A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa dr. F. L. ügyvéd (.....) fegyelmi ügyében a Győri Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2020.01.30. napján P.7./2018 sz. alatt hozott határozata ellen dr. F. L. eljárás alá vont ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán 2020. június 19. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta:
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanács a Győri Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának P.7./2018 sz. határozatát helybenhagyja.
Kötelezi eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Zala Megyei Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz Ötvenezer forint másodfokú eljárási költséget.
A másodfokú fegyelmi eljárás átalány költségét a Zala Megyei Ügyvédi Kamara jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen - az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint - előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
I. Az előzetes vizsgálat és a fegyelmi eljárás
1.1 Panaszos a Zala Megyei Ügyvédi Kamarához 2018. február 14. napján panaszt terjesztett elő dr. F. L. eljárás alá vont ügyvéd (a továbbiakban: eljárás alá vont ügyvéd) ellen, kifogásolva azt, hogy a ..... Járásbíróság (0701-26.Vh.1912/2016/3.; 0701-26.Vh.l912/2016/5.; 0701-26.Vh.1912/2016/7. számú) jogutódlást elutasító végzése ellenére az eljárás alá vont ügyvéd által vele szemben fizetési meghagyást, valamint annak jogerőre emelkedését követően végrehajtási eljárást kezdeményezett. Panaszos kérte annak kivizsgálását, hogy megfelelő magatartást tanúsított-e az Eljárás alá vont ügyvéd.
1.2 A panasz alapján a Zala Megyei Ügyvédi Kamara elnöke 2018. február 23. napján a Magyar Ügyvédi Kamara 3/1998. (VI. 27.) sz. Fegyelmi Eljárásról szóló Szabályzatának (a továbbiakban: régi FE) 14. § (1) bekezdése alapján elrendelte az előzetes vizsgálatot, majd azt követően a régi FE 18. § (1) bek. c) alapján elrendelte a fegyelmi eljárást.
1.3 A Zala Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa (elsőfokú fegyelmi tanács) 2018. június 18. napján megtartott fegyelmi tárgyaláson határozatot hozott, amelyben megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd egy rendbeli szándékos vétséget követett el azzal, hogy az ügy jogosultjától meghatalmazással nem rendelkezett, illetve a jogutódláshoz az ügyfél nem járult hozzá, ezért 100.000, - Ft összegű pénzbírság büntetéssel sújtotta.
1.4 A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd 2019. július 26. napján nyújtott be fellebbezést, elsődlegesen kérve az elsőfokú fegyelmi határozat megváltoztatását és a fegyelmi eljárás megszüntetését, másodlagosan kérve az elsőfokon eljárt fegyelmi tanács új eljárásra kötelezését. Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezésében észrevételezte, hogy részére a 2018. június 18. napján kelt fegyelmi határozat csak 2019. július 19. napján került kézbesítésre a részére.
1.5 A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosa 2019. augusztus 30. napján kelt észrevételében kifejtette, hogy az elsőfokú fegyelmi határozat nem állapított meg tényállást. Hivatkozott a felmerült bizonyítékokra, azonban azok értékelésének részletes indokát nem adta meg, így a határozatból nem állapítható meg, hogy mi az a fegyelmi vétség, amely miatt az eljárás alá vont ügyvéddel szemben pénzbírság kiszabása történt. Ezen felül a határozatban semmiféle jogszabályi hivatkozás nem szerepelt. Mindezen körülményekre, valamint arra tekintettel, hogy a határozat alaki és tartalmi hiányosságai nem pótolhatók, indítványozta, hogy az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 138. § (1) bek. b) pontja alapján a másodfokú fegyelmi tanács helyezze hatályon kívül az elsőfokú fegyelmi tanács határozatát és az elsőfokú fegyelmi tanácsot utasítsa új eljárásra.
1.6 A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottsága Másodfokú Fegyelmi Tanácsa 2019. október 9. napján kelt FF/065/2019 számú határozatával a Zala Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának P.7/2018. számú határozatát hatályon kívül helyezte és az elsőfokú fegyelmi tanácsot új eljárás lefolytatására utasította azzal, hogy a másodfokú eljárás során felmerül 50.000 Ft eljárási költség viseléséről az elsőfokú Fegyelmi Tanács köteles rendelkezni.
1.7 A megismételt fegyelmi eljárásban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján - az időközbeni jogszabályváltozásra tekintettel - a Győri Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanács az alábbi tényállást állapította meg.
1.8 Az eljárás alá vont ügyvéd közreműködött egy olyan engedményezési előkészítésében, amelyben a T-H I. Kft. „kényszertörlés alatt” - melynek ügyvezetője az Eljárás alá vont ügyvéd fia volt mint engedményező - engedményezte a panaszossal szemben fennálló követelését az eljárás alá vont ügyvéd fiára mint magánszemély engedményesre. Az engedményezési szerződés nem került becsatolásra a fegyelmi iratokhoz, erre vonatkozó érdemi információt a Székesfehérvári Járásbíróság 0701-26-Vh.1912/2016/3. sorszámon meghozott végzése tartalmaz, tekintettel arra, hogy az Eljárás alá vont ügyvéd a panaszossal szemben folyamatban lévő (még a T-HI Kft. által kezdeményezett) végrehajtási eljárásban az engedményezési szerződésre tekintettel kérte a fia mint magánszemély javára megállapítani a jogutódlást. A ..... Járásbíróság a 2016. szeptember 22. napján kelt végzésével elutasította a jogutódlás megállapítása iránti kérelmet. A ..... Járásbíróság indokolásában kifejtette, hogy az engedményezési szerződés 2014. december 18. napján kelt, a T-H elleni kényszertörlési eljárás kezdete 2014. december 3. napja volt, ebből következően az eljárás alá vont ügyvéd fia mint a végrehajtást kérő társaság ügyvezetője ezen időpontot követően érvényesen nem rendelkezhetett az adóssal szemben fennálló követelés átruházásáról.
Az eljárás alá vont ügyvéd 2017. január 27. napján a már hivatkozott engedményezési szerződésre tekintettel fizetési meghagyást kezdeményezett a panaszossal szemben, ami ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett.
A panaszos panaszt nyújtott be az eljárás alá vont ügyvéddel szemben és kérte annak kivizsgálását, hogy megfelelő magatartást tanúsított-e az eljárás alá vont ügyvéd.
1.8 A Győri Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa a tényállást a panaszbeadvány és mellékletei, az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozata alapján állapította meg.
Rögzítette, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azon védekezését, mely szerint a már törölt cégek vagyonát is be lehet hajtani a tulajdonosok által, nem osztotta, ugyanis ehhez a felszámolási eljárásban vagyonfelosztási javaslattal, illetve jóváhagyott vagyonfelosztási tervvel lehetett volna arról rendelkezni, hogy az egyes tulajdonosok milyen vagyonrészeket hajthatnak be a cég követeléseiből.
A Győri Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a fegyelmi eljárás tárgyát képező esetben engedményezés a kényszertörlés miatt a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról 2006. évi V. törvény (Ctv.) szabályaival ellentétes, törvénysértő okirat, amelynek rosszhiszemű felhasználása az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat 1.1.b. pontjába ütközik. A Ctv. kijátszására vonatkozó eljárás ugyanis alkalmas az ügyvédségbe vetett bizalom megrendítésére.
Az Eljárás alá vont ügyvéd által elkövetett cselekmény értékelése alapján a Győri Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa a 2020. január 30. napján kelt határozatában 1 rendbeli, szándékos fegyelmi vétséget állapított meg. A Győri Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa megállapította, hogy bár volt korábban 2013-ban egy hosszasabb fegyelmi vizsgálat az Eljárás alá vont ügyvéddel szemben, ahol szintén fia képviseletében járt el, de abban az ügyben a panaszos nem tudta bizonyítani azt, hogy az Eljárás alá vont ügyvéd neki szándékosan kárt okozott volna, illetve vele szemben nem megfelelően járt el, ezért az eljárás megszüntetésre került.
A Győri Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa enyhítő körülményként vette figyelembe a fegyelmi eljárás elhúzódását, ami sérelmes lehet a beteges, munkát mór alig végző Eljárás alá vont ügyvéd részére. Ezen felül egyéb súlyosító körülményt az eljárás alá vont terhére a Győri Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa nem látott megállapíthatónak.
A Győri Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa a megismételt fegyelmi eljárásban hozott határozatában kötelezte az eljárás alá vont ügyvédet, hogy a Zala Megyei Ügyvédi Kamara számlájára fizessen meg 80.000 Ft átalányköltséget, valamint a másodfokú határozatban megállapított 50.000 Ft költséget.
III. A másodfokú eljárás
3.1 Az elsőfokú fegyelmi tanács megismételt fegyelmi eljárásban hozott fegyelmi határozatával szemben az eljárás alá vont ügyvéd 2020. március 16. napján kelt beadványával fellebbezést terjesztett elő. Elsődlegesen kérte az elsőfokú fegyelmi tanács határozatának megváltoztatását és a fegyelmi vétség hiányában a fegyelmi eljárás megszüntetését. Másodlagosan kérte az elsőfokú fegyelmi tanács új eljárásra kötelezését.
Álláspontja szerint iratellenes a Győri Fegyelmi Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa által hozott határozat második oldalának 4. bekezdésében található azon kitétel, miszerint „megállapították, hogy a jogutódlás nem törvényes”. Álláspontja szerint iratellenes továbbá a jegyzőkönyv 3. oldalának utolsó bekezdésében szereplő azon megállapítás is, miszerint „Az engedményezési okiratról megállapították, hogy érvénytelen, sőt semmis.” Álláspontja szerint ilyen megállapításra az ügyben eljáró bíróságok nem jutottak.
Előadása szerint a kényszertörlés alatt van lehetősége az ügyvezetőnek jognyilatkozatot tenni, csak üzletszerű gazdasági tevékenységet nem végezhet. Előadta, hogy a konkrét ügyben a követeléscsomag elemeinek engedményezése semmilyen hitelezői érdeket nem sértett, a tag és ügyvezető dr. F. Zs. részére engedményezett követelések engedményezésére taggyűlési határozat alapján került sor, az engedményezéssel dr. F. Zs.-nek a társaság részére nyújtott tagi hitelei kerültek kiegyenlítésre.
Előadta, hogy a folyamatban volt végrehajtási eljárásokban ezen egyetlen ügyben utasította el a jogutódlás megállapítását a bíróság, a többi végrehajtási eljárásban (30 eljárás) az egy taggyűlési határozat alapján ugyanazon a napon aláírt engedményezések alapján kért jogutódlásokat megállapította a bíróság.
Megjegyezte, hogy az adós az érintett ügyben nem került rosszabb helyzetbe az engedményezés által, a korábban a T-H Kft. által indított végrehajtási eljárás megszűnt, annak költségeit a T-H Kft. viselte. Megjegyezte továbbá azt is, hogy amennyiben nem ezen engedményezés alapján, de mint kényszertörlése alá került társaság vagyonelemét képező követelés a kényszertörlés után mindenképpen a társaság tagjai tulajdonába került volna.
Álláspontja szerint az ügyvédi tevékenysége során nem használt fel „törvénysértő okiratot”, így nem is követett el eljárás szabálysértést. Kifejtette, hogy az ügyvédtől a helyes eljárás éppen az, hogy megbízóját hozzásegíti a nem vitásan fennálló követeléséhez. A fegyelmi eljárással érintett esetben a panaszos nem vitatta azt, hogy a követelés vele szemben fennállt, illetve fennáll, így különösen nem tekinthető az eljárása etikátlannak vagy jogszabályba ütközőnek.
3.2 A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosa az előterjesztett fellebbezés kapcsán benyújtott észrevételében indítványozta az Üttv. 138. § c) pontja alapján az elsőfokú határozat helybenhagyását, tekintettel arra, hogy a tényállás felderítésre került és helyes az abból levont ténybeli következtetés is, továbbá a tényállás megállapítása során az elsőfokú fegyelmi tanács eleget tett a mérlegelési kötelezettségének is.
3.4 A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottság Másodfokú Fegyelmi Tanácsa (a továbbiakban: másodfokú fegyelmi tanács) az ügyben 2020. június 19. napján tartott tárgyalást, melyen az Országos Fegyelmi Főbiztos jelen volt, és az indítványában foglaltakat változatlan tartalommal tartotta fenn.
3.5 A másodfokú fegyelmi tanács az eljárását az Üttv. és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: új FE) eljárási szabályai alapján folytatta le, az Üttv. 208. § (22) bekezdése és az új FE 42.2. pontja alapján, figyelemmel arra, hogy az Üttv. 208. § (22) bekezdésében és az új FE 42.1. pontjában foglalt feltétel bekövetkezett. A másodfokú fegyelmi tanács a határozatát az új FE 35.2. pontja alapján a fellebbezési kérelem keretei között bírálta felül.
3.6 Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése nem alapos.
3.7 A másodfokú fegyelmi tanács megállapította, hogy az első fokon eljárt fegyelmi tanács a bizonyítást a határozathozatalhoz szükséges mértékben, a hatályon kívül helyező határozatban foglaltak alapján lefolytatta, a történeti tényállást helyesen rögzítette, mindezekért a másodfokú fegyelmi tanács a panasz alapját képező és az elsőfokú fegyelmi tanács által megállapított történeti tényállást a fellebbezési eljárásban is irányadónak tekintette, azt megállapította, és valónak elfogadta. Az így megállapított tényállásból az elsőfokon eljárt fegyelmi tanács helyes következtetéseket levonva szabta ki az eljárás alá vont ügyvéddel szemben a fegyelmi büntetést.
3.8 Rámutat a másodfokú fegyelmi tanács, hogy a Ctv. 116. § (3) bek. alapján „a kényszertörlési eljárás során a cég üzletszerű gazdasági tevékenységet nem végezhet. A cég képviselője a kényszertörlési eljárás alatt e fejezetben foglaltakkal összhangban a hitelezői érdekek figyelembevételével járhat el, a kényszertörlés kezdő időpontjától a cég vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot - az e fejezetben foglaltak kivételével - nem tehet. A kényszertörlési eljárás kezdő időpontját követően a cég szervei nem hozhatnak a kényszertörlési eljárás céljával ellentétes döntéseket, a cég nem dönthet átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról.”
Az eljárás alá vont ügyvéd álláspontja szerint a kényszertörlés alatt van lehetősége az ügyvezetőnek jognyilatkozatot tenni, csak üzletszerű gazdasági tevékenységet nem végezhet. Álláspontja szerint a konkrét ügyben a követeléscsomag elemeinek engedményezése semmilyen hitelezői érdeket nem sértett, a tag és ügyvezető (dr. F. Zs.) részére engedményezett követelések engedményezésére taggyűlési határozat alapján került sor, az engedményezéssel dr. F. Zs.-nek a társaság részére nyújtott tagi hitelei kerültek kiegyenlítésre.
Az eljárás alá vont ügyvéd érvelése nem megalapozott tekintettel arra, hogy a Ctv. 116. § (3) bekezdése világosan kimondja, hogy az ügyvezető csak a kényszertörlésre vonatkozó fejezetben foglalt kivételekkel tehet a cég vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot. Ilyen kivételeket tartalmaz a Ctv. 117/A. § (2)-(3) bekezdése.
117/A. § (2) A kényszertörlési eljárás során az elérhető vezető tisztségviselő köteles a kényszertörlési eljárást elrendelő végzés közzétételét követő húsz napon belül a kényszertörlés alatt álló társasággal jogviszonyban álló munkavállalók részére a kényszertörlési eljárás kezdő időpontjáig esedékes bért kifizetni.
(3) A kényszertörlési eljárás során a vezető tisztségviselő, ha a kényszertörlési eljárást végelszámolás előzte meg, a volt végelszámoló köteles az adózás rendjéről szóló törvény szerinti adókötelezettségeket teljesíteni, valamint a kényszertörlési eljárást megelőző nappal, mint mérlegfordulónappal, számviteli beszámolót készíteni, majd azt a számviteli törvényben foglaltak szerint letétbe helyezni és közzétenni. E bekezdés szerinti számviteli beszámolót nem kell a jóváhagyásra jogosult testületnek elfogadnia. A vezető tisztségviselő, illetve a volt végelszámoló köteles - a (4) bekezdés szerinti esetben a munkavállaló jogviszonyának megszűnésével összefüggő kötelezettségek kivételével - a jogutód nélküli megszűnéssel együttjáró kötelezettségek teljesítésére.
A másodfokú fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvéd azon hivatkozását sem találta megalapozottnak, miszerint, ha nem ezen engedményezés alapján, de mint a kényszertörlés alá került társaság vagyonelemét képező követelés a kényszertörlés után mindenképpen a társaság tagjai tulajdonába került volna.
Ezzel kapcsolatban a Ctv. 118. § (6) bek. úgy rendelkezik, hogy „ha a céggel szemben követelés bejelentésére nem került sor, azonban a cég fellelhető vagyonnal rendelkezik, a cégbíróság - eltiltás mellőzése mellett - a céget - a 62. § (4) bekezdése figyelembevételével - törli a cégjegyzékből, és rendelkezik a vagyonnak a tagok közötti felosztásáról a Cstv. 61. §-ában foglaltak alkalmazásával azzal, hogy a 117. § (7) bekezdése szerinti eljárással felmerült költségek viselésére a tagokat egyetemlegesen kötelezi. Amennyiben azonban a cég fellelhető vagyonának tulajdonjogával összefüggésben kétség merül fel, azt úgy kell tekintem, mintha a céggel szemben követelés bejelentésére került volna sor.”
A Cstv. 61. § (1) bek. szerint „az adós felszámolása esetén a hitelezők követeléseinek teljesítése után fennmaradó vagyonnak a zárómérlegben [31. § a) pont] szereplő jegyzett tőke vagyonjeggyel arányos részét a vagyonjegyek tulajdonosai között kell felosztani.” A Cstv. ezen szakasza alapján tehát a fennmaradó vagyont valóban a társaság tagjai között kell felosztani, de erről a cégbíróság és nem a tag rendelkezik. Ebből következően az eljárás alá vont ügyvéd által készített engedményezési szerződés a Ptk. 6:95. §-a (régi Ptk. 200. §) alapján tilos szerződésnek minősül, mivel célja Ctv. és azon belül is a cégbíróság által elrendelt vagyonfelosztás kikerülése volt, annak érdekében, hogy az ügyvezető közvetlenül megkapja a követelést.
3.9 A másodfokú fegyelmi tanács osztotta az első fokon eljárt fegyelmi tanács enyhítő körülmények körében tett megállapításait az alkalmazandó, kiszabandó büntetés körében.
A másodfokú eljárás során felmerült kamarai átalányköltség összegét, melynek viseléséről az ügydöntő határozatban kell rendelkezni, a másodfokú fegyelmi tanács az új FE 40.2. pontjának c) bekezdése alapján állapította meg.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja azzal, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 608. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az elektronikus ügyintézésről szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési törvény) alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan - az E-ügyintézési törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon - nyújthat be a bírósághoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít a részére. Az E-ügyintézési törvény 9. § (2) bekezdés b) pontja szerint elektronikus ügyintézésre köteles az ügyfél jogi képviselője. A 2017. évi I. törvény (Kp.) 27. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 75. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kötelező jogi képviselet esetén a jogi szakvizsgával rendelkező fél a saját személyében tesz eleget a kötelező jogi képviselet szabályának.
A Kp. 12. § (3) bekezdés d) pontja, valamint a Kp. 13. § (11) bekezdése alapján „köztestületi jogvita esetében a perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes”. A keresetlevél előterjesztéséhez szükséges űrlap a https://www.mük.hu/nyomtatvanyok oldalról tölthető le.
A határozat jogerős és 2020. szeptember 7. napján végrehajtható.