A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta, majd kihirdette az alábbi az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 1 (egy) rendbeli, szándékos, folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétséget követett el, ezért
200.000 Ft, azaz kétszázezer forint pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A bejelentő panaszbeadványában az eljárás alá vont ügyvéd okiratszerkesztéssel és letétkezeléssel kapcsolatos tevékenységét kifogásolta. A vezető fegyelmi biztos előzetes vizsgálatot rendelt el. Az eljárás alá vont ügyvéd részletes észrevételt terjesztett elő, amihez csatolta az ügy iratait is. A BÜK fegyelmi biztosa határozatával az eljárás alá vont ügyvéddel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett.
Az eljárás alá vont ügyvéd már 2015. évet megelőzően tartós megbízással rendelkezett a [...] Kft-től, majd ennek jogutódaitól. Ezen faktor cégek banki követelések faktorálását végezték. Ily módon került a [...] Kft. a [...] szám alatti lakóházat terhelő terhek jogosulti pozíciójába. Az ingatlan tulajdonosai [...] és [...] voltak. A faktor cég megállapodott a tulajdonosokkal (adósokkal), hogy ingatlan értékesítésében együttműködést tanúsítanak, így mentesülhetnek a további terhek megfizetése alól. A faktor cég hirdetésére jelentkezett vevőként a bejelentő és élettársa, akiket az adásvételi szerződés lebonyolítása érdekében az eljárás alá vont ügyvédhez irányítottak.
Az eljárás alá vont ügyvéd irodájában fogadta a bejelentőt, élettársát, és adásvételi szerződés tervezetet állított össze részükre. A szerződésben 2,2 millió forint vételárat határoztak meg. Feltüntették a bejegyzett terheket. Vevők 800.000 Ft-ot készpénzben ügyvédi letétbe helyeztek az eljárás alá vont ügyvédnél, amelyből 200.000 Ft-ot foglalónak, 600.000 Ft-ot előlegnek tekintettek, és amely összeget az eljárás alá vont ügyvéd az irodájában lévő széfben helyezett el.
Az eljárás alá vont ügyvéd a letétbe vett összeggel kapcsolatban nem készített letéti szerződést és a letétet nem jelentette be a kamarai nyilvántartásba.
A fennmaradó 1,4 millió forint vételárat a vevők havi 60.000 Ft-os részletekben vállalták megfizetni.
Az eljárás alá vont ügyvéd tudatában volt annak, hogy az ingatlant érintő követelésért a faktor cég csupán 600.000 Ft-ot fizetett és miután a biztosított követelések jogosultjává vált, a terhek kiegyenlítését a meghatározott vételár, sőt már a letétbe helyezett összeg is biztosította volna.
Az adásvételi szerződés szövegét a vevők aláírták ugyan, de az eladók nem, és arra ellenjegyzés sem került.
Az eljárás alá vont ügyvéd több kísérletet tett a szerződés eladókkal történő aláírattatására, de [...]-t nem sikerült felkutatnia.
A faktor cég [...] eladó felhatalmazása alapján az ingatlant a vevők birtokába adta, tekintettel arra, hogy egyrészt a vevők oda be akartak költözni, másrészt ez a faktor cég érdekét is szolgálta azzal, hogy nem áll üresen, nem romlik tovább az állaga. A vevők az ingatlanon különböző munkálatokat végeztek és visszaállították a közüzemi szolgáltatásokat.
Miután [...] bejegyzett tulajdonos továbbra sem került elő, így az ügylet a tervezett módon nem jöhetett létre. Az eljárás alá vont ügyvéd és a faktor cég egyéb megoldás híján a végrehajtási eljárás keretében árverés útján, vagy árverési hatállyal történő vásárlással való tulajdonszerzést választották. A vevők végsősoron együttműködésük esetén így is megszerezhették volna az ingatlan tulajdonjogát. Ennek ellenére a vevők, elsősorban a bejelentő, a továbbiakban már nem működtek együtt az eljárás alá vont ügyvéddel, hanem bejelentették az ügylettől való elállást és a letétbe helyezett összeg visszafizetésére szóló igényt. Amikor a letét visszafizetésére szóló igény mindkét letevőtől szabályosan rendelkezésre állt, az eljárás alá vont ügyvéd azt kifizette részükre.
Tekintettel a vevők elállására, a bejelentő sokszor ellentmondó nyilatkozataira, az eljárás alá vont ügyvéd a faktor cég képviseletében felszólította őket arra, hogy adják át az ingatlant.
Az eljárás alá vont ügyvéd az elvállalt adásvételi ügylet lebonyolítására, az adásvételi szerződésben írt felektől - jelen ügy szempontjában elsősorban a vevőktől - kapott ügyvédi megbízását nem foglalta írásba, a faktorálás, halasztott vétel, végrehajtás elemet is tartalmazó összetett ügy menetéről, lehetséges megoldásairól, a várható kockázatairól nem megfelelően tájékoztatta a vevőket.
A Fegyelmi Tanács a bejelentő és az eljárás alá vont ügyvéd által csatolt iratok, az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozatai alapján állapította meg a fenti tényállást.
A fegyelmi biztos a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban írtakhoz képest módosított végindítványában a tájékoztatási kötelezettség és a letétkezelési szabályok megszegése miatt egy rendbeli szándékos, folytatólagos fegyelmi vétség megállapítására tett indítványt. Enyhítő körülményként értékelte a felelősség elismerését, azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megbánást tanúsított és azt, hogy a letétet visszafizette. Pénzbírság fegyelmi büntetés kiszabását indítványozta.
Az eljárás alá vont ügyvéd a terhére rótt letéti szabályok megszegésével kapcsolatos fegyelmi felelősségét elismerte, a tájékoztatási kötelezettség elmulasztását nem, hivatkozott részletes tájékoztató levélre.
A fegyelmi biztos indítványa megalapozott.
A jelen ügy elbírálásának alapjául szolgáló magatartás az adásvételi szerződés-tervezet elkészítésével és az ekkor átvett letéti ügylettel kezdődött és a vevők 2019. áprilisában történt elállásával, a letét kiadásával zárult.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvénynek (Üttv.) a fegyelmi felelősség elbírálásának alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezései 2018. január 1. napján léptek hatályba.
A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 2018. december 22-én lépett hatályba.
A FESZ 1.4. pontja kimondja, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálandó el.
A FESZ 42.2. pontja alapján e szabályzat rendelkezéseit a 2019. január 1-jét követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.
A jelen ügyben kifogásolt ügyvédi magatartásra 2018. január 1. napját megelőzően került sor, így az anyagi jogi normák tekintetében az 1998. évi XI. törvény (Üt.) és a korábban hatályban volt, az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló többször módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (régi Etikai Szabályzat r.ÜESZ), továbbá a 1/2014. (XI. 3.) MÜK Szabályzat a letét- és pénzkezelés, valamint a letétnyilvántartás szabályairól (régi Letét szabályzat (r.LSZ.) rendelkezéseit, míg 2019. január 1-jét követően az eljárás lefolytatására az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az eljárás alá vont ügyvéd elsődleges megbízója nyilvánvalóan a hitelezői jogosultságokkal bíró faktorcég volt. Az ő érdekében bonyolította volna le az adásvételi ügyletet a bejelentő, annak élettársa és az eladók között. Azzal, hogy az adásvételi ügylet felei részére okiratszerkesztést, letétkezelést, ezekhez kapcsolódó egyéb ügyintézést vállalt, az eladó és a vevők is ügyfeleivé, tehát megbízóivá váltak.
Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a felekkel létrejött megbízása pontos tartalmát nem tisztázta és azt nem foglalta írásba, megszegte az Üt. 23. §-ában írtakat.
Az eljárás alá vont ügyvéd nem tudta bizonyítani, hogy a feleket megfelelő módon és terjedelemben a szándékolt ügylet menetéről, összetettségéről, lehetséges kockázatairól ([...] eladó fellelhetőségének hiányából adódó következmények, a vevők tulajdonszerzésének feltételei, azok hiánya, az idő előtti birtokbaadás kockázata, a különböző kockázatok miatti meghiúsulás következményei) tájékoztatta volna. Ezzel a magatartásával, megsértette a r.ÜESZ 7/5., 12/2., 12.4. pontjában írtakat. Az a körülmény, hogy később írásban tájékoztatta a vevőket a végrehajtási eljárás lehetséges további menetéről, nem mentesíti az ügyvédet azon kötelezettsége alól, hogy az ügyvállaláskor megadja a megbízó megalapozott döntéséhez szükséges teljeskörű tájékoztatást.
Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy az átvett ügyvédi letétről nem készített letéti megállapodást, nem szabályozta és rögzítette az Üt.-ben, valamint a MÜK szabályzatban előírt letéti feltételeket, körülményeket, továbbá elmulasztotta a letét BÜK elektronikus letétnyilvántartásba való bejelentést, megsértette az Üt. 30. § (2) bekezdésében, 30/A. § (4) bekezdésében és a r.LSZ 9. § és 11. §-ban írtakat.
Tény, hogy a letétre vonatkozó bizonyos kitételek szerepeltek a biztosított ajánlatnak is tekinthető adásvételi szerződés tervezetében, de azt egyrészt nem írta alá mindenki, másrészt pénzletét esetében semmilyen körülmények között nem lehet eltérni a vonatkozó rendelkezések kógenciájától.
A felsorolt magatartásokkal összességében nem járt el a r.ÜESZ 3/2. pontjában írtak szerint, hiszen a rá vonatkozó fenti szabályokat nyilvánvalóan ismernie kellett.
Az Üt. 37. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi.
Az elbíráláskor hatályos Üttv. 107. § a) értelmében fegyelmi vétséget követ el az ügyvéd, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megszegte a fent írt rá vonatkozó szabályokat. A leírt szabályszegések egy bejelentő ügyében, egy megbízás alkalmával valósultak meg, ezért egyrendbeli, folytatólagos cselekménynek, és a szabályozók kötelező ismerete okán, szándékos fegyelmi vétségnek minősül.
A Fegyelmi Tanács a büntetést az ügy összes körülményére tekintettel az Üttv. 108. § b) pontja, a 109. § (1) bekezdése, annak összegét pedig az elkövetéskor hatályban volt Üt. 39. § (1) bekezdés kedvezőbb rendelkezése alapján, mérlegeléssel állapította meg.
A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte a többszörös szabályszegést és különös nyomatékkal a cselekmények tárgyi súlyát. Az okiratszerkesztéssel és a letéttel kapcsolatos szabályszegések a legsúlyosabb fegyelmi vétségnek minősülnek. Aki nem tartja be ezen alapvető ügyvédi tevékenységre vonatkozó rendelkezéseket, az össz-ügyvédi érdeket is sért, mert a hivatásrendünkbe vetett általános bizalmat veszélyezteti.
A Fegyelmi Tanács nyomatékos enyhítő körülményként értékelte a vétkességre is kiterjedő elismerést, megbánást és azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd érzékelhető módon levonta az ügy tanulságait. További enyhítő körülményként kellett értékelni az időmúlást és az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet - felelősségének megállapítására tekintettel - az Üttv. 142. § (2) bekezdése, valamint a FESZ 40.1. a) és 40.2. a) pontja alapján kötelezte fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács határozata 2019. november 7. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019. F. 218.)