A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa dr. [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2021. év október hó 18. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért írásbeli megrovás fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 80.000 Ft (Nyolcvanezer forint) I. fokú eljárási átalányköltséget, továbbá 50.000 Ft (Ötvenezer forint) II. fokú eljárási költséget (összesen 130.000 Ft) 30 napon belül fizessen meg.
A bejelentés, előzetes vizsgálat, alapeljárás:
A bejelentő 2019.05.16. napján fordult beadvánnyal a Budapesti Ügyvédi Kamarához, amelyben az eljárás alá vont ügyvédi tevékenységgel összefüggő magatartását kifogásolta. A bejelentő a beadványában egyebek mellett felvetette azt is, hogy jogszerű-e, hogy a perben az eljárás alá vont látja el a képviseletét E. H.-nak.
A vezető fegyelmi biztos 2019.05.20. napján kelt döntésével úgy határozott, hogy az előzetes vizsgálati eljárást nem rendeli el, mivel a rendelkezésre álló iratokból az volt megállapítható, hogy a bejelentésben érintett szerződés 1997-es keletkezésű, a fegyelmi felelősségre vonhatóság megszűnt.
A Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke 2019.05.21-én a vezető fegyelmi biztos döntését tudomásul vette, továbbá a fentiekkel összefüggésben a bejelentőt tájékoztatta.
A bejelentő 2019.06.11. napján a tájékoztatással szemben kifogással élt, és a bejelentésében foglaltakat kiegészítette.
A Magyar Ügyvédi Kamara országos vezető fegyelmi főbiztosa az átiratában - arra tekintettel, hogy a bejelentésben és a kifogásban foglaltak szerint perújítás van folyamatban, továbbá, hogy az eljárás alá vont ügyvéd, aki az okiratot szerkesztette, az alapperben a másik fél jogi képviseletét ellátta - 2019.06.21-én a vezető fegyelmi biztost az előzetes vizsgálat elrendelésére utasította.
A vezető fegyelmi biztos az országos vezető fegyelmi főbiztos utasítása alapján 2019.07.08. napján az előzetes vizsgálatot elrendelte, erről az eljárás alá vont ügyvédet tájékoztatta.
Az eljárás alá vont ügyvéd 2019.07.29-én terjesztette elő észrevételeit, melyhez mellékleteket is csatolt, és amelyben fegyelmi felelősségét vitatta, emellett elévülésre is hivatkozott.
A fegyelmi biztos 2019.09.23. napján kelt határozatával az előzetes vizsgálati eljárás eredményeként fegyelmi eljárást kezdeményezett. Határozatában rögzítette, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az adott perújítási eljárásban és a viszontkereset iránti, 2016. évi perben az Üt. 25. § (2) bekezdésébe és a régi ÜESZ 5.14. pontjába ütközően, míg az adott felülvizsgálati eljárásban az Üttv. 20. § (4) bekezdésébe ütközően összeférhetetlenül látott el a jogi képviseletet, melyre tekintettel a fegyelmi biztos az Üttv. 123. § (1) bekezdés b) pontja szerint fegyelmi eljárás kezdeményezéséről határozott.
A Fegyelmi Tanács 2019.11.14. napján 2019.F.242/4. számon tárgyalás tartása nélkül hozott határozatával megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért 200.000 Ft pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.
Eljárás alá vont ügyvéd 2019.12.12. napján benyújtott beadványában tárgyalás tartását kérte, melyre tekintettel a Fegyelmi Tanács 2020.03.02. napján tárgyalást tartott, amelyen a tárgyaláson kívüli határozatával egyező tartalommal döntött.
Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése folytán eljárt Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottsága Másodfokú Fegyelmi Tanácsa az elsőfokú tanács határozatát hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú fegyelmi tanácsot új eljárás lefolytatására utasította.
Ezt követően folytatta le az elsőfokú tanács az eljárást, a másodfokú tanács utasításainak megfelelően.
Tényállás:
A bejelentő az 1997.03.07. napján kelt, az eljárás alá vont ügyvéd által szerkesztett ajándékozási szerződéssel H. I.-né megajándékozottnak ajándékozta a Budapest, [cím] alatti ingatlant. Az ajándékozási szerződést a bejelentő és a megajándékozott megbízása alapján az eljárás alá vont ügyvéd szerkesztette. A szerződés szerint a bejelentő tulajdonjogának bejegyzése iránti kérelem az ajándékozás időpontjában folyamatban volt, azt az ajándékozó adásvételi szerződéssel szerezte.
A szerződés rögzítette, hogy a felek cselekvőképes magyar állampolgárok, akiknek ingatlan elidegenítési és szerzési képessége korlátozva nincs.
Az ingatlanügyi hatóság az ajándékozó bejelentő tulajdonjogát az 1998.11.07. napján kelt határozattal, a megajándékozott H. I.-né tulajdonjogát pedig az 1999.01.29. napján kelt határozattal bejegyezte.
A bejelentő az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítása és ajándék visszakövetelése iránt pert indított, amely perben a megajándékozott viszonkeresettel kérte az ingatlan birtokbaadását és használati díj fizetését. A Bíróság - az Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság ítéletével helybehagyott - jogerős részítéletével az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítása, valamint az ajándék visszakövetelése tekintetében a keresetet elutasította, a jogerős ítéletet a Kúria határozatával hatályában fenntartotta.
Az Ítélőtábla jogerős ítéletével szemben a bejelentő 2015.04.27-én perújítást kezdeményezett, a kérelmét azonban a Törvényszék a végzésével elutasította, a bejelentő fellebbezése folytán eljárt Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését az illetékfizetésre kötelezést érintetően változtatta meg, egyebekben azt helybenhagyta.
A perújítást elutasító jogerős végzés ellen a bejelentő felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyet a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság hivatalból elutasított.
A perújítási eljárásban és a felülvizsgálati eljárásban H. I.-né alperes jogi képviseletét az eljárás alá vont ügyvéd látta el.
A fegyelmi biztos végindítványa:
A fegyelmi biztos végindítványában - fenntartva a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban foglaltakat - kiemelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az eljárás során tényszerűen nem vitatta azt, hogy a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban ismertetett eljárásokban részt vett, védekezése pusztán arra irányult, hogy az eljárásokban nem saját jogon, hanem helyettesként járt el. Ezzel szemben rendelkezésre állnak közokiratok - bírósági jegyzőkönyvek és bírósági határozatok -, amelyek egyértelműen azt támasztják alá, hogy az eljárás alá vont ügyvéd saját jogon a hivatkozott eljárásokban részt vett, így ez a védekezése nem foghat helyt.
A fegyelmi biztos álláspontja szerint az nem bír relevanciával, hogy önálló jogon vagy helyettesként járt el az eljárás alá vont ügyvéd az eljárásokban, korábbi megbízójával szemben az ügyvéd megbízást akkor vállalhat el, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés.
A fegyelmi biztos álláspontja szerint a képviselet ellátásával az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi vétséget megvalósította.
A fegyelmi biztos nem tartotta fenn a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában foglalt azon vétség megvalósítását, amely szerint az eljárás alá vont ügyvéd az ingatlan birtokba bocsátásával kapcsolatos eljárásokban is megsértette a szabályzatokban foglalt kötelezettségét, mivel az az ügy nem állt kapcsolatban semmilyen formában az eljárás alá vont ügyvéd által szerkesztett adásvételi szerződéssel, az dologi jogi igénynek tekintendő.
A fegyelmi biztos a kifejtettekre tekintettel 1 rb. szándékos fegyelmi vétségben kérte megállapítani az eljárás alá vont ügyvéd felelősségét, s büntetésként írásbeli megrovást tartott indokoltnak.
Az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozata:
Az eljárás alá vont ügyvéd fenntartotta azon álláspontját, hogy ő csak helyettesként járt el abban az ügyben, amelyben a fegyelmi biztos elállt a felelősségre vonástól, az „alapügyben” nem vett részt, ott a bíróság tanúként hallgatta csupán meg. Kérte a fegyelmi eljárás megszüntetését, mivel nem követett el fegyelmi vétséget.
A fegyelmi tanács döntése:
A Fegyelmi Tanács utal arra, hogy az Üt. 25. § (2) bekezdése azt rögzítette, miszerint a korábbi megbízójával szemben az ügyvéd megbízást akkor vállalhat el, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, korábbi munkáltatójával szemben pedig akkor, ha a munkaviszony (szolgálati, alkalmazotti jogviszony) legalább 3 éve megszűnt, és munkavállalóként az ügy intézésében nem vett részt.
Emellett a régi ÜESZ 5.14. pontja úgy rendelkezett, hogy ha az ügyvéd felek megbízásából szerződéskötésében működik közre, és azok részére együttesen fejt ki okirat-szerkesztési tevékenységet, akkor az ilyen szerződésből keletkező jogvitákban egyik fél képviseletét sem láthatja el, kivéve, ha az ellenérdekű felet a szerződéskötésnél másik ügyvéd képviselte.
Az Üttv. 20. § (4) bekezdése rögzíti, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem folytathat olyan ügyvédi tevékenységet, amely összeütközésbe kerülne korábbi ügyfelével szemben vállalt kötelezettségével, kivéve, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, vagy ha a korábbi ügyfél ehhez - a tájékoztatását követően - hozzájárult.
A fentiek alapján látható tehát, hogy az Üt. 25. § (2) bekezdése magát a korábbi ügyféllel szemben vállalt kötelezettséggel összeütköző, és ezért összeférhetetlen megbízás elvállalását - tehát már magát az adott ügyvállalást is - tilalmazta, mindezt egészítette ki a régi ÜESZ 5.14. pontjának rendelkezése, amely alapján értelemszerűen az adott megbízás keretében ellátott jogi képviselet is összeférhetetlen volt, ugyancsak fegyelmi vétség elkövetési magatartását képezte az Üt. 37. § alapján.
Az Üttv. 20. § (4) bekezdése pedig úgyszintén a korábbi ügyféllel szemben vállalt kötelezettséggel összeütköző, és ezért összeférhetetlen ügyvállalásról rendelkezik azzal, hogy az ennek keretében végzett ügyvédi tevékenység - vagyis az Üttv. 2. § (1) bekezdés a)-g) pontja szerinti bármely tevékenység - folytatását határozza meg az adott fegyelmi vétség elkövetési magatartásaként.
Az Üttv. 107. § a) pontja értelmében: Fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.
Mindezekre tekintettel a Fegyelmi Tanács a jelen határozatával azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd - megvalósítva az Üttv. 107. § a) pontjában foglaltakat - megszegte az Üttv. 1. § (3) bekezdését, valamint az Üttv. 20. § (4) bekezdésében írtakat, és tekintettel arra, hogy mindezen szabályszegéseket az eljárás alá vont ügyvéd tudata is átfogta, és az eljárás alá vont 1 ügy, 1 polgári per keretében valósította meg az adott szabályszegéseket, ezzel 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A Fegyelmi Tanács eljárás alá vont ügyvédnek azzal a védekezésével kapcsolatban, mely szerint az adott perújítási eljárás tárgya nem függött össze az ajándékozási szerződéssel, a Fegyelmi Tanács kifejezetten rögzíti, hogy az ajándékozási szerződés érvénytelensége és az ajándék visszakövetelése iránti per tárgyát képező jogvita értelemszerűen az ajándékozási szerződésből ered, annak a tárgya kifejezetten az adott szerződés érvényessége, vagy érvénytelensége, valamint ebből adódóan az ajándék visszakövetelésével kapcsolatos igény megalapozottsága. Következésképpen a szerződés és a bírósági eljárások között nyilvánvaló az összefüggés.
A Fegyelmi Tanács rögzíti azt (amelyet egyébként a másodfokon eljárt fegyelmi tanács is kiemelt), hogy a korábbi ügyfelével szembeni eljárásnak nincs időbeli korlátja, kizárólag az, hogy a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés. A jelen ügyben az összefüggés egyértelmű, tekintettel arra, hogy a peres eljárások ajándék visszakövetelése miatt folytak, márpedig azt a szerződést az eljárás alá vont ügyvéd készítette.
Nincs jelentősége annak, hogy az eljárás alá vont ügyvéd saját jogon vagy helyettesként járt el, hiszen helyettesként is képviselte az egyik szerződő felet.
A tanúként meghallgatott dr. P. Á. az eljárás alá vont ügyvéddel egyezően adta elő azt, hogy a bejelentő ellenfele a meghatalmazást neki adta, azonban a rendelkezésre álló közokiratok ennek ellentmondtak, s az eljárás alá vont ügyvéd ezen okiratokkal szemben eredményre vezető bizonyítást nem tudott felajánlani, így a fegyelmi tanács védekezését elfogadni nem tudta.
Végül az eljárás alá vont ügyvéd jogi védekezése keretében az Üttv. 112. § (1) bekezdés a) pontjára alapított elévülési kifogásával kapcsolatban ugyancsak megjegyzi a Fegyelmi Tanács, hogy egyrészt a tárgyi fegyelmi vétség szempontjából az elévülés kezdő napja meghatározásánál az Üttv. 112. § (1) bekezdés c) pontja az irányadó, másrészt az adott fegyelmi vétség olyannyira nem évült el, olyannyira nem telt el a 3 éves időtartam, hogy mindazok eljárás alá vont általi kifejtése még az Üttv. adott rendelkezései hatályba lépésének időpontjában, 2018.01.01. napján is folyamatban volt az előzőekben kifejtettek szerint. A Törvényszék 2016. november 17-én rögzített tárgyalási jegyzőkönyve szerint az eljárás alá vont ügyvéd helyetteseként jelent meg dr. P. Á. Ezen a tárgyaláson a bejelentő ismételt kifogással élt az eljárás alá vont ügyvéd képviseleti joga miatt, ennek ellenére dr. P. Á. egy szóval sem említette, hogy tévedés lenne, s ő lenne a jogi képviselő.
Ez azért bír jelentőséggel, mert megállapítható egyrészt az, hogy a bíróságok szerint is az eljárás alá vont ügyvéd látta el a képviseletet, másrészt a bejelentő 3 éven belül (2019. május 16.) tette meg a bejelentését, tehát az eljárás alá vont ügyvéd cselekménye nem évült el.
A büntetési nem meghatározásánál a Fegyelmi Tanács értékelte az elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyát, enyhítő körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd részbeni ténybeli beismerő nyilatkozatát, megrendült egészségi állapotát, valamint az időmúlást.
Nyomatékos enyhítő körülményként értékelte azt is a fegyelmi tanács, hogy a bejelentő által felhozott érvelés ellenére az eljárás alá vont ügyvédnek semmilyen szerepe nem volt abban, hogy a bejelentő valamennyi perét elveszítette, így a bejelentőt az eljárás alá vont ügyvéd tevékenységével kapcsolatban semmilyen hátrány nem érte - annak ellenére, hogy az ajándékozási szerződést az eljárás alá vont ügyvéd készítette.
A fentiekre és az ügy összes körülményeire tekintettel a Fegyelmi Tanács az Üttv. 108. § a) pontja szerinti írásbeli megrovás büntetés kiszabását találta indokoltnak.
A fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalány költségének (80.000 Ft) és a másodfokú eljárás költségeinek (50.000 Ft) megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács felhívja az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét arra, hogy az Üttv. 22. § (1) bekezdés g) pontja szerint nem folytathat ügyvédi tevékenységet az, akinek ügyvédi kamarával szemben legalább a kamarai szabályzatban meghatározott mértékű lejárt tagdíjtartozása vagy végrehajtható kamarai határozaton alapuló más tartozása van, és azt az ügyvédi kamara írásbeli felhívásra sem egyenlítette ki, míg az Üttv. 149. § (1) bekezdés b) pontja alapján a területi kamarai tagságot a kamara megszünteti, ha a kamarai tag az ügyvédi kamarai tagdíjfizetési vagy végrehajtható fegyelmi határozatból fakadó fizetési kötelezettségét felszólítás ellenére nem teljesítette.
A Fegyelmi Tanács határozata a Magyar Ügyvédi Kamara Másodfokú Fegyelmi Tanácsának határozata alapján 2021. november 18-án jogerős és 2022. május 31. napján végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019. F. 242.)