Minthogy pedig, a generálisokra és a többi külföldi tiszttartókra; valamint Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok véghelyeire és a külföldi katonaságnak Varasd várából és szabad városából, mint azon vármegyének a törvénykezési helyéről, való kivitelére, meg a báni méltóság régi tekintélyének a visszaállitására; nem különben a katonáknak eme véghelyeken, a fenséges Ferdinánd főherczeg és a stiriai, karinthiai és krajnai nemes tartományai részéről való ellátására és fizetésére vonatkozólag az előző évi törvénycikkely eléggé világos és tiszta s mind ez ideig semmi részében sem valósult; elhatározták, hogy ezt a király Ő felsége, az ezen czikkelyben világosan kifejezett kegyes igéretéhez képest, végre valahára kellőleg foganatba vétesse.
1. § Hogy pedig mindezeknek az óhajtott eredménye könnyebben meg legyen, ő fenségét, ugy levél utján, mint a királyi felségnek és az országlakóknak az alább megnevezett külön követei és biztosai utján keressék meg, hogy ő fensége a fölemlitett véghelyeknek, mint védbástyáknak s tartományai legbiztosabb őrhelyeinek a kormányzatát oly feltétellel vállalja el, hogy a Bán ur, ő fensége után, az összes tiszttartóknak jövőre a teljes és régi hatalmával közvetlenül feje legyen; és ő fenségével a hadügyekben kölcsönös érintkezésben álljon és hogy ő fensége a véghelyek tiszttartóságait, a bán ur ajánlatára a hazai törvények alatt álló honfiaknak adományozza; a szokásos zsoldról és hadifelszerelésről, meg egyéb szükségesekről pedig (a miképen eddig, ugy ezutánra is) kegyesen gondoskodjék.
2. § Az országlakók azt is elhatározták, hogy a nádor ispán ur tiszti állásához képest, a bán urral kölcsönös egyetértésben, Ő felsége előzetes tudtával, a lehető legalkalmasabb és legjobb utakat és módokat keresse, a melyeken az előrebocsátottak megvalósithatók lesznek.
