Az ország karai és rendei most is elhatározzák, hogy a mult országgyülési végzéseknek, az erőszakosságokra és a fekvőjószág elfoglalásokra nézve kiadott czikkelyei, * az ő valóságos értelmükben, érvényükben megmaradjanak.
1. § Minthogy azonban ezeket a czikkelyeket igen sokan különböző ferde értelemben veszik és ebből bizonyos visszaélések harapództak el; ennek okáért az ország karai és rendei, az ilyen káros tévedések elkerülése és visszaélések megszüntetése czéljából elhatározzák és azokat ily módon világosabban megmagyarázzák:
2. § Hogy azokat a czikkelyeket tisztán csak a hatalmaskodásokra és a fekvő javak elfoglalására, meg visszafoglalására kell érteni; nem különben egyéb erőszakosságokra, fogságba vetésekre, megverésekre, ingó javak meg az ezerötszázkilenczvenkettődik évtől fogva birtokolt, egyéb birtokjogok és várak, bármely czim alatt és bárki részéről történt elvételére; ugyszintén azokra is, melyeket valaki a jelenben vagy jövőre is erőszakkal vagy ő maga elfoglalna, vagy mások utján elfoglaltatna: de nem lehet érteni az öröklés, osztály, leánynegyed, csere, hitbér, jegyajándék, végrendelkezés, adósság, zálogos jogok és más hasonló jogesetekre nézve.
3. § Ha pedig ezutánra valakit a hatalmaskodás szine alatt ez esztendő óta mostanig történt vagy ezután történő jószágfoglalásokért, visszafoglalásokért, valamint egyéb erőszakosságokért, fogságba vetésért, megverésért, ingó javak és más birtokjogok és várak, bárki részéről és bármely czimü elvételeért, csupán boszantás czéljából, méltatlan keresettel megtámadnának; vagy ha valaki ellen öröklés, osztály, leánynegyed, csere, hitbér, jegyajándék, végrendelkezés, adósság, zálogosjogok és más hasonló jogesetekből valamely kitalált és kigondolt czim és ürügy alatt pert inditanának; az olyan nemeseket külön-külön a mint a keresetben megnevezve vannak, azonnal a méltatlansági kereset büntetésében kell elmarasztalni; és a méltatlanul kereső felperessel szemben (minden jogorvoslatok kizárásával) épen oly rövid uton végezzenek és végrehajtást tegyenek, mint a hogy a peres ügyet meginditották.
4. § A törvénycikkelyben jelzett idézésre nézve pedig olyan módnak a megtartását itélik helyesnek, hogy az ilyen idézéseknek, a szolgabiró utján, a tizenötöd nap szemelőtt tartásával és a kereset párjának vagy másolatának a kézhez adása mellett, vagy személyesen, vagy a lakóházból, vagy pedig a fekvő jószágokból kell történniök; hogy tudniillik az idézés az ellenfélnek a maga idejében tudomására jusson.
5. § A távolabb eső helyeken lakókra nézve pedig nem tizenöt napos, hanem megfelelő határidőt kell kitüzni.
6. § De a vesztes félnek szabadságában álljon elsőbben a vármegyei törvényszékhez, azután pedig birtokon kivül a királyi curiához; Szlavoniában meg a báni székhez fölebbeznie.
7. § És ha az ilyen fölebbezést mellőzni kivánná, egyszerü vagy kegyelem mellett való perujitással élhessen.
8. § Mindazonáltal az ilyen fölebbezés avagy perujitás erejével, a meghozott itéletnek a végrehajtása semmiképen meg nem akadályozható; hanem a szék részéről haladéktalanul kiadott itélő és kibocsátó levelek erejével, akár a törvényszékből, akár a lakóházból arra kitüzött törvényes határidőben ki kell szállani és a pernyertes félnek (minden jogorvoslatok kizárásával) teljes elégtételt kell és lehet szolgáltatni.
9. § Ha pedig az ilyen birói itéleteket a királyi tábla feloldaná és helyben nem hagyná, akkor a visszaitélt fekvő jószágoknak a visszaadásával, az időközben beszedett jövedelmeket és a birság büntetéseket meg az összes törvénykezési terheket is azonnal és tettleg (hasonlóképen minden jogorvoslatok kizárásával) a törvényszék részéről kiadandó és végrehajtásilag foganatositandó itélő és kibocsátó levelek alapján, a nyertes félnek, ugy a birók, mint a felperesek megtéritsék.
10. § A beszedett jövedelmek mennyiségének a meghatározása, valamint a végrehajtás a főispán és a melléje adott vármegyei előkelőbb és a törvényben járatos nemesek utján történjék.
11. § A mely vármegyékben pedig főispánok nincsenek, vagy a melyek távol esnek, ott a jövedelmek mennyiségének a meghatározását és a végrehajtást a nádor vagy az országbiró ur, Szlavoniában pedig a bán ur részéről kinevezendő előkelőbb nemesek végezzék.
12. § Hogyha pedig, a hasonló hatalmaskodási ügyekben, valakinek a nem nemes szolgái és jobbágyai ellen lennének valami panaszok, akkor az ilyen jobbágyoknak, a tiszt vagy a falusbiró közvetitésével megkeresett földes ura, a panaszló félnek a szolgabiró utján teendő kérésére és felszólitására, miután neki, mint földesurnak, a felperes panaszának vagy keresetének a szolgabirótól kikapott párját ugyanazon tisztek vagy falusbirák utján átküldték, tartozzék a szolgabiró és a vármegyei esküdt ülnökök előtt azok részéről itéletet és igazságot szolgáltatni és kellő végrehajtást tenni.
13. § Az esetre, ha a földes ur ezt tenni nem akarná, avagy azzal nem törődnék, akkor az ilyen földes urakkal, nemesekkel és azoknak jobbágyaival szemben, a vármegye alispánja, maga mellé vévén legalább egy szolgabirót és két esküdt ülnököt, azon rövid perfolyammal és móddal, a melyet az erőszakosságról és foglalásokról kelt és előbb megnevezett czikkelyekhez képest megszoktak, ugyancsak a kereset párjának vagy másolatának az átadása mellett eljárhasson és eljárni tartozzék is.
14. § A kiskoruakat (a törvényes koruk tizenkettődik évét még el nem ért parasztokat) törvény elibe állitani nem lehet.
15. § A biró pedig az eskü oda itélésében elővigyázó legyen, hogy az esetek különbözőségéhez képest ugy járjon el és esküt ugy határozzon, hogy az ilyen eskü odaitélésével az ország törvényeivel és szokásaival ellenkezésbe ne jőjjön és a felek egyikét sem terhelje nagyobb esküvel, mint a milyent az ügy érdeme megkiván.
16. § Különösen pedig, hogy a nagyobb hatalmaskodás vagy is az „öt esetben” a paraszt személyt, nemes ellenében, huszadmagával, a kisebb hatalmaskodás többi eseteiben pedig, ha magát épen ártatlannak állitaná, harmadmagával, magához hasonló állásu becsületes emberekkel, a maga tisztázása végett esküre bocsássák.
17. § De az alispánnak, meg azoknak a szolgabiráknak és esküdt ülnököknek, a kiktől a hely szinén, fölebbezés utján a peresügyet a törvényszékhez vitték, a vármegyék törvényszékein, az eskü alatt megtett jelentésük után semmi szavazatuk nem lehet: hanem a felülvizsgálást a többi szolgabirák és esküdt ülnökök végezzék; a jegyző is jelen levén.
18. § De a visszakövetelésnek ezt a czikkelyét, a tulajdon visszaszerzésére és megitélésére érteni nem lehet.
