Az ügy száma: –
Határozat száma: –
A tanács megjelölése: Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Somogy Vármegyei I. Tanácsa
A tanács tagjai: –
Az eljárás alá vont személy neve, ügyvédi tevékenysége gyakorlásának formája, képviselője: szünetelő ügyvéd (jogi képviselő: P. ügyvéd)
Határozat meghozatalának módja: az Ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (továbbiakban: Üttv.), valamint a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (továbbiakban: FESZ) alapján, a 2023. február 06. napján megtartott tárgyaláson, a Megyei Ügyvédi Kamara előtt V/2015. számon indult fegyelmi ügyet (továbbiakban: alapügy) és a V/2020. számon indult fegyelmi ügyet (továbbiakban: egyesített ügy) egységesen elbírálva
Eljárás alá vont személy: szünetelő ügyvéd sz. alatti lakos
A Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Somogy Vármegyei I. Tanácsa az eljárás alá vont személy fegyelmi felelősségét az alábbiak szerint állapítja meg:
Az eljárás alá vont személy az 1998. évi XI. törvény (továbbiakban: Üt.) 37. § a) pontjára figyelemmel, szándékos magatartásával elkövette – az alapügy vonatkozásában –
– 6 rb., az Üt. 3. § (2) bekezdésének folytatólagos megsértését;
– 113 rb., az Üt. 3. § (2) bekezdésének megsértését;
– 113 rb., az Üt. 3. § (3) bekezdésének megsértését;
– 113 rb., a 4/1999. (III. 1.) MÜK Szabályzat (továbbiakban: Régi Letéti Szabályzat) II/3. pontjának megsértését;
– 113 rb., az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 5/2008. (XI. 27.) MÜK Szabályzattal módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (továbbiakban: Régi Etikai Szabályzat) 3/2. pontjának megsértését;
– 113 rb., a Régi Etikai Szabályzat 3/4. pontjának megsértését;
– a Régi Etikai Szabályzat 13/6. pontjának folytatólagos megsértését, továbbá az eljárás alá vont személy az Üt. 37. § a) pontjára figyelemmel, szándékos magatartásával elkövette – az egyesített ügy vonatkozásában –
– 2 rb., az Üt. 30. § (2) bekezdésének megsértését;
– 1 rb., az Üt. 3. § (2) bekezdésének megsértését,
– 1 rb., a Régi Letéti Szabályzat II/3. pontjának megsértését, valamint az eljárás alá vont személy az Üt. 37. § a) pontjára figyelemmel, gondatlan magatartásával elkövette – az egyesített ügy vonatkozásában –
– 1 rb., a Régi Letéti Szabályzat II/3. pontjának megsértését,
ezért az eljárás alá vont személlyel szemben a fegyelmi tanács az Üttv. 108. § a) pontja alapján
– figyelemmel az Üttv. 126. § (5) bekezdésére –
írásbeli megrovás fegyelmi büntetést
alkalmaz.
A fegyelmi tanács helytelenítését fejezi ki a jogellenes cselekmények miatt, és felszólítja az eljárás alá vont személyt, hogy a jövőben tartózkodjon fegyelmi vétség elkövetésétől.
A fegyelmi tanács kötelezi az eljárás alá vont személyt, hogy a jelen határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg 80.000 Ft, azaz nyolcvanezer forint kamarai átalányköltséget a Megyei Ügyvédi Kamara számlájára vagy a Megyei Ügyvédi Kamara pénztárába való közvetlen befizetés útján.
Az eljárás során felmerült egyéb költséget a Megyei Ügyvédi Kamara viseli.
A határozat ellen annak kézbesítésétől számított 15 napon belül az eljárás alá vont személy, jogi képviselője, illetve a fegyelmi biztos az elsőfokú fegyelmi tanácsnál benyújtott, de a másodfokú fegyelmi tanácsnak címzett fellebbezéssel élhet. A fellebbezés a határozat végrehajtására halasztó hatályú. A fellebbezésben elő kell terjeszteni annak indokait is. A fellebbezésben akkor lehet új tényre vagy bizonyítékra hivatkozni, ha a fellebbező az elsőfokú eljárásban arra önhibáján kívül nem hivatkozott.
A területi kamara elnöke a fegyelmi biztost a fellebbezési határidő lejártát megelőző harmadik munkanapig utasíthatja fellebbezés előterjesztésére.
A FESZ 42.7. pontja alapján 2021. január 1-től az Üttv. 144. § (4) bekezdése és a FESZ 6.1. pontja értelmében az aktív kamarai tagok és nyilvántartottak számára valamennyi fegyelmi ügyben kötelező az elektronikus kapcsolattartás. Ennek megfelelően az aktív kamarai tagok és nyilvántartottak kizárólag elektronikus úton nyújthatják be fellebbezésüket. A postai úton vagy elektronikus levélben megküldött irat nem minősül joghatályos előterjesztésnek, amennyiben a fellebbező fél elektronikus kapcsolattartásra köteles.
A fellebbezését az elsőfokú fegyelmi bizottság útján kell előterjeszteni a https://epapir.gov.hu/ szolgáltatáson keresztül úgy, hogy a „CÍMZETT” mezőben annak a regionális fegyelmi bizottsághoz tartozó területi ügyvédi kamaráját kell kiválasztani, ahol a fegyelmi eljárást lefolytatták. A benyújtáshoz részletes segítséget talál a https://www.mük.hu/fegyelmi-ugyseged oldalon.
Amennyiben a fellebbező nem aktív kamarai tag vagy nyilvántartott (pl. korábban már törölt személy), úgy fellebbezését két eredeti példányban postai úton is megküldheti.
Amennyiben a fellebbezésre jogosultak a határozat ellen nem fellebbeznek, a határozat a fellebbezésre nyitva álló határidő elteltével jogerőre emelkedik.
A Nyomozó Főügyészség Regionális Osztálya a Megyei Ügyvédi Kamarához 2015.02.26. napján érkezett beadványában jelezte, hogy az eljárás alá vont személlyel és más személyekkel több, jelentős tárgyi súlyú bűncselekmény miatt gyanúsítást közölt.
A Megyei Ügyvédi Kamara elnöke a fenti jelzésre figyelemmel, hivatalból elrendelte az előzetes vizsgálatot az eljárás alá vont személlyel szemben (alapügy) V/2015. számon. Az elrendeléskor hatályos jogszabály és fegyelmi szabályzat alapján eljáró fegyelmi főmegbízott igazoló jelentés előterjesztésére hívta fel az eljárás alá vont személyt, aki a felhívásra nem válaszolt, így a rendelkezésre álló adatok alapján a fegyelmi főmegbízott fegyelmi eljárás lefolytatását kezdeményezte, melyet a Megyei Ügyvédi Kamara elnöke elrendelt.
A kitűzött fegyelmi tárgyalásra az eljáró fegyelmi tanács elnöke idézte az eljárás alá vont személyt, aki a kitűzött fegyelmi tárgyaláson nem jelent meg. A fegyelmi tárgyaláson a fegyelmi eljárást a tanács felfüggesztette az eljárás alá vont személlyel szemben folyamatban lévő büntetőeljárás jogerős befejezéséig, továbbá az eljárás alá vont személy ügyvédi tevékenységét is felfüggesztette 3 hónap időtartamra.
Az eljárás alá vont személy jogi képviseletében a Megyei Ügyvédi Kamarához a fegyelmi tárgyalást követően, 2015.04.23. napján érkezett beadvánnyal ügyvédi meghatalmazás csatolására került sor.
A büntetőügy miatt előzetes letartóztatásba került eljárás alá vont személy vonatkozásában az előzetes letartóztatást a bíróság meghosszabbította, melyet az időközben kirendelt irodagondnok jelentett be a fegyelmi eljárásban.
Az eljáró fegyelmi tanács elnöke újabb fegyelmi tárgyalást tűzött, melyre az irodagondnok útján idézte az eljárás alá vont személyt, mely tárgyaláson megállapította a fegyelmi tanács elnöke, hogy arra figyelemmel, hogy a tárgyalásra nem idézte az eljárás alá vont személy jogi képviselőjét, a tárgyalás megtartása akadályba ütközik.
Az eljárás alá vont személy vonatkozásában ügyvédi tevékenységének felfüggesztése hatálya – annak meghosszabbítása hiányában – 2015.07.20. napján lejárt.
Eljárás alá vont személy fax útján küldte meg a fegyelmi tanács részére a Törvényszék Katonai Tanácsa Kbny. 2015. sz. végzését, mellyel a bíróság az eljárás alá vont személy előzetes letartóztatását megszüntetve elrendelte házi őrizetét 2015.07.21. napján.
A fegyelmi tanács elnökének megkeresésére a nyomozó hatóság közölte, hogy az eljárás alá vont személlyel szemben több, jelentős tárgyi súlyú bűncselekmény elkövetése miatt vádemelésre került sor. A tájékoztatás alapján a fegyelmi főmegbízott ismételten az eljárás alá vont személy ügyvédi tevékenysége felfüggesztésére tett indítványt ugyanazon eljárásban.
A fegyelmi tanács összetételében változás állt be, az új összetételű fegyelmi tanács 2016.10.06. napjára fegyelmi tárgyalást tűzött, melyre idézte az eljárás alá vont személyt.
Az eljárás alá vont személy jogi képviselője 2016.10.04. napján a fegyelmi tanácshoz érkezett beadványában kérte új tárgyalási határnap kitűzését arra hivatkozva, hogy az eljárás alá vont személy idézést nem kapott. A fegyelmi tanács elnöke emailben tájékoztatta a jogi képviselőt, hogy a fegyelmi tanács az idézést mikor, kinek, milyen módon adta ki. A tájékoztatást követően a jogi képviselő emailben bejelentette 2016.10.05. napján, hogy ügyvédi megbízását az eljárás alá vont személy megszüntette.
A fegyelmi tanács elnöke beszerezte az eljárás alá vont személy személyi lapját.
A 2016.10.06. napján megtartott fegyelmi tárgyaláson a fegyelmi tanács nem tudta megállapítani az eljárás alá vont személy idézésének szabályszerűségét, ezért új tárgyalást tűzött 2016.11.21. napjára, melyre idézte az eljárás alá vont személyt, aki az idézést szabályszerűen átvette, azonban a kitűzött fegyelmi tárgyaláson nem jelent meg, távolmaradását nem mentette ki, előzetesen érdemben nyilatkozatot nem tett.
2016.12.21. napjára a fegyelmi tanács újabb fegyelmi tárgyalást tűzött, melyre idézte az eljárás alá vont személyt, aki az idézést meghatalmazottja útján szabályszerűen átvette.
A 2016.12.21. napján megtartott fegyelmi tárgyaláson az eljárás alá vont személy megjelent, a fegyelmi eljárás tárgyát képező körben érdemi nyilatkozatok megtételére nem került sor, a fegyelmi tárgyalás elhalasztásra került 2017.01.20. napjára. A 2017.01.20. napjára tűzött tárgyalás elhalasztására tett indítványt az eljárás alá vont személy eljárási okokat megjelölve a 2017.01.20. napján, a tárgyalás megkezdését 3 perccel megelőzően, faxon megküldött beadványában. A 2017.01.20. napján megtartott tárgyaláson a fegyelmi tanács az eljárás alá vont személy ügyvédi tevékenységét az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette, továbbá ismételten felfüggesztette a fegyelmi eljárást az eljárás alá vont személlyel szemben folyamatban lévő büntetőeljárás jogerős befejezéséig.
2017.02.09. napján keltezett beadványában az eljárás alá vont személy indokolás nélküli fellebbezést terjesztett elő a Magyar Ügyvédi Kamarához, melyet később részletesen indokolt. A fellebbezésből megállapíthatóan az tartalmában az eljárás alá vont személy ügyvédi tevékenységének felfüggesztése ellen irányult, míg a fellebbezési határidőn túl egyéb jogi aggályokat is felhívott fellebbezésében az eljárás alá vont személy. A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa a határidőben előterjesztett fellebbezést elbírálva az elsőfokú fegyelmi határozatot, mely az eljárás alá vont személy ügyvédi tevékenysége felfüggesztésére irányult, FF/2017. sz. határozatával hatályában fenntartotta, és reagált az eljárás alá vont személy egyéb felvetéseire is. A másodfokú határozattal szemben az eljárás alá vont személy nem élt a perindítás jogával.
A rendelkezésre álló iratok alapján az ügyben újabb tárgyalás kitűzésére került sor 2018.05.30. napjára, mely tárgyalási jegyzőkönyv számozása szerint egy jelen ügytől független, ugyancsak az eljárás alá vont személlyel szembeni fegyelmi eljárás ügyszáma (V/2018.) is feltüntetésre került a jegyzőkönyvön, azonban ezen a tárgyaláson az ügyek egyesítésére nem került sor, de az eljárás tényszerűen folytatódott. 2018.06.27. napjára a fegyelmi tanács újabb tárgyalást tűzött.
A 2018.06.27. napján megtartott fegyelmi tárgyalásról készült jegyzőkönyv szintén tartalmazta a jelen ügyben releváns ügyszámon túl a V/2018. ügyszámra való utalást is, azonban ezen a fegyelmi tárgyaláson sem történt meg ezen más ügy egyesítése az alapügyhöz. A tárgyaláson a fegyelmi főmegbízott kifejezetten azt kérte, hogy a fegyelmi tanács a fegyelmi ügyeket ne egyesítse. A fegyelmi tárgyaláson hozott 1. sz. határozattal a fegyelmi tanács megszüntette az eljárás alá vont személy vonatkozásában az alapügyre figyelemmel korábban hozott ügyvédi tevékenység felfüggesztését; egyben 2. sz. határozatával a V/2018. sz. más ügyet egy jelen fegyelmi ügyben nem releváns büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette; 3. sz. határozatával pedig az eljárás alá vont személy ügyvédi tevékenységét a jelen ügyben nem releváns V/2018. sz. fegyelmi ügyben felfüggesztette, az ott releváns büntetőeljárás jogerős befejezéséig.
Az eljárás alá vont személy az iratok alapján a 2018.06.27-i tárgyaláson hozott 1. és 3. sz. határozattal szemben fellebbezéssel élt, a fellebbezést a Megyei Ügyvédi Kamara másodfokú elbírálás végett felterjesztette. A másodfokú elbírálást megelőzően az eljárás alá vont személy 2018.12.11. napján előterjesztett beadványában visszavonta a jelen ügyet érintő 1. sz. határozattal szembeni fellebbezését. 2018.12.12. napján ismételten fegyelmi tárgyalás tartására került sor az alapügyben, ismételten feltüntetve a jegyzőkönyvön a V/2018. ügyszámot is. Ezen a tárgyaláson sem történt meg az ügyek egyesítése. A fegyelmi tárgyaláson hozott 1. sz. határozattal a fegyelmi tanács megszüntette a 2018.06.27. napján tartott fegyelmi tárgyaláson 3. sz. alatt meghozott határozatával elrendelt ügyvédi tevékenység felfüggesztését az eljárás alá vont személy vonatkozásában. A tárgyaláson a fegyelmi tanács nem rendelkezett a fegyelmi eljárás (V/2015.) felfüggesztéséről.
Az Üttv. hatálybalépésével megváltozott jogi környezetre, valamint a FESZ hatálybalépésre figyelemmel megalakuló Regionális Fegyelmi Bizottság Elnöke a felfüggesztés alatt – a fentiek okán – ténylegesen nem álló fegyelmi eljárásban határozatával kijelölte az eljárni jogosult fegyelmi tanácsot, melynek elnöke az ügy iratait 2019.02.13. napján vette át.
Majd a tanács tagjának változása folytán a Regionális Fegyelmi Bizottság Elnöke a továbbra is folyamatban lévő, fel nem függesztett fegyelmi eljárásban kijelölte az eljárni jogosult újabb fegyelmi tanácsot, melynek elnöke az ügy iratait 2019.03.19. napján vette át.
A Törvényszék Katonai Tanácsa 2021.05.19. napján megküldte a fegyelmi tanács részére a Törvényszék Katonai Tanácsa Kb./2017. sz. elsőfokú, valamint az Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Kbf. 2020. sz. másodfokú ítéletét.
Újabb tanácsváltozás folytán a Regionális Fegyelmi Bizottság Elnöke a továbbra is folyamatban lévő, felfüggesztés alatt nem álló fegyelmi eljárásban határozatával kijelölte az eljárni jogosult újabb fegyelmi tanácsot.
2021.09.23. napján kelt egyéb határozatával a fegyelmi tanács a fegyelmi eljárás folytatásáról határozott az egyébként felfüggesztés alatt nem álló fegyelmi eljárásban, és 2021.10.13. napjára tárgyalást tűzött, melyre idézte irodagondnok útján az eljárás alá vont személyt.
Az eljárás alá vont személy elleni fegyelmi eljárásban a fegyelmi biztos 2021.10.06. napján kelt beadványában foglalta össze álláspontját.
A 2021.10.13. napjára tűzött fegyelmi tárgyaláson az eljárás alá vont személy idézésének szabályszerűsége nem volt megállapítható, így a fegyelmi tanács a tárgyalást elhalasztotta új határnap kitűzése nélkül.
Az alapüggyel párhuzamosan a Biztosító, mint bejelentő 2020.09.04. napján panaszt terjesztett elő az eljárás alá vont személlyel szemben (egyesített ügy) V/2020. számon. Panaszában előadta, hogy az eljárás alá vont személy kártérítési ügyben látta el két személy jogi képviseletét, mely eljárásban megítélt összeget a bejelentő az eljárás alá vont személy ügyvédi letéti számlájára fizette meg. A jogerős ítéletet megelőzően elhunyt az eljárás alá vont személy egyik ügyfele, aki a perben az I. r. felperes volt, azonban ezt nem jelentette be az eljárás alá vont személy a bíróság részére, a bejelentő részére is csak azt követően, hogy a bejelentő teljesített. A bejelentő sérelmezte bejelentésében az eljárás alá vont személy együttműködésének hiányát, a letétkezelésének szabályszerűségét.
A Regionális Fegyelmi Bizottság Elnöke 2021. július 23. napján kelt kijelölő határozattal kijelölte az eljárni jogosult fegyelmi tanácsot, melynek elnöke 2021.07.27. napján vette át az ügy iratait. Az iratok vizsgálata során a bejelentő felhívása, valamint a Járásbíróság és az eljárás alá vont személy irodagondnoka megkeresését követően, az iratok kézhezvételétől számított 15 napon belül, 45 napos határidő tűzésével elrendelte az előzetes vizsgálat kiegészítését, és az ügy iratait visszaküldte a fegyelmi biztos részére.
A vezető fegyelmi biztos álláspontját kifejtve az előzetes vizsgálat kiegészítésének lezárásáról 2021.09.08. napján kelt beadványában tájékoztatta a fegyelmi tanács elnökét. Ezen ügy tekintetében – az Üttv. 126. § (4) bekezdésére figyelemmel – az eljárási határidő szempontjából figyelembe vehető első nap 2021.09.09. napja volt.
A vezető fegyelmi biztos egyesítési indítványával egyetértve az eljárt fegyelmi tanács elnöke új tanács kijelölése érdekében az iratokat felterjesztette a Regionális Fegyelmi Bizottság Elnökéhez, aki az egyesítési indítványra figyelemmel határozatával kijelölte az eljárni jogosult fegyelmi tanácsot. 2021.10.13. napján kelt egyéb határozatával az eljárás alá vont személlyel szemben indult más ügyet jelen eljáráshoz egyesítette.
Az irodagondnok az egyesített ügyet érintő iratokat csatolt, továbbá beadványában felhívásra közölte az eljárás alá vont személy fogva tartását foganatosító büntetés-végrehajtási intézet címét.
A fegyelmi tanács az irodagondnok tájékoztatására figyelemmel ügygondnok kirendeléséről döntött a FESZ 23.5. pontja alapján 2021.11.08. napján.
A fegyelmi biztos 2021.11.06. napján kelt beadványában kiegészítette indítványát írásban, figyelemmel a fegyelmi ügyek egyesítésére.
A fegyelmi tanács 2021.12.14. napjára fegyelmi tárgyalást tűzött, melyre idézte az ügygondnokot, fegyelmi biztost; a tárgyalásról, a fegyelmi biztos indítványairól, az eljárás folytatásáról, a más személlyel szembeni ügy elkülönítéséről, az egyesítésről, az ügygondnok kijelöléséről – a döntések és indítványok megküldésével – értesítette az eljárás alá vont személyt.
2021.12.10. napján ügyvéd az eljárás alá vont személy képviseletében ügyvédi meghatalmazást csatolt, és kérte a fegyelmi tárgyalás elhalasztását az ügyben való felkészülés érdekében.
A fegyelmi tanács a kitűzött tárgyaláson döntött a tárgyalás elhalasztásáról, és 2022.01.05. napjára újabb tárgyalást tűzött.
Eljárás alá vont személy jogi képviselője a fegyelmi biztosi indítványokra vonatkozó észrevételei megtételére a határidő meghosszabbítását kérte 2021.12.20. napján kelt beadványában; egyben jelezte, hogy a fegyelmi biztos indítványaiból nem állapítható meg véleménye szerint, hogy konkrétan milyen tényállásokhoz fűződő magatartásokat kifogásol a fegyelmi biztos; emellett észrevételezte, hogy álláspontja szerint a rendbeliség sem megfelelően került rögzítésre; jelezte továbbá, hogy a bíróságok nem tekintették a büntetőeljárásban indokoltnak a foglalkozástól eltiltás alkalmazását; hivatkozott az enyhítő körülményekre. A jogi képviselő hivatkozott továbbá a B. Járásbíróság előtt folyamatban lévő polgári peres ügyre, melyben benyújtott ellenkérelmet kérte figyelembe venni a fegyelmi eljárásban a fegyelmi eljárás tárgyát képező egyik üggyel kapcsolatos álláspontjaként.
Ezt követően a Sz. Járásbíróság megküldte a B/2019. sz. ügyben keletkezett, nem jogerős első fokú ítéletet 2022.01.05. napján érkezett beadványban.
A 27. sz. jegyzőkönyvben 2022.01.05. napján a fegyelmi tanács arra figyelemmel, hogy az ügy tárgyát érintő egyik büntetőeljárás jogerős befejezésére még nem került sor, rögzítette a fegyelmi eljárás felfüggesztését a büntetőeljárás jogerős befejezéséig alakszerű határozat hozatala nélkül. A fegyelmi tárgyaláson részt vett a fegyelmi biztos és az eljárás alá vont személy jogi képviselője is, a fegyelmi tárgyalásról szóló jegyzőkönyvet a fegyelmi tanács az ügygondnok és a jogi képviselő részére küldte meg.
Az eljáró jogi képviselő 2022.01.12-én kelt beadványa mellékleteként benyújtotta a B. Járásbíróság előtt P/2021. sz. alatt polgári eljárásban benyújtott ellenkérelmet, mely eljárás felperese a bejelentő, alperese az eljárás alá vont személy.
2022. november 28. napján került sor az ügyvédi kamarai tisztségviselők újraválasztására figyelemmel a Regionális Fegyelmi Bizottság alakuló ülésének megtartására, mely tanácsváltozást eredményezett. Erre figyelemmel a Regionális Fegyelmi Bizottság Elnöke határozatával kijelölte az eljárni jogosult fegyelmi tanácsot, melynek elnöke 2022.12.02. napján vette át a fegyelmi eljárás iratait.
A fegyelmi tanács elnökének megkeresésére a Sz. Törvényszék megküldte a Sz. Törvényszék Bf/2022. sz. jogerős ítéletét.
A fegyelmi tanács megkereste az ügygondnokot annak közlése iránt, hogy az eljárás alá vont személy szabadságvesztéséből szabadlábra helyezésre került-e; amennyiben igen, úgy jelentse be idézhető címét, egyben nyilatkozzon, hogy Áfa felszámítására köteles-e az ügygondnoki díj kapcsán.
2023. január 11. napján megküldött válaszában az ügygondnok tájékoztatta a fegyelmi tanácsot, hogy az eljárás alá vont személy fogva tartása megszűnt, bejelentette idézhető címét, és nyilatkozott, hogy nem kéri ügygondnoki díj megállapítását, arról lemond.
A fegyelmi tanács az ügygondnok bejelentésére figyelemmel az ügygondnokot felmentette 2023. január 11. napján hozott egyéb határozatával az ügygondnoki tisztség ellátása alól, és mellőzte díjának megállapítását.
A fegyelmi tanács tájékoztatta a Megyei Ügyvédi Kamara elnökét a fegyelmi eljárásban beszerzett jogerős büntető ítéletekről.
A fegyelmi tanács ezt követően fegyelmi tárgyalást tűzött, melyre idézte a fegyelmi biztost és az eljárás alá vont személyt, valamint jogi képviselőjét, tájékoztatást adva az idézésben a fegyelmi tanács összetételéről, az irányadó eljárásjogi rezsimről, a fegyelmi eljárásban jogaikról és kötelezettségeikről, a fegyelmi eljárás tárgyáról, mellékelve a fegyelmi eljárásban a Fegyelmi biztos kiegészítő indítványait, valamint az ügygondnok felmentéséről szóló egyéb határozatot. Az idézésben az indítványok megtételére a fegyelmi tanács 8 napos határidőt biztosított.
A fegyelmi tanács elnöke hivatalból észlelte, hogy az ügygondok felmentéséről szóló egyéb határozatban számelírás történt, így az egyéb határozatát a fegyelmi tanács kijavította, a kijavító egyéb határozatot a fegyelmi biztos, eljárás alá vont személy és jogi képviselője, valamint az ügygondnok részére megküldte.
2023. január 24. napján, email útján előterjesztett beadványában az eljárás alá vont személy az iratok megismerésének lehetőségét kérte, melyet a fegyelmi tanács 2023. január 25. napján részére biztosított, a fegyelmi iratanyagot az eljárás alá vont személy részére kiadta.
2023. február 02. napján az eljárás alá vont személy jogi képviselőjén keresztül benyújtott beadványában összefoglalta az ügyeivel kapcsolatos álláspontját, anyagi jogi véleményét, továbbá eljárásjogi aggályait. Beadványában az eljárás alá vont személy kiemelte az eljárási határidő megtartásával, korábbi, az eljárás során hozott döntésekkel kapcsolatos álláspontját, érdemben – részben ténybeli elismerő – nyilatkozatokat tett, eljárás részbeni megszüntetését indítványozva eltúlzottnak tartotta a fegyelmi biztosi indítványban foglalt fegyelmi büntetés (kizárás) alkalmazását – annak alkalmazhatóságát felelőssége megállapítása esetén is kizártnak állította –, annak esetleges alkalmazhatósága esetén a kizárás tartamára tett fegyelmi biztosi indítványt szintén eltúlzottnak tartotta, és ebben a vonatkozásban fegyelmi joggyakorlatra, enyhítő körülményekre, egyes, a fegyelmi biztos által felsorolt súlyosító körülmények figyelembe vételének kizártságára hivatkozott, álláspontját részletesen indokolta, ahhoz mellékleteket csatolt. Eljárás alá vont személy beadványa bizonyítási indítványt nem tartalmazott.
A 2023.02.06. napján megtartott fegyelmi tárgyaláson megjelent a fegyelmi biztos fenntartotta a korábbi indítványában és kiegészítő indítványában foglaltakat, kizárás fegyelmi büntetés alkalmazását kérve a fegyelmi felelősség megállapítása esetén.
Az eljárás alá vont személy és jogi képviselője indítványozták – a korábbi beadványaikban rögzített álláspontjukat fenntartva – az eljárás részbeni megszüntetését, valamint fegyelmi felelősség megállapítása esetén írásbeli megrovás fegyelmi büntetés alkalmazását.
A fegyelmi tárgyaláson megjelentek bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő.
A fegyelmi eljárásban az eljárás alá vont személy és jogi képviselője, ügygondnokának nyilatkozatai, beadványaik, az irodagondnok által megküldött iratok, a bejelentő, valamint a Nyomozó Főügyészség Regionális Osztálya által rendelkezésre bocsátott iratok, beadványok, a Törvényszék Katonai Tanácsa, valamint az Ítélőtábla Katonai Tanácsa, a Sz. Járásbíróság és a Sz. Törvényszék első és másodfokú ítéletei, a Megyei Ügyvédi Kamara határozatai, az eljárás alá vont személy adatlapja alapján az alábbi összefoglaló tényállást állapította meg a fegyelmi tanács:
Az eljárás alá vont személy 1998-tól a Megyei Ügyvédi Kamara aktív tagja volt, majd kérelemére 2021.04.30. napjától szünetelteti tevékenységét. Az eljárás alá vont személy ügyvédi tevékenységét a Megyei Ügyvédi Kamara fegyelmi tanácsa 2015.04.20. napján kelt V/2015. sz. határozatával 3 hónap időtartamra felfüggesztette, mely 2015.07.20. napján lejárt. Majd a Megyei Ügyvédi Kamara fegyelmi tanácsa 2017.01.20. napján kelt V/2015. sz. határozatával az Üt. 54. § (1) bek. a) pontja alapján a büntetőeljárás jogerős befejezéséig az eljárás alá vont személy ügyvédi tevékenységét ismételten felfüggesztette, mellyel szemben az eljárás alá vont személy fellebbezéssel élt. A fellebbezést elbírálva a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa FF/2017. sz. határozatával az első fokú döntés helybenhagyta. Az eljárás alá vont személy vonatkozásában a 2018.06.27. napján tartott tárgyaláson hozott 1. sz. határozattal a fegyelmi tanács megszüntette az ügyvédi tevékenység felfüggesztését az alapügyben; míg a más ügyben elrendelt ügyvédi tevékenység alóli felfüggesztés megszüntetésére a 2018.12.12. napján tartott fegyelmi tárgyaláson hozott 1. sz. határozattal került sor, így az eljárás alá vont személy nem áll ügyvédi tevékenység felfüggesztésének hatálya alatt, melyre figyelemmel annak hatályvesztéséről rendelkezni nem kellett.
A Megyei Ügyvédi Kamara hivatalból törölte az eljárás alá vont személyt tagjai közöl 2023.01.23. napjával. A jelen határozat meghozatalakor a törlésről szóló határozat még nem emelkedett jogerőre, így jelenleg tevékenységét szüneteltető ügyvédnek minősül az eljárás alá vont személy.
Az alapügy:
Az alapügy hivatalból, a Nyomozó Főügyészség Regionális Osztálya a Megyei Ügyvédi Kamarához 2015.02.26. napján érkezett beadványára figyelemmel indult V/2015. számon
Eljárás alá vont személy ügyvédként tevékenykedett, elsősorban baleseti kártérítésre specializálódott. Annak érdekében, hogy ügyfélkörét növelje 2010. évet követően 2015. tavaszáig terjedő időszakban anyagi ellenszolgáltatást ígért, illetve adott a Rendőrkapitányság állományába tartozott több hivatalos személynek azért, hogy hivatali helyzetükkel visszaélve a rendelkezésükre álló különböző rendőrségi nyilvántartások jogszerűtlen felhasználásával, illetve a hivatali tevékenységük során egyéb módon megszerzett közlekedési balesetek sértettjeinek személyes adatait és a kártérítés megítélhetősége szempontjából lényeges adatokat neki átadják. A hivatalos személyek beosztásuknál fogva jogosultak voltak a rendőrség RobotzsaruNeo rendszerének kezelésére. Ennek során saját belépési kódjuk használatával jogszerűtlenül betekintettek olyan bűnügyek irataiba, amelyek közlekedési balesetek kapcsán indultak, és hozzáfértek a balesetekben megsérült személyek személyes adataihoz – így különösen nevükhöz, lakcímükhöz, esetenként telefonszámukhoz – és egészségügyi állapotukra, sérüléseikre vonatkozó különleges személyes adataikhoz.
Az eljárás alá vont személy ugyancsak anyagi ellenszolgáltatást ígért, és adott fenti időszakban a Kórházban dolgozó egészségügyi személyzet egyes tagjainak, hogy ők az egészségügyi törvényben foglalt rendelkezéseket megszegve a kórházi nyilvántartásokat jogszerűtlenül felhasználva az egészségügyi ellátás során általuk megszerzett közlekedési balesetek sértettjeinek személyes és különleges személyes adatait szintén adják át neki. Az eljárás alá vont személy a vele együttműködő személyeknek 2014. év előtt legalább 50.000 Ft-ot, míg 2014. évtől legalább szintén 50.000 Ft-ot, míg az egészségügyi dolgozók esetében 100.000 Ft-ot ígért abban az esetben, ha az általuk közvetített személy vele kötött megbízási szerződést a biztosítóval szembeni kártérítési ügyében. A rendőrség kötelékébe tartózó, az eljárás alá vont személy által megbízott hivatalos személyek folyamatosan tartották a kapcsolatot az eljárás alá vont személlyel, és folyamatosan keresték azon sérülteket, akik balesete az eljárás alá vont személy által meghatározott kritériumoknak megfelelt. Ezzel kapcsolatban – ha szükséges volt – az eljárás alá vont személlyel egyeztettek, illetve tudomásuk volt arról, hogy az eljárás alá vont személy ügyvédi irodája nyilvántartja, hogy mely sértettek adatait továbbították. Az eljárás alá vont személy és fenti megbízottai törekedtek arra, hogy a sértettekkel a kapcsolatfelvétel minél hamarabb megtörténjen. Az Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság jogerős ítéletéből megállapíthatóan az eljárás alá vont személy és az általa megbízottak ezen folyamatos, bűncselekmények elkövetésére irányuló következetes, szervezett és tervszerű magatartásából következően korrupciós cselekményeiket bűnszövetségben, rendszeres haszonszerzésre törekedve követték el.
Az eljárás alá vont személy büntetőjogi felelőssége jogerősen megállapításra került a fenti, korrupciós jellegű bűncselekmények vonatkozásában, melyre figyelemmel őt a bíróság végrehajtandó szabadságvesztésre, pénzbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélte.
Az eljárás alá vont személy ügyvédi tevékenysége során a közlekedési balesetek kapcsán indított kártérítési eljárásokban – a jelen fegyelmi eljárással érintett ügyfelek vonatkozásában – az általa képviselt ügyfeleivel olyan tartalmú megállapodást kötött, amely szerint a biztosító társaságok által kifizetésre kerülő kártérítési összegeket a biztosító társaságok az eljárás alá vont személynek az Banknál vezetett ügyvédi letéti számlájára utalják, majd ezt követően teljesíti az eljárás alá vont személy a kifizetéseket ügyfelei részére azzal, hogy a megállapodás értelmében az eljárás alá vont személyt, mint ügyvédet különböző, mértékű, 10%-tól 30%-ig terjedő sikerdíj illeti meg.
A biztosító társaságok 2012. március 01. napja és 2015. február 19. napja között a fentiek értelmében teljesítették a balesetet szenvedett személyek részére a kifizetéseket az eljárás alá vont személy, illetve volt házastársa ügyvédi letéti számlájára.
A jelen eljárásban a fegyelmi szabályszegés vizsgálata során érintett ügyfelek: (113 ügyfél)
Az eljárás alá vont személy azonban a megállapodások megszegésével az átutalt kártérítési összegeket a saját, illetve a szintén rendelkezése alatt álló, más ügyvéd (volt felesége) nevén nyilvántartott letéti számlájáról nem utalta át a fent megnevezett ügyfelei részére, illetve nem fizette ki azokat postai átutalás útján, vagy készpénzben, hanem azzal sajátjaként rendelkezett oly módon, hogy azokat magánszemélyként vezetett saját, illetve szintén ügyvéd, volt házastársa magánszemélyként vezetett bankszámlájára utalta át 2012. évtől 2015. év elejéig, illetve azokat a letéti számláján 2012. április 01. napja és 2013. március 28. napja között lekötötte annak érdekében, hogy haszonra, kamatjövedelemre tegyen szert, továbbá az ügyvédi letéti számláján lévő összegből 2013. június 19. napján 50 millió forint értékben értékpapírt vásárolt saját részére.
A biztosító társaságok által utalt kártérítési összegek lekötéséhez, felhasználásához harmadik személy vagy az eljárás alá vont személy részére történő átutalásához semmilyen jogcímen az érintett 113 ügyfél nem járult hozzá. A biztosító társaságok általi utalást követően az eljárás alá vont személy nem intézkedett haladéktalanul az ügyfelek részére járó összeg ügyfelek részére történő kifizetéséről.
A sajátkénti jogosulatlan rendelkezés büntetőjogi következményeként a Sz. Törvényszék, mint másodfokú bíróság jogerősen végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte jogerős ítéletével többrendbeli, részben folytatólagosan elkövetett sikkasztás miatt az eljárás alá vont személyt.
Az eljárás alá vont személy a beadványaiban a büntetőeljárás folyamatban létét, annak aktuális fázisait akkor, mikor fogva tartása abban nem akadályozta, jelezte az ügyvédi kamara felé, önálló bejelentésben azonban sem a gyanúsítások tényét, sem a vádemelések tényét az ügyvédi kamara részére nem jelentette be.
Az egyesített ügy:
Az egyesített ügy a bejelentő 2020.09.04-i panaszával indult V/2020. számon.
2011.09.30. napján K.A., mint megbízó és az eljárás alávont személy, mint ügyvéd közt kártérítési ügyben való jogi képviselet ellátására ügyvédi megbízási jogviszony jött létre. Az erről szóló meghatalmazás tartalmazta a megbízó hozzájárulását ahhoz, hogy a javára kifizetendő kártérítési összeg eljárás alá vont személy ügyvédi letéti számlájára történő utalásához hozzájárul. Az eljárás alá vont személy a meghatalmazás alapján a kapcsolatot a bejelentővel felvette, a kártérítési ügyben K.A. jogi képviseletében eljárt. A meghatalmazásban az akkor még kiskorú K.D. képviseletében történő eljárásra való meghatalmazás, a részére járó összeg utalása körében rendelkezés nem található. Külön letéti szerződés a fegyelmi eljárásban – bár a meghatalmazás letéti jogviszony létrejöttére egyértelműen utal a fentiek szerint – csatolásra nem került.
Majd 2012.05.10. napján kelt meghatalmazással már a bejelentővel szembeni peres eljárásban való jogi képviselet körében újabb ügyvédi megbízás jött létre, melyben már a meghatalmazóként szerepel K.A. mellett az akkor még kiskorú K.D. is. A meghatalmazás rögzíti az eljárás alá vont személy jogi képviselőkénti eljárási jogosultságát a peres eljárásban mindkét meghatalmazó tekintetében, valamint az ügyvédi munkadíj várható összegét is, azonban rendelkezést a pernyertesség esetére megítélendő összeg ügyvédi letéti számlára történő utalása körében nem tartalmaz.
A fegyelmi eljárásban rendelkezésre álló, 2013.01.15. napján kelt helyettesítési meghatalmazás szerint az eljárás alá vont személy általános helyettesítésére akkori felesége ügyvéd volt jogosult.
2014.12.20. napján kelt meghatalmazással az akkor már nagykorú K.D. önállóan is meghatalmazta az eljárás alá vont személyt a bejelentővel szembeni peres eljárásban a képviselet ellátásával, egyben hozzájárulását adta ahhoz, hogy pernyertesség esetén a részére járó összegek az eljárás alá vont személy ügyvédi letéti számlájára kerüljenek átutalásra.
2015.04.09. napján újabb ügyvédi jogviszony jött létre, melyben a meghatalmazók K.A. és az akkor már nagykorú K.D. voltak, akik akként rendelkeztek, hogy a bejelentővel folyamatban lévő kártérítési peres eljárásban jogi képviseletüket az eljárás alá vont személy akkori házastársa ügyvéd lássa el, egyben rendelkeztek arról a meghatalmazók – K.D. ebben a vonatkozásban első alkalommal –, hogy pernyertességük esetén részükre járó összegek feleség ügyvéd ügyvédi letéti számlájára kerüljenek átutalásra. Nem áll rendelkezésre a fegyelmi eljárásban arra nézve adat, hogy a feleség ügyvéd részére adott meghatalmazással egyidejűleg az eljárás alá vont személy részére adott megbízást akár K.A., akár K.D. megszüntették volna, vagy az más módon megszűnt volna.
Az irodagondnok 2021.10.14. napján kelt beadványában tett nyilatkozat alapján írásbeli ügyvédi letét szerződés megkötésére nem került sor, az eljárásban utóbb sem került csatolásra írásbeli letéti szerződés.
A peres eljárás a Járásbíróság előtt P/2017. szám alatti ítélettel fejeződött be első fokon, nem jogerősen 2019.03.14. napján, mellyel szembeni fellebbezés folytán eljárt Törvényszék Pf./2019. számon 2019.12.05. napján hozott jogerős ítéletet, és mind K.A., mind K.D. javára kártérítést ítélt meg. A jogerős ítélet alapján a bejelentő teljesített az eljárás alá vont személy ügyvédi letéti számlájára.
Az eljárás alá vont személy néhai K.A. halálát követően az általa letétként kezelt és nyilvántartott, bejelentő által megfizetett összegeket teljes egészében K.D. részére fizette ki a hagyatéki eljárás lezárását megelőzően 2020.06.05. napján annak tudatában, hogy ekkor már néhai K.A. elhalálozott. K.A. haláláról csak a K.D. részére eszközölt kifizetés teljesítését követő közel másfél hónappal, 2020.07.17. napján értesítette a bejelentőt az eljárás alá vont személy. Ebben az időpontban a peres felek közt peres eljárás már nem volt folyamatban, a bíróság felé az eljárás alá vont személy nem jelentette be a haláleset tényét.
Miután a bejelentőnek tudomására jutott, hogy K.A., a peres eljárás I. r. felperese 2019.11.21. napján elhunyt, a Kúria előtt felülvizsgálati eljárást kezdeményezett, mely eljárásban a Kúria – észlelve az eljárás félbeszakadására okot adó körülményt – a Törvényszék részére az iratokat visszaküldte.
A jogutód perbelépését követően folytatódó peres eljárás jogerősen lezárult, melynek eredményeként megállapíthatóvá vált, hogy a bejelentő részére 3.200.000 Ft tőke és 2020.03.02-tól járó törvényes kamatai visszafizetésére volt köteles a peres eljárás alperese, mely visszafizetés a bejelentő 2021.08.05-i tájékoztatása alapján 2021.06.04. napján meg is történt.
A fegyelmi biztos fegyelmi felelősségre vonásra irányuló indítványa részben alapos.
Az eljárásra irányadó jogi rezsim tekintetében a fegyelmi tanács álláspontja a következő:
Az alapügy tekintetében:
Az eljárás alá vont személy vizsgált tevékenységét az alapügyben 2015. évig fejtette ki, míg a fegyelmi eljárás 2015. évben indult.
Valamennyi regionális fegyelmi bizottság megalakulásának a MÜK által közzétett időpontja: 2019.02.04. napja. (FESZ 42.1.)
Az Üttv. 208. § (22) bek., valamint a FESZ 42.1. pontja alapján 2019.02.04. napját követően már az Üttv. és a FESZ rendelkezései szerint kell folytatni a folyamatban lévő fegyelmi eljárásokat azzal, hogy a korábbi Üt. és a 3/2018. (VI. 27.) fegyelmi szabályzat alapján már teljesített vagy folyamatban volt eljárási cselekmények is hatályosnak tekintendők. (FESZ 42.3.)
A FESZ 41.1. pontjára is figyelemmel tehát a fegyelmi eljárásban irányadó eljárásjogi rezsim az alapügy tekintetében az Üttv. és a FESZ rendelkezésein alapul.
Az egyesített ügyben:
A bejelentő panasza 2020.09.04. napján érkezett a Megyei Ügyvédi Kamarához, azaz az Üttv. és a FESZ hatálybalépését követően, így a fegyelmi eljárás szabályait ezen ügy tekintetében is az Üttv. és a FESZ előírásai határozzák meg.
Az eljárás alá vont személy magatartásának anyagi jogi vizsgálata (fegyelmi felelősség elbírálása) körében irányadó jogi rezsim tekintetében a fegyelmi tanács álláspontja a következő – figyelemmel a FESZ 1.4. pontjában írt rendelkezésre -:
Az alapügy tekintetében vizsgálandó magatartások – melyek bűncselekmény megállapítására is alkalmasak voltak – megvalósulásának időpontja 2010. és 2015. év közé tehető, így az Üt. rendelkezései, valamint az érintett időszakban hatályos kamarai szabályzatok, így a Régi Etikai Szabályzat rendelkezései alapján kell elbírálni, mivel ezen jogszabály és kamarai szabályzatok változását követően sem történt olyan jogszabályi vagy kamarai szabályzati változás, mely bűncselekményt megvalósító ügyvédi magatartás esetén a fegyelmi felelősségre vonást kizárná.
Az egyesített ügy tekintetében a fegyelmi ügy tárgyát képező ügyvédi magatartások kifejtésére részben 2011., részben 2014. évben került sor, a letéti kifizetések alapját képező jogviszony szintén az Üt., valamint a Régi Letéti Szabályzat hatálya alatt jött létre, így az egyesített ügy tekintetében az Üt. és a Régi Etikai Szabályzat, valamint a Régi Letéti szabályzat rendelkezései szerint vizsgálandó meg a fegyelmi felelősség kérdése.
A fentiek alapján ekként a fegyelmi tanács nem osztotta a fegyelmi biztos álláspontját az egyesített ügy tekintetében alkalmazható anyagi jogi rezsim tekintetében, hiszen abban a jogviszony keletkezésének, és nem a kiutalás időpontjának van jelentősége.
A bejelentői minőség vizsgálata körében a fegyelmi tanács az alábbiakat rögzíti:
A fegyelmi tanács a fegyelmi eljárásban a Biztosító Zrt. bejelentői minőségét aggálytalannak találta, azonban Nyomozó Főügyészség Regionális Osztálya (jelenlegi elnevezése: Nyomozó Főügyészség Regionális Nyomozó Ügyészség) bejelentői minőségét nem tartotta megállapíthatónak. A Nyomozó Főügyészség Regionális Osztálya 2015.02.26. napján kelt beadványa nem értelmezhető sem a korábbi jogszabályok és fegyelmi szabályzatok, sem a jelenleg hatályos Üttv. és FESZ alapján panasznak, vagy bejelentésnek. A nyomozó hatóság beadványával pusztán tájékoztatást nyújtott a Kamara részére, mely tájékoztatás alapján a Megyei Ügyvédi Kamara Elnöke hivatalból rendelte el az előzetes vizsgálatot.
A fentiekre figyelemmel az alapügy a nyomozó hatóság tájékoztatása alapján ugyan, de hivatalból, míg az egyesített ügy a bejelentő panasza alapján indult, így a Nyomozó Főügyészség Regionális Nyomozó Ügyészség a fegyelmi eljárásban nem minősül bejelentőnek.
Az eljárás alá vont személy jelen ügyben érintett tényállásokkal összefüggő ügyvédi tevékenységgel kapcsolatos vagy azon kívüli aktív vagy passzív magatartásának fegyelmi szempontú értékelése körében a fegyelmi tanács az alábbiakat emeli ki:
Megállapítások és indokai az alapügy tekintetében:
Üt. 37. § Fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd,
a) aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi, vagy
b) akinek az ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartása az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja.
Üt. 3. § (2) Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.
(3) Az ügyvéd nem működhet közre, ha az a hivatásával nem egyeztethető össze, így különösen ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul.
Üt. 5. § (1) Az ügyvéd
a) képviseli az ügyfelét,
b) büntetőügyben védelmet lát el,
c) jogi tanácsot ad,
d) szerződést, beadványt, más iratot készít,
e) az a)–d) pontban felsoroltakkal összefüggésben pénz és értéktárgy letéti kezelését végzi.
Üt. 30. § (1) Az ügyvéd az 5. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott ügyvédi letétet
a) a megbízás teljesítéseként,
b) a megbízáshoz kapcsolódó eljárási cselekmények költségének fedezeteként és azok teljesítésére,
c) a megbízáshoz kapcsolódóan megőrzésre fogadhat el.
(2) Készpénz és értéktárgy letétként való átvételét az ügyvéd írásban, letéti szerződésben köteles rögzíteni.
(3) Az ügyvéd az átvett készpénzt és értéktárgyat kizárólag letétként kezelheti, azt nem hasznosíthatja, és nem fogadhat el olyan megbízást, amely a letét felhasználására hatalmazza fel.
Régi Letéti Szabályzat
I/2.2. Ügyvéd letétet csak a letét céljának megfelelő rendeltetéssel vehet át, tilos minden olyan megállapodás, amely az ügyvédet a letét hasznosítására vagy egyéb gazdasági felhasználásra hatalmazza fel.
II/3. Amennyiben az ügyvéd a rábízott ügy szabályszerű ellátásával kapcsolatban meghatalmazója javára pénzt vagy más vagyontárgyat vesz át, [Ütv. 26. § (4) bekezdés] haladéktalanul köteles meghatalmazóját értesíteni, és részére a pénzt vagy vagyontárgyat kiadni.
II/6. Az átvett összeg jogszerű felhasználásáért, illetve vissza- vagy kifizetéséért az ügyvéd tartozik felelősséggel.
II/7. A pénz vagy vagyontárgy átvételére, és a kiadásig történő őrzésére, a letét átvételére, illetőleg őrzésére vonatkozó szabályok az irányadók.
II/9. Az ügyfél részére átvett pénz vagy vagyontárgy őrzésével kapcsolatos költségek megtérítését – ha a felek másban nem állapodnak meg – az ügyvéd a Ptk. szabályai szerint követelheti.
II/10. Az ügyvéd köteles megszervezni a pénzátvételi bizonylatolási rendjét és felelősség terheli a bizonylati fegyelem, valamint a pénzkezeléssel kapcsolatos jogszabályok megtartásáért is.
Régi Etikai Szabályzat:
3/2. Az ügyvéd e tevékenységében szabad és független. Az ügyvéd nem vállalhat olyan kötelezettséget, amely a hivatásbeli függetlenségét veszélyezteti. Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani. Az ügyvéd nem működhet közre, ha az a hivatásával nem egyeztethető össze, így különösen ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul. [Üt. 3. § (1)–(3) bek.]
3/4. Tilos minden olyan ténykedés, mely ellentétes a megbízó jogos érdekével.
13/6. Az ügyvéd köteles tartózkodni az ügyfélszerzés minden tisztességtelen formájától.
A FESZ
27.2. pontja alapján a fegyelmi tanácsot az eljárást befejező határozata meghozatalánál a fegyelmi biztos indítványa nem köti;
27.2/A. pontja alapján a fegyelmi tanácsot az eljárást befejező határozata meghozatalánál köti a büntetőbíróság bűnösséget megállapító ítélete annyiban, hogy nem állapíthatja meg, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekményt nem követte el;
27.2/B. pontja alapján a fegyelmi tanács a 27.2/A. pontján kívül az általa ismert bírósági határozat rendelkező részétől, valamint az indokolásában megállapított tényállástól csak a fegyelmi eljárásban feltárt olyan bizonyíték alapján térhet el, amelyet a bírósági eljárásban nem bíráltak el.
A fegyelmi tanács előrebocsátja, hogy az alapügy tekintetében a fegyelmi eljárás a nyomozó hatóság Nyom/2015. értesítésére figyelemmel indult, melyben még sikkasztással összefüggő bűncselekmény vizsgálatáról nem volt szó. A megindult büntetőeljárásra figyelemmel került elrendelésre hivatalból a fegyelmi eljárás, mely büntetőeljárás tárgya az iratok alapján a vádemelésig bővült, hiszen a nyomozó hatóság (ügyészség) 2016.09.20. napján kelt tájékoztatásából, melynek ügyszáma megegyezik az első tájékoztatás ügyszámával (Nyom/2015.) már kiterjesztésre került az eljárás a vagyoni jellegű cselekményekre is. Erre figyelemmel a fegyelmi eljárásban vizsgált magatartások is bővültek. Bár lett volna lehetőség a vagyoni jellegű cselekményeket külön fegyelmi eljárásban vizsgálni, de az nem volt feltétlenül szükséges, az a fegyelmi eljárás tárgyává vált. A fegyelmi ügy tárgya ugyanis nem a cselekmények büntetőjogi minősítéséhez, hanem magukhoz a cselekményekhez igazodik. Így a fegyelmi eljárás tárgya az alapügyben nem az indító iratban megjelölt Btk. szerinti minősítés fegyelmi vizsgálata, hanem azon cselekmények, magatartások fegyelmi vizsgálata, melyek a gyanúsítások mögött húzódtak. Ezen magatartások pedig olyan korrupciós jellegű cselekmények, melyekkel összefüggésben vagyoni jellegű cselekmények is megvalósultak. A FESZ és az Üttv. kifejezetten részletes szabályainak hatályba lépését megelőző fegyelmi gyakorlati szabályozása még nem követelt meg olyan egzakt eljárási cselekményeket, mint amelyek a jelenleg hatályos szabályozás alapján már nem lennének mellőzhetők. Ez azonban azt is jelenti, hogy amennyiben a korábbi eljárási szabályok alapján – a vitathatatlanul „elnagyoltnak” tekinthető – eljárásindítás nem kifogásolható, úgy pusztán arra alapozva, hogy jogszabály és szabályzatváltozás folytán azok már esetlegesen kellékhiányosak lennének, érvénytelenségük nem állapítható meg, figyelemmel a visszaható hatályú jogalkotás tilalmából levezethető visszaható hatályú jogalkalmazás egyértelmű kizártságára is.
Természetesen abban az esetben, ha a fegyelmi főmegbízott akként döntött volna, hogy külön eljárásban kívánja vizsgálni a vagyoni jellegű cselekményeket, arra is lehetősége lett volna, mely esetben jelen eljárásban azok csak akkor lennének vizsgálhatók, ha azon külön fegyelmi eljárás egyesítésre került volna jelen fegyelmi eljáráshoz. Erre figyelemmel azon cselekmények, melyek a katonai büntetőeljárás tárgyát képezték, valamint azon cselekmények, melyek vizsgálatára jogerősen a Sz. Törvényszék ítéletével lezárt büntetőügyben került sor, jelen eljárás tárgyát képezhetik. Azonban arra figyelemmel, hogy a fegyelmi főmegbízott a P. Törvényszék előtt költségvetési csalás miatt folyamatban volt, jogerősen lezárult büntetőügy tekintetében, külön ügyszámon, külön fegyelmi eljárást indított, és azt még az eljárás alá vont személy erre irányuló észrevételére sem egyesítette az akkor eljárt fegyelmi tanács a jelen ügyhöz, így annak vizsgálatára, a költségvetési csalással érintett tényállások körében az eljárás alá vont személy által kifejtett magatartás fegyelmi értékelésére a jelen ügyben eljáró fegyelmi tanácsnak nincs jogosultsága.
Minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az eljárás alá vont személy ügyvédként, ügyvédi minőségében, ezen minősége felhasználásával járt el akkor, mikor jogosulatlan előny megszerzése érdekében, ügyfélszerzési céllal hivatalos személyekkel, egészségügyi dolgozókkal jogellenes megállapodásokat kötött, így jogosulatlanul jutott információkhoz, melyeket ügyfélszerzés, valamint érdekei előmozdítása érdekében szándékosan felhasznált. A kapott információkért, együttműködésért jogosulatlanul ellenszolgáltatásban részesítette az őt segítő hivatalos személyeket, egészségügyi dolgozókat. Cselekményeit szervezetten valósította meg, hosszabb időn át, magatartásával több bűncselekmény törvényi tényállását megvalósította, melyet az eljáró bíróságok jogerősen megállapítottak.
Minden kétséget kizáróan megállapítható az is a jogerős büntető döntések alapján, hogy ügyvédi tevékenysége során a letétként befogadott összegekkel több alkalommal sajátjaként rendelkezett.
Cselekményeit a fentiek alapján az alapügyben az Üt. 37. § a) pontjára figyelemmel valósította meg.
A fentiekre figyelemmel a FESZ 1.5. pontjával összefüggésben az alábbiakat emeli ki a fegyelmi tanács:
Az alapügy tekintetében főszabályként az Üt. és a letétek elfogadásakor és kezelésekor hatályos Régi Letéti Szabályzat alapján kell a fegyelmi szempontú vizsgálatot lefolytatni, kivéve, ha az elbíráláskor a vizsgálandó cselekmény már fegyelmi felelősségre vonásra a jogszabály vagy kamarai szabályzat alapján nem ad alapot, vagy az enyhébben bírálandó el. Nem vitásan mind az Üt., mind az Üttv. szigorúan szabályozza a hozzájuk kapcsolódó kamarai szabályzatokkal a letét elfogadása, kezelése szabályait. Alapvetően azonban nincs változás abban, hogy az ügyfél hozzájárulásának hiányában az Üttv. és ahhoz kapcsolódó hatályos letéti szabályok sem engedik a letett pénzzel való önkényes rendelkezést –még az ügyfelek költségeinek vélt vagy valós csökkentése szándékával sem –, a jogszabályok, kamarai szabályzatok és a kötelezően megkötendő írásbeli letéti szerződés keretei közt van csak lehetőség pénzkezelésre. Megjegyzi a fegyelmi tanács azt is, hogy letéti pénzből értékpapír vásárlása nem minősül az Üttv. 48. § (2) bek. szerinti lekötésnek, hanem az a letett összeg felhasználását valósítja meg, hiszen míg a lekötéssel a lekötött összeg nem kerül „elköltésre”, addig az értékpapírba történő befektetés az értékpapír megvásárlásával történhet csak meg, mely jogügylet egyértelműen – fogalmilag – a pénzösszeg „elköltésével” jár. Figyelemmel arra, hogy a fegyelmi felelősség megállapíthatósága független attól, hogy milyen összeg tekintetében valósul meg a sajátkénti rendelkezés – annak és az esetleges kártalanításnak legfeljebb a büntetés kiszabása körében lehetne relevanciája –, így megállapítható, hogy az elbíráláskor hatályos szabályok szerint is a letéttel való önkényes rendelkezés fegyelmi felelősségre vonásra ad alapot, tehát az ügy fegyelmi szempontú megítélése kapcsán az elbíráláskor hatályos szabályok alkalmazására nincs mód.
Jogerős büntető ítélet állapítja meg, hogy ügyfelek adatainak megszerzése érdekében abból a célból, hogy ezen adatok birtokában az ügyfelek megszerzése során előnyösebb pozíciót szerezzen, több alkalommal hivatalos személyek és kórházi dolgozók részére előnyt juttatott az eljárás alá vont személy. Ezen magatartásaival összefüggésben büntetőjogi felelőssége is megállapításra került jogerősen, így az eljárás alá vont személy szándékos magatartása kétséget kizáróan megállapítható.
Azon magatartás, mellyel összefüggésben büntetőjogi felelősség megállapítására kerül sor, egyértelműen jogszabálysértő, így az Üt. 3. § (2) bekezdésével össze nem egyeztethető.
A fegyelmi tanács álláspontja szerint egyértelműen hosszabb időn át fejtette ki jogszabálysértő tevékenységét az eljárás alá vont személy, melynek során – a büntetőbírósági jogerős döntés adatai szerint – 6 személlyel kötött jogsértő megállapodást. A.J. bár közreműködött a magatartás megvalósításában, mely büntetőjogilag értékelhető, azonban fegyelmi szempontból az ő cselekvősége A.G-val kötött megállapodáshoz kapcsolódik, nem önállóan megállapodó fél, így a rendbeliség szempontjából a közreműködésének fegyelmi értékelése figyelmen kívül marad.
Mivel ezen fenti, jogellenes megállapodások keretében jutott jogosulatlanul személyes, több esetben érzékeny személyes adatokhoz az eljárás alá vont személy, ezért ezen adatszerzések a megállapodásokhoz kapcsolódnak, fegyelmi szempontból ezen jogellenes magatartásokba olvadnak, így a rendbeliség szempontjából közömbös, hogy hány személy adatához jutott a jogellenes magatartások révén az eljárás alá vont személy.
A fentiek alapján a fegyelmi tanács megállapította az eljárás alá vont személy fegyelmi felelősségét 6 rb., az Üt. 3. § (2) bekezdésének szándékos, folytatólagos megsértésében azon magatartásokkal összefüggésben, hogy hivatalos személyeket és egészségügyi dolgozókat jogosulatlan előnyben részesített saját piaci előnyének megszerzése érdekében, melynek során jogosulatlanul személyes, részben érzékeny személyes adatokhoz jutott.
Jogerős büntető ítélet állapítja meg, hogy az eljárás alá vont személy ügyfelei javára átvett pénzösszegekkel sajátjaként rendelkezett. A rendelkezésre álló bírósági döntésekből – melyekben megállapított tényállás alapja a releváns körben az eljárás alá vont személy részbeni ténybeli beismerő vallomása – kétséget kizáróan megállapítható, hogy 113 ügyfél tekintetében a részükre utalt összegeket – melyek letéti jellege szintén kétséget kizáróan megállapítható, azokat letéti számlákra utalták, és letéti számlákról utalta azokat tovább az eljárás alá vont személy, mely számlákon fogalmilag csak letéttel összefüggő pénzek kezelése történhet – a letét céljától eltérően használta fel az ügyfelek kifejezett írásbeli hozzájárulása nélkül az eljárás alá vont személy.
A büntetőbíróságok jogerősen megállapítottak, hogy az eljárás alá vont személy az ügyfeleitől kapott megbízás kereteit túllépve, hozzájárulásuk nélkül rendelkezett a javukra más személytől érkező pénzösszegekkel, így ezen ügyfelek tekintetében magatartásával – mely bűncselekmény jogerős megállapítására is alkalmas volt – 113 alkalommal tevékenységét nem a jogszabályoknak megfelelően gyakorolta, mellyel tisztában volt, így 113 személy esetében megsértette szándékos magatartásával az Üt. 3. § (2) bekezdését; továbbá ugyanennyi alkalommal megsértette az Üt. 3. § (3) bekezdését azzal, hogy közreműködött hivatásával össze nem egyeztethető, jogszabálysértő ügyletekben (azokat gyakorlatilag maga szervezte).
Hangsúlyozza a fegyelmi tanács, hogy nem a kártérítési ügyben való jogi képviselet nem fér össze az ügyvédi hivatással, hanem az az eljárás, melyet az ügyfelek megszerzése és/vagy pénzük kezelése körében folytatott az eljárás alá vont személy.
A letéti jogviszonyokban félként szereplő letéteményes eljárás alá vont személy az ügyféli akarattól eltérően, jogsértően visszaélve a letéti jogviszonnyal, a letéti jogviszonyban részes, közreműködő félként tanúsított ekként olyan magatartást, mely hivatásával nem összeegyeztethető. Az eljárás alá vont személy fent részletezett magatartása a Régi Etikai Szabályzat 3/2. pontjával sem egyeztethető össze, magatartásával ezen kamarai szabályzatot is megsértette szándékosan – ismerve az irányadó szabályokat, azokkal több alkalommal szembehelyezkedve, mely a gondatlan elkövetést önmagában kizárja – annyi alkalommal, ahány ügyfél (113) esetében eljárása kifogásolható, melyre nézve pedig jogerős büntetőítélet áll rendelkezésre.
Azzal, hogy az ügyfelek javára beérkezett pénzösszegekkel sajátjaként rendelkezett az eljárás alá vont személy, azokat – akár időlegesen is – visszatartotta, megsértette azon kötelezettségét, hogy az ügyfelei (113) javára beérkező pénzösszegeket az ügyfelek javára haladéktalanul kifizesse (Régi Letéti Szabályzat II/3. pont). Ezen szabállyal is tisztában volt az eljárás alá vont személy, aki az elkövetéskor huzamosabb ideje már ügyvédként dolgozott, a szabályok pedig 1999. óta lényegében ebben a körben változatlanok voltak, így magatartása kizárólag szándékosan elkövetettnek minősülhet az érintett ügyfelek esetében. Egyértelműen megállapítható, hogy az ügyfelek érdekét az szolgálja kizárólag, hogy a részükre utalt kártérítési összegekhez mielőbb hozzájuthassanak. Minden ezt akadályozó, ezzel ellentétes magatartás az ügyféli érdekekkel ellentétesnek tekintendő – ha abba igazolhatóan, előzetesen, írásban az ügyfél nem egyezik bele, vagy azt ekként maga nem kéri –, így az eljárás alá vont személy ügyfelei (113) vonatkozásában a kiutalások késedelmével megvalósította a Régi Etikai Szabályzat 3/4. pontjának szándékos megsértését. Az, hogy ebben való írásbeli megállapodás nélkül az ügyfelek érdekeire, költségeik csökkentésére hivatkozik az eljárás alá vont személy, súlytalan, mert erről előzetesen, írásban kellett volna megállapodni, mely megállapodásokat a jogszabályoknak és kamarai szabályzatoknak megfelelő tartalommal kellett volna rögzíteni.
Figyelemmel arra, hogy a Régi Letéti Szabályzat II/6. pontja alapján az átvett összeg jogszerű felhasználásáért, illetve vissza- vagy kifizetéséért az ügyvéd tartozik felelősséggel, így a fenti körben az eljárás alá vont személy fegyelmi felelőssége aggálytalanul megállapítható volt.
A jogerős büntetőítéletek részletes tényállása alapján kétséget kizáróan megállapítható azon körülmény, hogy rendőrségi és kórházi kapcsolatait felhasználva jutott olyan információkhoz az eljárás alá vont személy kártérítési jellegű ügyekkel összefüggésben, melyek révén jogosulatlanul előnyösebb helyzetbe került – ügyfeleket ért el, akik nem kizárt, hogy hozzá fordultak volna ügyükben, ha ügyvédi közreműködést igényelnek –, mint kartársai. Ezen információkért, közreműködésért ellenszolgáltatást is nyújtott a közreműködő személyeknek. Az ügyfélszerzésnek ezen módja, melynek során egy ügyvéd gyakorlatilag ellenszolgáltatást nyújt, „lefizet” hivatalos személyeket, kórházi dolgozókat annak érdekében, hogy ügyfélkörét bővíthesse, az ügyfeleket kartársainál előbb „elérje”, tisztességtelen ügyvédi magatartás, melyet a Régi Etikai Szabályzat 13/6. pontja kifejezetten tiltott is. Ezen magatartás – annak szervezettsége, sorozatos, haszonszerzési célú jellege miatt is – egyértelműen szándékos. Ennek rendbeliségét azonban a fegyelmi tanács szerint nem adott jogügyletekhez indokolt igazítani. Az eljárás alá vont személy tekintetében az ügyfélszerzés ezen módja egy hosszú időn át fennálló, büntetőjogilag jogerősen értékelt bűnös gyakorlat volt, mely lényegében 2012. év óta szakadatlanul fennállónak látszik a büntetőügyben keletkezett ítéleti tényállások alapján. Ezen huzamos időtartam alatt folyamatosan fejtette ki ezen magatartását más (hivatalos) személyekkel összefonódva az eljárás alá vont személy, melynek során egyebekben nem az egyes ügyfelek jogainak sérelme, hanem a tisztességes ügyvédi eljáráshoz – melynek része a tisztességes ügyfélszerzés is – fűződő érdek sérül tartósan. Mivel így nem az ügyfelek jogainak sérelme az ügyfélszerzés tekintetében a rendbeliség vonatkozásában a vizsgálandó körülmény – hiszen az ügyfelek jogai nem azzal sérültek az egyes kártérítési eljárásokban, hogy az eljárás alá vont személyt választották ügyvédként, akinek az eljárását egyebekben az ügyfelek abban a körben, hogy milyen összegű kártérítést ért el nekik az eljárás alá vont személy, nem sérelmezték –, hanem annak ténye, hogy huzamosabb időn át az ügyfélszerzés tiltott módja fennállt gyakorlatilag szakadatlanul, így a folytatólagosság egységébe olvad az elkövetés módja ezen fegyelmi szabályszegés tekintetében. Mivel egyetlen folyamat határozza meg a folytatólagosság egységét, nem többször, egymástól függetlenül, huzamosabb időtartamot „kihagyva” élt ezzel a lehetőséggel az eljárás alá vont személy az ügyfélszerzés tekintetében, így a rendbeliségről egyebekben itt rendelkezni nem volt indokolt. Egyetlen folytatólagos elkövetéshez ugyanis rendbeliség nem kapcsolódhat, többrendbeli folytatólagos elkövetésnél indokolt csupán a rendbeliség feltüntetése.
A döntése meghozatalánál a fegyelmi tanácsot a FESZ 22./A–B. pontja alapján a jogerős büntetőbírósági ítéletek rendelkező része és tényállása kötötte.
A fegyelmi tanács ügyfélnek tekintette a rendbeliség szempontjából a jelen eljárásban azokat a személyeket, akik ügyük vitelére az ügyvédi megbízást közvetlenül az eljárás alá vont személy részére adták, és ezzel a letéti jogviszony is létrejött ezen személyek tekintetében az eljárás alá vont személy vonatkozásában. Ügyfélnek tekintette továbbá a fegyelmi megítélés tekintetében azon személyeket is, akik az eljárás alá vont személy volt házastársa, mint ügyvéd részére adtak ugyan a kártérítési ügyek vitelére nézve meghatalmazást, azonban a letéti jogviszony tekintetében azzal, hogy az eljárás alá vont személynek a volt házastársa letéti számlája felett rendelkezési joga volt – és az érintett ügyfelek tekintetében rendelkezett is a nekik járó összeggel – a letéti jogviszony tekintetében az ügyfél-ügyvéd kapcsolat közvetetten létrejött, és az eljárás alá vontnak az ügyfelek pénzének kezelése tekintetében ebben az esetben is – mint a más ügyvéd letéti számlája felett rendelkezésre jogosult – az ügyféli érdekek elsődlegessége alapján kellett volna eljárnia, így felelőssége maradéktalanul megállapítható külön írásbeli megbízási szerződés létrejötte nélkül is. Ehhez igazodóan 113 ügyfél jogát, illetve jogos érdekét sértette az eljárás alá vont személy a fent rögzített magatartásával.
A fentiek alapján megállapítható volt jelen eljárásban, hogy az eljárás alá vont személy szándékos magatartásával megvalósította a rendelkező rész szerint terhére rótt cselekményeket.
A Régi Etikai Szabályzat 14/3. pontjának sérelme kapcsán a fegyelmi tanács álláspontja a következő:
Régi Etikai Szabályzat:
14/3. Az ügyvéd köteles bejelenteni ha ellene büntetőeljárás indult, illetve ha büntetőeljárás keretében vele szemben vádat emeltek. Köteles megnevezni az eljáró hatóságot és közölni az ügy számát.
A fegyelmi főmegbízott összefoglaló jelentésében nem sérelmezte a régi Etikai Szabályzat 14/3. pontjának sérelmét. A később eljáró fegyelmi biztos 2021.10.06. napján kelt beadványa tartalmazza először az indítványt a régi Etikai Szabályzat 14/3. pontja sérelmének megállapítása tárgyában.
Üttv. 119. § (2) A fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot nem rendeli el, ha
d) a fegyelmi felelősségre vonhatóság megszűnt.
Üttv. 112. § (1) Nem indítható fegyelmi eljárás, ha azt a fegyelmi biztos a fegyelmi vétségnek a tudomására jutásától számított hat hónap alatt nem kezdeményezte.
(2) Nem indítható fegyelmi eljárás, ha az elévülés kezdő napjától számított három év eltelt. Az elévülés kezdő napja
a) határidőhöz kötött kötelezettség elmulasztásával megvalósuló fegyelmi vétség esetén az a nap, amelyen a kötelezettségnek még eleget lehetett volna tenni,
b) jogellenes állapot fenntartásával elkövetett fegyelmi vétség esetén az a nap, amikor a jogellenes állapot megszűnt, továbbá
c) az a) és a b) pontban nem szabályozott esetben a fegyelmi vétség megvalósulásának a napja.
A rendelkezésre álló adatok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a korábban eljárt fegyelmi főmegbízott, majd fegyelmi biztos nem kezdeményezte fegyelmi eljárás lefolytatását a tudomásukra jutástól számított 6 hónapon belül, míg a jogszabályváltozás, az Üttv. hatálybalépése után kijelölt fegyelmi biztos a kijelölésétől számított 6 hónapon belül indítványt tett ebben a vonatkozásban is.
Azonban a fegyelmi tanács álláspontja szerint arra figyelemmel, hogy a gyanúsítást követően az indítvány megtételéig már több mint 6 év eltelt, ezen magatartás megvalósítása miatt (bejelentés elmulasztása) fegyelmi eljárás sem indult, így a megkésett fegyelmi biztosi indítvány alapján a fegyelmi felelősségre vonásra az elévülés okán nincs mód annak esetleges megalapozottsága esetén sem.
Általánosságban igaz az, hogy a fegyelmi eljárásban a vizsgálat széles körű, így ha a kifogásolt megatartások egymással összefüggenek, szoros kapcsolatban állnak, úgy annak akadálya nincsen, hogy a fegyelmi biztos az adott magatartási, cselekményi körben szűkítse vagy kiterjessze a felelősség megállapítására vonatkozó indítványát, mely a fegyelmi tanácsot amúgy sem köti (FESZ 27.2.). Azonban arra már nincsen lehetőség, hogy a kifogásolt magatartásokhoz nem kapcsolódó, további fegyelmi felelősségre vonás lehetőségét vizsgálja a fegyelmi tanács.
Jelen esetben az eljárás alá vont személy bűnös működése az érintett időszakban, annak során – tevékenységével összefüggésben – megvalósított magatartásai (jogosulatlan előnyért adatszerzés, ügyfélszerzés, szabálytalan jellegű pénzügyi-gazdasági jellegű cselekmények az adott időszakban kifejtett ügyvédi működés körében, korrupciós cselekmények) egymáshoz kapcsolódnak, egységesen vizsgálandók akkor is, ha a fegyelmi főmegbízott jelen esetben csak igen nagy vonalakban, általánosságban kifogásolta az eljárás alá vont személy cselekvőségét. Azonban az ezen magatartások következményeként lefolytatott büntetőeljáráson alapuló adminisztratív bejelentési kötelezettség (gyanúsítás, vádemelés) már semmilyen kapcsolatban nem áll a bűnös ügyvédi működéssel, így annak vizsgálatára akkor kerülhet sor érdemben, ha ezen önálló cselekményt „időben” kifogásolja a fegyelmi biztos (jelen esetben fegyelmi főmegbízott). Ez pedig nem történt meg.
Azonban az iratok alapján az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a fegyelmi főmegbízott ezirányú indítványa esetén is megalapozatlan lenne a fegyelmi biztosi indítvány ebben a körben az alábbiak szerint – annak ellenére, hogy az eljárás alá vont személy ebben a körben gyakorlatilag elismerő nyilatkozatot tett 2023. február 2-i beadványában, csak szándékosságát vitatta:
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a fegyelmi eljárásra okot adó körülményt a büntetőeljárás megindításakor valóban nem jelentette be az eljárás alá vont személy, akit egyebekben a gyanúsítotti kihallgatásakor őrizetbe is vettek, majd szabadságot elvonó kényszerintézkedés hatálya alá került (előzetes letartóztatás), így ezen bejelentése ekkor akadályba ütközött. Azonban az eljárás alá vont személy megküldte faxon a Kamara részére a büntetőügy valamennyi, a Régi Etikai Szabályzat 14/3. pontja tekintetében releváns adatot tartalmazó Kbny. 2015. sz. végzést (Törvényszék Katonai Tanácsa), mely tájékoztatásra figyelemmel az akkor eljárt fegyelmi bizottsági elnök a nyomozóhatóság felé megkereséssel is élt. A hivatkozott végzéssel került megszüntetésre a szabadságelvonó kényszerintézkedés az eljárás alá vont személlyel szemben.
Tényként állapítható meg az iratok alapján az is – hangsúlyozottan a jelen fegyelmi eljárásban vizsgálható körben –, hogy gyakorlatilag egyetlen büntetőügy indítására került sor, mely különböző eljárási hibák miatt „esett szét” különböző bíróságok előtt végül jogerősen lezárt büntetőeljárásokra. Így az, hogy az eljárás alá vont személy az első adandó alkalommal annak tényét, hogy vele szemben büntetőeljárás folyik, ne jelentette volna be az ügyvédi kamarának, egyértelműen cáfolható a fegyelmi eljárás iratai alapján.
A vádemelések tekintetében szintén nem állapítható meg az eljárás alá vont személy felelőssége a bejelentés elmulasztásában, hiszen a fegyelmi ügy irataiból (jegyzőkönyvek, beadványok, köztük pl. a 2016.11.25. napján a Kamarának írt beadvány) követhetően akkor, mikor őt vagy aktuális jogi képviselőjét szabályszerűen idézték, vagy olyan módon hívták fel nyilatkozatra vagy észrevételre, hogy arra reális esélye volt választ adni, minden esetben jelezte a bírósági eljárások megindulását, annak folyamatban létét, azokra kifejezetten hivatkozott. Ekként azt, hogy az eljárás alá vont személy akár csak gondatlanul is a vádemelések, bírósági eljárások tényét az ügyvédi kamara tudomására ne hozta volna, a fegyelmi ügy iratai cáfolják.
Kiemeli a fegyelmi tanács egyebekben, hogy a bejelentések megtételére, annak formájára – önálló beadvány, vagy egyébként bármely más tartalmú beadvány része – a Régi Etikai Szabályzat határidőt, formát nem írt elő.
A fenti indokok alapján nem állapítható meg a jelen fegyelmi eljárásban az, hogy az eljárás alá vont személy megsértette volna a Régi Etikai Szabályzat 14/3. pontját.
Megállapítások és indokai az egyesített ügy tekintetében:
A fegyelmi tanács az eljárás alá vont személy 2023. február 2-i beadványában foglaltak alapján előzetesen azt vizsgálta meg, hogy a fegyelmi biztos eljárás kezdeményezésére nyitva álló határideje, mint eljárási jellegű elévülés, az egyesített ügy tekintetében beállt-e. Ennek kapcsán a fegyelmi tanács az alábbiakat emeli ki:
Üttv. 112. § (1) Nem indítható fegyelmi eljárás, ha azt a fegyelmi biztos a fegyelmi vétségnek a tudomására jutásától számított hat hónap alatt nem kezdeményezte.
A veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló, 2020. VI. 18. napjától hatályos 2020. évi LVIII. tv. 120. § (6) alapján: A fegyelmi vagy etikai felelősségre vonás elévülése a veszélyhelyzet megszűnését követő napon folytatódik.
A fegyelmi biztos tudomására a fegyelmi vétség 2020.09.04. napján jutott (bejelentő panaszbejelentése). A Kormány 478/2020. (XI. 3.) Korm. rendelettel – a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet veszélyhelyzet fogalmával egyező tartalommal – 2020.11.04. napjával ismételten kihirdette a veszélyhelyzetet, melyet 2021.02.08-i hatállyal a 26/2021. (I. 29.) Korm. rendelet megszüntetett, majd ugyanezen nappal a 27/2021. (I. 29.) Korm. rendelettel ismételten kihirdetett. A veszélyhelyzetet a 2022.06.01. hatállyal a 181/2022. (V. 24.) Korm. rendelettel szüntette meg a Kormány ezt követően.
A fegyelmi biztos 2021.06.25-i határozatával kezdeményezte fegyelmi eljárás lefolytatását.
A fentiek alapján az eljárási jellegű elévülés az Üttv. 112. § (1) bek. alapján nem állapítható meg, figyelemmel arra, hogy a veszélyhelyzet időtartama a fentiek szerint nem számít bele az elévülésbe, a felelősségre vonásra – így a fegyelmi eljárás kezdeményezésére – nyitva álló határidőbe.
Miután az elévülés az egyesített ügy elbírálását nem akadályozza, így a fegyelmi tanács az alábbiakat rögzíti:
Üt. 37. § Fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd,
a) aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi, vagy
b) akinek az ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartása az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja.
Kétséget kizáróan megállapítható az egyesített ügy tekintetében is, hogy jogi képviselettel, azaz ügyvédi tevékenységgel összefüggő eljárás, pénzkezelés képezi az egyesített ügy tárgyát, így az Üt. 37. § a) pontjára figyelemmel indokolt azok vizsgálata.
Előre bocsátja a fegyelmi tanács, hogy egy peres eljárásban történő pénzátvétel az ellenérdekű féltől az ügyfél javára nem feltétlenül eredményez letéti jogviszonyt, hiszen az az atipikus pénzkezelés klasszikus formája. Azonban a letéti számlán kizárólag letéti jogviszonnyal összefüggő pénz kezelésére van lehetőség, így amennyiben egy összeg elhelyezésére a letéti számlán kerül sor, úgy az már atipikus pénzkezelésnek nem tekinthető, önmagában letéti jogviszonyt eredményez, melyre erre figyelemmel a letét szabályait alkalmazni kell.
A letét elfogadására irányuló jogviszony – azaz azon megállapodás, hogy letéti számlára kerüljön pernyertesség esetén a pénzösszeg – a fegyelmi eljárás adatai alapján néhai K.A. vonatkozásában 2011.09.30. napján jött létre; míg K.D. vonatkozásában 2014.12.20. napján. Ezt igazolják a rendelkezésre álló meghatalmazások, melyekből a felek egybehangzó szándéka a letéti jogviszony létrehozására megállapítható. Erre figyelemmel az atipikus pénzkezelés szabályai helyett a letéti szabályok szerint kell megvizsgálni a jelen eljárásban érintett pénzkezelési jogviszonyokat.
Figyelemmel arra, hogy az eljárás alá vont személy per vitelére vonatkozó meghatalmazása a más ügyvédnek (eljárás alá vont személy volt felesége) adott meghatalmazással nem szűnt meg, így pénz átvételére vonatkozó joga sem szűnt meg, ügyvédi meghatalmazása a peres eljárásban fennállt.
Az Üt. 30. § (2) bek. alapján készpénz és értéktárgy letétként való átvételét az ügyvéd írásban, letéti szerződésben köteles rögzíteni. Ezt nem tette meg sem a jogviszony létrejöttekor sem később, holott ennek kötelezettségével nyilvánvalóan tisztában volt az eljárás alá vont személy, aki 1998. óta folytat ügyvédi tevékenységeket, és gyakorlatilag tömegével fogadott letéti összegeket.
Ilyen letéti szerződés a beszerzett nyilatkozat alapján nincs, így kétséget kizáróan megállapítható, hogy az eljárás alá vont személy, szándékos magatartásával megszegte az Üt. 30. § (2) bekezdését mindkét ügyfele tekintetében, így cselekménye 2 rendbelinek tekintendő.
Utal arra a fegyelmi tanács, hogy a rendelkezésre álló elektronikus letéti nyilvántartási bejelentő lapokon ugyan 2020.03. és 04. havi dátumok szerepelnek a letéti szerződés megkötésének időpontjaként, azonban az ezen feltüntetett időpontok nyilvánvalóan nem valósak, hiszen letéti szerződés az irodagondnok nyilatkozata alapján nincsen, K.A. halálának időpontjára figyelemmel az ő vonatkozásában a fenti időpontokkal nem is lehet.
Miután az 1/2014. (XI. 3.) MÜK Szabályzat a letétkezelések kapcsán csak a 2015.04.30. napját követően megkötött letéti szerződésekre vonatkozik, így a jelen ügyben a Régi Letéti Szabályzat rendelkezései alapján kellett megvizsgálni az eljárás alá vont személy letéti tevékenységét, figyelemmel arra, hogy a letétre irányuló megállapodások mindkét ügyfél tekintetében ezen időpont előtt jöttek létre (függetlenül attól, hogy mikor érkezett be arra figyelemmel pénz), ezen időpontot követően pedig nem került megkötésre írásbeli letéti szerződés.
Régi Letéti Szabályzat
II/3. Amennyiben az ügyvéd a rábízott ügy szabályszerű ellátásával kapcsolatban meghatalmazója javára pénzt vagy más vagyontárgyat vesz át, [Ütv. 26. § (4) bekezdés] haladéktalanul köteles meghatalmazóját értesíteni, és részére a pénzt vagy vagyontárgyat kiadni.
A bejelentő jelezte beadványaiban, hogy a 2020.03.02-án az eljárás alá vont személy részére megtörtént kifizetését K.D. részére csak 2020.06.05. napján teljesítette az eljárás alá vont személy.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy K.D. maga rendelkezett 2020.03.17. napján egy válasz emailben arról, hogy miként kéri a letéttel kapcsolatos ügyintézést. Miután a levél egy válaszlevél volt, így szükségképpen ezen időpont előtt értesítette őt az eljárás alá vont személy a letéti összeg beérkezéséről.
Azt, hogy a haladéktalan értesítés kötelezettségen mit kell érteni, minden esetben az adott ügy egyedi körülményei határozzák meg az elsődleges ügyfélérdek szem előtt tartásával.
A jelen ügyben látható, hogy az ügyfél nem sérelmezte a tájékoztatás időpontját – mely nem is állapítható meg egyebekben pontosan –, rendelkezést is tett a letéttel kapcsolatosan. Így bár az eljárás alá vont személy vitathatatlanul pontosabban is dokumentálhatta volna eljárását, nem állapítható meg, hogy az ügyfél érdekét sértő módón járt volna el a tájékoztatás során, így a jelen ügy egyedi sajátosságai alapján a 2020.03.02. és 2020.03.17. közti időtartam nem tekinthető olyan jelentős késedelemnek jelen esetben, mely az ügyféli érdekeket sértve fegyelmi felelősségre vonásra alapot adhatna.
Erre a fegyelmi eljárásban rendelkezésre álló adatok alapján sem az ügyfél értesítésének, sem a részére történő kifizetésnek a késedelme nem állapítható meg.
Üt. 3. § (2) Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy 2019.11.21. napján hunyt el K.A., az viszont nem állapítható meg a fegyelmi eljárásban, hogy erről mikor szerzett tudomást az eljárás alá vont személy. Arra van csupán adat, hogy az mindenképpen a bejelentő teljesítése után történt meg. Az viszont megállapítható jelen ügyben a bejelentő által panaszához csatolt, 2020.08.21. napján 18:00 órakor az eljárás alá vont személy aláírásával küldött emailből, hogy az összeg kifizetést megelőzően már biztosan tudott a halálesetről, hiszen azért fizette ki K.D. részére a teljes összeget 2020.06.05. napján, mert sajátos módon magában elbírálta az öröklési kérdéseket, és vélelmezte, hogy az egyetlen örökös K.D.
Az is megállapítható, hogy ehhez képest nem fogadható el az eljárás alá vont személy együttműködési kötelezettségének jogszerű teljesítéseként az, hogy bár legkésőbb az ügyfélnek történő kiutaláskor a haláleset tényével tisztában volt, ezt csak 2020.07.17-én közölte az ellenérdekű féllel, azaz közel másfél hónap után.
Miután a megbízási jogviszony keletkezésére figyelemmel annak lényeges elemeit az Üt. alapján kell elbírálni, így az Üt. 3. § (2) bekezdésében írt lelkiismeretes, a jogszabályoknak megfelelő eljárással a haláleset megtörténtének elhallgatása nem egyeztethető össze.
Azon magatartásával így, hogy bár tudomása volt néhai K.A. haláláról, annak tényét a bejelentő elől hosszabb időn át elhallgatta, megvalósította az eljárás alá vont személy 1 rb., az Üt. 3. § (2) bekezdésének megsértését. Az eljárás alá vont személy magatartása egyértelműen szándékosnak tekinthető, hiszen egy 1998. óta ügyvédként tevékenykedő személytől az együttműködés alapvető ismerete elvárható.
Az az eljárás alá vont személytől származó előadás azonban nem cáfolható a fegyelmi eljárásban, hogy a bírósági eljárás tartama alatt az eljárás alá vont személy az elhalálozás tényéről nem szerzett tudomást.
Miután az eljárás alá vont személy által állított időpontban, azaz a bejelentő teljesítését követően már nem volt folyamatban bírósági eljárás, így az eljárás alá vont személynek már nem volt hova bejelentenie folyamatban lévő bírósági eljárásban az elhalálozás tényét.
Fegyelmi szabályszegés tehát a halálesetről való bejelentői tájékoztatás kapcsán igen, azonban a bíróságnak való bejelentés kapcsán nem állapítható meg a beszerzett adatok alapján kétséget kizáróan az eljárás alá vont terhére.
A rendelkezésre álló, K.D-től származó, 2020.03.17. napján kelt emailből sem derül ki, hogy K.D. tájékoztatta volna néhai K.A. elhalálozásáról ekkor már az eljárás alá vont személyt.
Azonban kétségtelen tény az is, hogy nem áll rendelkezésre adat arról, hogy a bejelentő teljesítését követően (2020.03.02.) a jogszabályoknak és kamarai szabályzatoknak megfelelően az eljárás alá vont személy haladéktalanul értesítette volna – vagy megpróbálta volna értesíteni – néha K.A-t. Nincs olyan adat a fegyelmi eljárásban, miszerint az értesítéseket K.D-val való közléssel néhai K.A-val is közöltnek kellene tekinteni.
Így a jelen eljárásban az nem igazolt, hogy néhai K.A-t mikor kísérelte meg értesíteni a letét beérkezéséről az eljárás alá vont személy, így szabályszerűnek eljárása ebben a vonatkozásban nem tekinthető.
Néhai K.A. értesítésének elmaradásával az eljárás alá vont személy megsértette a Régi Letéti Szabályzat II/3. pontját. Magatartása szándékossága azonban nem állapítható meg egyértelműen, hiszen tájékoztatási kötelezettségének másik ügyfele vonatkozásában, aki K.A. közeli hozzátartozója, eleget tett, azonban a súlyos gondatlanság – mely többek közt azt is eredményezte, hogy későn szerzett tudomást az elhalálozás tényéről – mindenképpen megállapítható.
A fentiek alapján az eljárás alá vont személy vonatkozásában 1 rb., a Régi Letéti Szabályzat II/3. pontjának gondatlan megsértését a fegyelmi tanács megállapította.
A bejelentő túlfizetése, valamint annak visszautalása kapcsán a fegyelmi tanács álláspontja a következő:
Nem vitásan a bejelentő az eljárás alá vont személy részére teljesített, és az sem vitás, hogy a bíróság döntése alapján részére meghatározott összeg visszajárt, ahogy az sem, hogy ezen összeget vissza is kapta. Ezen igénye azonban nem az eljárás alá vont személlyel szemben, hanem annak ügyfeleivel szemben állt fenn, hiszen az ő részükre teljesítette a túlfizetést is, annak pusztán technikai teljesítési helye volt az eljárás alá vont személy letéti számlája.
A visszafizetés teljesítésére a letétről a letéteményes eljárás alá vont személy attól függetlenül nem volt jogosult az ügyfele(i) rendelkezése nélkül, hogy a visszafizetési kötelezettség jogerős bírósági döntésen alapult. Ugyanis a perben az eljárás alá vont személy nem volt peres fél, rá nézve így ítélet kötelezést nem tartalmazhatott. Nem teljesíthetett volna ekként korábban visszafizetést az eljárás alá vont személy a letétről, mint arra a letéttel rendelkezni jogosult ügyfele utasította volna.
A jelen ügyben az nem merült fel, hogy az eljárás alá vont személy a letétként utalt összeget saját céljaira fordította volna, vagy azt a letét rendeltetésével ellentétesen kezelte volna, használta volna fel. Az, hogy milyen más ügyei vannak a bejelentő álláspontja szerint az eljárás alá vont személynek, nem befolyásolja a jelen eljárásban való eljárásának fegyelmi szempontú megítélését.
A fegyelmi eljárásban rendelkezésre álló adatok alapján a visszautalás késedelmének felróhatósága az eljárás alá vont személy terhére – erre irányuló adatok, bizonyítékok hiányában – nem állapítható meg.
A letéti összeg kiutalása jogosulatlan személy részére:
A rendelkezésre álló iratok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy jogerős hagyatékátadó végzés hiányában, néhai K.A. halálát követően az eljárás alá vont személy olyan összeget utalt ki K.D. részére, melyre a kiutalás időpontjában saját jogán nem volt jogosult, kizárólagos örököskénti minősége pedig nem volt kétséget kizáróan megállapítható, a hagyaték átadására jogerősen nem került még sor. Ennek tényét az eljárás alá vont személy sem vitatta, pusztán saját tapasztalataira, valamint azon feltevésére hivatkozott, hogy álláspontja szerint az örökösi minőség egyértelműen megállapítható.
Sem a letéti jogviszony létrejöttekor hatályos Üt., sem a kifizetéskor hatályos Üttv. nem tette lehetővé azt, hogy nem jogosult részére letéti összeg kifizetése történjen. Ennek megítélése vonatkozásában a letéti összeg nagysága közömbös.
Régi Letéti Szabályzat
II/3. Amennyiben az ügyvéd a rábízott ügy szabályszerű ellátásával kapcsolatban meghatalmazója javára pénzt vagy más vagyontárgyat vesz át, [Ütv. 26. § (4) bekezdés] haladéktalanul köteles meghatalmazóját értesíteni, és részére a pénzt vagy vagyontárgyat kiadni.
Egyértelmű a fenti rendelkezésből – mely a jogviszony létrejöttekor hatályos szabályokat tartalmazza, ezért irányadó jelen ügyben –, hogy a meghatalmazó, azaz ügyfél részre lehet csak kifizetni a pénzt. Amennyiben haláleset történik, úgy az eljárás alá vont személy akkor járt volna el helyesen, ha azon összeget, mely elhunyt ügyfelére tekintettel a részére átutalásra került a letéti számlájára, bejelenti a hagyatéki eljárásban, mint a hagyaték tárgyát képező vagyont.
Nem menti az eljárás alá vont személy magatartását az sem, hogy miként vélekedik az örökösi minőségről, hiszen a hagyatéki elbírálás, így a kizárólagos örökösök megállapítása kívül esik az ügyvédi tevékenység keretein.
Azonban eljárás alá vont személy felesége, mint ügyvéd @t-online.hu email címéről a bejelentő részére 2020.08.21. napján 18:00 órakor az eljárás alá vont személy aláírásával küldött, a bejelentő panaszának mellékletét képező emailből az kétséget kizáróan megállapítható, hogy a jogosulatlan kiutalás időpontjában (2020.06.05. napja) az eljárás alá vont személy már tudott néhai K.A. haláláról. Hiszen maga fogalmaz úgy az emailben, hogy „A kifizetési döntésemet a családról, – Önökkel kényszerűségből folytatott per alatt szerzett – évtizedes ismereteim alapján hoztam meg, tudva, hogy a néhai egyetlen örököse a gyermeke, aki Édesanya elvesztésével teljesen egyedül maradt egyetemistaként egy mindenki számára extra helyzetben.”.
Az a körülmény, hogy utóbb az a személy, akinek kiutalták az összeget jogosulttá válik az adott összegre esetlegesen, szintén irreleváns fegyelmi szempontból, mert a letét kifizetésének feltételeit a kifizetés időpontjára vonatkoztatva kell vizsgálni az ügyvédi tevékenység szabályszerűségének megítélése kapcsán.
A fentiek alapján szándékos magatartásával az eljárás alá vont személy a nem jogosult részére történt kiutalással megvalósította további 1 rb., a Régi Letéti Szabályzat II/3. pontjának megsértését.
Az eljárás alá vont személy fegyelmi elmarasztalással érintett cselekményeit az Üt. 37. § a) pontjára figyelemmel, ügyvédi tevékenysége keretein belül valósította meg.
A fegyelmi tanács jelen ügyet érintő további eljárásjogi megállapításai a következők:
Az ügyben korábban eljárt fegyelmi tanácsok kézbesítési gyakorlata kapcsán a fegyelmi tanács az alábbiakat emeli ki:
Az eljárás alá vont személy részére történő kézbesítést nem pótolja a fegyelmi eljárásban az annak jogi képviselője, vagy irodagondnoka részére történő kézbesítés.
A FESZ immár egyértelműen fogalmaz abban a körben, hogy ha az eljárás alá vont személyt meghatalmazott képviseli, akkor a meghatalmazott és az eljárás alá vont személy részére is kézbesíteni kell, és a kézbesítés joghatásai az eljárás alá vont személy részére történő kézbesítéssel állnak be. (FESZ 3.4., 3.5.) Ebből következően nem mellőzhető a kézbesítés az eljárás alá vont személy részére akkor sem, ha van jogi képviselője.
Az irodagondok feladatait, kijelölésének eseteit az Üttv. 85. § (1)–(3) bekezdései tartalmazzák. Ebből fakadóan a fegyelmi eljárásban az eljárás alá vont személy képviseletére az irodagondnok nem jogosult, és nem is lép az eljárás alá vont személy helyébe, kézbesítési megbízottjává sem válik az eljárás alá vont személyével összefüggő ügyekben. A fegyelmi eljárás, valamint az azt megelőző előzetes eljárás, vizsgálat célja az eljárás alá vont személy által kifejtett aktív vagy passzív, ügyvédi tevékenysége keretei közt vagy azon kívül kifejtett magatartás, azaz személyével összefüggő cselekmény vizsgálata. Ebből következően az eljárás alá vont személy részére az irodagondok útján történő kézbesítés a fegyelmi eljárásban nem jár azzal a joghatással, hogy az ekként kézbesített iratokat az eljárás alávont személlyel közöltnek kellene tekinteni.
Az ügygondnok részére történő kézbesítés abban az esetben, ha az eljárás alá vont személy részére a kézbesítés nem ütközik akadályba, szintén nem jár azzal a joghatással, hogy az ügygondnok részére kézbesített iratot az eljárás alá vont személlyel is közöltnek kellene tekinteni. Az ügygondnok szükségképpen nem képviselője az eljárás alá vont személynek, nem az eljárás alá vont személy helyett, hanem mellette jár el abból a célból, hogy az ügyben való eljárás lefolytatásának lehetőségét biztosítsa abban a körben, amely körben az – fellépése nélkül – akadályba ütközne. Szükségképpen nem merül fel ilyen akadály akkor, ha az eljárás alá vont személy részére azért kerül kirendelésre ügygondnok, mert bár ismert helyen tartózkodik, de egészségi állapota vagy személyi szabadságának korlátozott volta miatt eljárása az ügyben akadályba ütközik. (FESZ 23.5. b) pont) Ebben az esetben – figyelemmel a FESZ 6.7. pontjára is – nem mellőzhető az ügygondnok mellett az eljárás alá vont személy részére történő kézbesítés, hiszen abban az esetben, ha az eljárás alá vont személy részére történő kézbesítés egyebekben akadályba nem ütközik, úgy a kézbesítés joghatásai a közvetlenül vele való közléssel állnak be, míg az ügygondnok pusztán az eljárás egyéb körben való lefolytatásának biztosítása érdekében jár el, azaz segíti az eljárás alá vont személy tevékenyégét ebben az esetben – azaz ha elérhető az eljárás alá vont személy, azaz tartózkodási helye ismert – addig, míg az eljárás alá vont személy személyesen fellépni nem tud, vagy míg jogi képviselőt meg nem hatalmaz. Az ügygondnok ezen feladata az indoka annak, hogy nincs helye ügygondnok kirendelésének akkor, ha van az eljárás alá vont személynek jogi képviselője, és ha már kirendelték, úgy fel kell őt értelemszerűen menteni, ha az eljárás alá vont személy képviseletére meghatalmazást ad, hiszen az ügygondnok feladatai kiüresednek ebben az esetben. „Biztonsági”, „célszerűségi” vagy egyéb hasonló okból az ügygondnoki kirendelésének, vagy a kirendelés fenntartásának nincs helye.
A fentiek előrebocsátásával megállapítható az eljárás alá vont személy és képviselőinek azon kifogása alapossága, miszerint a kézbesítés szabályai az eljárás során több alkalommal sérülni látszanak.
A fegyelmi tanács ekként azt vizsgálta meg, hogy a korábbi fegyelmi tanácsok fenti körben kifejtett, fentiek szerint kifogásolható kézbesítési gyakorlata akadályozza-e az ügy érdemi elbírálását.
A fegyelmi tanács megállapítja, hogy a kézbesítési szabályok megsértése abban az esetben, ha az eljárás későbbi szakaszában az eljárás alá vont személy, vagy az eljárásban részt vevő egyéb személy részére, szabályszerű kézbesítés mellett, a jogorvoslati jogot, nyilatkozattétel, indítványtétel, bizonyíték előterjesztésének jogát, azaz az érdemi fellépés lehetőségét a fegyelmi tanács biztosítja, úgy az eljárás korábbi szakaszában vétett kézbesítési szabálysértések nem akadályozzák az érdemi döntéshozatalt, nem fosztják meg az eljárás résztvevőit a tisztességes eljáráshoz való joguktól, így döntés az ügyben érdemben hozható, a döntés érdemére a korábbi eljárási szabályszegés – annak utólagos, azonos eljárásban történt orvoslására figyelemmel – nem hat ki.
A fegyelmi tanács – annak eldöntése érdekében, hogy a fegyelmi eljárás folytatásáról kellett-e rendelkeznie vagy sem – megvizsgálta a korábban eljárt fegyelmi tanács eljárásában 27. sz. alatt keletkezett jegyzőkönyvet, annak kézbesítése körülményeit, valamint az ügy egyéb előzményiratait is.
Elsődlegesen azt vizsgálta a fegyelmi tanács a fenti körben, hogy az eljárás felfüggesztése tárgyában hozott-e egyéb határozatot a korábban eljárt fegyelmi tanács, ha igen, úgy ezen döntése megfelel-e a jogszabályoknak, vagy indokolt az Üttv. 132–133. § alkalmazásával annak korrekciója.
A fegyelmi eljárásban – de bármely, jogilag szabályozott, kötelezettség és/vagy jog fennállása vagy ezek hiánya megállapítására irányuló eljárásokban – olyan határozat vagy egyéb határozat korrekciójára (módosítás, visszavonás, kiegészítés, kijavítás) van csak lehetőség, melyet a fegyelmi tanács meghozott, azaz – ha jogszabálysértően is – formailag létezik.
A 27. számú jegyzőkönyvből sem az nem derül ki, hogy a fegyelmi tanács határozatot vagy egyéb határozatot hozott volna (erre nem utal a jegyzőkönyv szövege, csak a felfüggesztés tényére, mely ekként pusztán egy jegyzőkönyvi megjegyzés, de nem (egyéb) határozathozatal), sem az nem derül ki, hogy azt kihirdette volna szóban bárki. A felfüggesztésről való rendelkezésnek a folyamata tehát jogszabály és kamarai szabályzatot sértő, de nem az egyéb határozat, mert az egyszerűen jelen ügyben nem létezik. Azaz jelen ügyben nem arról van szó, hogy az Üttv. 132. § (1)–(2) bek. szerinti vizsgálatra alkalmatlan lenne egy korábban eljárt fegyelmi tanács által meghozott egyéb határozat, hanem arról, hogy formálisan nem hozott egyéb határozatot a fegyelmi tanács.
Ehelyütt emeli ki a fegyelmi tanács, hogy a fegyelmi ügyekben eljáró szervek eljárása során a formakényszer betartása olyan alapvető követelmény, mely nem korrigálható azzal, hogy a formakényszer mellőzésével tett vélt vagy valós intézkedések körülményeiből esetlegesen lehet következtetni arra, hogy az eljáró fegyelmi szervnek mi lehetett a szándéka. A formális döntéshozatal hiánya magának a döntésnek a hiányát eredményezi a fegyelmi tanács véleménye szerint, mely megkülönböztetendő a formálisan meghozott, de jogszabályt és/vagy kamarai szabályzatot sértő döntéstől, mely utóbbi esetben van vizsgálható – és ekként felülbírálható – döntés, míg az előbbi esetben maga a döntés nem létezik.
Ahhoz, hogy egy (egyéb) határozatot az Üttv. 132. § (1)–(2) bek. megfelelő alkalmazásával, a jogszerűség érdekében vissza lehessen vonni, arra lenne szükség, hogy legyen olyan (egyéb) határozat, melyet vissza lehet vonni. Jelen esetben azonban pusztán egy jegyzőkönyvi megjegyzés van, mely olyan mértékben mellőzi a minimálisan szükséges formát (abból nem derül ki, hogy egyéb határozat lenne egyáltalán, bár az sem, hogy határozat), hogy még annak jogszerű meghozatala ténye, a meghozatalban résztvevők, annak kihirdetése sem állapítható meg. Meghozott határozatot vagy egyéb határozatot lehet csak visszavonni, módosítani vagy kijavítani, kiegészíteni, míg erre abban az esetben, ha egyéb határozatot – akár jogszabálysértő tartalommal – a fegyelmi tanács formálisan nem hozott, nincsen mód.
A fegyelmi tanács nem látott lehetőséget az eljárást felfüggesztő döntés kijavítására sem a fenti okból sem, bár annak egy formálisan meghozott egyéb határozat esetén is az Üttv. 133. § (1) bek. alapján csak akkor lenne helye, ha név-, szám- vagy számítási hiba és más hasonló elírás történt volna, de jelen esetben egyértelműen nem ez a probléma merült fel.
A fegyelmi tanács az Üttv. 133. § (2) bek. szerinti kiegészítésre sem látott lehetőséget részben a fentiek szerinti indokokkal, részben azért sem, mert ha lett volna egyéb határozat, úgy annak indokolása teljesen hiányzik, mely egészében kiegészítéssel nem pótolható.
A fegyelmi tanács az Üttv. 132. § (1) pontja szerint a módosításra sem látott lehetőséget részben a fentiek okán, részben pedig azért, mert annak esetleges meghozatalakor már egyértelműen az eljárás felfüggesztésének feltételei nem álltak volna fent (jogerőssé vált az új fegyelmi tanács kijelölése előtt, 2022.11.17-én a Sz. Törvényszék másodfokú ítélete), így a módosításra jogi lehetőség ezen okból sem volt.
Mivel a fentiek szerint egy esetleges eljárás felfüggesztésére okot adó büntetőeljárás az új tanács kijelölésekor már nem volt folyamatban, a korábbi büntetőeljárás jogerősen befejeződött, így az újonnan kijelölt, jelenleg eljáró tanács eljárást felfüggesztő egyéb határozat meghozatalát, és annak jogszerű kézbesítését már indokolatlannak tartotta arra figyelemmel, hogy annak jogszerű kézbesítése esetén a kézbesítés időpontjában már az egyéb határozat szerinti feltételek igazolhatóan fenn sem álltak volna.
Az elsőfokú eljárást befejező határozat meghozatalára nyitva álló eljárási határidő kapcsán a fegyelmi tanács az alábbiakat emeli ki:
A FESZ 28.5. pontjára figyelemmel nem számít bele az eljárást befejező határozat meghozatalára előírt határidőbe az egyéb határozat elleni fellebbezés elbírálási ideje. Megvizsgálta a fegyelmi tanács így azt a körülményt, ha létezne eljárást felfüggesztő egyéb határozat a jelen ügyben.
A fellebbezési elbírálási határidő a FESZ 33.2. pontja alapján csak a másodfokú tanács elnökének iratátvétele napján kezdődik, azaz ezen napig a másodfokú elbírálás határideje meg sem indul. Miután a FESZ 28.5. pontja vagy egyéb rendelkezése nem akként szabályoz, hogy az eljárás felfüggesztése időtartamának kezdő napja az eljárás felfüggesztéséről szóló egyéb határozat meghozatalának napja, így az eljárást befejező határozat meghozatalára nyitva álló határidőbe beleszámít az eljárás felfüggesztéséről szóló egyéb határozat meghozatalának napjától annak jogerőre emelkedéséig tartó időtartam, amennyiben az eljárást felfüggesztő egyéb határozattal szemben jogorvoslati kérelmet nem terjesztenek elő vagy arról lemondanak; beleszámít továbbá az eljárást felfüggesztő egyéb határozat meghozatalától a fellebbezés elbírálására jogosult másodfokú fegyelmi tanács elnökének az ügy iratai átvétele napjáig terjedő időtartam, ha az eljárást felfüggesztő egyéb határozattal szemben jogorvoslattal éltek.
Részben azért, mert jegyzőkönyvet a fegyelmi biztos részére igazolható módon nem küldte meg a fegyelmi tanács, a jegyzőkönyvet a FESZ 6.7. pontja alapján az ismert helyen lévő, bár fogvatartott eljárás alá vont személlyel sem közölte; részben azért, mert eljárási szabályt sértő módon az elsőfokú fegyelmi tanács jogorvoslati jogot sem biztosított a hivatkozott jegyzőkönyvben, sőt azt eljárási szabályt sértően kizárta, a jogorvoslatra nyitva álló határidő jogilag a mai napig el sem indult volna, ha lenne egyéb határozat.
Ugyanis a FESZ 28.2. b) tárgykörben hozott egyéb határozatot (eljárást felfüggesztő egyéb határozat) a FESZ 28.4. pontja alapján nem elegendő kihirdetni –bár a jegyzőkönyvből a kihirdetés ténye sem állapítható meg –, és szóban közölni, annak kifejezett kézbesítését rendeli a FESZ az eljárás alá vont személy, annak képviselője, valamint a fegyelmi biztos részére, mely a jelen eljárás korábbi szakaszában igazolható módon elmaradt. Ezen személyek jogorvoslati határideje az egyéb határozat kézhezvételétől indul csak, indokolt egyéb határozatot pedig az ügygondnokkal és a jogi képviselővel sem közölt kézbesítés útján a fegyelmi tanács, hiszen nekik csak a jegyzőkönyvet küldte meg.
Nem vitásan a jogi képviselő 2022.01.12. napján, míg az ügygondnok 2022.01.10. napján elektronikus kézbesítés útján megkapta a 27. sz. jegyzőkönyvet, azonban ezen jegyzőkönyv indokolást nem tartalmaz, de az sem állapítható meg, hogy valamennyi eljárásban érintett indítványozta volna az eljárás felfüggesztését. A FESZ 28.1. pontja alapján az indokolás rögzítésének elmaradása oka az lehetne csak, hogy valamely kérelemnek teljes egészében hely adott volna a fegyelmi tanács. Az egyéb határozat meghozatalának ténye, a fegyelmi tanács tagjainak neve a záró részében nem került rögzítésre, ahogy aláírásuk sem, sem pedig annak ténye, hogy aláírásukban akadályozva lennének. Bár maga a jegyzőkönyv tartalmazza a fegyelmi tanács elnökének aláírását, a felfüggesztő megjegyzés ezen aláírást nem tartalmazza; a „határozat” (mivel egyéb határozatra, mely nem azonos a határozattal, ehelyütt sem történik utalás) tekintetében a fegyelmi tanács az eljárás résztvevőit megfosztotta jogorvoslati joguktól azzal, hogy a jegyzőkönyvben azt rögzítette, hogy – a FESZ 28.4. a) pontjának egyértelmű rendelkezésével ellentétesen – jogorvoslatnak helye nincs. A jogorvoslati jogtól való megfosztással összefüggésben a Kúria 1/2019. KMJE jogegységi határozata fényében a jogorvoslati jogról való megfelelő tájékoztatás a tisztességes eljáráshoz való jog, mint alkotmányos jogosultság szerves része. Ezen jogegységi határozattal összefüggésben mutat rá a fegyelmi tanács arra a FESZ 3.6. pontjaiban írt, egyértelmű követelményre is, hogy az Ákr. rendelkezéseitől eltérően a fegyelmi eljárásban a kézbesítés joghatásai nem a jogi képviselővel való közléssel, hanem az eljárás alá vont személy részére való kézbesítéssel állnak be az egyéb határozat kézbesítése esetén is akkor, ha az egyéb határozatot az eljárás alá vont személy részére is kézbesíteni kell. A FESZ 28.4. a) pontjára figyelemmel pedig egyértelműen, a jogi képviselő mellett az eljárás alá vont személy részére is kézbesíteni kellett volna a felfüggesztésről való döntést. Jelen esetben az eljárás alá vont személy részére a jegyzőkönyvet – a FESZ 6.7. pontja megfelelő alkalmazásával – nem kézbesítette a korábban eljárt fegyelmi tanács. A fentiekre figyelemmel a kézbesítés joghatásai az eljárás felfüggesztése tekintetében nem álltak be. (FESZ 3.6.)
A FESZ 28.1. pontjára figyelemmel az egyéb határozat – az indokolási könnyítés kivételével bizonyos esetekben – ugyanazon tartalmi szabályoknak kell, hogy megfeleljen, mint az eljárást befejező határozat. Ez a fentiek szerint egyértelműen nem valósult meg.
A korábban eljárt fegyelmi tanács eljárás felfüggesztését célzó, részben kézbesítetlen jegyzőkönyvi megjegyzése olyan mértékben nem felel meg az eljárási szabályok szerinti formakényszernek, hogy az bármely joghatás kiváltására alkalmatlan, még az sem állapítható meg eljárásjogilag, hogy az a fegyelmi tanácstól származna, hiszen annak tagjai alá sem írták – még akként sem, hogy az akadály tényének feltüntetésével helyettük a fegyelmi tanács elnöke aláírta volna.
A fentiek szerinti, a 27. sz. jegyzőkönyvbe foglaltak nem eredményezték az eljárás felfüggesztését, így az eljárást befejező döntés meghozatalára nyitva álló határidő nyugtatására sem voltak alkalmasak jogilag; és ezen okból a fegyelmi tárgyalásra szóló idézésekben vagy egyéb határozatban az eljárás folytatásáról sem kellett rendelkezni, mivel az folyamatban volt.
A fegyelmi eljárás a fent már rögzített indokok alapján az alapügy tekintetében 2021.09.23. napján kelt egyéb határozat (eljárás folytatásáról való rendelkezés) meghozatalára tekintet nélkül 2018.05.30. napjától folyamatban van, hiszen nem volt felfüggesztve az eljárás, így annak hatályát jogilag a 2021.09.23-i határozat meg sem szüntethette.
Míg a FESZ már szabályozza azt, hogy milyen módon kell rendelkezni egy felfüggesztett eljárás folytatásáról (FESZ 28.1., 29.1.), addig a korábban hatályos fegyelmi szabályzat nem tartalmazott a felfüggesztést követő folytatás elrendelése körében rendelkezést.
A fegyelmi tanács álláspontja szerint tehát annak ténye, hogy 2018.05.30. napján fegyelmi tárgyalást tartott az alapügyben az akkor eljárt fegyelmi tanács, az alapügy tekintetében az eljárás felfüggesztésének hatályát minden egyéb jogcselekmény nélkül megszüntette. Ezen napot követően az alapügyet érintő első olyan jogcselekmény, mely a fegyelmi eljárás felfüggesztésére utal, a 2022.01.05. napján tartott fegyelmi tárgyalásról készült jegyzőkönyv. Kétség nem fér tehát ahhoz, hogy az alapügy tekintetében már ezen felfüggesztésről szóló alakszerűtlen nyilatkozat jegyzőkönyvi rögzítésekor (2022.01.05.) az Üttv. 126. § (4) bek. szerinti határidő kétszeresét a FESZ hatálya alatti első fegyelmi tanács kijelölésétől, illetve a tanács elnöke részére az iratok átvételétől (2019.02.13.) eltelt közel 2 évre tekintettel a fegyelmi tanács túllépte.
Az egyesített ügy tekintetében – miután ezen ügyben sem az egyesítést megelőzően, sem azt követően az eljárás felfüggesztésére egyéb határozat meghozatalával nem került sor; azonban az egyesített ügyben korábban az Üttv. 126. § (2) a) pontja szerinti intézkedés megtételére került sor, melyre álláspontját a fegyelmi biztos 2021.09.08. napján közölte – 2021.09.09. napjától van folyamatban a fegyelmi eljárás.
Az eljárást befejező határozat meghozataláig, azaz 2023.02.06. napjáig – az Üttv. 116/A. § rendelkezéseinek figyelembevételével -:
az alapügyben: 952 nap;
az egyesített ügyben: 470 nap telt el.
Az elsőfokú eljárásban az ügydöntő határozat meghozataláig eltelt idő meghaladja az Üttv. 126. § (4) bekezdésében rögzített eljárási határidő kétszeresét.
Az eljárás alá vont személy 2023. február 2-i beadványában foglalt, az ügyek egyesítése kapcsán előterjesztett álláspontja kapcsán a fegyelmi tanács az alábbiakat rögzíti:
FESZ 30.1. Egyesíteni lehet azokat az ügyeket, amelyek együttes elbírálása az eljárás tárgyára, vagy az eljárás alá vont személyre vagy személyekre tekintettel indokolt.
FESZ 30.3. A fegyelmi ügyek egyesítésére nem kerülhet sor, és az együtt tárgyalt ügyeket el kell különíteni, ha az ügyek együttes tárgyalása a százhúsz napos eljárási határidő betarthatóságát, vagy az ügyvédi titok megtartását veszélyezteti.
A rendelkezésre álló iratok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy mind az alapügy, mind az egyesített ügy tekintetében az eljárás alá vont személy ugyanazon személy. A FESZ 30.1. pontja vagylagos meghatározása alapján tehát a FESZ 30.1. pontját az egyesítés kétséget kizáróan nem sérti. Az eljárás alá vont személy nem hivatkozott az ügyvédi titok sérelmének lehetőségére – ez jelen esetben fel sem merülhet, különös figyelemmel, hogy az alapügyben elkülönítés is történt más személy vonatkozásában –, érvelése alapján az eljárási határidő betarthatóságának veszélyére hivatkozik.
Az eljárás alá vont személy hivatkozása alaptalan.
Az egyesítés esetén az ügyek eljárásjogilag osztják egymás jogi sorsát, azaz amennyiben az eljárás felfüggesztésére jogszerűen és megfelelően került volna sor, úgy az eljárás felfüggesztésének hatálya és jogkövetkezményei a teljes ügyre kihatottak volna, ennek megfelelően – tekintettel az Üttv. 126. § (4) bekezdésére – nem veszélyeztette az eljárási határidő megtartását. Az eljárási határidő túllépésének sem nem oka, sem nem következménye az egyesítés, így az eljárás alá vont személy FESZ 30.3. bekezdésére alapozott hivatkozása téves.
Az alkalmazott joghátrány tekintetében a fegyelmi tanács álláspontja a következő:
Üttv. 126. § (1) A fegyelmi eljárás a fegyelmi eljárás kezdeményezéséről szóló határozatnak és az ügy iratainak a fegyelmi tanács elnökéhez történő érkezése napján kezdődik.
(4) A fegyelmi tanács százhúsz napon belül hoz határozatot. E határidőbe a fegyelmi tanács elnökének intézkedésére nyitva álló idő, az ügy tárgyaláson kívüli elbírálásának időtartama, az előzetes vizsgálat kiegészítésének ideje, valamint az eljárás felfüggesztésének időtartama nem számít be.
(5) Ha a fegyelmi tanács a (4) bekezdésben foglalt határidő kétszeresét túllépi, a fegyelmi vétség elkövetésének megállapításán túl kizárólag írásbeli megrovás fegyelmi büntetést alkalmazhat. Ebben az esetben ugyanazon fegyelmi vétség elkövetésével összefüggésben nem kezdeményezhető új fegyelmi eljárás.
A fent rögzítettekre figyelemmel a jelen fegyelmi eljárásban sem az alapügy, sem az egyesített ügy tekintetében nem kizárt az eljárás alá vont személy fegyelmi felelősségének megállapítása. Az eljárási határidő túllépésének egyetlen következménye, hogy a fegyelmi tanács nem állapíthat meg súlyosabb fegyelmi büntetést a fegyelmi felelősség megállapítása esetén, mint a megrovás.
Figyelemmel arra, hogy az alkalmazható fegyelmi büntetések közül a megrovás a legenyhébb szankció, annak enyhítésére jogi lehetőség nincsen, súlyosabb fegyelmi büntetés megállapíthatóságát pedig jogszabály zárja ki, így a jelen üggyel összefüggésben mind az enyhítő, mind a súlyosító körülmények rögzítését mellőzi a fegyelmi tanács, mivel mind az enyhítés, mind a súlyosítás fogalmilag kizárt.
Arra figyelemmel azonban, hogy a jelen határozat szerinti fegyelmi felelősséget az eljárás alá vont személy vonatkozásában a fegyelmi tanács megállapította, az egyetlen alkalmazható fegyelmi büntetésül írásbeli megrovást alkalmazott, és felhívta az eljárás alá vont személyt, hogy a jövőben tartózkodjon fegyelmi felelősségre vonásra okot adó cselekmények elkövetésétől.
A rendelkezésre álló iratokat, nyilatkozatokat, beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében értékelve állapította meg a fegyelmi eljárás tárgyát képező körben az irányadónak tekintett tényállást a fegyelmi tanács, melynek alapján a fentiek szerint vonta le a következtetést az eljárás alá vont személy fegyelmi felelőségének megállapíthatósága vagy annak kizártsága kapcsán, alkalmazva az egyedül alkalmazható jogkövetkezményt.
Az eljárási költség tekintetében a fegyelmi tanács rögzíti, hogy arra figyelemmel, hogy az eljárás alá vont személy fegyelmi felelőssége az eljárásban megállapításra került, köteles viselni a fegyelmi eljárással felmerülő költségek közül a FESZ 40.2. pontja szerinti mértékű (80.000 Ft) kamarai átalányköltséget az Üttv. 142. § (2) bek. alapján.
A FESZ 40.6. pontja alapján a fegyelmi tanács tagjának megjelenésével felmerülő költséget a Megyei Ügyvédi Kamara viseli. A 2023. február 06. napján tartott tárgyaláson való részvétellel felmerülő költség egy alkalommal az adott napon más ügyben már felszámításra került, így annak viseléséről jelen ügyben rendelkezni nem kellett.
Az ügygondnok munkadíjának viseléséről rendelkezni nem kellett, mivel az ügygondnok nyilatkozott, hogy díjának megállapítását nem kéri, díjigénye nincsen.
Az első fokú határozattal szembeni jogorvoslati jogot az Üttv. 135. § biztosítja.
A jelen határozat az Üt., Üttv., a FESZ, a Régi Etikai Szabályzat, a Régi Letéti Szabályzat, valamint az elektronikus ügyintézés a bizalmi szolgáltatás általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. tv. rendelkezésein alapul.
Határozathozatal helye, ideje: –
A határozat – jogorvoslati kérelem hiányában – 2023.03.02. napján jogerőre emelkedett.