A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 2 (két) rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
150.000 Ft pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 80.000 Ft, azaz Nyolcvanezer forint átalányköltséget 30 napon belül fizesse meg.
Az eljárás alá vont ügyvéddel szemben T.G. bejelentő tett téves tájékoztatás, valamint nem megfelelő képviselet ellátását kifogásoló bejelentést, melyhez mellékleteket csatolt.
Az eljárás alá vont ügyvéd a vezető fegyelmi biztos határozatával elrendelt előzetes vizsgálati szakban felhívásra előterjesztette igazoló nyilatkozatát, melyhez csatolta az alapul szolgáló ügy iratait.
A fegyelmi biztos további iratok csatolására hívta fel az eljárás alá vont ügyvédet, aki ennek eleget tett.
A fegyelmi biztos nyilatkozattételre hívta fel a bejelentőt, aki ennek eleget tett.
A fegyelmi biztos a hivatalból indult előzetes vizsgálati eljárás eredményeként fegyelmi eljárást kezdeményezett:
A bejelentő és az eljárás alá vont ügyvéd 2018. március 27. napján írásbeli megbízási szerződést kötött, melyben az eljárás alá vont ügyvéd arra vállalt kötelezettséget, hogy ellátja a bejelentőnek a törvényszék, mint másodfokú bíróságon a M. Zrt. elleni polgári perében, a fellebbezési eljárásban a jogi képviseletét.
A megbízási szerződés 1.3. pontja szerint a megbízási jogviszony az ügy teljes lebonyolításáig, lezárásáig szól, az ugyanezen a napon kelt ügyvédi meghatalmazás korlátozást nem tartalmaz a jogi képviseletet illetően.
A kerületi bíróság a folyamatban volt polgári perben a bejelentő keresetét elutasította, amelyre tekintettel a bejelentő fellebbezéssel kívánt élni, ezért az Sz.N. Kft. ajánlására megkereste az eljárás alá vont ügyvédet, aki egy devizahiteles perekkel kapcsolatos ügyvédi csoportosulás tagja, melybe az Sz.N. Kft. is bekapcsolódott.
Az Sz.N. Kft. sem a bejelentővel, sem az eljárás alá vont ügyvéddel jogviszonyban nem állt. Az eljárás alá vont ügyvéd az Sz.N. Kft-nek nem tagja, a társaság ügyvezetője N.Gy., főtevékenysége egyéb pénzügyi kiegészítő tevékenység.
Az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő ügyében a törvényes határidőn belül fellebbezést készített, amelyet az illetékes kerületi bíróságon előterjesztett, majd az illetékfizetési információkat tartalmazó ún. UKM igazolást a fellebbezéssel együtt e-mailben továbbította az Sz.N. Kft-nek.
Az eljárás alá vont ügyvéd ugyanezen a napon egy másik ügyfele, S.G. ügyében is készített fellebbezést, amelyet szintén az arra illetékes kerületi bíróságon előterjesztett, majd az illetékfizetési információkat tartalmazó UKM igazolást, a fellebbezéssel együtt szintén e-mailben továbbította az Sz.N. Kft-nek. Az e-mailek fejlécében olvasható „T.G. ügye”, illetve „S.G.F.” szöveg.
A bejelentő a 28.000 Ft fellebbezési illeték átutalásáról a törvényes határidőn belül intézkedett.
Az eljáró bíróság végzésével hiánypótlásra hívta fel az eljárás alá vont ügyvédet, kérve arra, hogy rójon le 28.000 Ft fellebbezési illetéket.
Az eljárás alá vont ügyvéd írásban arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a bejelentő az illetéket már megfizette, amelynek igazolására mellékelte az ERSTE Bank tranzakciós igazolását.
A bíróság az eljárás alá vont ügyvédet ismételten hiánypótlásra hívta fel azzal az indokolással, hogy a befizetés alapjául szolgáló UKM érkeztetési szám nem egyezik meg a jelen perben 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezése UKM érkeztetési számával. A fizetési adatokból megállapítható, hogy a befizetés alapjául szolgáló UKM érkeztetési szám egy másik ügy fellebbezési UKM érkeztetési száma (amint utóbb megállapítást nyert, S.G. fellebbezésének UKM-száma), ami nem egyezik a jelen (T.G.) perben benyújtott fellebbezés UKM számával.
Az eljárás alá vont ügyvéd arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a bejelentő az illetéket megfizette, azonban a közlemény rovatban hibásan hivatkozott az UKM azonosítóra, ezért kérte, hogy az utalásban hibásan hivatkozott UKM érkeztetési szám fegyelmen kívül hagyásával a bírósághoz beérkezett illetéket fogadja be a helyes UKM érkeztetési számmal.
A bíróság 13. sorszámú végzésével a fellebbezést hivatalból elutasította a fellebbezési illeték megfizetésének hiánya miatt, amely végzés ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezést terjesztett elő. A fellebbezést az eljáró bíróság elutasította és az I. fokú bíróság végzését helybenhagyta.
A bejelentő a levelében a megbízási jogviszonyt felmondta és kérte az ügyiratok kiadását, valamint számla kiállítását a kifizetett ügyvédi munkadíjról. Az eljárás alá vont ügyvéd az iratokat postai úton megküldte a bejelentőnek, azonban számlát nem állított ki, figyelemmel arra, hogy a bejelentőtől ügyvédi munkadíjat nem vett át.
A lefolytatott bizonyítási eljárást követően a fegyelmi biztos végindítványában a pontosított tényállást, illetve a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatát az írásbeli egyezővel fenntartotta:
az eljárás alá vont ügyvéd olyan harmadik személynek továbbította - mind a bejelentő, mind másik ügyfele (S.G.) ügyében - a fellebbezést és az UKM igazolást, aki sem a bejelentővel, sem pedig az eljárás alá vont ügyvéddel jogviszonyban nem állt, ezért az e-mailekhez csatolt iratok megismerésére nem volt jogosult, továbbá az illetékes bíróság ismételt hiánypótlási felhívásának sem tett eleget, ezért ennek eredményeképpen a bejelentő fellebbezése hivatalból elutasításra került.
Ezzel a magatartásával az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 1. § (3), 9. § (1) és (2), valamint 39. § (3) bekezdését, továbbá az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (ÜESZ) 2.4. és 3.1. pontját, mellyel az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott 2 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Figyelemmel arra, hogy a kifogásolt tevékenységet az eljárás alá vont ügyvéd a részére a 2018 márciusában adott meghatalmazás és ugyanezen a napon kelt „Ügyvédi Megbízási Szerződés és Tényvázlat” alapján fejtette ki, ezért fegyelmi felelősségének elbírálása során az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.), illetőleg a 2018. május 1. napjától hatályos 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: ÜESZ) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Eljárásjogi szempontból az előzetes vizsgálati eljárásra az Üttv. 208. § (22) bekezdése alapján a 2019. január 1. napjától hatályos, a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: FESZ) rendelkezéseit kellett alkalmazni, tekintettel arra, hogy az előzetes vizsgálat 2019. január 1. napja után indult.
A FESZ 1.4. pontja kimondja, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálandó el.
A lefolytatott eljárást követően a Fegyelmi Tanács arra a megállapításra jutott, hogy ha a T., és S. ügyek UKM-azonosítóját az Sz.N. Kft. össze is keverte, végül csak az S. ügyben történt illetékfizetés, ellenkező esetben a bíróság nem ad ki hiánypótló felhívást a T. ügyben
(A bíróság az UKM-azonosítókat vizsgálja és azt, hogy azokra az illetékbefizetés az ahhoz tartozó ügyben megtörtént-e, és ebből a szempontból közömbös, hogy azt ki fizeti meg: T. ügyben S.G., S. ügyben T.G.).
Az eljárás alá vont ügyvéd abban mulasztott, hogy nem ellenőrizte, hogy a T. ügyben, annak UKM-azonosító számára hivatkozással történt-e ténylegesen befizetés, akár tévesen, S.G. ügyében, annak kapcsán. Az S. ügyben történt utalásról az eljárás alá vont ügyvédnek átadott banki számlatörténet nem igazolja, hogy az a T. ügy UKM-azonosítójára, így a T. ügyben jóváírva történt.
Az eljárás alá vont ügyvéd ellenőrzés nélkül elfogadta annak az Sz.N. Kft-nek az egyébként semmivel alá nem támasztott és nem igazolt információját az összecserélt UKM-számokról és téves utalásról, akivel semmilyen jogviszonyban nem állt.
Ebből a szempontból az ellenőrzés elmaradása - különösen két bírósági felhívást követően is - felróható, az nem bír relevanciával, hogy esetlegesen az S. ügyben kétszeresen történt az illeték befizetése.
Az eljárás alá vont ügyvédnek - különösen a második bírósági hiánypótló felhívást követően - ellenőriznie kellett volna a kialakult helyzetet, az utalások tényleges megtörténtét, azok címzettjét. Ennek nem lett volna akadálya, hiszen mind a T., mind az S. ügyben ekkor rendelkezett még meghatalmazással. Megfelelő ellenőrzés és eljárás mellett tisztázható lett volna a T. ügy fellebbezési illetékének teljesítése és ezzel elkerülhető lett volna a határidőben előterjesztett fellebbezés hivatalbóli elutasítása
Abból következően pedig, hogy az eljárás alá vont ügyvéd és az Sz.N. Kft. között semmilyen jogviszony nem állt fent, ilyet az eljárás alá vont ügyvéd igazolni nem tudott, bármilyen adat, információ kiadása az Sz.N. Kft-nek az eljárás alá vont ügyvéd részéről az ügyvédi titok sérelmének megállapítását eredményezi.
Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a bejelentő és az Sz.N. Kft. között állt-e fent -, és ha igen, milyen tartalmú - jogviszony, tekintve, hogy a bejelentő az eljárás alá vont ügyvédnek adott megbízásával létrehozott jogviszonyban nem adott felhatalmazást arra, hogy az ügyvéd az Sz.N. Kft. közreműködést igénybe vegye, részére iratot, információt küldjön meg.
A Fegyelmi Tanács erre figyelemmel nem is vizsgálta a bejelentő és a Kft. közötti jogviszonyt.
Mindezekre tekintettel a Fegyelmi Tanács azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy 1.) olyan harmadik személynek továbbította - mind a bejelentő, mind másik ügyfele (S.G.) ügyében - a fellebbezést és az UKM igazolást, aki sem a bejelentővel, sem pedig az eljárás alá vont ügyvéddel jogviszonyban nem állt, ezért az e-mailekhez csatolt iratok megismerésére nem volt jogosult, 2.) az illetékes bíróság ismételt hiánypótlási felhívásának sem tett eleget, ezért ennek eredményeképpen a bejelentő fellebbezése hivatalból elutasításra került, megszegte a fentiekben hivatkozott, az Üttv. 1. § (3), 9. § (1)-(2), valamint a 39. § (3) bekezdését, valamint az ÜESZ 2.4. és 3.1 pontjait, és ezzel az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.
A fentiekre és az ügy összes körülményeire tekintettel - az Üttv. 109. § (1) bekezdésébe foglaltak figyelembevételével: a fegyelmi vétség súlyára, valamint a fegyelmi vétséggel érintett ügy érdemére való kihatására tekintettel, az elkövetésre irányuló szándék fokának megfelelően, a feltárt összes körülmény figyelembevételével mérlegelési jogkörében - a Fegyelmi Tanács az Üttv. 108. § b) pontja szerinti pénzbírság fegyelmi büntetés kiszabását találta indokoltnak, melynek mértékét ugyancsak mérlegeléssel a rendelkező rész szerinti mértékben látta arányban állónak a megvalósított fegyelmi vétséggel.
Enyhítő körülményként értékelt a Fegyelmi Tanács a fegyelmi felelősség részbeni elismerését, az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét, valamint, hogy az eljárás alá vont ügyvéd egy kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni.
A jelenleg hatályos szabályok értelmében a kiszabható pénzbírság maximuma 1.000.000 Ft: a Fegyelmi Tanács a jelen eljárásban ennek alapulvételével szabta ki - osztva a fegyelmi biztos indítványában képviselt álláspontot - a mérlegeléssel megállapított és az alsó mértékhez igazodó pénzbírságot.
Az eljárás alá vont ügyvéd a megbízás teljesítése során nem a kellő gondossággal és körültekintéssel járt el és mulasztott akkor, amikor a fellebbezési illeték befizetése teljesítésének módjáról nem a megbízó ügyfelét tájékoztatta, ügyvédi titoknak minősülő adatokat, információkat olyan kívülálló harmadik személynek adott ki, akivel jogviszonyban nem állt, és a kiadásra felhatalmazása nem volt, továbbá a bíróság hiánypótlásának nem tett eleget, e körben ugyancsak mulasztás terheli, amikor a felhívást követően nem ellenőrizte a fellebbezési illeték teljesítésének mikéntjét, megtörténtét, ebből következően az előterjesztett fellebbezés visszautasításra került. A hivatkozott szabályok megszegése, megsértése alkalmas egyben az ügyvédi hivatásba vetett társadalmi bizalom csorbítására.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése, a FESZ 40.2. a) pontja alapján a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére kötelezte.
A Fegyelmi Tanács határozata 2019. december 1. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa - 2019. F. 206.)