Nem ütközik sem az Ügyvédi törvénybe, sem az ügyvédekre vonatkozó egyéb előírásokba, ha az ügyvéd vagy az ügyvédi iroda az általa foglalkoztatott alkalmazott ügyvéddel / ügyvédjelölttel az Mt. 228. § (1) bekezdésében szabályozott versenytilalmi megállapodást köt. Az ilyen megállapodás célja annak megerősítése, hogy azok az ügyfelek, akik a munkáltató munkájának eredményeként kerültek megbízási jogviszonyba vele vagy irodájával, az abban írt határidő lejártáig semmiképp ne váljanak a volt alkalmazott ügyvéd / ügyvédjelölt megbízójává. Ilyen szerződés megkötése esetén a kétéves moratórium lejárta azonban nem eredményezi az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat 13/6. pontja szerinti korlátozás feloldását, a 13/6. pont fennállását ilyenkor is egyedi mérlegelés alapján esetileg lehet megállapítani.
Az Mt. 228. §-a a következőket tartalmazza:
(1) A felek megállapodása alapján a munkavállaló - legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évig - nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kötelezettség teljesítéséért a munkáltató megfelelő ellenértéket fizet. Az ellenérték összegének meghatározásánál különösen arra kell tekintettel lenni, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót - elsősorban képzettségére és gyakorlatára tekintettel - újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében. Az ellenérték a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér egyharmada.
(3) A munkavállaló, ha munkaviszonyát a 78. § (1) bekezdése alapján szünteti meg, a megállapodástól elállhat.
(4) A munkáltató személyében bekövetkező változás esetén a megállapodásból származó jogok és kötelezettségek az átvevő munkáltatóra átszállnak.
(5) Kötbér kikötése esetén a Ptk. 6:186-189. §-a irányadó.
A megkereső ügyvédi kamarai elnök abban kérte a Szakmai Bizottság előterjesztése nyomán a Magyar Ügyvédi Kamara Elnökségének Szakmai Álláspontját, hogy amennyiben nem ellentétes az ügyvédekre vonatkozó rendelkezésekkel, akkor hogyan biztosítható az Mt. 228. § alapján kötött szerződésekben a kölcsönös méltányos érdekek egyensúlya olyan esetben, ha például az ügyvédjelölt - feltehetően a jelölti időszak második felében - „saját” ügyfelét hozta az irodába, vagy például kirendelés folytán látta el a principális helyettesítését oly módon, hogy a principális esetleg nem is került személyes kapcsolatba az „ügyfelével”.
A megkeresésre a Szakmai Bizottság tagjai közül Dr. Fábry György és Dr. Hidasi Gábor küldött igen értékes, tartalmas észrevételeket, melyeket a jelen határozati javaslat és annak indokolása jelentős részben átvesz.
Az, hogy egyáltalán alkalmazható az ügyvéd (ügyvédi iroda) mint munkáltató és az ügyvédjelölt / alkalmazott ügyvéd közötti munkaszerződésben az Mt. fenti rendelkezése, következik az Üt. 100. § (2) bekezdéséből, miszerint az ügyvédjelölt munkaviszonyára egyebekben a Munka Törvénykönyve az irányadó, és hogy az Üt. 101. § szerint a törvénynek az ügyvédekre vonatkozó rendelkezései az ügyvédjelöltekre megfelelően irányadók, ugyanezt tartalmazza az alkalmazott ügyvédekre nézve az Üt. 86. § (4) bekezdése.
Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (Etsz.) 13/6. pontja szerint az ügyvéd köteles tartózkodni az ügyfélszerzés minden tisztességtelen formájától. Erre tekintettel van olyan álláspont, hogy az Üt. és az Etsz. hatálya alá tartozó alanyi és tárgyi körben az Mt. 228. § (1) bekezdése szerinti 2 éves idő értelmezhetetlen, mert az ott írt etikai elvárások határidő nélküliek, mivel az etikai elvárások nem elsődlegesen versenyjogi indíttatásúak, hanem az ügyvédi hivatás méltóságával, az ügyvédség társadalmi tekintélyével függenek össze. Ezen álláspont szerint az Mt. 228. §-ban írt 2 éves határidőnek csak akkor van jelentősége, ha a korábbi ügyvédjelölt / alkalmazott ügyvéd más (nem ügyvédjelölti vagy ügyvédi) pályára kerül 2 éven belül.
Felmerült olyan álláspont is, hogy a jogintézmény rendeltetésével ellentétes, ezért jogszerűtlen az olyan megbízás elvállalásának korlátozása a tárgyi szerződésre hivatkozással a volt alkalmazott ügyvéd / ügyvédjelölt számára, amikor a megbízó igazolható módon kizárólag a volt alkalmazott ügyvéd / ügyvédjelölt személyén keresztül került a volt munkáltató ügyvéddel kapcsolatba, vagy kirendelés kapcsán döntő mértékben a volt alkalmazott ügyvéd / ügyvédjelölt járt el az adott ügyfél érdekében.
A Szakmai Bizottság - vita után - arra a többségi álláspontra helyezkedett, hogy az ilyen esetekre nézve sem jogszerűtlen a tilalom számonkérése a következő okokból.
- Az Mt. 228. § szerinti megállapodás nem szükségszerű, ha az ügyvédjelölt / alkalmazott ügyvéd erre nézve a munkáltatójával szerződött, akkor jogszabály által kifejezetten engedélyezett körben saját akaratából kötött szerződést, ami köti őt.
- Az Mt. 228. § szerinti megállapodást ellenérték fejében írja alá a munkavállaló.
- Valóban lehetségesek olyan esetek, amikor kizárólag az ügyvédjelölt / alkalmazott ügyvéd eljárásának eredményeként kerül kapcsolatba a munkáltató az adott ügyféllel, de a munkavállaló ezekben az esetekben is kamatoztatja azt a hátteret, tudást, kitanítást, amit a munkáltató biztosít a részére, akkor is, ha szélsőséges esetben (például kirendelés esetén) esetleg nem is találkozott a munkáltató az ügyféllel.
Az ügyvédjelölt / alkalmazott ügyvéd méltányos érdeke a kikötött ellenérték összegszerűségén keresztül biztosítható, melyre nézve a törvény az alsó határ meghatározásával nyújt garanciát.
A Szakmai Bizottság többségi álláspontja szerint az Mt. 228. § szerinti szerződés megkötése esetén az Mt. 228. § (1) bekezdése szerinti 2 éves határidő alatt az Üt. és az Etsz. hatálya alá tartozó alanyi és tárgyi körben a munkáltató jogos gazdasági érdekét tágabban kell értelmezni, mint az Etsz. 13/6. pontja szerinti általános követelmény esetén.