A karok és rendek, megfontolván továbbá azt, hogy a segélyekben való adózás, az ő közös megmaradásukra, kivált a mostani időben fölötte szükséges; a mihez képest semmit sem kivánnak inkább, mint azt, hogy e czélra a lehető legnagyobb áldozatot meghozzák:
1. § Továbbá meggondolva, hogy az országnak és az országlakóknak mostani állapota nemcsak a mult idők mozgalmai és a háboruk hátrányai; hanem a korábbi évek terméketlensége miatt is, csaknem a végső elgyengülésre jutott:
2. § Mindazonáltal a saját megmaradásukról gondoskodni, meg Ő szent felségének is hódolattal kedveskedni kivánván, két éven át, évenként, minden kapu után, három magyar forintot megajánlanak; a melynek felét, az 1609-ik évi 62-ik czikkely értelmében (a mely törvénycikkelyt minden pontjaiban megujitanak), a kapuk ujból számba vétele mellett, Mindenszentek napjára, a másik felét pedig, a legközelebbi Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára, a pozsonyi kamarába kell befizetni.
3. § De Szlavoniában a felét fizessék és azt a saját véghelyeikre forditsák.
