3/2015. (IV. 20.) MÜK elnökségi szakmai álláspont

a sikerdíjas ügyvédi megbízási szerződésbe felvenni javasolt kikötésről

A MÜK Elnöksége sikerdíjas ügyvédi megbízás esetén javasolja annak a kikötésnek a megbízási szerződésbe történő beiktatását, miszerint a megbízási szerződés bármely okból történő megszűnése esetén a Ptk. 6:276. § (2) bekezdés második mondata szerinti megbízási díj (az elvégzett tevékenységgel arányos díjazás) a megbízott részére abban az esetben is esedékessé válik, ha a megbízott a sikerdíj kikötés folytán egyéb díj- vagy kártérítési követelésre bármely okból nem jogosult.

Indokolás

Tárgyi Szakmai Álláspont elfogadására irányuló előterjesztés előzménye a Szakmai Bizottsághoz érkezett olyan megkeresés volt, melyben kérdésként merült fel az ügyvédi sikerdíj kártérítéskénti érvényesíthetősége az eljárás sikertelensége esetén, ha előzőleg a megbízási szerződést a megbízó megbízotti szerződésszegés hiányában mondta fel, és valószínűsíthető, hogy ennek hiányában az eljárás a megbízóra nézve sikeresen fejeződött volna be.

Már a Szakmai Bizottság előtt is felmerült, hogy indokolt-e, érdemes-e egyáltalán a Szakmai Bizottság napirendjére tűzni a tárgyban felvetett fenti problémát. A 3/2006. PJE határozat ugyanis kimondja, hogy visszterhes megbízási szerződés alapos felmondási ok hiányában történő azonnali hatályú felmondása esetén a megbízó köteles a megbízott kárát megtéríteni. Ez gyakorlatilag megfelel az 1959-es Ptk. 483. § (3) bekezdése 1. mondatának, és a hatályos Ptk. 6:278. § (2) bekezdésének. Az 1771/2008. Polgári Elvi Határozat pedig tartalmazza, hogy a megbízási szerződés sikerdíj kikötésének semmissége a szerződést részbeni érvénytelenségét okozhatja, ez esetben nem kizárt a tevékenységgel arányos megbízási díj megállapítása (az 1771/2008. Polgári Elvi Határozat nem általában tekintette a sikerdíj-kikötést semmisnek, hanem a konkrét ügyben az ügy tényállására tekintettel nyilvánította jóerkölcsbe ütközőnek és ezért semmisnek).

A napirendre tűzés mellett szólt azonban, hogy közvetlenül érinthet adott esetben jelentős egyéni ügyvédi érdekeket, ellene elsősorban az, ha nem találunk megfelelő, és a Szakmai Bizottság, illetve a Magyar Ügyvédi Kamara Elnöksége hatáskörébe illeszthető megoldást.

A problémát nem oldja meg a 3/2006. PJE a sikerdíj tekintetében, mert kérdés, hogy mi tekinthető a megbízott ügyvéd bizonyított kárának abban az esetben, ha azt követően, hogy „a gesztenyét kikaparta” ügyfele számára, az ügyfél - anélkül, hogy a megbízott szerződésszegést követett volna el, vagy a megbízói felmondásnak bármilyen egyéb ésszerű indoka lenne - nemcsak hogy felmondta a megbízási szerződést, hanem azt követően saját ügyét el is rontotta, így a siker mégsem következett be.

A problémafelvetés végső fokon kártérítési természetű, és az esély elvesztésével összefüggő joggyakorlati kérdéseket érinti, hiszen az ügyvéd a sikerdíj elnyerésének esélyét veszíti el azáltal, hogy az ügyet kiveszik a kezéből, és aztán elrontják.

Az ügyvédi műhiba miatti kártérítési perekben, például ha a műhibát valamely jogorvoslati határidő elmulasztása jelentette, a bíróság általában nem folytatja le az ún. árnyékpert, nem vizsgálja a „mi lett volna ha” kérdését. Ebből az következik, hogy nagy valószínűséggel az ügyvéd sikerdíj követelése iránti perben sem kerülne erre sor, az ilyen, az ügyfél által „elrontott” ügyben a korábbi ügyvéd kárigényét a bíróság bizonyítottság hiányában valószínűleg elutasítaná.

Az előkészítés során azonban a megküldött iratok között szerepelt a Kúriának egy olyan eseti döntése, ami hasonló tényállás mellett született, és olyan figyelemreméltó tanulságokkal szolgált, melyek a Szakmai Bizottság álláspontja szerint - ha nem is teljesen az eredeti felvetés szerinti körben - Szakmai Álláspont elfogadását teszik indokolttá annak érdekében, hogy a Kollegák a sikerdíj érvényesíthetősége szempontjából a Kúria tárgyi döntéséből esetleg a jövőben is következő csapdahelyzetet elkerüljék.

A Kúria Pfv.V.20.227/2013/9. sz. ítéletének indokolásából idézünk:

„A perbeli megbízási szerződésekben a felperes jogelődje az alperesek képviseletének ellátását vállalta, az őt ennek ellenértékeként megillető megbízási díjat pedig a megindult eljárások eredményes befejezése esetén megítélt többletkártalanítási összeg meghatározott százalékában, tehát sikerdíjként (jutalékként) állapították meg. A megbízási díj megfizetésére ezért a felperes jogelődje a szerződések alapján akkor szerezhetett jogosultságot, ha ellátja az alperesek képviseletét, és az alperesek által kívánt eredmény (a többletkártalanítás megítélése) ezzel összefüggésben bekövetkezik.

A felek között létrejött megbízási szerződések azonban a felperes jogelődjének kezdeményezése alapján az előzményi per befejezését, az eredmény bekövetkezését megelőzően nem vitásan megszűntek. A sikerdíj megfizetésének feltételei tehát nem következtek be, így a felperes ilyen díjazásra, a szerződésekben kikötött jutalék megfizetésére még részben sem tarthat igényt. Sikerdíjas megbízás esetén nem alkalmazható a Ptk. 478. § (3) bekezdésének azon rendelkezése sem, amely szerint abban az esetben, ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a díjnak tevékenységével arányos részét követelheti. Az eredményhez kötött sikerdíj kikötésével ugyanis a felek éppen a törvény e diszpozitív szabályától tértek el egyező akarattal, amikor a díjra való jogosultság megnyílását a célzott eredmény feltételéül tűzték. Ennek megfelelően abban az esetben, ha a felek szerződésükben külön nem állapodtak meg az elvégzett munka mennyiségéhez igazodó díjazásban és a megbízás ellátásával felmerült költségek megtérítésében, a sikerdíjas megbízási szerződésnek az eredmény bekövetkezése előtti megszűnése esetén a megbízott ilyen díjazást, illetve ezeknek a költségeknek a megtérítését sem követelheti. A felperes tehát megalapozatlanul tartott igényt az általa megjelölt megbízási díjak megfizetésére.”

Kérdésesnek tűnik a fenti döntés indokolásának helytállósága, hiszen felvethető vele szemben, hogy a sikerdíjas megbízásban megállapodó felek feltehető szándéka nem terjedt ki arra, hogy a megbízási szerződés bármely okból történő megszűnése esetén a megbízott lemondottnak tekintendő az addig elvégzett munkájáért járó díjról is. A hasonló döntések veszélyéből eredő kockázat elkerülése érdekében, és áttekintve a Legfelső Bíróság 3/2006. PJE határozatában és az 1771/2008. Polgári Elvi Határozatban fent már idézett megállapításokat is, mégsem indokolatlan kármegelőzési okokból a kollégák részére a Szakmai Álláspontba foglalandó fenti figyelemfelhívás kiadása.

Felmerült még, hogy a sikerdíjas ügyvédi megbízási szerződésbe a megbízói felmondás visszaélésszerű gyakorlásának kizárása érdekében történjen meg a megbízó felmondási jogának bánatpénz ellenében történő gyakorolhatósága. Noha a Ptk. 6:213. § (2) bekezdése szerint továbbra is van mód bánatpénz kikötésére, és az új Ptk. szélesebb körben enged diszpozitivitást, mint a korábbi, mégis kérdéses, hogy az új Ptk. 6:276. § (2) bekezdése szerinti, a törvény által a megbízó részére (is) biztosított korlátlan felmondási jog is diszpozitív rendelkezés-e, azaz nem olyan abszolút jog-e a megbízó oldalán, amelynek gyakorlását még szerződésileg sem lehet bánatpénznek általa történő fizetéséhez kötni. Ezen kérdés eldöntésétől függetlenül azonban az ügyvédi megbízásra irányuló szerződésnél könnyebb állást foglalni, hiszen az Üt. 24. § (2) bekezdése szerint a megbízó az ügyvédi megbízási szerződést bármikor korlátozhatja vagy felmondhatja. A bánatpénzre vonatkozó szabályozás sem teszi tehát a fenti Szakmai Álláspont elfogadását indokolatlanná.


  Vissza az oldal tetejére