajtási lapot kell kiállítani.
(2) Több végrehajtási lapot kell kiállítani, ha
a) a követelés több végrehajtást kérőt illet meg, és a követelésnek az egyes végrehajtást kérőkre eső része a végrehajtandó határozatban pontosan meg van jelölve, vagy
b) a követelés több adóssal szemben áll fenn.
(3) A végrehajtási lap eredeti példánya a bíróságnál marad. A végrehajtási lapról annyi kiadmányt kell készíteni, hogy a végrehajtó, valamint minden végrehajtást kérő és adós (a továbbiakban együtt: felek) kapjon egyet-egyet.
19. § (1) A bíróság a végrehajtási lap kiállítását megtagadja, ha a végrehajtási kérelem teljesen alaptalan. Erről a bíróság végzést hoz, és azt a végrehajtást kérőnek kézbesítteti.
(2) Ha a végrehajtási kérelem részben alaptalan, a bíróság a végrehajtási lapot a kérelemtől eltérően állítja ki. Erről a bíróság végzést hoz, és azt a végrehajtást kérőnek közvetlenül, az adósnak a végrehajtó útján kézbesítteti.
20. § (1) Az adós lakóhelye, illetőleg székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye – szerinti helyi bíróság végrehajtási záradékkal látja el a 21–23. §-ban felsorolt okiratot.
(2) A végrehajtási záradékra megfelelően alkalmazni kell a végrehajtási lapra vonatkozó rendelkezéseket.
21. § (1) A bíróság végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza
a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
b) a jogosult és a kötelezett nevét,
c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
d) a teljesítés módját és határidejét.
(2) Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.
(3) E § alapján akkor van helye végrehajtásnak, ha a közjegyzői okiratba foglalt követelés bírósági végrehajtási útra tartozik, és ha a követelés teljesítési határideje letelt.
22. § A bíróság végrehajtási záradékkal látja el
a) a községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek a birtokvitában hozott, az elmaradt haszon, a kár és a költség megtérítésére kötelező határozatát,
b) az orvosi és az ügyvédi fegyelmi hatóságnak pénzbírság és eljárási költség megfizetésére kötelező határozatát,
c) a kézizálog-szerződésről szóló közokiratot, ha a követelés teljesítési határideje letelt,
d) azt a közokiratot és teljes bizonyító erejű magánokiratot, amely az ingatlan közös tulajdonának árveréssel történő megszüntetésére irányuló szerződésről szól, ha az okirat tartalmazza az ingatlan becsértékét, az árverési feltételeket, továbbá az eljárási költség viselésének és a befolyt vételár felosztásának a módját.
23. § (1) A bíróság végrehajtási záradékkal látja el a munkáltatónak a Munka Törvénykönyve alapján
a) a munkavállalóhoz intézett olyan – keresettel meg nem támadott – írásbeli felszólítását, amely a munkavállaló részére jogalap nélkül kifizetett munkabérnek vagy a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő más tartozásának a megtérítésére irányul,
b) a munkavállalót kártérítésre kötelező – jogerős és végrehajtható – határozatát.
(2) Az (1) bekezdésben említett írásbeli felszólítás és határozat akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a tartozásnak a munkabérből való közvetlen levonására nincs lehetőség, illetőleg az nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre.
24. § (1) A végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság – a végrehajtási lap kiállítása helyett – közvetlenül letiltó végzést hoz, ha kizárólag az adós munkabéréből kell behajtani a követelést.
(2) A letiltó végzésben a bíróság az adós munkáltatóját, illetőleg az adós számára járandóságot, illetményt, munkából eredő díjazást, juttatást, egyéb összeget rendszeresen, időszakonként visszatérően folyósító szervet vagy személyt (a továbbiakban: munkáltató) arra hívja fel, hogy – a letiltó végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül – az adós munkabéréből a végzésben feltüntetett összeget vonja le, és haladéktalanul fizesse ki a végrehajtást kérőnek.
(3) A bíróság a letiltó végzést a munkáltatónak és a feleknek kézbesítteti. A végzés elleni fellebbezésnek a letiltott összeg levonására és kifizetésére nézve nincs halasztó hatálya.
25. § (1) Az okirat végrehajtási záradékolására jogosult bíróság – a végrehajtási záradékolás helyett – közvetlenül letiltó végzést hoz, ha kizárólag az adós munkabéréből kell behajtani a követelést.
(2) A letiltó végzésben a bíróság az adós munkáltatóját arra hívja fel, hogy az adós munkabéréből a végzésben feltüntetett összeget vonja le, és – ha a végzés kézbesítésétől számított 45 napon belül a bíróságtól nem kap értesítést – a levont és visszatartott összeget fizesse ki a végrehajtást kérőnek.
(3) A bíróság a letiltó végzést a munkáltatónak és a feleknek kézbesítteti. A végzés elleni fellebbezésről a bíróság a munkáltatót haladéktalanul értesíti, és felhívja őt, hogy a levonást folytassa, de a levont összeget újabb értesítésig ne fizesse ki.
(4) Ha a letiltó végzés elleni fellebbezés esetén a másodfokú bíróság helyben hagyta a végzést, az elsőfokú bíróság a munkáltatót arra hívja fel, hogy a levont összeget fizesse ki a végrehajtást kérőnek.
(5) Ha a letiltás kérdésében hozott végzés elleni fellebbezés alapján a másodfokú bíróság megváltoztatta a végzést, a másodfokú bíróság – a végrehajtási kérelem alapossága esetén – a letiltást a határozatában mondja ki, és azt 3 napon belül megküldi a munkáltatónak.
(6) A munkáltató köteles a (4) bekezdés szerinti felhívás, illetőleg az (5) bekezdés szerinti határozat kézhezvétele után a letiltó végzésben, illetőleg a bíróság határozatában feltüntetett, az adós munkabéréből levont összeget haladéktalanul kifizetni a végrehajtást kérőnek, és köteles a végrehajtást a továbbiakban is foganatosítani.
26. § Kizárólag közvetlen letiltással kell behajtani a követelést, ha
a) ezt kívánta a végrehajtást kérő,
b) a végrehajtás tartásdíj vagy más, részletekben fizetendő összeg iránt folyik, és a munkabér végrehajtás alá vonható része az esedékes összeget fedezi.
27. § Elsősorban közvetlen letiltással kell behajtani a követelést, ha
a) a végrehajtást kérő járulék nélkül számított követelése (főkövetelés) a társadalombiztosítási jogszabály szerint a munkaviszony alapján megállapított saját jogú öregségi nyugdíj (a továbbiakban: öregségi nyugdíj) legalacsonyabb összegét nem haladja meg, vagy
b) a bíróság a 7. §-ban foglaltakra tekintettel a közvetlen letiltást tartja indokoltnak.
28. § (1) A bíróság az olyan határozatában, amellyel a munkabérben részesülő személyt tartásdíj fizetésére kötelezte, a munkáltatót egyúttal közvetlenül felhívja arra, hogy a határozatban megállapított összeget vonja le, és fizesse ki a jogosultnak.
(2) A bíróság a tartásdíj fizetésére kötelező határozat rendelkező részét a határozat meghozatalától számított 3 napon belül megküldi a munkáltatónak.
(3) A másodfokú bíróság közvetlen felhívást akkor bocsát ki, ha az elsőfokú bíróság elutasító határozatával ellentétben tartásdíjat állapított meg, illetőleg, ha az elsőfokú bíróság által megállapított tartásdíj összegét vagy a teljesítésre vonatkozó rendelkezését módosította. Ez megfelelően irányadó a Legfelsőbb Bíróságra is, ha a tartásdíjat felülvizsgálati kérelem alapján állapította meg, illetőleg módosította.
(4) E § szerinti eljárásnak akkor van helye, ha azt a jogosult kérte. E kérelem lehetőségéről a bíróság köteles a jogosultat tájékoztatni.
29. § Nincs helye közvetlen letiltásnak és felhívásnak, ha a bíróság a követelésre vonatkozólag korábban más végrehajtható okiratot állított ki.
30. § (1) A közvetlen letiltás és felhívás a végrehajtási lappal, illetőleg a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal esik egy tekintet alá. Ahol a törvény a végrehajtás foganatosításával kapcsolatban a végrehajtót említi, ott helyette a közvetlen letiltást, felhívást kibocsátó bíróságot kell érteni.
(2) Ha a közvetlen letiltást, felhívást követően az ügyben további intézkedés szükséges, ez az ügyben eljáró elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozik.
31. § Ha a végrehajtást kérő (a jogosult) bejelentette, hogy a közvetlen letiltás, felhívás nem vezetett a követelés kielégítésére, és az adós egyéb vagyontárgyát kívánja végrehajtás alá vonni, a bíróság kiállítja a megfelelő végrehajtható okiratot.
32. § (1) A bíróság, illetőleg a végrehajtható okiratot kiállító szerv a végrehajtható okiratot – a 10. § d) pontjában említett végrehajtható okirat kivételével – megküldi az adós lakóhelye, illetőleg székhelye szerinti végrehajtónak és a végrehajtást kérőnek.
(2) A végrehajtható okiratot az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye szerinti végrehajtóhoz kell eljuttatni, ha
a) ezt kívánta a végrehajtást kérő, vagy
b) az (1) bekezdés az adós lakóhelye, illetőleg székhelye hiányában nem alkalmazható.
33. § Ha az adós lakóhelyén, illetőleg székhelyén nincs végrehajtás alá vonható vagyontárgy, vagy az ott lévő vagyontárgy a követelésre nem ad teljes fedezetet, a végrehajtó a végrehajtható okirat másolatát – a foglalási jegyzőkönyv másolatával és a szükséges tájékoztató adatokkal – az adós lefoglalható vagyontárgyának helye szerinti végrehajtóhoz köteles továbbítani.
34. § (1) A végrehajtás során felmerülő költséget – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – a végrehajtást kérő előlegezi, és az adós viseli.
(2) A szakértő-becsüs közreműködésével és az árverés közhírré tételével felmerülő költséget az köteles előlegezni, aki ezeket az intézkedéseket kérte.
(3) Az állam által előlegezett végrehajtási költséget behajthatatlanság esetén az állam viseli.
(4) A felek az általuk előlegezett költség összegét kötelesek a végrehajtói letéti számlára befizetni, illetőleg nyugta ellenében a végrehajtónak átadni.
35. § (1) A végrehajtó a helyszíni eljárásáról, továbbá a jogszabályban meghatározott más végrehajtási cselekményekről jegyzőkönyvet készít. A helyszíni eljárásról a jegyzőkönyvet a helyszínen kell elkészíteni.
(2) A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell:
a) a végrehajtó, a felek és a jelen levő más érdekeltek (a felek képviselői, ügygondnok, zárgondnok, tanú, az adóssal együtt lakó nagykorú családtag stb.) nevét és lakóhelyét,
b) az eljárás helyét és idejét,
c) a végrehajtandó követelés jogcímét és összegét (tárgyát),
d) a végrehajtást elrendelő bíróság (hatóság) megnevezését, továbbá a végrehajtható okirat megnevezését és ügyszámát,
e) a végrehajtási cselekmény leírását,
f) a felek és más érdekeltek kérelmét és észrevételét,
g) a törvényben meghatározott egyéb adatokat és körülményeket.
(3) A jegyzőkönyvet a végrehajtó, a végrehajtási cselekménynél jelen levő felek és más érdekeltek aláírják. Az aláírás megtagadását és ennek okát a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
36. § (1) A végrehajtó a végrehajtás foganatosításának megkezdésekor a helyszínen adja át a végrehajtható okiratot az adósnak, és egyúttal felhívja őt az azonnali teljesítésre.
(2) Ha a végrehajtást kérő kívánja, a végrehajtható okiratot postán kell kézbesíteni az adósnak.
(3) Ha az adós távolléte miatt a végrehajtható okiratot nem lehetett a helyszínen átadni, ez a végrehajtás foganatosítását nem gátolja. Ilyenkor a végrehajtható okiratot a végrehajtási cselekményről készített jegyzőkönyvvel együtt postán kell kézbesíteni az adósnak.
37. § A végrehajtható okiratot és az egyéb végrehajtási iratokat – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó általános szabályok szerint kell kézbesíteni.
38. § (1) A végrehajtást kérő részt vehet a végrehajtási eljárási cselekmények foganatosításánál.
(2) Ha a végrehajtást kérő kívánja, őt a végrehajtási eljárási cselekmények időpontjáról előzetesen értesíteni kell.
39. § (1) Ha a végrehajtást kérő vagy az adós személyében változás állt be, a végrehajtható okirat kiállítása előtt a kiállításra jogosult bíróság (hatóság), ha pedig a változás a végrehajtható okirat kiállítása után derült ki, a végrehajtást foganatosító bíróság a jogutódlás kérdésében – szükség esetén a felek és a jogutódok meghallgatása és bizonyítás után – végzéssel (határozattal) dönt.
(2) Ha a végrehajtó tudomást szerzett a felek személyében történt változásról, a végrehajtási ügyet beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
(3) Ha a végrehajtó a végrehajtás foganatosítása előtt az adós haláláról szerzett tudomást, erről tájékoztatja a végrehajtást kérőt, és az ügyet a jogutódlás kérdésében való döntés végett az ő kívánságára terjeszti be a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
(4) Ha a végrehajtó a végrehajtás foganatosításakor szerzett tudomást az adós haláláról, és az adós hagyatékában végrehajtás alá vonható vagyontárgy van, a végrehajtó a végrehajtást foganatosítja, az adós ismeretlen jogutóda részére ügygondnokot rendel, és az iratokat beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
(5) A (4) bekezdésben említett esetben a lefoglalt vagyontárgy a bíróság döntése után és attól függően értékesíthető. A romlandó dolgot ilyenkor is azonnal értékesíteni kell.
(6) Ha a végrehajtó a végrehajtást kérő haláláról szerzett tudomást, és a jogutódja ismeretlen, a behajtott összeget bírósági letétbe helyezi.
40. § (1) A végrehajtást kérő köteles a végrehajtandó követelés megszűnését és csökkenését haladéktalanul bejelenteni a végrehajtónak. Köteles egyúttal a meg nem fizetett illetéket és az állam által előlegezett költséget – ha korábban nem történt meg – befizetni a megfelelő számlára.
(2) A végrehajtást kérő felelős a bejelentés elmulasztásából eredő költségért és kárért, valamint a meg nem fizetett illetékért és költségért.
41. § (1) Ha az adós okirattal valószínűsítette, hogy a végrehajtandó követelés alaptalan, azt már teljesítették, vagy egyébként megszűnt, a végrehajtó a bizonyítékra utalva felhívja a végrehajtást kérőt, hogy 15 napon belül nyilatkozzék a követelés fennállásáról, egyúttal az adóstól felvett
összegből a meg nem fizetett illetéket és az állam által előlegezett költséget fizesse be a megfelelő számlára. A végrehajtást kérőt figyelmeztetni kell a (3) bekezdés szerinti jogkövetkezményekre.
(2) Ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését bejelentette, továbbá a meg nem fizetett illetéket és az állam által előlegezett költséget befizette, a végrehajtási eljárás befejeződött.
(3) Ha a végrehajtást kérő elmulasztotta a nyilatkozatot, vagy elismerte ugyan az adós állítását, de a meg nem fizetett illetéket és az állam által előlegezett költséget nem fizette be, a végrehajtó az ügyet beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A bíróság a végrehajtást végzéssel megszünteti, és ebben a végrehajtást kérőt – ha a befizetés még nem történt meg – a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség befizetésére kötelezi akkor is, ha őt költségmentesség, illetékmentesség vagy illetékfeljegyzési jog illeti meg. Az utóbbi rendelkezés nem vonatkozik a költségvetési szervre.
(4) Az (1)–(3) bekezdést megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a követelés csak részben alaptalan, vagy részben nyert kielégítést, illetőleg szűnt meg.
(5) Ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését (csökkenését) nem ismerte el, az adós a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránt pert indíthat.
42. § (1) A végrehajtási cselekményeket – a munkaszüneti nap kivételével – bármely napon, reggel 6 óra és este 10 óra között lehet elvégezni.
(2) A végrehajtó munkaszüneti napon, továbbá reggel 6 óra előtt és este 10 óra után akkor járhat el, ha erre a végrehajtást foganatosító bíróság elnöke írásban engedélyt adott.
43. § (1) A végrehajtás során a végrehajtó megtekintheti és átvizsgálhatja az adós
a) lakását és egyéb helyiségét,
b) bármely vagyontárgyát,
c) gazdasági tevékenységével kapcsolatos iratait.
(2) A végrehajtás során személymotozásnak nincs helye.
44. § A végrehajtó – szükség esetén – az adós lezárt lakását, egyéb helyiségét, a hozzájuk vezető bejáratot, továbbá az adós bútorát vagy más ingóságát felnyithatja. Ha ilyenkor az adós vagy nagykorú családtagja nincs jelen, tanút kell alkalmazni.
45. § (1) Ellenszegülés esetén a végrehajtó közvetlenül a legközelebbi helyi rendőri szervhez fordul, amely köteles a végrehajtási eljárásban haladéktalanul közreműködni az ellenszegülés megszüntetése végett.
(2) A végrehajtó a rendőrség közreműködését feltünteti a végrehajtási cselekményről készült jegyzőkönyvben.
46. § (1) A végrehajtó az adós részére ügygondnokot rendel, ha az adósnak van lefoglalható vagyontárgya, de az adós
a) lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen,
b) külföldön lakik, vagy hosszabb ideig ott tartózkodik,
c) meghalt, és jogutóda ismeretlen.
(2) Nincs szükség ügygondnokra, ha az adósnak képviselője van.
47. § Ha az adós lakóhelye (tartózkodási helye) vagy munkahelye ismeretlen, és az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, a végrehajtó intézkedésére az adós lakóhelyét (tartózkodási helyét) és munkahelyét a rendőrségi, társadalombiztosítási és népességnyilvántartási szervek kötelesek a rendelkezésükre álló adatok alapján a végrehajtóval közölni.
48. § A végrehajtást foganatosító bíróság
a) köteles a végrehajtást felfüggeszteni, ha ezt kívánta a végrehajtást kérő, és a felfüggesztés másnak a jogát nem sérti,
b) az adós kérelmére – szükség esetén a felek meghallgatása után – kivételesen felfüggesztheti a végrehajtást, ha ezt az ügy körülményei nyomatékosan indokolják.
49. § (1) Ha a végrehajtható okirat vagy a végrehajtó intézkedése ellen jogorvoslattal éltek, a jogorvoslatot elbíráló bíróság a végrehajtást felfüggesztheti.
(2) A bíróság a végrehajtást azokban az esetekben is felfüggesztheti, amelyekben ezt a polgári perrendtartás vagy más törvény lehetővé teszi.
50. § (1) A végrehajtás felfüggesztésének hatálya a felfüggesztést elrendelő határozat meghozatalának időpontjában áll be.
(2) A bíróság a végrehajtás felfüggesztését azonnal közli a végrehajtóval.
(3) A felfüggesztést elrendelő határozat elleni jogorvoslatnak a felfüggesztésre nézve nincs halasztó hatálya.
51. § A felfüggesztett végrehajtást a felfüggesztést elrendelő bíróság – illetőleg a polgári perrendtartásban vagy más törvényben megállapított más bíróság – intézkedésére lehet tovább folytatni.
52. § A végrehajtás szünetel, ha
a) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt,
b) a végrehajtást kérő a végrehajtási költséget – bár köteles rá – nem előlegezte,
c) az adós a teljesítésre halasztást kapott, vagy a részletekben való teljesítést engedélyezték neki,
d) külön törvény így rendelkezik.
53. § (1) A végrehajtó a végrehajtás szüneteléséről – az okát is feltüntető – jegyzőkönyvet készít, és a jegyzőkönyv másolatát megküldi a feleknek.
(2) Ha a halasztást vagy a részletekben való teljesítést a bíróság engedélyezte, ezt – az (1) bekezdés alkalmazása helyett – fel kell jegyezni a végrehajtási ügyiraton.
54. § A végrehajtást akkor lehet folytatni, ha az 52. §
a) pontja esetén valószínűsítették, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható, illetőleg értékesíthető,
b) pontja esetén a végrehajtást kérő a költséget előlegezte,
c) pontja esetén a halasztás időtartama eltelt, illetőleg az adós a részlet teljesítését elmulasztotta,
d) pontja esetén a szünetelés törvényben megállapított oka megszűnt.
55. § A végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtást köteles végzéssel megszüntetni, illetőleg korlátozni, ha
a) ezt kívánta a végrehajtást kérő, és a megszüntetés, illetőleg korlátozás másnak a jogát nem sérti,
b) külön törvény így rendelkezik.
56. § (1) A végrehajtást elrendelő bíróság végzéssel megszünteti, illetőleg korlátozza a végrehajtást, ha közokirat alapján megállapította, hogy a végrehajtandó határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte, illetőleg megváltoztatta.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetben a végrehajtást elrendelő bíróság az adós kérelmére végzéssel arra kötelezheti a végrehajtást kérőt, hogy – teljesen, illetőleg részben – térítse vissza az adósnak a végrehajtás során kapott összeget (vagyontárgyat) és a végrehajtási költséget, illetőleg megfelelő részét. Ez akkor is irányadó, ha az adós a végrehajtás megelőzése végett önként teljesítette a kötelezettségét, és ezt igazolta. Tartásdíj címén kifizetett összeg (átadott vagyontárgy) ilyen visszatérítésének nincs helye.
57. § (1) A végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el.
(2) A végrehajtási jog elévülését általában kérelemre kell figyelembe venni; hivatalból akkor vehető figyelembe, ha az alapjául szolgáló követelés elévülését is hivatalból kell figyelembe venni.
(3) Ha a végrehajtási jog elévülését a (2) bekezdés szerint figyelembe kell venni, a végrehajtási jog elévülési határidejének letelte után előterjesztett kérelemre nem lehet végrehajtást elrendelni, és a már elrendelt végrehajtást nem lehet folytatni.
(4) A végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja.
58. § (1) Ha az adós a végrehajtó helyszíni eljárása alkalmával, illetőleg a végrehajtható okirat postai kézbesítésétől számított 15 napon belül nem fizette meg a tartozását, a végrehajtó az adós munkabérét [7. § (1) bek.] letiltja, és ilyen módon lefoglalja.
(2) A letiltásban a végrehajtó felhívja az adós munkáltatóját [24. § (2) bek.], hogy az adós munkabéréből a letiltásban feltüntetett összeget vonja le, és – a felhívásnak megfelelően – fizesse ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalja át a végrehajtói letéti vagy más számlára.
(3) A végrehajtó a letiltást megküldi a munkáltatónak és a feleknek.
(4) A tartásdíj behajtására irányuló letiltást az (1) bekezdésben említett határnap, illetőleg határidő letelte után 3 napon belül ki kell bocsátani.
59. § A munkabérre vezetett végrehajtás hatálya újabb letiltás nélkül kiterjed arra a munkabérre is, amelyet az adós – a munkáltató megváltozása esetén – az új munkáltatótól kap.
60. § A munkáltató lakóhelye, illetőleg székhelye szerinti végrehajtó a munkáltatónál a helyszínen is ellenőrizheti, hogy a munkabérre vezetett végrehajtás szabályait a munkáltató megtartja-e.
61. § (1) A végrehajtás során a munkabérből történő levonásnál azt az összeget kell alapul venni, amely a munkabért terhelő, abból a külön jogszabály szerint levonással teljesítendő adónak (adóelőlegnek), egészségbiztosítási és nyugdíjjáruléknak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad.
(2) Az (1) bekezdés szerint csökkentett összegből – e törvényben foglalt részletes szabályok szerint – általában legfeljebb 33%-ot, kivételesen legfeljebb 50%-ot lehet levonni.
62. § (1) A 61. § szerinti levonás során mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj [27. § a) pont] legalacsonyabb összegének. Ez a mentesség nem áll fenn a gyermektartásdíj és a szüléssel járó költség (a továbbiakban: gyermektartásdíj) végrehajtása esetén.
(2) Ha az adós több munkáltatótól kap munkabért, az (1) bekezdés szerinti mentesség őt abból a munkabérből illeti meg, amelyet elsőként tiltottak le.
(3) Ha az adós ugyanattól a munkáltatótól egyidejűleg több jogcímen kap munkabért, ezeket az (1) bekezdés szerinti mentesség szempontjából összevontan kell figyelembe venni.
63. § A 61. § szerinti levonás után fennmaradó összegből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét.
64. § (1) Az adóssal szemben fennálló több követelést a munkabérből a 165. §-ban megállapított sorrendben, a 166. és 167. §-nak megfelelően kell levonni.
(2) A 165. § ugyanazon pontja alá eső több követelés egymás közötti sorrendjét aszerint kell megállapítani, hogy az egyes követelésekre vonatkozó letiltások (a levonás alapjául szolgáló okiratok) közül melyik érkezett előbb a munkáltatóhoz.
(3) A bíróság a (2) bekezdéstől eltérően elrendelheti, hogy a 165. § a)–e) pontjai közül ugyanazon pont alá eső több követelést arányosan kell kielégíteni.
65. § (1) A munkaviszony alapján kapott munkabérből (a továbbiakban: munkavállalói munkabér) legfeljebb 33%-ot lehet levonni.
(2) A levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50%-áig terjedhet az alábbi követelések fejében:
a) tartásdíj (14. §),
b) az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér követelés,
c) jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás.
(3) Több letiltás esetén a levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50%-áig terjedhet.
(4) E § alkalmazása során a munkavállalói munkabérhez tartoznak a következő összegek is:
a) a munkáltató által a munkavállaló részére a betegszabadságának idejére kifizetett összeg,
b) a végkielégítés,
c) a jutalom.
66. § A 65. § a következő járandóságok letiltása esetén is irányadó:
a) a közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszony, továbbá a szolgálati viszony alapján járó illetmény,
b) a szövetkezeti tagot a munkaviszony jellegű jogviszony alapján megillető munkadíj,
c) az alkotó- és munkaközösségi tag jövedelme,
d) a tudományos továbbképzési ösztöndíjasnak a munkabér jellegű ösztöndíja,
e) bármely személynek a munkájából eredő olyan díjazása, juttatása, követelése, amelyet valamely szervtől vagy személytől rendszeresen, időszakonként visszatérően kap.
67. § (1) Az adós nyugellátásából (nyugdíjából, öregségi, munkaképtelenségi és baleseti járadékából) legfeljebb 33%-ot lehet levonni.
(2) A levonás a nyugellátásnak legfeljebb 50%-áig terjedhet az alábbi követelések fejében:
a) gyermektartásdíj,
b) jogalap nélkül felvett nyugellátás.
(3) Több letiltás esetén a levonás a nyugellátásnak legfeljebb 50%-áig terjedhet.
(4) Az árvaellátásból – legfeljebb 50% erejéig – a jogalap nélkül felvett árvaellátást lehet levonni.
68. § A táppénzből és a gyermekgondozási díjból legfeljebb 33%-ot lehet levonni az alábbi követelések fejében:
a) tartásdíj,
b) jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási juttatás.
69. § A családi pótlékból legfeljebb 33%-ot lehet levonni a jogalap nélkül felvett családi pótlék és várandóssági pótlék fejében.
70. § A szociális ellátásból legfeljebb 33%-ot lehet levonni az alábbi követelések fejében:
a) gyermektartásdíj,
b) jogalap nélkül felvett szociális ellátás.
71. § (1) A tartalékos katonai szolgálatot teljesítő tiszt, zászlós és tiszthelyettes illetményéből csak a tartásdíj címén fennálló követelést lehet levonni.
(2) A levonás a 61. § (1) bekezdése szerint csökkentett illetmény 50%-áig terjedhet.
72. § A munkanélküli járadékból, a képzésben részt vevő munkavállaló keresetpótló juttatásából és a pályakezdő munkanélküli segélyéből (a továbbiakban: munkanélküli juttatás) legfeljebb 33%-ot lehet levonni az alábbi követelések fejében:
a) tartásdíj,
b) jogalap nélkül felvett munkanélküli juttatás.
73. § (1) * A fogva tartott adós keresményéből – a 61. § (1) bekezdésében említett köztartozások levonása után és a 62. § szerinti mentességre való tekintet nélkül – le kell vonni az adós
a) eltartási költségét,
b) saját szükségleteire fordítható összeget, és
c) szabadulása idejére tartalékolt összeget.
(2) Az (1) bekezdés szerinti levonások után fennmaradó keresmény legfeljebb 50%-át bármely követelés fejében le lehet vonni.
74. § Mentes a végrehajtás alól
a) a nemzeti gondozott és a hadigondozott ellátási díja,
b) a segély, ideértve a szociális ellátásként kapott segélyt is,
c) a várandóssági pótlék,
d) a rokkantsági járadék és a vakok személyi járadéka,
e) a megváltozott munkaképességű személyt megillető keresetkiegészítés,
f) a törvényen alapuló tartásdíj, ideértve a bíróság által előlegezett gyermektartásdíjat is,
g) a nevelőszülő részére az államilag gondozott gyermek tartásáért fizetett gondozási díj,
h) az ösztöndíj, a tudományos továbbképzési ösztöndíjas munkabér jellegű ösztöndíjának kivételével [66. § d) pont],
i) a kiküldetéssel, külszolgálattal és munkába járással összefüggő költségtérítés,
j) a meghatározott kiadás fedezésére szolgáló összeg,
k) a sorkatonai, illetőleg polgári szolgálatot teljesítő személy illetménye,
l) a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő tisztes és honvéd illetménye,
m) a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő személy természetbeni ellátásának pénzegyenértéke.
75. § A munkáltató köteles az adós munkabéréből a letiltásban meghatározott összeget levonni és – a letiltásban foglalt felhívás szerint – kifizetni a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen átutalni a végrehajtói letéti vagy más számlára.
76. § A munkáltató kötelessége, hogy legkésőbb a letiltás átvételét követő munkanapon
a) értesítse az adóst a letiltásról,
b) intézkedjék, hogy a munkabér esedékessé válásakor (a kifizetésének napján) a letiltott összeget a munkabérből vonják le, és fizessék ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalják át a végrehajtói letéti vagy más számlára,
c) értesítse a letiltás foganatosításának akadályáról a letiltást kibocsátó szervet.
77. § (1) Ha az adós munkabéréből a rendszeresen, időszakonként visszatérő részletekben levonandó követelést valamelyik hónap folyamán részben vagy egyáltalán nem le
hetett levonni, az elmaradt részleteket le kell vonni, mihelyt lehetséges.
(2) Az (1) bekezdést alkalmazni kell az előző munkáltatónál és a munkaviszonyon kívül töltött idő alatt esedékessé vált részletekre is.
(3) E §-ban említett esetekben is irányadók a levonást korlátozó rendelkezések.
78. § (1) A munkáltató köteles az adós részére a munkaviszony megszűnésekor olyan igazolást kiállítani, amely feltünteti, hogy a munkabérből milyen tartozásokat, milyen határozat vagy jogszabály alapján, kinek a részére kell levonni.
(2) Igazolást kell adni arról is, hogy a munkavállalónak az (1) bekezdésben említett tartozása nincs.
(3) Ha az adós (munkavállaló) újabb munkaviszonyt létesít, köteles a tartozásigazolást a munkába lépése előtt az új munkáltatójának átadni.
(4) Az új munkáltató köteles a tartozásigazolást az adóstól (munkavállalótól) bekérni és a végrehajtást folytatni.
79. § (1) A munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelesség megszegése esetén a munkáltató a le nem vont összeg erejéig készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek.
(2) Ha a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelességet a munkáltató alkalmazottja szándékosan szegte meg, és a munkáltatótól a le nem vont összeget nem lehetett behajtani, a be nem hajtott összeg erejéig az alkalmazott készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek.
80. § (1) Ha a pénzkövetelést azért nem lehetett pénzforgalmi úton (azonnali beszedési megbízással) érvényesíteni (6. §), mert a követelés jogosultjának nincs a beszedési megbízási forgalomba bekapcsolt bankszámlája, a bíróság a pénzkövetelés végrehajtására átutalási végzést hoz.
(2) A bíróság az átutalási végzésben felhívja az adós bankszámláját vezető pénzintézetet arra, hogy a követelés összegét – a felhívásnak megfelelően – utalja ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalja át a végrehajtói letéti vagy más számlára.
81. § (1) A bíróság az átutalási végzést a pénzintézetnek azzal a rendelkezéssel küldi meg, hogy a végzésben feltüntetett követelés összegét tartsa vissza, és azt az adósnak ne fizesse ki.
(2) Az átutalási végzés jogerőre emelkedéséről a bíróság a pénzintézetet azzal a rendelkezéssel értesíti, hogy a visszatartott összeget – az átutalási végzésben foglalt felhívásnak megfelelően – utalja ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalja át a végrehajtói letéti vagy más számlára.
82. § (1) Ha a költségvetési szerv elleni végrehajtás során a pénzintézet fedezet hiánya miatt nem tudott eleget tenni az átutalási végzésben foglalt felhívásnak, a pénzintézet köteles erről az adós pénzügyi ellátását végző szervet és a bíróságot haladéktalanul értesíteni.
(2) A pénzügyi ellátást végző szerv – ha az adóst a kötelezettség a költségvetését meghaladó mértékben is terheli – a költségvetési gazdálkodás szabályai szerint gondoskodik a pénzügyi fedezet rendelkezésre bocsátásáról.
83. § (1) A pénzintézetnél elhelyezett takarékbetét, folyószámlabetét és devizabetét (a továbbiakban: takarékbetét), valamint a róluk szóló takarékbetétkönyv, illetőleg más okirat végrehajtás alá vonható az olyan jogerős bírósági határozat végrehajtása érdekében, amely
a) vagyonelkobzást rendelt el,
b) szándékos bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére kötelez.
(2) Az ügyleti biztosíték céljára szolgáló takarékbetét az ügyletből eredő követelések fejében végrehajtás alá vonható.
(3) Ha a takarékbetétben elhelyezett összeg – a büntetőügyben eljáró bíróság jogerős határozata szerint – bűncselekményből származik, az bármilyen követelés fejében végrehajtás alá vonható.
84. § (1) Ha az adós a végrehajtható okiratban feltüntetett kötelezettségét önként nem teljesítette, a végrehajtó az adós ingóságait foglalási jegyzőkönyvben összeírja, és ilyen módon lefoglalja.
(2) Az ingófoglalásra a végrehajtható okiratnak a végrehajtóhoz való érkezésétől számított 30 napon belül kerül sor. Ha a végrehajtó az adósnak a végrehajtható okiratot személyesen adta át, az önkéntes teljesítés elmaradása esetén köteles az ingófoglalást haladéktalanul elvégezni.
(3) Ha a végrehajtható okiratot postán kézbesítették, a kézbesítéstől számított 45 napon belül kell az ingófoglalást elvégezni.
85. § A foglalást lehetőleg az adósnak, illetőleg képviselőjének, távollétükben pedig az adóssal együtt lakó nagykorú családtagnak a jelenlétében kell elvégezni.
86. § (1) Lefoglalni az adós birtokában, őrizetében levő vagy más olyan ingóságot lehet, amelyről valószínűsíthető, hogy az adós tulajdonában van.
(2) Nem lehet lefoglalni az adós birtokában, őrizetében levő ingóságot, ha a rajta levő jelből vagy más körülményből minden bizonyítás nélkül kétségtelenül megállapítható, hogy az ingóság nincs az adós tulajdonában.
(3) A házassági életközösség tartama alatt a házastársaknak vagy bármelyiküknek a vagyontárgyát bármelyik házastárs ellen külön vezetett végrehajtás során is le lehet foglalni. Nincs helye a foglalásnak, ha az a házastárs, aki ellen a végrehajtás nem irányul, kétséget kizáróan igazolja, hogy a szóban levő vagyontárgy nem a házastársi vagyonközösséghez, hanem az ő különvagyonához tartozik.
87. § (1) Több ingóság esetén a lefoglalásuk sorrendjét a végrehajtó állapítja meg.
(2) A végrehajtó a foglalást addig folytatja, amíg a követelés – járulékaival együtt, ideértve az eljárás befejezéséig előreláthatóan felmerülő végrehajtási költséget – nincs teljesen fedezve. Figyelembe kell venni, hogy az adós házastársának vagyonközösségi igénye és más bejelentett igény esetén is fedezve legyen a követelés.
88. § (1) A foglalási jegyzőkönyvben – a 35. §-ban említetteken kívül – fel kell tüntetni az adós háztartásához tartozók számát, és részletesen fel kell sorolni a végrehajtás alól mentesen hagyott vagyontárgyakat is.
(2) A végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát a foglaláskor átadja a jelen levő feleknek.
(3) Ha a végrehajtó az adós távollétében foglalt, a foglalási jegyzőkönyv másolatát a 85. §-ban felsorolt más jelenlevőnek kell átadni, és az adós számára kézbesíteni kell.
(4) Ha a végrehajtó a végrehajtást kérő távollétében foglalt, a foglalási jegyzőkönyv másolatát a végrehajtást kérő számára kézbesíteni kell.
89. § (1) Nem lehet lefoglalni – még az adós beleegyezésével sem – azokat a vagyontárgyakat, amelyeket a törvény a végrehajtás alól mentesít.
(2) Ha a törvény a végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körét vagylagosan állapítja meg, a mentesség a foglalásnál jelen levő adós által kijelölt vagyontárgyra terjed ki.
(3) Az egyébként mentes dolog is lefoglalható az illető dolog vételárának, a vételéhez adott kölcsön összegének, továbbá elkészítési vagy javítási díjának a behajtása végett, ha a foglalást a bíróság így rendelte el.
90. § Mentesek a végrehajtás alól a következő ingóságok:
a) az olyan eszköz, amely nélkül az adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása lehetetlenné válik, így különösen a nélkülözhetetlen szerszám, műszer, technikai, katonai és egyéb felszerelési tárgy, egyenruha, önvédelmi fegyver, szállítóeszköz, gépjármű,
b) a rendszeres tanulmányok folytatásához nélkülözhetetlen eszköz, így különösen a tankönyv, tanszer, hangszer,
c) a szükséges ruházati cikk, felsőruházatból 3 felsőruha, 1 télikabát, 1 felöltő, 3 pár lábbeli,
d) a szükséges ágynemű: személyenként 1 készlet a hozzávaló 2 huzattal,
e) az adós háztartásához tartozók számának megfelelően szükséges bútor, legfeljebb 3 asztal és 3 szekrény vagy azonos célt szolgáló más bútor, személyenként 1 ágy vagy más fekvőhely és 1 szék vagy más ülőbútor,
f) a szükséges fűtő- és világító eszköz,
g) az adós háztartásához nélkülözhetetlen konyhai és háztartási felszerelés, továbbá 1 hűtőgép vagy fagyasztószekrény,
h) az a kitüntetés (érdemrend, érem, jelvény, plakett), amelyet az adós kapott, ha ezt okirattal igazolta,
i) az adós betegsége és testi fogyatékossága miatt szükséges gyógyszer, gyógyászati és technikai segédeszköz, a mozgásában korlátozott adós gépjárműve,
j) az adós háztartásához tartozó kiskorú gyermek által használt – jellegénél fogva gyermekek részére szolgáló – tárgy,
k) az adós és a háztartásához tartozók részére 1 hónapra szükséges élelmiszer és 3 hónapra szükséges tüzelőanyag,
l) a lábon álló, illetőleg be nem takarított termés, gyümölcs,
m) az a dolog, amelyet a felszámolási eljárás során nem lehet az adós vagyonához tartozóként figyelembe venni.
91. § Ha az adós élethivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkozik – a 90. §-ban felsoroltakon kívül –, mentes a végrehajtás alól:
a) az adós földjének megműveléséhez szükséges vetőmag, mezőgazdasági gép és felszerelés, igavonó állat és takarmány,
b) 1 tehén vagy más haszonállat és a részére 3 hónapra szükséges takarmány.
92. § Mentes a végrehajtás alól:
a) a kitüntetéssel, kitüntető címmel, díjjal, jelvénnyel, oklevéllel együtt járó összeg,
b) a biztosítási összeg, a lefoglalt ingóságért járó összeg kivételével,
c) a szakszervezet sztrájkalapjába helyezett összeg.
93. § (1) A szerzőt és a jogutódját megillető szerzői jog mentes a végrehajtás alól.
(2) A szerzői díj 50%-a mentes a végrehajtás alól.
(3) Végrehajtás alá vonni csak közzétett (nyilvánosságra hozott) művet, illetőleg példányait lehet.
94. § Mentes a végrehajtás alól:
a) a szövetkezeti tag részjegye,
b) a saját jogon szerzett kárpótlási jegy, amíg a kárpótlásra jogosultnak a tulajdonában van.
95. § Mentes a végrehajtás alól a postára feladott pénz és más küldemény, továbbá a közforgalmú fuvarozónak fuvarozásra átadott dolog mindaddig, amíg azt a posta, illetőleg a fuvarozó az átvételre jogosultnak nem adta át.
96. § (1) Mentes a végrehajtás alól a közraktárban elhelyezett dolog.
(2) A közraktárban elhelyezett dologra vonatkozó jog, illetőleg a róla szóló okirat (áru- és zálogjegy) végrehajtás alá vonható.
97. § (1) A végrehajtó a foglaláskor becsléssel megállapítja a lefoglalt ingóság értékét.
(2) A becsérték megállapításánál a végrehajtó a forgalmi árat veszi alapul. Ha a felek a becsértékben megegyeztek, ez az irányadó.
(3) Ha valamelyik fél kívánja, a végrehajtó a foglalásnál szakértő-becsüst alkalmaz. A foglalás után a végrehajtó szakértő-becsüs közreműködésével a becsértéket módosíthatja, ha ezt bármelyik fél a foglalási jegyzőkönyv kézbesítésétől számított 8 napon belül kérte.
98. § Arany, platina, ezüst, továbbá külföldi pénz vagy fizetőeszköz lefoglalásakor a végrehajtó a lefoglalt értéket magához veszi, és 24 órán belül átadja Budapesten a Magyar Nemzeti Bank központjának, máshol a legközelebbi szervezeti egységének.
99. § Arany vagy platina felhasználásával készült tárgy, drágakő és értékpapír lefoglalásakor a végrehajtó a lefoglalt értéket magához veszi, és 24 órán belül bírósági letétbe helyezi.
100. § Készpénz lefoglalásakor a végrehajtó a lefoglalt készpénzt magához veszi, és 24 órán belül befizeti a végrehajtói letéti számlára.
101. § (1) A gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető vagyonrész, illetőleg üzletrész (a továbbiakban: üzletrész) lefoglalásáról a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével értesíti a gazdálkodó szervezetet és a megyei bíróságot mint cégbíróságot (a továbbiakban: cégbíróság).
(2) Az üzletrész lefoglalását a gazdálkodó szervezet bejegyzi a nyilvántartásába, a cégbíróság pedig a cégjegyzékbe.
102. § A muzeális vagy történeti értékű tárgy és könyv, továbbá levéltári anyag lefoglalásáról a végrehajtó köteles a tárgy jellegének megfelelő, területileg illetékes múzeumot, könyvtárat, illetőleg levéltárat a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével értesíteni.
103. § Gépjármű lefoglalása esetén a végrehajtó köteles
a) a forgalmi engedélyt is lefoglalni; ha ez bármilyen okból nem lehetséges, a forgalmi engedély lefoglalásának meghiúsulását és okát a foglalási jegyzőkönyvben fel kell tüntetni;
b) a foglalási jegyzőkönyv másolatát és a lefoglalt forgalmi engedélyt megküldeni a gépjárművet nyilvántartó rendőri szervhez, illetőleg felhívni ezt a szervet, hogy a forgalmi engedélyt vonja be; a rendőrség köteles e felhívásnak haladéktalanul eleget tenni.
104. § (1) A lefoglalt ingóságot – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – az adós őrizetében kell hagyni.
(2) Az adós a lefoglalt ingóságot – az elhasználható dolog kivételével – használhatja, de csak rendeltetésének megfelelően és az állag sérelme nélkül.
(3) A lefoglalt ingóságon elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn. Az adós a lefoglalt ingóságot köteles gondosan megőrizni. A lefoglalt ingóság elhasználása, elzálogosítása, elidegenítése, megsemmisítése vagy a végrehajtás alól más módon való elvonása a Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekmény.
105. § (1) Ha valószínű, hogy az adós a lefoglalt ingóságot nem fogja megőrizni, a végrehajtó az ingóságot a megőrzésére alkalmas tárolóban (szekrényben, ládában stb.) vagy külön helyiségben helyezi el, azt lezárja és lepecsételi.
(2) A tároló, a helyiség felnyitása, illetőleg a pecsét megsértése vagy eltávolítása a Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekmény.
106. § (1) A végrehajtó a lefoglalt ingóság megőrzésére zárgondnokot jelöl ki, ha
a) az adós a megőrzésre nem vállalkozott,
b) az adós hosszabb ideig távol van,
c) a végrehajtást kérő zárgondnok kijelölését kérte, és ez az ügy körülményeire tekintettel a végrehajtó szerint indokolt.
(2) A zárgondnok költségét és díját a végrehajtó állapítja meg.
107. § (1) Ha valószínű, hogy az adós tulajdonában levő ingóság a feleken kívül álló harmadik személynél van, a végrehajtó a harmadik személyt nyilatkozatra hívja fel, figyelmeztetve őt a 109. § szerinti jogkövetkezményekre.
(2) A harmadik személy a felhívás kézbesítésétől számított 8 napon belül nyilatkozatban köteles a végrehajtóval közölni, hogy
a) nála van-e a felhívásban megjelölt ingóság és milyen jogcímen,
b) elismeri-e az adósnak az ingóságra vonatkozó tulajdonjogát,
c) tart-e valaki igényt az ingóságra és milyen jogcímen.
108. § Ha a harmadik személy elismerte, hogy a nála levő ingóság az adós tulajdonában van, a végrehajtó az ingóságot a helyszínen lefoglalja.
109. § (1) Ha a harmadik személy a nyilatkozatot elmulasztotta, vagy az adós tulajdonjogát nem ismerte el, a végrehajtást kérő pert indíthat ellene a foglalás tűrése iránt.
(2) A harmadik személy a végrehajtást kérőnek a polgári jog szerint felel azért a költségért és kárért, amely abból ered, hogy
a) az adós tulajdonjogát rosszhiszeműen nem ismerte el,
b) az ingóságot a felhívás kézbesítése után gondosan nem őrizte meg,
c) a foglalást meghiúsította.
110. § (1) Ha az adósnak harmadik személlyel szemben követelése van, illetőleg az adós harmadik személlyel olyan szerződést kötött, amelyből később követelése keletkezik, a végrehajtó a követelést lefoglalja, egyúttal a harmadik személyt nyilatkozatra hívja fel, figyelmeztetve őt a 112. és 113. § szerinti jogkövetkezményekre.
(2) Ingatlanra bejegyzett jelzálogjoggal biztosított követelés lefoglalásakor a végrehajtó megkeresi a földhivatalt, hogy a követelés lefoglalását jegyezze be az ingatlannyilvántartásba.
(3) Vízi, illetőleg légi járműre bejegyzett jelzálogjoggal biztosított követelés lefoglalásakor a végrehajtó megkeresi az említett járművek lajstromát vezető szervet, hogy a követelés lefoglalását jegyezze be a lajstromba.
111. § A harmadik személy a felhívás kézbesítésétől számított 8 napon belül nyilatkozatban köteles a végrehajtóval közölni, hogy
a) elismeri-e a követelést, illetőleg a később keletkező követelésről szóló szerződést,
b) a követelés mikor esedékes,
c) tart-e valaki igényt a követelésre és milyen jogcímen.
112. § (1) A harmadik személy a felhívás kézbesítése után a követelést sem az adós, sem más javára nem teljesítheti, hanem köteles legkésőbb az esedékesség napján a követelés összegét befizetni a végrehajtói letéti számlára, illetőleg köteles a követelés tárgyát bírósági letétbe helyezni.
(2) Ha a harmadik személy a követelést bárkinek a javára teljesítette, a követelés összegéig (értékéig) felelős a végrehajtást kérőnek.
113. § Ha a harmadik személy a követelést, illetőleg a róla szóló szerződést nem ismerte el, vagy a 111. § szerinti nyilatkozatot, illetőleg a 112. § szerinti befizetést (letétbe helyezést) elmulasztotta, a végrehajtást kérő a harmadik személy ellen pert indíthat a követelés behajtása iránt.
114. § (1) A végrehajtó a foglalás után haladéktalanul felhívja elsőbbségi igényének bejelentésére azt, akiről valószínűsíthető, hogy zálogjoga alapján jogosult a lefoglalt ingóságból mint zálogtárgyból követelésének előnyös kielégítésére.
(2) Az elsőbbségi igényt a felhívás kézbesítésétől számított 8 napon belül kell bejelenteni.
115. § (1) A végrehajtó a lefoglalt ingóság (vagyontárgy) értékesítése iránt a foglalástól számított 15 nap eltelte után haladéktalanul intézkedik.
(2) Ha a foglalástól számított 8 napon belül igénypert indítottak, az igényelt vagyontárgy értékesítése iránt az igényper jogerős befejezése után lehet intézkedni.
116. § (1) A végrehajtó az értékesítés időpontját a foglalástól számított 2 hónapon belül olyan időpontra tűzi ki, amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb.
(2) A romlandó dolgot a foglalás után haladéktalanul értékesíteni kell.
117. § (1) Az értékesítendő ingóságnak az értékesítés helyére történő elszállításáról a végrehajtó gondoskodik.
(2) Ha a bíróság a vagyonelkobzást az adós egész vagyonára rendelte el, a végrehajtó azonnal intézkedik a lefoglalt ingóságok elszállítása iránt. Ha az elszállítás akadályba ütközik, a zár alá vétel szabályait kell alkalmazni. Zár alá kell venni azt a dolgot is, amelyre nézve már korábban igénypert indítottak.
(3) Ha a bíróság a vagyonelkobzást az adós meghatározott ingóságára rendelte el, a végrehajtó azonnal intézkedik az elszállítása iránt.
118. § Az ingóságot – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – rendszerint árverésen kell értékesíteni.
119. § Az árverést a következő helyeken lehet megtartani:
a) a bírósági árverési csarnokban,
b) a bíróság épületében,
c) a községi, városi, fővárosi kerületi önkormányzat épületében vagy a felsorolt önkormányzatok jegyzője által kijelölt helyiségben,
d) az adós lakásán,
e) a foglalás helyén,
f) az ingóság őrzésének helyén,
g) a végrehajtó által kijelölt más helyen.
120. § Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, és ebben feltünteti:
a) a felek nevét,
b) az árverés helyét és idejét,
c) az árverésre kerülő ingóságokat és becsértéküket,
d) azt, hogy az ingóságokat az árverés előtt hol és mikor lehet megnézni.
121. § Az árverési hirdetményt kézbesíteni kell:
a) a feleknek,
b) az árverés helye szerinti községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek.
122. § (1) Az árverési hirdetményt ki kell függeszteni:
a) a bíróság hirdetőtábláján,
b) a bírósági árverési csarnok hirdetőtábláján,
c) az árverés helye szerinti községi, városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatal hirdetőtábláján.
(2) Az árverési hirdetményt az árverést megelőző 3. napig – de legalább 15 napon át – kell a hirdetőtáblán kifüggesztve tartani.
(3) A végrehajtó bármelyik fél kérelmére gondoskodik arról, hogy az árverést egyéb megfelelő módon is közhírré tegyék.
(4) Az árverés közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmény a bíróság hirdetőtábláján történt kifüggesztéshez kapcsolódik.
123. § (1) Az árverező személyesen vagy képviselője útján árverezhet.
(2) A végrehajtó, a végrehajtó közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] és az adós az árverésen sem személyesen, sem képviselője útján nem árverezhet, és az ingóságot árvereztetéssel közvetve sem szerezheti meg.
124. § (1) Az adós meghatározhatja az ingóságok árverezésének sorrendjét. Ha nem élt ezzel a jogával, az ingóságokat a foglalási jegyzőkönyvben feltüntetett sorrendben kell elárverezni.
(2) Az árverés megkezdésekor a végrehajtó az árverezőkkel közli az ingóság becsértékét (a kikiáltási árat), és felhívja őket ajánlatuk megtételére.
(3) Ha a felajánlott vételár nem éri el a kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell szállítani a becsérték egynegyedéig.
(4) Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után kijelenti, hogy az ingóságot a legtöbbet ajánló megvette.
125. § (1) A legtöbbet ajánló köteles a teljes vételárat a megvett ingóság elárverezése után készpénzben azonnal kifizetni. Ha nem fizette ki, az ingóságot nyomban tovább kell árverezni. A fizetést elmulasztó árverező nem vehet tovább részt az árverésben.
(2) Ha a ki nem fizetett ingóságot a további árverezés során alacsonyabb áron vették meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó árverező ajánlott, a két ár közötti különbözetet a fizetést elmulasztó köteles azonnal megtéríteni. Ha nem térítette meg, a végrehajtást foganatosító bíróság őt a különbözet megtérítésére kötelezi. A különbözet a végrehajtás során befolyt összeget növeli.
126. § (1) A végrehajtást kérőnek joga van követelése és járulékai erejéig az árverésen készpénzfizetés nélkül venni, feltéve, hogy az ingóságot csak az ő követelése fejében foglalták le, illetőleg – több végrehajtást kérő esetén – valamennyien hozzájárultak a készpénzfizetés nélküli vételéhez; az elsőbbségi igényt bejelentő hozzájárulása is szükséges.
(2) Az (1) bekezdés akkor alkalmazható, ha a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség már fedezve van, vagy azokat a végrehajtást kérő azonnal kifizeti.
(3) A vételárat, illetőleg az állam javára kifizetett összeggel csökkentett részét a készpénzfizetés nélkül vevő végrehajtást kérőnek a követelésébe be kell számítani.
127. § (1) Az árverésen eladott ingóságon az árverési vevő a vételár kifizetésével tulajdonjogot szerez.
(2) Ha az ingóság engedély alapján tartható birtokban (lőfegyver stb.), rajta tulajdonjogot az szerezhet, aki az árverés időpontjában a megfelelő engedéllyel rendelkezett.
(3) Ha az árverést megsemmisítették, ez a jóhiszemű árverési vevőnek e törvény szerint megszerzett tulajdonjogát nem érinti.
128. § (1) Az árverésről a végrehajtó árverési jegyzőkönyvet készít, és ebben – a 35. §-ban említetteken kívül – feltünteti:
a) az elárverezett ingóságot, becsértékét és árverési vételárat,
b) az árverési vevő nevét és lakóhelyét, illetőleg székhelyét.
(2) Az árverési jegyzőkönyv másolatát kézbesíteni kell a feleknek és az árverési vevőnek.
129. § (1) Az első árverésen el nem adott ingóságot második árverésen kell értékesíteni.
(2) A végrehajtó a második árverést az első árveréstől számított 3 hónapon belüli olyan időpontra tűzi ki, amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb.
(3) Ha a második árverés is sikertelen volt, és a végrehajtást kérő 15 napon belül kérte, a végrehajtó – a (2) bekezdésben foglaltak szerint – végső árverezési lehetőségként harmadik árverést tűz ki.
130. § (1) A bemutatóra szóló vagy egyébként korlátozás nélkül forgalomba hozható értékpapírt a végrehajtó bizományi értékesítésre értékpapír-ügynökségnek vagy tőzsdeügynökségnek (a továbbiakban: értékpapír-ügynökség) adja át.
(2) Az értékpapír-ügynökség köteles az értékesítés során befolyt összeget – a bizományi díj levonása után – haladéktalanul átutalni a végrehajtói letéti számlára.
(3) Ha a bizományi értékesítés sikertelen volt, az értékpapír-ügynökség az értékpapírt visszavásárlásra felajánlja az értékpapír kibocsátójának.
(4) Ha az értékpapír kibocsátója az értékpapírt visszavásárolta, köteles az értékpapír ellenértékét haladéktalanul átutalni a végrehajtói letéti számlára.
(5) Ha az (1)–(4) bekezdés szerinti értékesítés sikertelen volt, a végrehajtó az értékpapírt árverésen értékesíti.
131. § (1) A névre szóló, tagsági jogról szóló vagy egyébként korlátozottan forgalomba hozható értékpapír értékesítése céljából a végrehajtó értékpapír-ügynökséget bíz meg azzal, hogy az értékpapírt zárgondnokként kezelje, és a belőle származó jövedelmet utalja át a végrehajtói letéti számlára.
(2) Ha a végrehajtást kérő kívánja, az (1) bekezdés alkalmazása helyett az értékpapírt – a forgalmi korlátozására vonatkozó rendelkezésre tekintet nélkül – árverésen kell értékesíteni. Ilyenkor az adóssal azonos jellegű tagsági joggal rendelkező másik tagot az értékpapírra elővásárlási jog illeti meg.
(3) Az első árverés sikertelensége esetén az (1) bekezdés szerint kell eljárni.
132. § (1) A gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető üzletrészt a végrehajtó árverésen értékesíti.
(2) Az árverésen az érintett gazdálkodó szervezet tagját, a gazdálkodó szervezetet, illetőleg az általa kijelölt személyt – ebben a sorrendben – az üzletrészre elővásárlási jog illeti meg.
(3) A végrehajtó az árverési jegyzőkönyv másolatát az üzletrész tulajdonosában bekövetkezett változás bejegyzése végett megküldi a gazdálkodó szervezetnek és a cégbíróságnak.
133. § A végrehajtó az ingóságot a felek kívánságára – az általuk meghatározott vevő részére és az általuk megállapított becsértéken – árverésen kívül, de árverési vétel hatályával adja el.
134. § (1) Ha az ingóságot nem sikerült értékesíteni, a végrehajtást kérő az ingóságot a becsérték egynegyedének megfelelő összeg fejében átveheti.
(2) Ha több végrehajtást kérő van, vagy elsőbbségi igényt jelentettek be, az ingóságot az veheti át, aki a becsérték egynegyedét meghaladó legmagasabb árajánlatot tette. Ha a becsérték egynegyedének megfelelően vagy azt meghaladóan több egyenlő árajánlatot tettek, az átvételi jogosultság a 165. §-ban meghatározott sorrend szerint alakul.
(3) A becsérték egynegyedének, illetőleg az azt meghaladó átvételi árnak megfelelő összeget be kell számítani a végrehajtást kérő követelésébe.
135. § (1) Ha az ingóságot nem sikerült értékesíteni, és azt a végrehajtást kérő nem vette át, a végrehajtó felhívja az adóst, hogy az ingóságot 30 napon belül vigye el.
(2) Ha az adós az ingóságért a végrehajtónál jelentkezett, a végrehajtó az ingóságot feloldja a foglalás alól, és visszaadja az adósnak.
(3) Ha az adós a felhívástól számított 30 napon belül az ingóságért nem jelentkezett, a végrehajtó megszünteti az ingóság további őrzését, és az ingóság megsemmisítése vagy hulladékként való átadása iránt intézkedik.
(4) A vagyonelkobzás végrehajtása során lefoglalt ingóságot nem lehet visszaadni az adósnak. Ha az értékesítése nem sikerült, a (3) bekezdés szerint kell eljárni.
136. § (1) Az adós tulajdonában levő ingatlant az ingatlan jellegére, művelési ágára és az ingatlant terhelő jogra vagy tilalomra tekintet nélkül végrehajtás alá lehet vonni.
(2) Ha az állami tulajdonban álló ingatlant a kezelőjének a tartozása fejében vonták végrehajtás alá, e törvénynek a tulajdonjogra vonatkozó rendelkezéseit a kezelői jogra kell megfelelően alkalmazni.
(3) Mentes a végrehajtás alól az az ingatlan, amelyet a felszámolási eljárás során nem lehet az adós vagyonához tartozóként figyelembe venni.
137. § A végrehajtás alá vont ingatlant megszerző új tulajdonos tulajdonjogát csak a következő jogok terhelhetik:
a) a telki szolgalom,
b) a közérdekű használati jog,
c) az ingatlannyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog,
d) a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlannyilvántartásba bejegyezve.
138. § (1) A végrehajtó az ingatlant a végrehajtható okiratnak az adós részére történő kézbesítésével egyidejűleg köteles lefoglalni.
(2) A végrehajtó az ingatlan lefoglalása végett megkeresi a földhivatalt, hogy a végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlannyilvántartásba. A foglalás a végrehajtási jog bejegyzésével valósul meg.
(3) A földhivatal a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatát a végrehajtónak, a feleknek és azoknak kézbesíti, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlannyilvántartásba bejegyzett joguk van.
(4) A lefoglalt ingatlanra vonatkozólag jogot csak azzal a feltétellel lehet szerezni, hogy az a végrehajtást kérő végrehajtási jogát nem sérti, és a végrehajtás célját nem hiúsítja meg.
139. § (1) A végrehajtó a lefoglalt ingatlan értékesítése iránt akkor intézkedhet, ha a 7. § (2) bekezdése szerint a követelés viszonylag rövidebb időn belüli behajtása másképpen nem lehetséges, és a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított 45 nap eltelt.
(2) Ha a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított 8 napon belül igénypert indítottak, az igényelt ingatlan értékesítése iránt az igényper jogerős befejezése után lehet intézkedni.
(3) A végrehajtó az ingatlant a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozat kézhezvételétől számított 3 hónapon belül olyan időpontban köteles értékesíteni, amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb.
140. § (1) A végrehajtó az ingatlan értékesítése előtt – a 6 hónapnál nem régebbi hivatalos adó- és értékbizonyítványt is figyelembe véve – megállapítja az ingatlan becsértékét.
(2) A végrehajtó az ingatlan becsértékét közli a felekkel és azokkal, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlannyilvántartásba bejegyzett joguk van.
(3) Ha a közléstől számított 15 napon belül végrehajtási kifogást terjesztettek elő, a becsértéket a bíróság – szükség esetén szakértő közreműködésével – állapítja meg.
141. § Az ingatlant – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – rendszerint árverésen kell értékesíteni.
142. § Az árverést a következő helyeken lehet megtartani:
a) a bíróság épületében,
b) a községi, városi, fővárosi kerületi önkormányzat épületében vagy a felsorolt önkormányzatok jegyzője által kijelölt helyiségben,
c) az ingatlan fekvésének helyén,
d) a végrehajtó által kijelölt más helyen.
143. § Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, és ebben feltünteti:
a) a felek nevét,
b) az árverés helyét és idejét,
c) az ingatlannyilvántartási adatokat (az ingatlan fekvésének helyét, a tulajdonosát, a terheket stb.),
d) az ingatlan tartozékait, épületnél a jellemző sajátosságokat, továbbá beköltözhető vagy lakott állapotát,
e) az ingatlan becsértékét,
f) az árverési előleg (a továbbiakban: előleg) összegét,
g) e törvénynek az árverezőket közvetlenül érintő – a 146., 149. és 156. §-ban foglalt – rendelkezéseit (az árverési feltételeket).
144. § (1) Az árverési hirdetményt kézbesíteni kell
a) a feleknek,
b) azoknak, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlannyilvántartásba bejegyzett joguk van,
c) az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek,
d) a földhivatalnak.
(2) A földhivatal az árverés kitűzését bejegyzi az ingatlannyilvántartásba.
145. § (1) Az árverési hirdetményt ki kell függeszteni:
a) a bíróság hirdetőtábláján,
b) az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatal hirdetőtábláján,
c) a földhivatal hirdetőtábláján.
(2) Az árverési hirdetményt az árverést megelőző 3. napig – de legalább 15 napon át – kell a hirdetőtáblán kifüggesztve tartani.
(3) A végrehajtó bármelyik fél kérelmére gondoskodik arról, hogy az árverést egyéb megfelelő módon is közhírré tegyék.
(4) Az árverés közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmény a bíróság hirdetőtábláján történt kifüggesztéshez kapcsolódik.
146. § (1) Ingatlanra az árverezhet, aki előlegként az ingatlan becsértékének 10%-át legkésőbb az árverési ajánlatának megtétele előtt a végrehajtónál letétbe helyezte.
(2) Akinek az ingatlanszerzése engedélyhez van kötve, az árverezése előtt igazolni köteles, hogy az engedélyt megkapta.
(3) A 123. §-nak az árverezésre vonatkozó rendelkezései ingatlanárverés esetén is irányadók.
147. § (1) Az árverés megkezdésekor a végrehajtó az árverezőkkel közli az ingatlan becsértékét (a kikiáltási árat), ismerteti az árverési feltételeket, és felhívja az árverezőket ajánlatuk megtételére.
(2) Ha a felajánlott vételár nem éri el a kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell szállítani a becsérték feléig.
(3) Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után kijelenti, hogy az ingatlant a legtöbbet ajánló megvette.
148. § (1) Az árverési vevő letétbe helyezett előlegét be kell számítani a vételárba.
(2) Az árverési vevőn kívüli többi letevőnek az előleget az árverés befejezése után azonnal vissza kell adni.
149. § (1) Az árverési vevő köteles a teljes vételárat az árveréstől – ha pedig az árverési jogorvoslattal támadták meg, a jogorvoslatot eldöntő határozat jogerőre emelkedésétől – számított 15 napon belül befizetni a végrehajtói letéti számlára; ha elmulasztja, előlegét elveszti.
(2) A végrehajtó a vételár megfizetésére legfeljebb 2 hónapig terjedő halasztást adhat, ha ezt a vételár nagyobb összege vagy más fontos körülmény indokolttá teszi.
(3) A vételár előleggel csökkentett összege után az esedékesség napjától a Polgári Törvénykönyv szerinti késedelmi kamatot kell fizetni, amely a végrehajtás során befolyt összeget növeli.
150. § (1) Ha az árverési vevőnek az adóssal szemben olyan követelése van, amelyre vonatkozólag a végrehajtási jog az elárverezett ingatlanra be van jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, az árverési vevő visszatarthatja az árverési vételárat, illetőleg azt a részét, amely a követelésének a kielégítéséhez szükséges.
(2) Ha az árverési vevőnek az (1) bekezdésben említett követelését a vételár felosztásakor nem lehet kielégíteni, az árverési vevő köteles a vételárat, illetőleg visszatartott részét, továbbá a Polgári Törvénykönyv szerint a szerződéses kapcsolatokban járó – az árverést követő 15. naptól esedékes – kamatot a végrehajtó felhívásától számított 15 napon belül befizetni a végrehajtói letéti számlára.
151. § (1) Az árverési vevő megállapodhat a jelzálogos hitelezővel, hogy a jelzálogjog – amennyiben a vételárból a jelzálogos hitelező kielégítéshez jutna – az ingatlanon továbbra is fennmarad.
(2) Ha az árverési vevő a végrehajtónál a megállapodást igazolta, visszatarthatja a vételárat, illetőleg azt a részét, amely a jelzálogos hitelező követelésének kielégítéséhez szükséges.
(3) Ha a jelzálogos hitelező követelését a vételár felosztásakor nem lehet kielégíteni, a 150. § (2) bekezdése szerint kell eljárni.
152. § (1) Az árverésről a végrehajtó árverési jegyzőkönyvet készít, és ebben – a 35. §-ban említetteken kívül – feltünteti:
a) az elárverezett ingatlannak az ingatlannyilvántartási adatait, becsértékét és árverési vételárát,
b) az árverési vevő nevét, születési évét, anyja nevét és lakóhelyét, illetőleg székhelyét.
(2) Az árverési jegyzőkönyvet az árverési vevő is aláírja.
153. § (1) Az árverési jegyzőkönyv másolatát kézbesíteni kell a feleknek és azoknak, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlannyilvántartásba bejegyzett joguk van.
(2) Ha az árverési vevő a teljes vételárat kifizette, és az árveréstől számított 30 nap eltelt, a végrehajtó megküldi az árverési jegyzőkönyv másolatát
a) az árverési vevő részére az árverési vétel igazolása céljából,
b) a földhivatal részére az árverési vevő tulajdonjogának az ingatlannyilvántartásba való bejegyzése végett.
154. § (1) Ha az árverési vevő a teljes vételárat kifizette, és az árveréstől számított 30 nap eltelt, a végrehajtó az árverésen megvett ingatlant átadja az árverési vevőnek.
(2) Az ingatlan után az adó és más köztartozás az árverési vevőt az árverés napjától terheli.
(3) Az ingatlan után járó bérösszeg (haszonbér) az árverési vevőt az árverés utáni legközelebbi esedékességi időponttól illeti meg, feltéve, hogy az árverési vevő az árverésről a bérlőt (haszonbérlőt) ezelőtt az időpont előtt értesítette. Az értesítés elmulasztásából vagy a késedelmes értesítésből eredő kár az árverési vevőt terheli.
155. § Az első árverés sikertelen, ha
a) nem tettek vételi ajánlatot, vagy a felajánlott vételár nem érte el az ingatlan becsértékének felét,
b) az árverési vevő nem fizette be a teljes vételárat az árveréstől számított 15 napon belül, illetőleg a végrehajtó által a 149. § alapján engedélyezett határidőn belül.
156. § (1) Az első árverés sikertelenségének megállapításától számított 3 hónapon belül – a végrehajtó által kitűzött időpontban – második árverést kell tartani.
(2) Nem kell megtartani a második árverést, ha az árverési vevő a második árverés megkezdése előtt befizette a vételárat, és megtérítette a második árverés kitűzésével felmerült költséget. Ilyenkor az utólag befizetett vételárba nem lehet beszámítani a 149. § alapján elvesztett előleget.
(3) A második árverésen a korábbi árverési vevő nem árverezhet.
(4) A második árverésen is az ingatlan becsértéke a kikiáltási ár, amelyet a becsérték feléig lehet leszállítani.
(5) Ha a második árverésen az ingatlant alacsonyabb áron adták el, mint amelyet az első árverésen a korábbi árverési vevő felajánlott, a különbözetet a korábbi árverési vevő köteles a végrehajtást foganatosító bíróság végzése alapján megtéríteni. A megtérítendő összegbe az elvesztett előleget be kell számítani.
(6) Az elvesztett előleg és a korábbi árverési vevő által megtérített különbözet a végrehajtás során befolyt összeget növeli.
157. § (1) A végrehajtó az ingatlant a felek kívánságára – az általuk meghatározott vevő részére és az általuk megállapított becsértéken – árverésen kívül, de árverési vétel hatályával adja el.
(2) Ha az ingatlanra vonatkozólag más érdekeltnek az ingatlannyilvántartásba bejegyzett – a 137. §-ban fel nem sorolt – joga van, az árverésen kívüli eladáshoz az ő beleegyezése szükséges.
(3) Árverésen kívüli eladás esetén az erről szóló jegyzőkönyvre megfelelően alkalmazni kell az árverési jegyzőkönyvre vonatkozó szabályokat.
158. § (1) Ha a 156. § alapján megtartott második árverés is sikertelen volt, a végrehajtást kérő az árverési jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 15 napon belül az ingatlant a becsérték felének megfelelő összeg fejében átveheti.
(2) Ha több végrehajtást kérő van, az ingatlant az veheti át, aki a becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot tette. Ha a becsérték felének megfelelően vagy azt meghaladóan több egyenlő árajánlatot tettek, az átvételi jogosultság a 165. §-ban meghatározott sorrend szerint alakul.
(3) A becsérték felének, illetőleg az azt meghaladó átvételi árnak megfelelő összeget be kell számítani a végrehajtást kérő követelésébe.
(4) Ha a végrehajtást kérő követelésének összege nem éri el az ingatlan becsértékének felét, a különbözetet a végrehajtást kérő köteles az árverési vevőre nézve irányadó szabályok szerint befizetni.
(5) Az átvétel jogkövetkezménye azonos az árverési vétel jogkövetkezményével.
159. § (1) Ha a végrehajtást kérő nem vette át az ingatlant, a végrehajtás a második árverésről szóló jegyzőkönyvnek a végrehajtást kérő részére történt kézbesítésétől számított 15 nap elteltétől mindaddig szünetel, amíg a végrehajtást kérő újabb árverés kitűzését nem kérte.
(2) A szünetelés kezdő időpontjától számított 6 hónapnál korábban nem lehet újabb árverést kitűzni.
(3) Az újabb árverésre a második árverés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
160. § Ha az újabb árverés is sikertelen volt, a végrehajtást kérő kívánsága szerint a 158., illetőleg a 159. §-nak megfelelően kell eljárni.
161. § (1) Ha az osztatlan közös tulajdonban levő ingatlanra nem valamennyi tulajdonostárssal szemben van a végrehajtási jog bejegyezve, az árverést csak az adós tulajdoni hányadára lehet kitűzni.
(2) Az adós tulajdonostársai együttesen kérhetik, hogy árverezzék el az egész ingatlant. A kérelmet a végrehajtó által jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatban vagy közjegyzői okiratban kell előterjeszteni.
(3) A (2) bekezdésben szabályozott esetben
a) az ingatlanra az adós kivételével bármelyik tulajdonostárs is árverezhet,
b) az árverező tulajdonostárs a tulajdoni hányadának megfelelően arányosan csökkentett előleget köteles letétbe helyezni, és ha az ingatlant megvette, nem kell megfizetnie a vételárnak azt a részét, amely az ő tulajdoni hányadára esik,
c) a tulajdonostárs hozzájárulásával lehet az ő tulajdoni hányadát a becsértékénél alacsonyabb áron elárverezni.
162. § (1) Ha az ingatlan közös tulajdonát – bírósági határozat, a bíróság által jóváhagyott egyezség vagy bírósági végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján – árveréssel kell megszüntetni, e törvénynek az ingatlanárverésre vonatkozó szabályai az alábbi (2)–(4) bekezdésben foglalt eltérésekkel irányadók.
(2) A végrehajtást a bíróság bármelyik tulajdonostárs kérelmére elrendelheti.
(3) A végrehajtást elrendelő bíróság állapítja meg
a) az ingatlan becsértékét, és azt a 140. § megfelelő alkalmazásával az árverés időpontjáig bármelyik tulajdonostárs kérelmére módosíthatja,
b) az árverési feltételeket [143. § g) pont], továbbá az eljárási költség viselésének és a befolyt vételár felosztásának a módját.
(4) Az ingatlanra bármelyik tulajdonostárs is árverezhet.
163. § Ingatlanra kimondott vagyonelkobzás esetén, továbbá, ha az adós egész vagyonára elrendelt vagyonelkobzás végrehajtása során megállapították, hogy a vagyonhoz ingatlan is tartozik, a végrehajtó haladéktalanul megkeresi a földhivatalt, hogy az ingatlanra az állam tulajdonjogát jegyezze be.
164. § A végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt a végrehajtási költséget kell kielégíteni.
165. § Ha a befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi követelést, a kielégítési sorrend – a követelések jogcímét alapul véve – a következő:
a) gyermektartásdíj,
b) egyéb tartásdíj,
c) munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság (65. és 66. §),
d) a büntető és a büntetésvégrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés (a polgári jogi igény kivételével),
e) adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás,
f) egyéb követelés.
166. § A követelés érvényesítésével és behajtásával felmerült, a bíróság (hatóság) által megállapított költséget és a követelés egyéb járulékait a követeléssel azonos sorrendben kell kielégíteni.
167. § A 165. § szerinti sorrendben előbb álló követelés teljes kielégítése után lehet a sorrendben hátrább álló követelést kielégíteni.
168. § Ha a befolyt összeg nem fedezi az azonos sorrendben felsorolt valamennyi követelést, e követeléseket arányosan kell kielégíteni.
169. § Elsőbbségi igény bejelentése esetén (114. §) az ingóságnak mint zálogtárgynak az értékesítéséből befolyt összeget elsősorban a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani.
170. § (1) Ha az ingatlan, továbbá a vízi, illetőleg a légi jármű értékesítéséből befolyt összegből jelzálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni, az ilyen követelést – a 168. §-ban foglalt rendelkezéstől eltérően – az azonos sorrendben felsorolt követelések között előnyösen, az arányosításra tekintet nélkül kell kielégíteni.
(2) Jelzálogjoggal biztosított több követelés esetén e követeléseket a jelzálogjogok bejegyzésének sorrendjében kell az (1) bekezdés szerint kielégíteni.
171. § (1) Ha a befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi követelést, a végrehajtó felosztási tervet készít, és azt a végrehajtást foganatosító bíróság elé terjeszti, amely a felosztási terv jóváhagyásáról végzéssel határoz.
(2) A végrehajtó a felosztási terv előterjesztéséig, a bíróság pedig a felosztási terv jóváhagyásáig bejelentett elsőbbségi igényt köteles a követelések kielégítési sorrendjének megállapításánál figyelembe venni.
172. § (1) Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre, abbahagyásra (a továbbiakban: meghatározott cselekményre) irányul, a bíróság a végrehajtható okiratban az adóst, illetőleg a kötelezettet (e fejezetben a továbbiakban: kötelezett) – megfelelő határidő kitűzésével – felhívja az önkéntes teljesítésre.
(2) A végrehajtható okiratot a végrehajtó a feleknek postán kézbesítteti.
(3) A végrehajtó a végrehajtható okiratot azzal a felhívással küldi meg a végrehajtást kérőnek, hogy az önkéntes teljesítésre kitűzött határidő eltelte után a teljesítést vagy elmaradását közölje a végrehajtóval.
173. § (1) Ha a végrehajtást kérő közlése szerint a kötelezett a meghatározott cselekményt önként nem teljesítette, a végrehajtó ezt – szükség esetén – a helyszínen ellenőrzi.
(2) A teljesítés elmaradása esetén a végrehajtó a végrehajtást kérő közlését és a helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet haladéktalanul beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
174. § A bíróság végzéssel határoz a végrehajtás módjáról, így:
a) a kötelezettet a meghatározott cselekmény pénzegyenértékének megfizetésére kötelezheti,
b) feljogosíthatja a végrehajtást kérőt, hogy a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégezze, vagy mással elvégeztesse; egyúttal a kötelezettet az előreláthatólag felmerülő költség előlegezésére kötelezheti,
c) a kötelezettel szemben 100 000 Ft-ig terjedő pénzbírságot szabhat ki,
d) a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt.
175. § (1) Ha a kötelezett jogi személy, a 174. § c) pontjában említett pénzbírságot mind a jogi személlyel szemben, mind pedig a vezetőjével szemben egyidejűleg is ki lehet szabni.
(2) Ha a kötelezett jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, a pénzbírságot mind a szervezet vezetőjével szemben, mind pedig az intézkedésre köteles tagjával szemben egyidejűleg is ki lehet szabni.
176. § Ha a kötelezett a pénzbírságot kiszabó végzésben megállapított határidő alatt sem teljesítette a kötelezettségét, a pénzbírság ismételten kiszabható.
177. § (1) A bíróság a végrehajtásnak a 174. §-ban felsorolt azt a módját köteles elrendelni, amely – az ügy körülményeit figyelembe véve – a leghatékonyabban mozdítja elő a kötelezettség teljesítését.
(2) A bíróság a végrehajtás módjáról a végrehajtást kérő kívánságát is figyelembe véve – szükség esetén a felek meghallgatása után – határoz.
178. § (1) A végrehajtó a meghatározott ingóság kiadására kötelezettnek a végrehajtható okiratot a helyszínen adja át. Ezzel egyidejűleg az ingóságot átadja a jelen levő végrehajtást kérőnek, illetőleg az ingóságnak a távol levő végrehajtást kérőhöz való szállítása iránt intézkedik.
(2) A végrehajtást kérő köteles az ingóságot az átadásától számított 15 napig, ha pedig a bíróságtól ez alatt az idő alatt igényperről kapott értesítést, a per befejezéséig gondosan megőrizni.
179. § (1) Ha a kötelezett a meghatározott ingóság kiadását megtagadta, a végrehajtó a rendőrség közreműködését közvetlenül igénybe veszi, és a végrehajtást így azonnal elvégzi.
(2) Ha a meghatározott ingóság nincs meg, a végrehajtó az ingóság valószínű értéke erejéig a kötelezett egyéb vagyontárgyait lefoglalja, és a foglalási jegyzőkönyvet beterjeszti a végrehajtást elrendelő bírósághoz.
(3) A bíróság a felek meghallgatása után megállapítja az ingóság értékét. A meghallgatás mellőzhető, ha a végrehajtás alapjául szolgáló határozat az értéket már megállapította.
(4) A további végrehajtás az ingóság értékének megfelelő összeg behajtása iránt folyik.
180. § A gyermek átadására és elhelyezésére vonatkozó bírósági határozat (a bíróság által jóváhagyott egyezség) végrehajtása során a 172–177. §-ban foglalt rendelkezéseken felül a következő rendelkezéseket is alkalmazni kell:
a) a végrehajtható okiratot kézbesíteni kell a gyámhatóság részére is azzal a felhívással, hogy a kötelezett önkéntes teljesítését mozdítsa elő, és eljárásának eredményét a végrehajtható okirat kézbesítésétől számított 15 napon belül közölje a végrehajtóval,
b) ha a bíróság a 174. § d) pontjának alkalmazását rendelte el, az erről szóló végzést megküldi a gyámhatóságnak. Ilyen esetben a végrehajtás foganatosítása a gyámhatóság hatáskörébe tartozik, amely a rendőrség közreműködésével kényszeríti ki a gyermek átadását.
181. § A lakás és más – nem lakás céljára szolgáló – helyiség (a továbbiakban: lakás) kiürítésére, átadására vagy használatára irányuló, illetőleg a felmondás érvényességét megállapító bírósági határozatban, a bíróság által jóváhagyott egyezségben vagy bírósági végrehajtási záradékkal ellátott okiratban megállapított kötelezettség végrehajtására a 172–177. §-ban foglalt rendelkezéseken felül a 182. §-ban foglalt rendelkezéseket is alkalmazni kell.
182. § (1) Ha a kötelezett vagy képviselője nincs jelen a végrehajtás foganatosításánál, a kiürítendő lakásban levő ingóságokról a végrehajtó leltárt készít. Az ingóságoknak másik lakásban való elhelyezése után a leltár egy példányát a másik lakásban ki kell függeszteni. A végrehajtás foganatosítása után a másik lakást le kell zárni, és le kell pecsételni.
(2) Ha a másik lakásban a kötelezett ingóságait vagy egy részüket nem lehetett elhelyezni, raktárban vagy más alkalmas helyiségben való elhelyezésükről – a kötelezett költségére és veszélyére – a végrehajtást kérő gondoskodik.
183. § (1) A bíróság az önkényesen elfoglalt lakás kiürítését – végrehajtható okirat kiállítása nélkül – nemperes eljárás során hozott végzésben rendeli el. E végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
(2) A végzést a bíróság haladéktalanul kézbesítteti a feleknek és a végrehajtónak.
(3) A végrehajtó az illetékes rendőri szerv vezetőjétől a rendőrség közreműködését kéri, és a lakás kiürítését a 182. § megfelelő alkalmazásával azonnal foganatosítja.
184. § A 183. § a fizető-vendéglátás keretében használatba adott és más kereskedelmi szálláshely (szálloda, turistaház stb.) kiürítésére is irányadó.
185. § Ha a követelés teljesítése érdekében a 13. § alapján végrehajtható okiratot még nem lehet kiállítani, a végrehajtást kérő azonban valószínűsítette, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, a végrehajtást kérő kérelmére a bíróság biztosítási intézkedésként elrendeli:
a) a pénzkövetelés biztosítását, illetőleg
b) a meghatározott dolog zárlatát.
186. § (1) Biztosítási intézkedés akkor rendelhető el, ha a követelés olyan határozaton alapul, amelynek alapján egyébként a 15. és 16. § szerint végrehajtási lapot lehetne kiállítani, de erre azért nincs lehetőség, mert
a) a határozat még nem jogerős, vagy nem előzetesen végrehajtható, illetőleg
b) a határozat jogerős ugyan, de a teljesítési határidő még nem telt le.
(2) A biztosítási intézkedést az a bíróság rendeli el, amely a határozat alapján – a megfelelő feltételek esetén – a végrehajtási lap kiállítására jogosult lenne.
187. § (1) Biztosítási intézkedés rendelhető el az olyan követelés érdekében, amely iránt belföldi bíróságnál
a) házassági vagyonjogi keresetet indítottak,
b) egyéb keresetet indítottak, egyúttal a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolták.
(2) A biztosítási intézkedést az a bíróság rendeli el, amelynél a kereseti kérelmet benyújtották.
188. § (1) Biztosítási intézkedés rendelhető el az olyan követelés érdekében, amely iránt belföldi választottbíróságnál keresetet indítottak, ha a végrehajtást kérő
a) a kérelméhez csatolta a választottbíróság igazolását arról, hogy a választottbírósági eljárás megindult, és
b) a követelésének létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolta.
(2) A biztosítási intézkedést a 16. § d) pontja szerint illetékes bíróság rendeli el.
189. § (1) Ha a közkereseti és a betéti társasággal szemben a követelés teljesítése érdekében végrehajtható okiratot állítottak ki, a közkereseti társaság tagjával és a betéti társaság beltagjával szemben az említett követelés érdekében biztosítási intézkedés rendelhető el.
(2) A biztosítási intézkedést az a bíróság rendeli el, amely a társasággal szemben a végrehajtható okiratot kiállította.
190. § (1) A bíróság a biztosítási intézkedést végzéssel rendeli el, és azt megküldi a végrehajtónak.
(2) A bíróság a biztosítási intézkedést elrendelő végzést kézbesítteti a végrehajtást kérőnek, az ingatlan zárlatát elrendelő végzést pedig az adósnak is.
(3) A biztosítási intézkedést elrendelő végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
(4) A végrehajtó a biztosítási intézkedést elrendelő végzés kézhezvétele után a biztosítási intézkedés végrehajtását haladéktalanul megkezdi.
191. § (1) A pénzkövetelés biztosítását elrendelő végzést a végrehajtó a helyszínen adja át az adósnak; egyúttal felhívja őt, hogy a biztosítandó összeget azonnal fizesse ki a végrehajtó kezéhez. Ha ennek az adós nem tett eleget, a végrehajtó az adós vagyontárgyait lefoglalja.
(2) Az ingatlan lefoglalása végett a végrehajtó haladéktalanul megkeresi a földhivatalt, hogy a pénzkövetelés biztosítására irányuló végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlannyilvántartásba. A további eljárásra a 138. § megfelelően irányadó.
(3) Munkabér [7. § (1) bek.] akkor tiltható le, ha az adósnak a biztosítandó összeg fedezetéül szolgáló, végrehajtás alá vonható más vagyontárgya nincs.
192. § (1) Pénzkövetelés biztosítása esetén a végrehajtási cselekmények a foglalással, illetőleg a zár alá vétellel, követelés lefoglalása és munkabér letiltása esetén pedig a végrehajtói letéti számlára való befizetéssel befejeződnek. A lefoglalt romlandó dolgot ilyenkor is értékesíteni kell.
(2) Az adóstól átvett, illetőleg az eljárás során befolyt összeget a végrehajtást kérő részére nem lehet kiutalni, azt a végrehajtói letéti számlán kell kezelni.
193. § A végrehajtó a lefoglalt vagyontárgyat a foglalás alól feloldja, ha
a) az adós a foglalás után kifizette a biztosítandó összeget,
b) a végrehajtást kérő a romlandó dolog értékesítésének költségét nem előlegezte.
194. § (1) Az ingóság zárlatát elrendelő végzést a végrehajtó a helyszínen adja át az adósnak, és egyúttal lefoglalja az ingóságot.
(2) Az ingóság zárlata zár alá vétellel is történhet.
(3) A lefoglalt romlandó dolgot zárlat esetén is értékesíteni kell. A 193. § b) pontja ilyenkor is irányadó.
195. § Az ingatlan zárlatát elrendelő végzés átvétele után a végrehajtó haladéktalanul megkeresi a földhivatalt, hogy a zárlatot jegyezze be az ingatlannyilvántartásba. A további eljárásra a 138. § megfelelően irányadó.
196. § A zárlat bejegyzéséről szóló földhivatali határozat kézhezvétele után a végrehajtó az ingatlant zárgondnok kezelésébe adja, ha
a) az adós az ingatlan kezelésében hosszabb távollét miatt vagy más okból akadályozva van, vagy pedig
b) a végrehajtást kérő zárgondnok kijelölését kérte, és ez az ügy körülményeire tekintettel a végrehajtó szerint indokolt.
197. § (1) Termőföld zárgondnokául a végrehajtó elsősorban a községi, városi, fővárosi kerületi jegyző által javasolt személyt vagy szervet jelöli ki.
(2) A jegyző a végrehajtó megkeresésére 8 napon belül nyilatkozni köteles: javasol-e valakit zárgondnoknak.
198. § A zárgondnok köteles
a) az ingatlant a rendes gazdálkodás szerint kezelni,
b) gazdálkodásáról és az ingatlan jövedelméről a végrehajtónak elszámolni,
c) az ingatlan tiszta jövedelmét a végrehajtói letéti számlára befizetni.
199. § Az ingatlan zárgondnokának díját – a végrehajtó javaslatának figyelembevételével – a bíróság állapítja meg.
200. § (1) A biztosítási intézkedés hatálya addig tart, amíg a biztosítandó követelés teljesítése érdekében a kielégítési végrehajtást nem rendelték el, illetőleg amíg a bíróság a biztosítási intézkedést nem szüntette meg.
(2) A biztosítási intézkedés végrehajtása során elvégzett foglalás hatálya kiterjed a követelés teljesítése érdekében elrendelt kielégítési végrehajtásra is.
201. § (1) A bíróság a biztosítási intézkedést megszünteti, ha a végrehajtást kérő követelése iránti eljárás az adós marasztalása nélkül ért véget. Ilyenkor a végrehajtást kérő viseli a biztosítási intézkedéssel felmerült költséget.
(2) Ha a végrehajtást kérő követelése iránti eljárás csak részben vezetett eredményre, az adós csak a marasztalással arányos, kisebb végrehajtási költséget köteles viselni.
(3) Az (1) és (2) bekezdés a zárgondnok költségének és díjának viselésére is irányadó.
(4) A végrehajtást kérő köteles megtéríteni azt a kárt, amelyet a biztosítási intézkedés rosszhiszemű kérésével az adósnak okozott.
202. § (1) Ha a büntetőeljárásról szóló törvény szerint a büntetőügyben eljáró hatóság, illetőleg bíróság a terhelt egész vagyonának vagy egyes vagyontárgyainak zár alá vételét rendelte el (a továbbiakban: bűnügyi zárlat), ennek elvégzése a végrehajtó hatáskörébe tartozik.
(2) A bűnügyi zárlatra a zárlatnak a szabályait, a pénzfizetésre irányuló bűnügyi követelést vagy ilyen polgári jogi igényt biztosító bűnügyi zárlatra pedig a pénzkövetelés biztosításának a szabályait kell megfelelően alkalmazni.
203. § (1) A végrehajtó a bűnügyi zárlatot az elrendelő határozat kézhezvétele után haladéktalanul foganatosítja.
(2) Bűnügyi zárlat esetén – az adós nyilatkozata vagy egyéb adat alapján – a foglalási jegyzőkönyvben fel kell tüntetni azokat a tartozásokat is, amelyek az adóst jogszabálynál fogva, tartási kötelezettsége folytán vagy más jogcímen terhelik.
204. § A vagyonelkobzás biztosítására elrendelt bűnügyi zárlat esetén
a) az adós minden vagyontárgyát le kell foglalni, kivéve a végrehajtás alól mentes vagyontárgyakat és a munkabért,
b) az ingatlan zárgondnokául azt a szervet kell kijelölni, amely a vagyonelkobzás esetén állami tulajdonba kerülő ingatlant a jogszabály értelmében kezeli.
205. § A külföldi bíróság és a külföldi választottbíróság határozatát (a továbbiakban együtt: külföldi határozat) törvény, nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján lehet végrehajtani.
206. § A külföldi bíróság határozata akkor hajtható végre, ha a határozat – jellegénél fogva – megfelel a 15. §-ban foglaltaknak.
207. § A végrehajtást kérő a végrehajtási kérelemhez köteles csatolni a végrehajtandó külföldi határozatot és – szükség esetén, a bíróság felhívására – ennek magyar fordítását.
208. § Ha a külföldi határozat a 205. § szerint végrehajtható, a 16. § c), illetőleg d) pontjában említett bíróság a végzésével a külföldi határozatra végrehajtási tanúsítványt vezet, amelyben azt tanúsítja, hogy a határozat a magyar jog szerint a belföldi bíróság (választottbíróság) határozatával azonos módon végrehajtható.
209. § A 208. § szerint hozott végzés jogerőre emelkedése után a bíróság a végrehajtási tanúsítvánnyal ellátott külföldi határozat alapján végrehajtási lapot, illetőleg vele egy tekintet alá eső végrehajtható okiratot állít ki.
210. § A külföldi határozat végrehajtása során a külön törvényben és a nemzetközi egyezményekben foglalt rendelkezéseket is alkalmazni kell, továbbá a viszonosságon alapuló joggyakorlatot is figyelembe kell venni.
211. § (1) Ha a bíróság a végrehajtási lapot a törvény megsértésével állította ki, a végrehajtási lapot vissza kell vonni.
(2) Ha a bíróság az okiratot a törvény megsértésével látta el végrehajtási záradékkal, a végrehajtási záradékot törölni kell.
212. § (1) A végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtási lap visszavonását, illetőleg a végrehajtási záradék törlését bármelyik fél kérelmére, a végrehajtó jelentése alapján vagy saját kezdeményezéséből végzéssel bármikor elrendelheti.
(2) A végzést kézbesíteni kell a feleknek, akik a végzés ellen fellebbezhetnek.
213. § (1) Ha a bíróság a végrehajtást végzéssel rendelte el, vagy a végrehajtható okiratnak a kérelemtől eltérő kiállítása esetén az eltérésről végzést hozott, a felek e végzés ellen fellebbezhetnek.
(2) A végrehajtható okirat kiállítását megtagadó végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezhet.
(3) Ha a végrehajtás közvetlen bírósági felhíváson (28. §) alapul, a felek azt a határozatot fellebbezhetik meg, amely a közvetlen bírósági felhívást tartalmazza.
214. § (1) Felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság
a) a végrehajtható okirat kiállítását megtagadta,
b) biztosítási intézkedés elrendeléséről döntött a 187. vagy 188. § alapján,
c) külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről döntött.
(2) A felülvizsgálati kérelem benyújtására és elbírálására a Pp. XIV. fejezetének (270–275/B. §-ának) rendelkezései megfelelően irányadók.
215. § Ha a bíróság a végrehajtást a büntetőügyben kiállított értesítéssel [10. § d) pont] rendelte el, az adós a jogsérelem orvoslása céljából az értesítés alapjául szolgáló bírósági, ügyészi, illetőleg nyomozó hatósági határozat ellen a büntetőeljárás szabályai szerint élhet jogorvoslattal.
216. § A bűnügyi zárlatot elrendelő határozat ellen – az elrendelő szerv jellegétől függően – a büntetőeljárás szabályai szerint van helye jogorvoslatnak.
217. § (1) A végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása (a továbbiakban együtt: intézkedése) ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
(2) A végrehajtási kifogást a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon belül kell előterjeszteni. Ha az intézkedés később jutott a kifogást előterjesztő tudomására, vagy ez a kifogás előterjesztésében a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon túl is akadályozva volt, a végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejét a tudomásszerzéstől, illetőleg az akadály megszűnésétől kell számítani.
(3) A végrehajtó intézkedésétől számított 1 év eltelte után nem lehet végrehajtási kifogást előterjeszteni. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
(4) A végrehajtási kifogásról a bíróság – szükség esetén a felek meghallgatása után – végzéssel határoz.
218. § A bíróságnak a végrehajtás foganatosítása során hozott végzése ellen fellebbezésnek van helye.
219. § Felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság az ingatlanárverés megsemmisítéséről határozott.
220. § Ha a végrehajtás foganatosítása során a jogsérelem a rendőrség, a földhivatal vagy más szerv eljárásában történt, az említett szervek eljárásáról szóló jogszabályok szerint van helye jogorvoslatnak.
221. § A bíróság határozata elleni jogorvoslatnak halasztó hatálya van, kivéve, ha
a) a törvény eltérően rendelkezik, vagy
b) a jogorvoslat a rendőrség közreműködésének elrendelésével függ össze.
222. § A végrehajtó és a rendőrség intézkedése elleni jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya.
223. § (1) Az ügyész – a bíróság határozata és intézkedése elleni jogorvoslatokat kivéve – mindazokkal a jogorvoslatokkal élhet, amelyeket e törvény szerint a fél vagy más érdekelt terjeszthet elő.
(2) Az ügyész az alatt az idő alatt élhet jogorvoslattal, amely a fél vagy más érdekelt részére nyitva áll. Végrehajtási kifogást azonban az ügyész a végrehajtó intézkedésétől számított 1 éven belül bármikor előterjeszthet.
224. § A végrehajtható okiratok és a végrehajtás során hozott bírósági határozatok kijavítására és kiegészítésére, a fellebbezés és más jogorvoslatok előterjesztésének határidejére, a határidők elmulasztása miatt benyújtható igazolásra, valamint általában a jogorvoslatokkal összefüggő egyéb eljárási kérdésekre a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
225. § A végrehajtás elrendelését és foganatosítását – e törvényben megállapított szabályok szerint – a bíróság, továbbá e törvényben meghatározott más szervek és személyek, így különösen a következők végzik:
a) az önálló bírósági végrehajtó,
b) a megyei bírósági végrehajtó,
c) a végrehajtási ügyintéző,
d) a végrehajtójelölt (e fejezetben a továbbiakban együtt: végrehajtó).
226. § A végrehajtó nem járhat el abban az ügyben, amelyben – a Pp.-nek a bíró kizárására vonatkozó szabálya szerint – mint bíró sem járhatna el.
227. § (1) A végrehajtó az oktatási, tudományos, irodalmi, művészeti és sporttevékenységen kívül más kereső foglalkozást nem folytathat.
(2) A végrehajtó a végrehajtói tevékenységével összefüggésben nem vállalhat kezességet vagy más olyan kötelezettséget, amelynek célja valamely követelés biztosítása.
228. § A végrehajtó sem hivatalában, sem hivatalán kívül nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a feladatának ellátásához szükséges közbizalmat megingathatja, vagy hivatásának tekintélyét csorbíthatja.
229. § (1) A végrehajtót az eljárása során tudomására jutott adat és tény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli; e kötelezettsége a végrehajtói működésének megszűnése után is fennmarad.
(2) A végrehajtónak a titoktartási kötelezettség alóli felmentésére a bírósági dolgozókra vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.
230. § (1) A végrehajtási szervezet feletti általános felügyeletet az igazságügyminiszter látja el.
(2) A végrehajtó eljárásának törvényességét, szakszerűségét és hatékonyságát átfogóan a megyei bíróság elnöke felügyeli.
(3) A végrehajtó ügyvitelének és hivatali működésének rendszeres ellenőrzése a székhelye szerinti helyi bíróság – megyei bírósági végrehajtó esetén a megyei bíróság – elnökének, illetőleg az általa kijelölt bírónak vagy végrehajtási ügyintézőnek a feladata.
231. § (1) A megyei bíróság elnöke gondoskodik arról, hogy az általa kijelölt személyek a végrehajtó működését a hivatalba lépésétől számított egy év elteltével, majd ezt követően kétévenként átfogóan megvizsgálják.
(2) A megyei bíróságnak, illetőleg a helyi bíróságnak az elnöke a végrehajtó működésének vizsgálatát indokolt esetben bármikor elrendelheti.
232. § (1) Az önálló bírósági végrehajtót (e fejezetben a továbbiakban: végrehajtó) a megyei bíróság elnöke nevezi ki határozatlan időre, meghatározott székhelyre és meghatározott helyi bíróság mellé.
(2) Ugyanarra a székhelyre, illetőleg ugyanazon helyi bíróság mellé több végrehajtót is ki lehet nevezni.
(3) Az igazságügyminiszter a be nem töltött végrehajtói állások illetékességi területére kiterjesztheti a máshová kinevezett végrehajtó illetékességét.
233. § Végrehajtóvá az nevezhető ki, aki
a) magyar állampolgár,
b) a 22. évét betöltötte,
c) büntetlen előéletű,
d) középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik,
e) egyéves végrehajtási szakmai gyakorlatot szerzett,
f) a végrehajtói szakvizsgát letette.
234. § (1) A végrehajtói állást pályázat útján kell betölteni.
(2) Olyan végrehajtói székhely esetén, ahol nagyobb számban élnek nemzeti kisebbséghez tartozók, a nemzetiség nyelvét ismerő pályázót előnyben kell részesíteni.
235. § (1) A végrehajtót a beleegyezése nélkül nem lehet más székhelyre áthelyezni.
(2) A megyei bíróság elnöke a megye területén működő végrehajtókat – beleegyezésükkel – egymás székhelyére pályázat nélkül kölcsönösen áthelyezheti. Ha a végrehajtók székhelye különböző megyék területén van, ilyen áthelyezésre az érdekelt megyei bírósági elnökök egyetértő döntése szükséges.
236. § (1) A végrehajtó a végrehajtói működése körében, illetőleg az eljárása során okozott kár megtérítéséért a Polgári Törvénykönyv szerint felel.
(2) A károk megtérítésének fedezésére a végrehajtó köteles legalább egymillió forint értékű felelősségbiztosítást kötni és azt a végrehajtói működésének tartama alatt fenntartani.
237. § (1) A végrehajtó köteles a hivatalba lépését megelőzően a megyei bíróság elnökének bemutatni a bélyegzője lenyomatát és bejelenteni irodája címét.
(2) A megyei bíróság elnöke ellenőrzi a bélyegzőt és azt, hogy a végrehajtó irodája a hivatás gyakorlására alkalmas-e.
(3) A megyei bíróság elnöke a végrehajtói hivatás gyakorlására alkalmas iroda meglététől eltekinthet, feltéve, hogy a végrehajtó a működését a székhelyén levő bíróság épületében folytathatja.
238. § (1) A felelősségbiztosítás megkötése, a bélyegző jóváhagyása és az iroda alkalmasságának megállapítása után a végrehajtó a kinevezését követő egy hónapon belül a megyei bíróság elnöke előtt esküt tesz.
(2) Az eskü szövege a következő: „Én......... (név) esküszöm, hogy a Magyar Köztársasághoz hű leszek, az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom, a hivatali titkot megőrzöm, és kötelességeimet az eredményes bírósági végrehajtás érdekében pontosan teljesítem.”
239. § A végrehajtói szolgálat megszűnik, ha
a) a végrehajtó a szolgálatáról a megyei bíróság elnökénél írásban lemondott,
b) a végrehajtó a magyar állampolgárságát elvesztette,
c) a bíróság a jogerős ítéletével a végrehajtót a közügyektől, illetőleg a végrehajtói foglalkozástól eltiltotta,
d) a végrehajtót testi vagy szellemi fogyatkozása miatt a foglalkozása gyakorlására alkalmatlannak nyilvánították (298. §),
e) a bírósági végrehajtói fegyelmi bíróság a jogerős határozatával a végrehajtót hivatalvesztéssel sújtotta.
240. § A végrehajtó nem gyakorolhatja a hivatását:
a) a 239. § a) pontjában említett esetben attól a naptól kezdve, amelyen a végrehajtó a megyei bíróság elnökének a felmentésről szóló okiratát kézhez vette,
b) a 239. § b)–e) pontjában felsorolt esetekben és felfüggesztés (292. §) esetén attól a naptól kezdve, amelyen az említett körülményekről szóló határozat jogerőre emelkedett.
241. § (1) Az önálló bírósági végrehajtójelöltet (e fejezetben a továbbiakban: végrehajtójelölt) a megyei bíróság elnöke nevezi ki meghatározott végrehajtóhoz. A kinevezés a meghatározott végrehajtó kérelme alapján és a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara (a továbbiakban: kamara) egyetértésével történhet.
(2) Végrehajtójelöltté az nevezhető ki, aki
a) magyar állampolgár,
b) a 18. évét betöltötte,
c) büntetlen előéletű,
d) középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik.
(3) A végrehajtójelölt a meghatározott végrehajtóval áll munkaviszonyban.
242. § (1) Az azonos székhelyre kinevezett két vagy több végrehajtó közös irodában is végezheti tevékenységét.
(2) A közös iroda létesítését – a kamara egyetértésével – a megyei bíróság elnöke engedélyezi.
(3) A közös irodában működő végrehajtó az önálló felelősségét és hivatása személyes gyakorlását nem zárhatja ki és nem korlátozhatja.
(4) A végrehajtó közös irodát csak végrehajtóval létesíthet.
243. § (1) A végrehajtó részére az 5 munkanapot meghaladó távolléte esetén a megyei bíróság elnöke helyettest rendel ki.
(2) Helyettesként végrehajtót, kivételesen nyugalmazott végrehajtót, nyugalmazott megyei bírósági végrehajtót vagy nyugalmazott végrehajtási ügyintézőt lehet kirendelni.
(3) A helyettes személyére a végrehajtó, akadályoztatása esetén a kamara tesz javaslatot.
244. § A megyei bíróság elnöke a végrehajtó által javasolt személyt az ugyanabban a naptári évben előforduló valamennyi távolléte esetére előre állandó helyettesként rendelheti ki.
245. § Tartós helyettest lehet kirendelni, ha
a) a végrehajtói állás megüresedett,
b) a végrehajtót a hivatalából felfüggesztették,
c) a végrehajtó tartósan távol van.
246. § A helyettesített végrehajtó a helyettesítés tartama alatt végrehajtóként nem járhat el.
247. § (1) A megyei bíróság elnöke a helyettes végrehajtó részére a kirendeléséről okiratot állít ki, és ebben megjelöli a helyettesítés tartamát is.
(2) A nyugállományú személyek közül kirendelt helyettes végrehajtó a működésének megkezdésekor a megyei bíróság elnöke előtt esküt tesz; igazolnia kell a 236. § (2) bekezdése szerinti felelősségbiztosításnak a saját személyére vonatkozó fennállását is.
248. § (1) A helyettes minden végrehajtási ügyet ellát; az iratokat mint „helyettes bírósági végrehajtó” írja alá.
(2) A végrehajtóra vonatkozó rendelkezéseket a helyettesre megfelelően alkalmazni kell.
(3) A helyettest a tényleges helyettesítés tartama alatt a helyettesített végrehajtótól díjazás, a tartós helyettest a végrehajtói tevékenységből eredő tiszta bevétel illeti meg.
249. § (1) A végrehajtók önkormányzati szerve: a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara (röviden: kamara), amelynek székhelye: Budapest.
(2) A kamara: jogi személy.
(3) A végrehajtó és a végrehajtójelölt a kinevezésével a kamara tagja lesz.
(4) A kamara külön névjegyzéket vezet a végrehajtókról, a végrehajtójelöltekről, valamint a tartós helyettesként kirendelt végrehajtókról, és részükre igazolványt állít ki. A kamara e névjegyzékek adatairól és az adatváltozásokról tájékoztatja az Igazságügyi Minisztériumot.
250. § (1) A kamara e törvényben és más jogszabályokban meghatározott jogok gyakorlásával és kötelességek teljesítésével képviseli és védi a végrehajtók és a végrehajtójelöltek érdekét, közreműködik a rájuk vonatkozó jogszabályok előkészítésében.
(2) A kamara működésével felmerülő kiadásokat a végrehajtók által fizetett kamarai hozzájárulás fedezi.
(3) A végrehajtó a kamarai tisztségekre választhat és választható.
251. § A kamara szervei:
a) a közgyűlés, amely minden kamarai tagot magában foglal,
b) a választmány, amely az elnökség tagjaiból, továbbá a főváros és a megyék egy-egy küldöttjéből áll,
c) az elnökség, amely héttagú,
d) az elnök,
e) a számvizsgáló bizottság, amely elnökből és 2 tagból áll.
252. § (1) A kamara szervezeti és működési szabályzatot készít, amelyben megállapítja a saját szervezetének, működési rendjének és gazdálkodásának részletes szabályait.
(2) A kamara a szervezeti és működési szabályzatát a meghozatalától számított 30 napon belül köteles jóváhagyás végett bemutatni az igazságügyminiszternek.
253. § (1) Ha a szervezeti és működési szabályzat jogszabályba ütközik, az igazságügyminiszter – határidő kitűzésével – felhívja a kamarát a jogellenesség megszüntetésére.
(2) A kamara köteles a megadott határidőn belül a felhívásnak megfelelően a szervezeti és működési szabályzatot módosítani vagy egyet nem értéséről az igazságügyminisztert tájékoztatni.
(3) Ha a kamara a megadott határidőn belül nem intézkedett a jogellenesség megszüntetésére, az igazságügyminiszter kérheti a szervezeti és működési szabályzat bírósági felülvizsgálatát. Az erre irányuló pert a kamara ellen a megadott határidő lejártától számított 30 napon belül lehet megindítani, és a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok szerint kell lefolytatni.
254. § A végrehajtót a tevékenységéért – a jogszabályba foglalt végrehajtói díjszabás szerint megállapított – díj és költségtérítés illeti meg.
255. § A fővárosi bírósági, illetőleg a megyei bírósági végrehajtó (a továbbiakban: megyei bírósági végrehajtó) foganatosítja a végrehajtást, ha a végrehajtandó követelés
a) a 10. § d) vagy e) pontjában felsorolt végrehajtható okiraton alapul,
b) a polgári ügyben az állam által előlegezett költség,
c) a bíróság által előlegezett gyermektartásdíj,
d) egyéb jogcímen illeti meg az Igazságügyi Minisztériumot vagy az államot.
256. § (1) A megyei bírósági végrehajtó a megyei bíróságnál szolgálati viszonyban álló bírósági tisztviselő.
(2) A megyei bírósági végrehajtó szolgálati viszonyának keletkezésére – az (1) bekezdésben foglalt eltéréssel – a 232–234. §, valamint a 238. § (2) bekezdése az irányadó.
(3) A megyei bírósági végrehajtó szolgálati viszonyának megszűnésére a 239. § a)–c) pontja is irányadó.
257. § (1) A megyei bírósági végrehajtójelölt a megyei bíróságnál szolgálati viszonyban álló bírósági tisztviselő, akit a megyei bíróság elnöke pályázat alapján nevez ki.
(2) A megyei bírósági végrehajtójelölt kinevezésére a 241. § (2) bekezdése irányadó.
258. § (1) A megyei bíróság elnöke indokolt esetben a megyei bírósági végrehajtó helyettesítésével – a bíró kivételével – a megye bármely bíróságának végrehajtási ügyintézőjét vagy más, arra alkalmas dolgozóját megbízhatja.
(2) A megbízott az írásbeli megbízás alapján mint „helyettes megyei bírósági végrehajtó” jár el.
259. § A megyei bírósági végrehajtóra és végrehajtójelöltre a bírósági dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló törvényt, valamint a bírósági tisztviselőkre vonatkozó más jogszabályokat e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
260. § (1) Ha a végrehajtandó követelés a bíróság határozatán, illetőleg a bíróság által jóváhagyott egyezségen alapul (15. §), a végrehajtás elrendelésével kapcsolatban a bíróság részéről – a bíró feladatkörében eljárva – a végrehajtási ügyintéző állítja ki a végrehajtási lapot, illetőleg hozza meg a közvetlen letiltó végzést.
(2) Ha a végrehajtási ügyintéző által kibocsátott közvetlen letiltást követően az ügyben további intézkedés – a munkáltatónál helyszíni ellenőrzés stb. – szükséges, ezt az intézkedést a végrehajtási ügyintéző teszi meg.
261. § A végrehajtás foganatosításával kapcsolatban a bíróság részéről – a bíró feladatkörében eljárva – a végrehajtási ügyintéző végzi el bármilyen ügyben a következő eljárási cselekményeket:
a) az adós teljesítése esetén a végrehajtás megszüntetéséről intézkedik [41. § (3) bek.],
b) a végrehajtást kérő kívánságára felfüggeszti a végrehajtást [48. § a) pont], illetőleg intézkedik az ilyen okból felfüggesztett végrehajtás folytatásáról (51. §),
c) a végrehajtást kérő kívánságára megszünteti, illetőleg korlátozza a végrehajtást [55. § a) pont],
d) elrendeli az egyébként mentes dolog lefoglalását az ilyen dolog vételárának, a vételéhez adott kölcsön összegének, továbbá elkészítési vagy javítási díjának behajtása végett, feltéve, hogy ez az intézkedés a végrehajtható okirat kiállítása után vált szükségessé [89. § (3) bek.],
e) ingóárverés esetén a fizetést elmulasztó árverezőt a vételár-különbözet megtérítésére kötelezi [125. § (2) bek.],
f) jóváhagyja a végrehajtás során befolyt összegre vonatkozó felosztási tervet (171. §),
g) megállapítja az ingatlan zárgondnokának díját (199. §),
h) az ügy befejezése (irattárba helyezése) előtt felülvizsgálja az eljáró végrehajtó ügyintézését és költségfelszámítását.
262. § (1) A végrehajtási ügyintéző az arra kijelölt bíró irányításával és felügyelete mellett, de önálló felelősséggel végzi a tevékenységét.
(2) A kijelölt bíró a végrehajtási ügyet az eljárás bármely szakaszában magához vonhatja.
263. § (1) A végrehajtási ügyintéző a helyi bíróságnál, illetőleg a megyei bíróságnál szolgálati viszonyban álló bírósági tisztviselő.
(2) A végrehajtási ügyintéző bírósági szolgálati viszonyának keletkezésére a 232–234. §, valamint a 238. § (2) bekezdése az irányadó azzal, hogy a végrehajtási ügyintézőnek a végrehajtói szakvizsgát kiegészítő vizsgát kell tennie a végrehajtási ügyintézői ismeretekből.
(3) A végrehajtási ügyintéző bírósági szolgálati viszonyának megszűnésére a 239. § a)–c) pontja is irányadó.
(4) A végrehajtási ügyintézőre a bírósági dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló törvényt, valamint a bírósági tisztviselőkre vonatkozó más jogszabályokat e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
264. § (1) A bírósági titkár elláthatja a végrehajtási ügyintéző feladatkörét, illetőleg e feladatkörbe tartozó bármely eljárási cselekményt elvégezhet.
(2) A bírósági titkár e törvénnyel az első fokon eljáró bíróság hatáskörébe utalt bármely eljárási cselekményt elvégezhet (1972. évi IV. törvény 80. §).
265. § (1) E fejezet rendelkezéseit az önálló bírósági végrehajtóra (e fejezetben a továbbiakban: végrehajtó) kell alkalmazni.
(2) A 266., 268., 269. és 277. §-ban foglalt rendelkezések – az önálló bírósági végrehajtójelölt kivételével – a végrehajtási ügyben eljáró, a 225. §-ban felsorolt valamennyi személyre irányadók.
266. § (1) Fegyelmi vétséget követ el az a végrehajtási ügyben eljáró, a 225. §-ban felsorolt személy, aki
a) e törvényben vagy más jogszabályban meghatározott hivatásbeli kötelességét vétkesen megszegi, illetőleg
b) magatartásával vagy életmódjával a feladatának ellátásához szükséges közbizalmat megingatja, vagy hivatásának tekintélyét csorbítja.
(2) Ha a vétkesség enyhébb fokú, és a kötelességszegés nem járt – vagy csekély mértékben járt – hátrányos következménnyel, a fegyelmi eljárás lefolytatása és a fegyelmi büntetés kiszabása mellőzhető.
267. § A fegyelmi vétséget elkövető végrehajtóval szemben a következő fegyelmi büntetések szabhatók ki:
a) figyelmeztetés,
b) írásbeli megrovás,
c) 50 00 Ft-ig terjedő pénzbírság, amely a kamarát illeti meg,
d) hivatalvesztés.
268. § A fegyelmi büntetés kiszabásánál figyelembe kell venni az enyhítő és a súlyosbító körülményeket, így különösen
a) a kötelességszegés súlyát és ismétlődését,
b) a szándékosság, illetőleg a gondatlanság fokát,
c) az okozott kárt.
269. § (1) Nem folytatható le a fegyelmi eljárás, ha
a) a fegyelmi ügyet elbíráló szerv a cselekmény tudomásra jutásától számított 3 hónapon belül az eljárást nem indította meg, vagy
b) a cselekmény befejezése óta 3 év eltelt.
(2) A bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító fegyelmi vétség a bűncselekménnyel együtt évül el.
270. § (1) A végrehajtók fegyelmi ügyeit a bírósági végrehajtói fegyelmi bíróság (a továbbiakban: fegyelmi bíróság) bírálja el.
(2) Fegyelmi bíróság a megyei bíróságon és a Legfelsőbb Bíróságon működik.
(3) A végrehajtó fegyelmi ügyében első fokon a székhelye szerinti megyei bíróságon működő, másodfokon a Legfelsőbb Bíróságon működő fegyelmi bíróság jár el.
271. § (1) A kamara közgyűlése a végrehajtók közül a fegyelmi bíróságba 4 évre minden megyei bírósághoz 3 végrehajtót, a Legfelsőbb Bírósághoz 2 végrehajtót választ fegyelmi bírónak.
(2) Fegyelmi bírónak azt a végrehajtót lehet megválasztani, akinek legalább 5 éves végrehajtói gyakorlata van, feltéve, hogy vele szemben nincs kizáró ok [275. § (1) bek. a) pont].
(3) Fegyelmi bírónak a megyei bíróságon működő fegyelmi bírósághoz azt a végrehajtót lehet megválasztani, akinek a székhelye az adott megyei bíróság területén van.
272. § (1) A megyei bíróság elnöke, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság elnöke a fegyelmi bíróságba 4 évre 3 tagot nevez ki a bírák közül.
(2) A megyei bíróság elnöke az (1) bekezdésben említett egyik bíró helyett megyei bírósági végrehajtót is kinevezhet a fegyelmi bíróságba.
(3) A fegyelmi bíróság elnökét és elnökhelyettesét a bíróként működő tagok közül maguk a tagok választják.
273. § (1) A fegyelmi bíróság tagjai működésük megkezdése előtt a megyei bíróság, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság elnöke előtt esküt tesznek.
(2) Az eskü szövege a következő: „Én
(név) esküszöm, hogy a bírósági végrehajtói fegyelmi bíróság elnökeként (elnökhelyetteseként, tagjaként) feladatomat lelkiismeretesen és igazságosan teljesítem.”
274. § (1) A végrehajtó fegyelmi ügyében első fokon a megyei bíróságnak, másodfokon a Legfelsőbb Bíróságnak a bírósági végrehajtói fegyelmi tanácsa (a továbbiakban: fegyelmi tanács) jár el.
(2) A fegyelmi tanács 3 tagú; elnöke bíró, egy tagja bíró vagy – a megyei bíróság elnöke által kinevezett – megyei bírósági végrehajtó, egy tagja végrehajtó.
(3) A fegyelmi tanács munkájának előkészítését, a vizsgálat lefolytatását vizsgálóbiztos végezheti.
(4) A fegyelmi bíróság elnöke a naptári év végén meghatározza, hogy a következő évben a fegyelmi bírónak megválasztott végrehajtók milyen sorrendben látják el a vizsgálóbiztos feladatát.
275. § (1) Fegyelmi bíróként, illetőleg vizsgálóbiztosként nem járhat el a fegyelmi bíróságnak az a tagja,
a) aki ellen fegyelmi vagy büntetőeljárás van folyamatban, ennek jogerős befejezéséig; ha az eljárás során a fegyelmi bíróság tagjának a felelősségét megállapították, fegyelmi bírói tisztsége megszűnik,
b) akire nézve a 226. §-ban meghatározott kizáró ok áll fenn,
c) akinek tanúkénti meghallgatása az eljárásban szükségessé válhat.
(2) Nem járhat el a fegyelmi tanácsban az ügy vizsgálóbiztosa.
276. § (1) Ha olyan körülmény merül fel, amely a vizsgálóbiztosnak, a fegyelmi bíróság elnökének, illetőleg a fegyelmi tanács elnökének vagy tagjának elfogulatlanságát kétségessé teszi, a fegyelmi eljárás alá vont végrehajtó (a továbbiakban: eljárás alá vont végrehajtó) elfogultsági kifogást terjeszthet elő.
(2) Az elfogultsági kifogásról a fegyelmi tanács határoz.
(3) Ha kizáró ok vagy elfogultság miatt a megyei bíróságon nem alakítható fegyelmi tanács, a Legfelsőbb Bíróság jelöli ki az eljáró fegyelmi tanácsot.
277. § (1) Az eljárás alá vont végrehajtónak az eljárás minden szakaszában joga van a képviseletre. A képviseletet ügyvéd vagy az eljárás alá vont végrehajtó olyan hozzátartozója láthatja el, akinek egyetemi jogi végzettsége van.
(2) A fegyelmi eljárást az eljárás minden szakaszában a nyilvánosság kizárásával kell lefolytatni.
(3) Az eljárás alá vont végrehajtó és képviselője az ügy irataiba betekinthet, és róluk másolatot készíthet.
278. § (1) Fegyelmi vétség alapos gyanúja esetén a megyei bíróság elnöke feljelentést tesz a fegyelmi bíróság elnökénél, aki a feljelentést haladéktalanul közli a gyanúsított végrehajtóval.
(2) A fegyelmi tanács a feljelentésnek a fegyelmi bíróság elnökéhez való érkezésétől számított 30 napon belül határozattal dönt arról, hogy a fegyelmi eljárást megindítja-e.
(3) A fegyelmi eljárást megindító határozatban a fegyelmi tanács – szükség esetén – vizsgálóbiztost rendel ki.
(4) Egyszerű ügyben a fegyelmi tanács – vizsgálóbiztos kirendelése nélkül – azonnal tárgyalást tűz ki, vagy fegyelmi intézkedést hoz (291. §).
279. § (1) A vizsgálóbiztos köteles a tényállás megállapításához szükséges körülményeket tisztázni. Ennek érdekében meghallgatja az eljárás alá vont végrehajtót és – szükség esetén – a tanúkat, szakértő közreműködését veheti igénybe, és egyéb bizonyítást végezhet.
(2) Ha az eljárás alá vont végrehajtó a meghallgatáson nem jelent meg, vagy nem nyilatkozott, ez az eljárás lefolytatását nem gátolja.
(3) A vizsgálóbiztos az eljárás eredményéről a fegyelmi tanácsnak írásban jelentést tesz.
280. § A fegyelmi tanács a vizsgálóbiztos jelentését figyelembe véve a következőképpen intézkedik:
a) a vizsgálat kiegészítését rendeli el, és az iratokat visszaadja a vizsgálóbiztosnak,
b) tárgyalás mellőzésével fegyelmi intézkedést hoz,
c) az eljárást megszünteti,
d) kitűzi a fegyelmi tárgyalást.
281. § (1) A tárgyalásra az eljárás alá vont végrehajtót és képviselőjét meg kell idézni.
(2) Ha az eljárás alá vont végrehajtó a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg a tárgyaláson, azt a távollétében is meg lehet tartani.
282. § (1) A fegyelmi tanács elnöke vezeti a tárgyalást, gondoskodik a tárgyalás rendjének fenntartásáról, végzi a meghallgatást, és hirdeti ki a határozatot.
(2) A fegyelmi tanácsban az előadó bíró feladatát a végrehajtók közül választott fegyelmi bíró látja el.
(3) A fegyelmi tárgyaláson jegyzőkönyvvezetőként bírósági alkalmazott vagy végrehajtó működik közre.
283. § (1) A tárgyalás megnyitása után az előadó bíró ismerteti a fegyelmi eljárás megindításáról szóló határozatot és indokait. Ezután a fegyelmi tanács elnöke meghallgatja az eljárás alá vont végrehajtót.
(2) A bizonyítási eljárás során a fegyelmi tanács tanút és szakértőt hallgathat meg, okiratot ismertethet, és bármilyen bizonyítási eszközt felhasználhat. A kérdezés joga a fegyelmi tanács minden tagját megilleti.
(3) Az eljárás alá vont végrehajtó és képviselője a bizonyítékokra nyilatkozatot tehet, a tanúhoz és a szakértőhöz kérdést intézhet.
(4) A bizonyítási eljárás befejezése után az eljárás alá vont végrehajtó és képviselője kap szót; legvégül az eljárás alá vont végrehajtó nyilatkozhat.
284. § (1) A fegyelmi tanács a tényállást a bizonyítékok egybevetésével állapítja meg, határozatát a bizonyítékok szabad mérlegelésével kialakított meggyőződése alapján hozza meg.
(2) A fegyelmi tanács zárt ülésen tanácskozik és szavaz, határozatait szótöbbséggel hozza.
(3) Elsőként az előadó bíró szavaz, utolsóként a fegyelmi tanács elnöke.
285. § (1) A fegyelmi tanács a határozatában az eljárás alá vont végrehajtót a fegyelmi vétség alól felmenti, vagy vétkességét állapítja meg, és mindkét esetben dönt az eljárási költség viseléséről.
(2) Ha a fegyelmi tanács a végrehajtó vétkességét állapította meg, és nem mellőzte a fegyelmi büntetés kiszabását [266. § (2) bek.], a határozatnak a fegyelmi büntetést is tartalmaznia kell.
(3) A fegyelmi határozatot és indokait a tárgyalás végén ki kell hirdetni.
(4) A fegyelmi határozatot a fegyelmi tanács elnöke és tagjai írják alá.
(5) A fegyelmi határozatot a kihirdetésétől számított 15 napon belül kézbesíteni kell az eljárás alá vont végrehajtó részére.
286. § (1) A fegyelmi ügyben végzett eljárási cselekményekről a vizsgálóbiztos és a fegyelmi tanács jegyzőkönyvet készít.
(2) A fegyelmi tárgyalásról készült jegyzőkönyv a résztvevőket és az eljárás lefolyását tartalmazza.
(3) A tanácskozásról és a szavazásról külön jegyzőkönyv készül, amelyet zárt borítékban az ügyiratnál kell őrizni.
(4) A fegyelmi tanács eljárásáról készült jegyzőkönyvet a fegyelmi tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá.
287. § (1) A megyei bíróság fegyelmi tanácsának határozata ellen az eljárás alá vont végrehajtó halasztó hatályú fellebbezést nyújthat be a Legfelsőbb Bíróságon működő bírósági végrehajtói fegyelmi bírósághoz (a továbbiakban: másodfokú fegyelmi tanács).
(2) A fellebbezést és indokait az elsőfokú fegyelmi határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül kell benyújtani az elsőfokú fegyelmi tanácsnál, amely a fellebbezési határidő lejárta után a fellebbezést és a fegyelmi ügy iratait felterjeszti a másodfokú fegyelmi tanácshoz.
288. § (1) A másodfokú fegyelmi tanács elnöke megvizsgálja, hogy a fellebbezés a jogosulttól származik-e, határidőben nyújtották-e be, és ettől függően a fellebbezést elutasítja, vagy kitűzi a fellebbezési tárgyalást.
(2) A fellebbezési tárgyaláson az előadó bíró ismerteti az ügyet, a fellebbező előadja a fellebbezésében foglaltakat, legvégül az eljárás alá vont végrehajtó nyilatkozhat.
(3) Ha a bizonyítás kiegészítése szükséges, ezt a másodfokú fegyelmi tanács közvetlenül vagy az elsőfokú fegyelmi tanács útján foganatosítja.
289. § (1) A másodfokú fegyelmi tanács a határozatát és indokait a tárgyalás végén kihirdeti.
(2) Ha az elsőfokú eljárás hiányossága a másodfokú eljárásban nem pótolható, a másodfokú fegyelmi tanács az elsőfokú fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú fegyelmi tanácsot új eljárásra utasítja.
(3) A (2) bekezdésben említett eseten kívül a másodfokú fegyelmi tanács az ügy érdemében határoz; határozata jogerős.
(4) A másodfokú fegyelmi tanács a határozatát a fellebbezés keretei között hozza meg.
290. § A másodfokú fegyelmi eljárás során a külön nem szabályozott kérdésekben az elsőfokú fegyelmi eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
291. § (1) Egyszerű ügyben vagy ha az eljárás alá vont végrehajtó a terhére rótt cselekmény miatt a vétkességét elismerte, az elsőfokú fegyelmi tanács tárgyalás nélkül fegyelmi intézkedést hoz.
(2) A fegyelmi intézkedésről szóló határozatban e törvénynek megfelelően bármely fegyelmi büntetés kiszabható.
(3) Ha az eljárás alá vont végrehajtó a fegyelmi intézkedésről szóló határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül tárgyalás tartását kérte, a fegyelmi intézkedés a hatályát veszti, és az elsőfokú fegyelmi tanács a tárgyalást kitűzi, vagy vizsgálóbiztost rendel ki.
292. § (1) Az elsőfokú fegyelmi tanács a végrehajtót felfüggeszti a hivatalából, ha
a) a büntetőeljárás során a végrehajtót letartóztatták,
b) a végrehajtó ellen a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezés iránt eljárás indult,
c) a fegyelmi vagy a büntetőeljárás során a felfüggesztés más fontos okból indokolt.
(2) Ha a késedelem veszéllyel jár, a felfüggesztést – az elsőfokú fegyelmi bíróság egyidejű értesítése mellett – a megyei bíróság elnöke is elrendelheti. Ezt az elsőfokú fegyelmi tanács a haladéktalanul meghozott határozatával helybenhagyja vagy hatályon kívül helyezi.
(3) Az elsőfokú fegyelmi tanácsnak a felfüggesztésről hozott határozata ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül a végrehajtó a másodfokú fegyelmi tanácshoz fellebbezést nyújthat be, amelynek nincs halasztó hatálya. A másodfokú fegyelmi tanács 8 napon belül határoz.
293. § (1) A fegyelmi bíróságot a végrehajtó bűncselekményének alapos gyanúja esetén feljelentési kötelezettség terheli.
(2) A büntetőeljárás jogerős befejezéséig a fegyelmi eljárást fel kell függeszteni.
(3) A büntetőügyben eljáró hatóság a végrehajtó ellen indított büntetőeljárásról és a letartóztatásáról a megyei bíróság elnökét értesíti. Az eljárást befejező jogerős határozatot kézbesíteni kell a megyei bíróság elnöke és a kamara részére.
294. § (1) A jogerős fegyelmi határozat meghozatala után a megyei bíróság elnöke vagy a végrehajtó új eljárást kezdeményezhet, ha
a) olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírósági vagy hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a fegyelmi bíróság nem bírált el, feltéve, hogy az a fegyelmi határozatra lényeges hatással lett volna,
b) az alapügyben a fegyelmi bíróság valamelyik tagja a kötelességét a büntetőtörvénybe ütköző módon megszegte.
(2) A végrehajtó terhére új eljárás kezdeményezésének csak az elévülési időn belül (269. §) és csak akkor van helye, ha a végrehajtó még szolgálatban van.
295. § (1) A fegyelmi eljárás költségét az állam előlegezi.
(2) Ha a fegyelmi eljárás során a végrehajtó vétkességét megállapították, köteles az eljárás költségét – a fegyelmi tanács döntésétől függően – egészen vagy részben az állam javára megtéríteni.
296. § (1) A fegyelmi bíróság a jogerős határozatát megküldi a megyei bíróság elnökének és a kamarának.
(2) A jogerős fegyelmi büntetést a végrehajtók névjegyzékében fel kell tüntetni.
297. § (1) A fegyelmi büntetéshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények megszűnnek, ha a fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől számítva figyelmeztetés esetén egy év, más fegyelmi büntetés esetén 3 év eltelt. Pénzbírság kiszabása esetén a fegyelmi büntetés hatálya – a 3 év eltelte után is – mindaddig fennáll, amíg a végrehajtó a pénzbírságot nem fizette ki.
(2) Az (1) bekezdésben említett idő eltelte után a kamara a fegyelmi büntetést a végrehajtók névjegyzékéből törli.
298. § (1) Ha a végrehajtó a testi vagy szellemi fogyatkozása miatt alkalmatlanná vált a hivatásának gyakorlására, a megyei bíróság elnöke felszólítja őt, hogy meghatározott időn belül mondjon le a végrehajtói szolgálatáról.
(2) Ha a végrehajtó e felszólításnak nem tett eleget, erről a megyei bíróság elnöke értesíti az elsőfokú fegyelmi bíróságot. Az elsőfokú fegyelmi tanács a fegyelmi eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával határoz a végrehajtó alkalmatlanságáról, és ha őt alkalmatlannak nyilvánítja, határozatában a végrehajtó szolgálatának megszűnését mondja ki.
299. § Az alkalmatlanságról hozott határozat ellen a fegyelmi határozatra vonatkozó szabályok szerint van helye fellebbezésnek és másodfokú eljárásnak.
300. § A megyei bírósági végrehajtó és végrehajtójelölt, valamint a végrehajtási ügyintéző elleni fegyelmi eljárásra és a velük szemben kiszabható fegyelmi büntetésekre a bírósági tisztviselők szolgálati viszonyát szabályozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
301. § Ez a törvény a kihirdetését követő 4. hónap 1. napján lép hatályba.
302. § (1) Ezt a törvényt a hatálybalépésekor folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) E törvény hatálybalépése előtt a korábbi jogszabályok szerint elvégzett eljárási cselekmények megtartják a hatályukat, és jogkövetkezményeik fennmaradnak.
303. § (1) E törvény hatálybalépésekor hivatalban levő végrehajtó a törvény hatálybalépésének napjától számított egy hónapon belül írásban nyilatkozni köteles arról, hogy
a) működését önálló bírósági végrehajtóként kívánja-e folytatni,
b) megyei bírósági végrehajtóként szolgálati viszonyban kíván-e maradni,
c) végrehajtási ügyintéző kíván-e lenni,
d) szolgálati viszony keretében bíróságon más munkakörbe kíván-e kerülni.
(2) A végrehajtó az (1) bekezdés alapján a kívánságát vagylagosan vagy sorrendiséget feltüntetve is közölheti.
(3) Az (1) bekezdés d) pontjában említett esetben, továbbá, ha a megyei bíróság elnöke szerint a végrehajtónak az (1) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti kérelme nem teljesíthető, a végrehajtó részére – ha erre lehetőség van – bíróságon más megfelelő munkakört kell felajánlani.
304. § (1) A végrehajtó bírósági szolgálati viszonya e törvény hatálybalépésétől számított 3. hónap utolsó napján megszűnik, ha a végrehajtó
a) a 303. § alapján nem nyilatkozott, vagy az ott említett egyik munkakört sem kívánta betölteni,
b) a számára felajánlott munkakört nem fogadta el,
c) a végrehajtási ügyszakban szolgálati viszony keretében nem foglalkoztatható, és számára nem lehetett bíróságon más megfelelő munkakört felajánlani,
d) a működését önálló bírósági végrehajtóként folytatja.
(2) A végrehajtót szolgálati viszonyának megszűnése esetén a felmentési idejére járó átlagkeresete megilleti.
(3) A végrehajtót szolgálati viszonyának az (1) bekezdés a)–c) pontjában említett megszűnése esetén végkielégítés illeti meg.
305. § A végrehajtót – a 303. § szerinti írásbeli kérelmére – a törvény hatálybalépésekor fennálló szolgálati helye szerint illetékes megyei bírósági elnök a megye területén levő helyi bíróság mellé önálló bírósági végrehajtóvá nevezi ki, feltéve, hogy a végrehajtó e törvény hatálybalépése előtti jogszabályok szerint a végrehajtói szakvizsgát letette. Az így kinevezett önálló bírósági végrehajtó a működését e törvény hatálybalépésétől számított 4. hónap 1. napján kezdi meg.
306. § (1) A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarát e törvény hatálybalépését követő 6 hónapon belül meg kell alakítani.
(2) A kamara az első ülésén megválasztja a szerveit.
307. § Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy rendelettel állapítsa meg
a) a végrehajtók működésének folyamatosságához szükséges átmeneti intézkedéseket,
b) az önálló bírósági végrehajtói állások számát, e végrehajtók székhelyét, illetékességi területét és az azonos illetékességi területen működő végrehajtók között a végrehajtási ügyek elosztásának rendjét,
c) a végrehajtói állások betöltésének részletes szabályait,
d) a kamara által vezetett névjegyzékekkel, a végrehajtók igazolványával és nyilvántartásával kapcsolatos rendelkezéseket,
e) a végrehajtói szakvizsga és a végrehajtási ügyintézői kiegészítő vizsga szabályait,
f) a bírósági árverési csarnokok létesítésére és működésére vonatkozó szabályokat,
g) a végrehajtói ügyvitelre és pénzkezelésre, továbbá a végrehajtási ügyek irattározására vonatkozó szabályokat,
h) a pénzügyminiszterrel egyetértésben a végrehajtói díjszabást, a megyei bírósági végrehajtó végrehajtási jutalmát,
a végrehajtási költségátalányt, a végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazását és a végrehajtás alá vont értékpapírok értékesítésének részletes szabályait.
308. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a polgári eljárási szabályok módosításáról szóló 1988. évi XIII. törvény 4. §-a,
a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 7. §-ának (2) bekezdése,
a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 64. §-a,
a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 96. §-ának (2) bekezdése,
a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról kiadott 1992. évi II. törvény 61. §-ának 4. és 5. pontja, továbbá 63. §-a (1) bekezdésének 10. pontja,
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 214. §-a,
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. törvény 24. §-a,
a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 95. §-ának (6) bekezdése, 1. számú melléklete I. részének c) pontja és III. részének s) pontja,
a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 76. §-ának (2) bekezdése, valamint 77. és 78. §-a,
a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet, továbbá a módosításáról szóló 1986. évi 33. törvényerejű rendelet, valamint az 1991. évi LXXVII. törvény 1–9. §-a és 10. §-ának (1) bekezdése,
az egyes polgári jogi szabályok módosításáról szóló 1984. évi 33. törvényerejű rendelet 17–27. §-a,
az egyes polgári jogi szabályok módosításáról szóló 1987. évi 11. törvényerejű rendelet 6. §-a,
a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet, továbbá a módosításáról szóló 1/1985. (II. 21.) IM rendelet, 8/1987. (X. 12.) IM–ÉVM együttes rendelet, 6/1988. (VI. 28.) IM rendelet és 17/1991. (XII. 21.) IM rendelet,
a bírósági végrehajtói irodákról szóló 15/1979. (XII. 23.) IM rendelet,
az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 6/1983. (VII. 28.) IM rendelet 30. §-a,
a családjogi törvény végrehajtásáról, valamint a családjogi törvény módosításáról szóló 1986. évi IV. törvénnyel kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről szóló 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 58. §-a,
a bírósági végrehajtói szakvizsgáról szóló 107/1961. (IK 6.) IM utasítás,
a bírósági végrehajtás során lefoglalt állatok értékesítéséről szóló 117/1979. (IK 1980. 1.) IM utasítás,
a bírósági végrehajtás során lefoglalt ingóságoknak a kereskedelmi szervek útján történő értékesítéséről szóló 107/1980. (IK 4.) IM utasítás, továbbá a módosításáról szóló 103/1985. (IK. 2.) IM utasítás.
309. § A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 41. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és e § jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:
„(2) A bíróság részéről – a bíró feladatkörében eljárva – a törvényben meghatározott, a végrehajtás elrendelésével és foganatosításával összefüggő egyes eljárási cselekményeket a végrehajtási ügyintéző végzi el, aki a helyi bíróságnál, illetőleg a megyei bíróságnál működik.”
310. § (1) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 137. §-ának 1. pontja a következő új i) alponttal egészül ki, egyúttal a 137. § 1. pontjának i) és j) alpontja j) és k) alpontra változik:
(E törvény alkalmazásában hivatalos személy:)
„i) az önálló bírósági végrehajtó”.
(2) A Btk. 249. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Aki a lefoglalt dolgot a végrehajtás alól elvonja, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.” *
311. § A bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény a következő 16/A. §-sal egészül ki:
16/A. § (1) A megyei bírósági végrehajtót végrehajtói pótlék illeti meg, amelynek összege a III. fizetési osztály 1. fizetési fokozatára megállapított személyi alapbér 10%-a.
(2) A végrehajtói pótlék alapbér jellegű.
(3) A megyei bírósági végrehajtó végrehajtási jutalomban is részesül.”
312. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A 39–41. §-ban meghatározott illetékalap után – ha e törvény másként nem rendelkezik – az illeték mértéke:)
„e) a végrehajtási eljárásban 1%, de legalább 1000 forint, legfeljebb 100 000 forint; ha a végrehajtás foganatosítása a fővárosi bírósági, illetőleg a megyei bírósági végrehajtó feladatkörébe tartozik, 3%, de legalább 3000 forint, legfeljebb 300 000 forint;”
313. § A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 112. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„112. § (1) A bíróság végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza
a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
b) a jogosult és a kötelezett nevét,
c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
d) a teljesítés módját és határidejét.
(2) Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.
(3) E § alapján akkor van helye végrehajtásnak, ha a közjegyzői okiratba foglalt követelés bírósági végrehajtási útra tartozik, és ha a követelés teljesítési határideje letelt [1994. évi LIII. törvény (Vht.) 21. §].”
314. § A pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 5. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(A megbízások közül a számlatulajdonos rendelkezésére ... tekintet nélkül kell teljesíteni)
„e) a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 112. §-ának megfelelő közjegyzői okiraton alapuló követelésre vonatkozó megbízást.”
315. § A költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban című 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 4. §-a a következő c) ponttal egészül ki:
(Nem alkalmazhatók ezek a rendelkezések)
„c) arra a végrehajtási költségre, amely az adós által kért szakértő-becsüs közreműködésével vagy az árverésnek az adós által kért közhírré tételével merült fel.”
316. § A családjogi törvény végrehajtásáról, valamint a családjogi törvény módosításáról szóló 1986. évi IV. törvénnyel kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről szóló 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 23. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A BGH az előlegezett tartásdíjról, késedelmi kamatáról és a folyósításával felmerült költségről hátraléki kimutatást állít ki, és azt megküldi a bíróságnak. A bíróság a tartásdíj előlegezését elrendelő végzése alapján a hátraléki kimutatásban feltüntetett összeg behajtására a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 17. §-a értelmében végrehajtási lapot állít ki, amelynek alapján a bírósági végrehajtó a – bíróság által évenként közölt – hátralékos összeget folyamatosan behajtja.”
