Ezenfelül, a miket a királyi szent felség az előbbi országgyülésnek, a várőrségekből a főkapitányoknak és a többi külföldi személyeknek, tiszttartóknak és katonáknak a kiviteléről alkotott czikkelyei mérséklésére nézve, kegyelmesen fölhoz:
1. § A karok és rendek azt vélik, hogy azokat nem ugy kell érteni és magyarázni, mintha a németeket és a szomszéd tartományokból való nemzetbelieket, az ország véghelyeiből a nemzetiségük iránt való gyülöletből zárták és rekesztették volna ki, és az országlakók a vett jótéteményekről megfeledkeztek volna:
2. § Mert a karok és rendek jól tudják, hogy mily sokat ér az idegen nemzetbeliek tehetsége és katonai tudománya, és hogy az összes keresztyénségnek szörnyü ellenségével szemben, igen gyakran a nyilt csatákban dicsőségesen harczolva, mennyi vért ontottak; a miképen továbbra is azt a reményt táplálják felőlük, hogy nyilt háboru kitörése esetén (a hol a közreműködésük kivántossá válnék) Magyarországnak, mint az összes keresztyénség védbástyájának a védelmére (a melytől a többi országoknak és tartományoknak a jólléte és megmaradása is függ) lehető legnagyobb számu katonaságot fognak kiállitani.
3. § A miért is elhatározták, hogy a bécsi végzések e részben megmaradjanak.
4. § Ne is gondolják az idegen nemzetbeliek azt, hogy Magyarországból és Szlavoniából és az alájuk vetett részekből teljesen ki volnának zárva, a midőn a szabadvárosoknak (a melyek az országnak a negyedik rendét alkotják) a lakossága nagyobb részben a német nemzethez tartozókból áll.
5. § Azt se csodálja senki, se pedig az idegen nemzethez tartozók hátrányára történtnek ne tekintse, hogy ha a karoknak és rendeknek az összes kereszténység többi országai és tartományai példájára (a melyekben a kormányzat összes tisztességeit közöttük, nem idegeneknek, hanem a saját nemzetükhöz tartozó embereknek szokták adományozni) valami hasonlót kellett megállapitaniok.
6. § Mindazonáltal, ha némelyek a külföldiek közül (kisebb számban és nem tömegesen) katonáskodás vagy zsold nyerése végett, Magyarországra jönni és magukat a magyar kapitányoknak alája vetni, s a törvényeknek engedelmeskedni kivánnának; azt az ország karai és rendei ellenezni nem fogják.
