A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] volt budapesti, jelenleg pest megyei ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2020. július 6. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 2 (két) rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
400.000 Ft (azaz Négyszázezer forint) pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A bejelentés:
A jelen ügyben a bejelentő kifogásolta az eljárás alá vont ügyvéd, valamint ügyvédjelöltje és alkalmazott ügyvédje tevékenységét, így különösen azt, hogy devizahitelével kapcsolatos ügyében nem megfelelően jártak el, a kapott megbízást nem teljesítették.
A panasz alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke az előzetes vizsgálatot az eljárás alá vont ügyvéddel, ügyvédjelöltjével és alkalmazott ügyvédjével szemben elrendelte.
Az előzetes vizsgálati eljárás során a fegyelmi főmegbízott felhívta az eljárás alá vont személyeket igazoló nyilatkozatuk megtételére, továbbá arra, hogy az ügyben keletkezett releváns irataikat 8 napon belül csatolják. A felhívás az eljárás alá vont személyek részére szabályszerűen kézbesítésre került, azonban a felhívásnak az eljárás alá vont személyek nem tettek eleget, semminemű nyilatkozatot nem terjesztettek elő, iratot nem csatoltak.
A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke az előzetes vizsgálatot további 3 hónappal meghosszabbította.
A Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi megbízottja a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján összefoglaló vizsgálati jelentésében a panaszt megalapozottnak találta és 2 rb. szándékos, ebből egy esetben folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétség elkövetelését rótta az eljárás alá vontak terhére, továbbá indítványozta a fegyelmi eljárás elrendelését.
A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke a fegyelmi eljárást elrendelte.
A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke az eljárás alá vont ügyvéd vonatkozásában kiegészítette az összefoglaló jelentést és a fegyelmi megbízott további 1 rb. szándékos - folytatólagosan megvalósított - fegyelmi vétség elkövetését rótta eljárás alá vont ügyvéd terhére. Az így kiegészített összefoglaló jelentés szerint az eljárás alá vont ügyvéd az 1998. évi XI. törvény az ügyvédekről (Üt.) 3. § (2), 19. § (1) és a 67. § (2) bekezdéseit, valamint a 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (r.ÜESZ) 6/7., 9/3., 12/2., 12/4. pontjait sértette meg.
A fegyelmi tanács elsőfokú határozatot hozott, amelyben az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét 2 rb. szándékos, folytatólagos fegyelmi vétség elkövetésében megállapította és ezért 600.000 Ft pénzbírsággal sújtotta, továbbá megállapította, hogy egy másik, korábban jogerőre emelkedett felfüggesztett kizárás fegyelmi büntetést ezen határozat jogerőre emelkedése esetén végre kell hajtani.
Az elsőfokú fegyelmi tanács az ügyvédjelölttel és az alkalmazott ügyvéddel szemben a fegyelmi eljárást megszüntette.
A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezést terjesztett elő, amelyben kifogásolta fegyelmi felelősségének megállapítását, álláspontja szerint jogszerűen és a hivatásrendi szabályok betartásával járt el. Az eljárás alá vont ügyvédjelölt és alkalmazott ügyvéd vonatkozásában a határozat jogerőre emelkedett.
A Magyar Ügyvédi Kamara másodfokú tanácsa iratokat szerzett be, majd határozatával a Budapesti Ügyvédi Kamara határozatát helybenhagyta és a korábbi ügyben megállapított felfüggesztett kizárás fegyelmi büntetés végrehajtásának elrendelése miatt annak időtartamát 10 évben határozta meg, valamint a kizárás fegyelmi büntetést tartalmazó határozatnak azonnali végrehajtását rendelte el.
Az eljárás alá vont ügyvéd a másodfokú határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetet terjesztett elő. Keresetében az eljárás alá vont ügyvéd kérte az első- és másodfokú kamarai határozatok megsemmisítést és az elsőfokú fegyelmi tanács új eljárásra utasítását.
A törvényszék, mint elsőfokú bíróság ítéletével a Magyar Ügyvédi Kamara másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Előírta, hogy az új eljárás során a felperesi vitatás hiánya miatt a panaszos képviseletének nem megfelelő ellátása miatt a fegyelmi vétséget meg kell állapítani.
A megismételt elsőfokú fegyelmi eljárásban a fegyelmi tanács tárgyalást tartott, majd a vezető fegyelmi biztos az irodahasználattal kapcsolatos összefoglaló jelentés kiegészítést nem tartotta fenn, eljárás alá vont ügyvéddel szemben kizárólag az összefoglaló jelentésben foglaltak alapján, így az Üt. 3. § (2) bekezdésének, valamint a r.ÜESZ, 6/7., 9/3., 12/2., 12/4. és 14.2. pontjainak megsértése miatt kérte a megismételt eljárás lefolytatását.
A tényállás:
A bejelentő - az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédjelöltjével folytatott konzultációt követően - 2016. évben megbízást adott az ügyvédi irodának, hogy a pénzintézettel szembeni szerződés érvénytelensége iránti perrel kapcsolatos ügyben a jogi képviseletét ellássák. Az ügyben ténylegesen a tevékenységet az eljárás alá vont ügyvédjelöltnek és alkalmazott ügyvédnek kellett volna végeznie.
A felek megállapodtak abban, hogy a peres eljárásban 40.000 Ft keresetírási díj, valamint a további eljárásra 150.000 Ft+ÁFA kerül megfizetésre a bejelentő által. A teljes munkadíj így 230.500 Ft volt, melyből 57.625 Ft a megbízás aláírásával egyidejűleg került megfizetésre. A bejelentő vállalta, hogy 172.875 Ft-ot háromhavi részletben megfizet 2016. április 29. napjától kezdődően minden hónap 20. napjáig. A megbízási szerződésben rögzítésre került az is, hogy amennyiben a meghatározott összeget a megadott időben nem fizeti meg a bejelentő, úgy megbízottnak az ügyben a továbbiakban nincs közreműködési kötelezettsége, és visszafizetési kötelezettsége sem áll fenn.
A bejelentő a 2. részletet (57.625 Ft) 2016. május 2-án, végül 2016. július 28. napján 115.250 Ft-ot fizetett meg az ügyvédi iroda bankszámlájára történő befizetéssel.
A bejelentő és az eljárás alá vont ügyvédjelölt között több megbeszélés volt telefonon és személyesen, illetve e-mailváltás történt. Az ügyvédi iroda részéről az eljárás alá vont ügyvédjelölt megküldte a keresetlevél tervezetét. A bejelentő a teljes ügyvédi munkadíj megfizetését követően küldött e-mail üzenetben kérte az eljárás alá vont ügyvédjelöltet, hogy az ügyében véglegesítsék a beadványt és azt minél előbb adják be a bíróságra.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt e-mailben tájékoztatta arról a bejelentőt, hogy az ügyek intézését az eljárás alá vont alkalmazott ügyvéd veszi át.
A bejelentő és az eljárás alá vont ügyvéd egyeztetett az ügy állásáról és megállapodtak abban, hogy az ügyvédi iroda 10 napon belül a megbeszéltek szerint átdolgozza a korábban az eljárás alá vont ügyvédjelölt által készített keresetlevél tervezetét és azt megküldik a bejelentőnek. A bejelentő a megbízási szerződést azonnali hatállyal felmondta, tekintettel arra, hogy részére az átdolgozott véglegesített keresetlevél nem került megküldésre.
A felmondást az ügyvédi iroda 2016. október 28. napján vette kézhez. A megbízás megszűnéséről szóló dokumentumot, valamint az elszámolást, továbbá az ügyben átadott iratokat postára adták a bejelentőnek, és visszautalásra került a bejelentő által megfizetett ügyvédi munkadíj, levonva belőle a keresetírási díjat.
Az elsőfokú alapeljárásban az eljárás alá vont ügyvéd a beadványában úgy nyilatkozott, hogy a bejelentő késedelmesen fizette meg az ügyvédi munkadíjat, addig semmilyen tevékenységet nem kellett teljesíteniük és addig nem nyújthatják be a keresetlevelet, amíg az ügyfél azt nem hagyta jóvá. Tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, felelősségét nem ismerte el, kérte a fegyelmi eljárás megszüntetését.
A megismételt eljárásban tartott tárgyaláson a fegyelmi biztos előadta, hogy a törvényszék határozata a bejelentő panasza vonatkozásában megállapítja, hogy jogszerűen került sor fegyelmi vétség megállapítására, ezzel szemben az eljárás alá vont ügyvéd sem élt kifogással.
Az eljárás alá vont ügyvéd a tárgyaláson szabályszerű idézésre megjelent, fenntartotta, hogy 2017. évtől a Pest Megyei Ügyvédi Kamara tagja, onnantól nem tartott fenn irodát Budapesten, ezt álláspontja szerint hivatalos jegyzőkönyv is igazolta. Jelen eljárásban is tagadta felelősségét valamennyi ellene felhozott fegyelmi vétség vonatkozásában. Előadta, hogy a bejelentő az akkori ügyvédtársával konzultált, és állítólag ő ígérte meg szóban, hogy 10 napon belül módosítják a keresetet, de erre csak az ügyfél előadása merült fel. Hivatkozott arra, hogy a munkadíj megfizetésével az ügyfél késedelembe esett, a kereset tervezetét pedig elkészítették, az ügyfél kifogásolt benne szakmai dolgokat, de ehhez az ügyvéd nyilván jobban ért. Csak állítólag ígérték meg, hogy átdolgozzák a keresetet, erre vonatkozó írásos vállalás nem volt részükről. Utalt arra is, hogy folyamatosan tájékoztatta az ügyfelet. Véleménye szerint megkeseredett emberek a deviza károsultak, ezért az ügyvédet is támadják, másban keresik a hibát. Álláspontja szerint nem követett el fegyelmi vétséget, és azért nem történt végül keresetmódosítás, mert előtte felmondta a megbízást az ügyfél. Kérte, hogy méltányosan járjon el a fegyelmi tanács.
A tárgyaláson a vezető fegyelmi biztos a végindítványában előadta, hogy álláspontja szerint a tényállás tekintetében egyértelmű a helyzet. Utalt arra, hogy módosította az eredeti összefoglaló jelentést, illetőleg annak a kiegészítését, mert jogszabályváltozás történt. Az egyik tényállási elem, hogy létrejött a megbízási jogviszony az ügyvédi iroda és a bejelentő között, amikor is gyakorlatilag hat és fél hónap alatt érdemi tevékenységet nem végzett az iroda. Ezért került sor arra, hogy felmondta a bejelentő a megbízási jogviszonyt. Nem arról volt szó álláspontja szerint, hogy egy tíz napos ígéretet nem tartottak be, hanem arról, hogy hat és fél hónap alatt nem került olyan stádiumba az ügy, hogy bármi érdemi dolog történt volna akár a peres eljárásában, akár peren kívül. A másik része az ügynek véleménye szerint pedig az, hogy bár a megbízási jogviszony felmondásra került a bejelentő részéről, azonban az iratok nem kerültek kiadásra a panasz benyújtásakor, majd a vizsgálati eljárás során sem.
Ez a két elem, ami alapján lehet a tényállást megállapítani. Véleménye szerint mind a vizsgálati eljárás során, mind az alapeljárásban lefolytatott eljárás, bizonyítási eljárás alkalmas volt arra, hogy megállapításra kerüljön az eljárás alá vont ügyvéd felelőssége, illetve a bíróság előtt ezzel kapcsolatban semmi olyat nem adott elő a kolléga a keresetben, hogy jogsértést követett volna el a fegyelmi hatóság, ezt a kereset nem is érintette. Kitért még arra is, hogy már az alapeljárásban is volt egy másik terhére rótt cselekmény is, nevezetesen, hogy a kamarai felhívásra nem történt meg az iratok csatolása a vizsgálati szakban. Végezetül két rendbeli szándékos fegyelmi vétség megállapítását kérte. Súlyosító körülményként hivatkozott az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletére és e körben arra, hogy ezen ügyek mind hasonló jellegű ügyek voltak a most tárgyalt üggyel, devizahitellel kapcsolatos ügyek, ahol felvették a munkadíjat, de tényleges ügyintézés nem történt. Pénzbírság kiszabására tett indítványt, amelynek mértékénél kérte enyhítő körülményként figyelembe venni az időmúlást is, hogy az elkövetés óta igen hosszú idő telt el. Indítványozta továbbá, hogy az átalányköltség viselésére is kötelezze az eljárás alá vont ügyvédet a fegyelmi tanács.
Az eljárás alá vont ügyvéd végezetül azt adta elő, hogy a felmondást követő negyedik napon az iratokat postára adták, és pár hét után visszautalásra került a munkadíj is, ezt az elsőfokú határozat is tartalmazta. Kitért arra, hogy a kereset tervezetét kiküldték az ügyfélnek, és folyamatos volt a kommunikáció az ügyféllel.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos indítványa részben alapos.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvénynek (Üttv.) a fegyelmi felelősség megítélése alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezései 2018. január 1. napján léptek hatályba. A jelen fegyelmi eljárás folyamatban léte alatt, 2018. december 22-én hatályba lépett, a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 1.4. pontja értelmében a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni.
A FESZ 42.2. pontja alapján pedig e szabályzat rendelkezéseit a 2019. január 1-jét követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.
A jelen ügyben kifogásolt ügyvédi magatartásra (mulasztásra) 2018. január 1. napját megelőzően került sor, így az anyagi jogi normák tekintetében az 1998. évi XI. törvény (Üt.) és az ezen időpontban még hatályos, az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló többször módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (rÜESZ) rendelkezéseit kell alkalmazni, míg 2019. január 1-jét követően az eljárás lefolytatására az Üttv. és a FESZ eljárásjogi rendelkezései az irányadóak.
Az Üt. 37. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi.
Az Üt. 3. § (2) és rÜESZ 3/2. pontja szerint az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.
A rÜESZ 6/7. pontja értelmében az iratokat a megbízás teljesítése illetőleg felmondása után az ügyvéd a megbízó kérésére köteles kiadni.
A rÜESZ 9/3. pontja szerint, ha a megbízás a teljesítése előtt szűnik meg az ügyvéd köteles a felvett megbízási díjjal elszámolni, a megbízás megszűnéséig végzett munkával arányos megbízási díjat azonban visszatarthatja.
A rÜESZ 12/2. pontja szerint az ügyvédnek a megbízójával való kapcsolat során fokozott figyelemmel kell lennie a megbízás alapvetően bizalmi jellegére. A megbízás alkalmával fel kell tárnia az ügy összes lényeges körülményeit, tájékoztatnia kell az ügyfelet az ügy kimenetelének lehetséges változatairól, az alkalmazandó eljárásokról és a bizonyítékok beszerzésének szükségességéről.
A rÜESZ 12/4. pontja szerint az ügyvéd különösen kerülje el, hogy indokolatlan késedelemmel, tájékoztatás elmulasztásával, személyes kapcsolattartás mellőzésével vagy más hasonló magatartás tanúsításával a megbízónak az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett általános bizalma megrendüljön.
A rÜESZ 14/2. pontja szerint az ügyvéd köteles eleget tenni a kamara bármely jogszabályon vagy kamarai belső szabályozáson alapuló eseti felhívásának. Az ügyvédet az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi eljárásban megilleti az a jogosultság, hogy nyilatkozatot ne tegyen, de ez nem érinti iratcsatolási kötelezettségét és nem akadálya az eljárás lefolytatásának.
A jelen ügyben megállapítható volt, hogy a bejelentő és az eljárás alá vont ügyvéd irodája között ügyvédi megbízási jogviszony állt fenn, mely megbízási jogviszony alapján az eljárás alá vont ügyvéd devizahitellel kapcsolatos ügyben vállalta el a bejelentő jogi képviseletét. Tényszerűen megállapítható, hogy az ügyvédi megbízás 2016. március 29. napján jött létre, ekkor írták alá a felek az írásbeli megbízási szerződést. Ténykérdés az is, hogy a bejelentő a megbízási szerződés aláírását követően több részletben 230.500 Ft ügyvédi munkadíjat fizetett meg az ügyvédi iroda részére. A fegyelmi tanács megállapította, hogy a megbízási szerződés - a megbízó azonnali hatályú felmondásával - 2016. október 28. napján megszűnt.
A megbízás megszűnését követően az ügyvédi iroda „megbízás megszűnése” elnevezésű dokumentumban a bejelentővel elszámolt és az ugyanekkor postázott küldeménnyel részére az átvett iratokat visszaküldte.
Az ügyvédi iroda alkalmazottjaként tevékenykedő ügyvédjelölt, illetőleg az ügy átvételét követően az alkalmazott ügyvéd több e-mailt váltott a bejelentővel, illetőleg vele személyesen és telefonon is egyeztetett az ügy állásáról. A fegyelmi tanács a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése, különösen a bejelentő meg nem cáfolt tényelőadása alapján tényként állapította meg, hogy az ügyvédi iroda azt követően sem készítette el a beadásra alkalmas keresetlevelet, hogy az ügyfél a teljes ügyvédi munkadíjat megfizette. A fegyelmi tanács csak részben tudta elfogadni az eljárás alá vont ügyvéd védekezését. 2016. július 28. napja után, amikor is a bejelentő a teljes ügyvédi munkadíjat megfizette az ügyvédi iroda részére, már semmilyen elfogadható magyarázat nincs arra, hogy az ügyvéd iroda miért nem készítette el a beadásra alkalmas keresetlevelet. A fegyelmi tanács álláspontja szerint méltatlan és az egész ügyvédi kar tekintélyét rombolja az a fajta ügyvédi magatartás, amit a jelen ügyben az eljárás alá vont ügyvéd tanúsított.
A fegyelmi tanács megállapította, hogy az ügyvédjelölt és az alkalmazott ügyvéd magatartásáért is az ügyvédi iroda, így annak vezetője tartozik felelősséggel. A fegyelmi tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az ügyfél képviseletét nem megfelelő módon látta el, ezzel megsértette az Üt. 3. § (2) bekezdését, a rÜESZ 3/2., 12/4. pontjait, továbbá azzal a magatartásával, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi ügyben felhívásra az üggyel összefüggő iratokat nem csatolta, a rÜESZ 14.2. pontja szerinti kötelezettségét is megsértette.
A fent leírt szabályszegések szándékosan elkövetettnek minősülnek, tekintettel arra, hogy az ügyvédeknek tisztában kell lenniük a törvényben és az etikai szabályzatban leírt kötelezettségekkel, melyek fentiekben leírtak szerinti megszegése szándékos elkövetésnek minősül.
A fegyelmi tanács nem találta megállapíthatónak ugyanakkor, hogy eljárás alá vont ügyvéd a kapcsolattartást elmulasztotta volna, illetőleg ne számolt volna el megbízójával.
Az ügyvédi iroda és az ügyfél között folyamatos volt a kommunikáció, még, ha időnként nem is érte el az ügyfél az irodát. A tájékoztatás tartalma, annak megfelelősége tárgyában a fegyelmi tanács nem kíván állást foglalni, mint ahogy az elszámolás helyességében sem. E körben a fegyelmi tanács kizárólag az elszámolást tényét és nem annak helyességét, megfelelőségét vizsgálta.
Az megállapítható volt, hogy az ügyvédi iroda egy elszámolást megküldött a bejelentő részére és nem állt ezzel ellentétes információ a fegyelmi tanács rendelkezésére. A fenti indokok alapján ezen fegyelmi vétségek (rÜESZ 6/7., 9/3., 12/2. pont) tekintetében a fegyelmi tanács nem állapította meg az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét.
A fentiek alapján tehát a fegyelmi tanács a rendelkezésére álló iratokból és a bejelentő nyilatkozataiból aggálytalanul állapította meg a tényállást.
A jelen ügyben tehát az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy összességében több mint fél év alatt sem teljesítette a kapott megbízást és nem készült el a beadásra alkalmas keresetlevél, továbbá azzal a magatartásával, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi ügyben felhívásra az üggyel összefüggő iratokat nem csatolta megsértette a fentebb hivatkozott Üt. 3. § (2) bekezdését, továbbá az Etikai Szabályzat 3/2 12/4. és 14/2. pontjaiban foglaltakat és ezzel 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során az Üttv. 108. § b) pontjában írt pénzbírság fegyelmi büntetést alkalmazta, annak mértékét a középmértéket meghaladó, de a felső határt el nem érő összegben határozta meg, azzal, hogy - az eljárás alá vont ügyvédre kedvezőbb - elkövetéskori szabályozást vette figyelembe. A Fegyelmi Tanács rögzíti, hogy az elkövetéskor hatályos szabályozás a pénzbírság maximális összegét 600.000 Ft-ban állapította meg, szemben a jelenleg a hatályos szabályozással, mely már 1.000.000 Ft-ban határozza meg a kiszabható pénzbírság maximumát, így - a FESZ. 1.4-1.5. pontjaira is figyelemmel - az eljárás alá vont ügyvéd számára kedvezőbb szabályok alkalmazásának volt helye.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során nyomatékos súlyosító körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét és e körben azt emeli ki, hogy a korábbi fegyelmi elmarasztalásokra is ugyanilyen, vagy nagyon hasonló ügyekben került sor a tényállást és az eljárás alá vont ügyvéd kifogásolt magatartását illetően. Enyhítő körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács a jelentős időmúlást, és azt, hogy eljárás alá vont ügyvéd kiskorú hozzátartozója eltartásáról gondoskodik.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a középmértéket meghaladó, de a felső határt el nem érő pénzbírság kiszabása elégséges, de - a korábbi büntetésekre figyelemmel a fokozatosság elvét követve - egyben szükséges is a büntetéskiszabási célok elérése érdekében, továbbá ez a fegyelmi büntetés tekinthető az elkövetett fegyelmi vétségek tárgyi súlyával arányban állónak.
Miután az eljárás alá vont ügyvéd felelőssége megállapításra került, így a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a FESZ. 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács ugyan észlelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a korábbi kizárás fegyelmi büntetése végrehajtásának felfüggesztése ideje alatt szegte meg iratcsatolási kötelezettségét (rÜESZ 14/2.), figyelemmel azonban eljárás alá vont ügyvédnek a fegyelmi eljárás alatt tanúsított közreműködésére, valamint ezen szabályszegésének súlyára, továbbá a kizárás végrehajtásának következményeire, az Üttv. 111. § (2) bekezdése alapján mellőzte a korábbi kizárás fegyelmi büntetés végrehajtását.
A Fegyelmi Tanács rögzíti, hogy a jogszabály-változás következtében a jelen fegyelmi eljárás folyamatban léte alatt a fegyelmi megbízott elnevezése fegyelmi biztosra, míg a panaszos elnevezése bejelentőre változott, így ahol a jelen határozat fegyelmi megbízottat említ, azon a fegyelmi biztost, ahol pedig panaszost említ, azon a bejelentőt is érteni kell.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. szeptember 20. napján jogerős és végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2017. F. 113.)