Miután a karok és rendek a törvényes ügymenet gyakori késedelmével és ebből folyó megakadásával saját kárukra tapasztalták, hogy az 1613. évi 25., 1635. évi 28., 1655-ik évi 50. s más azokban foglalt czikkelyek foganatositás nélkül maradtak, a végből, hogy a magyar kanczelláriának hatalma s a fentebb emlitett törvényekben jelzett állása épségben maradjon s mindazt, a mi hatáskörébe tartozik, annál pontosabban és minél teljesebb tanácsból intézzék s vigyék előre: Ő legszentségesebb felsége jóságos és különös rendeletére, s ez iránt tett ajánlatára, a fenhivatolt törvények megujitása mellett, ujból elhatározzák, hogy a magyar udvari kanczelláriánál haladéktalanul s végre valahára már tettleg is, e nemzetből való, legalább két, arra alkalmas és folytonosan ott lakó tanácsost alkalmazzanak, a kiket fentisztelt Ő felsége saját költségén tartson.
