A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] volt budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2020. július 6. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont volt ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
kizárás
fegyelmi büntetéssel sújtja, melynek időtartama 10 év.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont volt ügyvédet arra, hogy a 80.000 Ft, azaz Nyolcvanezer forint átalányköltséget, valamint 30.000 Ft II. fokú eljárási költséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A tényállás:
A bejelentő 2010. évben 15.000.000 Ft-ot ügyvédi letétbe helyezett az eljárás alá vont volt ügyvédnél „ingatlan vásárlás felhasználás” rendeltetésének megjelölésével. A szerződés feltétele volt, hogy a letéti összeg minden esetre rendelkezésre álljon. A bejelentő 2012. október 2-án a letéti szerződést felmondta és az eljárás alá vont volt ügyvédet a letéti összeg 8 nap alatt történő hiánytalan visszaszolgáltatására hívta fel. Válasz hiányában a felszólítását több alkalommal megismételte. 2012. november 13-án az eljárás alá vont volt ügyvéd levelében közölte, hogy „a H.G-től és a tőled kapott 15.000.000 Ft magánkölcsön összegét az általad megadott rövid határidőn belül nem tudom visszaadni. Ahogyan azt te is tudod, nem letétként, és nem a letéti számlán kezelt összeg a magánkölcsön.” Ezt követően a bejelentő jogi képviselőjével folytatott levelezésből megállapíthatóan az eljárás alá vont volt ügyvéd egy 2010. október 26-án történt szerződés módosításra hivatkozott, mely szerint az összeget nem kell letéti számlán kezelni, egyebekben az általa kölcsönnek tekintett összeg visszafizetése szándékában áll. Az általa hivatkozott, 2010. október 26-án kelt szerződésmódosítás aláírt példánya nem került elő.
Az eljárás alá vont volt ügyvéd állítása szerint az eredeti aláírt példány a törvényszék előtt folyamatban lévő perben fellelhető. A letevő személye a 2010. október 26-ra keltezett, de aláírással nem bíró iratban - eltérően a 2010. szeptember 10-én kelt letéti szerződéstől - H.G. A tervezet szerint 1. pont: „A letevő átad letéteményesek 15.000.000 Ft-ot letéti megőrzésre. A letét célja M.M. felperes ellen folytatott élettársi vagyonközösség megszüntetési perében egyezségi vagy ítéleti összeg rendelkezésre bocsátása”. A 2. pont szerint „A jogosult kéri, hogy a letét összegét ne bankszámlán helyezze el, hanem az ügyvédi iroda páncélszekrényében őrizze, hogy a letéti összeg minden esetre rendelkezésre álljon.” Az irat aláírt példányát a törvényszéknél nem nyújtották be. A pénzösszeg visszafizetése nem történt meg.
Az eljárás alá vont volt ügyvéd bűnösségét ügyvédi visszaélés bűntettében (Btk. 285. § (1) és (2) bek. szerint) és sikkasztás bűntettében a bíróság megállapította és ezért 1 év és 10 hónap szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, amelynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette, egyben 5 évre eltiltotta az ügyvédi foglalkozás gyakorlásától.
A bejelentő magánfél polgári jogi igénye alapján az eljárás alá vont volt ügyvédet 15.000.000 Ft tőke és ezen összeg után járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat, valamint a NAV külön felhívására 900.000 Ft illeték megfizetésére kötelezte. A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az igazságszolgáltatás elleni cselekményt a Btk. 285. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő ügyvédi visszaélés bűntettének minősítette, a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét három évre mérsékelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bejelentés:
A bejelentő az eljárás alá vont volt ügyvéd letétkezelési eljárását kifogásolta, különös tekintettel a részére átadott pénzösszeg visszafizetésének elmaradására.
Az előzetes vizsgálat:
A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke az előzetes vizsgálatot elrendelte, egyben a fegyelmi főmegbízott nyilatkozattételre, bizonyítékai és okiratok csatolására hívta fel az eljárás alá vont volt ügyvédet, aki védekezését magában foglaló nyilatkozatát határidőben megtette. Iratában az átvett pénzre kölcsönként hivatkozott, valamint arra a 2010. október 26-án kelt iratra, mely arról rendelkezett, hogy nem szükséges letéti számlán tartani az összeget. Iratot nem csatolt.
A fegyelmi megbízott összefoglaló jelentése alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke elrendelte a fegyelmi eljárást, egyben indítványozta az eljárás alá vont volt ügyvédnek a tevékenység gyakorlása alóli felfüggesztését az 1998. évi XI. tv. (Üt.) 54. § (1) bek. b) pontja alapján.
A fegyelmi eljárás:
Az eljárás alá vont volt ügyvéd a kitűzött fegyelmi tárgyaláson nem vett részt, megküldte ugyanakkor az általa már hivatkozott, 2010. október 26-án kelt aláírással nem ellátott LETÉTI MEGÁLLAPODÁS elnevezésű okiratot. A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont volt ügyvéd tevékenységének gyakorlását 3 hónapi időtartamra felfüggesztette. A Fegyelmi Tanács megkeresése alapján a törvényszék átiratában közölte, hogy a peres iratnál 2010. október 26-án kelt „letéti megállapodás” elnevezésű irat nem került csatolásra.
A Fegyelmi Tanács határozatával az eljárás alá vont volt ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta és az eljárás során felmerült költségek megfizetésére kötelezte. Az eljárás alá vont volt ügyvéd fellebbezésének eredményeként a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú fegyelmi tanácsot új eljárás lefolytatására utasította.
A másodfokú határozat iránymutatása szerint a másodfokú tárgyaláson bejelentett tanúkat egymás jelenlétében kell meghallgatni, őket egymással és az eljárás alá vont volt ügyvéddel szembesíteni kell. A bejelentőt fel kell hívni arra, hogy bankbizonylattal igazolja a fizetést, amennyiben a bejelentő bankszámlája megszűnt, adja meg a titoktartás alóli felmentést. Tisztázandó, hogy a színlelt szerződés megkötésre került-e és amennyiben igen, mikor. Tisztázandó az eljárás alá vont volt ügyvéd postai tudakozványának sorsa.
A nyomozó hatóság átiratában értesítette a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét, hogy az eljárás alá vont volt ügyvédet sikkasztás bűntett magalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatta ki. Ezt a tényt a gyanúsítást és gyanúsítotti vallomást magában foglaló jegyzőkönyv benyújtásával az eljárás alá vont volt ügyvéd bejelentette. A Fegyelmi Tanács határozatával a fegyelmi eljárást a büntető eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. A törvényszék megküldte az ügyben született I. és II. fokú marasztaló ítéletet, melynek alapján a Fegyelmi Tanács elrendelte az eljárás folytatását.
A vezető fegyelmi biztos megtette indítványát - most már a büntető eljárás jogerős befejezését követően és annak eredménye ismeretében arra hivatkozással, hogy a büntető ügyben született ítéletek tényállása azonos a jelen eljárás alapjául szolgáló tényállással - és ennek alapján a legsúlyosabb fegyelmi büntetés alkalmazását találta lehetséges következménynek, tárgyalás tartását kezdeményezte.
A fegyelmi tárgyaláson az eljárás alá vont volt ügyvéd nem jelent meg, jogi képviselője által képviseltette magát. A képviselő határozott álláspontjaként ismételte az eljárás alá vont volt ügyvédnek azon védekezését, hogy a 15.000.000 Ft kölcsön volt az eljárás alá vont volt ügyvéd részére és nem letét, a bíróságok jogértelmezését ebben a kérdésben rendkívül speciálisnak tartotta, az ügyvédi visszaélésben az befolyásolta a bíróságot, és tulajdonképpen azért állapította meg a bűnösséget, mivel eltűnt a pénz.
A vezető fegyelmi biztos a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását indítványozta végindítványában.
Az eljárás alá vont ügyvéd kamarai tagsága lemondás folytán megszűnt.
Az Üttv. 208. § (22) bekezdése szerint 2019. január 1-jéig, de legkésőbb a regionális fegyelmi bizottságok megalakulásáig a fegyelmi eljárásokat az ügyvédekről szóló törvény (Üt.) rendelkezései szerint kell lefolytatni. A regionális Fegyelmi Tanácsok megalakultak, melyből következően az eljárási jogot az Üttv. határozza meg. Ebből következően az eljárás felfüggesztésének megszűnését követő folytatása az Üttv. szerint történt.
Jelen ügyben nincs eltérés az elkövetett cselekmény minősítése tekintetében a fegyelmi felelősség megállapításának szempontjából a két törvény szerint.
Az elkövetési időben hatályban volt Üt. 37. § a) pontja szerint a fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelezettségét vétkesen megszegi. Eljárás alá vont volt ügyvéd az Üt., valamint az ügyvédek letét- és pénzkezeléséről szóló 4/1999. (III. 1.) MÜK szabályzatban foglalt kötelező szakmai előírásokat sértette meg.
Az Üt. 30. § (3) bekezdése szerint az ügyvéd az átvett pénzt és vagyontárgyakat kizárólag letétként kezelheti, azt nem hasznosíthatja, és nem fogadhat el olyan megbízást, amely a letét felhasználására hatalmazza fel. A 4/1999. (III. 1.) MÜK szabályzat II.1. pontja szerint ügyvéd pénzt ügyfelétől, illetve ügyfele javára mástól csak ügyvédi megbízásával összefüggésben vehet át. A II.5. pont szerint az átvett pénzt az ügyvéd házipénztárában, illetve bankszámláján köteles tartani. A II.6. pont: Az átvett összeg jogszerű felhasználásáért, illetve a vissza-, vagy kifizetéséért az ügyvéd tartozik felelősséggel. Az eljárás alá vont volt ügyvéd a tételesen felsorolt letétkezelési szabályok mindegyikét megsértette, ugyanis nem állt fenn olyan megbízás a bejelentő és az eljárás alá vont volt ügyvéd között, mely a letét elfogadását indokolta volna. Az átvett pénz sem a házi pénztárban, sem az eljárás alá vont volt ügyvéd letéti számláján nem volt található, az átvett pénz nem állt rendelkezésre.
Fentiek alapján az eljárás alá vont volt ügyvéd a hivatásrend alapvető szabályát sértette meg, így a bejelentés alapján megállapított tényállás szerint is megállapíthatónak tartotta a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét az Üt. 37. § a) pontja alapján. A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Az eljárás alá vont volt ügyvéd előterjesztett védekezéséhez képest, és azzal kapcsolatosan szükséges megjegyezni, hogy a büntető eljárás eredményeként hozott jogerős ítélet tartalma oly mértékben köti a Fegyelmi Tanácsot, hogy nem vonhatja kétségbe a jogerős ítéletben meghatározott bűnösség kérdését, a tényállás pedig a bűnösség megállapítása és a büntetés kiszabásának alapjául szolgáló módon bizonyított, hiszen az elítélés annak alapján történt. A fegyelmi eljárásban nincs lehetőség a jogerős marasztaló ítéletben foglaltakkal szemben eltérő tényállást megállapítani. A szándékos bűncselekményért való jogerős elítélés ténye önmagában alkalmas az Üt. 37. § alapján a fegyelmi felelősség megállapításának. Ez az indoka annak, hogy a Fegyelmi Tanács a Magyar Ügyvédi Kamara Fellebbviteli Tanácsának határozatával elrendelt további bizonyítást mellőzte.
A 20/2018. (XI. 29.) MÜK szabályzat a fegyelmi eljárásról (FESZ) 1.5. pontja okán a büntetés kiszabásának kérdésében az Üttv. rendelkezéseit alkalmazta.
Az Üttv. 108. § e) pontja szerint fegyelmi vétséget elkövető személlyel szemben alkalmazható büntetés a kizárás. Az Üttv. 109. § (6) bekezdése szerint a kizárás fegyelmi büntetés legrövidebb időtartama 3 év, leghosszabb időtartama 10 év. A kizárás fegyelmi büntetés hatálya alatt ügyvédi tevékenység nem folytatható. Tekintettel az elkövetés módjára, a jogerős ítéletek tartalmára, a Fegyelmi Tanács a kiszabott büntetést találta arányban állónak és kellő módon történő visszatartó erőnek, különös tekintettel arra, hogy a letéttel, a letét kezelésével összefüggő eljárás korrektsége az ügyvédi hivatás egyik alapvető pillére, mely az eljárás alá vont ügyvéd tevékenységével jelentős mértékben sérült. A büntetés kiszabásánál nem talált enyhítő körülményt a Fegyelmi Tanács. Súlyosító körülményként minősítette az átvett pénzösszeg visszafizetésének elmaradását, a megbánást tanúsító magatartás teljes hiányát, továbbá, hogy a bizonyítás során olyan nem létező iratra hivatkozott az eljárás alá vont volt ügyvéd, melyről azt állította, hogy a letéti szerződés megtörtént. Ezzel szemben a Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az aláírással nem bíró okirat szerint a letevő a letéti szerződésben megjelölt letevőtől eltérő személy. További súlyosító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács azt a tényt, hogy az eljárás alá vont ügyvéddel szemben jelen esetet megelőzően volt már marasztalással járó fegyelmi eljárás, azt követően pedig folyamatosan fegyelmi büntetésben marasztalták.
A Fegyelmi Tanács az Üttv. 130. § (2) bekezdésében meghatározott, az ügyvédi tevékenység felfüggesztése tárgyában nem határozott, tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem folytat ügyvédi tevékenységet.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. szeptember 5. napján jogerős és végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2013. F. 195.)