A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa eljárás alá vont fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2020. június 29. napján 2019.F.300/16. sz. alatt hozott határozata ellen eljárás alá vont részéről bejelentett fellebbezés folytán 2020. december 16. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta:
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanács a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2019.F.300/16. sz. határozatát helybenhagyja.
Kötelezi eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz Ötvenezer forint másodfokú átalányköltséget. A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Budapesti Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen - az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint - előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
1. Eljárás alá vont ügyvéd ellen KJ panaszos terjesztett elő fegyelmi eljárás elrendelésére irányuló bejelentést a Budapesti Ügyvédi Kamarához 2019. augusztus 27-én érkezett beadványában. A bejelentésben a panaszos az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi tevékenységéből eredő kötelességszegését, a letéti szabályok megsértését kifogásolta. Előadta, hogy az ügyvédnő édesapjának a tulajdonában lévő P kft üzletrészének megvásárlása kapcsán adott át 2.000.000 Ft-ot eljárás alá vont ügyvédnek első vételárrészlet címén, amelyet a jogügylet véglegessé válásáig ügyvédi letétként volt köteles kezelni. Az eljárás alá vont ügyvéd az átadott összeget nyomban be is fizette a letéti számlájára, majd még ugyanezen a napon elutalta a H kft részére egy 3. 500 000 Ft-os tartozása részleteként. A H kft sem a P Kft-vel, sem a bejelentővel nem állt semmilyen kapcsolatban. A bejelentő 2014. június 6-án e-mailben tájékoztatta az eljáró ügyvédet, hogy a jogügylettől eláll, és kérte a letétbe helyezett összeg visszafizetését. Ettől azonban az eljárás alá vont ügyvéd elzárkózott, s végül a bíróság által történő megítélést követően sem volt hajlandó visszafizetni, minek folytán a bejelentő végrehajtási eljárást kezdeményezett vele szemben, de a bejelentésig a kára így sem térült meg.
2. A Budapesti Ügyvédi Kamara, a 2019. szeptember 5-én elrendelt előzetes vizsgálat eredményét követően - 2019.V.499/4. szám alatt - 2019. november 27-én fegyelmi eljárást kezdeményezett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben. Ennek alapja részint a KJ által tett (1. pont alatti) bejelentés volt, részint pedig az, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az előzetes vizsgálat során - a 2019. szeptember 10-én átvett felszólítás ellenére - az ügy iratait nem adta át a Kamarának. Az eljáró fegyelmi biztos a fegyelmi eljárás alapját az 1. pontban foglalt cselekmény tekintetében az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 3. § (2) bekezdésében, a 30. § (2)-(3) bekezdésében, valamint a 37. §-ában, illetve az ügyvédek letét- és pénzkezeléséről szóló 4/1999. (III. 1.) MÜK szabályzatban (a továbbiakban: letéti szabályzat) a további fegyelmi vétség tekintetében pedig az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 107. §-ában, illetve az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló, többször módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK szabályzat 3/2. pontjában (a továbbiakban: régi ÜESZ), továbbá az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat (a továbbiakban új ÜESZ) 12.3 pontjában, valamint a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: FESZ) 14.2. c) pontjában jelölte meg.
3. Az eljárás alá vont ügyvéd az első fokú eljárásban érdemi védekezést terjesztett elő. Felelősségét részben ismerte el, hangsúlyozva, hogy a bejelentőtől átvett összeget nem ügyvédként, hanem édesapja meghatalmazottjaként, magánszemélyként kapta, egyébként pedig a letétkezelés szabálytalansága okán a H kft. vonatkozásában folyt fegyelmi eljárásban már büntetést kapott. Előadta továbbá, hogy időközben a bejelentőnek a teljes összeget visszafizette.
4. A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa az eljárást 2019.F.300 szám alatt folytatta le és 2020. június 29-én hozott 16. alszámú határozatával zárta le. Döntésében eljárás alá vont ügyvédet 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétség miatt - hét évi időtartamra szóló - kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Egyben ügyvédi tevékenységének gyakorlását az eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.
5. A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd terjesztett elő fellebbezést, melyben a határozat megváltoztatását, a fegyelmi büntetés enyhítését kérte. Álláspontja szerint a kizárás időtartama 3 évre csökkenthető, melynek végrehajtását a másodfokú fegyelmi tanácsnak módjában áll 5 évi időtartamra felfüggeszteni. A MÜK országos fegyelmi főbiztosa az első fokú döntés helybenhagyását indítványozta.
6. A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa a 2019.F.300/16. számú határozatában megállapította, hogy eljárás alá vont ügyvéd KJ bejelentővel a P kft. üzletrészének megvásárlása kapcsán került kapcsolatba. A P kft tulajdonosa RP, eljárás alá vont édesapja volt, aki a kft-t el kívánta adni KJnek. A felek által folytatott szóbeli tárgyalások során a bejelentő attól tette függővé a cég megvásárlását, hogy a saját maga által folytatott átvilágítás milyen eredményre vezet. Írásbeli, adásvételi szerződés így a felek között nem készült, de 2014. április 24-én első vételárrészlet címén KJ - megbízottja útján - készpénzben átadott 2.000 000 Ft-ot az eljáró ügyvédnek, aki erről írásos elismervényt állított ki az eljárás alá vont ügyvédi irodájának képviselőjeként.
6.1. Az eljárás alá vont ügyvéd még az átvétel napján befizette a 2.000.000 Ft-ot az OTP banknál vezetett ügyvédi letéti számlájára, majd ugyanezen a napon a teljes összeget el is utalta a H Kft. részére, amely sem a PKft-vel, sem a bejelentővel nem állt kapcsolatban és amelynek egyik fél tekintetében sem volt semmilyen érdekeltsége.
6.2. 2014. június 6-án a bejelentő a jogi képviselője útján e-mailben tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet arról, hogy a jogügylettől eláll, mert a P Kft.-nek az általa lefolytatott átvilágítása számára negatív eredménnyel zárult. Ugyanakkor mind az e-mailben, mind pedig az ugyanezen a napon kelt levélben kérte az eljárás alá vont ügyvédet a 2.000.000 Ft vételárrészlet visszafizetésére, amelytől azonban az ügyvédnő elzárkózott.
6.3. Miután a visszafizetésre később sem került sor, a bejelentő az eljárás alá vont ügyvéd és a P Kft. tulajdonosa ellen kártérítés jogcímén 2.000.000 Ft, valamint késedelmi kamatai és sérelemdíj megfizetése iránt pert indított.
6.4. A Pesti Központi Kerületi Bíróság P. /2016/ számú, 2017. február 28-án jogerős ítéletében kötelezte az eljárás alá vont ügyvédet 2.000.000 Ft., annak késedelmi kamatai és perköltség megfizetésére. A tényállás részeként a bíróság megállapította, hogy az eljáró ügyvéd és édesapja az átvett összeggel elszámolni nem tudtak, azt saját céljaikra fordították, amivel a bejelentőnek (felperesnek) kárt okoztak. Rögzítette továbbá azt is, hogy a szóban forgó összeg ügyvédi letétként került átadásra és bevételezésre. Letéti szerződés azonban az ügyletről nem készült, amivel az eljáró ügyvéd megszegte az Ütv. 30. § (2) bekezdésének szabályait. A bíróság döntése szerint egyértelműen megállapítható volt, az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentőtől átvett összeget fizette be még az átvétel napján a letéti számlájára, majd utalta el a saját, korábbi, 3. 500.000 Ft tartozása részleteként a H Kft-nek.
6.5. A jogerős ítéletet követően az eljárás alá vont ügyvéd és a mögöttes felelős II. r. alperes a bejelentő felé nem teljesítettek, így végrehajtási eljárás indult. Ennek során végül 2020. március hónapban került sor a kárnak a panaszos részére történő megfizetésére.
7. Az első fokú fegyelmi tanács megállapította azt is, hogy eljárás alá vont ügyvéd a Budapesti Ügyvédi Kamara 2019. szeptember 5-én kelt és szeptember 10-én kézhez vett felszólítása ellenére - az előzetes vizsgálat során, illetve egészen az első fokú eljárás befejezéséig - az ügy iratait nem küldte meg. Csupán a bíróságnak benyújtott, 2016. június 24-én kelt beadványát és a végrehajtó által 2020. március 23-án kiállított „kimutatás adós tartozásáról” megjelölésű iratot csatolta fénymásolatban.
8. Az első fokú fegyelmi tanács a megállapított tényállás alapján rögzítette, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 2 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
8.1. Egyrészt KJ sérelmére az Ütv. 30. § (2) bekezdésére, továbbá a 37. §-ban foglaltakra figyelemmel, a régi ÜESZ 3/2. pontját és 14/1. pontját figyelembe véve, a letétkezelési szabályzat 4.1. és 4.2. pontjai szerint fegyelmi vétséget követett el a helytelen letétkezeléssel, a letétkezelési szerződés elmulasztásával és az elszámolási kötelezettség megszegésével.
8.2. Másfelől fegyelmi vétséget követett el azzal, hogy az eljárás során nem csatolta az ügyben rendelkezésére álló iratokat, ami az eljárás alá vont ügyvédnek attól függetlenül kötelessége, hogy az ügyben tesz-e nyilatkozatot. Ez a magatartás az új ÜESZ 12.3. pontjába ütköző, az Üttv. 107. §-a szerinti fegyelmi vétségnek minősül.
9. Az első fokú fegyelmi tanács határozata ellen bejelentett fellebbezésében az eljárás alá vont ügyvéd egyrészt megismételte az első fokú eljárásban előterjesztett védekezését és a korábban már ismertetettek szerint méltányosságból az alkalmazott szankció enyhítését kérte. Az iratszolgáltatási kötelezettség körében érdemi nyilatkozatott ebben a szakaszban sem tett.
10. Az országos fegyelmi főbiztos az első fokú döntős helyben hagyását indítványozva arra utalt, hogy bár a fellebbező fél által kifejtettek érdemben nincsenek kihatással sem a tényállás megállapítására, sem az alkalmazott szankcióra.
11. Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése - az alábbiak szerint - nem megalapozott.
12. A másodfokú fegyelmi tanács megállapította, hogy az első fokú fegyelmi tanács példamutató alapossággal folytatta le a bizonyítási eljárást és az általa megállapított tényállás is teljes körű, kiegészítésre semmiben nem szorul. Így az a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
13. Az első fokú fegyelmi tanács részletes indokolás keretében számot adott arról is, hogy a bizonyítás eredményeképpen a fegyelmi vétség megvalósulását pontosan mely körülmények, tények alapján látta megállapíthatónak. A jogi indokolás szintúgy valamennyi releváns körülményre, az alkalmazott anyagi és eljárási szabályok indokolására is kiterjed.
14. A szankció mértékének megállapítására vonatkozó felelősségi körülmények közül kirekeszti azonban a másodfokú fegyelmi tanács annak súlyosítóként való értékelését, hogy az ügyben nem indult és „vélhetően” milyen okból nem indult büntetőeljárás.
14.1. A büntető hatalom gyakorlása az állam bűnüldöző hatóságainak alkotmányos kötelezettsége és közjogi felelőssége, amihez a hatóságok rendelkeznek megfelelő eszközökkel. A fegyelmi felelősség szempontjából érdektelen, hogy valaki ellen nem indul és hogy miért nem indul büntetőeljárás. A fegyelmi hatóság nem rendelkezik kompetenciával annak megállapítására, hogy adott magatartás bűncselekménynek minősül-e vagy sem, továbbá arra sem, hogy állást foglaljon a bűnfelelősség megállapítására irányuló eljárás elmaradásának vagy vélelmezett elmaradásának okairól.
14.2. A fegyelmi felelősség szempontjából közömbös, hogy büntetőeljárás azért nem indult mert a büntető hatóság nem szerzett tudomást a bűncselekményről, vagy mert a felderítés vagy a bizonyítás eredménytelen maradt, vagy éppen a büntető hatóság alkalmazott olyan jogintézményt, amely a felelősségre vonás jogszerű elmaradását indikálta.
14.3. A sértettnek - a Btk.-ban meghatározott, legsúlyosabb bűncselekményeket leszámítva - nincs feljelentési kötelezettsége és szabad belátásán múlik, hogy mely jogág eszközrendszerének igénybe vételével látja biztosítottnak a kára megtérülését.
14.4. Megjegyzendő továbbá az is, hogy az iratokból megállapíthatóan a H Kft. ügyében - kifejezetten letétkezelés miatt, de az igen széles körű nyomozást lehetővé tévő ügyvédi visszaélés címén - volt folyamatban büntetőeljárás, ahol a büntető hatóságok minden releváns körülményről tudomást szerezhettek és korlátlan lehetőségük volt az eljárás alá vont ügyvéd cselekvőségének kivizsgálására. Ugyanakkor a 2015. február 6-án kelt (tehát a jelen ügyben vizsgált fegyelmi vétség elkövetését jóval meghaladó időpontban) abban az ügyben is arra jutottak, hogy nem történt bűncselekmény és ezért az eljárást a Budapesti Nyomozó Ügyészség Nyom.1014/2014. számú határozatában megszüntette.
15. Ezzel szemben nyomatékos súlyosító körülményként értékelendő, hogy az eljárás alá vont ügyvédnek - az ügyvédként eltöltött rövid idő ellenére -, jelentős fegyelmi előélete van; köztük felfüggesztett kizárás büntetés is (2016. május 25-én). Ez még akkor sem közömbös, ha a fegyelmi határozatok jogerőre emelkedése a jelen ügyben megállapított elkövetési időt követő időpontra esik, minthogy láthatólag ezen eljárások folyamatban léte sem motiválta az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a bejelentő felé azonnal, vagy mielőbb rendezze a tartozását és erre az érintettnek ne kelljen hat és fél évet várnia, továbbá ennek érdekében a jogerős bírósági döntést követően ne kelljen végrehajtási eljárást kezdeményeznie. A rövid ügyvédi működést tehát a szabálytisztelet negálása folyamatosan kísérte.
16. Mindezen túlmenően eljárás alá vont ügyvéd fellebbezésében foglaltakra figyelemmel azonban a - felülbírálat során is irányadónak tekintett tényállás és jogi indokolás mentén - az iratok tartalma alapján a másodfokú tanács szükségesnek tartja néhány további körülmény kiemelését.
17. A letétkezelés körében előterjesztett védekezés során az eljárás alá vont ügyvéd csupán állította, de nem igazolta, hogy merőben tévedésből, sietség okán ügyvédi minőségében és nem természetes személy, illetve annak megbízottja státusában állította ki az átvételi elismervényt. Ezt azonban több körülmény cáfolja.
17.1. Először is cáfolja az a körülmény, hogy az összeget még aznap konkrétan az ügyvédi letéti számlájára és nem az adásvétellel érintett a P Kft. számlájára, esetleg annak tulajdonosa számlájára, vagy - legrosszabb esetben is - az ügyvédi folyószámlára fizette be. Az ügyletnek (a hivatkozott polgári eljárásban született jogerős ítéletben részletesen feltárt) körülményeire, a bejelentő nyilatkozatára, az első fokú fegyelmi határozatban hivatkozott további okirati bizonyítékokra figyelemmel ez utóbbiak sem lettek volna helyesen alkalmazott megoldások, mert egyértelműen megállapítható volt, a vételárrészlet célzott funkciója, de legalább az összeg „letétként” való viselkedésének kizárhatóságára vonatkozó vizsgálatot lehetővé tették volna. (Az itt már irreleváns, hogy maradt volna-e akkor is felhozható fegyelmi vétség.) Így azonban az a kérdés nem is volt felvethető, hogy a szóban forgó összeg letét volt-e ténylegesen.
17.2. Másfelől az eljárás alá vont ügyvéd állítását cáfolja e körben az is, hogy a 2.000.000 Ft-ot még a befizetés napján, kizárólag a saját céljaira használta fel, éppen egy másik letét helytelen kezeléséből eredő tartozás pótlására. (Az, hogy a másik ügyfél vonatkozásában a helytelen letétkezelés megtörtént és abból tartozás keletkezett az ügyben rendelkezésre álló iratok mellett az eljárás alá vont ügyvéd saját nyilatkozata is többszörösen alátámasztja. Védekezésében maga hivatkozott ugyanis arra, hogy emiatt a Kamara fegyelmi szekciója már jogerősen elmarasztalta.)
17.3. Harmadsorban ha csupán tévedésről volt szó, az összeg bevételezése és a visszafizetési kötelezettség beállása közötti - nem rövid - időintervallumban (2014. április 24. és 2014. június 6.) a hiba javítható lett volna. Mi több, a javítás kötelezettség is lett volna, ugyanis az ügyvédi letéten kívül minden más eset járulék- és adóbefizetési vonzatokkal jár, s ezalatt az idő alatt - akár a Kft., akár az ügyvédi iroda adózási szabályait nézzük - legalább két ízben állt fenn a bevételekre vonatkozó közteher befizetési kötelezettség, aminek az elmulasztása különböző jogágakba tartozó felelősségi szabályok megsértését eredményezi. A javításra, vagy ennek szándékára vonatkozóan azonban semmiféle okirat, levelezés, a másik fél megkeresésére vonatkozó „iromány” nem áll rendelkezésre.
18. Kétségtelen tény, hogy az ügylet nem jutott el a szerződéskötésig, de az már túlment az iratok keletkezésével nem járó ügyvédi tanácsadáson, hogy vételárrészlet befizetése történt és önmagában erre vonatkozóan - a letéti szerződéstől függetlenül is - rendelkezésre kellett volna állnia a kamarai eljárásban csatolható iratoknak. Az ügyvédi megbízás gondossági kötelem jellegéből következően azt valamilyen „megállapodásban” (legrosszabb esetben külön nyilatkozatban) rögzíteni kellett volna, hogy ez az összeg miért minősül vételárrészletnek és miért nem például foglalónak vagy más biztosítéki jellegű szolgáltatásnak. Kétségkívül nincs arra szabály, hogy ezt a megállapodást ne lehetne akár a letéti szerződésben rögzíteni, de ha az sem keletkezett, akkor más tartalmú, a felek szándékait egyértelműsítő iratnak léteznie kellett (volna). Ezen kívül, a bejelentő saját maga kívánta a cég átvilágítását elvégezni, amihez nyilván tételesen kellett kapnia iratokat, betekintési engedélyeket, felhatalmazásokat, stb... amelyeknek szintúgy az ügyvéd rendelkezésére kell állnia. Ezért nem fogadható el az iratcsatolásnak kizárólag egy darab, a perbeli védekezést tartalmazó iratra és egy végrehajtói jelentésre történő korlátozása. Ezek már csak másodlagos iratok az ügyvéd által ellátott megbízás kapcsán, de „ügyvédi aktának” a bejelentő jogérvényesítésre irányuló eljárása előtt is léteznie kellett. Önmagában ennek becsatolása megtagadásával, megkerülésével vagy elmulasztásával az ügyvéd szándékos fegyelmi vétséget követ el és a fegyelmi tanácsnak azt nem kell vizsgálnia, (nincs is abban a helyzetben, hogy vizsgálja) hogy ténylegesen keletkeztek-e, léteztek-e ilyen iratok, vagy a szabályszegés még előbb kezdődött.
19. A szankció alkalmazása vagy mértéke megállapítása körében annak nincs jelentősége, hogy az ügyvéd az elkövetést követően szünetelteti vagy szüneteltetni kívánja az ügyvédi tevékenységét. Fegyelmi vétséget nem csupán aktív, hanem a szünetelő és a felfüggesztés hatálya alatt álló az ügyvéd is elkövethet és emiatt fegyelmi büntetés az inaktív ügyvéddel szemben is alkalmazható (Üttv. 107. §). A szünetelés (főként nem a tervezett szünetelés) időtartama sem a szankció jellegére, sem annak mértékére nem hathat ki; ilyen követelmény sem az ügyvédi törvényből, sem a fegyelmi eljárás körében irányadó kamarai szabályzatokból nem olvasható ki.
20. Arra pedig már az első fokú határozat is részletesen utal, hogy az ügyvédi letétkezelés szabályainak megszegése a legsúlyosabb vétkek egyike, mert az, azt a bizalmi tőkét durván erodálja, ami az ügyvédség teljes köre számára, az ügyvédi tevékenység folytatásához nélkülözhetetlen. A letét kezelése körében kizárólag egyféle ügyvédi mentalitás fogadható el: az ügyvédi működés szempontjából az ügyfél pénzének az ügyvédnél a „csődvédett legnagyobb banknál” is nagyobb biztonságban kell lennie! Nem hangsúlyozható eléggé és elégszer: A letétkezelés - annak kezdetétől, a befejezésig - az az ügyvédi tevékenység, amelyet dokumentálni kötelező. Ennek alapját korábban az Ütv., jelenleg pedig az Üttv. szabályai teremtik meg, s ehhez kapcsolódnak a letét- és pénzkezelésről szóló szabályzatok, amelyek megtartása a törvény alapján az ügyvéd számára - önmagában is - fegyelmi felelősség terhe mellett kötelező (miként ezt az első fokú tanács döntése is meghivatkozza). A letéttel az ügyvéd nem jogosult „gazdálkodni”, az csak a letéti szerződésben foglalt célokra és időkereten belül használható fel.
21. Fenti - a fellebbező által másodfokon előterjesztett védekezésre figyelemmel megtett - pontosításokkal és kiegészítésekkel a másodfokú tanács első fokú határozat jogi indokolását is teljes körben irányadónak tekintette. Az ügyben a fellebbviteli eljárás során sem merült fel olyan súlyú enyhítő körülmény, ami az alkalmazott szankció megváltoztatását indokolta volna, így az első fokú fegyelmi tanács döntését a másodfokú tanács e tekintetben is helyben hagyta.
A fentiekre tekintettel a Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa az Üttv. 138. § (1) bekezdés c) pontjának előírása figyelembevételével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért az Üttv. 142. § (2) bekezdése, valamint a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat 35.7 pontja és 40.2. c) pontja alapján a másodfokú eljárás során felmerült 50.000 Ft kamarai általány költség megfizetésére kötelezte a másodfokú fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvédet.
A másodfokú határozat jogerőre emelkedéséről a másodfokú fegyelmi tanács a Fe. 35.5. pontja alapján rendelkezett.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja azzal, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 608. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az elektronikus ügyintézésről szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési törvény) alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan - az E-ügyintézési törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon - nyújthat be a bírósághoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít a részére. Az E- ügyintézési törvény 9. § (2) bekezdés b) pontja szerint elektronikus ügyintézésre köteles az ügyfél jogi képviselője. A 2017. évi I. törvény (Kp.) 27. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 75. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kötelező jogi képviselet esetén a jogi szakvizsgával rendelkező fél a saját személyében tesz eleget a kötelező jogi képviselet szabályának.
A Kp. 12. § (3) bekezdés d) pontja, valamint a Kp. 13. § (11) bekezdése alapján „köztestületi jogvita esetében a perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes”. A keresetlevél előterjesztéséhez szükséges űrlap a https://www.mük.hu/nyomtatvanyok oldalról tölthető le.
A határozat jogerős és 2021. március 8. napján végrehajtható.