Minthogy pedig a dézsmálók, a kik a dézsmákat a dézsmák uraitól vagy Ő felsége kamarájától elsőbbséggel megvásárolják és haszonbérbe veszik, Magyarország felső részeiben az 1609. évi 18. czikkely tartalma ellenére, különböző visszaéléseket és türhetetlen kihágásokat követnek el:
1. § A kik nem elégedvén meg a gabonának és a szokás szerint dézsma alá tartozó más dolgoknak az igazságos megdézsmálásával, nem borzadnak vissza attól, hogy a nyomorult néptől pénzbirságokat, továbbá különböző földmüves és kaszás munkákat és szolgálatokat, ezenfelül tiszteletdijul ludakat, tyukokat, vajat, mézet, kendert és más hüvelyes veteményeket csikarnak ki; e mellett nagy háznéppel, nem csekély számu lovakkal és vadászkutyákkal, a szegény népnél gyakrabban megszállnak és ekképen vagyonát meggyengitik, a haszonbérlők termését szállitó parasztokat lovaiktól és zsákjaiktól megfosztják, tőlük a zsákokért pénzt és más hasonlókat csikarnak ki:
2. § Ennélfogva ezeknek a kihágásoknak s magokat a dézsmákat mesze fölülhaladó zsarolásoknak a megszüntetésére, közös akarattal megállapitják az országlakósok, hogy jövőre ilyen kihágások és zsarolások elő ne forduljanak, a kihágók és az előrebocsátottak elkövetői ellenében pedig a hatalmaskodások tárgyában kiadott rövid czikkelyek erejénél fogva járjanak el.
3. § A dézsmák haszonbérbe vétele pedig, az 1647. évi 96. czikkely értelmében, kellő időben történjék, a dézsmajárásokban vagy kerületekben levő földeurak jogainak épségben maradása mellett (mindazonáltal együtt és egyszerre lefizetvén a dézsma urai részére az egész haszonbéri összeget.)
4. § Annak a kijelentése mellett, hogy ha a földesurak fekvő jószágaik mennyiségéhez mérendő haszonbéri összeg iránt meg nem egyezhetnének, az ilyen nehézségeket a vármegyék igazitsák el.
5. § Hasonlóképen a gabona kinyomtatására és szállitására a szegény népet (a hol eziránt máskép nem egyezkedtek), a jelzett büntetés alatt, semmiképen sem szabad kényszeriteni.
6. § És mivel a dézsmák haszonbérlésében a szepesi kamarai és a vévidéki tisztek is csusztattak be némely visszaéléseket (mert nemcsak a végvidékekhez közel, hanem az azoktól távolabb levő dézsmákat is szokták a földesurak sérelmére és az 1574. évi 22. czikkely tartalma ellenére saját nyereségre haszonbérbe venni, az alatt az ürügy alatt, mintha azokat Ő felsége számára haszonbérlenék), azok ellenében megujitják a most idézett 22. czikkelyt, a melyet az abban kijelentett büntetés alatt meg kell tartani.
