Megállapitották azt is, hogy azok, a kik az ilyen fekvőjószágokra pénzt adtak vagy ilyenek bárkinek a kezén lennének, az olyanok a nádor ur vagy ennek helyettese, avagy az itélőmester előtt, a távollevők pedig, a kik történetesen betegség avagy egyéb törvényes akadálytól gátolva, a jelen országgyülésen meg nem jelenhettek, a szomszédos káptalan előtt, a legközelébb jövő márczius első napjáig, a saját személyökben tartozzanak és kötelesek legyenek ünnepélyesen megesküdni:
1. § Hogy tudniillik, az ő átruházó leveleik, minden csalástól és cselfogástól menten, a bécsi békekötés, vagyis az ezerhatszázhatodik évi junius huszonharmadik napja előtt és nem utána voltak kiadva.
2. § És hogy azt az összeget, a melyet egyes leveleikbe helyesen és a valódit tul nem haladólag befoglaltak és kitettek, készpénzben letették és kifizették.
3. § Ezen felül, hogy a birtokukban tartott fekvőjószágokból, ezeknek a birtokba vétele idejétől, évenkint mennyi jövedelmet huztak és vettek be?
4. § A kik is, ha az ilyen fekvőjószágok jövedelmeiből, a részükről kölcsön adott összeget, eddigelő bevették, tartozzanak és kötelesek legyenek az ilyen fekvőjószágokat korábbi birtokosaik részére a kezükből vissza bocsátani.
5. § Ha be nem vették, akkor addig, a mig a tőlük kölcsönzött pénzösszeg teljes kiegyenlitést nem nyer, és azt kézhez nem vették, ugyanazokat a fekvőjószágokat, azon területükben és határaikkal, a melyekben azokat ők, avagy elődeik, a birtokba vételkor elfoglalták, kezükbe vették és birtokolták (az alattuk állókat a maguk törvényes jogaiban megtartván) szabadon és békésen birtokolják.
6. § Hogyha pedig valaki, makacsságtól indittatva, az előrebocsátott módon esküt tenni vonakodnék, s a közben a fekvőjószágokat sem bocsátaná vissza, a sértett fél, a szolgabirók vagy esküdtek avagy más hiteles személyek utján, a fekvőjószágaiból bevett jövedelmekre nézve, a legelső alkalommal vizsgálatot tarthasson.
7. § Mindezeknek a megtörténtével, ha még is valaki az ilyen fekvőjószágokat, várakat és kastélyokat (az előadottak szerint) az emlitett idő alatt visszaadni és visszabocsátani nem akarná; akkor a méltatlanságot szenvedők elsőbben is azon vármegye főispánját keressék meg, a melyben az ilyen fekvőjószágok vannak; vagy ennek elégtelensége esetén bármelyik rész főkapitányát, és ha még ez is elégtelen volna, magát a nádorispán urat keressék meg az iránt, hogy az őt megillető hatalomnál fogva vagy személyesen vagy az ezen tisztre akármelyik kiküldöttje utján, katonai erővel is, végrehajtást tegyen és a fekvőjószágokat nekik mindenesetre visszaadni tartozzék.
8. § Az olyan pedig, a ki neki vagy a kirendeltjének, alattomban vagy nyiltan, ellene szegülne; legott örökös hütlenség bünébe essék.
