A királyi kegyelemlevelekért a fizetésnek bármely törvényes jogon és czimen a királyi fiscusra háramlott valamely várnak, kastélynak és bármely birtokjogoknak valaki részére, akár valamelyik elhalálozottnak a magva szakadása vagy a királyi jog, avagy a hütlenség czimén, akár pedig uj adomány czimén törvényesen és örökösen történt adományozásáról, azoknak a fekvő jószágoknak a mennyiségéhez képest kell történnie, akképen, hogy az iktató levelekkel együtt egy-egy népes jobbágy telek után ötven dénárt fizessenek és nem többet.
1. § Az uj adománylevelekért egy udvartelekről vagy egy faluról tizenkét forintot; több faluról huszonöt forintot; egy várról ötven forintot; több várról száz forintot.
2. § Az ideiglenes jogon átruházó és elzálogositó levelekért, a melyekkel a királyi felség ilyen fekvő jószágokat a visszaváltás idejében valakire átruházott, minden jobbágytól huszonöt dénárt fizessenek.
3. § Az olyan királyi kegyelemlevelekért, a melyekben a fekvő jószágok és birtokjogok korábban történt valamely adományozásának a megerősitése; avagy az országlakók között a kölcsönös örökösödés tekintetéből létre jött valamely szerződésnek és örökbefogadásnak a királyi jóváhagyása és megerősitése foglaltatik; a fizetés éppen oly módon a fekvő jószágok mennyiségének a mértéke szerint történjék ugy, hogy a fél forintok összege a jobbágyok számát túl ne haladja, hanem minden jobbágy után ötven dénár essék.
4. § A fiágra szóló fiusitásért minden jobbágy után ötven dénárt.
5. § A kegyelem levelekért, a melyekkel a királyi felség a hütlenségben vagy főbenjáró büntetésben valamelyik itéletesen elmarasztaltnak a fejére és javaira kegyelmet ad, a bárók: kétszáz forintot; a mágnások: százat; a birtokos nemesek: ötvenet; az egy udvartelkes és czimeres nemesek: huszat.
6. § A szabad menlevelekért, a melyeket a királyi felség olyanoknak szokott engedélyezni, a kik különben valamely gyanu miatt a felség elébe jönni nem mernek, a bárók és mágnások fizessenek tizenkét forintot, a nemesek pedig három forintot.
7. § Az egyszerü parancslevelekért, a melyeket valakinek panaszára adtak ki, egy forintot.
8. § A czimeres nemeslevelekért, a melyeket valakinek fekvő jószágok adományozása nélkül adtak, huszonöt forintot; fekvő jószágok adományozásával pedig minden jobbágy után még ötven dénárt kell hozzáadni; a leirás dija is az érdemet tul ne haladja; és pedig az egyszerü leirásért fizessenek két forintot; a diszesebbért, a mely aranynyal van ékesitve: négy forintot.
9. § Egy egész udvartelek adománylevelekért tizenkét forintot; a pusztán hagyottért pedig hat forintot.
10. § Egy a királyi szabad városban levő polgári ház adomány és mentesitő leveleért ötven forintot; a királyi fekvő jószágokon levő jobbágy ház fölszabaditásáért husz forintot; a jobbágy ház fölszabaditását illető királyi jóváhagyásért pedig a földes ur fizessen tizenkét forintot.
11. § Az ország koronájához tartozó szabad királyi városok a kiváltságlevelek megerősitéseért százötven forintot.
12. § A vásártartási levelekért tizenkét forintot.
13. § A kegyelemváró levelekért tizenkét forintot.
14. § A szabad utlevelekért három forintot.
15. § Gyámrendelő levelekért tizenkét forintot.
16. § Az oltalom levelekért három forintot.
17. § Vám fölállitásért tizenkét forintot.
18. § Kegyelemlevélért házasságtörési ügyben tizenkét forintot.
19. § Ő királyi karhatalomért tizenkét forintot.
20. § A „cum justi” levelekért három forintot.
21. § Iktató levelekért „cum nos” záradékkal, egy forintot.
22. § Uj várkastély állitásért tizenkét forintot.
23. § Perujitó levelekért, a milyeneket akármiféle peres ügyekben már minden eljárás befejezése után a vesztes és peres dolgot birtokon kivül kereső félnek szoktak adni és a királyi felség titkos pecséte alatt kiállitani, különbség nélkül tizenkét forintot kell fizetni.
24. § Azokért a levelekért, a melyekkel a királyi felség valakinek a szabad ispáni tisztet engedélyezi, hogy fekvő jószágain a gonosztevőket büntethesse: tizenkét forintot.
25. § A révek és vámok engedélyezéseért tizenkét forintot.
26. § Valamely ispánsági tiszt adományleveleért, a melyet a király tetszése szerint adott, ötven forintot.
27. § Báróságért ötven forintot.
28. § A nagyságosságért százötven forintot.
29. § A főkapitánysági levelekért ötven forintot.
30. § Aranysarkantyus vitézzé avatásért tizenkét forintot.
31. § Magyarokká tételért kétszáz forintot.
32. § Ő felsége tanácsossági leveleért huszonöt forintot.
33. § Kegyelem levelekért, a melyekkel a királyi felség némely jól érdemesült személyeket főpapságokkal és egyéb egyházi méltóságokkal és javadalmakkal lát el, maguk az előléptettek, az ilyen főpapságok és méltóságok mivoltához képest a kanczellár urnak tetszésük szerint fizessenek és tartozzanak a levelek kiváltásánál bőkezüek lenni; névszerint pedig az esztergomi érsekségi levélért, az ország épségben léte esetén tartozzanak négyszáz forintot; a kalocsaiért pedig két száz forintot fizetni.
34. § A nagy püspökségekért és apátságokért, a melyeknek váraik és erősségeik vannak: száz forintot.
35. § A czimzetes püspökségekért ötven forintot.
36. § A nagyobb prépostságokért és kisebb apátságokért ötven forintot.
37. § Az egyházi kisebb méltóságokért husz forintot.
38. § Az egyszerü kanonokságokért tizenkét forintot.
39. § A zárt parancsokért, bármifélék legyenek is azok, semmi taksát se vegyenek; sőt a nyilakat is, a melyek az ország közjavát illetik, ingyen adják ki.
40. § Továbbá az összes leveleket, a melyeket a királyi kanczelláriából, akármiféle adományozás, megerősités és bárminő beleegyezés iránt, az ország bármelyik rendes birájának, ezek helyetteseinek és az itélő mestereknek alkalmilag kiadni szoktak, a kanczellár ur minden fizetés és taksálás nélkül tartozik kiadni; éppen ugy viszont a kanczellár is, a maga peres ügyeiben és dolgaiban a rendes biráktól és az itélőmesterektől minden és akármiféle levelet mindenkor, minden fizetés és kiváltás nélkül szokott megkapni és kell is, hogy megkapjon.
41. § Az arany bullának és a kettős pecsétnek a taksája kettős legyen.
