A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa, dr. ..... ügyvéd (.....) által képviselt dr. ..... volt ügyvéd (KASZ: utolsó ismert lakcím: ..... ismert tartózkodási hely: ......) fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2019.10.28. napján 2014.F.340/31. sz. alatt hozott határozata ellen dr. ..... eljárás alá vont ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán 2020. május 15. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta:
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanács a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2014.F.340/31. sz. határozatát helybenhagyja.
Kötelezi eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz Ötvenezer forint másodfokú eljárási költséget.
A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Budapesti ügyvédi Kamara jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen - az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint - előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
I. Dr. ..... eljárás alá vont volt ügyvéd 2014.10.14. napjától volt a Budapesti Ügyvédi Kamarának tagja, előzőleg 1999.04.01-től 2003.07.13-ig ugyanitt volt Ügyvédjelölt, ügyvédi kamarai tagságáról 2014.10.14.-i hatállyal lemondott.
II. Eljárás alá vont ügyvéddel szemben 2014.06.02-án fordult panasszal a Budapesti Ügyvédi Kamarához P... J... azzal, hogy nevezett ügyvéd ügyvédhez méltatlan magatartását kifogásolta, valamint állítása szerint megbízással összefüggő ügylethez nem kérte az elnökség hozzájárulását.
A kamara elnöke 2014.06.05-én előzetes vizsgálatot rendelt el, majd az ezt lezáró összefoglaló jelentés alapján elrendelte 2014.12.03-án a fegyelmi eljárás lefolytatását, melyet a Fegyelmi Bizottság 2014.F.340. szám alatt iktatott.
Ezt követően L... V... G... 2014.08.28-án ugyancsak panaszt terjesztett elő eljárás alá vont ügyvéddel szemben melyben nevezett ügyvéd ügyvédhez méltatlan magatartását kifogásolta.
A Budapesti Kamara elnöke 2014.09.04-én előzetes vizsgálatot rendelt el és az ezt lezáró összefoglaló jelentés alapján elrendelte a fegyelmi eljárás lefolytatását, melyet a Fegyelmi Bizottság 2015.F.114. számon iktatott.
Panaszosok ezzel egy időben a BRFK Ker. Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztály előtt eljárás alá vont volt ügyvéd ellen feljelentéssel éltek, mely feljelentések alapján elrendelt nyomozást a BRFK egyesített eljárásban ..... /2014.bü. számon folytatott le.
Ezt követően a fegyelmi megbízott összefoglaló jelentésében indítványozta a fegyelmi büntetések egyesítését, valamint az lejárás felfüggesztését az alapul szolgáló büntető ügy jogerős befejezéséig.
A Fegyelmi Tanács 2015.02.06-án kelt és 2015.04.26-án jogerőre emelkedett határozatával a két fegyelmi ügyet egyesítette és az eljárás alá vont ügyvéd ellen indult fegyelmi eljárást a BRFK Ker. Rendőrkapitányság előtt folyamatban lévő fent hivatkozott számú büntető eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.
Időközben miután eljárás alá vont ügyvéddel a kapcsolatfelvétel eredménytelen volt erre tekintettel 2015.04.03-án Dr. M..... A..... ügyvédet jelölte ki a Fegyelmi Tanács eljárás alá vont részére ügygondnokul.
III. A BRFK Kerületi Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztálya az eljárás befejezését követően tájékoztatta a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság elnökét, hogy a fent hivatkozott számú büntető eljárás befejeződött és vádemelési javaslattal megküldte az iratokat 2015.10.16-án a Budapesti ..... és ..... Ker. Ügyészség részére.
Az ügyészség vádat emelt és a büntető eljárás a ..... és ..... ker. Bíróság folytatta le I. fokon, majd II. fokon a Fővárosi Törvényszék hozta meg a jogerős ítéletét, mely szerint 6. rendbeli csalás bűntetteként értékelte Dr. ..... cselekményét azzal, hogy 4. rendbelit folytatólagosan elkövetettnek, 1 rendbelit kísérletben minősített, a szabadságvesztés tartamát 5 év 6 hónapban állapította meg jogerősen, az ügyvédi tevékenység gyakorlásától 6 évre, a közügyek gyakorlásától szintén 6 évre tiltotta el jogerősen.
IV. Eljárás alá vont ügyvéd ezt követően büntetését a ..... Büntetés Végrehajtási Intézetben ..... szám alatt tölti, így a fegyelmi tárgyaláson megjelenni nem tudott, távollétében kérte a tárgyalás megtartását.
A jogerős ítélet átvételét követően sor került a fegyelmi eljárás folytatására, melyben a fegyelmi biztos végindítványában előadta, hogy a bűnösség megállapításának ténye köti az eljáró fegyelmi tanácsot tényállás tekintetében és a jogerős ítéletben feltüntetett vádpontokban jelölte meg a tényállás alapját.
Eljárás alá vont ügyvéd 2014. óta nem végez ügyvédi tevékenységet, 2014.10.14-én igazgatási úton törölték az ügyvédi kamara tagjai közül.
Előadta, hogy mindegyik terhére rótt és elkövetett cselekmény ezen törlést megelőzően történt.
Az eljáró bíróságok ítéletük indokolásában úgy értékelték Dr. ..... magatartását, hogy az az ügyvédi tevékenységgel nem összeegyeztethető és ennek folyamányaként az elkövetett magatartás tárgyi súlyára tekintettel a fegyelmi biztos a legszigorúbb fegyelmi büntetős kiszabását, a kizárást indítványozta, azzal, hogy a kizárás alkalmazása esetén annak felfüggesztésére nem lát lehetőséget, a kizárás időtartamát pedig a felső határhoz közelítő módon kértem megállapítani.
V. A Fegyelmi Tanács 2019.10.28-án megtartott fegyelmi tárgyaláson az eljárás alá vont távollétében, ügygondnoka jelenlétében megtartotta a fegyelmi tárgyalást, melyen megállapította, hogy eljárás alá vont ügyvéd a terhére rótt fegyelmi vétséget 2018.01.01. előtt követte el, így az ügyben az 1998. évi VI. (Üt.) rendelkezései az irányadók.
Megállapította továbbá, hogy az Üt. 37. § szerinti fegyelmi vétséget követi el az az ügyvéd
a) aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásból eredő, jogszabályban, illetve etikai szabályzatban meghatározott kötelezettségét vétkesen megszegi, vagy
b) akinek az ügyvédi tevékenységén kívüli vétkes magatartása az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja.
A Fegyelmi Tanács lényegében a bíróság jogerős ítéletében foglaltakkal egyezően állapította meg a tényállást, a jogerős ítélt indokolása szerint eljárás alá vont ügyvéd minden esetben az ügyfelével kialakult bizalmi viszony kialakulását követően azzal visszaélve követte el a bűncselekményt.
Ezzel vétett az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1990. (III. 22.) MÜK szabályzatban meghatározott jogászi hivatás méltóságát, ügyvédi fedhetetlenséget és jó hírnevet megkövetelő alapelvek ellen.
Az I. fokon eljáró fegyelmi tanács ugyancsak rámutat arra, hogy az Európai Unió etikai kódexében lévő alapelveket sértette eljárás alá vont ügyvéd magatartása, hiszen az általa elkövetett cselekmények sértik azt a bizalmi viszonyt, mely ügyvéd és ügyfél között fent kell, hogy álljon, melynek alapján az ügyvéd becsülete, tisztessége és fedhetetlensége, eljárás alá vont ügyvéd cselekménye ezt kérdőjelezi meg.
A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy eljárás alá vont ügyvéd az aktív ügyvédi tevékenysége idején 8 személy sérelmére követett el a jogerős ítéletben terhére rótt cselekményt, ezek közül 1-1 rendbeli csalás bűntettét követte el a fegyelmi eljárást kezdeményező két panaszos sérelmére.
A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét ugyanakkor megállapította, hogy enyhítő körülmény nem merült fel.
VI. A Fegyelmi Tanács 214.F.340/31. sorszám alatt meghozott I. fokú határozata ellen eljárás alá vont volt ügyvéd fellebbezést jelentett be a törvényes határidőn belül 2020.01.03-án melyben kérte, hogy a 8 rendbeli szándékos fegyelmi vétség alapján a kirótt kizárás fegyelmi büntetést a II. fokú Fegyelmi Tanács szüntesse meg, míg a szabadságvesztés büntetés tartama tart az eljárást függesszék fel. Előadta, hogy fogva tartására tekintettel a védekezéshez semmilyen eszköz nem áll a rendelkezésére így nem tud sem alaki, sem tartalmi szempontból megfelelő tartalmú fellebbezést előterjeszteni. ..... _
Kérte továbbá, hogy a II. fokú Fegyelmi Tanács vizsgálja felül az I. fokú Fegyelmi Tanács által meghozott határozatot, álláspontja szerint sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, álláspontja szerint az eljárás méltánytalan, igazságtalan és nem tisztességes.
Álláspontja szerint az eljárt fegyelmi tanács nem vizsgálta, hogy az ügyvédi irodája megbízói ügyében milyen mennyiségű és minőségű munkát végzett és az ügyvédi munkával egyébként milyen szinten voltak megelégedettek, és milyen kiszolgálásban részesültek.
Fellebbezésében előadta, hogy a sértettek megbízási díjjal is tartoznak az ügyvédi irodának, előadta továbbá, hogy a védelmére szolgáló bizonyítékokat alátámasztani, védekezni is csak akkor tud, ha a fogva tartása megszűnik, mert mindez akadályozza út abban, hogy védekezéshez szükséges bizonyítékokat a Fegyelmi Tanács elé tudja tárni, ezért kéri, hogy a büntetése leteltéig a vele szembe folytatott eljárást függesszék fel.
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosa indítványában vagy az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését indítványozta arra figyelemmel, hogy az elsőfokú határozat csupán a bírósági ítéletek számát, és a kiszabott büntetéseket tartalmazta, ezért a tényállás hiányos.
VII. A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának II. fokú Fegyelmi Tanácsa 2020. május 15. napján tárgyalást tartott Dr. ..... volt ügyvéd, eljárás alá vont ügyében, ahol jelen volt az Országos Fegyelmi Főbiztos, valamint távol maradt eljárás alá vont volt ügyvéd, valamint képviselője Dr. ..... ügyvéd úr.
A felek megidézése szabályszerűen megtörtént, távolmaradásuk az eljárás folytatását és a tárgyalás megtartását nem akadályozta.
Az ügy ismertetése után melynek keretében sor került Dr. ..... fellebbezésének részletes ismertetésére az Országos Fegyelmi Főbiztos megtette indítványát, mely szerint az írásban előterjesztett indítványt változatlanul fenntartottam, azaz az I. fokon meghozott határozat helybenhagyását kérte.
VIII. Ezt követően zárt tanácskozás után meghozta a II. fokú Fegyelmi Tanács a határozatát, melynek rövid indoklása a következő:
A másodfokú fegyelmi tanács maga is egyetértett az elsőfokú fegyelmi tanács által megállapított tényállással, és ezt döntése hozatala alapjául maradéktalanul elfogadta.
Az I. fokon meghozott fegyelmi határozat indoklását a II. fokú tanács nyomatékosan azzal egészíti ki, hogy az I. fokon eljárt fegyelmi tanács helyesen mutatott rá az alkalmazandó jogszabályra, azaz az 1998. évi XI. tv.-re.
A II. fokú Fegyelmi Tanács nyomatékkal mutat rá arra, melyet egyébként indokolási részében az I. fokú fegyelmi tanács is érintett azonban nem kellő nyomatékkal, mely szerint az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségének megállapítása a régi Üt. 37. § b) pontján alapul, mely szerint akinek az ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartása az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja, fegyelmi vétséget követ el. Jelen esetben tehát eljárás alá vont ügyvéd a büntető eljárás során megállapított bűncselekmények elkövetése kapcsán az II. fokú tanács álláspontja szerint olyan magatartást tanúsított mellyel az ügyvédi tevékenységén kívüli vétkes magatartása alkalmas arra, hogy az ügyvédi kar tekintélyét csorbítsa.
A fegyelmi eljárás kapcsán az eljáró I-II. fokú tanács a büntető bíróságok, így különösen a II. fokon eljárt törvényszék ítéletéhez és annak indokolásához kötve van. Abban az esetben azonban, ha az eljárás alá vont ügyvéd felelősségre vonására azon okból kerül sor, mert az ügyvédi tevékenységével kapcsolatosan kerül sor a büntető eljárásra, helytálló az Országos Fegyelmi Biztos álláspontja, nem elég az ítéletek ügyszámának, és a megállapított bűnösségnek, és a büntetésnek a megjelölése, szükséges a tényállásban rögzíteni azt is, hogy az elítélésre miért került sor, milyen ügyvédi tevékenységhez kapcsolódó szabályszegés történt, mert enélkül a megállapított tényállás hiányos.
Jelen esetben azonban az eljárás alá vont ügyvéd részéről nem ügyvédi tevékenysége esett büntetőjogi szempontból kifogás alá, hanem az ügyvéd azon magatartása, amely miatt az ügyvédi tevékenységhez nem kapcsolódó módon került sor bűnössége megállapítására, és kifejezetten szigorú büntetés kiszabására. A régi Üt. 37. § b) pont szerinti fegyelmi büntetés tényállásához tehát nem az tartozik, hogy tényállás szerűen milyen bűncselekmény miatt történt az eljárás alá vont elítélése, hanem az, hogy büntető eljárás során vele szemben - milyen jellegű bűncselekmény elkövetése miatt - milyen tartalmú végrehajtható szabadságvesztés (és jelen esetben mellette közügyektől eltiltásra, és ügyvédi tevékenységtől történő eltiltásra) kiszabására került sor.
Miután tény, hogy az eljárás alá vont ügyvédet a fent megállapított végrehajtható szabadságvesztése, stb. ítélte a büntető bíróság jogerősen, alaptalan a volt ügyvéd fellebbezésének azon része, melyben kifogásolta, és hiányolta ügyfelekkel való kapcsolata, ügyfelei részére történő tartozása ténye vizsgálatát. Alaptalanul hiányolja az eljárás alá vont ügyvéd azt, hogy személyesen nem tudott jelen lenni a fegyelmi eljárásban, mert ennek oka egyrészt nem a fegyelmi ügyben eljáró szervek mulasztására vezethető vissza, másrészt az elsőfokú eljárás idején kezdetben ügygondnok ügyvéd járt el képviseletében, majd meghatalmazott jogi képviselője volt, és van is.
Így a II. fokú Fegyelmi Tanács a fenti kifejtett okfejtés kapcsán nem látott módot és lehetőséget arra, hogy az eljárást felfüggessze ennek semmiféle törvényi lehetősége nem állott fenn, további bizonyítás felvételére, lefolytatására szintén nincs szükség és nincs is a fenti kifejtettek tükrében értelme, mindezekre tekintettel döntött a fellebbezés elutasításáról és a törvényi keretek között meghozott azoknak mindenben megfelelő I. fokú ítélet helybenhagyásáról az Üttv. 138. § (1) bekezdésének c) pontja alapján.
Miután a fellebbezés teljes mértékben alaptalan volt, az Üttv. 142. § (2) bekezdése alapján kötelezni kellett a másodfokú eljárás költségei megtérítésére.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja azzal, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 608. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az elektronikus ügyintézésről szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési törvény) alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan - az E-ügyintézési törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon - nyújthat be a bírósághoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít a részére. Az E-ügyintézési törvény 9. § (2) bekezdés b) pontja szerint elektronikus ügyintézésre köteles az ügyfél jogi képviselője. A 2017. évi I. törvény (Kp.) 27. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 75. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kötelező jogi képviselet esetén a jogi szakvizsgával rendelkező fél a saját személyében tesz eleget a kötelező jogi képviselet szabályának.
A Kp. 12. § (3) bekezdés d) pontja, valamint a Kp. 13. § (11) bekezdése alapján „köztestületi jogvita esetében a perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes”. A keresetlevél előterjesztéséhez szükséges űrlap a https://www.mük.hu/nvomtatvanyok oldalról tölthető le.
A határozat jogerős és 2020. július 9. napján végrehajtható