A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanácsa a dr. .................... ügyvéd (.....................) által képviselt dr. .................... ügyvéd (KASZ: ....................., iroda: ....................., .....................) fegyelmi ügyében a ..................... Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2020. február 3. napján ..................... szám alatt hozott határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán 2020. szeptember 4. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta.
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanácsa a ..................... Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának ..................... számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a Másodfokú Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú fegyelmi határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a ..................... Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz Ötvenezer forint másodfokú eljárási költséget.
A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a ..................... Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő 15 napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
Jelen határozat annak kihirdetése napján jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen - elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint - előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
Dr. ..................... ügyvéd ellen a ..................... Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa folytatott le fegyelmi eljárást, és a 2020. február 3. napján kelt ..................... szám alatt meghozott határozatában az eljárás alá vont ügyvédet egy rendbeli szándékos fegyelmi vétségelkövetése miatt 150.000 Ft pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta, és kötelezte 80.000 Ft átalányköltség megfizetésére.
..................... bejelentő a ..................... Ügyvédi Kamarához 2019. május 29-én érkezett bejelentésében dr. ..................... ügyvédi tevékenységével kapcsolatos kötelezettségszegést kifogásolta.
A vezető fegyelmi biztos az ügyben 2019. június 17-én az előzetes vizsgálatot elrendelte, és egyben felhívta az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy az ügyre vonatkozó észrevételeit és a szükséges iratokat csatolja.
2019. július 10. napján a ..................... Ügyvédi Kamarához beérkeztek az eljárás alá vont ügyvéd írásbeli észrevétele és a csatolt, üggyel összefüggő iratok.
2019. augusztus 8-án a ..................... számú határozatával a fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményezett.
A fegyelmi biztos határozatában rögzített tényállás alapján hivatkozott arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd tevékenységével megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdését, az Üttv. 29. § (1) bekezdésében írtakat, továbbá az Üttv. 31. § b) pontját. Véleménye szerint az eljárás alá vont ügyvéd által csatolt ügyvédi megbízás a Ptk. 6:7 § (4) bekezdése értelmében nem jött létre jogszerűen írásban, mert a megbízó írástudatlan. A megbízás írásba foglalásának elmaradása miatt az eljárás alá vont ügyvéd nem volt jogosult a bejelentő javára megítélt kártalanítás összegét a munkadíjba beszámítani.
Álláspontja szerint az Ügyvédi Etikai Szabályzat 2.4 pontja és 5.8. b) pontja is sérült, mivel az eljárás alá vont ügyvéd ügyfelével a megbízási jogviszony fennállása alatt saját javára a megbízás tárgyára vonatkozóan az illetékes területi ügyvédi kamara elnökének hozzájárulása nélkül kötött jogügyletet.
A ..................... Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa ezt követően tárgyalás tartása nélkül a ..................... számú határozatával megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi vétséget követett el, és ezért vele szemben pénzbírság fegyelmi büntetést szabott ki.
Az eljárás alá vont ügyvéd ezen határozattal kapcsolatban a törvényes határidőn belül tárgyalás megtartását kérte, mivel álláspontja szerint fegyelmi vétséget nem követett el.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács elnöke a jogszabályi előírásoknak megfelelően fegyelmi tárgyalást tűzött ki.
A 2020. február 3. napján megtartott tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, távolmaradását kimentette. A fegyelmi tárgyaláson megjelent viszont jogi képviselője, aki csatolta meghatalmazását és az üggyel kapcsolatos írásbeli észrevételeit, amelyben vitatta azt, hogy a bejelentő írni-olvasni képtelen személy lenne. Csatolta a ..................... Fegyház és Börtön válaszát, amelyben jelezte, hogy a bejelentő a befogadásakor úgy nyilatkozott, hogy 10 osztályt végzett. Mivel a bejelentő nem volt írástudatlan, ezért az Üttv. 30. § (1) bekezdése alapján a megbízási díjban történt megállapodás az érintett felek között érvényes. Az ügyvéd nem kötött kölcsönügyletet a bejelentővel, mert az előlegezett összeg valójában előlegnek tekintendő, nem kölcsönnek, amihez viszont nem szükséges a kamara elnökének jóváhagyása.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a fegyelmi eljárás során a lefolytatott bizonyítási eljárás, a rendelkezésre álló okiratok alapján állapította meg a tényállást.
..................... ügyvédi megbízási szerződést kötött 2017. május 9-én az eljárás alá vont ügyvéddel a ..................... Fegyházban és Börtönben történt elhelyezésével kapcsolatos, az Emberi Jogok Európai Bírósága és a büntetés-végrehajtási bíró előtti kártalanítási ügyében képviseletének ellátására.
2018. május 22. napján a ..................... Fegyházban és Börtönben történt elhelyezése miatti kártérítési ügyében ugyanezen tárgyban szintén megbízási szerződés jött létre a megbízott ügyvéd és a bejelentő között, továbbá 2018. november 19-én egy „Nyilatkozat” elnevezésű okiratot írtak alá.
A hivatkozott okiratok tartalmazzák ..................... ügyfél és az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi irodája közötti díjmegállapodásokat. Kikötésre került, hogy a megítélt összegek 35%-a + ÁFA, de legalább 400.000 Ft + ÁFA összeget köteles a bejelentő az eljárás alá vont ügyvéd irodájának megfizetni, a további időszakokra vonatkozó megítélt kártalanítási összegekből pedig további 35% + ÁFA, de legalább háromhavonta 50.000 Ft + ÁFA megfizetésére köteles.
Tartalmazzák az okiratok továbbá azt is, hogy .....................: „mint megbízó a jelen okirat aláírásával visszavonhatatlanul kijelentem azt, hogy a munkadíjak az eddig felmerült és felmerülhető költségek, valamint a kapott - általam teljes körűen elismert és elfogadott - ügyvédi irodától kapott kölcsönök miatt visszavonhatatlanul engedményezem az ügyvédi iroda részére.”
A becsatolt okiratokból megállapítható, hogy az ügyvédi iroda kölcsönt nyújtott a bejelentő részére, kölcsön adásában állapodott meg az ügyféllel, ezzel a saját maga javára, a megbízással összefüggésben kötött jogügyletet ügyfelével.
Az is megállapítható volt, hogy a megbízás alapján indult eljárásban a bejelentő részére 63.700 Ft összegű kártalanítást állapítottak meg, ebből az eljárás alá vont ügyvéd 53.700 Ft összeget a saját munkadíjaként beszámított, míg 10.000 Ft-ot a bejelentő részére utalt át.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács az általa elfogadott tényállás alapján - vizsgálva a megbízási szerződéseket és a nyilatkozatokat, továbbá az eljárás alá vont ügyvéd észrevételeiben leírtakat - arra következtetésre jutott, hogy az eljárás alá vont ügyvéd és a bejelentő között létrejött megbízási szerződések, illetve módosítások, valamint azok tartalma hátrányosak a bejelentő számára, a megbízási díjra vonatkozó kikötések a bejelentő jogos érdekeivel ellentétesek.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács szerint a 2017. évi LXXVIII. számú törvény (Üttv.) 1. § (3) bekezdése előírja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia. Az Üttv. 39. § (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a jogi képviselet során az ügyvéd elsődlegesen az ügyfél érdekeinek elsődlegessége alapján jár el.
A Magyar Ügyvédi Kamara 5/2018. (III. 26.) számú, - az Ügyvédi Etikai Szabályzata (ÜESZ), amely az ügyvédi hivatás etikai szabályait és elvárásait határozza meg a 2.4. pontjában arról rendelkezik, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem tanúsíthat olyan magatartást, amely az ügyfél jogos érdekeivel ellentétes.
Az ÜESZ 5.4. pontja pedig kimondja, hogy ügyvédhez méltatlan az a magatartás, amely már a megbízás létrehozása és tartalma körében rontja az ügyvédségbe vetett közbizalmat.
Az ÜESZ 5.8. b) pontja előírja, hogy az ügyvéd ügyfelével a megbízási jogviszony fennállása alatt saját maga javára a megbízás tárgyára vonatkozóan vagy a megbízással kapcsolatban jogügyletet csak az illetékes területi kamara elnökének hozzájárulása mellett köthet.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a megbízási szerződések létrehozása és módosítása, az abban foglalt rendelkezések kizárólag az eljáró ügyvéd igényeinek megfelelően történtek, és ezáltal a megbízás létrehozása és tartalma rontja az ügyvédségbe vetett közbizalmat.
Az elsőfokú határozat szerint nem fogadható el az eljárás alá vont ügyvéd azon álláspontja, hogy a bejelentő részére nem történt kölcsön kikötése, a megbízásban kölcsönnek nevezett összeg csak előlegnek tekintendő. A hivatkozott okiratok egyértelműen fogalmaznak és kétséget kizáróan megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az illetékes területi kamara elnökének jóváhagyása nélkül kötött kölcsön nyújtására vonatkozó szerződést ..................... bejelentővel. Ez a kötelezettségszegése pedig sérti az ÜESZ 5.8. b) pontjában foglalt rendelkezést.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács fegyelmi határozatában megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette a fent hivatkozott jogszabályban és az etikai szabályzatban előírt rendelkezéseket, ezért az Üttv. 107. § a) pontja alapján - mivel egy megbízás keretében valósultak meg a kötelezettségszegések - 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, a szabályszegéseivel a jogszabályban és az etikai szabályzatban írt ügyvédi kötelezettségszegéseket valósított meg.
A fegyelmi biztos a fegyelmi eljárást elrendelő határozatában és a fegyelmi tárgyaláson a befejező indítványában kérte megállapítani, hogy az eljárás alá vont ügyvéd egy írni-olvasni nem tudó féllel - a bejelentővel - kötött írásbeli szerződést, amely nem felelt meg a Ptk. 6:7 § (4) bekezdésében foglaltaknak. Erre tekintettel megsértette az Üttv. 29. §-ban írt azon előírást, hogy a megbízási szerződést írásba kell foglalni. Mivel a megbízás szabályos írásba foglalása elmaradt, az eljárás alá vont ügyvéd nem volt jogosult a bejelentő javára megítélt kártalanítás összegét a munkadíjba beszámítani, mert a megbízás írásba foglalása hiányában az Üttv. 31. § b) pontja szerint a megállapodás az ügyvédi díj vonatkozásában nem jött létre.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a bejelentő a megbízási szerződés megkötésekor, a módosításkor és a nyilatkozatok aláírásakor írni-olvasni képtelen volt annak ellenére, hogy az iratoknál lévő és a bejelentő által jegyzett iratok többféle írással és aláírással készültek. Ezért a fegyelmi biztos indítványát - az Oktatási Hivatal megkeresését - elutasította, mert az Oktatási Hivatal esetleges megkeresése is csak egy adat lenne a bejelentő iskolai végzettségére vonatkozóan, és nem jelentene kétséget kizáró bizonyítékot a bejelentő írni-olvasni képes vagy képtelen állapotára. A fegyelmi biztos ezen kötelezettségszegésre való hivatkozását az Elsőfokú Fegyelmi Tanács fegyelmi vétségként nem értékelte.
A fegyelmi büntetés megállapításánál és kiszabásánál az első fokon eljárt fegyelmi tanács az ügy összes körülményeire tekintettel az Üttv. 108. § b) pontja alapján pénzbírságot szabott ki a középmértéket el nem érő összegben, figyelemmel a fegyelmi vétség tárgyi súlyára, .........
Az elsőfokú határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd jelentett be határidőben fellebbezést.
Fellebbezésében az ügyvéd arra hivatkozott, hogy az elsőfokú határozat rendelkező része nem tartalmaz kioktatást a fellebbezési jogosultságára. Az első fokon eljárt fegyelmi tanács iratellenesen állapította meg a terhére rótt fegyelmi vétségeket. Nem vizsgálta és nem bírálta el a bejelentés alapján vizsgálni rendelt fegyelmi vétségeket, indokolási kötelezettségének nem megfelelően tett eleget.
A fellebbezési kérelme elsődlegesen a fegyelmi felmentésére irányult, másodlagosan pedig a pénzbüntetés kiszabásának mellőzését, helyette írásbeli megrovás alkalmazását kérte.
A fellebbezése indokolásában előadta, hogy az Üttv. 30. § (1) bekezdése szerint a megbízási díjban a felek szabadon állapodnak meg. Ez a megbízási szerződésekben megtörtént, a munkadíja beszámítására így jogosult volt.
Hivatkozott arra, hogy a megbízási szerződés nem volt jogellenes sem annak létrehozása és tartalma, sem a díjkikötés vonatkozásában. Az abban foglalt rendelkezések a jogszabályi előírásoknak megfeleltek, és nem ellentétesek az ügyfelének érdekeivel.
A megbízási szerződések módosítása elkerülhetetlenek voltak, és azok nem az eljárt ügyvéd igényei szerint kerültek módosításra, amellyel egyébként a megbízója is tisztában volt.
Vitatta a fegyelmi határozatban megjelölt jogszabálysértések tényét. Vitatta, hogy az ügyfél érdekeivel ellentétes magatartást tanúsított, az ügyvédi magatartása rontotta volna az ügyvédségbe vetett közbizalmat, mivel ügyvédi tevékenységét lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok szerint végezte.
Álláspontja szerint helytelenül jutott arra a következtetésre az Elsőfokú Fegyelmi Tanács, hogy a megbízási szerződésekben és a nyilatkozatokban írtak szerint a bejelentő részére kölcsönt biztosított, és többek között ennek fejében került sor a kártalanítási összeg engedményezésére, amelyhez az illetékes ..................... Ügyvédi Kamara elnökének a hozzájárulását nem kérte. Véleménye szerint a kölcsön kifejezés használata az okiratokban annak köznapi, egyszerűbb értelmezése miatt történt. A valóságban kölcsönt nem nyújtott a bejelentő részére, és „a megbízási szerződés csak egy elszámolási eljárásrendet fogalmazott meg elszámolási előlegnek (az ügyfél érdekében egyszerűsített kölcsön) esetére.”
Kitért a fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú határozat tévesen minősítette az állítólagos fegyelmi vétségeit szándékosnak. Véleménye szerint a szándékos elkövetési alakzat nem került bizonyításra. Az eljáró fegyelmi tanács, amikor határozatában a gondatlanságot kizárta arra hivatkozással, hogy a törvényben és az Etikai Szabályzatban leírt kötelezettségek megszegése szándékos elkövetésnek minősül - figyelemmel arra, hogy sem, az Üttv, sem az ÜESZ nem tartalmaz rendelkezéseket a szándékosság, illetve a gondatlanság fogalmának meghatározására - téves döntést hozott.
Súlyosnak tartotta a kiszabott pénzbírságot, másodlagos kérelmében a pénzbírság mellőzését és helyette megrovás alkalmazását kérte.
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi főbiztosa észrevételeiben mindenekelőtt jelezte, hogy az elsőfokú határozat indokolásában a 2. oldalon számelírás történt az ügyvédi munkadíjként elszámolt és a bejelentő részére átutalt összegeket illetően.
Jelezte továbbá azt is, hogy miután az elsőfokú határozat 2019. február 3. dátumot tartalmaz, ezért a dátumban nyilván elírás történt, hiszen a határozathozatalra 2020. február 3. napján került sor. Hasonló dátumelírás történt a határozat 3. oldalán is a tárgyalás időpontját illetően is.
Utalt az országos vezető fegyelmi főbiztos arra, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara 20/2018. (XI. 26.) Fegyelmi Eljárásról szóló szabályzata (továbbiakban: FE) 27.6. c) pontja előírja, hogy az eljárást befejező határozat indokolásának tartalmazni kell az eljárás alá vont személy ellen korábban folyt fegyelmi eljárás adatait továbbá az e) pont szerint a büntetés kiszabása esetén tartalmazni kell a határozatnak a súlyosító és enyhítő körülmények megjelölését.
Az országos fegyelmi főbiztos a minimálishoz közelítő pénzbírság enyhítésére nem lát lehetőséget, indítványozta az Üttv. 138. § (1) bekezdés c) pontja alapján az elsőfokú határozat helybenhagyását.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács a fellebbezéssel támadott elsőfokú határozatot az FE 35.2. pontja alapján a fellebbezési kérelem keretei között teljes terjedelmében felülbírálta, megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása az Elsőfokú Fegyelmi Tanács részéről megfelelt-e a jogszabályokban, illetve a szabályzatokban előírt rendelkezéseknek.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács megállapította az elsőfokon eljárt fegyelmi tanács a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el, ezzel összefüggésben az indokolási kötelezettségének is eleget tett. Észlelte a Másodfokú Fegyelmi Tanács, hogy az elsőfokú határozat rendelkező része nem tartalmazza a fellebbezési jogosultságra vonatkozó kioktatást teljes körűen. Mivel az eljárás alá vont ügyvéd élt a jogorvoslati jogával határidőben, ezért ez a hiányosság az ügy másodfokú elbírálását nem érinti.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács a 2020. szeptember 4. napján tartott tárgyaláson meghallgatta dr. .................... eljárás alá vont ügyvédet, aki fenntartotta a fellebbezésében foglaltakat. Álláspontja szerint fegyelmi vétséget nem követett el, hangsúlyozta, hogy ..................... bejelentő részére kölcsönt nem folyósított.
Becsatolta a 2020. július 6-i keltezésű, az ügyfél és közte született elszámolást, a bejelentő nyilatkozatát, mely szerint az ügyvéd munkájával maradéktalanul elégedett. Átutalási bizonylatot, .....................
A Másodfokú Fegyelmi Tanács az ügy teljes iratanyagát áttekintette és megállapította, hogy az elsőfokon eljárt fegyelmi tanács a bizonyítást a határozathozatalhoz szükséges mértékben lefolytatta, a történeti tényállást rögzítette. A tényállás kellően felderített, az iratok tartalmával megegyező. A rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen értékelte, ezért a másodfokon eljáró fegyelmi tanács megállapította, hogy a tényállást a fellebbezési eljárásban is irányadónak tekintette, döntése alapjául elfogadta.
Eljárás alá vont ügyvéd fellebbezésében előterjesztett bizonyítási kérelmének a Másodfokú Fegyelmi Tanács nem adott helyt, mivel a fellebbezésben bejelentett körülményre a tanúként kihallgatni kért ügyvéd vallomása az ügy érdemi elbírálását illetően nem releváns. Ezért a bizonyítási indítványt az FE 27.6. f) pontja alapján elutasította.
Megalapozott az Elsőfokú Fegyelmi Tanácsnak a bizonyítékokat mérlegelő, a bizonyítékokat elfogadó, ezzel összefüggő indokolása.
Egyetértett a Másodfokú Fegyelmi Tanács azzal, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentővel olyan megbízási szerződéseket kötött és nyilatkozatotokat tett, amelyek tartalma - főleg a díj kikötések illetően - hátrányosak voltak az ügyfél számára, jogos érdekeit sértette. Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezésében írt indokokat is figyelembe véve azonosan ítélte meg a másodfokon eljáró tanács az elsőfokú határozatban foglaltakkal egyezően, hogy az eljárás alá vont ügyvéd kölcsön nyújtására vonatkozó szerződést kötött a bejelentővel, amelyekhez elmulasztotta megkérni az illetékes kamara elnökének hozzájárulását a jogszabályi, illetve ÜESZ előírásával szemben.
Az elsőfokú határozatban megállapított kötelezettségszegések vonatkozásában a Másodfokú Fegyelmi Tanács megalapozatlannak értékelte az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi vétség elkövetését vitató hivatkozásait. Nem megalapozott az eljárás alá vont ügyvéd hivatkozása, hogy a kötelezettségszegései nem sértették az ügyvédség társadalmi megítélést, mivel a megbízásokban foglalt tartalmak és díjkikötések (a csatolt megbízási szerződések megfogalmazása) rontották az ügyvédségbe vetett közbizalmat. Az elsőfokú határozat ezzel kapcsolatos indokolásával a Másodfokú Fegyelmi Tanács maradéktalanul egyetértett.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd kötelezettségszegései az elsőfokú határozatban írtak szerint az Üttv. 1. § (3) bekezdése, az Üttv. 39. § (3) bekezdésében, továbbá az ÜESZ 2.4. és 5.4. valamint 5.8. b) pontjai alapján fegyelmi vétségként bírálandók el.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács szerint megalapozottan jutott arra az álláspontja az Elsőfokú Fegyelmi Tanács, hogy dr. .................... az Ütv. 107. § a) pontja alapján fegyelmi vétséget elkövette, mert tevékenységével a jogszabályban, illetve az ÜESZ-ben meghatározott kötelezettségeit vétkesen megszegte. A fentiekre tekintettel helyesen állapította meg az elsőfokú határozat az FE 27.5. c) pontja szerint, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért az elsőfokú fegyelmi határozatban írt minősítés megváltoztatására a Másodfokú Fegyelmi Tanács nem látott indokot.
Az eljárás alá vont ügyvéd kifogásolta fellebbezésében, hogy az elsőfokú határozat tévesen minősítette az állítólagos elkövetését szándékosnak, mivel a fegyelmi felelősség körében nincs konkrétan szabályozva, hogy az értékelt elkövetési magatartás mikor tekintendő szándékosnak vagy gondatlannak.
Hangsúlyozni kívánja a Másodfokú Fegyelmi Tanács, hogy a fegyelmi eljárás szabályairól az Üttv, valamint a FE rendelkezik. A jogszabály, illetve a szabályzat más jogágaktól eltérően nem tartalmazza a szándékos és a gondatlan elkövetés meghatározását. Ugyanakkor szükséges azt kiemelni, hogy a következetesen érvényesülő és egységesen kialakított fegyelmi gyakorlat szerint a jogszabályokban és a szabályzatokban meghatározott kötelezettségének figyelmen kívül hagyása, illetve megszegése az ügyvéd részéről általános fogalom értelmezés, más jogágak fogalom meghatározásának analógiája alapján szándékos elkövetésként kerül értékelésre. Gondatlan elkövetés csak akkor állapítható meg, ha a lefolytatott fegyelmi eljárás során az igazolódik be, hogy az eljáró ügyvéd a tevékenysége során a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja, amely viszont nem a már előbbiekben írt, ügyvéd által kötelezően ismert szabályok megsértését jelenti.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács rá kíván mutatni arra - figyelemmel az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezésében írtakra - a panaszolt ügyvéd azzal követte el az 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget, hogy egy megbízás keretében valósította meg magatartásával a jogszabályi és az etikai szabályzatban meghatározott kötelezettségek megszegését.
A MÜK országos fegyelmi főbiztosa észrevételében jelzett szám és dátumelírást a Másodfokú Fegyelmi Tanács is észlelte.
Megállapítható, hogy az elsőfokú határozat 2. oldal III. rész utolsó bekezdésében a helyes összeg 53.700 Ft és 10.000 Ft. A határozat 3. oldal első sorában és a határozat végén feltüntetett dátumok pedig helyesen 2020. február 3. Ezt a szám és dátumelírást a határozat indokolásában pontosította Másodfokú Fegyelmi Tanács.
....................................
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács által elfogadott tényállás és az abból az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét megállapító határozat rendelkezésein túlmenően a Másodfokú Fegyelmi Tanács vizsgálta azt is, hogy az elsőfokon kiszabott pénzbírság fegyelmi büntetés megfelel-e az irányadó rendelkezéseknek, arányban áll-e a fegyelmi vétségként értékelt kötelezettségszegés tárgyi súlyával. A fegyelmi büntetés kiszabásánál és mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az enyhítő és súlyosító körülményeket, különösen a kötelezettségszegés súlyát és ismételtségét, a szándékosság és gondatlanság fokát, valamint az okozott kár mértékét. Mérlegelni kell, hogy az elkövetett fegyelmi vétség milyen mértékben sértette az ügyvédi kar, illetve az ügyvédi hivatás jó hírét és társadalmi elismertségét.
Az elsőfokú fegyelmi határozat a fegyelmi büntetés kiszabásánál az ügy összes körülményeit vette figyelembe.
....................................
A konkrét szempontok érékelése mellett a Másodfokú Fegyelmi Tanács nem látta indokát a fegyelmi büntetés nemének és mértékének megváltoztatását, a fegyelmi büntetés az elkövetett fegyelmi vétséggel arányban áll.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács az Elsőfokú Fegyelmi Tanács fegyelmi felelősséget és a fegyelmi büntetést megállapító határozatát a fegyelmi felelősség megállapítása és a fegyelmi büntetés valamint az eljárási költség vonatkozásában az Üttv. 138. § c) pontja alapján, a helyes indokainál fogva helybenhagyta.
Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért az Üttv. 142. § (2) bekezdése, valamint a FE 40.2. c) pont alapján őt a Másodfokú Fegyelmi Tanács a másodfokú eljárási átalányköltség megfizetésére kötelezte.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja azzal, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 608. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az elektronikus ügyintézésről szóló 2015. évi CCXXII. tv. (E-ügyintézési törvény) alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan - az E-ügyintézési törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon - nyújthat be a bíróságokhoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít részére. Az E- ügyintézési törvény 9. § (2) bekezdés b) pontja szerint elektronikus ügyintézésre köteles az ügyfél jogi képviselője. A 2017. évi I. törvény (Kp.) 27. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 75. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kötelező jogi képviselet esetén a jogi szakvizsgával rendelkező fél a saját személyében tesz eleget a kötelező jogi képviselet szabályának,
A Kp. 12. § (3) bekezdés d) pontja, valamint a Kp. 13. § (11) bekezdése alapján „köztestületi jogvita esetében a perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.” A keresetlevél előterjesztéséhez szükséges űrlap a https://www.mük.hu/nyomtatványok oldalról tölthető le.
A határozat jogerős és 2020. november 3. napján végrehajtható.