A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvédjelölt ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban 2021. június 1. napján tárgyalás tartása nélkül meghozta az alábbi
fegyelmi határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvédjelölt 1 (egy) rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
írásbeli megrovás
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédjelöltet arra, hogy 30.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A bejelentés és az előzetes vizsgálati eljárás:
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt 2016. évben érkezett beadványában bejelentette, hogy a nyomozó hatóság előtt zaklatás vétsége miatt büntetőeljárás indult ellene.
A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke hivatalból előzetes vizsgálati eljárást rendelt el.
A fegyelmi főmegbízott felhívta az eljárás alá vont ügyvédjelöltet észrevételei megtételére és a gyanúsítotti jegyzőkönyv megküldésére, valamint az eljárásról értesítette az eljárás alá vont ügyvédjelölt munkáltatóját is.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt csatolta a gyanúsítotti meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet.
A nyomozó hatóság átiratában arról tájékoztatta a Budapesti Ügyvédi Kamarát, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölttel szemben zaklatás, továbbá garázdaság vétségének megalapozott gyanúja miatt eljárás indult.
A fegyelmi főmegbízott összefoglaló jelentésében a fegyelmi eljárás elrendelését és a kijelölésre kerülő fegyelmi tanácsnál az eljárás felfüggesztését indítványozta a büntetőeljárás jogerős befejezéséig.
Az összefoglaló jelentés alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke elrendelte a fegyelmi eljárást.
Az elrendelt fegyelmi eljárásban a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa határozatával a fegyelmi eljárást a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.
A nyomozó hatóság előtt indult, ügyészi szakban egyesített bűnügyekben az ügyészség alaki jogerőre emelkedett határozatával az eljárás alá vont ügyvédjelölttel szemben a vádemelést a Be. 222. § (1) bekezdése alapján a határozat jogerőre emelkedésétől számított két év időtartamra, de legalább 2019. július 21. napjáig elhalasztotta. Az ügyészség átiratában tájékoztatta a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottságot, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölttel szemben indult büntetőeljárást jogerőre emelkedett határozatával megszüntette.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt - felhívásra - csatolta az ügyészség vádemelés elhalasztásáról, valamint a büntetőeljárás megszüntetéséről szóló határozatait.
A tényállás:
Az ügyészség határozatával az eljárás alá vont ügyvédjelölttel szemben a vádemelést kettő évre elhalasztotta, egyidejűleg a vádemelés elhalasztásának tartamára elrendelte az eljárás alá vont pártfogói felügyeletét. A határozat külön magatartási szabályként előírta, hogy eljárás alá vont ügyvédjelölt tartsa távol magát a sértettektől.
A határozat indokolásában rögzítésre került, hogy a sértett1 2015 szeptemberében váratlanul megszakította az eljárás alá vont ügyvédjelölttel fennálló többéves érzelmi kapcsolatát. Az eljárás alá vont ügyvédjelölt a szakítást elfogadni nem tudta, ezért 2015 októberétől kezdődően a sértett1 magánéletébe beavatkozott oly módon, hogy naponta többször felhívta őt telefonon, sms-eket és e- maileket küldött neki. Az eljárás alá vont ügyvéd 2015 novemberében váratlanul megjelent a sértett1 lakóhelyén, ahonnan csak rendőri intézkedés eredményeképp távozott. 2015 Szilveszterén is hívatlanul jelent meg azon a helyszínen, ahol a sértett1 szilveszterezett. Ezen találkozások alkalmával kiabált a sértett1-gyel. Négy hónap alatt 142 alkalommal próbálta meg telefonon felvenni a kapcsolatot a sértett1-gyel, aki feljelentést tett ez eljárás alá vont ügyvédjelölttel szemben. Ezt követően az eljárás alá vont ügyvédjelölt többször megjelent a sértett1 munkahelye előtt, nem egyszer követve őt hazáig és azt kiabálva neki, hogy beszélniük kell. Az eljárás alá vont ügyvédjelölt 2016 őszéig 9 alkalommal próbálta meg az utcai kapcsolatfelvételt a sértett1-gyel. Az eljárás alá vont ügyvédjelölt kitartó megjelenése és rendszeres üzenetei komoly félelmet keltettek a sértett1-ben.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt 2016. szeptember végén hagyott fel zaklató magatartásával.
A határozat értelmében az eljárás alá vont ügyvédjelölt fenti magatartása alkalmas a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző, személy elleni erőszakos cselekménnyel elkövetett zaklatás vétségének megállapítására.
Ugyancsak rögzíti a határozat, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt a [...] forgalmi rendszámú gépkocsi vezető ülésében várakozó sértett2 mellé a jobb első ülésre beült, őt szidalmazni kezdte, majd le is köpte őt. Ezt követően mindketten kiszálltak a járműből, majd az eljárás alá vont ügyvédjelölt odalépett sértett2-höz, többször megrángatta őt és a kezéből kivéve mobiltelefonját, azt a földhöz vágta. Magatartásában a közeli irodaház biztonsági őre fékezte meg és tartotta vissza a rendőri intézkedésig. A határozat értelmében az eljárás alá vont ügyvédjelölt fenti cselekménye a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétsége megállapítására alkalmas.
A határozat alapján az eljárás alá vont ügyvédjelölt büntetlen előéletű, rendezett életvitelű. A gyanúsítotti kihallgatásai során panaszt nem tett a közölt gyanúsítások miatt, s úgy nyilatkozott, hogy megbánta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését.
A büntetőeljárás során az eljárás alá vont ügyvédjelölt a sértett1-gyel egybehangzóan akként nyilatkozott, hogy 2016 szeptemberétől kísérletet sem tett arra, hogy személyes találkozás útján, vagy egyéb formában kapcsolatba kerüljön a sértett1-gyel.
Az ügyészség az eljárás alá vont ügyvédjelölttel szemben indult büntetőeljárást az alaki jogerőre emelkedett határozatával megszüntette. Ezen határozat rögzítette, hogy a vádemelés elhalasztása eredményes volt, továbbá az eljárás alá vont ügyvédjelölt eleget tett a pártfogói felügyelet tartama alatti személyes megjelenési kötelezettségének, valamint a határozatban külön magatartási szabályként előírt kötelezettségét is teljesítette.
A fegyelmi biztos végindítványa:
A vezető fegyelmi biztos végindítványában fenntartotta az összefoglaló jelentésében foglaltakat. A vezető fegyelmi biztos annak megállapítását indítványozta, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt az ügyészségi határozatban megállapított zaklatás és garázdaság bűncselekmények elkövetésével megsértette az Üttv. 107. § b) pontjában foglaltakat és ezzel egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el. Fegyelmi büntetésként pénzbírság kiszabását indítványozta, az eljárás alá vont ügyvédjelölt eljárási költségekben való marasztalásával együtt. Enyhítő körülményként kérte értékelni az időmúlást, az eljárás alá vont ügyvédjelölt megbánását, valamint, hogy semmilyen kapcsolatba nem lépett a sértettekkel. Indítványozta továbbá annak figyelembevételét is, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölttel szemben korábban más fegyelmi eljárás nem volt, illetőleg az ügyvédjelölti munkaviszonyát nem sokkal az elkövetést megelőzően kezdte el.
Az eljárás alá vont védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt a vezető fegyelmi biztos végindítványában foglaltakra előadta, hogy álláspontja szerint a történtek teljes mértékben magánéleti nehézségek voltak, és azok büntetőeljárás tárgyává tétele és abból kifolyólag ügyvédi kamarai fegyelmi eljárássá való eszkalálódása teljességgel indokolatlan és méltatlan. Hivatkozott a Btk. 1. § rendelkezésére, mely szerint „senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét bíróság jogerős ügydöntő határozata meg nem állapítja.”
Álláspontja szerint az indítványban foglaltak nem bizonyított állításokon és a feljelentő konkrét hazugságain alapulnak. Előadta, hogy mindvégig érzelmi alapon cselekedett, szándékosan semmilyen bűncselekményt nem valósított meg és a cselekményei nem álltak a jogászi és ügyvédjelölti hivatásával kapcsolatban.
Elsődlegesen a fegyelmi eljárás megszüntetését, másodlagosan a fegyelmi felelőssége megállapítása esetére az Üttv. 108. § a) pontja szerinti írásbeli megrovás fegyelmi büntetés kiszabását indítványozta.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos indítványa alapos az alábbiak szerint.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvénynek (Üttv.) a fegyelmi felelősség megítélése alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezései 2018. január 1. napján léptek hatályba. A jelen fegyelmi eljárásra alkalmazandó, a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 1.4. pontja értelmében a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni.
A FESZ 42.2. pontja alapján pedig e szabályzat rendelkezéseit a 2019. január 1-jét követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.
A jelen ügyben kifogásolt ügyvédjelölti magatartásra 2015 október és 2016 szeptember között került sor, így az anyagi jogi normák tekintetében az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.) rendelkezéseit kell alkalmazni, míg 2019. január 1-jét követően az eljárás lefolytatására az Üttv. és a FESZ eljárásjogi rendelkezései az irányadóak.
Az Üttv. 127. § (1) bekezdése értelmében egyszerű megítélésű ügyben a fegyelmi tanács a határozatát tárgyalás tartása nélkül hozza meg.
Az Üt. 37. § b) pontja értelmében fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, akinek az ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartása az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja.
Az Üt. 66. § (1) bekezdése értelmében E (fegyelmi felelősség) fejezet rendelkezéseit (...) az ügyvédjelöltre is alkalmazni kell.
Elöljáróban, különös tekintettel az eljárás alá vont ügyvédjelölt Btk. 1. §-ra való hivatkozására, rögzíti a Fegyelmi Tanács, hogy a fegyelmi eljárás során kizárólag a jogerős büntető ítéletben megállapított tényállás esetében áll fenn kötöttsége, míg az ügyészség vádemelés elhalasztásáról, majd a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatának tényállásához alapvetően nincs kötve.
Jelen esetben azonban az ügyészségi határozatban foglalt tényállás aggálytalanul szolgált a fegyelmi határozat alapjául az alábbi indokokra tekintettel.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt által becsatolt gyanúsítotti jegyzőkönyv, mint okirat tanúsága szerint az eljárás alá vont ügyvédjelölt a fent megjelölt bűncselekményekkel való gyanúsítással szemben panasszal nem élt. A jegyzőkönyvben az eljárás alá vont ügyvédjelölt több alkalommal is úgy nyilatkozott, hogy bocsánatot kér a sértett1-től, nagyon megbánta, ha bármivel is kellemetlenséget okozott neki.
Az ügyészi határozattal szemben az eljárás alá vont ügyvédjelölt panasszal ugyancsak nem élt, ezzel elfogadva a határozatban megállapított tényállást is. Ennek okát a Fegyelmi Tanács nem vizsgálta, nem is vizsgálhatta, ugyanakkor tény, hogy ha az eljárás alá vont ügyvédjelölt panasszal élt volna az ügyészség határozatával szemben, úgy vádemelésre került volna sor és az eljárás alá vont ügyvédjelöltnek lett volna lehetősége a bírósági eljárás során bizonyítani a határozatban foglalt tényállás egészének, vagy egyes elemeinek a valótlanságát, érdemben lett volna lehetősége védekezni, ahogyan arra észrevételében maga is rámutatott. A Fegyelmi Tanács azt nem vitathatja el, hogy a büntetőeljárásban a gyanúsított, illetőleg a védelem milyen stratégiát alkalmaz, ugyanakkor az eljárás alá vont ügyvédjelölt észrevételében, az események elteltét követő öt évvel az erre alapított védekezését a jelen fegyelmi eljárásban, a rendelkezésre álló okiratok és korábbi nyilatkozatai alapján, figyelembe venni nem tudta.
Másrészt azt az eljárás alá vont ügyvédjelölt sem tagadta, hogy a szakítás megviselte és nem tudta azt feldolgozni. Az, hogy a saját cselekményeit közel öt év távlatával utóbb másként látja, és másként minősíti, nem derogálja az ügyészi határozatban megállapított tényállást.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt az észrevételeiben ugyan hivatkozott arra, hogy a nyomozati eljárás alatt a feljelentésben és az ügyészi határozatban foglalt tényállás hamisnak bizonyult, azonban további nyilatkozatot nem tett arra vonatkozóan, hogy a tényállásból pontosan mi és milyen okból bizonyult hamisnak.
A Fegyelmi Tanács előtt is nyilvánvaló, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt számára a korábbi érzelmi kapcsolatának gyászfolyamata lényegesen hosszabb időt vett igénybe és lelkileg nagyon megviselte a váratlan szakítás. A Fegyelmi Tanácsnak nem feladata az eljárás alá vont ügyvéd magatartásának büntetőjogi minősítése, erre hatásköre sincs. Ugyanakkor az iratokban rögzített és az eljárás alá vont ügyvédjelölt által sem vitatott 142 db telefonhívás egy kívülálló számára is azt erősíti, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt olyan személlyel akart kapcsolatot teremteni, aki számára ez terhes volt, aki ezt nem kívánta. Ennek ellenére közel egy évig kitartóan próbálkozott.
A garázdaság vonatkozásában az eljárás alá vont ügyvédjelölt mindösszesen annyit rögzít észrevételében, hogy az „a sértett1 édesanyjának egyoldalú hamis állításain nyugszik”. Ennek ellentmond az ügyészségi határozat azon indokolása, hogy ez esetben is rendőri intézkedésre került sor és egy biztonsági őr beavatkozása is szükséges volt.
Az eljárás során az eljárás alá vont ügyvédjelöltnek bizonyítási indítványa nem volt, az általa a beadványában hivatkozott, oda bemásolt, azáltal a szövegkörnyezetből kiragadott, időmeghatározás nélküli facebook üzenetváltás nem igazolja, hogy az eljárás pusztán a sértett1 és családja rosszhiszeműségén alapult volna.
A Fegyelmi Tanács rögzíti, hogy a zaklató és garázda jellegű magatartás, még ha akár méltányolható érzelmi indíttatásból is fakad, nem méltó egy ügyvédjelölthöz és alkalmas arra, hogy az ügyvédi hivatásrendet kedvezőtlen színben tüntesse fel, ezáltal az ügyvédi kar tekintélyét csorbítsa, így a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédjelölt fegyelmi felelősségét 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétségben megállapította.
Megjegyzi a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt is tisztában van a cselekedete súlyával, erre utal, hogy a másodlagos kérelmében írásbeli megrovás fegyelmi büntetés kiszabását kérte.
A Fegyelmi Tanács nem osztotta a vezető fegyelmi biztos pénzbírság fegyelmi büntetés kiszabására vonatkozó indítványát. A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint e körben lehet és kellett is jelentőséget tulajdonítani az eljárás alá vont ügyvédjelölt által elkövetett cselekmény jellegének, annak, hogy ezt egy magánéleti válság idézte elő, komoly lelki traumát okozva az eljárás alá vont ügyvédjelöltnek.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása körében súlyosító körülményt nem észlelt.
A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, hisz a cselekmény elkövetése óta több mint öt év telt el, valamint az eljárás alá vont ügyvédjelölttel szemben korábban más fegyelmi eljárás nem volt. Ugyancsak enyhítő körülményként vette figyelembe a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt 2016. ősztől kezdődően semmilyen kapcsolatot nem kezdeményezett a sértett1-gyel és családjával, így a Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az írásbeli megrovás arányos és elégséges fegyelmi büntetés az elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyához.
Tekintettel arra, hogy a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédjelölt felelősségét megállapította, az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a FESZ 40.2. b) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás 30.000 Ft átalányköltségének megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács határozata 2021. június 30. napján jogerős és végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2016. F. 315.)