Minthogy a kiváltságok és levelek kiváltására nézve, ugy az ország rendes biráinál, mint a királyi kanczelláriánál is, eddig elő igen sok nehézség merült föl; ennek okáért, hogy azokon segitve legyen és hogy a levelek kiváltása tárgyában, ugy az ország rendes biráinál és a királyi kanczelláriánál, mint a káptalanoknál, meg a conventeknél és a vármegyéknél is minden kétséget elháritsanak: az ország karai és rendei a taksák szabályozására nézve jónak látták, hogy mostantól kezdve jövőre mindenkor megtartásul egy bizonyos és helyes rendet irjanak elő:
1. § Ennélfogva az ország rendes biráinál az összes levelek kiváltása igy fog történni:
2. § Perbe hivó és tanu vallató levelekért különbség nélkül száz dénár.
3. § Egyszerü ellenmondó és tiltó levelekért huszonnégy dénár.
4. § Itélő vagy birságlevelekért tizenkét dénár.
5. § Hamis esküről szólókért huszonnégy dénár.
6. § Minden eskülevélért, akármilyen nagy számu eskütársakat foglaljon is magában, két forint.
7. § Tiltó és intőlevelekért szemtől szembe száz dénár.
8. § Közös tanuvallatási levélért két forint.
9. § Perhalasztóért, a királyi curián a peres felek perbeszédeiből kiadva, két forint.
10. § Itéletlevelektől a kisebb hatalmaskodási esetekben, ugy a pecsétért, mint a leirónak hat forintot.
11. § A felmentő levelekért a vádlott részéről, a meg nem jelent fölperes ellenében kivéve, hat forintot.
12. § A bevallások vagy szerződések után, a melyeket várakról, kastélyokról és egyéb fekvő jószágokról, meg birtokjogokról örökre és örökös joggal tesznek, a fizetés a fekvő javak mennyiségéhez képest történjék; akképen, hogy egy-egy népes jobbágytelek után huszonöt dénárnál többet ne fizessenek.
13. § A zálogbevallások után, bármekkora legyen is a fekvő jószág, száz dénárt.
14. § Az egyéb bevallások, szerződések, egyességek, kötvények és egyszerü igérettételek után, száz dénárt.
15. § A kegyelem mellett perujitó levelekért a legcsekélyebb esetekben hat, a sulyosabbakban tizenkét forintot.
16. § Egyszerü perujitásért egy forintot.
17. § Mindennemü meghagyó és mentesitő levelek után, valamint a községekhez, szabad városokhoz és más helyekhez adott egyszerü perujitó levelek után, száz dénárt.
18. § A levelek egyszerü másolatáért ivenként ötven dénárt.
19. § De megjegyzendő, hogy az összes egy forint fizetésre előbb fölsorolt iratok csupán egy levélre, vagy a mint közönségesen mondani szokták: egy ivnyi papirra avagy csak kevéssel több irásra és tartalomra terjedhetnek; mert ha két vagy több ivre lennének irva, akkor minden teljes iv után külön ötven dénárt vegyenek és fizessenek.
20. § A várak és kastélyok és bárminő birtokok és egyéb javak visszanyerését megitélő levelek után a fizetés az ilyen birtokoknak és visszanyert javaknak a minőségéhez képest a peres felek megegyezése szerint történjék az itélőmestereknél; ugy mindazonáltal, hogy ez a fizetés minden egyes népes jobbágytelek után a fél forintot vagy ötven dénárt tul ne haladja; a zsellérekből pedig, ebben a szabályzatban, négyet számitsanak egy jobbágy helyett.
21. § A visszaküldő itéletlevelek után, a melyeket bármely a királyi törvényszék elibe vitt felebbezési peres ügyek elhatározásáról adtak ki, ha az ilyen peres ügy egyszerüen helyben van hagyva, vagy pedig minden büntetés nélkül megváltoztatva, három forintot; ha pedig helyben van ugyan hagyva, de a vármegyén az elmarasztalt félre kiszabott büntetés az ország decretumai és szokásai szerint meg van kétszerezve, hat forintot. És ezt a vármegyei törvényszékektől felküldött peres ügyekre kell érteni, a melyek a büntetés tekintetében száz forinton tul nem mehetnek. Mert a fekvő jószágokat és birtokjogokat, avagy bármely egyéb nagyobb értékü javakat tárgyazó peres ügyekben, a melyeket Dalmát-, Horvát- és Szlavonországokból, meg az erdélyi részekből, valamint a szabad és bányavárosokból fölebbezés utján vittek föl, ha az ilyen ügyeket a királyi curia helybenhagyta vagy megváltoztatta, akkor a levelekért a fizetésnek ugy kell történnie, mint a hogy fennebb, a fekvő jószágok és birtokjogok visszanyeréséről kelt itélet levelekre nézve, előirva van.
22. § Az itélőmesterek, a kik végrehajtásokban járnak, munkájukért naponta (az élelem kivételével) két forintot kapjanak.
23. § A jelentő levelekért, a melyekben visszaüzés jött közbe, ivenként egy forintot kapjanak; ha pedig visszaüzés nem történt, tizenkét forintot. Hogyha pedig a terniók a forintok számát tulhaladnák, akkor minden ternio után egy forintot fizessenek.
