A főpap, báró és mágnás urak és Magyarországnak többi karai és rendei, a kik a részükre Pozsonyba hirdetett országgyülésre egybesereglettek, azokat, a miket a király Ő szent felsége, az ő legkegyelmesebb uruk, a jelen országgyülésen nekik irásban előterjesztett; s egyszersmind ebben a lesujtott országban a kölcsönös barátság istápolására, a békének és egyességnek az állandósitására vonatkozó kegyelmes intelmét is, alázattal megértették:
1. § A királyi szent felség eme kegyes és valóban atyai intéseért az országnak ugyanezen hű karai és rendei Ő felségének a királynak igen nagy és véghetetlen hálaköszönetet mondanak.
2. § És nem kételkednek a felől, hogy a király Ő felsége továbbra is ugyanazon gondoskodással, igyekezettel és szives ügyelettel fog lenni irányukban, és olyan módokat fog nyujtani, melyek az alattvalók között a régi megegyezés iránti hajlandóság fölkeltésére és a kölcsönös egyetértés fenntartására alkalmasoknak látszanak.
3. § Minthogy pedig a királyi felség az ő előterjesztéseiben a nádorválasztásba kegyelmesen beleegyezett, a hü karok és rendek nem késtek az ő kötelességüknek eleget tenni és erre a tisztre a fényes nemzetségből származó és az ügyes kormányzásban jártas, tekintetes és nagyságos Thurzó György ispán urat, az isteni gondviselés segitségül hivásával, közös akarattal és szavazattal megválasztották és megerősitették.
