A várak, kastélyok, udvarok és malmok s más e nemü épületek csaknem végpusztulásának okát az országlakók abban látják összpontosulva, hogy a közbirtokosok közül némelyek az ilyen épületek kijavitásához járulni vonakodnak.
1. § Hogy tehát egyik-másik vagy közülök többen is, ily közbirtokosok hanyagsága és ellenszegülése miatt, károsodni ne legyenek kénytelenek (Ő legszentségesebb felségének hozzájárulásával is) határozták: hogy a fentebb emlitett 1622. évi 72-ik és 1625. évi 59-ik t. czikkekben kijelölt és kifejtett módozatot megujitsák s a szabad és királyi városokra is kiterjeszszék.
2. § Annak a határozott kijelentése mellett, hogy szabad legyen az ilyen késlekedők és ellenszegülők ellen, a közbirtokosok ellenszegüléséböl felmerülő károk iránt (előre bocsájtván e közbirtokosok birói megintését) a megyei birák utján, s az ily perre kiadandó költségek megtéritése iránt is eljárni.
3. § A hol pedig a korcsmák, erdők, s más közös haszonvételek és javadalmak tekintetében a törvényes közbirtokosok meg azoknak tényleg együttes birtokában s nyilvános és békés használatában levők közt a használat arányára nézve támadna kérdés: ezt, mostantól jövőre, a fennebbirt módon vizsgálják meg, határozzák el s igazitsák ki.
4. § A vizek kiáradásával okozni szokott károkra nézve pedig a megyék rendeljenek biztosokat, kik az 1687:16. t. tc. módja szerint járjanak el, s igyekezzenek az ily károkat kikerülni.
5. § Mely határozatot, a töltések javitására, valamint az ez iránt inditandó per folytatására forditandó költségek megtéritésének büntetése alatt, meg kell tartani.
