1630. évi V. törvénycikk

a rovatalt és az adót egyedül erre az évre, és annak felszedése és beszolgáltatása módját elhatározzák

Jóllehet, hogy a hazának mostani rongált és lesujtott állapotában az országlakók méltán kérhetnék Ő felségétől, hogy ez idő szerint minden adózás alól mentesitve legyenek:

1. § Mindazonáltal a hü karok és rendek Ő felsége atyai intésétől sarkalva, csupán erre a jelen évre, minden kapu után, a melyeket a legközelebb mult évek czikkelyei értelmében, az 1609-ik évi 62-ik, és az 1622-iki évi 32-ik törvénycikkelyekhez képest, az összes vármegyékben az 1593. évi 7-ik törvénycikkely rendelése szerint, egy a kebelükből kiküldendő esküdt nemesnek és adó kiróvónak ujból és hüségesen számba kell venniök, alázattal három magyar forintot megajánlanak; a melyet a legközelebb jövő Vizkereszt napjára egyszerre és együttesen az egyes vármegyék előkelőbb jó birtoku nemesei közül választandó adókiróvók kezébe kell adni, ezek pedig azt a vármegyékből, a lajstromok tartalma szerint, nagyságos várkonyi Amádé Lénárd urnak, mint az ország főpénztárnokának, kell, hogy beszolgáltassák.

2. § A ki aztán ezeket az adókat, azokra a véghelyekre fogja átszolgáltatni, a melyekhez tudniillik Ő szent felsége a nádor ur utján elrendeli; elhatározván, hogy ennek a pénztárnok urnak ötszáz magyar forint évi dijja legyen.