A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa Dr. ...................... ügyvéd (KASZ: ......................, cím: ......................) fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottsága fegyelmi tanácsának 2019. szeptember 9. napján 2017.F.344/32. sz. alatt hozott határozata ellen Dr. ...................... eljárás alá vont ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán 2020. február 19. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta:
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanács a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottsága fegyelmi tanácsának 2017.F.344/32. sz. határozatát helybenhagyja. A másodfokú fegyelmi tanács megállapítja, hogy jelen eljárásban másodfokú költség nem merült fel, mert a FESZ 40.5. § alapján csak egy alkalommal számítható fel másodfokú átalányköltség, amelyet a másodfokú fegyelmi tanács korábban megállapított és ennek megfizetésére az elsőfokú tanács már kötelezte az eljárás alá vont ügyvédet.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen - az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint - előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa 2019. szeptember 9. napján kelt 2017. F. 344/32. sz. határozatával megállapította, hogy eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért a fegyelmi eljárás megszüntetése mellett figyelmeztetés intézkedést alkalmazott.
Az eljárás alá vont ügyvéddel szemben ............................................ 2017. június 13. napján kelt bejelentésükben eljárás alá vont ügyvéd mulasztását, valamint az írásbeli megbízás hiányát kifogásolták.
A Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az előzetes vizsgálatot 2017. június 16. napján rendelte el.
Az elsőfokú Fegyelmi Tanács 2018. június 25. napján 2017. F. 344/15. sorszám alatt hozta meg határozatát, melyben megállapította, hogy eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos, folytatólagos fegyelmi vétséget követett el és ezért írásbeli megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, egyben kötelezte 60.000 Ft átalányköltség és 7.500 Ft tételes költség megfizetésére.
Az elsőfokú határozat ellen, az eljárás alá vont ügyvéd által előterjesztett fellebbezése folytán eljárt Magyar Ügyvédi Kamara másodfokú tanácsa FF/093/2018. sz. határozatával a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának 2017. F. 334/15. számú határozatát hatályon kívül helyezte és az elsőfokú fegyelmi tanácsot új eljárás lefolytatására utasította.
A másodfokú eljárás során 50.000 Ft eljárási költség merült fel, melynek viseléséről az ügydöntő határozatban kell rendelkezni.
Az új eljárás során be kellett szerezni a hiányzó meghatalmazásokat, amelyek nélkül sem a hitelező banknál, sem az önálló bírósági végrehajtónál nem járhatott el az eljárás alá vont ügyvéd. Ő maga nyilatkozta, hogy az eredeti végrehajtást kérőnél több ízben járt el. Az egyik panaszos szerint is az eljárás alá vont kereste a bankot személyesen. A tényállás tisztázása, megállapítása érdekében fel kell tárni, hogy a megbízás (tanácsadás) időtartam 5 év volt-e, az folyamatos volt-e, amely időszakban az eljárás alá vont ügyvéd 2017. február 14-i e-mailjeiben foglaltak szerint beadványainak tervezete egy regény terjedelmével vetekednek. Tisztázni kell, hogy többévi tanácsadás és beadványszerkesztés megbízási szerződésnek minősül-e, szükséges, indokolt lett volna a megbízási szerződés írásba foglalása. A megismételt eljárásban figyelemmel kell lenni az ügyben keletkezett összes iratban foglaltakra, ideértve a fegyelmi megbízott összefoglaló jelentésében foglaltakra is. A Fegyelmi Tanács a panasz és mellékletei, az igazoló nyilatkozat, panaszosok személyes meghallgatása alapján - figyelembe véve a II. fokú határozatban foglalt iránymutatásokat is - a tényállást megállapította.
Megállapította, hogy eljárás alá vont ügyvéd a megbízási szerződést nem rögzítette írásban.
Eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét nem ismerte el.
Az elsőfokú fegyelmi tanács a megismételt eljárásban megkísérelt a másodfokú fegyelmi tanács határozati kötelezésének eleget tenni, az iratokat beszerezni, de ezek nem álltak rendelkezésre, sem az eljárás alá vont ügyvéd, sem a panaszosok nem tudták csatolni azokat, így a további bizonyítás szükségtelenné vált, mert az nem vezetett volna eredményre.
A rendelkezésre álló nagyszámú irat, a lefolytatott bizonyítási eljárás és nyilatkozatok alapján az elsőfokú fegyelmi tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem csak jogi tanácsadást végzett panaszosok számára, hanem képviseleti tevékenységet is ellátott. A becsatolt iratok között fellelhetőek olyan iratok, amelyet egyértelműen az eljárás alá vont ügyvéd szerkesztett panaszos-ügyfelek megbízásából és képviseletében, azokat nevét és irodáját feltüntető fejléces papíron szerkesztette meg, továbbá a végrehajtótól közvetlenül az eljárás alá vont ügyvédnek címzett tájékoztatás is történt. A rendelkezésre álló bírósági végzés (0101-11.Vh.1.126/2012/8-1) egyértelműen tartalmazták, hogy az adott ügyben eljárás alá vont járt el a panaszosok képviseletében. A fegyelmi eljárás során nem lehetett beszerezni az eljárás alá vont ügyvéd részére adott meghatalmazást (erre nézve további lehetőség nem volt), az iratok kétséget kizáróan igazolták a meghatalmazás létét, ellenkező esetben a bíróság, hatóság iratait nem az eljárás alá vont ügyvédet feltüntetve küldték volna meg. Az csatolt iratok és azok tartalma, formája igazolták, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem pusztán jogi tanácsadást végzett, hanem közvetlen képviseleti cselekményeket is ellátott, következésképpen olyan tevékenységet, amelyet ügyvéd megbízás alapján végezhet. Mindebből következően az ilyen megbízást írásba foglalt szerződésben kell rögzíteni. Az írásba foglalás a megbízás érvényességét nem érinti, azonban ebben az esetben a megbízottnak - jelen esetben az ügyvédnek - kell bizonyítania a megbízás tartalmát és azt, hogy a megbízással kapcsolatban a jogszabályi és hivatásrendi szabályzatok előírásainak megfelelő ügyféli tájékoztatás, kioktatás megtörtént-e, és milyen tartalommal.
Az eljárás alá vont ügyvéd a megbízás-, így a tájékoztatási kötelezettség tartalmát nem tudta igazolni, ezt meg sem kísérelte, tekintve, hogy mindvégig azt az álláspontot képviselte, hogy kizárólag tanácsadást végzett, ami nem megbízási szerződéshez kötött.
A rendelkezésre álló iratok alapján ugyancsak kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a képviseleti tevékenység mellett az eljárás alá vont ügyvéd különböző, olyan okiratokat is szerkesztett, melyeket panaszosok a saját nevükben nyújtottak be, ezekkel kapcsolatban tanácsokkal látta el őket, e körben jogi tanácsadást is folytatott: ezeket a tevékenységeket (képviselet, tanácsadás) 2012. januárjától 2017. március 14. napjáig folyamatosan végezte, amit kétséget kizáróan igazolnak az ügyvéd és a panaszosok közötti levelezések, e-mail-váltások-, ennélfogva az elévülés kérdése fel sem vetődhet, a 2017. júniusi előterjesztésű panasz tükrében.
Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a megbízási szerződés nem foglalta írásba, továbbá a panaszos-ügyfeleknek nem adta meg a szükséges tájékoztatást az ügy kimenetelét illetően, különösen azokra a kockázati tényezőkre nézve, hogy a végrehajtási eljárás elleni intézkedések nem járnak sikerrel, melynek következtében a lakást elárverezik és így azt el kell hagyniuk, megszegte az Üt. 3. § (2), 23. § (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit és ezzel 1 rendbeli szándékos, folytatólagos fegyelmi vétséget valósított meg és ezért az elsőfokú fegyelmi tanács az eljárás megszüntetése mellett figyelmeztetést alkalmazott.
Tekintettel arra, hogy a jelen ügy elbírálásának alapjául szolgáló magatartás 2012-2017. március közötti elkövetési időpontjában az Ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.) volt hatályban, elbírálásakor az Ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) alkalmazta az elsőfokú fegyelmi tanács.
A fegyelmi vétség fogalmát az Üt., illetve az Üttv. lényegében azonosan határozza meg, ezért az elsőfokú fegyelmi tanács megállapította, hogy az elkövetéskor hatályban volt rendelkezések lényegében azonos vagy hasonló anyagi jogi tartalommal bírnak, tehát az adott magatartás továbbra is fegyelmi vétségnek minősül, az enyhébb jogkövetkezmény alkalmazásának lehetősége nem állt fent.
Az elsőfokú Fegyelmi Tanács osztotta a fegyelmi biztosnak a legenyhébb jogkövetkezmény alkalmazására irányuló indítványát. Egyetértve a fegyelmi biztossal nyomatékos enyhítő körülményként értékelte az időmúlás tényét: a panasz kamarai érkeztetése óta több mint két év eltelt, amióta az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi eljárás hatálya alatt áll, valamint az eljárás alá vont ügyvéd makulátlan fegyelmi előéletét.
Súlyosbító körülményt - annak hiányában - a Fegyelmi Tanács nem értékelt.
A megállapított tényállás mellett, valamint a körülmények egybevetésével és mérlegelésével a Fegyelmi Tanács a legenyhébb fegyelmi büntetés (írásbeli megrovás) kiszabását sem tartotta indokoltnak, hanem azzal szemben - a jelen eljárásban irányadó jogszabályok és rendelkezések alkalmazhatósága körében a fentiekben kifejtett álláspontja alapján - elegendőnek ítélete meg - a jelen eljárás megszüntetése mellett figyelmeztetés, mint intézkedés alkalmazását. A fegyelmi eljárás megszüntetése és intézkedés alkalmazásával az elsőfokú Fegyelmi Tanács - az ismertetett enyhítő körülmények mellett - figyelembe vette a fegyelmi vétség csekély tárgyi súlyát is, annak tükrében, hogy eljárás alá vont ügyvéd 6 éven keresztül, folyamatosan, jelentős ráfordítást igénylő, valós jogi munkát fejtett ki panaszosok részére.
A fenti rendelkezés alapján a fegyelmi tanács a maga eljárásának átalányköltségének mérséklésére volt jogosult. Az eljárás alá vont ügyvéd az ellene 2017. évben indult fegyelmi eljárásban hozott elsőfokú határozattal szemben sikerrel nyújtott be fellebbezést, amely fellebbezés folytán az eljárt másodfokú eljárásban 50.000 Ft eljárási költség merült fel, és amelynek viseléséről az ügydöntő, megismételt eljárásban dönteni kellett. Az elsőfokú Fegyelmi Tanács a másodfokú eljárás megállapított költségének mérséklésére nem volt jogosult. A körülményeket az elsőfokú Fegyelmi Tanács olyan méltányolható oknak értékelte, mely alapján az elsőfokú eljárás átalány- és tételes költségét olyan mértékben mérsékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvédet ennek megfizetése alól teljes egészében mentesítette és csak a másodfokú eljárás megállapított és az elsőfokú Fegyelmi Tanács által nem megváltoztatható költségének a megfizetésére kötelezte.
A határozat ellen eljárás alá vont ügyvéd jelentett be joghatályos fellebbezést, melyben kérte az eljárás megszüntetését. Álláspontja szerint az ügyben alkalmazandó és a hatályos jogi szabályozás is kifejezetten arról rendelkezett, hogy a jogi tanácsadáshoz hozzátartozik az okiratok és a beadványok szerkesztése is. Álláspontja szerint meghatalmazás becsatolására nem hívták fel. Előadta, hogy a tájékoztatás megtörtént, az ügyfele érdekével ellentétesen pedig nem cselekedhetett.
A Magyar Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi főbiztosa az elsőfokú határozat helybenhagyására tett indítvány, mert álláspontja szerint az elsőfokú határozat mindenben megalapozott.
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottsága másodfokú fegyelmi tanácsa 2020. február 19. napján tárgyalást tartott. Eljárás alá vont ügyvéd a tárgyaláson nem jelent meg, de 2020. február 13. napján a vezető fegyelmi főbiztos indítványára észrevételeket tett. Tévesnek értékelte a vezető fegyelmi főbiztos megállapításait a meghatalmazáson alapuló ügyvédi megbízás tekintetében. Álláspontja szerint őt mulasztás, pótlási kötelezettség nem terhelte. Ismételten állította, hogy a megbízás írásba foglalásának elmaradása a terhére nem róható, hiszen a jogvita lényege pont az volt, hogy ilyen nem történt, tevékenysége kizárólag a tanácsadásra korlátozódott. Továbbra is kérte az eljárás megszüntetését.
Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése nem megalapozott. A fellebbezés kizárólag az eljárás megszüntetésére irányult és az ügyvéd nem kérte az elsőfokú fegyelmi tanács által alkalmazott intézkedés mellőzését. Annak dacára, hogy a másodfokú fegyelmi tanács csak a fellebbezés korlátai között vizsgálhatja, érdemben is felülbírálta az elsőfokú határozatot. Megállapította, hogy az megalapozottan állapította meg a tényállást, vagyis azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentők részére több fajta megbízást teljesített, ennek egy része kétségtelenül tanácsadás volt, míg a másik része beadványszerkesztés, illetve képviselet a végrehajtást kérőnél és a végrehajtási eljárással összefüggésben a bíróság előtt. Az okiratszerkesztés és a jogi képviselet tekintetében elmaradt a megbízás írásba foglalása, így az ilyenkor szükséges kioktatás megtörténte a bejelentő állításával szemben nem volt bizonyítható.
Ami az ügy jogi megítélését illeti, a másodfokú fegyelmi tanács arra kíván rámutatni, hogy az Üt. és az Üttv. lényegében azonosan szabályozza az ügyvéd által ellátható tevékenységek körét és a vonatkozó felsorolásban külön tételként szerepel az ügyvédi tanácsadás, az okiratszerkesztés és a jogi képviselet ellátása. Tehát az eljárás alá vont ügyvéd álláspontjával ellentétben a tanácsadás körében nem vonható sem az okiratszerkesztés, sem a jogi képviselet, ezért az elsőfokú fegyelmi tanács ide vonatkozó álláspontja is megalapozott. Helyes volt a fegyelmi büntetés mellőzésével figyelmeztetés alkalmazása is az enyhítő körülmények nagy számára és súlyára tekintettel.
Mellőzte a másodfokú fegyelmi tanács átalányköltség megállapítását az FE. 40.5. pontja alapján, minthogy az mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárásban csak egy alkalommal számítható fel és az már első fokon megtörtént egy ízben.
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa az Üttv. 138. § (1) bekezdés c) pontjának előírása figyelembevételével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja azzal, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 608. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az elektronikus ügyintézésről szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési törvény) alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan - az E-ügyintézési törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon - nyújthat be a bírósághoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít a részére. Az E-ügyintézési törvény 9. § (2) bekezdés b) pontja szerint elektronikus ügyintézésre köteles az ügyfél jogi képviselője. A 2017. évi I. törvény (Kp.) 27. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 75. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kötelező jogi képviselet esetén a jogi szakvizsgával rendelkező fél a saját személyében tesz eleget a kötelező jogi képviselet szabályának.
A Kp. 12. § (3) bekezdés d) pontja, valamint a Kp. 13. § 11. pontja alapján „köztestületi jogvita esetében a perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes”.
A keresetlevél előterjesztéséhez szükséges űrlap a https://www.mük.hu/nyomtatvanyok oldalról tölthető le.
A határozat jogerős és 2020. április 21. napján végrehajtható.