Ügyiratszám: – dig. közzététel
A tanács megjelölése: Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Somogy Vármegyei I. Tanácsa
A tanács tagjai: –
Kérelmező neve, ügyvédi tevékenysége gyakorlásának formája, képviselője: (kamarából kizárt); jogi képviselő: ügyvéd
Határozat meghozatalának módja: a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (továbbiakban: FESZ) 39.6. pontja alapján, tárgyaláson
Kérelmező: (kamarából kizárt)
A Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Somogy Vármegyei I. Tanácsa 2023. február 06. napján a FESZ 28.2. g), 39.6. pontja alapján, a kérelmező indítványára tartott tárgyaláson, mentesítés iránti fegyelmi eljárásban meghozta az alábbi
EGYÉB HATÁROZAT-ot:
A Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Somogy Vármegyei I. Tanácsa a kérelmező napján kelt, a Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának számú elsőfokú határozatával kiszabott, a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa FF sz. másodfokú határozatával helybenhagyott kizárás fegyelmi büntetés hatálya alóli mentesítés iránti kérelmét elutasítja.
A határozat meghozatala során – Ft eljárási költség merült fel, melynek viselésére a Megyei
Ügyvédi Kamara köteles.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.
Kérelmező 2022.12.06. napján, jogi képviselője útján mentesítési kérelmet terjesztett elő, melyben kérte a Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának számú elsőfokú határozatával kiszabott, a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa FF sz. másodfokú határozatával helybenhagyott kizárás fegyelmi büntetés hatálya alóli mentesítését. Kérelméhez csatolta jogi képviselője meghatalmazását, valamint volt felesége által írt, a Regionális Fegyelmi Bizottsághoz címzett, 2022.12.05. napján kelt levelet; továbbá polgármester által írt, a kérelmezőnek címzett, 2022.12.02. napján kelt levelet.
Kérelmező kérelmében a FESZ 39.3. pontjára hivatkozva kérte mentesítését a kizárás fegyelmi büntetés hátrányos jogkövetkezményei alól, előadva, hogy kizárása óta több mint 6 év telt el, míg a kizárás alapját képező cselekmény 2009-ben történt, így álláspontja szerint jelentős az időmúlás, melyet az ügyben figyelmen kívül hagyni nem lehet a FESZ 26.4. e) pontja alapján. Előadta továbbá, hogy a fegyelmi eljárásban is értékelt büntetőeljárás során csekély összegű pénzbüntetéssel sújtották csupán, míg a fegyelmi eljárásban – álláspontja szerint bizonyos körülményeket kétszeresen értékelve a terhére – a legsúlyosabb fegyelmi büntetést alkalmazták vele szemben, melyet aránytalannak tart, és ezen körülményeket is kéri figyelembe venni a mentesítési eljárás során a javára.
Kérelmező kérelmében a FESZ 39.7. pontja körében előadta, hogy az Üttv. módosítását követően jogtanácsoskénti tevékenysége a jogszabályváltozásra figyelemmel ellehetetlenült, melyet követően csak minimálbérért tudott volna jogi végzettséghez kötött munkát vállalni, de ezzel a lehetőséggel azért nem élt, mert volt házastársa édesapjának ápolását vállalta fel arra tekintettel, hogy nem volt munkája, volt apósát pedig nagyon szerette, akihez oda is költözött. Kérelmében arra is utalt, hogy egész életében segített ingyenesen másokon, melynek alátámasztására csatolta polgármester írásbeli nyilatkozatát. Kérelmező a mentesítési indítványa tekintetében hivatkozott arra, hogy támogatni szeretné családját, tanult a fegyelmi eljárásból, megértette korábbi cselekményei súlyát, következményeit, és véleménye szerint csak ügyvédként lenne reális lehetősége arra, hogy családját támogatni tudja. A kérelmező beadványában tárgyalás tartását kérte.
A Regionális Fegyelmi Bizottság Elnöke határozatával kijelölte az eljárni jogosult fegyelmi tanácsot, melynek elnöke az ügy iratait 2023. január 23. napján vette át. Tanács elnöke kitűzte a mentesítés tárgyában tartandó fegyelmi tárgyalást, melyre idézte a fegyelmi biztost, kérelmezőt és jogi képviselőjét, egyben felhívta a fegyelmi biztost a FESZ 39.5. pontjában foglaltakra való figyelmeztetés mellett, hogy a FESZ 39.4. pontja szerint terjessze elő észrevételeit a kérelemre.
A fegyelmi biztos indítványában elutasítani kérte a kérelmező kérelmét ara hivatkozva, hogy az abban foglaltak mentesítésre való érdemességet nem alapoznak meg. A fegyelmi tanács elnöke a fegyelmi biztos indítványát a kérelmező és képviselője részére megküldte.
A fegyelmi tanács a kérelmező által benyújtott polgármesteri nyilatkozat előzetes tartalmi vizsgálata körében beszerezte, és az iratokhoz csatolta a Magyar Köztársaság Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztere parlamenti képviselői kérdésre adott írásbeli válaszát, a Vármegyei Hírportál 2011.01.19-i cikkét, a Kiadó http://www. oldalon elérhető cikkét.
2023. február 2. napján érkeztetett, elektronikus úton és postai úton is megküldött beadványban a Kft. nyilatkozatot terjesztett elő, melyben előadta, hogy jogtanácsosként kívánja alkalmazni a kérelmezőt, mely jelenleg a mentesítés hiányában jogi akadályba ütközik. A kérelmező szakmai tudását a társaság működéséhez elengedhetetlennek tartja, ezért maga is kéri a kérelmező kérelmének méltányos elbírálását. A nyilatkozatot a kérelmező jogi képviselője is csatolta az iratokhoz 2023. február 3-i beadványával.
A fegyelmi tanács 2023. február 06. napján a mentesítés tárgyában tárgyalást tartott, melyen a megidézettek megjelentek. A fegyelmi biztos fenntartotta korábbi, a kérelmező kérelmének elutasítására irányuló indítványát, míg a kérelmező és jogi képviselője szintén fenntartották a mentesítés iránti kérelmet, az idézés nélkül megjelent N tanúkénti meghallgatását indítványozták, valamint szükség esetére polgármester tanúkénti meghallgatására tettek indítványt abban a körben, hogy a tanúmeghallgatással az indítványozott tanú írásbeli nyilatkozatát erősítse meg, az abban foglaltak ellenőrizhetők legyenek.
A kérelmező kérelme, annak mellékletei, a kérelmező és jogi képviselőjének nyilatkozatai, a fegyelmi biztos észrevételei, nyilatkozatai, a MÜK Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa FF sz. másodfokú határozata, a Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának számú első fokú határozata, egyéb előzményiratok – így a Regionális Fegyelmi Bizottság Megyei Tanácsa I. x/2022. és y/2022. sz. mentesítés iránti eljárásaiban keletkezett iratok –, a kérelmező tárgyaláson tett nyilatkozatai, a fegyelmi tanács által beszerzett, interneten elérhető sajtó és egyéb anyagok – így a Magyar Köztársaság Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztere sz. írásbeli válasza, a Vármegyei Hírportál 2011.01.19-i cikke, a Kiadó http://www oldalon elérhető cikke –, a Kft. nyilatkozata, valamint N tanú nyilatkozata alapján az alábbi összefoglaló tényállást állapítja meg a fegyelmi tanács:
A Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának számú elsőfokú határozatával szembeni jogorvoslati kérelemre figyelemmel eljáró MÜK Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsának FF sz. másodfokú határozata – melyben kizárás fegyelmi büntetés alkalmazására került sor a kérelmezővel szemben – 2016.10.16. napján jogerőre emelkedett.
A Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 1 év 2 évre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki a kérelmezővel szemben 2010.04.12. napján jogerős ítéletében, és őt 2 év ügyvédi foglalkozástól eltiltás mellékbüntetésre ítélte.
A Törvényszék, mint másodfokú bíróság pénzbüntetést szabott ki a kérelmezővel szemben 2015.12.09. napján jogerős ítéletében.
A kérelmező kérelmét a FESZ rendelkezései alapján terjesztette elő 2022.12.06. napján, jogi képviselőjén keresztül, melyben időmúlásra, családi kapcsolatain belül nyújtott segítségnyújtásra, önkormányzat részére nyújtott ingyenes segítségnyújtásra, megváltozott életkörülményeire hivatkozott, kérelméhez mellékleteket csatolt, valamint egy gazdasági társaság nyilatkozata külön is csatolásra került, melyben kiemeli a nyilatkozó a kérelmező szakértelmét és nélkülözhetetlenségét a nyilatkozó működésében azzal, hogy őt jogtanácsosként szeretné alkalmazni. Ezen nyilatkozat tartalmát erősítette meg a meghallgatott N tanú is, aki konkrétumok nélkül a kérelmező korábbi jó munkavégzésére, valamint közösségi segítő munkájára hivatkozott.
A kérelmező mentesítés iránti kérelme megalapozatlan.
A kérelmező vonatkozásában a kizárás fegyelmi büntetés kiszabásakor az 1998. évi XI. tv. (Üt.) volt hatályban.
2017. évi LXXVIII. tv. (Üttv.) 208. § (17) Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény alapján kiszabott fegyelmi büntetéshez fűződő hátrányos jogkövetkezményekre a fegyelmi büntetés kiszabásakor alkalmazandó szabályokat kell alkalmazni.
A fentiek alapján tehát a kérelem vizsgálatára az Üt. alapján került sor.
Üt. 65. § (2) A fegyelmi büntetés hátrányos következményei alól a határozat jogerőre emelkedését követően, kizárás esetén a határozat jogerőre emelkedésétől számított 5 év elteltével az első fokú fegyelmi tanács – kérelmére – a büntetés hatálya alól mentesítheti az eljárás alá vont ügyvédet, ha arra érdemes.
(3) A mentesítés iránti kérelem elbírálására egyebekben a fegyelmi eljárás szabályait kell alkalmazni.
Az Üt. 65. § (3) bek., valamint a FESZ 41.1., 42.1., 42.2. pontja alapján az irányadó eljárási szabályokat a FESZ tartalmazza.
Az Üt. 65. § (2) bek. alapján a Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának számú első fokú határozatával szembeni jogorvoslati kérelemre figyelemmel eljáró MÜK Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa FF sz. másodfokú határozata jogerőre emelkedése és a mentesítési kérelem előterjesztése óta az 5 év eltelt, így a mentesítési kérelem elbírálható érdemben.
A határidőben benyújtott kérelem alapján azt kellett eldöntenie a fegyelmi tanácsnak, hogy a mentesítési eljárásban rendelkezésre álló adatok alapján a kérelmező érdemes-e a mentesítésre.
Előrebocsátja a fegyelmi tanács, hogy a mentesítés körében az eltelt időnek annyiban van jelentősége, hogy a kérelem érdemben egyáltalán vizsgálható-e, így a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló cselekmény megvalósítása óta eltelt idő, vagy a kizárás időtartamából eltelt idő múlása mentesítésre való érdemességet nem alapoz meg. A FESZ 26.4. pontjának alkalmazására ekként a mentesítési eljárásban nem kerülhet sor, hiszen –miután nincs büntetéskiszabás – nincs mit enyhíteni egy mentesítési eljárásban, az enyhítő körülményre való hivatkozás ekként értelmezhetetlen.
Az időmúlás egyebekben egy objektív, a kérelmezőtől független körülmény, mely nyilvánvalóan nem tekinthető a kérelmező magatartásának, sem pedig körülményeiben bekövetkező változásnak, holott a mentesítési eljárásban a FESZ 39.7. pontja alapján ezt kell vizsgálni.
Arra figyelemmel, hogy a mentesítési kérelemmel érintett fegyelmi eljárás felülvizsgálatára a mentesítési eljárásban nincs mód, így nem vizsgálhatóak a büntetés kiszabásának körülményei, az alkalmazott joghátrányról való döntés indokai sem.
FESZ 39.7. Az érdemesség elbírálásánál a kérelmezőnek a jogerőre emelkedett fegyelmi határozat meghozatalát követően tanúsított magatartását és megváltozott körülményeit kell figyelembe venni.
Kérelmező a mentesítés körében hivatkozott arra, hogy volt apósát önzetlenül, betegségében segítette. Ebben a vonatkozásban a fegyelmi tanács az alábbiakat állapította meg:
Nem vitatja a fegyelmi tanács, hogy volt felesége édesapjának, gyermekei nagyapjának a kérelmező segítséget nyújtott.
A segítségnyújtása a rendelkezésre álló adatok alapján akként történt, hogy kérelmező az ápolásra szorulóhoz költözött, és – a y/2022/5. sz. jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatából, valamint jelen ügyben csatolt, volt feleségétől származó írásbeli nyilatkozatból is megállapíthatóan – őt ápolta délutánonként, illetve éjszakánként.
A fegyelmi tanács nem vitatja az érzelmi kötődést az ápolt személy vonatkozásában, annak önzetlenségét sem, azonban az érdemesség körében a kérelmező gyermekei nagyapjának gondozását – mely időszakban egyebekben lakhatásának költségeit sem kellett viselnie a kérelmezőnek, hiszen az ápolásra tekintettel ingyenesen lakott az ápoltnál –, mint lényegében a hozzá közel álló gondozását nem tartja a kérelmező javára értékelhetőnek.
Általában a hozzátartozók – vagy jelen esetben a kérelmező – gyermekének, gyermekeinek hozzátartozója (hiszen nagyapjukról van szó) gondozása, vele való törődés az idősebb, ápolásra szoruló korábban nyújtott szeretetének viszonzása (ennyiben nem klasszikusan ellentételezés nélküli, hiszen a korábbi segítő megbecsülés és szeretet viszonzása ez), egy családi kapcsolaton belüli gondoskodás.
Az érdemesség vizsgálata során az olyan, tartósan kifejtett önzetlen magatartások értékelhetők, melyek gyakorlatilag előzmény nélküliek, erkölcsi szempontból az átlagos és elvárt szinten túl, kiemelten figyelemre méltók.
Jelen esetben a családon belüli segítő közreműködés a korábban kapott szeretet viszonzása, emellett – ezzel összefüggésben – ingyenes lakhatással járt együtt. Ez a fegyelmi tanács megítélése szerint nem értékelhető a mentesítésre való érdemesség körében a kérelmező javára.
Ezen megállapítással a fegyelmi tanács nem arra utal, hogy ne lenne dicséretes, emberileg üdvözlendő ezen kérelmezői magatartás, pusztán azt hangsúlyozza, hogy míg a családon belüli kapcsolatokban ez kiemelt jelentőséggel, pozitív hatással bír, addig a fegyelmi mentesítés szempontjából súlytalan.
A kérelmező hivatkozása szerint egész életében segített másokon, ingyenesen, melynek alátámasztására polgármester nyilatkozatát csatolta. A fegyelmi tanács a nyilatkozatot értékelve az alábbiakat emeli ki:
A polgármesteri nyilatkozat konkrétumokat a fegyelmi elmarasztalás jogerőre emelkedését követő tartós, ingyenes segítségnyújtás körében nem tartalmaz.
A z-i fűtőház a rendelkezésre álló, az interneten is elérhető adatok alapján 2011. április hónapban bezárt, az adott területen talajcserét az akkori elnevezéssel Környezetvédelmi Felügyelőség – ahogy arra sz. alatti, akkori országgyűlési képviselő részére megküldött írásbeli válaszában a Magyar Köztársaság Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztere utalt – előírása alapján végeztek 2003–2006. évekre tehető időszakban, de semmiképpen nincs rá adat, hogy 2016. október után.
A polgármesteri nyilatkozatban említett, titoktartással érintett fémlopási ügy, az abban való közreműködés a nyilatkozat alapján ellenőrizhetetlen – bár a polgármesteri nyilatkozat utalásai alapján jelentős hasonlóságot mutat azon esettel, melyben a sajtóhírek alapján a Rendőrkapitányság 2011. április elején állampolgári bejelentés nyomán nagyobb értékre elkövetett lopás bűntettének gyanúja miatt indított büntetőeljárást, ahol a MÁV üzemének felszámolása során ismeretlen elkövetők nyilvántartásban nem szereplő fémtárgyakat fémhulladékként értékesítettek, és melynek alapján már 2013-ban bírósági eljárás volt folyamatban –, így az is ellenőrizhetetlen, hogy abban 2016.10. hónap után milyen szerepe volt a kérelmezőnek.
A fenti nyilatkozatban említett kérelmezői „ötlet” az ukrán menekültválság során felmerült probléma kapcsán nem értékelhető tartós, ingyenes, folyamatosan nyújtott, erkölcsileg kimagaslóan értékelhető olyan tevékenységként, mely a mentesítés tekintetében a kérelmező javára figyelembe vehető lenne.
A polgármesteri nyilatkozatból a mentesítés körében vizsgált karitatív tevékenység mibenléte nem állapítható meg annak általánosító megfogalmazása miatt.
Általánosságban az rögzíthető, hogy mindenkit megérintettek a háború borzalmai, és mindenki igyekezett segíteni a maga módján, de az általánosságok alkalmatlanok arra, hogy egy adott konkrét ügy kapcsán azok vizsgálatára sor kerülhessen, mivel pontosan nem igazolható – megemlítésre sem kerül – a konkrét tevékenység, így nem is értékelhető.
Ehelyütt is igaz, hogy a mentesítéshez az általános segítőkészségen túli, ahhoz képest valamely többletben megmutatkozó, önzetlen segítségnek tartós, igazolható nyújtása lenne vizsgálható, ekként értékelhető, azonban általánosságok nem. Alkalmi ötletadás, túlzott időigénnyel nem járó, ellenérték nélküli tájékoztatás – főleg egy olyan személy részére (jelen esetben a nyilatkozatot adó polgármester), akihez személyes, hosszú idő óta fennállónak tűnő kapcsolat fűzi – nem értékelhető mentesítésre alapot adó körülményként a kérelmező javára.
A fegyelmi tanács korábbi, y/2022/5-I. sz. egyéb határozatában is utalt arra, hogy a megbánás, a jövőbeni önkéntes jogkövetésre való hivatkozás nem tekinthető a kérelmező megváltozott körülményének. Ezek olyan szubjektív hivatkozások, melyek a fegyelmi döntések utáni pozitív irányban megváltozott magatartást sem igazolják. Ahogy arra fenti egyéb határozatában a fegyelmi tanács rámutatott, a jogkövető magatartás, az arra való törekvés – kiemelten egy jogi tevékenységet végző személy esetében – nem önkéntes vállalás, hanem alapvető minimumkövetelmény, és nem egy olyan többlet, mely bárki javára figyelembe vehető lenne. Nem válik mentesítés szempontjából az érdemessé, aki megbánja egy döntés jogerőre emelkedése után azt, amit korábban elkövetett, bár azt korábban el nem ismerte a fegyelmi eljárás során.
A jövedelemszerzési nehézség, és azon felvetés, miszerint csak ügyvédként tudná támogatni családját és lényegében saját megélhetését biztosítani, nem alapozza meg a kérelmező érdemességét. Jogi végzettséghez kötött tevékenységek gyakorlásától nincs elzárva a kérelmező, korábbi eljárásokban maga hivatkozott arra, hogy komoly jogi projektekben vesz részt, tudásával, tapasztalataival támogatva azt (y/2022/5. sz. jkv.). A korábbi ügyben 2022.04.21. napján tárgyaláson akként nyilatkozott még, hogy „Jelenleg a Bt-nél dolgozom, ahol én vagyok a cégnek a jogásza, pontosabban az ehhez a céghez kapcsolódó 6–7 Kft-ből álló vállalatcsoportnak én vagyok a jogásza. Itt általában munkaügyi perekben a jogi végzettségemre figyelemmel munkavállalóként látom el a munkáltató jogi képviseletét a bírósági eljárásokban, valamint a cégek részére szerződéseket szerkesztek, valamint jelenleg egy bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos projektet készítek elő. Csak a Bt. munkaügyi pereiben járok el, mint munkavállaló a munkáltató képviseletében a bíróságok előtt. A többi Kft-nél, amivel munkaviszonyban nem állok a bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos okirat szerkesztési tevékenység, projekt előkészítési tevékenységben veszek részt. Én úgy gondolom, hogy van tapasztalatom külföldi tartózkodásom okán is a bizalmi vagyonkezelés jogi jellege tekintetében, ezért merült fel a munkáltatómban az, hogy ezt a projektet én előkészítsem. Én a munkáltatóm részére látom el ezt a bizalmi vagyonkezeléssel, előkészítéssel kapcsolatos ügyintézést. A többi céggel pusztán tárgyalok, a Bt. nevében tárgyalok ezzel a vállalatcsoporttal, pontosabban a vállalatcsoport többi tagjával.” Ezen nyilatkozat alapján nem állapítható meg, hogy az általa állított saját tevékenysége munkaerő piaci „beárazásában”, azaz abban, hogy ilyen kiterjedt tevékenységéért milyen jövedelmet igényel, a kizárásának jogkövetkezményei akadályoznák vagy akadályozták volna. Az általános megélhetési elnehezülés pedig szintén nem alapoz meg mentesítésre való jogosultságot. Így a kérelmező azon reménye, hogy a mentesítés esetén ügyvédként magát és családját támogatni, eltartani tudná, nem alapoz meg érdemességet, ahogy egyebekben az sem alapozná meg, ha jelen eljárásban igazolta volna – ahogy nem tette – saját, jogi képviselője közreműködésével szerkesztett beadványában tett nyilatkozatán túl, hogy állandó jövedelemmel nem rendelkezik.
A kérelmező érdekében a Kft. által előterjesztett nyilatkozat alkalmatlan az érdemesség tekintetében való vizsgálatra, ugyanakkor ellentmondásosnak is tűnik a kérelmező azon előadásának fényében – melyet kérelme tartalmaz –, hogy ügyvédként kívánna dolgozni (családja támogatására kérelmében előadottak szerint „csak ügyvédként van reális” lehetősége /kérelem 2. oldal 3.bek./), mely nyilván egyidejű jogtanácsosi foglalkoztatásának lehetőségét kizárná önmagában. Azonban a nyilatkozatból megállapíthatóan, az ott írtak szerint elismert, nélkülözhetetlen szakmai tudása a kérelmező alkupozícióját pl. a nyilatkozatot tevő gazdasági társaság felé a bérezés tekintetében jelentősen erősíti, hiszen szakmai tudását, mely a nyilatkozó saját nyilatkozata szerint „működéséhez elengedhetetlen”, beárazhatja anélkül is, hogy mentesítésben részesülne. Munkavállalóként a nem természetes személy munkáltató hatóságok előtti szervezeti képviseletétől, a munkáltató részére jogi tanács nyújtásától, okiratszerkesztéstől az Üttv. 2. § (2)–(3) bek. alapján elzárva nincsen jelenleg sem.
N tanú nyilatkozatából semmilyen konkrétum nem volt megállapítható. Az, hogy a kérelmezőt az érdekeltségébe tartozó cégek alkalmazni szeretnék, melyhez szükséges lenne, hogy ügyvédi tevékenységet végezhessen a kérelmező, nem értékelhető az érdemesség körében; míg a közösségi tevékenységekről semmilyen konkrét, ellenőrizhető nyilatkozatot nem tett, a kérelmező ismerőseként adta elő, hogy a kérelmező kész mindig ingyen segíteni. Miután értékelhető konkrétum a tanú nyilatkozatában az érdemesség körében nem hangzott el, így nem volt mit értékelnie ebben a körben a fegyelmi tanácsnak, a tanú nyilatkozata ekként a kérelem megalapozására alkalmatlan volt.
X polgármesterének tanúkénti meghallgatását a kérelmező jogi képviselője a fegyelmi tanács „szüksége” szerint terjesztette elő. A fegyelmi tanács nem tartotta „szükségesnek” a meghallgatást, hiszen a kérelmező jogi képviselője egyetlen konkrétumot sem jelölt meg, hogy őt mire lenne indokolt meghallgatni. A polgármesteri nyilatkozatban foglalt tartalom benyújtásra került, annak tartalmát a fegyelmi tanács nem vonta kétségbe, így annak megismétlésére szóban nincs szükség. A nyilatkozat konkrétumokat azonban nem tartalmazott egyáltalán, továbbá titoktartási megállapodásra is hivatkozott, így egyrészt konkrétum nélkül konkrét körülményre nem lehet meghallgatni egy tanút, másrészt titoktartással érintett körben a tanúvallomás tételének szintén akadálya van. Maga a nyilatkozat az abban foglalt tartalom alátámasztására – annak általánosításai miatt – alkalmatlan volt, így az érdemességet sem alapozhatta meg, és a nyilatkozattal egyező tartalmú tanúmeghallgatás így szükségtelen lett volna ebből az okból is.
Természetesen a kérelmező újabb kérelem előterjesztésétől elzárva továbbra sincs, melynek során kérelmét a FESZ rendelkezéseivel összhangban továbbra is előterjesztheti.
A mentesítési eljárásba a bizonyítás kötelezettség az érdemesség körben nem a fegyelmi biztost, hanem a kérelmezőt terheli, akinek már kérelmét olyan módon kell előterjesztenie, megalapoznia, hogy tárgyalás tartása nélkül is olyan helyzetbe hozza a fegyelmi tanácsot, hogy kérelmének tartalmából, annak mellékleteiből érdemessége nem általánosságban, hanem konkrétumokkal, ellenőrizhető tényekkel, körülményekkel megerősítve, alátámasztva vizsgálható legyen. Ekként kizárólag a kérelmező terhe a mentesítési eljárásban az, hogy a fegyelmi tanácsot olyan helyzetbe hozza, hogy érdemben legyen mit megvizsgálni, mérlegelni, az előadást szükség esetén ellenőrizni. Ennek hiányában a fegyelmi tanács nem kerül abba a helyzetbe, hogy az érdemességet az általánosságra alapozva megállapítsa. A mentesítés nem „jár” a kérelmezőnek, arra érdemességét így kizárólag neki kell bizonyítania oly módon, hogy ahhoz a fegyelmi tanácsnak ne férjen kétsége. A bizonyítási teher tekintetében ekként a kérelmező által elfoglalt álláspont a jelen eljárásban alapjaiban téves.
A fegyelmi tanács a kérelmező erre való hivatkozására figyelemmel kiemeli azt is, hogy a fegyelmi tanácsot a fegyelmi biztosi indítvány a mentesítési eljárásban sem köti, így az, ha a fegyelmi biztos is a mentesítést indítványozná sem járna azzal a kötelezettséggel a fegyelmi tanács felé, hogy annak helyt kellene adnia. Másrészt a kérelmezőt érintő korábbi mentesítési eljárásokban valóban volt olyan eset, mikor a fegyelmi biztos nem terjesztett elő elutasításra irányuló indítványt, azonban az iratokból megállapíthatóan ennek nem a kérelmező indítványával való egyetértés, hanem a FESZ 39.5. pontja szerinti határidő elmulasztásán alapuló szabályzati vélelem volt az oka. Így a fegyelmi biztos – a kérelmező téves álláspontjával szemben – jelen eljárásban nem gondolta meg magát, pusztán határidőben nyilatkozott.
A fegyelmi tanács a rendelkezésére álló adatok alapján ekként a kérelmező által előadottakat, a rendelkezésre álló adatokat egyenként és összességében értékelve nem tekintette érdemesség megállapíthatóságára alkalmasnak, így a kérelmező kérelmét – mivel az érdemesség az Üt. 65. (2) bek. alapján jogszabályi feltétel – elutasította.
A fegyelmi tanács elnöke az ügy iratait 2023. január 23. napján vette át, míg a kijelölt fegyelmi biztos a fegyelmi tanács 2023. január 23-án kelt idézésben közölt felhívására 2023. január 26. napján megküldte válaszát. A FESZ 28.4. a) pontja alapján a fegyelmi biztos indítványának beérkezésétől számított 15 napon belül hozta meg egyéb határozatát a fegyelmi tanács.
A kérelmező tárgyalás tartása iránti kérelmére figyelemmel megtartott tárgyalással összefüggésben ....,- Ft eljárási költség merült fel (fegyelmi tanács tagjának megjelenésével összefüggő költség), melyet a FESZ 40.6. pontja alapján a Megyei Ügyvédi Kamara visel, melynek a kérelmező a jelen ügyhöz kapcsolódó fegyelmi vétségek elkövetésekor tagja volt.
A döntés ellen fellebbezési jogot a FESZ nem biztosít, így a FESZ 31.1. pontja alapján ellene önálló fellebbezésnek nincs helye.
A jelen határozat az Üt., az Üttv. és a FESZ rendelkezésein alapul.
Határozathozatal helye, ideje: –
A határozat – jogorvoslat kizártsága okán – 2023.02.06. napján jogerős.