A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban tárgyalás tartása nélkül meghozta az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 2 rb szándékosan megvalósított fegyelmi vétséget követett el, ezért
400.000 Ft pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 30.000 (harmincezer) Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A bejelentés:
Jelen eljárásban a bejelentő a jogi képviselet nem megfelelő ellátását kifogásolta.
A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot elrendelte, és erről tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet. Egyúttal felhívta az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét, hogy a vizsgálat lefolytatásához szükséges iratokat 8 napon belül köteles, az ügyre vonatkozó észrevételeit pedig jogosult a Kamarának megküldeni.
Az eljárás alá vont ügyvéd a nyári szabadságra tekintettel a határidő meghosszabbítását kérte, majd kérelmét megismételte a csatolandó mellékletek nagy számára tekintettel.
A fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot további 3 hónappal meghosszabbította.
Az eljárás alá vont ügyvéd igazoló jelentést, illetve az üggyel összefüggő iratait nem terjesztette elő.
A fegyelmi biztos határozatában kizárólag a jogerős követelés végrehajtása iránti eljárás vonatkozásában, valamint az iratcsatolási kötelezettség megszegése okán kezdeményezte a fegyelmi eljárást, az volt az álláspontja, hogy a bejelentésben hivatkozott tartási szerződés érvénytelensége körében az eljárás alá vont ügyvéd felelőssége elévülés okán már nem vizsgálható.
E megállapítás során hivatkozott arra, hogy a tartási szerződés keltének (1999. év) időpontjában hatályos 1998. évi XI. törvény az ügyvédekről (Üt.) 41. § (1) bekezdése szerint nem indítható fegyelmi eljárás, ha azt a kamara elnöke a fegyelmi vétségnek a tudomására jutásától számított 6 hónap alatt nem kezdeményezte, vagy a cselekmény befejezése óta 3 év eltelt, és ugyanezt a rendelkezést tartalmazza az elbíráláskor hatályos 2017. évi LXXVIII. törvény az ügyvédi tevékenységről (Üttv.) 112. § (2) bekezdése is, mely rögzíti, hogy nem indítható fegyelmi eljárás, ha az elévülés kezdő napjától számított három év eltelt. Az elévülés kezdő napja a törvényhely c) pontjából következően a tartási szerződés megkötésének a napja.
Erre tekintettel annak megállapítására tett indítványt, hogy az Üttv. 1. § (3) bekezdésének, a 6/2018. (III. 26.) Magyar Ügyvédi Kamara Etikai szabályzata (ÜESZ) 2.1. pontja első fordulatának és 2.2. pontjának, valamint az ÜESZ 12.3. pontjának megszegésével az eljárás alá vont ügyvéd 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A Fegyelmi Tanács elnöke az ügy tárgyaláson kívüli elbírálását kezdeményezte, mellyel a fegyelmi biztos egyetértett azzal, hogy pénzbírság büntetés kiszabását indítványozta.
Az eljárás alá vont ügyvéd a részére megküldött tájékoztatással összefüggésben nyilatkozatot továbbra sem tett, iratot sem csatolt.
A tényállás:
A bejelentő és K.A. örökhagyó 1999. évben tartási szerződés elnevezésű szerződést kötött, amelyben az örökhagyó a bejelentőt nevezte meg általános örököseként. A tartási szerződést az eljárás alá vont ügyvéd szerkesztette.
Az örökhagyó 2004. évi halálát követően indult hagyatéki eljárásban az örökhagyó törvényes örökösei, F.S. és K.A.I.K. a bejelentőnek a tartási szerződésre alapított öröklési igényét nem ismerték el. A közjegyző a hagyatékot a törvényes örökösöknek adta át ideiglenes hatállyal.
A bejelentő peres eljárást indított a törvényes örökösök ellen, elsődlegesen annak megállapítását kérve, hogy az 1999. évi szerződés alapján ő az örökhagyó örököse. Másodlagosan hagyatéki hitelezői igényt terjesztett elő a temetési költségre, valamint az általa nyújtott szolgáltatások ellenértékére. Az elsőfokú bíróság részítéletével a végintézkedésen alapuló öröklési és tulajdoni igényre vonatkozó elsődleges keresetet - a tartási szerződés érvénytelensége miatt - elutasította, s arra kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 257.053 Ft temetési költséget és annak késedelmi kamatát, továbbá 15.430 Ft perköltséget a bejelentőnek. A részítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A részítélet meghozatalát követően az elsőfokú bíróság - megismételt eljárásában - ítéletével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a bejelentőnek 1.782.250 Ft-ot és annak kamatát, valamint 138.263 Ft perköltséget. Az ítélőtábla ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A peres eljárásban a bejelentő jogi képviseletét az eljárás alá vont ügyvéd látta el.
Miután az alperesek a jogerős ítéleten alapuló fizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, az eljárás alá vont ügyvéd levelében felszólította D.K.K-t a teljesítésre. A felhívás nem vezetett eredményre, így 2018. október hónapban a bejelentő és az eljárás alá vont ügyvéd megbeszélték, hogy végrehajtási eljárás keretében hajtják be a követelést. Az eljárás alá vont ügyvéd azonban az eljárási kötelezettségének nem tett eleget, a végrehajtást nem kezdeményezte, a tevékenységéről, illetve az intézkedés elmaradásának okáról a bejelentőt nem tájékoztatta, a bejelentő számára elérhetetlenné vált, az iratokat a bejelentő részére nem adta vissza.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos indítványa az alábbiak szerint megalapozott.
A jelen ügyben irányadó, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 107. § a) pontja értelmében: Fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha
a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az Üttv. 127. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a Fegyelmi Tanács egyszerű megítélésű ügyben a határozatát tárgyalás tartása nélkül hozza meg. A FESZ 22.1. pontja értelmében a fegyelmi ügy tárgyalás tartása nélküli elbírálása indokolt, ha a fegyelmi vétség egyértelmű, a rendelkezésre álló adatokból további bizonyítás felvétele nélkül megállapítható a fegyelmi felelősség.
Jelen esetben, figyelemmel arra is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentésben foglaltakkal összefüggésben nyilatkozatot nem tett, a tárgyaláson kívüli elbírálás valamennyi feltétele fennállt.
Az általános háttérjogforrásként irányadó 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.) 6:272. §-a értelmében a megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, a megbízó a megbízási díj megfizetésére köteles. A Ptk. 6:275. § (1) bekezdése révén a megbízott köteles a megbízót tevékenységéről és a feladat ellátásáról kívánságára, szükség esetén e nélkül is tájékoztatni.
Az 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 70. § (2) értelmében a per vitelére szóló meghatalmazás kiterjed a perrel kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre, ideértve a 147. § alá eső viszontkereset indítását, továbbá a biztosítási intézkedéseket és a végrehajtási eljárást, valamint annak során indított kereseteket, végül az említett eljárások bármelyikében a peres pénznek vagy dolognak és az eljárási költségeknek az átvételét is.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.
A 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól (ÜESZ) 2.1. pontjának első fordulata kimondja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles igénybe venni minden törvényes eszközt ügyfele jogai és jogos érdekei érvényesítéséhez. A 2.2. pont szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója a rábízott ügyet a tényállást ismerve, jogilag felkészülten, elsősorban az ügyfél tényelőadásainak szem előtt tartásával látja el.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható volt, hogy eljárás alá vont ügyvéd perbeli jogi képviseleti megbízása kiterjedt a jogerősen megítélt követelés végrehajtására is. Az eljárás alá vont ügyvéd az egyetemleges marasztalás ellenére mindössze egy felszólító levelet küldött az egyik alperesnek, majd annak eredménytelensége, illetve a bejelentő kifejezett igénye ellenére sem járt el a végrehajtás iránt. A végrehajtási eljárás mellőzéséről, illetve az esetleges intézkedéséről a bejelentőt - a dokumentumok átadásával vagy egyéb módon - nem tájékoztatta, a megbízás ellátásával felhagyott. A megbízó számára elérhetetlenné vált, az iratok visszaszolgáltatására irányuló bejelentői kérelmet nem teljesítette.
A Fegyelmi Tanács minderre tekintettel azt állapította meg, hogy a jogerős követelés végrehajtása iránti eljárás és tájékoztatás elmulasztásával az eljárás alá vont ügyvéd 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Az ÜESZ 12.3. pontja szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója - függetlenül attól, hogy tesz-e nyilatkozatot - az ügyvédi kamara és szervei részére az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi ügyben felhívásra az üggyel összefüggő iratokat - kamarai jogtanácsos, illetve jogi előadó esetében azon iratokat, amelyek felett rendelkezni jogosult - köteles becsatolni.
Az eljárás alá vont ügyvéd a rendelkezésére álló okiratokat felhívás ellenére nem csatolta, mely magatartásával további 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A büntetés kiszabása körében enyhítő körülményt a Fegyelmi Tanács nem észlelt.
Súlyosító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az általa szerkesztett és a célzott joghatás kiváltására alkalmatlan tartási szerződés ismeretében a tőle elvárható együttműködés szabályait súlyosan megszegve követte el a terhére rótt mulasztásokat, nem segítette, illetve az iratok visszatartásával nehezítette ügyfelét abban, hogy a tartási szerződés érvénytelensége után legalább a fennmaradt kötelmi igényének mielőbb érvényt szerezzen. Ez az eljárás az ügyvédi hivatás tekintélyét és az ügyvédségbe vetett bizalmat súlyosan veszélyezteti.
A fenti körülmények együttes mérlegelésével a Fegyelmi Tanács úgy ítélte meg, hogy az Üttv. 108. § b) pontja szerinti kiszabható pénzbírság középmértékéhez közelítő összegű pénzbírság az ügy összes ismert körülményeire tekintettel a cselekmény tárgyi súlyához igazodó olyan büntetés, amely a speciális prevenciót szolgálhatja.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése, a FESZ 40.2. b) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács határozata elleni jogorvoslatot az Üttv. 127. § (3) bekezdése teszi lehetővé.
A Fegyelmi Tanács felhívja az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét arra, hogy az Üttv. 22. § (1) bekezdés g) pontja értelmében nem folytathat ügyvédi tevékenységet az, akinek ügyvédi kamarával szemben legalább a kamarai szabályzatban meghatározott mértékű lejárt tagdíjtartozása vagy végrehajtható kamarai határozaton alapuló más tartozása van, és azt az ügyvédi kamara írásbeli felhívásra sem egyenlítette ki, továbbá, hogy az Üttv. 149. § (1) bekezdés b) pontja alapján a területi kamarai tagságot a kamara megszünteti, ha a kamarai tag az ügyvédi kamarai tagdíjfizetési vagy végrehajtható fegyelmi határozatból fakadó fizetési kötelezettségét felszólítás ellenére nem teljesítette.
A Fegyelmi Tanács határozat 2020. március 22. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019. F. 299.)