A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa a ......... ügyvéd által képviselt ..... ügyvéd fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2019. november 4. napján 2019.F.144/13. sz. alatt hozott határozata ellen eljárás alá vont ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán 2020. október 29. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta:
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2019.F.144/13. sz. határozatát helybenhagyja.
Kötelezi eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz ötvenezer forint másodfokú átalányköltséget. A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Budapesti Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen - az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint - előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
I. A fegyelmi eljárás alapja és eljárási keretei
1. Eljárás alá vont ügyvéd ellen FK panaszos terjesztett elő fegyelmi eljárás elrendelésére irányuló bejelentést a Budapesti Ügyvédi Kamarához 2019. február 04-én érkezett beadványában. A bejelentésben a panaszos - SzJ majdani örökhagyó leendő örököseként eljárva - azt kifogásolta, hogy az eljáró ügyvéd SzJtől nagy összegű készpénzt csalt ki azzal, hogy azt befekteti, s majd ebből SzJnek is jelentős haszna származik. Végül azonban éveken át tartó hitegetés után SzJ nem hogy hasznot nem realizált, de még a törzstőkét sem kapta vissza.
2. A Budapesti Ügyvédi Kamara, a 2019. február 11-én elrendelt előzetes vizsgálat eredményét követően - 2019.V.80/6 szám alatt - 2019. április 8-án fegyelmi eljárást kezdeményezett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben. Ennek alapja részint a FK által tett (1. pont alatti) bejelentés volt, részint pedig az, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az előzetes vizsgálat során az iratok átadását ügyvédi titoktartásra hivatkozással megtagadta. A vezető fegyelmi biztos a fegyelmi eljárás alapját az 1. pontban foglalt cselekmény tekintetében az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 5-6. §-aiban, valamint a 37. §-ában, a további fegyelmi vétség tekintetében pedig az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 107. §-ában, illetve a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: FESZ) 14.2. c) pontjában jelölte meg.
3. Az eljárás alá vont ügyvéd az elsőfokú eljárásban mind személyesen, mind képviselője útján érdemben részt vett. Felelősségét nem ismerte el és mindkét fegyelmi vétség körében érdemi védekezést terjesztett elő.
4. A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa az eljárást 2019.F.144 szám alatt folytatta le és 2019. november 4-én hozott 13. alszámú határozatával zárta le. Döntésében eljárás alá vont ügyvédet 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétség miatt - három évi időtartamra szóló - kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta, melynek végrehajtását két évre felfüggesztette.
5. A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd terjesztett elő fellebbezést, melyben a határozat megváltoztatását, elsősorban felmentését, másodsorban a fegyelmi büntetés enyhítését kérte. A MÜK országos fegyelmi főbiztosa az elsőfokú döntés helybenhagyását indítványozta.
II. Az elsőfokú fegyelmi tanács által megállapított tényállás és minősítés
6. A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa a 2019.F.144/13. számú határozatában megállapította, hogy eljárás alá vont ügyvédnek SzJ hosszú időn keresztül az ügyfele volt és kapcsolatuk a peres ügyek lezárását követően sem szűnt meg. Az idős (az elsőfokú döntés idején 93 éves) SzJ, mivel a bankokban nem bízott, két részletben, összesen 17.000 000 Ft-ot adott át az eljárás alá vont ügyvédnek befektetés céljából. Az ügylettel kapcsolatban a felek között számos - eltérő tartalmú - megállapodás is készült.
6.1. A 2008. március 7-én kelt „Megállapodás” megnevezésű okirat tartalma szerint - az eljárás alá vont ügyvéd által letétként kezelt - 2 000 000 Ft-ot SzJnek, illetve halála esetén FKnak kell kiadni, míg a kamatok az eljáró ügyvédet illetik. 2010. december 1-jén a felek között készült egy - „Igazolás” megnevezésű irat is, melyben az eljáró ügyvéd elismerte, hogy SzJtől 15. 000 000 Ft-ot átvett. Ezen irat tartalma szerint az ügyletről pénzkezelési megállapodás és tényvázlat is készült, amely az ügyvédi irodában kerül elhelyezésre, s amelyet - életében - SzJ, halálát követően pedig örökösi jogosultak átvenni. Az okiratot eljárás alá vont ügyvédi minőségében aláírásával és ügyvédi bélyegzővel is ellátta.
6.2. A felek közötti megállapodások a későbbiekben többször módosultak (elsőfokú határozat 2. oldal). A megállapítható végső tartalom szerint egyrészt SzJ továbbra is jogosultként, FK továbbra is örökösként szerepel, másrészt a befektetés nem volt eredményes, harmadrészt SzJ visszakapott 10 millió Ft-ot (2012 januárjában), harmadrészt az eljárás alá vont ügyvéd továbbra is kötelezi magát rendszeres „kamat” fizetésre, negyedrészt 2018. 04. 30-ig a tőke kifizetése is megtörténik.
6.3. Végül 2014. november 18-án készült egy „Elszámolás. Átvételi Elismervény”, amely szerint SzJ elismerte, hogy a tőketartozás megszűnt, a - feltehetőleg kamatként fennmaradó összegre vonatkozóan - pedig eljárás alá vont ügyvéd 900 000 Ft összeg erejéig 40.000 Ft-os havi részletfizetést vállal. A 2016. december 16-án kiállított „Igazolás” megnevezésű okirat szerint a 900 000 Ft-ot eljárás alá vont ügyvéd 2016. 04.12-ig megfizette. Ugyanakkor 2016. 10. 03-án készült egy végrendelet is SzJ részéről, melyet eljárás alá vont ügyvéd tanúként írt alá és ügyvédi bélyegzőjével is ellátott.
7. A megindult fegyelmi eljárás keretében eljárás alá vont ügyvéd alaptalannak minősítette FK 7.000 000 Ft követelést is tartalmazó bejelentését és tagadta a fegyelmi vétség elkövetését. Előadta, hogy a SzJvel kötött fenti ügylete már kívül esik az ügyvédi tevékenységen, „magánfelek” közötti egyszerű pénzügyi tranzakcióról volt szó. Hivatkozott arra, hogy a bejelentő, mint várományos jogosulatlanul járt el, továbbá közte és SzJ között az elszámolás megtörtént. Egyidejűleg megtagadta a nála lévő iratok csatolását arra hivatkozással, hogy azok nem kerülhetnek illetéktelen személy kezébe.
8. Az eljárás során előterjesztett érdemi védekezése során eljárás alá vont ügyvéd ugyanakkor előadta azt is, utolsó ügyvédi tevékenység keretében ellátott megbízására a 2010-ben lezárult peres ügyletek kapcsán került sor, s ezt követőleg részéről már csak 2012. szeptember 24-én került sor egy ügyvédi felszólító levél kiadására, valamint 2017 áprilisában egy teljes bizonyító erejű magánokiratban a szóban forgó ügylet kapcsán is elszámolt SzJ felé. Kifejtette azt is, hogy az ügyben dokumentumokkal nem rendelkezik, mert azokat átadta SzJnek, így iratokat csatolni ezért sem tud. Azt nem vitatta, hogy a 6.1. pontban jelzett 2 000 000 Ft-os részlet ügyvédi letétként került hozzá és erre az ügyletre a letétkezelés szabályai vonatkoztak, miként azt sem, hogy ennek kifizetéséről megfelelő okiratokkal nem rendelkezik, s azt sem, hogy a befektetéseket egyébként nem SzJ, hanem saját nevére eszközölte. Hivatkozott továbbá arra, hogy a bejelentő által megjelölt 7 000 000 Ft. összegre közte és SzJ között a későbbiekben életjáradéki szerződés jött létre, melyet ő megfelelően teljesített is; s mindemellett őt magát is komoly kár érte a befektetés kapcsán (14. 800 000 Ft.).
9. Az első fokú fegyelmi tanács a megállapított tényállás alapján rögzítette, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 2 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
9.1. Egyrészt az Üttv. 107. §-ban, valamint az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: Etikai Szabályzat) 12.2. és 12.3. pontjaiban foglaltak alapján fegyelmi vétséget követett el azzal, hogy az eljárás során megtagadta az ügyben rendelkezésére álló iratok csatolását, ami attól is függetlenül kötelessége, hogy az ügyben tesz-e nyilatkozatot.
9.2. Másrészt a tényállás szerinti időben hatályban volt - jelen ügyben az anyagi jogot megtestesítő - Ütv. 3. § (2) bekezdése, 37. §-a, valamint az 5. § (3) bekezdés c) pontjára és az ügyvédek letét- és pénzkezeléséről szóló 4/1999. (III. 1.) MÜK szabályzat 1.2. pontjára, illetve a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 5. § (1) bekezdésében és 8. §-ában foglaltakra figyelemmel fegyelmi vétséget követett el a helytelen letétkezelés és a nem megengedett befektetési tevékenység, illetve elszámolási kötelezettség negálása körében is SzJ sérelmére.
III. A jogorvoslatok és másodfokú fegyelmi eljárás
10. Az elsőfokú fegyelmi tanács határozata ellen bejelentett fellebbezésében az eljárás alá vont ügyvéd egyrészt előadta, hogy a SzJ ügyben keletkezett, jelen eljárás keretében releváns iratait tévedés folytán nem találta meg, másrészt - a tényállás szerinti körben - nem is végzett SzJ részére ügyvédi tevékenységet, harmadrészt pedig utólag csatolt bizonyos iratokat. Kitért arra, hogy a letétkezelés, mint ügyvédi tevékenység a peres jogviszony lezárásaként funkcionáló adásvételi szerződéssel véget ért, így a 2 000 000 Ft-tal nem letétként rendelkezett. Részletezte, hogy a közös befektetést nem ügyvédként végezte, az nem rendszeres gazdasági tevékenység volt, azon maga is sokat „bukott”, aminek messzemenően rajta kívül álló okai voltak. Állította, hogy nem döntött SzJ helyett a befektetésekről, valamint el is számolt vele nem csupán a tőke, hanem a kamatok tekintetében is.
11. Az országos fegyelmi főbiztos az elsőfokú döntős helyben hagyását indítványozva arra utalt, hogy bár a fellebbező fél a fellebbezéséhez tetemes mennyiségű iratot csatolt, azok között nincs olyan, amely jelen eljárás tárgyához kapcsolódna, így álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd részéről mindkét fegyelmi vétség megvalósult.
12. Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése - az alábbiak szerint - nem megalapozott.
13. A másodfokú fegyelmi tanács megállapította, hogy az elsőfokú fegyelmi tanács példamutatóan részletes és alapos, hosszas, több tárgyalás megtartását igénylő, kiterjedt bizonyítási eljárást folytatott le. Beszerezte az ügyben általa felehető iratokat, körültekintően és szisztematikusan folytatta le a tanúmeghallgatást, továbbá minden tekintetben biztosította az eljárás alá vont ügyvéd számára is, hogy kellően megalapozott okfejtést terjeszthessen elő. Az elsőfokú fegyelmi tanács által megállapított tényállás megalapozott, annak megállapítására a bizonyítékok körültekintő, okszerű mérlegelésével került sor. Annak kiegészítése - részben a másodfokú eljárás során felmerült körülményekre figyelemmel - csupán annyiban szükséges, hogy az eljárás alá vont ügyvéd részéről a fellebbezés keretében sem került sor olyan iratok bemutatására, amelyek a megállapított tényállással szemben kétségeket ébresztettek volna, vagy azzal szemben megállapítható releváns körülmény rögzítését kívánták volna meg, amelyek annak igazolására lettek volna alkalmasak, hogy a fegyelmi vétségek bármelyike nem valósult meg.
14. Az elsőfokú fegyelmi tanács részletes indokolás keretében számot adott arról is, hogy a bizonyítás eredményeképpen a fegyelmi vétség megvalósulását pontosan mely körülmények, tények alapján látta megállapíthatónak. A jogi indokolás szintúgy részletekbe menően tüzetes, valamennyi releváns körülményre kiterjed.
15. Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezésében foglaltakra figyelemmel azonban a - felülbírálat során is irányadónak tekintett tényállásra és jogi indokolásra is figyelemmel - a másodfokú tanács szükségesnek tartja néhány további körülmény kiemelését.
16. Az eljárás alá vont ügyvéd a Budapesti Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa felhívására az ügyben releváns iratok bemutatását - az ügyvédi titok biztosítása érdekében - megtagadta és szemben a fellebbezésben foglaltakkal nem arra hivatkozott, hogy ezek nem is léteztek, vagy ha léteztek megsemmisültek, vagy megsemmisítésükre jogszerűen sor került.
16.1. Bár az ügyvédi titok magas fokú védettséget élvez, az Üttv. 12. § (2) bekezdése kifejezetten rendelkezik arról, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója az eljárás lefolytatásához szükséges körben, a fegyelmi és hatósági ügyben a kamarai szervek és bíróság előtt az ügyvédi titkot feltárhatja. Az ezzel ellentétes felfogás oda vezetne, hogy egyfelől az ügyvédi tevékenység gyakorlójától a törvény eleve megtagadná, az egyébként alaptörvényi védelem alatt álló a tisztességes eljárás [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] lefolytatásának még a lehetőségét is, másfelől pedig a kamarai szervek és a bíróság sem tudnának soha helyes és teljes körű tényállást megállapítani. Ezzel pedig a (működési) hitelességük semmisülne meg.
16.2. Ergo, ha egy konkrét ügyben folytat a kamarai fegyelmi szerv vizsgálatot, és kifejezetten felhívja az eljárás alá vont ügyvédet az ügyben keletkezett iratok csatolására, az jogszerűen nem tagadható meg, valamiféle távoli, körül sem írt absztrakt veszélyre hivatkozással. Megjegyzendő, hogy az iratbetekintésre, az iratok megismerésére külön szabályok vonatkoznak és erre nézve a kamarai szerveknek kijegesedett joggyakorlata is van. Ezek betartásáról való gondoskodás, s ezen keresztül a titokvédelem biztosítása a fegyelmi szervek felelőssége és ezen az alapon az iratok csatolása - különösen a fegyelmi szerv felhívására - nem tagadható meg.
16.3. Az ügyvédi iratkezelésre, megőrzésre, selejtezésre évtizedek óta egységes szabályok vonatkoznak. Az ügyvédi szervek iratai és az ügyvédi iratok irattári kezeléséről és selejtezéséről szóló 1994. (VI. 1.) MÜK szabályzatot, 2019. január 1-jei hatállyal váltotta fel az ügyvédi tevékenység gyakorlásával összefüggő iratok megőrzéséről szóló 16/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat. A szabályzatok azonban megegyeznek abban, hogy a biztonságos iratmegőrzési kötelezettséget az ügyvéd feladatává teszik, s ebből a szempontból érdektelen, hogy az ügyvéd a működése érdekében, a saját rendszerében miként biztosítja az áttekinthetőség követelményét; így annak sincs relevanciája, hogy tévedésből nem bocsátja a fegyelmi szerv rendelkezésére az iratokat.
17. A letétkezelés - annak kezdetétől, a befejezésig - ügyvédi tevékenység, amelyet dokumentálni kötelező. Ennek alapját korábban az Ütv., jelenleg pedig az Üttv. szabályai teremtik meg, s ehhez kapcsolódnak a letét- és pénzkezelésről szóló szabályzatok, amelyek megtartása a törvény alapján az ügyvéd számára - önmagában is - fegyelmi felelősség terhe mellett kötelező (miként ezt az elsőfokú tanács döntése is meghivatkozza). A letétkezelés szabályai többféle módon, egymástól teljesen független magatartásokkal, tevékenységgel vagy mulasztással is megszeghetők, s jellemzően ezek mindegyike írott szabályokat sért, következésképpen a fegyelmi érékelés körébe vonható. A pénzletét kezelésének meritumához tartozóan alapvetően hármas osztatú követelményrendszer állítható fel, amelyek mind önálló mozzanatot, önálló cselekvőséget (mulasztást) takarnak és megszegésük nem szükségképpen csak együttesen valósítható meg: a letéti szerződés létrehozása, a letét bevételezése bizonylatolással, a letét kiadása bizonylatolással. Ezek közül bármely követelmény megszegése megalapozhat fegyelmi vétséget, minthogy önállóan és külön-külön is az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott, jogszabályban, illetve szabályzatban foglalt kötelezettség megszegését jelentik és jelentették az eljárást megalapozó ügyvédi feladat ellátásának időpontjában is. [A hármas alapkövetelmény mellett persze vannak még további „megszeghető” gondossági kötelezettségek és egyéb szabályok (például kamarai bejelentés), amelyek az alapcselekménytől elkülönülnek, de ugyanúgy önálló fegyelmi vétségek. Ez jelen esetben irreleváns.]
18. A pénzletét kezelésével kapcsolatos fentebb említett egyes cselekmények, minthogy önállóan, egymástól időben elválva is elkövethetőek, külön-külön is a fegyelmi vétség befejezett alakzatát valósítják meg, úgynevezett egymozzanatú magatartások. Jelen esetben az eljárás alá vont ügyvéd részéről SzJ ügyfél részére nem áll rendelkezésre letéti szerződés, nincs dokumentálva a bevételezés, nincs kiadási bizonylatolás; éppen ellenkezőleg, a letét kezelése kiadás és bizonylatolás nélkül fordult át más - egyéb okból nem megengedett - tevékenységbe.
18.1. A letét befektetésbe való átfordulása az ügyfél oldalán - a pénzkezelésre vonatkozó megállapodás megkötésével, a tényvázlat rögzítésével - az ügyvédi minőségben történő aláírással, az ügyvédi bélyegző használatával egyértelműen alkalmas volt olyan látszat előidézésére, hogy ez is, továbbra is ügyvédi tevékenység, mégpedig első esetben a letétként ténylegesen meglévő 2. 000 000 Ft-tal. A későbbiek során is, az ügyvédi minőségben való eljárást erősítette meg az a körülmény is, hogy eljárás alá vont ügyvéd még a letét „átfordulását” (2008. március 7-ét) követően évekkel később (2012. szeptember 24-én) is végzett tényleges ügyvédi jellegű tevékenységet (felszólító levél) SzJ részére, továbbá a két és fél évvel később átvett 15 000 000 Ft befizetésekor is ügyvédi minőségében írt alá és látott el bélyegzővel igazolást. Ekként nem fogadható el az az álláspont sem, hogy a befektetési tevékenység már az ügyvédi tevékenység lezárultát követően, attól élesen elkülönülve valósult meg.
18.2. Ugyanakkor a letéttel az ügyvéd nem jogosult „gazdálkodni”, az csak a letéti szerződésben foglalt célokra és időkereten belül használható fel. Abban is osztotta ugyanis a másodfokú tanács az első fokú tanács álláspontját, hogy a kétmillió, majd bő két és fél év múlva átvett további 15 millió Ft-nak - az eljárás alá vont ügyvéd által is elismerten - folyamatos, az ügyféltől függetlenül és nem az ügyfél neve alatt történt, pontos menetét tekintve az ügyfél által éveken át nem ismert és ellenőrizhetetlen, változó sikerességű befektetése, az azzal az ügyvéd saját neve alatt történő gazdálkodás rendszeres tevékenységnek minősül. Ez egyben olyan befektetés is, ami az Ütv. felhívott szabályai szerint nem megengedett, minthogy messze túlmegy a pénzügyi tanácsadás keretein.
19. Fenti - kizárólag a másodfokon előterjesztett védekezésre figyelemmel megtett - pontosításokkal és kiegészítésekkel a másodfokú tanács elsőfokú határozat jogi indokolását is teljes körben irányadónak tekintette.
20. Az ügyben a fellebbviteli eljárás során sem merült fel olyan súlyú enyhítő körülmény, ami az alkalmazott szankció megváltoztatását indokolta volna, így az elsőfokú fegyelmi tanács döntését a másodfokú tanács e tekintetben is helyben hagyta.
21. A másodfokú fegyelmi tanács döntése a 2017. évi LXXVII. tv. (Üttv.) 138. § (1) bek. c) pontján illetve a 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FE) 35.2. pontján alapul.
A másodfokú átalányköltségről történő rendelkezést a másodfokú fegyelmi tanácsa az Üttv. 142. § alapján és a FE 40.2. c) pontja alapján hozta meg.
22. A másodfokú határozat ellen a közizgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítási lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja, azzal, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 608. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az elektronikus ügyintézésről szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési törvény) alapján az elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan nyújthat be a bírósághoz és a bíróság is elektronikus kézbesít részére. Az E-ügyintézési törvény 9. § (2) bekezdés b) pontja szerint elektronikus ügyintézésre köteles az ügyfél jogi képviselője. A 2017. évi I. törvény (Kp.) 27. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 75. § (2) bekezdés b.) pontja szerint a kötelező jogi képviselet szabályának.
A Kp. 12. § (3) bekezdés d.) pontja, valamint a Kp. 12. § (11) bekezdése alapján „köztestületi jogvita esetében a perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes”. A keresetlevél előterjesztéshez szükséges űrlap a http://www.mük.hu/nyomtatványok oldalról tölthető le.
A határozat jogerős és 2021. február 2. napján végrehajtható.