1609. évi LXI. törvénycikk

a Tokaj vára ujra épitésénél, meg a többi véghelyek kijavitásánál megtartandó módról és rendről; valamint az a végett teljesitendő ingyen munkák, meg egyéb idetartozó dolgok szabályozásáról

A mi a véghelyek helyrehozását és az ingyen munkák szabályozását illeti, minthogy Tokaj vára, a magyarországi felső részekben olyan helyen áll, a mely nem csak az összes keresztyénségnek a közös ellenségével, hanem az azon részek egyéb ellenzékeskedőivel szemben is, a többi között elsőrendü őrhely; de mert fölöttébb meg van rongálva, azért a mostani békés időben annak a helyreállitása szükséges:

1. § Azért az uraknak és a mondott országrész vármegyéi követeinek közös akaratával a nádor jelenlétében elhatározták, hogy az emlitett tokaji véghelyet, mindenek előtt ujra kiépitsék.

2. § Ennek a várnak az épitéséhez tehát, a következő vármegyéket rendelték ki, ugymint: Szepes-, Sáros-, Zemplén-, Abaujvár-, Ung-, Bereg-, Ugocsa- és Szatmárvármegyéket; azzal a feltétellel, hogyha azt a viz akadályozásán kivül, a tavasz beálltával épiteni nem lehetne, a nádor ur belátásától és rendelkezésétől fog függeni, hogy az épitést mely időben és minő módon tartja helyesnek.

3. § Hogyha pedig, az érintett Tokaj várát helyrehozni semmi tekintetben sem lehetne, akkor az azon részek vármegyéi a főkapitánynyal fogják elhatározni, hogy azt a segélyt melyik véghelyeknek a javitására kell forditani.

4. § A véghelyeknek eme kijavitásához pedig azok a főpap, báró és mágnás urak és a kiknek saját váruk és erősségük van; valamint Ő felsége és a szabad városok is, a vármegyék módjára segitségükkel hozzájáruljanak.

5. § Az eddig nem teljesitett ingyen munkák hátralékait is ehhez kell hozzáadni.

6. § Azt pedig, hogy emez ingyen munkák és segélyek fölhajtásának mikor és mi módon kell megtörténnie? a nádor ur rendelkezésére hagyják fönn; a ki az ilyen véghelyek kijavitása tekintetében, ugy a főkapitányoknak, mint más ahhoz értőknek tanácsával éljen és olyan pénztárnokokat válaszszon, a kik eskü alatt legyenek kötelezve és ugy a nádor urnak, mint a vármegyéknek elszámolni tartozzanak.

7. § A ki pedig ezt az ingyen segélyt megadni nem akarná, azt háromszoros büntetéssel róják meg, a melyet minden vármegyében az alispán hivatalvesztés alatt, a főpap, báró és mágnás urakra meg másokra tekintet nélkül, fölhajtani tartozzék.

8. § Az ónodi őrhelyhez ugyanazon a módon, mint a fennebb megnevezett vármegyéket Tokajhoz, két vármegyét, u. m. Hevest és Borsodot rendelik, Rákóczy urnak ezen vármegyék benlevő fekvő jószágaival együtt.

9. § Szendrőhöz hasonlóképen két vármegyét rendelnek, u. m. Gömört és Tornát, a melyek az ingyen munkákat az előirt módon és kiszabott büntetés alatt teljesitsék.

10. § Kállóhoz ugyan ugy egész Szabolcs vármegyét rendelik.

11. § Az épitésekről és ingyen munkákról ugyanis ezt a rendelkezést két évre teszik meg; a következő években pedig, ha országgyülés nem lenne, és az ország érdeke ugy kivánná, a nádor ur, vagy ennek halála esetén az országbiró, azon részeknek a vármegyéit egybe fogja hivni és azoknak kölcsönös megegyezésével a véghelyek helyreállitásáról rendelkezni fog.

12. § Az ország Dunán inneni részeiben ezek a véghelyek várnak kijavitásra: Ujvár, Fülek, Nógrád és Vácz.

13. § Ujvárhoz rendelik egész Nyitra vármegyét, az esztergomi érsekség összes fekvő jószágaival együtt, hogy a morvák részéről már megigért hatezer forint segélylyel, ennek a helynek hiányait kijavitsák.

14. § Nógrádhoz rendelik: Pozsony, Trencsény, Bars és Nagy-Hont vármegyéket.

15. § Fülekhez rendelik: Liptó, Árva, Turócz, Zólyom, Nógrád és Kis-Hont vármegyéket.

16. § Váczhoz rendelik: Esztergom vármegyét, Pilis vármegyében a Buda felett és alatt fekvő szigeteket, Szent-Endrét, Ó-Budát, Marost és Verőczét. Az ingyen munkahátralékokat is minden vármegyében fölhajtsák és a véghelyeik kiépitésére forditsák.

17. § Pénztárnokot pedig a nádor úr, a miképpen Felsőmagyarországon, ugy itt is kettőt válaszszon, a kik esküvel kötelezve, ugy az emlitett nádor urnak, mint a vármegyéknek számolni tartozzanak.

18. § Komárom vármegyét, most is, mint eddig, Komárom várához rendelik.

19. § Egyebeket a véghelyek kiépitésére nézve a nádor ur itéletére, rendelkezésére és hatalmára biznak.

20. § A Dunántuli vármegyék ingyen munkáinak szabályszerü beosztását a korábbi régi és az előző évi állapotában hagyják. Annak a hozzáadásával, hogy ha a királyi felség a külső tartományok segélyével és támogatásával, valamely külön őrhelynek az épitését és megerősitését határozná el, a Dunán tuli vármegyék is, az emlitett vármegyei urak, mágnások és nemesek összehivása mellett közös akarattal és segitséggel hozzájáruljanak.

21. § Győrvármegyét, a melyről az előző évi végzésekben emlités téve nincsen és az ország egyik őrhelyéhez sem osztották be, Pápa várához rendelik.