1618. évi XXXIV. törvénycikk

az ország véghelyeinek erőditéséről és megerősitéséről; továbbá a zsoldok kifizetéséről

Valamiképen a korábbi évek országgyülésein, a szentséges császári és királyi felségét, legkegyelmesebb urukat, igen gyakran kérték; az ország hű karai és rendei épen ugy most is, nagy szorgalmatoskodással esedeznek Ő felsége előtt, hogy:

1. § Méltóztassék Ő felsége, az ezen Magyarország, mint az összes keresztyénség védőfala és védőbástyája iránt való kegyes és atyai jóindulatánál fogva, a római szent birodalom fejedelmeinél, meg a többi szomszédos országoknál és tartományoknál kivinni, hogy az országnak a véghelyei, emezeknek a segélyével, a császári szent felségnek az 1608-ik évi koronázás előtt „a negyedik pontra nézve” kelt határozata, valamint az 1609. évi 32-ik czikkely szerint, meg a most tett kegyelmes igéretéhez képest is, erőditésekkel, hadi ágyukkal, élelmi szerekkel, zsoldfizetéssel és egyéb szükségesekkel a lehető legjobban megerősitve legyenek.

2. § Mert ha a császári és királyi szent felség azoknak az ellátásáról ideje korán nem gondoskodik, még az esetleges csekélyebb kirohanásoknak sem állhatnak ellent; sőt magukat is, aligha megvédelmezhetik.