A Kúria Büntető Kollégiuma mint Büntető Jogegységi Tanács a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője által indítványozott jogegységi eljárásban Budapesten, a 2017. év október hó 9. napján tartott ülésen meghozta a következő
jogegységi határozatot:
A jogegységi tanács a Kúria 2/2016. BJE számú jogegységi határozatát hatályon kívül helyezi.
A Kúria Büntető Kollégiumának vezetője a 2017. szeptember 13-án kelt jogegységi indítványában a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 33. § (1) bekezdés a) pontjában megállapított jogkörével élve a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján, jogegységi határozat hatályon kívül helyezése céljából jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. Álláspontja szerint a Kúria 2/2016. Büntető jogegységi határozat hatályon kívül helyezése szükséges, mert az Alkotmánybíróság 19/2017. (VII. 18.) AB határozata „megállapítja, hogy a tizenkettedik életévet be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak értelmezéséről szóló 2/2016. Büntető jogegységi határozat alaptörvény-ellenes, ezért a jogegységi határozatot 2017. október 31. napjával megsemmisíti”.
Az indítványozó hivatkozott továbbá az alkotmánybírósági határozat indokolásának következő megállapításaira.
– Jelen esetben a büntető jogegységi határozat átvette a törvényhozó hatalom jogkörét akkor, amikor a Btk. 197. § (2) bekezdésében szabályozott, kényszerítés nélkül elkövetett cselekményt is a kényszerítés, azaz a Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontjának hatálya alá vonta annak érdekében, hogy egy meghatározott minősítő körülmény (a hozzátartozója vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló sértett sérelmére történő elkövetés) fennállása esetén a cselekményt a bíróságok minősített esetként értékeljék [30].
– A BJE határozat meghozatalakor a Kúria túllépte a jogegység biztosítására vonatkozó alaptörvényi felhatalmazás kereteit, ami az Alaptörvény C. cikk (1) bekezdésének sérelmét eredményezte. Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerint a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. Az Alkotmánybíróság e hatáskör – és ezáltal az Alaptörvény – védelme érdekében a BJE határozat pro futuro megsemmisítéséről döntött; ily módon kellő időt biztosítva a Kúria számára ahhoz, hogy az alaptörvény-ellenesség konzekvenciáit levonva megtegye a szükséges intézkedéseket az egységes joggyakorlás érdekében [33].
– A Btk. 197. §-ában foglalt, a tizenkettedik év alatti sértettekre vonatkozó szabályozás – jogalkotói döntéstől függő – esetleges jövőbeni módosítása során megfontolhatóak a jogalkalmazói szempontok is [31].
– A Btk. szóban forgó rendelkezésének jogpolitikai döntést követő felülvizsgálata során az Országgyűlésnek nyílik lehetősége arra, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális cselekményt önállóan kiemelje a jelenlegi keretek közül és külön törvényi tényállásban szabályozza. Ez esetben az alap- és minősített esetek büntetési tételkereteit a törvényhozó az ítélkezési szempontokat is figyelembe véve a jelenleginél is arányosabban határozhatja meg [32].
Mindezek nyomán az indítványozó utalt arra, hogy – amint az alkotmánybírósági határozat indokolásának [31] és [32] bekezdése is tartalmazza – a 2/2016. BJE határozatban foglalt szempontok mint jogalkalmazói szempontok a jogalkotó számára is megfontolást jelenthetnek, és a Btk. esetleges jövőbeni módosítása a 2/2016. BJE határozat által választott megoldásból kiindulva is történhet.
Ehhez képest az indítványozó szerint indokolt, hogy a jogegységi tanács a jogalkotó figyelmét hívja fel a Btk. 197. §-a újraszabályozásának szükségességére.
A Legfőbb Ügyész az 1342/2017/1. számú írásbeli nyilatkozatában azt indítványozta, hogy a Kúria Büntető Jogegységi Tanácsa helyezze hatályon kívül a 2/2016. BJE határozatot, és egyben határozzon akként, hogy a Btk. 197. § (2) bekezdése szerint minősül annak a cselekménye, aki a hozzátartozója vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló, egyben a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel végez vagy végeztet szexuális cselekményt erőszak, élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés, avagy a sértett védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotának felhasználása nélkül [Bszi. 26. § (2) bekezdés].
Álláspontja szerint a hatályos törvényszöveg helyes értelmezésének megállapítása végett jogegységi döntés meghozatala változatlanul indokolt. A 2/2016. BJE határozat alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről szóló 19/2017. (VII. 18.) AB határozat nem változtatott azon a tényen, hogy eltérő jogalkalmazói gyakorlat alakult ki abban a kérdésben, miként minősül annak a cselekménye, aki a hozzátartozója vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel végez vagy végeztet szexuális cselekményt erőszak, élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés, illetve a sértett védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotának felhasználása nélkül.
Hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság a 19/2017. (VII. 18.) AB határozatának [33] bekezdésében szintén az ügy érdemében történő új jogegységi határozat meghozatalának szükségességére utalt azzal, hogy azért döntött a büntető jogegységi határozat pro futuro megsemmisítéséről, mert „ily módon a döntés kellő időt biztosít a Kúria számára ahhoz, hogy az alaptörvény-ellenesség konzekvenciáit levonva megtegye a szükséges intézkedéseket az egységes joggyakorlás érdekében”.
Erre tekintettel a joggyakorlat egységének biztosítása végett az elvi kérdés érdemi eldöntését is szükségesnek tartotta, a 2/2016. BJE határozat hatályon kívül helyezésén túl.
A Legfőbb Ügyész hivatkozott arra, hogy a megosztott ítélkezési gyakorlat tárgyát képező cselekmény minősítése körében két álláspont alakult ki.
A 2/2016. BJE határozatban felhívott eltérő határozatok a cselekményt vagy a Btk. 197. § (2) bekezdése vagy a (4) bekezdés a) pontja szerint minősítették. Utóbbi, a 2/2016. BJE határozatban elfogadott álláspontot az Alkotmánybíróság nem találta levezethetőnek a tételes anyagi jogi rendelkezésekből. E körben határozatának [24] bekezdésében utalt arra, hogy „a szexuális erőszak bűntette megvalósulhat a Btk. 197. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint erőszakkal, illetve kvalifikált fenyegetéssel, vagy b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotának felhasználásával, továbbá a (2) bekezdésben foglaltak alapján – kizárólag a tizenkettedik életévét be nem töltött személy esetén – már önmagában a szexuális cselekmény végzésével (végeztetésével). A szexuális erőszak minősített eseteit megállapító (3) és (4) bekezdés – részben közvetlen hivatkozással, részben utaló szabállyal – csak az (1) bekezdésben meghatározott fordulatokra hivatkozik, így a (2) bekezdés szerinti tettesi alapcselekménynek a kontextuális értelmezés szabályainak megtartása mellett – a törvény szövegéből következően nincs minősített esete.”
A Legfőbb Ügyész kifejtette, hogy a 19/2017. (VII. 18.) AB határozatra figyelemmel kizárólag arra vonható következtetés, hogy – a hatályos joganyag alapján – a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel erőszak, kvalifikált fenyegetés, továbbá a védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapot felhasználása nélkül végzett vagy végeztetett szexuális cselekmény minden esetben csak a Btk. 197. § (2) bekezdése szerint minősülhet, függetlenül a sértett és az elkövető között fennálló hozzátartozói vagy speciális függőségi viszonytól.
A Legfőbb Ügyész álláspontja szerint csak az ilyen tartalmú jogegységi határozat meghozatalát követően kerülhet a Kúria abba a helyzetbe, hogy a törvényi tényállás hiányosságaival kapcsolatos esetleges aggályai miatt a jogalkotó figyelmét felhívja a Btk. 197. §-a újraszabályozásának szükségességére.
A Kúria Büntető Kollégiuma az ügyben – a Be. 439. § (1) bekezdése értelmében – a Bszi. 34. § (4) bekezdése alapján eljárva, a 37. § (1) bekezdés szerint ülést tartott, melyen az indítványozó az indítványában, a Legfőbb Ügyész képviselője pedig az írásbeli nyilatkozatban foglaltakkal egyezően szólalt fel.
A jogegységi indítvány alapos.
1. Az indítvány alapján a jogegységi eljárás lefolytatásának minden törvényi feltétele adott. Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése szerint a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz [ezzel egyezően rendelkezik a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 24. § (1) bekezdés c) pontja].
Jogegységi igény érvényesítése valamely elvi kérdésben követendő jogi álláspont kialakítását célozza.
A Bszi. meghatározza, hogy mi lehet jogegységi igény tárgya [32. § (1) bekezdés], ki jogosult azt érvényesíteni [33. § (1) bekezdés], és rendelkezik a jogegységi tanács összetételéről, döntési jogköréről, határozathozataláról (34–35. §, 39–40. §).
A Bszi. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint jogegységi eljárást kell lefolytatni, ha azt a Kúria elnöke, vagy kollégiumvezetője, illetve helyetteseik, valamint az ítélőtábla elnöke indítványozza.
A Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogegységi eljárásnak van helye, ekként jogegységi igényt jelent, ha a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala, korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges.
A Bszi. 34. § (1) bekezdés zárómondata szerint a jogegységi tanács az elnökből és további 4 tagból áll; a (4) bekezdése szerint pedig a jogegységi tanács a Kúria teljes kollégiuma, ha a jogegységi eljárás célja korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében szükséges elvi kérdés eldöntése. A Bszi. 34. § (5) bekezdése szerint ha a jogegységi tanács a Kúria teljes kollégiuma, akkor a jogegységi tanács elnöke a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese.
2. A Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogegységi határozat meghozatala, megváltoztatása, hatályon kívül helyezése – mint a jogegységi tanács döntési jogköre – egyaránt valamely jogegységi igény érvényre jutását szolgálja.
Jelen jogegységi indítvány tárgya, illetve a jogegységi eljárás célja korábban meghozott jogegységi határozat hatályon kívül helyezésének szükségessége [Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pont, 34. § (4) bekezdés a) pont].
Sajátos eset, amikor a korábban meghozott jogegységi határozat hatályon kívül helyezése iránti indítvány anélkül képezi jogegységi eljárás alapját, hogy a jogegységi tanács egyidejűleg érdemben döntene (dönthetne) a fennálló jogegységi kérdésben. Jelen esetben erről van szó.
3. A Kúria 2/2016. BJE határozata a következőt mondta ki.
„A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 197. § (1) bekezdésébe ütközik és a (2) bekezdésre figyelemmel a (4) bekezdés a) pontja szerint minősül a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntette, ha a cselekmény sértettje az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt áll, függetlenül attól, hogy azt kényszerítéssel valósította-e meg.”
Az Alkotmánybíróság 19/2017. (VII. 18.) AB határozata a következőképpen rendelkezett.
„Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a tizenkettedik életévet be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak értelmezéséről szóló 2/2016. Büntető jogegységi határozat alaptörvény-ellenes, ezért a jogegységi határozatot 2017. október 31. napjával megsemmisíti.”
4. A Kúria 2/2016. BJE határozata (Magyar Közlöny 2016/169) elvi kérdésben az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében hozott jogegységi határozat. Ezt az Alkotmánybíróság 19/2017. (VII. 18.) AB határozata – alaptörvény-ellenesség címén – megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság határozata – értelemszerűen – nem jelenti, hogy a megsemmisített jogegységi határozatban alaposnak tartott jogegységi igény alaptalanná vált, illetve megszűnt. A Kúriának viszont – jogalkotói jogosítványok hiányában – nincs módja érdemben újabb jogegységi eljárást folytatni és érdemben dönteni a jogegységi igényről.
5. Az Alkotmánybíróság határozata azt jelenti, hogy a Kúria 2/2016. BJE határozata általi jogértelmezés – az AB határozat rendelkezése szerint – nem követendő. Utóbbival a Bszi. 42. § (3) bekezdés zárómondata áll összhangban, melynek értelmében a hatályon kívül helyezett jogegységi határozat a hatályon kívül helyező határozat közzététele időpontjától nem alkalmazható.
6. A 19/2017. (VII. 18.) AB határozat indokolása szerint az Alkotmánybíróság álláspontja a következő: „szexuális erőszak bűntette megvalósulhat a Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerint erőszakkal, illetve kvalifikált fenyegetéssel, vagy b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotának felhasználásával, továbbá a (2) bekezdésben foglaltak alapján – kizárólag a tizenkettedik életévét be nem töltött személy esetén – már önmagában a szexuális cselekmény végzésével (végeztetésével). A szexuális erőszak minősített eseteit megállapító (3) és (4) bekezdés – részben közvetlen hivatkozással, részben utaló szabállyal – csak az (1) bekezdésben meghatározott fordulatokra hivatkozik, így a (2) bekezdés szerinti tettesi alapcselekménynek a kontextuális értelmezés szabályainak megtartása mellett a törvény szövegéből következően nincs minősített esete. Annak megállapítása pedig, hogy a konkrét esetben megvalósult-e az erőszak, illetve a kvalifikált fenyegetés, mindenkor az ügyben eljáró bíróság mérlegelését igényli.” [24].
7. Ugyanakkor – amint azt az Alkotmánybíróság határozatának indokolása is tartalmazza – a Btk. érintett rendelkezésének esetleges jövőbeni módosítása indokolt lehet, és ennek tapasztalati alapját képezheti a megsemmisített jogegységi határozatban a jogegységi igény alapján kifejtett álláspont.
Ehhez fűződően a jogegységi tanács megjegyzi, hogy különösebb magyarázatot, alátámasztást, illetve megokolást nem igénylő, magától értetődő, hogy a jogrendszer (így minden egyes jogág) mindenkoron eltérő elvárást fogalmaz meg az életkorban gyökerező tulajdonság, élethelyzet nyomán. E körben alapvető a gyermekkorú személy általánostól eltérő megítélése, így különösen büntetőtörvény esetében az elkövetői és sértetti alanyiság kapcsán egyaránt. E különbségtétel mibenléte nem, csupán a mikéntje szakmai kérdés, így az nem mellőzhető szempont, a jogalkalmazás részéről pedig nem hagyható figyelmen kívül. [Minderről részletesen számot adott a 2012. évi C. törvény (Btk.) a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szóló XIX. Fejezetéhez és azon belül az egyes §-okhoz fűzött részletes indokolás is.]
Ekként a Kúria Büntető Kollégiuma mint Büntető Jogegységi Tanács a Bszi. 40. § (1) és (2) bekezdése alapján a jogegységi indítványnak helyt adott, és a Bszi. 34. § (4) bekezdés a) pontja szerint a korábban meghozott jogegységi határozatot hatályon kívül helyezte.
Egyben indokoltnak tartja a 19/2017. (VII. 18.) AB határozattal megsemmisített 2/2016. BJE határozatban kifejtettek jogalkotó általi megfontolását és a Büntető Törvénykönyv 197. §-ába ütköző szexuális erőszak bűncselekménye törvényi tényállásának újraszabályozását.
A jogegységi határozatot a Bszi. 42. § (1) és (2) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi.
Budapest, 2017. október 9.
Dr. Darák Péter s. k., a jogegységi tanács elnöke | ||
Dr. Márki Zoltán s. k., előadó bíró | Dr. Bartkó Levente s. k., bíró | |
Dr. Csák Zsolt s. k., bíró | Dr. Domonyai Alexa s. k., bíró | |
Dr. Elek Balázs s. k., bíró | Dr. Feleky István s. k., bíró | |
Dr. Hegedűs István s. k., bíró | Dr. Katona Sándor s. k., bíró | |
Dr. Kónya István s. k., bíró | Dr. Krecsik Eldoróda s. k., bíró | |
Dr. Krémer László s. k., bíró | Dr. Mészár Róza s. k., bíró | |
Molnár Ferencné dr. s. k., bíró | Dr. Molnár Gábor Miklós s. k., bíró | |
Dr. Sebe Mária s. k., bíró | Dr. Somogyi Gábor s. k., bíró | |
Dr. Soós László s. k., bíró | Dr. Székely Ákos s. k., bíró | |
Dr. Ujvári Ákos s. k., bíró | Dr. Vaskuti András s. k., bíró | |
a jogegységi tanács tagjai |