Minthogy pedig ez a lesujtott ország csaknem végső nyomoruságra jutott ugy azért, mivel folytonos háboruk szinhelye volt, mind pedig azért is, mert a szomszéd tartományok az ország lakóitól szokott segélyüket és segitő kezüket megvonták:
1. § Ennek okáért a szomszédok szivének kiengesztelése, jó akaratuknak megnyerése és segitségük kikérése czéljából, az országlakók helyesnek itélik, hogy a szentséges császári és királyi felséghez, Csehországhoz és a római szent birodalom fejedelmeihez bizonyos követeket küldjenek.
2. § Kinevezik pedig a szentséges császári felséghez és Csehországhoz, főtisztelendő Náprágy Demeter kalocsai érsek urat és nagyságos Batthányi Ferencz urat.
3. § A birodalmi fejedelmekhez nagyságos Dóczy András és Kolonich Siegfrid urakat.
4. § Szilésiába nagyságos Balassa Zsigmond, Osztrosith András, vagy Jakusith András urakat.
5. § Stiriába főtisztelendő Nádasdy Tamás szörényi püspök urat és Joó Jánost.
6. § Hogy Erdélybe kiket küldjenek, azt Ő felsége a nádor urral együtt fogják kijelölni; a hol a követségnek, a már meghozott határozathoz képest, ugy Ő felségének, mint az országnak a nevében kell lennie.
7. § A mely szándékukat, hogy a királyi felség is előmozdítani méltóztassék, azt alázattal kérik.
8. § Azt pedig, hogy ezek mikor és minő utasitásokkal lesznek küldendők, azt az Ő felsége belátására bizzák.
