Minthogy a szentséges királyi felség, a mi legkegyelmesebb urunk, a nádor ispán urat a nádorság tisztében a hivatala teljes méltóságának reá ruházásával kegyelmesen megerősiteni méltóztatott:
1. § Ennek okáért, hogy annál nagyobb dicsőséggel müködhessék; a karok és rendek helyesnek itélték, hogy azt a jogot a mely az előző nádor uraknak is megvolt, a harminczkét jobbágytelek adományozására nézve ennek a nádor urnak is megadják.
2. § Hogy tudniillik, akár magszakadás, akár pedig más uton és jogon az Ő felsége királyi fiscusára háramlott fekvő jószágokat, harminczkét jobbágy számig, de nem tovább arra alkalmas jól érdemesült személyeknek adományozhassa.
