A Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kamarai Fegyelmi Tanácsa (5000 Szolnok, Arany János utca 16., a továbbiakban: fegyelmi tanács) a [ÜGYVÉD 1] ügyvéd ellen [PANASZOS] bejelentése alapján indult fegyelmi eljárásban a 2021. május 25. napján megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi
fegyelmi határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [ÜGYVÉD 1] [...] eljárás alá vont ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, ezért az ellene DRFB-5/2021 (Szol.1/2021) szám alatt folyamatban lévő fegyelmi eljárást megszünteti.
Az eljárás során felmerült költséget a Debreceni Ügyvédi Kamara viseli.
A határozat ellen annak kézbesítésétől számított 15 napon belül az eljárás alá vont személy, jogi képviselője, valamint a fegyelmi biztos az Országos Fegyelmi Bizottsághoz (1054 Budapest, Szalay u. 7. sz.) címzett, de a Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság eljáró fegyelmi tanácsához benyújtott, indoklással ellátott fellebbezéssel élhet. Az aktív kamarai tagok és nyilvántartottak kizárólag elektronikus úton nyújthatják be fellebbezésüket. A postai úton vagy elektronikus levélben megküldött irat nem minősül joghatályos előterjesztésnek. A fellebbezésben új tényre, bizonyítékra akkor lehet hivatkozni, ha a fellebbező arra az elsőfokú eljárásban önhibáján kívül nem hivatkozott. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van.
A területi kamara elnöke a fegyelmi biztost a fellebbezési határidő lejártát megelőző harmadik munkanapig utasíthatja fellebbezés előterjesztésére.
Eljárás alá vont ügyvéd [...] napjától tagja a Jász-Nagykun-Szolnoki Megyei Ügyvédi Kamarának.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara nyilvántartása szerint ellene korábban fegyelmi eljárás nem indult.
Az eljárás alá vont ügyvéd bővebb személyi körülményei: [...]
[PANASZOS] panaszos a Jász-Nagykun-Szolnoki Megyei Ügyvédi Kamarába 2021. január 18-án érkezett panaszában (1. sz. irat) előadta, hogy 1991-ben elvált a férjétől. A közös lakás vonatkozásában nem történt meg a közös tulajdon megszüntetése, de egyezséget kötöttek. Később a volt férje ingatlanilletőségét elárverezték, ekkor, 2018-ban, elment [ÜGYVÉD 1] eljárás alá vont ügyvédhez. Az ügyvédnek az volt az álláspontja, hogy elbirtoklásra hivatkozva kell pert indítani az árverési vevővel szemben. Panaszos álláspontja szerint az ügyvédet részletesen tájékoztatta, hogy az ingatlant a férje engedélyével ingyenesen használhatja. Álláspontja szerint téves volt a jogi álláspontja az ügyvédnek, amit utólag tudott meg. Azért fordult az ügyvédhez mert a jogban járatlan. Álláspontja szerint az ügyvéd tévedett amikor nem tájékoztatta arról, hogy amennyiben a használat jogcímhez kötött, akkor nem lehet az ingatlant elbirtokolni. Tehát álláspontja szerint rossz jogi tanácsot adott az ügyvéd, és a perben rossz jogalap vonatkozásában látta el a képviseletet és ezzel neki kárt okozott.
A panaszhoz mellékletként csatolásra került:
- Karcagi Járásbíróság [JEGYZŐKÖNYV 1] számú jegyzőkönyve a részítélettel együtt.
- A Szolnoki Törvényszék, mint II. fokú bíróság [HATÁROZAT 1] számú részítélete, melyben a Törvényszék I. fokú részítéletét jóváhagyta.
- A panaszosnak az ügyvédnő részére megküldött és 2020. október 19. napján kelt kézírásos levele, melyben előadja a problémáit és felhívja az eljárás alá vont ügyvédet, amennyiben 8 napon belül nem fizeti meg az összes kárát, akkor feljelentést tesz ellene.
- Az eljárás alá vont ügyvéd 2020. október 20. napján kelt válaszlevele, melyben vitatta a panaszos által előadott tényállást, és álláspontja szerint az ügyvédi tevékenysége során a törvényben megkívánt gondossággal járt el. Leírta, hogy a legutolsó tárgyaláson nem tudott megjelenni, de gondoskodott felkészült helyettesítésről.
- Ezen nyilatkozatra adott válaszlevél, mely szintén kézírással kelt 2020. 11. 22-én. Ebben előadta, hogy nem fenyegetésnek szánta a korábbi levelet, hanem valóban feljelentést fog tenni. Az ügyvédnő azt mondta neki, hogy tud segíteni, de ennek ellenére nem tette meg. Az ügyvédnek ismernie kell a problémákat és csak akkor szabad elvállalni az ügyet, ha valóban tud is segíteni. Többször próbálta keresni, de folyamatosan nem vette fel az ügyvédnő a telefont és tárgyalásra sem jött el. Nem volt körültekintő - álláspontja szerint - a jogi képviselet során és végig tisztában volt vele, hogy a pert elveszítik.
- Csatolásra került továbbá [ÜGYVÉD 2] ügyvéd a 2020. december 21-én kelt felszólító levele [ÜGYVÉD 1] eljárás alá vont ügyvéd részére, melyben felszólítja az eljárás alá vont ügyvédet, hogy 865.865.-Ft-ot kártérítés címén fizessen meg [PANASZOS] részére. A levélben leírásra került a tényállás, valamint az, hogy a panaszos nem tudta volna elbirtoklás útján az ingatlan tulajdoni hányadát megszerezni, mert volt birtoklási jogcíme, amely alapján birtokolta az ingatlan tulajdoni hányadát.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara által [VEZETŐ FEGYELMI BIZTOS] vezető fegyelmi biztos elrendelte az előzetes vizsgálatot (2. sz. alatti határozat). A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara 3. sz. iratban tájékoztatta a panaszost, hogy a bejelentés alapján elrendelésre került az előzetes vizsgálat. A Kamara a 4. sz. iratban elektronikus úton egyesítette [ÜGYVÉD 1]-t a bejelentés megtörténtéről.
Az eljárás alá vont ügyvéd 2020. január 27. napján küldte el az igazoló jelentést és mellékletként iratokat csatolt. (Az iratok nagy számára tekintettel két mellékletben: 5., 6. sz. iratok). Az igazoló jelentésben előadta a részletes tényállást. Ebben hivatkozott arra, hogy részletesen felolvasta panaszosnak a Ptk. kommentárt és elővette a szükséges jogszabályokat tekintettel arra, hogy a panaszos úgy nyilatkozott, hogy az ingatlant el szeretné birtokolni. Ő már ekkor is arra hivatkozott, hogy egy méltányos összegű közös tulajdon megszüntetési egyezséget terjesszenek elő a tulajdonostárssal szemben. Felhívta a figyelmét, hogy a per bizonytalan kimenetelű, bizonyítási nehézségekkel súlyosbított és elő kell keresni különböző iratokat, a bontóper iratait, szükséges lesz az ingatlan részeket tehermentesíteni, a földhivatalból be kell szerezni a végrehajtással kapcsolatos iratokat, a jegyzőtől a lakásra vonatkozó adófizetéssel kapcsolatos iratokat, a közös képviselőtől pedig a közös költség fizetésére vonatkozó igazolásokat. Erre a beszélgetésre 2018. november 29-én került sor.
A következő találkozó 2019. január 23-án történt, amikor behozott bizonyos iratokat [PANASZOS] panaszos, de azt mondta, hogy több irata nincs otthon, csak amit elhozott. Elmondta, hogy a férje a lakásból önként távozott, nem fizetett neki semmit, erről pusztán egy indigós másolat készült, régi elmosódott irattöredéket mutatott, amint volt egy ügyszám és a volt férj meghallgatásának töredékes jegyzőkönyvének rögzítése. Ebben az szerepelt, hogy a férj közli, hogy önként el költözik a lakásból, [PANASZOS] azt mondta az ügyvédnek, hogy mást nem talált.
Tájékoztatta arról, hogy a régi Ptk. szabályai szerint következhet be az elbirtoklás, amennyiben annak nem akadálya a bontóperben született egyezség. Tájékoztatta, hogy nagy valószínűség szerint egyezséget köthetett, de [PANASZOS] állította, hogy semmiféle egyezséget nem kötött. Ismét kérte, hogy szerezze be a bontóperi iratokat, a panaszos elment a bíróságra, ahol azt közölték vele, hogy ezek a régi iratok már nincsenek meg. De a bíróságról visszatérve szintén azt állította, hogy semmifél egyezséget nem kötött. Ezt követően tájékoztatta panaszost a joggyakorlatról, valamint a várható költségekről. Ismét felhívta a figyelmét a per bizonytalan kimenetelére és a perköltségekre. Erre a panaszosnak annyi volt a válasza, hogy „tán csak nem veszíti el, amikor neki van igaza”. Abban maradtak, hogy hazamegy, otthon végig gondolja az ügyet és ismét visszajelez az ügyvédnek.
2019. április 30-án kereste fel panaszos az eljárás alá vont ügyvédet, hogy mindenképpen meg akarja indítani a pert, de nem boldogulnak a formanyomtatvánnyal. Ennek megfelelően a formanyomtatvány kitöltésre került és a bírósági beadása megtörtént.
2019. június 26-án történt újabb találkozó, melynek keretében a válaszirat és a viszontkereseti ellenkérelem írásba foglalásra került sor, melyet a panaszos később benyújtott a bíróságra.
A tárgyalás kitűzése után, 2019. szeptember 5-én kereste fel a panaszos és kérte a peres eljárásban való képviseletét, mert egyedül ezt nem képes megtenni. Így került sor a meghatalmazás benyújtására. Fenntartja, hogy jelentős kockázati tényező volt az, hogy nem álltak rendelkezésre a bontóperi iratok.
Az első tárgyaláson a felek meghallgatása során [PANASZOS] mondta el, hogy nem tudja, hogy van-e olyan egyezség, amelyet a bíróság jóváhagyott a lakáshasználat kérdésében, tudomása szerint az eljáráson az ítéleten kívül egyezséget jóváhagyó végzés nem született. Nem ismerte a jogot és bő egy éve kezdett el az elbirtoklásról olvasni.
Időközben a bíróság beszerezte a levéltárból a bontóperi iratokat és kiderült, hogy a panaszosnak nem csak jogi képviselője volt, hanem még a lakáshasználat kérdésében is megegyeztek. Ezt követően a bíróság a keresetet elutasította.
[PANASZOS] panaszos ragaszkodott a fellebbezés elkészítéséhez, amit az ügyvéd azért tartott indokoltnak, mert a panaszos volt férje nem került meghallgatásra.
A Törvényszék is elutasította kereseti kérelmet, immár jogerősen, ezután a használati díj kapcsán viszontkereset tárgyában folytatta a tárgyalást az I. fokú bíróság. Ekkor került sor a helyettesítésre, amikor [ÜGYVÉD 3] helyettesítette az ügyvédet. [PANASZOS]-sal hármasban beszéltek az ügyről és ő elfogadta, hogy a kolléganő jelen lesz vele a tárgyaláson. Ezen a tárgyaláson egyezség kötésre került sor a viszontkereset vonatkozásában.
A következő héten panaszos telefonon közölte az ügyvéddel, hogy más ügyvédje lesz, adja oda az iratokat. Kérte, hogy jöjjön be 2020. július 23-án panaszos az irodába. Elkészítették a megbízást megszüntető iratot, átvette az átadott iratokat és felhívta a figyelmét arra, hogy nem fog továbbiakban jogi képviselet körébe tartozó tevékenységet folytatni.
Ezt követő hetekben még pár alkalommal felhívta [PANASZOS] és minősítetlen hangon beszélt vele. Azt mondta, hogy semmit sem csinált, csak a pénzt vette el. Emeltebb hangon beszélt, amire az ügyvéd válaszolt, majd elköszönt és letette a telefont. Ezután kapta meg a felszólító leveleket.
Hangsúlyozza, hogy a panaszos előadását valónak fogadta el, ezeken a tényeken alapult a jogi képviselet és minden alkalommal az elvégzett munkát fizette ki a panaszos. Az ügyben megbízási szerződésben rögzítették a feltétlenül szükséges dolgokat és meghatalmazást írtak alá. A helyettesítésről gondoskodott, amennyiben nem tudott megjelenni a tárgyaláson. Álláspontja szerint a jogi képviseletet ellátó személy nem felelős azért, ha az bizonyosodik be a bizonyítási eljárás során, hogy ügyfele valamire nem jól emlékezett, valamit nem a valóságnak megfelelően állított. Nem bíztatta és nem is vállalta, hogy elbirtoklás útján megszerzésre kerül bizonyosan az ingatlanilletőség. Arra vállalkozott, hogy az ügyfél akaratának megfelelően a kívánsága szerint indult perben lelkiismeretesen ellátja a képviseletét.
Az igazoló jelentéshez csatolásra kerültek az alábbiak:
- kitöltött keresetlevél formanyomtatvány,
- a megbízási szerződés,
- az ügyvédi meghatalmazás,
- feljegyzés ügyvédi megbízás megszüntetéséről,
- [ÜGYVÉD 2] ügyvéd részére 2021. január 7. napján elküldött e-mail, a
- Dr. Lukács Ferenccel folytatott e-mail levelezés 2020. július 13. napjáról, a
- [ÜGYVÉD 1] eljárás alá vont ügyvéd és [PANASZOS] közötti e-mail levelezés 2020. július 15-től július 16-ig,
- a panaszosnak az eljárás alá vont ügyvéd által kiállított számlák (összesen 7 darab),
- a Karcagi Járásbíróságra a keresetre benyújtott írásbeli ellenkérelem,
- az ellenkérelemre benyújtott válaszirat valamint az erre benyújtott viszontválasz.
- a viszontkereset levél, a
- Csatolásra került az ügyvédi meghatalmazás a peres eljárás vitelére,
- költségjegyzék formanyomtatvány,
- a Karcagi Járásbíróság [JEGYZŐKÖNYV 2] sz. jegyzőkönyve,
- a Kalapács Imre Végrehajtó irodája előtt [HIRDETMÉNY] sz. alatti eljárásban ingatlan árverési hirdetmény fényképekkel,
- a Magyar Nemzeti Levéltár által kiadott igazolás a panaszos korábbi házasságának felbontása során keletkezett iratokról, valamint az ezzel kapcsolatos iratok: korábbi Karcagi Városi Bíróság által [JEGYŐKÖNYV 3] sz. jegyzőkönyv a házasság felbontásával kapcsolatban [PANASZOS] és [ELLENÉRDEKŰ FÉL] között, amely tartalmazza a felek közötti egyezséget, valamint az ezzel kapcsolatos ítélet, az ezzel kapcsolatos végrehajtási lapok, születési anyakönyvi kivonatok, házassági anyakönyvi kivonat, jegyzőkönyv házassági bontópert megelőző meghallgatásról,
- [ELLENÉRDEKŰ FÉL] kérelme a Karcagi Járásbíróság előtti eljárásban arról, hogy Szigetszentmiklóson tehesse meg a tanúvallomását,
- a Karcagi Járásbíróság előtti eljárás 20-as sorszámú jegyzőkönyve és az ezzel kapcsolatos keresetet elutasító részítélet,
- a Szolnoki Törvényszékre címzett felperesi fellebbezés,
- a fellebbezési ellenkérelem,
- a Szolnoki Törvényszék, mint II. fokú bíróság [HATÁROZAT 2] sz. részítélete, melyben az I. fokú bíróság részítéletét helybenhagyja.
- a Karcagi Járásbíróság [JEGYZŐKÖNYV 4] sz. jegyzőkönyve, amelyben a viszontkeresettel kapcsolatos egyezség szerepel.
Mellékletek közöl kiemelve, a megbízási szerződés tartalmazza azt, hogy a megbízó előadja, hogy a bontóperben nem kötött egyezséget és az eljárás során sem neki, sem volt férjének nem volt jogi képviselője. Valamint nyilatkozza, hogy a volt férje önként, minden ellenszolgáltatás nélkül költözött ki. Tartalmazza az ügyben releváns jogszabály hivatkozásokat és azok lényeges tartalmát és a bírósági gyakorlatot. Szerepel benne a megbízó tájékoztatása a kockázatokról. A kockázatok feltárása körében kifejezetten tartalmazza azt, hogy az iratok alapján a kereset elutasítása várható. Tartalmazza a megbízás az ügyben várható költségeket, valamint a megállapodott ügyvédi munkadíjat. Három oldalból áll, folyamatos sorszámozással került ellátásra, 3. oldalon került aláírásra panaszos és eljárás alá vont ügyvéd által.
A levéltár által megküldött iratokból a Karcagi Városi Bíróság [JEGYZŐKÖNYV 3] sz. jegyzőkönyv 2-3. oldala tartalmazza a felek által megkötött egyezséget, melynek keretében alperes azaz [ELLENÉRDEKŰ FÉL] hozzájárult ahhoz, hogy a közös tulajdonát képező ingatlant felperes használja. Maga az ítélet is tartalmazza a 2. oldalon, hogy a felek a bíróság előtt az utolsó közös lakás használata kérdésében egyezséget kötöttek.
A vezető fegyelmi biztos megküldte [FEGYELMI BIZTOS] fegyelmi biztos részére az előzetes vizsgálat elrendeléséről szóló határozatot, s kérte az előzetes vizsgálat lefolytatására a 8. sz. iratban pedig kijelölte fegyelmi biztosként az előzetes eljárás lefolytatására. A fegyelmi biztos kijelöléséről szóló határozatot megküldte a panaszos részére (9. sz. irat). [FEGYELMI BIZTOS] fegyelmi biztos bejelentette, hogy összeférhetetlennek minősül tekintettel arra, hogy a panasz alapját képező ügyben korábban eljárt. (13. sz. irat). A vezető fegyelmi biztos 14. sz. iratban tájékoztatta [ÜGYVÉD 1] ügyvédet, az elfogultságáról, erre tekintettel saját maga folytatja le az eljárást, erről tájékoztatta 15. sz. beadványában [PANASZOST] is. Az ezekkel kapcsolatos tértivevények a 10., 11., 12. és 16. sorszám alatt találhatóak.
Vezető fegyelmi biztos tájékoztatta [PANASZOS] panaszost, hogy a személyes meghallgatása nem lehetséges, így kérdésekkel fordult felé (17. sz. irat, tértivevény 18. sz. irat). A panaszos válaszában (20. sz irat) előadta, hogy az igazoló jelentésbe foglaltak jelentős mértékben eltérnek a valóságtól, neki csak egy papírt kellett aláírni, ami munkadíj megállapodás volt. Nem azt állítja, hogy nem írt alá megbízási szerződést. Most tűnt fel neki az, hogy munkadíj megállapodás alján egy 3-mas szám található. Hangsúlyozta, hogy nincs nyoma tűzőgép alkalmazásának, holott a kamara által megküldött iraton annak nyoma van. Állítja, hogy az interneten nem olvasott semmiféle birtoklásról, neki csak az ügyvéd beszélt arról, hogy az az ő jogi álláspontja, hogy elbirtokolta az ingatlant, s ezt a perben tudja érvényesíteni. Az ügyvéd nem olvasott fel semmit az üggyel kapcsoltban, ha fel is olvasott akkor sem értette volna meg, hogy miről lett volna szó, nincs tisztában a joggal és nyilván ezért kért ügyvédi segítséget. Az ügyvéd soha nem tájékoztatta semmiről, csak egy valamit hangsúlyozott, hogy pénzt nem ad vissza. Valótlan állítás az, hogy az ügyvédnek nem adott a bontóperi egyezségről. Az történt, hogy ezeket az iratokat átadta, csak az ügyvéd visszaadta, hogy neki az nem kell. Átadta a bontóperi ítéletet is. Visszautasítja azt, hogy minősíthetetlen hangon beszélt az ügyvédnővel.
Nyilatkozza, hogy nem fordult a Kúriához. Az ügyvéd erről tájékoztatta, hogy még lenne lehetősége erre, de nem vállalta el arra hivatkozással, hogy nem viszi bele ebbe a költségbe. Kijelentette, hogy tett feljelentést a rendőrségen azért, mert nem értesítették az ingatlan árveréséről, az eljárás jelenleg is nyomozati szakban van. Panaszos nyilatkozza, hogy a csatolt egyezségi iratokon eljárás alá vont ügyvéd különböző jelöléseket helyezett el. Kéri, hogy szíveskedjenek neki lehetőséget biztostani a személyes meghallgatásra. Leveléhez csatolta a Karcagi Városi Bíróság [JEGYŐKÖNYV 3]. sz. jegyzőkönyvet, amely az egyezséget tartalmazza, ennek az egyik utolsó oldalán található a két feljegyzés ([...]. sz. tullap [...] hrsz.)
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara megkereste a Pest Megyei Rendőrfőkapitányságot a büntetőeljárás iratai iránt, azzal a kérdéssel, hogy folyik-e büntetőeljárás és hogy mi a feljelentés tárgya. 22. sz. iratban az eljárás alá vont ügyvédnek megküldésre került a panaszos észrevétele. Az ezt igazoló tértivevények 23-24. sz. alatt találhatóak.
Eljárás alá vont ügyvéd 2021. március 12. napján küldte meg a válaszokra adott észrevételeket (25. sz. irat), melyben fenntartotta a korábbi álláspontját. Ekkor hangsúlyozta, hogy semmilyen jelölést nem helyezett el semmilyen iratot. Eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozza, hogy a megbízási szerződés nem tűzőgéppel van összetűzve, hanem iratragasztóval összeragasztva. Nem fedi a valóságot az, hogy [PANASZOS] csak a 3. oldalt kapta meg a megbízási szerződésből.
Csatolta az alábbi iratokat:
- fotókat a megbízási szerződésről, amelyen látszik az összeragasztás módja,
- a [PANASZOS]-sal 2019. október 17-én 2019. november 22-én, november 27-én, 2020. április 30. napján és 2020. június 17. napján történt levélváltásokat. Illetőleg 2020. június 22., június 23, július 08., július 13., július 15. napja, és július 16. napja közötti e-mailezéseket.
- a [ÜGYVÉD 2]-vel folytatott e-mail levelezéseket 2021. január 11, január 15. napjaiban.
Eljárás alá vont ügyvéd 26. sorszámon újabb észrevételt csatolt 2021. március 12. napján, mellékelten küldte az üggyel kapcsolatos feljegyzését, a hivatkozott jogszabályokról és bírósági gyakorlatokról, az ezzel kapcsolatos eseti döntésekkel, kommentárral, valamint az ezzel kapcsolatos konkrét ítéletekkel.
Vezető fegyelmi biztos 2021. március 24. napján hozta meg a határozatot (27. sz. irat) a fegyelmi eljárás kezdeményezéséről, mely alapján fegyelmi eljárást kezdeményezett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben. Az általa megállapított tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy eljárás alá vont ügyvéd nem hivatkozott olyan körülményre, ami miatt kénytelen lett volna elvállalni a perbeli képviseletet. Az ügyvéd nem adott magyarázatot arra, hogy miért nem bontotta fel a megbízási szerződést. Álláspontja szerint az Üttv. 1. § (3) bek. alapján amennyiben az ügyvéd nem ért egyet a megbízójával a részére adott megbízás teljesítésével, akkor a legjobb tudása szerint nem vállalhatja el a képviseletet és ezzel álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdés második fordulata szerinti követelményt („legjobb tudása szerint kell eljárni”).
A fegyelmi biztos 28. sz. irata tájékoztatta a panaszost azzal, hogy az előzetes vizsgálatot befejezete, és a fegyelmi eljárás alá vont ügyvéd ellen fegyelmi eljárást kezdeményezett. A vezető fegyelmi biztos felkérte a Regionális Fegyelmi Bizottság elnökét, hogy jelölje ki a fegyelmi eljárás lefolytatására jogosult fegyelmi tanácsot (29. sz. irat). A Regionális Fegyelmi Bizottság elnöke 30. sz. iratban kijelölte a fegyelmi tanácsot, ezt követően a fegyelmi tanács elnöke a fegyelmi tárgyalást 2021. május 25. napján 10:45 percre kitűzte és értesítette a panaszost, az eljárás alá vont ügyvédet, valamint a vezető fegyelmi biztost. (31-36. számú iratok).
Ezt követően került sor a fegyelmi tárgyalás megtartására (37. sz. irat). Fegyelmi tárgyaláson a vezető fegyelmi biztos az indítványát, illetve a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában foglaltakat fenntartotta.
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi felelősségét nem ismerte el, amit írásban benyújtott azt fenntartotta. Nem értett egyet a fegyelmi biztos véleményével, miszerint a képviselet-felmondási kötelezettsége lett volna. Előadta, amikor kiderült, hogy az ügyfél lakáshasználat vonatkozásában egyezséget kötött a férjével akkor az elbirtoklás elsődlegessége megkérdőjeleződött. Azonban álláspontja szerint nem lett volna lehetséges, hogy a bíróság úgy hozzon ítéletet, hogy nem hallgatja meg az elvált férjet. Erre nem került sor sem az I., sem a II. fokú eljárásban. Ez volt a lényege a fellebbezésüknek is, azonban a II. fokú bíróság az I. fokú ítéletet jóváhagyta. Ezt követően a használati díj már nyilván nem az elbirtoklással vagy a tulajdonjog vitatással volt kapcsolatos, itt már nem volt értelme felmondani az ügyvédi megbízást, különösen mert az ügyfél kifejezetten kérte, hogy neki ne egyedül keljen elmenni a bírsági tárgyalásra. Az elején nem derült ki számára, hogy az ügyfél nem megfelelően emlékszik a dolgokra, ez csak később derült ki és más megvilágításba került így az ügy.
A panaszos hozzá bejelentkezett, időpontot kapott. Az egész eljárás előkészítése hosszadalmas volt, kétszer, háromszor találkoztak az ügy kapcsán. Panaszos a végrehajtással kapcsolatban szeretett volna további intézkedést, de az iratok már mind jogerősek voltak, így ügyvéd elmondta, hogy ezzel kapcsolatban nem lehet további teendő. Ekkor merült fel az, hogy panaszos már nagyon régen használja az ingatlant és hallott valami olyasmit, hogy elbirtoklás útján lehet tulajdont szerezni. Eljárás alá vont ügyvéd ezt megerősített, de elsődlegesen a közös tulajdon megszüntetését tartotta indokoltnak. A panaszos azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az ingatlan amennyiben ingyen az övé lehet, akkor ezért nem akar fizetni. Beszéltek arról, hogy ez egy költséges eljárás, de a panaszos ragaszkodott hozzá, hogy ez megindításra kerüljön.
Az új Pp. rendelkezései alapján tűnt célszerűnek az, hogy ha az ügyfél indítja meg az eljárást. Eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozza, hogy nem látta az 1991-es bontóperi iratokat. Az iratok beszerzésének a szükségességét felismerte, kérte a panaszostól, hogy bármi, ami ezzel kapcsolatban rendelkezéséra áll, hozza el. Azonban a panaszos a 2. konzultációra is azzal jött, hogy neki nincsen semmilye egy iraton kívül, amely átütő papírra készült és nem volt teljes. Ügyvéd elküldte a panaszost a bíróságra, hogy szerezze be az iratokat az ügyszám alapján, vagy tudja meg hogy hol vannak. A panaszos azonban azzal jött vissza, hogy az iratok már régesrégen nincsenek meg. Ekkor ügyvéd próbálta vele felidéztetni a történteket, de a panaszos továbbra is azt mondta, hogy nem volt ügyvédje, egyedül volt ebben az eljárásban, és ezzel nem is nagyon foglalkozott, mert örült, hogy megszabadult a férjétől. Emiatt nem került sor a bontóperi iratok beszerzésére. Felvetette azt, hogy ha rövid ideig tartott az eljárás akkor akár egyezségkötéssel is zárulhatott, de erre a panaszos azt nyilatkozta, hogy nem kötött egyezséget, és ezt megismételte a bíróság előtt is.
Nyilatkozott arról, hogy a panaszos által csatolt egyezségi irat (1991.) hátoldalán nem az ő írása található. Azért sem, hiszen a tulajdoni lap számának a felírása már most nem releváns, régóta csak a helyrajzi szám szerint tartják nyilván az ingatlanokat, tulajdoni lapszámok nem szerepelnek.
Eljárás alá vont ügyvéd bemutatta az eredeti megbízási szerződést, amely alapján a tanács elnöke megállapította, hogy az megegyezik a csatolt másolati példánnyal. Ragasztócsíkkal van összeragasztva elől és hátul, hátsó oldalon található az ügyvéd bélyegzője és aláírása akként, hogy az lelóg a bélyegzőről és magán az okiraton folytatódik, középen meg van hajtva, a hajtás mentén erősen megkopott, bizonyos helyeken a hajtás folytán a tinta is átütött, tűzőgép nyoma az iraton nem látható.
Eljárás alá vont ügyvéd előadta, hogy amikor az ügyfél megkapta az idézést a bíróságra, akkor került aláírásra a megbízási szerződés. A megbízási szerződés azt tartalmazta, amit addig beszéltek erről az ügyről, új dolog nem szerepelt benne. Megírta, kinyomtatta, összesen két példány készült el. Egyik példány az ügyfélnél, a másik példány pedig nála maradt. Azért így tűzi össze, mert a 3. oldal kerül becsatolásra fénymásolatban a bírósági eljárásban, hogy a bíróság ellőtt ez perköltségként érvényesíthető legyen. Ezért szerepel a végén mindig a megbízás és a munkadíjban való megállapodás.
A viszontkereset utolsó tárgyalásán személyesen nem ő volt jelen, hanem [ÜGYVÉD 3] kolléganő helyettesítette. Ahogy jegyzőkönyvből látta, az ügyfél önállóan kötött egyezséget, azzal az egyezséggel ő nem értett egyet, mert ott lett volna igazán értelme a vitának. Ezt követően vita alakult ki a perköltség meg nem fizetése kapcsán. Az alperes ügyvédje azon az állásponton volt, hogy a viszontkereset kapcsán kötött egyezség nem terjed ki a már jogerősen megítélt perköltségre. Eljárás alá vont ügyvéd előadja, hogy azért nem mondta fel a megbízást, amikor kiderült, hogy ténylegesen létezik egyezség, mert ezzel kapcsolatban mindenképpen szükségesnek tartotta meghallgatni [PANASZOS]nak a férjét, több olyan információt remélt tőle, ami esetlegesen az ügyfél hasznára válhat. Megjegyzi, hogy ilyen esetben nem indokolt a megbízás felmondása, mert azzal mintegy cserben hagyta volna az ügyfelét és ez nyílt elismerése annak, hogy „ennek az embernek nincs igaza. Úgy gondolja, hogy ügyvédkét a végsőkig küzdeni kell az ügyfélért, mert mindig lehet egy olyan pillanat, ami még hasznára válhat.
Ezt követően [PANASZOS] panaszos kihallgatására került sor, aki elmondta, hogy az ügyvédnőt 2018-ban kereste fel, hogy legyen a segítéségre. Az ügyvédnő rögtön azzal indított, hogy próbálja meg kifizetni azt, aki megvásárolta tőle a lakást. Mondta, hogy erre ő nem képes, mert amennyiért az árverésen megvásárlásra került annyiért a vevő nem hajlandó értékesíteni. Mondta az ügyvédnek, hogy keressenek olyan megoldást, amiből jól jön ki és nem lesz újra vesztes. Ekkor ajánlotta az ügyvédnő az elbirtoklást. A mai napig nem tud róla minek kell megfelelni ennek kapcsán. Ezután nem tájékozódott, nem nézett utána, nem ismerte a jogot. Tehát 2018. november 19. napján találkozott először az ügyvédnővel, ő ajánlotta azt, hogy jogilag már biztos elbirtokolta a lakást, mert egyedül él és abban egyedül lakik, egyedül tartja karban. Az ügyvéd közölte, hogy szedje össze az iratokat vigye be és akkor meglátják mit tudnak kezdeni. Bevitte a bontóperi ítéletet, az egyezségről szóló papírt, amit odaadott az ügyvédnőnek. Az ügyvédnő az iratokat elvette és a bontóperi ítéletet és az egyezséget visszaadta. Nem értette a panaszos, hogy azt miért adja vissza. Úgy gondolja, hogy akkor mondani kellett volna az ügyvédnek, hogy ezek az iratok nem jók, nem lehet az ingatlant elbirtokolni, mert neki jogcíme van a használatra. Panaszos elmondja, hogy akkor nem volt tudomása arról, hogy amennyiben jogcímmel birtokolja valaki az ingatlant, lehetséges-e elbirtokolni. Most azonban már arról van tudomása a jelenlegi ügyvédjétől, hogy nem lehet elbirtokolni az ingatlant akkor, hogy ha jogcímmel történik a használat.
A panaszos elmondja, hogy a bíróságon az első tárgyaláson kérte a bíró ezeket az iratokat, akkor ő kérdően nézett az ügyvédnőre, hogy miért nem kerültek ezek becsatolásra, de ő csak elfordult tőle. Akkor mondta az ügyvédnőnek, ha otthon nem találja meg ezeket az iratokat, akkor ki kell kérni a bíróságtól. Később megtalálta, de előtte még mondta neki, hogy ha esetleg nem találja, akkor ki lehet kérni. Kérdésre panaszos elmondja, hogy 2018. november 19-én még ezek az iratok nem voltak meg, a következő megbeszélésre vitte el, és akkor történt az a dolog, hogy az ügyvédnő visszaadta az iratokat, hogy ezek nem kellenek. Később a bíróságon derült ki, hogy ezek mégis kellenének és ott szembesült, hogy ezek nem kerültek becsatolásra. Utána pedig úgy történt, hogy maga a bíró úr kérte ki a levéltárból az egyezséget és az ítéletet. Panaszos kijelenti, hogy elmondta akkor az ügyvédnőnek, amikor először találkoztak, hogy mit vállalt a férje, és azt is, hogy önszántából elmegy. Konkrétan nem tudja, hogy milyen kifejezést használt, de azt mondhatta, hogy egyezség.
Ezt követően a peres eljárást elvesztették. Azt ügyvédnő vele az első tárgyalás után abszolút nem tárgyalt, elérni telefonon nem tudta, semmit sem mondott, semmit sem beszélt meg vele. Telefonált akkor, amikor valamit megcsinált, hogy vigye a pénzt és folyamatosan azt hajtogatta, hogy ő pénzt vissza nem ad. Kijelenti panaszos, hogy a fellebbezés azért került beadásra, mert az eljárást már megindították és tovább próbálkoznak. Belenyugodott abba, hogy fellebbezzenek. Aztán II. fokon is elvesztették a pert.
A viszontkeresettel kapcsolatos tárgyaláson nem az ügyvédnő volt jelen. A panaszos állítja, hogy nem beszélt meg az ügyvéddel semmit, nem tudta, hogy mi lesz a tárgyaláson, miről lesz szó. Annyit mondott neki az ügyvéd telefonon, hogy valami 20.000,-Ft-ot fognak kérni és letette a telefont, nem magyarázta meg a dolgokat. A tárgyaláson [ÜGYVÉD 3] ügyvédnő mondta neki, hogy egyezzenek meg.
Panaszos nyilatkozza, hogy büntetőeljárás jelenleg is folyamatban van. Ezt követően tanács elnökének kérésére panaszos bemutatta az 1991-ben meghozott ítéletet, illetve a tárgyalási jegyzőkönyvet. Tanács elnöke megállapította, hogy az irat két lapból álló okirat, amely tűzőgépbe került összetűzésre. Tanács elnöke a tanács tagjaival egyetértésben megállapította, hogy az okiratok nem eredetiek, hanem eredetiről készült másolatok. A jegyzőkönyv hátoldalára felvezetésre került az, hogy [...] sz. tul.lap illetve [...] hrsz. Ezzel kapcsolatban panaszos nyilatkozza, hogy az ügyvédnő akkor írhatta rá, amikor leírta neki egy papírra, hogy milyen iratok beszerzése szükséges. Azért gondolja, hogy ügyvédnő írhatta rá, mert másnak a kezében nem volt. Ezt követően panaszos azt nyilatkozza, hogy ügyvédnő valamit írt. Ezt követően a tanács elnöke szembesítést rendelt el. Eljárás alá vont ügyvéd fenntartotta azt a nyilatkozatát, hogy nem ő írta rá a kérdéses számokat az iratra. A szembesítés eredményre nem vezetett.
Ezt követően a panaszos bemutat egy írást, amely álláspontja szerint eljárás alá vont ügyvéd írt, ennek a másolati példánya a jegyzőkönyvhöz került csatolásra. Az iraton feltüntetésre került a hrsz. illetve a végrehajtással kapcsolatos iratok és hogy milyen másolat szükséges. Eljárás alá vont ügyvéd megerősíti, hogy ez az ő írása, ezzel küldte el a panaszost a Földhivatalba, ez kellett a tehermentesítéshez, mert egyébként ezen terhek jogosultjait is perbe kellett volna vonni.
Ezt követően tanács elnöke ismerti a Karcagi Járásbíróság előtti [JEGYZŐKÖNYV 2]. sz. jegyzőkönyv 9. illetve 10. oldalának bizonyos részeit, melyben a panaszos azt nyilatkozta, hogy az ítéleten kívül egyezséget jóváhagyó végzés nem született.
Panaszos azt nyilatkozza ezeket azért mondta, mert nem volt vele tisztában, hogy miről van szó. Az ügyvédnő ezeket az iratokat visszaadta, nem tudta akkor, hogy milyen iratokat adott vissza neki az ügyvédnő. Nem akarta az ügyvédnőt bemártani a bíróságon, hogy ezeket az iratokat már korábban a kezébe adta. Még mindig nem tudja, hogy miért adta vissza ezeket az iratokat. Arra vonatkozóan, hogy miért mondta azt a tárgyaláson, hogy egy éve olvassa az elbirtoklással kapcsolatos dolgokat, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy 2018. nyár vége, ősz eleje óta, nem tudott nyilatkozni. Panaszos kijelenti, hogy az elbirtoklással kapcsolatban nem olvasott, fogalma sem volt róla, mai napig nem olvas erről. Igazából nem is érdekli, mert ő ahhoz „kevés”, hogy ezt értelmezni tudja. Ezért kellett volna egy olyan jogász, aki valóban tanácsot ad neki. Ismételt kérdésre panaszos elmondta, hogy a bíróságon olyat nem mondott, hogy korábban az elbirtoklásról olvasott, mert nem foglalkozott az elbirtoklással.
Panaszos kérdésre elmondta, hogy ő akkor lepődött meg amikor a kamarából megkapta a megbízási szerződést. Olyan iratot nem írt alá, csak a 3. oldalát íratta vele alá ügyvédnő, amin a munkadíj megállapodás volt és a meghatalmazás. Tanács elnökének kérdésre, hogy ez az eredeti 3. oldal nála van-e, panaszos azt válaszolta, hogy nem tudja, sok mindent nem hozott el. Ilyen iratot ő nem írt alá és ő nem is kapott belőle, tehát nincs neki. Tanács elnökének kérdésére, hogy az emlékezete szerint oldalszámozás volt-e az ő iratán, amit aláírt azt válaszolja panaszos hogy igen, de ő ezt nem nézte, ömlesztve kapott meg mindent és még a mai napig nem tudja igazából hogy milyen iratokat kapott, még mindet nem tudta áttanulmányozni. Jelenleg nem tud arra nyilatkozni, hogy milyen iratai nincsenek meg pontosan, de tudja, hogy nem lett minden lefénymásolva. Tanács elnökének kérdésre konkrét iratot, amely nem került átadásra nem tudott megnevezni.
Eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozza, hogy nem rövid telefonos egyeztetések történtek. Ebben az ügyben különösen sokat és sokszor tárgyaltak hosszasan. Felolvasta neki a jogszabályi rendelkezéseket, elmagyarázta neki, de többször azt a választ kapta, hogy ő nem érti és igazából nem is érdekli. Soha nem rakta ki a panaszost az irodából és neki ez egyébként sem szokása. Az első megbeszélés 2018. novemberi volt, ekkor kérte az ügyvéd, hogy a panaszos szerezze be az iratokat. Amikor a viszontkeresetet tárgyalták, [ÜGYVÉD 3] ügyvédnő helyettesítette. Előtte hárman ültek le és beszélték át az ügyet. Azt követően nem állt már szóba a panaszossal, amikor a megbízás felmondása után valótlan dolgokat kért rajta számon és kiabált vele.
Panaszos erre előadja, hogy semmi nem úgy volt ahogy most az ügyvédnő elmondta, mert egyáltalán nem volt részletes megbeszélés. Ha valóban lett volna, akkor megtárgyalt volna vele mindent. Akkor nem jutottak volna idáig. Az ügyvédnőnek tudnia kellett volna, amikor odaadta a bontóperi papírt, hogy az nem jó, azzal nem nyerheti meg az elbirtoklást. De nem mondta, hanem addig vitte tovább amíg a pénzéből tartott. Ő végig bízott benne.
Ezt követően Tanács elnöke panaszos elé tárja az eredeti megbízási szerződést. Panaszos nyilatkozza, hogy neki ez nem ismerős, ilyet nem kapott, megbízási szerződést nem írt alá. Arra, hogy az általa eredetben elhozott iratok (a bontóperi irat illetőleg az egyezség másolata) hol és mikor készültek nem tudott nyilatkozni.
Panaszos nyilatkozza, hogy nem esett szó arról, hogy a pernek van kockázata, nem mondott olyat az ügyvéd, hogy itt ez a papír és nem mehetnek tovább. Nem mondott semmit a pernyertesség kapcsán, hogy van veszély vagy nincs veszély. Iratokat kellett beszereznie, sok időbe tellett mire mindennek utána járt. Arról szó sem esett, hogy esetleg elveszítheti a pert. A panaszos kifejezetten kérte az ügyvédet, hogy úgy álljon hozzá, hogy nem akar újra vesztes lenni. Erre ügyvédnő azt mondta, hogy küzdenek. Panaszos elmondja továbbá, hogy nem volt jó a kapcsolatuk. Ismét hivatkozik arra, hogy az ügyvéd nem mondta, hogy bontóperi ítélet és az egyezség problémás, csak visszaadta a papírt és belevitte a perbe. Neki ebből hatalmas kára van.
Eljárás alá vont ügyvéd kérdésre elmondja, hogy az elbirtoklás különleges jogi intézmény. A jogcím és a jogcímnélküliségnek a határát a Pk. állásfoglalás áttörte, amikor azt mondta, hogy a társtulajdonosok is elbirtokolhatják egymás tulajdoni illetőségét. Kifejezetten van jogcím a társtulajdonosi viszonyból, tehát ily módon a bíróság egyedi döntése alapján jogcím alapján is történhet elbirtoklás megállapítása.
Ezt követően Tanács elnöke felhívta a fegyelmi biztost a végindítványa megtételére, a vezető fegyelmi biztos a végindítványában fenntartotta a korábbi álláspontját. Álláspontja szerint az Üttv. 1. § (3) bek. alapján amennyiben az ügyvéd nem ért egyet a megbízójával a részére adott megbízás teljesítésével, akkor a legjobb tudása szerint nem vállalhatja el a képviseletet és ezzel álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdés második fordulata szerinti követelményt („legjobb tudása szerint kell eljárni”). Ezzel eljárása alá vont ügyvéd fegyelmi vétséget követett el. Megrovás büntetés kiszabását indítványozta, az eljárási költségek megfizetése mellett.
Eljárás alá vont ügyvéd végfelszólalásában kérte, hogy a tanács mentse fel az eljárás alól. Álláspontja szerint nem követett el fegyelmi vétséget, nem ismer olyan jogszabályi rendelkezést, amely azt mondaná, hogy kötelezőn fel kell mondani a megbízást abban az esetben ha az ember nem 100%-ig ért egyet az ügyféllel. Ügyvédként tudni kell függetlenedni attól, hogy mit tartanak magánemberként életvitelszerűen helyesnek. Úgy gondolja, hogy ebben az ügyben is tudta függetleníteni magát és az ügyfél érdekeit képviselni. Az iratokban nem található olyan álláspontja szerint, ami az ő hibája vagy hiányossága miatt kárt okozott volna az ügyfélnek, vagy pervesztést. Úgy gondolja, hogy a bírósági gyakorlatot esetlegesen az viszi tovább, ha az ügyvéd olyan határokat feszeget egy-egy ügyben, ami többek jogi érzete szerint sikerre vezethet. Ezzel tudják megadni a bíróságoknak azt a lehetőségét, hogy felülvizsgálják a gyakorlatot és új gyakorlati megoldásokat hozzanak, vezessenek be.
Ezt követően a tanács a tárgyalást berekesztette és meghozta a határozatot.
A fegyelmi tanács a rendelkezésre álló okiratok, továbbá az eljárás alá vont ügyvéd, a tanúként meghallgatott bejelentő előadása alapján az alábbi lényegi tényállást állapítja meg.
[PANASZOS] panaszos először 2018. november 19. napján találkozott eljárás alá vont ügyvéddel, ahol előadta azt, hogy közös tulajdonban álló ingatlanból a férje tulajdonát képező ingatlanilletőséget elárverezték, amelyről őt nem értesítették. Bemutatta a végrehajtással kapcsolatos iratokat, amelyből megállapítható volt az, hogy azoknak a nagy része már jogerős volt, így a végrehajtási eljárásban érdemben már tenni nem lehetett semmit. Ekkor felmerült az, hogy közös tulajdont megszüntetni szükséges megváltással, azonban panaszos erre nem látott lehetőséget, tekintettel arra, hogy az árverési vevő nem olyan áron adta volna tulajdonába az ingatlanilletőséget, amit meg tudott volna fizetni. Ekkor panaszos felvetette azt, hogy esetleg az ingatlant elbirtokolhatta-e. Ezt követően a felek részletesen megbeszélték az elbirtoklással kapcsolatos feltételeket, mely körében panaszos azt a nyilatkozatot tette az eljárás alá vont ügyvédnek, hogy nem kötött egyezséget a válás során a volt férjével. Ezt követően eljárás alá vont ügyvéd tájékoztatta panaszost a szükséges iratokról, amelyeket be kell szerezni a peres eljárás megindítása érdekében, ennek körében a bontóperi iratokat.
A következő alkalommal, amikor panaszos és eljárás alá vont ügyvéd találkoztak áttekintette az eljárás alá vont ügyvéd a rendelkezésre álló iratokat. Azonban az nem volt teljeskörű. A panaszos nem tudott az 1991es iratokból olyan másolatot csatolni, illetve olyan iratot bemutatni, amely alapján az eljárás tartalma megállapítható lenne. A panaszos és alá vont ügyvéd próbálta megállapítani az 1991-ben történteket. E körben a panaszos azt nyilatkozta, hogy nem kötöttek egyezséget, mert a férjével nem lehetett volna akkor egyezséget kötni, s azt is, hogy az ő érdekében nem járt el ügyvéd. Majd az eljárás alá vont ügyvéd tájékoztatta az elbirtoklási kereset kockázatairól, kitérve arra, hogy amennyiben nincsenek meg a bontóperi iratok az jelentős kockázatot jelenthet az ügyben. Ekkor elküldte panaszost az ügyfélfogadásra a bíróságra, hogy pórlája meg onnan beszerezni az iratokat, azonban ezek az iratok már a bíróságnál sem voltak fellelhetőek, azok selejtezésre kerültek. Eljárás alá vont ügyvéd ezt követően átadott egy keresetlevél formanyomtatványt, amelyet a panaszos nem tudott önállóan kitölteni és egy következő alkalommal azt a felek közösen kitöltötték. Panaszos aláírta és benyújtásra került a keresetlevél a bíróságra az elbirtoklás kapcsán.
A felek ezt követően többször találkoztak, sor került az alperesi ellenkérelemre történő válaszirat megszerkesztésére. Az alperes viszontkereseti kérelmet nyújtott be és az erre történő ellenkérelem benyújtására is sor került. Amikor az I. fokú bíróság kitűzte az első tárgyalást akkor a felek ismét találkoztak. Panaszos megbízást adott a perben történő jogi képviseltre eljárás alá vont ügyvédnek. A megbízási szerződést megírták. A megbízási szerződésben rögzítésre került a tényvázlat, a vonatkozó lényegi joggyakorlat és jogszabályok illetőleg az, hogy milyen kockázatai vannak a jelenlegi pereskedésnek. Kiemelésre került az, hogy az iratok hiánya miatt valószínűsíthető a pervesztés. Rögzítésre kerültek a perrel kapcsolatos költségek, valamint az ügyvédi munkadíj is.
A 2019. szeptember 10. napján a Karcagi Járásbíróságon [ELJÁRÁS 1] ügyszámon megtartott tárgyaláson a felperes panaszos személyesen megjelent, ahol azt nyilatkozta az eljáró bíróságnak, hogy ő nem emlékszik olyanra, hogy egyezséget kötött volna 1991-ben a volt férjével. Továbbá azt nyilatkozta, hogy az elbirtoklással kapcsolatban már egy éve körülbelül különböző fórumokon olvas.
Ezt követően 2019. szeptember 24. napján érkezett az illetékes levéltárból az 1991-es ügy összes irata (Karcagi Városi Bíróság [ELJÁRÁS 2]) a bíróságra, amely tartalmaz egy jegyzőkönyvbe foglalt egyezséget, mely alapján az alperes (panaszos férje) hozzájárul, hogy a közös tulajdont képező ingatlant kizárólagosan a felperes (panaszos) használja. Térítési igény nélkül és tudomásul veszi, hogy az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Tartalmazza továbbá az ítéletet, amely alapján felek a bíróság előtt többek között az utolsó közös lakás használata kérdésben egyezséget kötöttek.
A következő tárgyaláson a Karcagi Járásibíróság a felperes volt férjére vonatkozó tanú meghallgatási indítványt elutasította, tárgyalást berekesztette és részítéletet hozott, melynek keretében a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a panaszos és az eljárás alá vont ügyvéd egyetértésben fellebbezést nyújtott be, melyben többek között kifogásolták az is, hogy a panaszos férje nem került meghallgatásra. A II. fokú bíróság az I. fokú ítéletet helybenhagyta (Szolnoki Törvényszék [ELJÁRÁS 3]).
Ezt követően I. fokon a viszontkereset kapcsán folytatódott az eljárás (Karcagi Járásbíróság [ELJÁRÁS 4]). Az eljárásban tartott tárgyaláson eljárás alá vont ügyvéd nem tudott megjelenni, erre tekintettel helyettest állított, a helyettessel a panaszos és az eljárás alá vont ügyvéd átbeszélték a tényállást. A tárgyaláson, a felperes egyezséget kötött az alperessel.
A tényállában szükségszerűen meg kell említeni azt, hogy a panaszos ingatlanának árverezése akként történt, hogy az elővásárlásra jogosult panaszos nem került szabályszerűen értesítésre, emiatt a panaszos büntető feljelentést tett, amely eljárás jelenleg is folyamatban van.
A fegyelmi biztos indítványa nem alapos.
A továbbiakban az alábbi rövidítések kerülnek alkalmazásra:
- FESZ: 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat a fegyelmi eljárásról
- Üttv.: ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény
- Etikai szabályzat: 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól (hatályos 2018. március 28. napjától)
Az Üttv. alapján:
„107. § Fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha
a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, vagy”
A fegyelmi tanácsnak vizsgálnia kellett azt, hogy eljárás alá vont volt ügyvédjelölt az ügyvédi tevékenység gyakorlása során a jogszabályban (különösen Üttv.), valamint a kamarai szabályzatokban (különösen Etikai szabályzat) meghatározott kötelezettségét megsértette-e.
A FESZ 27.2. pontja alapján a fegyelmi tanácsot az eljárást befejező határozata meghozatalánál a fegyelmi biztos indítványa nem köti.
1. A fegyelmi biztos indítványával kapcsolatos megállapítások
A fegyelmi biztos álláspontja szerint eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üttv. 1. § (3) bek.-ben foglaltakat, mely szerint: „az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységét lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint jogszabályok megtartásával kell gyakorolni”. Álláspontja szerint amennyiben az ügyvéd nem ért egyet a megbízójával a részére adott megbízás teljesítése kapcsán akkor „a legjobb tudása szerint” nem vállalhatja el a képviseletet. Ezt azzal indokolja, hogy eljárás alá vont ügyvéd nem hivatkozott olyan körülményre, ami miatt kénytelen volt elvállalni a perbeli képviseletet, nem adott magyarázatot arra, hogy amikor már a per során előkerült az egyezség ami az elbirtoklás megállapításának akadálya lett miért nem bontotta fel a megbízási szerződést.
A fegyelmi tanács határozott álláspontja szerint a fegyelmi biztos indítványa nem megalapozott arra tekintettel, hogy nincsen összefüggés a között, hogy az ügyvéd az ügyben a legjobb tudása szerint jár el és a között, hogy egyetért-e az ügy által elérni kívánt céllal. Semmilyen jogszabály, semmilyen szabályzat nem írja elő azt, hogy az eljáró ügyvéd csak akkor vállalhat el bármilyen megbízást, amennyiben annak céljával egyetért. Megjegyzi a fegyelmi tanács, hogy teljesen életszerűtlen és okszerűtlen is lenne, hiszen a jogszabályok megtartása nem egyeztethető össze az ügyvéd erkölcsi, morális és etikai meggyőződésével. Nem állapítható meg az sem és nem is okszerű, hogy amennyiben az ügyvéd a meggyőződése ellenére, egy álláspontja szerint nem nyerhető perben vállal ügyvédi képviseletet, akkor a jogi képviseletet szükségszerűen nem a legjobb tudása szerint látja el.
A fegyelmi tanács hangsúlyozza, hogy jogkérdésben nem foglalhat állást és nem terjedhet ki a fegyelmi eljárás arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a jogi véleménye megfelel-e az általános bírói gyakorlatnak, illetve összeegyeztethető-e a jogszabályokkal. Ugyanakkor mindenképpen szükséges kiemelni és vizsgálni azt, hogy eljárás alá vont ügyvéd milyen felkészültséggel rendelkezett, hogy milyen mélységben járt utána az eldöntendő jogi kérdésnek. Erre vonatkozóan viszonylag széleskörű bizonyítékok állnak a tanács rendelkezésére. Ezek különösen az elkészített keresetlevél, a válaszirat, a viszontkereset kapcsán elkészített ellenkérelem, illetve az I. fokú ítélet elleni fellebbezés. Figyelembe kell venni a Karcagi Járásbíróság előtti ügyben a 15. illetve a 20. sorszámú jegyzőkönyvben, mint felperesi jogi képviselő által tett nyilatkozatokat. Nem hagyható figyelmen kívül a csatolt megbízási szerződésben hivatkozott releváns jogszabályok, illetőleg bírósági gyakorlat, valamint az eljárás alá vont ügyvéd által csatolt, az üggyel kapcsolatosan írt jegyzetek, beszerzett bírósági határozatok és egyedi bírósági döntések, valamint a különböző kommentárok, egyéb cikkek.
Mindezek alapján a fegyelmi tanács arra az álláspontra jutott, hogy eljárás alá vont ügyvéd a szükséges jogi lehetőségeket teljeskörűen feltárta, nyilatkozatai okszerűek és mindenkor igazodnak rendelkezésére álló iratokhoz és az ügyfele által előadott tényállításokhoz.
Az eljárás során többször felmerült az, hogy elbirtokolni lehet-e úgy egy ingatlant, hogy a birtokos rendelkezik jogcímmel. E körben a fegyelmi tanács hivatkozik a Pk. 4-es állásfoglalásra, mely egyértelműen kijelenti azt, hogy elbirtoklás útján a tulajdonostárs is megszerezheti a többi tulajdonostárs tulajdonjogát, de ilyenkor fokozott szigorúsággal kell vizsgálni az elbirtoklás törvényes kellékeinek fennállását és ennek körében azt is, hogy az elbirtoklásra hivatkozó tulajdonostárs magatartása összeegyeztethető-e a tulajdonostársak jogaira és a dologhoz fűződő törvényes érdekeire vonatkozó Ptk. 140. §-ban foglalt jogszabállyal. Ennek alapján pedig a tulajdonostársak közötti elbirtoklás lehetséges, annak eldöntése a bírósági útra tartozik, de egyáltalán nem tekinthető kizártnak.
A fentiek alapján az eljárás alá vont ügyvéd a legjobb tudása szerint járt el az ügyben és nem állapítható meg ezzel kapcsolatosan fegyelmi vétség elkövetése.
2. A panaszos által előadott iratok rendelkezésre állása és a szükséges tájékoztatás
Az eljárásban eltérően nyilatkozott a panaszos és az eljárás alá vont ügyvéd annak kapcsán, hogy az 1991-es ítéletet, illetve az ekkor megkötött egyezséget mikor és hogyan ismerte meg az eljárás alá vont ügyvéd. Bár tekintettel arra, hogy az előző pontban említettek alapján amennyiben a tulajdonostárs jogcímmel rendelkezik az ingatlan birtoklására, akkor sem kizárt az elbirtoklás, mindenképpen szükséges vizsgálni azt, hogy milyen iratok álltak az eljárás alá vont ügyvéd rendelkezésére.
E körben a fegyelmi tanács hivatkozik arra, hogy a panaszos ezzel kapcsolatban többször ellentmondásos nyilatkozatokat tett. A 37. sz. tárgyalási jegyzőkönyv 6. oldalán nyilatkozta, hogy 2018. november 19. napján bevitte az ügyvédnőhöz a bontóperi ítéletpapírt, odaadta az ügyvédnőnek, hogy nála az is van. Ezt követően azt nyilatkozta, hogy az első bírósági tárgyaláson mondta az ügyvédnőnek, hogy ki lehet kérni, hogy ha esetleg otthon nem találja meg. Azt követően pedig azt nyilatkozta, hogy utána otthon megtalálta. Majd azt nyilatkozza, hogy 2018. november 19-én még nem volt meg, még nem adta oda az ügyvédnőnek ezt az iratot, mert ügyvédnő akkor mondta el, hogy milyen iratokat kell összeszedni és a következő megbeszélésre elvitte. Fontos megjegyezni azt is, hogy amikor a Karcag Járásbíróságon a tárgyaláson felmerült ezen iratok hiánya, akkor nem került általa és ügyvédnő által becsatolásra, hanem a bíróság kérte ki a levéltárból.
A panaszos azt nyilatkozta a bírósági tárgyaláson többszöri kérdésre, hogy nem kötött egyezséget az alperessel az akkori 1991-es ügyben. Ugyanezt nyilatkozta a felek által megkötött megbízási szerződésben is.
A panaszos az eljárás során többször hangoztatta, hogy ő nem ért a joghoz, neki fogalma sincs arról, hogy milyen iratok álltak rendelkezésre. A 37. számú jegyzőkönyv 11. oldalán azt nyilatkozta, hogy amikor az ügyvédnő visszaadta az iratokat (az 1991-es ügy iratait), azt sem tudta, hogy akkor az mi volt tulajdonképpen. Azzal nem is foglalkozott ezért mondta azt a bíróságon, hogy nem kötött egyezséget 1991-ben Karcagon a volt férjével.
A panaszos folyamatosan ellentmondó nyilatkozatai alapján a fegyelmi tanács nem tartotta elfogadhatónak azt a panaszosi állítást, hogy a panaszos a peres eljárást megelőzően az ügyvédnőnek bemutatta a kérdéses iratokat.
Ellentmondást látott a tanács abban is, hogy a panaszos következetesen azt nyilatkozta, hogy az elbirtoklás jogintézményéről kizárólag az eljárás alá vont ügyvédtől hallott, aki ezt neki ajánlotta. Ugyanakkor a Karcagi Járásbíróság előtt a 2019. szeptember 10. napján tartott tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy ő már több, mint egy éve olvas az elbirtoklásról. Amennyiben ez a nyilatkozat megfelel a valóságnak, akkor már jóval azelőtt foglalkoztatta a panaszost az elbirtoklás, mielőtt az ügyvédnőtől időpontot kért.
A fegyelmi tanácsnak vizsgálnia kellett azt is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megadta-e a perrel kapcsolatosan a szükséges tájékoztatást a panaszosnak. Felhívta-e a perrel kapcsolatos veszélyekre, lehetőségekre és az ezzel kapcsolatos bírósági gyakorlatra. Ezzel kapcsolatosan a tanács elsődlegesen arra hivatkozik, hogy - bármilyen egyéb iratot nem vizsgálva - az ügyvéd korábban kifejtett felkészültsége alapján nem valószínűsíthető az, hogy ilyen tájékoztatás ne történt volna meg. Ugyanakkor az eredetiben csatolt megbízási szerződés igen részletes tájékoztatást ad a panaszosnak a perrel kapcsolatos veszélyekről. Maga a panaszos sem hivatkozik arra, hogy ezt az iratot nem írta alá, pusztán azt nyilatkozza, hogy az első és második oldalát ő nem ismeri. Ezzel kapcsolatosan a panaszos a 37. sz. jegyzőkönyv 17. oldalán azt nyilatkozza, hogy a 3. oldala a megbízási szerződésnek neki megvan, csak azt nem tudja, hogy hogyan került hozzá. Minden iratot ömlesztve kapott meg, még mindig nem tudja, hogy milyen iratai vannak és nem tudott mindent áttanulmányozni. Nem vitatja, hogy a 3. oldalt aláírta, de nem nézte, hogy eljárás alá vont ügyvéd neki mit ad. Állította, hogy nincsen meg az összes irata, de arra vonatkozóan konkrétumot nem tudott mondani, hogy milyen irat nem áll rendelkezésére.
A fentiek miatt a Fegyelmi Tanács nem tudta elfogadni a panaszos azon nyilatkozatát miszerint a perrel kapcsolatos tájékoztatásokat az eljáró ügyvédtől nem kapta meg.
Tekintettel arra, hogy a fegyelmi tanács a fegyelmi biztos indítványát nem tartotta megalapozottnak és nem tartotta megállapíthatónak fegyelmi vétség elkövetését, így az Üttv. 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján az eljárást megszüntette és döntött az eljárási költség viseléséről.
Az eljárás során felmerült költségeket a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara viseli.
A fegyelmi eljárás lefolytatására az Üttv. rendelkezései szerint került sor. A fegyelmi tanács határozatának meghozatala az Üttv. 131. § és FESZ 27. pontján alapul.
A FESZ 27.6. c) pontja előírja az eljárás alá vont ügyvéd ellen korábban indított fegyelmi eljárások adatainak megjelölését.
A FESZ 40.6 pontja alapján az egyes ügyekben felmerült és az eljárás alá vont személyre át nem hárítható költségeket az eljárás alá vont személyt a fegyelmi vétség elkövetésekor nyilvántartó kamara viseli.
A jogorvoslati jogról való tájékoztatás az Üttv. 135. §-án és a FESZ. 31. pontján alapul. A FESZ 42.7. pontja alapján 2021. január 1-től az Üttv. 144. § (4) bekezdése és a FESZ 6.1. pontja értelmében az aktív kamarai tagok és nyilvántartottak számára valamennyi fegyelmi ügyben kötelező az elektronikus kapcsolattartás. Az aktív kamarai tagok és nyilvántartottak kizárólag elektronikus úton nyújthatják be fellebbezésüket. A postai úton vagy elektronikus levélben megküldött irat nem minősül joghatályos előterjesztésnek.
A fellebbezését az elsőfokú fegyelmi tanács útján kell előterjeszteni a https://epapir.gov.hu/ szolgáltatáson keresztül úgy, hogy a „CÍMZETT” mezőben annak a regionális fegyelmi bizottsághoz tartozó területi ügyvédi kamaráját kell kiválasztani, ahol a fegyelmi eljárást lefolytatták. A benyújtáshoz részletes segítséget talál a https://www.mük.hu/fegyelmi-ugyseged oldalon.”
Szolnok, 2021. május 25.
A határozat írásba foglalására 2021. június 22. napján került sor.
A határozat jogerős 2021. július 10. napján.