Minekutána nincsen kétség a felől, hogy az ország jólléte és épségben maradása egyedül a véghelyek jó és gondos ellátásától függ; ezért, habár ez az igen lesujtott ország a sok háboru és a visszavonás zavarai miatt annyira kimerült, hogy nem hogy a véghelyeken, de még az ország kisebb szükségletein is ugy, a mint kivánnák, alig tudnak segiteni, mindazonáltal vagyonuknak minden nyomoruságos kimerültsége mellett is, hogy a mennyire lehetséges magukat elhagyni ne látszanak:
1. § Ezért megállapitották, hogy a vármegyei előkelőbb nemesek közül adókivetőket válaszszanak, a kik egy-egy jó birtoku nemesnek és a szolgabirónak a hozzájuk adása és szigoru esküvel kötelezése mellett, meg az egyes faluk és mezővárosok megvizsgálásával a kapukat ujból számba vegyék; még pedig ugy, hogy négy jobbágyház egy kaput és tizenkét zsellérház szintén egy kaput tegyen ki (ugy hogy a vagyonosabbak, a kiknek nagyobb mezei gazdaságuk van, a szegényebbeket segitsék, a zsellérek pedig ingyen munkákra és egyéb terhek hordozására kötelezve ne legyenek) és ekképen a véghelyek szükségleteire a kincstárnok kezéhez szolgáltatva minden kapu után három forintot adjanak.
2. § A koronaőrök és felvigyázók fizetésére, meg a követségekre és az országlakók országgyülése számára házvásárlásra és épitésére a nagyságos Révai Péter ur kezéhez minden kapu után adják felül a negyedik forintot, a ki azt a nádor ur rendelkezéséhez képest az emlitett czélra fogja kiadni: kivévén mindenkor a falu-birákat, a szolgákat, az urak korcsmáit, biráit, a leégett házakat, és másokat is, a kiket a földes urak pusztulásuk miatt időlegesen fölszabaditottak és maguknak az uraknak is semmi szolgálatot vagy adózást nem teljesitenek.
3. § Maguk az adókivetők pedig a parasztokat felesleges költségekkel ne terheljék, se a czédulákért pénzt ne vegyenek és félannyi fizetéssel, mint a mennyit eddig kapni szoktak, megelégedjenek; és az adóból az alispánok, szolgabirák és a jegyzők is a maguk számára semmit lefoglalni ne merészeljenek.
4. § Ennek a teherhordozásnak pedig teljességgel egy fekvő jószágot, sem véve ki, alávetve legyenek; a főpap és báró uraknak, nemeseknek, káptalanoknak és szabad városoknak, ugy Magyarországon, mint Slavoniában, valamint a királyi fiscusnak is az összes fekvő jószágaik; nemkülönben a tizenhárom szepesi város, a lublói és podolini várakhoz tartozó birtokokkal együtt; továbbá Kabold, Kőszeg, Borostyánkő, Fraknó, Kis-Márton és Szarvkő, a melyeket a nádor ur mindenképen adózásra kényszeritsen.
5. § Az egytelkes nemesek zselléreit is, a kik a nemesi udvartelken kivül laknak, az alispánok és a szolgabirók taksa fizetés alá vonják.
6. § Továbbá azokat a mezővárosokat és birtokokat is, a melyek a földes uraknak jobbágyi szolgálatokat vagy dézsmákat teljesitenek, de eddig kirovás alatt nem állottak, a fennebbi módon adófizetés alá vonják.
7. § Szlavoniában pedig, beleértve a kapronczai kapitányság fekvő javait is, a régi szokáshoz képest félannyit fizessenek és azt saját véghelyeik szükségleteire forditsák: a negyedik forintnak pedig felét a megnevezett czélokra szolgáltassák; a miképen a szabad városok Magyarországon a nádor urnak, Szlavoniában pedig a bán urnak a megkeresésére, a korona őrzésére a költségeket készséggel megajánlották.
8. § A török hódoltság alatt állók is, a régi szokás szerint, félannyit fizessenek.
9. § Ennek az adónak a felszedése pedig két határidőben történjék; fele Szent-György vértanu napjára, a másik fele pedig Szent-Mihály arkangyal napjára.
10. § Ez az adózás pedig két évre terjedjen, ha csak valamely sürgős szükség az országgyülés egybehivását előbb nem kivánná.
