Minthogy pedig a háboruról a béke idejében kell gondoskodni; az országnak kivülről vagy belülről támadó általános szüksége és veszedelme esetére, az előre bocsátott módon ujból számba veendő minden négy kapu után (egyet sem hagyva ki) egy jól fegyverzett lovast kell tartani; a kiknek az élén minden vármegyében egy kapitány álljon és a kiket, a más vármegyében levő fekvő jószágokból valókkal együtt, abban a vármegyében, a hol a földes uruk székel, évenként kétszer szemle alá kell venni.
1. § Az egytelkes nemeseket és czimeres nemeseket pedig, valamint másokat is, a kiket az előző országgyülések czikkelyei világosabban megjelölnek, az ispánok, alispánok, szolgabirák és az előkelőbb nemesek oszszák be és azoknak az adózásából a kapitánynak és a többi tisztviselőknek mérsékelt zsoldot fizessenek.
2. § De ezek Ő felségének, avagy Ő felsége kegyelmes akaratához képest a nádor urnak a felhivására és megkeresésére legott fölkelni tartozzanak, de őket nem kell a véghelyekre állitani; hanem mezei katonaságul kell rendelni oda, a hová a szükség kivánni fogja.
3. § A szabad királyi városok pedig erre a szükségletre a nádor ur, Szlavoniában pedig a bán ur mérsékelt és türhető kiszabásához képest gyalogosokat tartsanak.
