A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa dr. (...) ügyvéd fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2021. október 18. napján 2021.F.132/25. szám alatt hozott határozata ellen az eljárás alá vont részéről bejelentett fellebbezés folytán 2022. március 11. napján megtartott tárgyalásán a meghozta az alábbi
határozatot.
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanácsa a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2021.F.132/25. számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi eljárás alá vont volt ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz Ötvenezer forint másodfokú átalányköltséget.
A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Budapesti Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen - az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint - előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
I. A bejelentés és az előzetes vizsgálat
(...) Önkormányzat polgármestere 2020. október 29. napján érkezett bejelentésében önkormányzati lakásingatlanok bérleti joga és lakások tulajdonjogának cseréje kapcsán (...) ügyvéd okiratszerkesztési és képviseleti tevékenységét kifogásolta annak vélelmezése mellett, hogy az értékkülönbözet fizetésének eltitkolása mellett eljáró ügyvéd számos alkalommal színlelt szerződések létrehozásában működött közre.
I.2. A Budapesti Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa 2020. december 10. napján kelt határozatával az előzetes vizsgálatot elrendelte, az eljárás alá vont ügyvéd az ügyben keletkezett iratait csatolta, részletes igazoló jelentést terjesztett elő, melyben fegyelmi felelősségét nem ismerte el.
I.3. A Budapesti Ügyvédi Kamara kijelölt fegyelmi biztosa 2021. március 5. napján kelt határozatával az eljárás alá vont ügyvéd ellen fegyelmi eljárás megindításáról határozott.
Határozatában az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 1. § (3) és (5) bekezdésére, az Üttv. 44. § (1) bekezdésére, valamint a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 29. § (2) bekezdésére hivatkozott, mint az eljárás alá vont ügyvéd által megsértett normákra, ezért az Üttv. 107. § a) pontja szerinti 8 rb. szándékos fegyelmi vétség elkövetését látta megállapíthatónak.
II. Az elsőfokú fegyelmi eljárás
II.1. A Fegyelmi Tanács az ügyben három tárgyalást tartott, a 2021. szeptember 13.-i második tárgyalásán a veszélyhelyzet idején alkalmazandó 502/2020. (XI. 16.) Korm. rendelet 17. §-a alapján elektronikus kép és hang továbbítására alkalmas eszköz útján hallgatta meg az eljárás alá vont ügyvédet és jogi képviselőjét. Eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi vétség elkövetését vitatta, az eljárás megszüntetését indítványozta. Az elsőfokú Fegyelmi Tanács a 2021. 10.18. napján tartott tárgyalásán hozott (2021.F.132/25. sz.) határozatával azt állapította meg, hogy eljárás alá vont ügyvéd 8 rendbeli fegyelmi szándékos vétséget követett el, ezért 1.000.000 Ft pénzbírság, valamint 80.000 Ft átalányköltség megfizetésére kötelezte.
II.2. A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa 11 db önkormányzati bérlakás cseréjével vegyes adásvételi szerződés (I. fokú határozat 3. lap. 3. bekezdésében felsorolt) vizsgálata során azt állapította meg, hogy eljárás alá vont ügyvéd a határozatban pontosan idézett 8 db okirat szerkesztése során (az 1,2,3,4,6,7,10,11 számmal megjelölt és részletesen ismertetett csereszerződések esetében) egyidejűleg értékkülönbözet fizetésére vonatkozó letéti szerződéseket is készített, melyben a tulajdonjogot átruházó fél az ügylet jóváhagyása esetére fizetési kötelezettséget vállalt a bérleti jog megszerzése fejében.
Miután az eljárás alá vont ügyvéd nem vitatta azt, hogy külön okiratban foglalt letéti szerződéseket is szerkesztett értékkülönbözet kifizetésének biztosítására - eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi vétség elkövetését tagadó nyilatkozatára figyelemmel - az I. fokú Fegyelmi Tanács azt vizsgálta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd által nem elismerten az Önkormányzathoz be nem mutatott, szerződésen kívüli külön kikötések (letéti szerződések szerkesztése) megvalósíthatnak e fegyelmi vétséget?
II.3. A rendelkezésre álló tényállás értékelése során az I. fokú Fegyelmi Tanács a Lakástörvény 29. §-ához fűzött törvényi indokolást idézve azt állapította meg, hogy lakásbérleti jog cseréje esetén az ellenérték pénz kivételével bármi lehet, pénzbeli ellenértéket a bérlő nem fogadhat el, mert az tartalmilag már a bérleti jog adásvételének minősülne.
Az I. fokú Fegyelmi Tanács megállapította továbbá azt is, hogy nincs akadálya annak, hogy az elcserélt lakásbérleti jog ellenértéke több dolog legyen, sőt az is lehetséges, hogy az elcserélt lakásbérleti jog ellenértéke valamely kisebb értékű bérleti jog vagy tulajdonjog azzal, hogy a bérleti jog megszerzője vállalja az értékkülönbözet pénzben történő megtérítését. Ez önmagában még nem teszi érvénytelenné az ügyletet kivéve, ha a körülményekből az állapítható meg, hogy annak valós tartalma a bérleti jog eladása. Ez utóbbi ugyanis tilos, mert azt a Lakástörvény nem engedi meg.
II.4. A fenti megállapítás tükrében levont jogi következtetése során az I. fokú Fegyelmi Tanács megállapította, hogy a fegyelmi eljárás tárgyát képező 8 db jogügylet esetében a letétbe tett értékkülönbözetek olyan összegűek voltak, melyek lényegesen meghaladták az elcserélni kívánt tulajdonjog értékét, így a felek több okiratból megállapítható szándéka alapvetően nem cserére, hanem arra irányult, hogy a bérleti jog átruházója jelentős pénzbeli ellenértékhez jusson.
II.5. Az elsőfokú határozat rámutatott arra, hogy:
- Az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia. (Üttv. 1. § (3) bek.)
- Az ügyvédi tevékenység gyakorlása nem irányulhat jogszabály megkerülésére, jogszabályba ütköző célra, vagy ilyen jogügyletben való közreműködésre (Üttv. 1. § (5) bek.)
- Az ellenjegyzéssel az ügyvéd tanúsítja, hogy az okirat a jogszabályoknak megfelel, valamint tanúsítja azt is, hogy az okiratban foglaltak megfelelnek a szerződő felek akaratának, valamint, hogy a szerződő felek azonosítását az ügyvéd elvégezte. (Üttv. 44. § (1) bek.)
- A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 29. § (2) bekezdése értelmében önkormányzati lakás bérleti joga kizárólag másik lakás bérleti, vagy tulajdonjogára cserélhető.
II.6. Az elsőfokú Fegyelmi Tanács határozatában foglaltak szerint az eljárás alá vont ügyvéd olyan az Üttv. 1. § (3) bek. 1. § (5) bek. 44. § (1) bek. és Ltv. 29. § (2) bekezdésébe ütköző okiratszerkesztést valósított meg, mely arra irányult, hogy az Önkormányzat a szerződések valós tartalmát ne értékelhesse, ily módon közreműködött abban, hogy a szerződő felek megtévesszék a jóváhagyó hatóságot. E körülményt az eljárás alá vont ügyvéd pontosan ismerte, tudomással bírt arról, hogy értékkülönbözet feltüntetése esetén a jóváhagyást az Önkormányzat megtagadja, ezért okiratszerkesztése során a jogszabály kijátszásához, megkerüléséhez szándékosan nyújtott tiltott ügyvédi közreműködést, mely 8 rendbeli fegyelmi vétséget valósít meg.
II.7. Az I. fokú Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte a többrendbeli szabályszegést, a fegyelmi vétség kiemelkedő tárgyi súlyát és azt, hogy a fegyelmi vétség okiratszerkesztéssel összefüggésben valósult meg.
Enyhítő körülményként értékelte ugyanakkor azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 37 éve praktizál ügyvédként, ezen időszak alatt ugyan két esetben szabott ki vele szemben a fegyelmi hatóság pénzbírság fegyelmi büntetést, mely azonban súlyosító körülményként nem értékelhető, figyelemmel az ügyvédi pályán eltöltött igen hosszú időre, és a FESZ 26.5. pontjában írtakra is.
Miután az eljárás alá vont ügyvéd felelőssége megállapításra került, így a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a FESZ. 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
III. A másodfokú eljárás
III.1. Az elsőfokú határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi eljárás megszüntetése iránt nyújtott be fellebbezést.
Jogorvoslati kérelme indokolásaként előadja, hogy az okiratszerkesztés során ügyfelei érdekeit szem előtt tartva járt el, nem állt szándékában a jogszabályi rendelkezéseket megszegni, az Önkormányzat engedélyezési gyakorlatára is figyelemmel készített „cserével vegyes adásvételi szerződést”, az általa alkalmazott gyakorlatot sem a Ptk. sem pedig a Lakástörvény nem tiltja, ezért terhére fegyelmi vétség elkövetése nem állapítható meg.
III.2. A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosa észrevételében az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte annak hangsúlyozása mellett, hogy az I. fokú Fegyelmi Tanács a tényállást helyesen állapította meg, jogi következtetése is megfelel a jogszabályoknak, a súlyosító és enyhítő körülményeket pedig helyesen vette figyelembe a pénzbírság kiszabása során.
III.4. A Másodfokú Fegyelmi Tanács az ügyben 2022. március 11. napján tartott tárgyalást, melynek során a fellebbezéssel támadott elsőfokú határozatot az FE 35.2. pontja alapján a jogorvoslati kérelem keretei között teljes terjedelmében felülbírálta, és azt állapította meg, hogy a fellebbezés nem alapos.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az elsőfokú Fegyelmi Tanács a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, helyesen állapította meg az irányadó tényállást, majd abból ugyancsak helyes jogi következtetések levonásával döntött arról, hogy az eljárás alá vont ügyvéd okiratszerkesztéssel kapcsolatos tevékenysége az elsőfokú határozatban hivatkozottak szerint 8 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósít meg.
Egyetért a Másodfokú Fegyelmi Tanács a fellebbezés azon hivatkozásával, hogy a szerződéses akaratot nem feltétlenül egy okiratban kell megjeleníteni s attól a megállapodás nem érvénytelen, hogy több okirat készül, azonban a fegyelmi ügy vizsgálata során nem az anyagi jogszabállyal való egyezőséget, hanem elsődlegesen az ügyvédi tevékenységre vonatkozó jogszabály rendelkezéseinek való megfelelést kellett vizsgálni.
Az eljárás alá vont ügyvéd maga is úgy nyilatkozott, hogy az értékkülönbözet külön okiratba foglalása azért történt meg, hogy az Önkormányzat „ne lássa” az értékkülönbözetet, mert ennek ismeretében a szerződéseket nem hagyja jóvá. Ezen elismerő nyilatkozatra is alapított megállapítás az elsőfokú határozatban helyesen hivatkozottokkal egyezően az Üttv. 1. § (3) bek. 1. § (5) bek. és a 44. § (1) bekezdésében rögzített szabályokkal ellentétes.
Az elsőfokú Fegyelmi Tanács által megállapított tényállás, majd a határozat erre alapozott meggyőző indokolása a fellebbezés kapcsán semmilyen kiegészítésre, módosításra nem szorul, okirati bizonyítékokon és az eljárás alá vont ügyvéd elismerésén alapszik, ezért annak megváltoztatására az enyhítő és súlyosító körülmények helyes alkalmazása miatt lehetőséget a Másodfokú Fegyelmi Tanács nem látott.
Megjegyzi a Másodfokú Fegyelmi Tanács azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd terhére bejelentett fellebbezés hiányában bizonyítás felvételét szükségesnek nem látta abban a körben, hogy a jóváhagyásban nem részesült szerződés esetében a folyamatban volt ingatlan-nyilvántartási kérelem alapján a tulajdonjog bejegyzésére a „cserélő fél” részére sor került-e, vagy pedig a csere ügylet meghiúsulása miatt a korábbi tulajdonos javára történt-e meg a tulajdonjog visszajegyzése, illetve annak sem látta szükségét, hogy a fegyelmi eljárás tárgyát képező „csereingatlanok” tulajdoni lapjainak teljes másolatát beszerezze annak vizsgálata érdekében, hogy a volt bérlők tulajdonosok-e, illetve milyen időtartamra voltak tulajdonosok, és megállapítható-e azonosság az ingatlanok volt tulajdonosa személye, és jelenlegi tulajdonosa személye között.
A fellebbezés nem vezetett eredményre, a kiszabott pénzbírság összegének csökkentésére a II. fokú Fegyelmi Tanács okot nem látott, ezért az Üttv. 143. § (3) bekezdése és a 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat 40.2. c) pontja alapján a másodfokú eljárás során felmerült 50.000 Ft átalányköltséget az eljárás alá vont köteles e határozat rendelkező részben foglaltak szerint megfizetni.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja (...)
A határozat jogerős és 2022. május 24. napján végrehajtható.