A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa dr. ügyvédjelölt ( képv.: Dr ügyvéd) fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2019.F.226/8. szám alatt 2019. december 09. napján hozott fegyelmi határozata ellen a fegyelmi biztos által bejelentett fellebbezés folytán 2020. június 19. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő
határozatot:
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2019. december 9. napján kelt 2019.F.226/8. sz. határozatát részben és akként változtatja meg, hogy az első fokú határozatban kiszabott 150.000 Ft összegű pénzbírság fegyelmi büntetést az eset összes körülményére tekintette] 250.000 Ft, azaz Kettőszázötvenezer forint összegű pénzbírság fegyelmi büntetésre felemeli.
Kötelezi az eljárás alá vont ügyvédjelöltet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz Ötvenezer forint másodfokú eljárási költséget. A másodfokú fegyelmi eljárás átalány költségét a Budapesti Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen - az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint - előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának a 2019. december 09-én kelt 2019.F.226/8. számú határozatában a lefolytatott bizonyítási eljárás, valamint a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiakat állapította meg:
Dr. eljárás alá vont ügyvédjelölti nyilvántartásba vételére 9 éve került sor, munkáltatója dr. egyéni ügyvéd. Ezt megelőzően az Nyomozó Osztályánál dolgozott.
Nőtlen, 1 eltartásra szoruló kiskorú gyermeke, és 1 eltartásra szoruló nagykorú hozzátartozója van. Előző évi nettó átlagjövedelmének egyhavi összege 117 ezer forint volt.
Eljárás alá vont ügyvédjelölttel szemben korábban fegyelmi eljárás nem indult.
L F bejelentő 2019. február 27 napján fordult beadvánnyal a Budapesti Ügyvédi Kamarához, amelyben nem megfelelő jogi képviseletet, ügyvédhez méltatlan magatartást, valamint jogosulatlan ügyvédi tevékenységet kifogásolt.
A bejelentés alapján az előzetes vizsgálat elrendelésére 2019. március 06. napján került sor.
A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálat elrendeléséről az eljárás alá vont ügyvédjelöltet 2019.03.06-án értesítette, és felhívta, hogy részletes észrevételét tartalmazó igazoló nyilatkozatát és bizonyítékait, továbbá az ügyben keletkezett releváns iratait küldje meg.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt 2019. március 22. napján terjesztette elő igazoló nyilatkozatát, melyhez mellékleteket is csatolt, és amelyben fegyelmi felelősségét vitatta. Nyilatkozatát 2019. április 03. napján kiegészítette és újabb mellékletet is csatolt.
A fegyelmi biztos a vizsgálati eljárást 2019. május 30. napján további 3 hónappal meghosszabbította.
A fegyelmi biztos 2019. augusztus 26. napján kelt határozatával az előzetes vizsgálati eljárás eredményeként fegyelmi eljárást kezdeményezett. Határozatában rögzítette, hogy álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvédjelölt azon magatartásával, hogy a bejelentő előtt ügyvédként viselkedett, nem tisztázta egyértelműen, hogy ő dr. ügyvéd jelöltjeként jár el, továbbá azzal, hogy kommunikációja során különféle helyzetekben és időpontokban azt a látszatot keltette, hogy ő, mint ügyvéd jár el, alaposan feltételezhető, hogy megsértette az Üttv. 62. § (1) bekezdésében, valamint az Mt. 52. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Rögzítette továbbá, hogy eljárás alá vont ügyvédjelölt azon magatartásával, hogy a bejelentővel szemben elvállalta K-Gy M, M P I, M A és T B képviseletét, feltételezhetően megsértette az Üttv. 20. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Mindezzel az eljárás alá vont ügyvédjelölt az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott, 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A Fegyelmi Tanács a bejelentés, az eljárás alá vont ügyvédjelölt igazoló nyilatkozata, tárgyaláson tett nyilatkozatai, a tanúként meghallgatott L F vallomása, a rendelkezésre álló okiratok, összességében a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg:
3.1. Bejelentő 2015. augusztus 28. napján megbízást adott a Ügyvédi Irodának a NAV Központi Nyomozó Főosztály előtti költségvetési csalás miatti, 2014. számú büntetőeljárásban történő védelme ellátására (a továbbiakban NAV-ügy).
A Ügyvédi Iroda 2015. augusztus 27. napján együttműködésről és helyettesítésről szóló megállapodást kötött dr. ügyvéddel, akinek irodájában az eljárás alá vont ügyvédjelölti státuszban dolgozott. A megállapodás az eljárás alá vont ügyvédjelöltet nevesítette, mint helyettesítésre jogosult személyt.
Az adott ügyben bejelentő mellett G B, P A és R P volt érintett, akik ugyancsak a Ügyvédi Iroda részére adtak védelmükre megbízást.
Vádemelést követően az ügy a Fővárosi Törvényszék előtt .B. /2017. számon folytatódott, a bejelentő védelmében több tárgyaláson eljárás alá vont ügyvédjelölt járt el, amit a tárgyalási jegyzőkönyvek is rögzítenek.
A bejelentő és R P között érdekellentét alakult ki az ügyben, R P a bejelentőre terhelő vallomást tett, ezért 2018. augusztus 13-án a bejelentő dr. ügyvéd irodájában egyeztetett védőjével és az állandó helyettesként eljáró eljárás alá vont ügyvédjelölttel, akik tanácsokat adtak, javaslatokat tettek a bejelentő további magatartására, arra, hogy miként járjon el a büntető ügyben, kössön vagy sem R P el egyezséget, engedjen-e R P követeléseinek.
Bejelentő ezen ügyben 2019. január 16-án a Ügyvédi Irodának, dr. nak adott megbízását azonnali hatállyal felmondta, majd dr. ügyvéd részére adott védelmére megbízást.
3.2. A BRFK Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály Korrupciós Bűnözés Elleni Osztály Korrupciós Bűnözés Elleni Alosztály III. előtt /2015. bü. szám alatt jogosulatlan pénzügyi tevékenység miatt indult eljárás bejelentővel, valamint K-Gy Mval, T Bsal, M P Inal, M Asal és R Prel szemben (a továbbiakban BRFK-ügy).
K-Gy M, T B, M P I, M A és a bejelentő korábban közös védők megbízásában állapodott meg, nevezett négy személy a BRFK-ügyben dr. részére adott megbízást, mely megbízáshoz kapcsolódó ügyvédi meghatalmazás az eljárás alá vont ügyvédjelöltet, mint helyettesítésre jogosult irodai alkalmazottat tünteti fel. Bejelentő és R P ezen üggyel összefüggésben a Ügyvédi Iroda részére adott a védelmük ellátására megbízást, a bejelentő és ügyvédje közötti egyeztetésen az eljárás alá vont is jelen volt. A bejelentő által a BRFK-ügyre vonatkozó megbízás keretében fizetett ügyvédi munkadíj részleteket több esetben eljárás alá vont vette át. A BRFK-ügyben is volt bejelentő, eljárás alá vont ügyvédjelölt között, valamint dr. ügyvéddel is egyeztetés, ennek keretében eljárás alá vont ügyvédjelölt jogi tanácsadási tevékenységet is kifejtett.
Bejelentő 2019. január 16-án a Ügyvédi Irodának, dr. nak adott megbízását ugyancsak azonnali hatállyal felmondta.
3.3. 2019. január 28. napján az eljárás alá vont ügyvédjelölt sms üzenetet küldött a bejelentőnek, melyben K-Gy M, T B, M P I és M A képviseletében hívta fel egyeztetésre bejelentőt. Az ezt követő napon eljárás alá vont ügyvédjelölt ugyancsak sms üzenetben kereste meg bejelentő NAV-ügyben eljáró új védőjét, dr. ügyvédet, majd e-mail üzenetet is küldött neki.
Ezen üzenetekben az eljárás alá vont ügyvédjelölt a nevezett személyeket „ügyfeleim”-nek nevezte, arra hivatkozott, hogy ügyfeleitől meghatalmazással rendelkezik, arra való utalást, hogy dr. ügyvéd helyetteseként jár el, az üzenetek nem tartalmaztak.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt 2019. január 29. 14:11 órakor küldött e-mail üzenetében az alábbiakat is dr. tudomására hozta: „Egy a Brfk előtt folyamatban lévő eljárás során szükségessé vált ügyvédi megbízás okán ügyfeleim és L Úr közös védők megbízásában állapodott meg, körülbelül három évvel ezelőtt.
...
A megállapodás értelmében L Úr az ügyvédi megbízás díjaként ügyfeleimtől 112 millió forintnak megfelelő USA dollárt kért el, a megbízni kívánt ügyvédek (ránk hivatkozva hamisan) nevében. ...
Ezen megbízott jogi képviselők kollégám és jómagam voltunk. Ilyen munkadíjban soha nem állapodtunk meg L úrral a korábban MNB később a BRFK előtt folyamatban lévő eljárásra...
...
A nevezett ügyben éveken át láttuk el L Úr és ügyfeleim képviseletét és a mai napig ellátom ügyfeleim képviseletét.
...
L Úr, amikor ezzel a fentiekben hivatkozott tettével irodánkban néhány hónapja szembesítettük...
A peren és egyéb eljáráson kívüli megoldás híve vagyok ... A követelt összeg, melyet elfogadnak 35.000.000 millió forint, (összesen a négy ügyfelem vonatkozásában) L Úr pontosan tisztában vele, mely számítás vezetheti le azt az összeget, melyből az ügyfeleim hajlandóak engedményt tenni.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt a vizsgálati eljárásban előterjesztett nyilatkozatában a bejelentő állításait visszautasította, előadta, hogy soha, semmilyen körülmények között nem lépett fel úgy, mintha ügyvéd lenne. A NAV-ügyben dr. látta el bejelentő és további három társa védelmét, mely ügyben való eljárással összefüggésben az eljárás alá vont ügyvédjelöltet alkalmazó dr. és dr. között megállapodás jött létre együttműködésről és helyettesítésről. Bejelentő 2015.08.28. napján ügyvédi meghatalmazást is adott a tárgyi ügyben való eljárásra dr. ügyvéd, valamint az eljárás alá vont, mint az iroda alkalmazottja részére. Ezen meghatalmazás alapján a Fővárosi Törvényszék előtti, .B. /2017. számú ügyben eljárás alá vont a bejelentő és P A vádlott védelmében eljárt dr. Cs G vezető védő és principálisa, dr. hozzájárulásával, a Fővárosi Törvényszék által megtartott tárgyalásokról készült jegyzőkönyvekben eljárás alá vont dr. nevében eljáró ügyvédjelöltként került meghatározásra. A BRFK-ügyben dr. Cs G védő látta el bejelentő és R P védelmét, míg ugyanebben az eljárásban dr. S P ügyvéd, valamint az eljárás alá vont, mint az iroda alkalmazottja részére az eljárás négy további terheltje, K-Gy M , M A , T B és M P I adott megbízást és meghatalmazást, az iroda L F et ebben az eljárásban soha nem képviselte. K-Gy M, M A, T B és M P I képviseletében eljárás alá vont ügyvédjelölt a bejelentővel szemben elszámolási igényérvényesítés során is fellépett.
A 2019. október 21-én megtartott fegyelmi tárgyaláson tett nyilatkozata szerint eljárás alá vont ügyvédjelölt fegyelmi felelősségét részben elismerte az összeférhetetlen ügyvállalással kapcsolatos körben azzal, hogy álláspontja szerint a cselekményt gondatlanságból követte el.
Egyebekben fegyelmi felelősségét továbbra is vitatta. Előadta, hogy mindenki tisztában volt azzal, hogy ő ügyvédjelölt, úgy a bejelentő, mint a bejelentő védelmét ellátó kolléga. A fegyelmi tárgyaláson eljárás alá vont ügyvédjelölt utóbb a másik vele szemben felhozott fegyelmi vétség tekintetében is elismerte a felelősségét, majd ebben körben a felelősségét a 2019. december 09-ei fegyelmi tárgyaláson ismét vitatta.
Eljárás alá vont utalt arra is, hogy a BRFK-ügyben is volt egyeztetés bejelentő és eljárás alá vont között, továbbá dr. S P ügyvéddel is, emellett a 2019. december 09-ei fegyelmi tárgyaláson utalt arra is, hogy a BRFK-ügyben az érintettek össze szerették volna vonni az ügyeket, ennek érdekében fejtettek ki jogi tanácsadási tevékenységet és vettek részt egyeztetésen.
A 2019. december 09-én megtartott fegyelmi tárgyaláson a tanúként meghallgatott L F a bejelentésben foglaltakat fenntartotta.
Előadta, hogy a 2013-ban indult NAV-ügyben 2014. és 2019. között 40-50 szóbeli egyeztetés volt, azt a megbeszélést követően, melynek leiratát a bejelentéshez csatolta, már csak egy, ahol nem fogadta el az ott elhangzott ajánlatot, majd januárban mindkét megbízást felmondta.
Előadta, hogy bár a felmondást követően megkapott iratokat, a 2018. szeptemberi tárgyalási jegyzőkönyvet nem, mindaz az iratbetekintés során került beszerzésre, amit nem nézett át. 2014-ben dr. Cs G és dr. I I úgy mutatkoztak be, hogy ügyvédek, társak és ilyen típusú ügyeket tárgyalnak, bejelentő egy társát már képviselték. Ezt követően P Asal és R Prel közösen döntöttek úgy, hogy ők is megbízást adnak mindkettőjüknek azért is, hogy ha utóbb külön védőre lesz szükség, akkor R P t vagy P At az eljárás alá vont ügyvédjelölt képviseli.
Az sem került szóba, hogy az átadott megbízási díjrészleteket, amelyeket az eljárás alá vont ügyvédjelölt vett át, átadja-e másnak.
A Fegyelmi Tanács a bizonyítási eljárás során ismertette és megvizsgálta a rendelkezésre álló további bizonyítási eszközöket, okiratokat, így eljárás alá vont ügyvédjelölt által küldött tárgyi e-maileket, sms-üzeneteket is.
A vezető fegyelmi biztos a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként végindítványában előadta, hogy a fegyelmi eljárást kezdeményező határozat két tényálláson alapul, az összeférhetetlen ügy vállaláson, és azon, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt ügyvédként járt el, önállóan vállalt ügyet.
Az összeférhetetlen ügyvállalás tekintetében a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta, az eljárás alá vont ügyvédjelölt felelősségét e körben el is ismerte. Álláspontja szerint ez nem gondatlan, hanem szándékos cselekmény, az eljárás alá vont ügyvédjelöltnek tudnia kellett, hogy a tények ismeretében a két ügy összefügghet az általa, hangsúlyozottan általa elvállalt üggyel.
Az önálló ügyvállalás tekintetében - mely körben az eljárás alá vont ügyvédjelölt korábban felelősségét elismerte, majd ezt visszavonta - a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatot a fegyelmi biztos ugyancsak fenntartotta.
A Fegyelmi biztos álláspontja szerint abban a körben, hogy K-Gy M, M A, T B, M P képviseletében történő eljárás során az eljárás alá vont nem tüntette fel, hogy ügyvédjelöltként jár el, hogy nem nyilatkozott, hogy dr. S P ügyvéd képviseletében jár el, hogy „ügyfeleim”-nek nevezte a megbízókat, a rendelkezésre álló adatok megalapozzák az elrendelő határozat szerinti álláspontot, mely szerint az eljárás alá vont ügyvédjelölt megsértette az Üttv. és az Mt. rendelkezéseit.
Eljárás alá vont ügyvédjelölt így összességében kétrendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.
Fegyelmi biztos álláspontja szerint az ügyvédjelölti minőség feltüntetésének elmulasztása nem főbenjáró vétség, az összeférhetetlen ügyvállalás a súlyosabb megítélésű, amire jelöltként, ügyvédként is fokozottan oda kell figyelni. Álláspontja szerint ez súlyos fegyelmi vétségnek minősül, melyre tekintettel indítványozta, hogy a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédjelöltet a felső harmadba eső fegyelmi pénzbüntetéssel sújtsa és az eljárási költségekben is marasztalja.
Eljárás alá vont ügyvédjelölt végfelszólalásában az összeférhetetlenség tekintetében felelősségét elismerte azzal, hogy a BRFK-ügyben az iroda a panaszos képviseletét nem látta el, gyakorlatilag az e-mailek, szerződés aláírásával a cselekmény befejeződött. A célja az ügyfelek vitájának békés rendezése volt. Az önálló ügyvállalás tekintetében és azzal összefüggésben, hogy ügyvédként járt el előadta, hogy okirattal bizonyította, hogy minderre nem került sor, továbbá hivatkozott arra is, hogy e körben a bejelentő nyilatkozata is ellentmondásos. Bejelentő pontosan tisztában volt a státuszával. Hivatkozott arra, hogy semmilyen kárt senkinek nem okozott, továbbá arra is, hogy 9 éves kamarai tagsága alatt vele szemben fegyelmi eljárás nem volt folyamatban. Enyhébb büntetés kiszabását kérte.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a tényállást a bejelentés, az eljárás alá vont ügyvédjelölt igazoló nyilatkozata, tárgyaláson tett nyilatkozatai, a tanúként meghallgatott L F vallomása, a rendelkezésre álló okiratok, összességében a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján állapította meg.
A fegyelmi felelősséget megalapozó cselekménnyel összefüggésben az Elsőfokú Fegyelmi Tanács ismételten rögzíti, hogy eljárás alá vont ügyvédjelölt az összeférhetetlen ügyvállalással kapcsolatosan végleges nyilatkozatával is elismerte a felelősségét azzal, hogy álláspontja szerint mindezt gondatlanságból követte el.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács ezzel összefüggésben a Fegyelmi biztos álláspontjával értett egyet, az Elsőfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint is az ügyek közötti összefüggésekre, valamint az alábbiakra is kiterjedt eljárás alá vont tudata.
A 2019. október 21-ei fegyelmi tárgyaláson eljárás alá vont maga utalt arra, hogy a BRFK-ügyben is volt egyeztetés bejelentő és eljárás alá vont között, továbbá dr. S P ügyvéddel is.
Emellett a 2019. december 09-ei tárgyaláson utalt arra is, hogy a BRFK-ügyben az érintettek össze szerették volna vonni az ügyeket, ennek érdekében fejtettek ki jogi tanácsadási tevékenységet és vettek részt egyeztetésen.
Bár kétségtelen, hogy eljárás alá vont ügyvédjelölt végfelszólalásában, amellett, hogy az összeférhetetlen ügyvállalás miatti felelősségét továbbra is elismerte, utalt arra is, hogy a BRFK- ügyben a bejelentő képviseletét (vagyis védelmét) nem látták el, ugyanakkor a fenti nyilatkozatok alapján megállapítható, hogy mindezzel az üggyel összefüggésben is volt olyan egyeztetés, melyen bejelentő és eljárás alá vont ügyvédjelölt is részt vett, ezzel az üggyel összefüggésben is történt részéről jogi tanácsadási tevékenység.
Mindezek mellett értékelni kellett a fenti körben a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat is, így a tényállás körében részletesen hivatkozott, eljárás alá vont ügyvédjelölt által 2019. január 29. 14:11 órakor küldött e-mail üzenetében foglaltakat, mindebben pedig eljárás alá vont éppen a „Brfk előtt folyamatban lévő eljárás”-sal kapcsolatban szükségessé vált ügyvédi megbízással összefüggésben említette, hogy ügyfelei és L Úr közös védők megbízásában állapodott meg, körülbelül három évvel ezelőtt, akik Cs G és eljárás alá vont voltak.
Eljárás alá vontnak ez utóbbi nyilatkozata a fegyelmi tárgyaláson tett szóbeli nyilatkozatait még inkább alátámasztják, egyértelműen közös védők megbízására, vagyis együttműködésre utal, amelyek alátámasztják a közös egyeztetésre és annak indokoltságára vonatkozó, előzőekben részletezett nyilatkozatot is.
A 2019. január 29. 14:11 órakor küldött e-mail üzenettel pedig eljárás alá vont a bejelentő felé lényegében fizetési felszólítást is megfogalmazott, ahogyan mindaz a tényállásban részletezésre került.
Eljárás alá vont ügyvédjelöltnek az ügyvédként történő fellépésével, nyilatkozatával kapcsolatos, felelősségét vitató, majd elismerő, végül ismételten vitató nyilatkozatával összefüggésben az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a ténybeli indokolás körében az alábbiakra mutatott rá. Mindezzel kapcsolatban is alapvető jelentősége van a tárgyban eljárás alá vont által megküldött, a tényállásban külön is rögzített sms-üzeneteknek és eljárás alá vont által küldött e-mailnek is. Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint mindezeket a tárgyidőszakra, eljárás alá vont által küldött e-mailek és sms-üzenetek idejére vonatkoztatva kellett értékelni.
Márpedig mindezek tartalma - a tényállásban is rögzített konkrét hivatkozások - alapján is egyértelműen alkalmasak voltak arra, hogy a bejelentő felé azt a látszatot keltse, hogy eljárás alá vont, mint ügyvéd jár el.
Így - csak példálózó jelleggel - eljárás alá vont által 2019. január 29.14:11-kor küldött e-mai1-jében tett előzőekben hivatkozott megállapítások, hogy
- ügyfelei és L úr közös védők megbízásában állapodtak meg,
- ezen megbízott jogi képviselők egyike eljárás alá vont volt,
hogy a 2019. január 28-án bejelentő akkori védőjének küldött sms-üzenetben eljárás alá vont utal arra is, hogy
- négy ügyfelét képviseli, sértetti jogi képviseletet lát el hogy a 2019. január 29-én a bejelentőnek küldött sms-üzenetben
- ügyfeleinek nevezi az adott személyeket
továbbá annak elmulasztásával, hogy dr. S P ügyvédjelöltjeként jár el, a bejelentő felé egyértelműen azt a látszatot keltette, hogy ügyvédként jár el az adott ügyfelei képviseletében.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács megjegyezte, hogy egy tárgyalási jegyzőkönyvben, vagy bármely más okiratban rögzített adat statikus képet mutat: csak az adott időpontra értelmezhető. Egy későbbi - akár csak néhány nappal későbbi - időpontban tett nyilatkozat pedig az abban az időpontban aktuális képet, adott esetben látszatot mutatja. Így a korábbi adatok a későbbi, kifejezetten meggyőző, határozott adatokból adódó ügyvédi eljárás látszatát nem cáfolják.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a fentiekkel összefüggésben tehát annak volt jelentősége, hogy eljárás alá vont tárgyi - a fegyelmi határozatban rögzítettek szerinti - magatartása alkalmas volt-e arra, hogy a bejelentőben azt a képet alakítsa ki, mintha eljárás alá vont ügyvédként, ügyvédi minőségben járna el. Minderre pedig a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és a további adatok önmagukban elegendőek voltak az előzőekben rögzített indokolás szerint.
Így nem volt szükséges dr. S P tanúként történő kihallgatása már csak azért sem, mivel a fegyelmi határozatban rögzített tényadatok alapján jelen fegyelmi eljárásnak nem az a tárgya, hogy eljárás alá vont dr. S P ügyvédnek megbízást adott további személyek vonatkozásában, hanem hogy a bejelentő felé a kérdéses „ügyvállalással” összefüggésben keltette-e ügyvédi eljárás látszatát. Mindezek alapján tehát a Fegyelmi Tanács a Fegyelmi biztosnak dr. S P tanúkénti kihallgatására vonatkozó indítványát, mint nem szükségest elutasította, mindaz csak az eljárás elhúzódását eredményezhette volna.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Üttv.) 107. § a) pontja kimondja, hogy fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.
Az Üttv. 62. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az ügyvédjelölt az ügyvédi tevékenységet a jogi szakvizsga letételéhez szükséges joggyakorlat megszerzése érdekében ügyvéddel, európai közösségi jogásszal vagy ügyvédi irodával fennálló munkaviszony alapján munkáltatója, valamint - ha a munkaszerződés így rendelkezik - munkáltatójával egy ügyvédi társulásba vagy ügyvédi irodaközösségbe tartozó ügyvéd, európai közösségi jogász vagy ügyvédi iroda helyetteseként, utasításai szerint, azok ügyfelei számára gyakorolja.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 52. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a munkavállaló köteles munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni.
Az előzőekben rögzítettek alapján eljárás alá vont ügyvédjelölt azon magatartásával, hogy a bejelentő előtt ügyvédként viselkedett, nem tisztázta egyértelműen, hogy dr. S P ügyvéd jelöltjeként jár el, továbbá azzal, hogy kommunikációja során különféle helyzetekben és időpontokban azt a látszatot keltette, hogy mint ügyvéd jár el, megvalósította az Üttv. 107. § a) pontjában foglaltakat, és megsértette az Üttv. és az Mt. hivatkozott rendelkezéseit.
Az Üttv. 20. § (4) bekezdés szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem folytathat olyan ügyvédi tevékenységet, amely összeütközésbe kerülne korábbi ügyfelével szemben vállalt kötelezettségével, kivéve, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, vagy ha a korábbi ügyfél ehhez - a tájékoztatását követően - hozzájárult.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvédjelölt azon magatartásával, hogy a bejelentővel szemben elvállalta K-Gy M, M P I, M A és T B képviseletét, ugyancsak kimerítve az Üttv. 107. § a) pontjában foglaltakat, megsértette az Üttv. 20. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
Tekintettel arra, hogy mindezen szabályszegéseket eljárás alá vont tudata is átfogta, így az Elsőfokú Fegyelmi Tanács azt állapította meg, hogy eljárás alá vont ügyvédjelölt 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során az Üttv. 108. § b) pontjában írt pénzbírság fegyelmi büntetést alkalmazott, annak összegét a pénzbírság középmértéke alatt határozta meg.
A büntetési nem meghatározásánál az Elsőfokú Fegyelmi Tanács értékelte az elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyát, ezzel összefüggésben rámutatott arra, hogy az összeférhetetlen ügyvállalás, az Üttv. 20. § (1) bekezdésének megsértése jelentősebb tárgyi súlyú fegyelmi vétségnek minősül.
Mivel fegyelmi büntetésként nem került sor halmazati büntetés kiszabására, az Elsőfokú Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte a 2 rendbeli elkövetést.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvédjelölt kedvező fegyelmi előéletét, eljárás alá vont által hivatkozott megrendült egészségi állapotát és azt is, hogy a fegyelmi felelősségét - bár gondatlan felelősségi alakzatra hivatkozva - de részben, az összeférhetetlen ügyvállalással kapcsolatban elismerte.
Mindezek alapján az Elsőfokú Fegyelmi Tanács úgy ítélte meg, hogy jelen esetben a középmérték alatti pénzbírság is kellő visszatartó erővel rendelkezik.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédjelöltet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
Az elsőfokú fegyelmi határozat ellen a Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi biztosa 2020. február 12. napján kelt és a Budapesti Ügyvédi Kamarához 2020. február 17. napján érkezett fellebbezést terjesztett elő.
Fellebbezésében részletesen kifejtette azon indokait, amelyekre figyelemmel - elsődlegesen - az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú fegyelmi tanács új eljárás lefolytatására utasítását; míg másodlagosan az első fokú határozat megváltoztatását - úgy mint a kiszabott fegyelmi büntetés súlyosbítását és kiszabott pénzbüntetés 900.000 Ft-ra felemelését - kérte.
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosa észrevételében úgy nyilatkozott, hogy az ügyben nem indokolt és nem alapos a hatályon kívül helyezést, hiszen - álláspontja szerint - az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nem történt, és amennyiben a másodfokú fegyelmi tanács szükségesnek látja, úgy a bejelentett tanú meghallgatható. Ugyanakkor - megítélése szerint - fennáll a lehetősége az elsőfokú határozat megváltoztatásának és a kiszabott pénzbírság súlyosbítására.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt jogi képviselője a fellebbezésre előterjesztett részletes észrevételében kérte a fellebbezés elutasítását.
A Magyar Ügyvédi Kamara Másodfokú Fegyelmi Tanácsa 2020. június 19. napján tartott fellebbezési tárgyalást, melyen a Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosa megjelent, míg az eljárás alá vont ügyvédjelölt és jogi képviselője - szabályszerű idézésük ellenére - nem jelentek meg.
A fellebbezési tárgyaláson a Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosa az indítványában foglaltakat változtatás nélkül fenntartotta, szóbeli kiegészítést nem tett.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács eljárása lefolytatására az Ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (Üttv.) 208. § (22) bekezdésére tekintettel a 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (továbbiakban FE) 42.1, és 42.2. pontjai alapján került sor.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács a fellebbezéssel támadott elsőfokú határozatot az FE. 35.2. pontja alapján a fellebbezési kérelem keretei között teljes terjedelmében felülbírálta, és - nagyobb részt egyetértve a Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosának észrevételeiben foglaltakkal is - azt állapította meg, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi biztosának fellebbezése megalapozott.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az első fokon eljárt fegyelmi tanács a bizonyítást a határozathozatalhoz szükséges mértékben lefolytatta, a történeti tényállást helyesen rögzítette, mindezekért a Másodfokú Fegyelmi Tanács a panasz alapját képező és az Elsőfokú Fegyelmi Tanács által megállapított történeti tényállást a fellebbezési eljárásban is irányadónak tekintette, azt megállapította, és valónak elfogadta, és azt állapította meg, hogy az Elsőfokú Fegyelmi Tanács abból helyes következtetéseket levonva állapította meg eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét, azonban a kiszabott fegyelmi büntetés mértéke az elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyához képest eltúlzottan enyhe.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács megítélése szerint - részben egyetértve a Fegyelmi Főbiztos indítványával is - az elkövetett fegyelmi vétség súlyával a kiszabott fegyelmi büntetés nem áll arányban, ezért indokolt és szükséges az első fokon kiszabott fegyelmi büntetés súlyosbítása és a pénzbírság összegének felemelése. Kétségtelen ugyanis, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt eljárása során az ügyfelekkel szemben tanúsított magatartásával valóban azt a látszatott keltette, hogy önmaga is ügyvéd - függetlenül attól, hogy pl. a hatóságok előtt felvett jegyzőkönyvek valóban tartalmazták, hogy ügyvédjelölt eljárásáról van szó -, és az is tény, hogy összeférhetetlen ügyvállalásra került sor, mindkét magatartás pedig önmagában is súlyos megítélésű.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács a pénzbírság kiszabása során az ügy összes körülményét értékelte és különös tekintettel az eljárás alá vont ügyvédjelölt vonatkozásában fennálló nagyszámú és nyomatékos enyhítő körülményre - így különösen arra, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt az első fokon kiszabott pénzbírságot és eljárási költséget már megfizette, ami a tevőleges megbánását igazolja, valamint a ténybeli beismerésére és a személyi körülményeire - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fellebbezésben indítványozottal szemben elegendő az első fokon kiszabott pénzbírság összegének 100.000 Ft, azaz Százezer forinttal történő felemelése.
A kifejtettek alapján a Másodfokú Fegyelmi Tanács az első fokú fegyelmi határozatot az FE 35.2. pontja alapján a fellebbezési kérelem kereti között bírálta felül, és azt az Üttv. 138. § (1) bekezdés b) pontja alapján - a rendelkező részben leírtak szerint - megváltoztatta.
Miután az eljárás alá vont ügyvédjelölt terhére bejelentett fellebbezése alapos volt, ezért őt a Másodfokú Fegyelmi Tanács az FE 40.2. c) pontja alapján a másodfokú eljárásban felmerült költségek viselésére is kötelezte.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja azzal, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 608. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az elektronikus ügyintézésről szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési törvény) alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan - az E-ügyintézési törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon - nyújthat be a bírósághoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít a részére. Az E-ügyintézési törvény 9. § (2) bekezdés b) pontja szerint elektronikus ügyintézésre köteles az ügyfél jogi képviselője. A 2017. évi I. törvény (Kp.) 27. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 75. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kötelező jogi képviselet esetén a jogi szakvizsgával rendelkező fél a saját személyében tesz eleget a kötelező jogi képviselet szabályának.
A Kp. 12. § (3) bekezdés d) pontja, valamint a Kp. 13. § (11) bekezdése alapján „köztestületi jogvita esetében a perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes”. A keresetlevél előterjesztéséhez szükséges űrlap a https://www.mük.hu/nyomtatvanyok oldalról tölthető le.
A határozat jogerős és 2020. szeptember 22. napján végrehajtható.