E mellett megállapitották azt is, hogy a titkárok és az ügyvédek (a kiknek, szokás szerint, a királyi felséghez folyamodók kérelmei a kezükre jutnak) semmi olyan birtokjogokat, a melyek magszakadás vagy bármely más czimen, a királyi felségre háramlottak, adományul fölkérni ne merészeljenek.
1. § Mert merőben igazságtalannak látszik, hogy a jól érdemesült országlakóknak a kérelmeikből és okleveleikből nyert értesülésük alapján, az alkalmat megragadva és azoknak a kérő leveleit, a kik a hazáért, a viszonzás némi reményében, az életüket és minden vagyonukat veszélyeztetik, háttérbe szoritva, vagy épen visszatartva, előlük az ilyen fekvő jószágokat, vagy önmaguk vagy mások számára előre elkapkodják, a mi által nem csak az érdemet fosztják meg a maga jutalmától, hanem többeket, a haza igen nagy kárára, a jó szolgálatoktól is visszatartanak.
2. § Efféle tettenkapás esetén, az ilyen adományok érvénytelenek legyenek és a korábbi kérvényezőket kell méltó tekintetbe venni.
