A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 1 (egy) rendbeli szándékos, folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétséget követett el, ezért
írásbeli megrovás
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A Fegyelmi Tanács a lefolytatott bizonyítás, valamint a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiakat állapította meg.
A jelen ügyben a bejelentő az eljárás alá vont ügyvédnek hagyatéki ügyben tanúsított mulasztását kifogásolta.
A bejelentés alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa az előzetes vizsgálatot elrendelte.
Az előzetes vizsgálati eljárás során az eljárás alá vont ügyvéd részletes védekezést terjesztett elő, melyben vitatta a fegyelmi felelősségét és kérte az eljárás megszüntetését. Beadványához csatolta az ügyben keletkezett iratait.
A Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi biztosa a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján fegyelmi eljárást kezdeményezett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben. Határozatában az Üttv. 1. § (3) bekezdését, az Üttv. 28. § (3) bekezdését, az Üttv. 29. § (1) és (2) bekezdését, az Ügyvédi Etikai Szabályzat 6.1. pontját, az Ügyvédi Etikai Szabályzat 6.5. pontját, az Üttv. 35. § (3) bekezdését, az Ügyvédi Etikai Szabályzat 6.10. pontját és az Ügyvédi Etikai Szabályzat 2.4. pontját jelölte meg, mint az eljárás alá vont ügyvéd által megsértett normákat és 1 rb. szándékos fegyelmi vétség megállapítását indítványozta.
A bejelentő élettársa 2018 decemberében elhunyt. A néhai élettárs német állampolgár volt, azonban a szokásos tartózkodási helye Magyarországon volt, mely tényre figyelemmel a magyar közjegyzők illetékesek a hagyaték ügyében. E tényállásra tekintettel kereste meg a bejelentő az eljárás alá vont ügyvédet, hogy a magyarországi hagyatéki eljárásban lássa el a jogi képviseletét.
A megbízás szóban jött létre a bejelentő és az eljárás alá vont ügyvéd között, írásbeli megbízási szerződés az ügyben nem készült. A szóbeli megbízás alkalmával az eljárás alá vont ügyvéd 300.000 Ft összeget vett át a bejelentőtől költség jogcímén és az ügy ellátása ellenértékeként. A megbízás létrejöttekor a bejelentő átadta az eljárás alá vont ügyvéd részére a néhai élettárs (örökhagyó) végrendeletét másolatban és annak hiteles fordítását.
A bejelentő további iratokat küldött meg e-mail útján az eljárás alá vont ügyvédnek, majd az iratok átküldését követően folyamatosan telefonon kereste az eljárás alá vont ügyvédet az ügy állásával kapcsolatban, azonban mindig csak valamilyen kifogást kapott az eljárás alá vont ügyvédtől.
A hagyatéki eljárás megindítására 2019 márciusában került sor, amikor az eljárás alá vont ügyvéd a hagyatéki ügyre vonatkozó elektronikus kérelmet benyújtotta a közjegyzőhöz és ahhoz postai küldeményként mellékelte az iratokat. A mellékletként megküldött iratokból megállapítható, hogy egy hónappal a megbízás létrejöttét követően a halotti bizonyítvány még nem állt a felek rendelkezésére, mely tényről az eljárás alá vont ügyvéd értesítette is a közjegyzőt. Az eljárás alá vont ügyvéd – a halotti bizonyítvány beszerzése érdekében – levélben fordult először megkereséssel az E-i Polgármesteri Hivatalhoz, amely levelet azonban csak 11 nappal később adott postára. A Polgármesteri Hivatal tájékoztatása szerint azonban az örökhagyó nem E-ben hunyt el, ezért a halotti bizonyítvány kibocsátásának nem tudott eleget tenni.
A bejelentő ismét sérelmezte az eljárás alá vont ügyvéd eljárását és – tekintettel arra, hogy az ügyben érdemi előrelépés nem történt – telefon-beszélgetés során kérte tőle, hogy a megfizetett megbízási díjat utalja vissza részére.
Az eljárás alá vont ügyvéd okiratot készített „Megbízási szerződés megszüntetése (mely tényvázlatot és az elszámolást is tartalmazza)” elnevezéssel, mely alapján az eljárás alá vont ügyvéd a megbízási díjat nem fizette vissza a bejelentő részére. A bejelentő az eljárás alá vont ügyvéd ezen levelét megkapta, azonban ezt követően a felek között kapcsolatfelvételre már nem került sor.
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi tárgyaláson – szemben a korábbi írásbeli beadványával – elismerte a fegyelmi felelősségét és teljes mértékben elfogadta a fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában leírtakat. Bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, sajnálkozását fejezte ki a mulasztása miatt.
A bejelentő fenntartotta a panasz-beadványában foglaltakat, továbbá előadta, hogy néhai élettársának halotti anyakönyvi kivonata kizárólag úgy kerülhetett beszerzésre, hogy előtte igazolni kellett, hogy a bejelentő valóban élettársi kapcsolatban állt a néhai német állampolgárral. Miután bejelentő ezt egy külön eljárásban tanúkkal igazolta, így sikerült beszereznie a Németországban kiállított halotti bizonyítványt.
A fegyelmi biztos a végindítványában fenntartotta a fegyelmi eljárást elrendelő határozatában foglaltakat, azzal a pontosítással, hogy az eljárás alá vont ügyvéd semmilyen körülmények között nem tudta volna beszerezni a néhai halotti bizonyítványát mindaddig, amíg az élettársi viszony előzetesen igazolásra nem kerül a bejelentő által. E körben tehát a késedelem nem róható fel az eljárás alá vont ügyvédnek. Mindezek alapján írásbeli megrovás fegyelmi büntetés kiszabására tett indítványt.
A fegyelmi biztos indítványa alapos.
A jelen ügyben kifogásolt ügyvédi magatartásra (mulasztásra) 2019. január 1. napját követően került sor, így az anyagi jogi normák tekintetében az Üttv. rendelkezéseit kell alkalmazni, míg 2019. január 1-jét követően az eljárás lefolytatására az Üttv. és a FESZ eljárásjogi rendelkezései az irányadóak.
Az Üttv. 107. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
A jelen ügyben nem volt vitás, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megbízást vállalt el a bejelentő néhai élettársának hagyatéki ügyében. A megbízás napján 300.000 Ft összeget a bejelentőtől átvett, továbbá átvette tőle a néhai végrendeletének másolatát, a megbízást követő napokban pedig a további iratokat e- mailen megkapta bejelentőtől. A bejelentő tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet arról, hogy a néhai halotti anyakönyvi kivonata nem áll rendelkezésére, mert azt a német örökösök nem adják ki részére.
Az eljárás alá vont ügyvédnek tehát már a megbízást követő napokban rendelkezésére állt valamennyi információ ahhoz, hogy az ügyben érdemi előrelépés történjen. Ehhez képest a közjegyzőhöz csak 1 hónappal később nyújtott be kérelmet, míg a halotti anyakönyvi kivonat beszerzésére csak a megbízást követő 2 hónap elteltével tett kísérletet, mely kísérlet eredménytelen maradt.
Az eljárás alá vont ügyvéd elismerte felelősségét a tárgyaláson, láthatóan megbánó magatartást tanúsított, belátta azt, hogy az ügyvédi megbízás felvételét követően az ügyben nem megfelelően járt el.
A Fegyelmi Tanács a rendelkezésére álló iratokból, az eljárás alá vont ügyvéd elismerő nyilatkozatából, a bejelentő írásbeli és szóbeli nyilatkozataiból aggálytalanul állapíthatta meg a tényállást.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a bejelentővel a kapcsolatot nem tartotta, valamint a megbízást nem, illetve annak jelentős elhúzásával látta el, megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdésében, valamint a 28. § (3) bekezdésében és az ÜESZ 2.4. pontjában foglalt kötelezettségét.
Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a megbízási szerződés írásba foglalása elmaradt, megsértette az Üttv. 29. § (1) bekezdését. A megbízási szerződés írásba foglalásának elmaradása egyben sértette az ÜESZ 6.1. pontjában foglaltakat is, mert a megbízási díj rögzítésére nem került sor, és ugyanígy az ÜESZ 6.5. pontja alapján nem lehetett rögzíteni előre, hogy a megbízásnak a teljesítés előtti megszűnése esetén a felek hogyan kell, hogy egymással elszámoljanak.
Az eljárás alá vont ügyvédnek ez a magatartása továbbá azt eredményezte, hogy az ÜESZ 6.10. pontját is megsértette, mert az elszámolás előzetes írásbeli rögzítésének elmaradásával annak a kötelezettségének sem tudott eleget tenni, hogy a bejelentővel elszámoljon.
A megbízás megszüntetéséről szóló okirat sem a megbízási szerződést, sem az elszámolás módját, sem a megbízás írásba foglalásának egyéb tartalmi elemeit nem képes pótolni, mert a megbízás megszüntetésére kiállított okirat egyoldalú jognyilatkozat, míg a megbízási szerződés – jellegéből fakadóan – a felek megállapodását tartalmazó kétoldalú szerződés.
Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a megbízási szerződést egyoldalúan úgy mondta fel, hogy a megbízás azonnali hatállyal szűnt meg, megsértette az Üttv. 35. § (3) bekezdését.
A Fegyelmi Tanács – egyezően a fegyelmi biztos indítványával – abban a körben nem állapította meg az eljárás alá vont ügyvéd felelősségét, hogy a halotti anyakönyvi kivonatot nem szerezte be időben, tekintettel arra, hogy ehhez egy előzetes hatósági eljárás lefolytatására volt szükség, mely eljárás lefolytatása (élettársi kapcsolat hatósági igazolása) nem képezte az ügyvédi megbízás tárgyát. Mindaddig, amíg ezen előzetes hatósági eljárás nem került lefolytatásra a bejelentő által, az eljárás alá vont ügyvéd sem volt abban a helyzetben, hogy a nevezett okiratot be tudja szerezni. A fentiektől függetlenül – nem vitásan – a megbízás részét képezte a halotti anyakönyvi kivonat beszerzése is, mely eljárást az ügyvéd csak 2 hónappal a megbízást követően indította meg.
A fentebb részletesen leírt szabályszegések szándékosan elkövetettnek minősülnek, tekintettel arra, hogy az ügyvédeknek tisztában kell lenniük a törvényben és az Ügyvédi Etikai Szabályzatban leírt kötelezettségekkel, melyek fentiekben leírtak szerinti megszegése szándékos elkövetésnek minősül, még akkor is, ha az adott esetben nyilvánvalóan nem egyenes szándék vezette az eljárás alá vont ügyvédet, azonban az eshetőleges szándék az ügy összes körülményei alapján megállapítható.
A folytatólagosság körében a Fegyelmi Tanács rámutat arra, hogy ha egy ügyvéd egy megbízással összefüggésben több különböző fegyelmi vétséget követ el, úgy azt a fegyelmi gyakorlat a folytatólagosság körébe vonja és így bírálja el.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során az Üttv. 108. § a) pontjában írt írásbeli megrovás fegyelmi büntetést alkalmazta, figyelemmel a cselekmény tárgyi súlyára, valamint a súlyosító és enyhítő körülményekre.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte azt a tényt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd egy megbízással összefüggésben több szabályt is megszegett.
Enyhítő körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd elismerte a fegyelmi felelősségét és láthatóan megbánta tettét, belátta, hogy nem megfelelően látta el a megbízást.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint – a fegyelmi biztos indítványával egyezően – az írásbeli megrovás fegyelmi büntetés kiszabása elégséges, de egyben szükséges is a büntetéskiszabási célok elérése érdekében, továbbá ez a fegyelmi büntetés tekinthető az elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyával arányban állónak.
Miután az eljárás alá vont ügyvéd felelőssége megállapításra került, így a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére. Az átalányköltség mérséklésére a Fegyelmi Tanács nem látott lehetőséget.
A Fegyelmi Tanács határozata 2019. november 6. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság – 2019. F. 183.)