Magyar

 

Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottság Másodfokú Fegyelmi Tanácsának FF/031/2022. határozata

ügyfelével a megbízási jogviszony fennállása alatt saját maga, illetve a Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozója javára a megbízás tárgyára vonatkozóan vagy a megbízással kapcsolatban – ügyvédi megbízási díj-megállapodás kivételével – jogügyletet csak az illetékes területi ügyvédi kamara elnökének a hozzájárulása után köthet

A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanácsa dr. XY1 ügyvéd és dr. XY2 ügyvéd fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2022. február 28. napján 2021.F.242/8. és 9. szám alatt hozott határozatok ellen a fegyelmi eljárás alá vont ügyvédek által bejelentett fellebbezések folytán 2022. szeptember 16. napján tartott tárgyalásán a következő

határozatot

hozta.

A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanácsa a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2021.F.242/8. és 9. számú határozatait megváltoztatja akként, hogy:

– Dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, az elsőfokú határozatban írt pénzbírság összegét 200.000 Ft, azaz Kettőszázezer forint pénzbírság fegyelmi büntetésre módosítja, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyja.

– Dr. XY2 eljárás alá vont ügyvéddel szemben indult fegyelmi eljárást megszünteti, az eljárás alá vont ügyvéddel szemben a 2021/F/242/9. számú határozatban megállapított eljárási költség megfizetésére való kötelezését mellőzi.

Kötelezi a Másodfokú Fegyelmi Tanács dr. XY1 eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú fegyelmi határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába 20.000 Ft, azaz Húszezer forint másodfokú eljárási költséget.

A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Budapesti Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő 15 napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.

Jelen határozat annak kihirdetése napján jogerős.

A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint az országos fegyelmi bizottság ellen – elektronikus kapcsolattartás előírásainak megfelelően – az elsőfokú regionális fegyelmi bizottság székhelye szerinti ügyvédi kamaránál, a perre kizárólagosan illetékes a Fővárosi Törvényszéknek címezve kell előterjeszteni.

Indokolás

Dr. XY1 és dr. XY2 ügyvédek ellen a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa folytatott le fegyelmi eljárást, és a 2022. február 28. napján kelt 2021.F.242/8. szám alatt meghozott határozatában dr. XY2 eljárás alá vont ügyvédet 1 rendbeli szándékos, folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétség elkövetése miatt 400.000 Ft pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta, és kötelezte 40.000 Ft átalányköltség megfizetésére. Dr. XY2 eljárás alá vont ügyvédet 1 rendbeli szándékos, folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétség elkövetése miatt 100.000 Ft pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta és egyben kötelezte 40.000 Ft átalányköltség megfizetésére.

A Budapesti Ügyvédi Kamarához 2021. augusztus 23. napján érkezett bejelentő mellékletekkel felszerelt beadványa, amelyben dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd vonatkozásában jogszabályba ütköző igényérvényesítést, valamint ügyféllel kötött szerződés jóváhagyásának elmulasztását, míg dr. XY2 eljárás alá vont ügyvéd esetében pedig a jogszabályba ütköző szerződés szerkesztését kifogásolta.

A kamara vezető fegyelmi biztosa az előzetes vizsgálatot 2021. szeptember 20. napján rendelte el, erről értesítette az eljárás alá vont ügyvédeket és egyben felhívta, hogy a nyilatkozataikat és az ügyben keletkezett iratokat 8 napon belül küldjék meg.

Dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd 2021. október 4. napján előterjesztette a nyilatkozatát iratok csatolása nélkül, majd 2021. október 5. napján azt kiegészítette, fegyelmi felelősségét vitatta.

Dr. XY2 eljárás alá vont ügyvéd a 2021. október 18. napján beterjesztett igazoló jelentéséhez mellékleteket csatolt, – a földhivatali iratokat, és a 2020. november 10. napján kelt, az okiratszerkesztéshez kapcsolódó megbízási szerződést – egyben a fegyelmi felelősségét vitatta.

A bejelentő 2021. november 11-én a bejelentését kiegészítette a 2021. október 12-i hagyatéki tárgyalás iratai, továbbá dr. XY1 panaszolt ügyvéddel folytatott kinyomtatott e-mail váltások csatolásával.

A fegyelmi biztos 2021. november 12. napján felhívta a bejelentő újabb nyilatkozatára figyelemmel az eljárás alá vont ügyvédeket nyilatkozatuk kiegészítésére.

Dr. XY1 a 2021. november 5. napján benyújtott beadványában a korábban előterjesztett nyilatkozatát kiegészítette.

A fegyelmi biztos az előzetes vizsgálat befejezése után 2021. december 21. napján a 2021.V.386/13. számú határozatával mindkét eljárás alá vont ügyvéddel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett.

A fegyelmi eljárást elrendelő határozat szerint dr. XY1 azzal, hogy a megbízásával összefüggő ingatlanra vonatkozóan az ügyfelével a területi kamara elnökének hozzájárulása nélkül – egymást kizáró tartalmú – adásvételi és öröklési szerződést kötött, megszegte „Az ügyvédi tevékenységről” szóló 2017. évi XXVIII. törvény (továbbiakban: Üttv.) 1. § (3) bekezdésében és a 44. § (1) bekezdésében, valamint a Magyar Ügyvédi Kamara „Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól” szóló 6/2018. (III. 26.) számú szabályzatának (továbbiakban: ÜESZ) 5.8. b) pontjában foglalt rendelkezéseket, ezzel 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.

Dr. XY2 eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi eljárást kezdeményező határozat szerint az egymást kizáró tartalmú adásvételi és öröklési szerződés szerkesztésével és ellenjegyzésével, valamint egy hatályba nem lépett adásvételi szerződés alapján történő ingatlan-nyilvántartási eljárás kezdeményezésével az Üttv. 1. § (3) bekezdésében és a 44. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket szegte meg, és ezzel 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.

2022. január 3. napján Z özvegye csatolta dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd által 2020. november 26. napján Z-hez címzett géppel és kézzel írott leveleit, melyek szerint dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő és Z közötti peres eljárásra szóló ügyvédi megbízást felmondta.

Dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd 2022. február 9. napján érkezett beadványában – (...) beadványára hivatkozással – azzal védekezett, hogy a szerződések 2020. december 21-én történt megkötésekor Z már nem volt az ügyfele, ezért nem sértette meg az ÜESZ 5.8. b) pontját. Előadta, hogy a megbízást felmondó levelekre korábban azért nem hivatkozott, mert nem tudta, hogy azokat az özvegy megőrizte.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a 2022. február 28. napján megtartott tárgyalásán meghallgatta dr. XY1 eljárás alá vont ügyvédet, valamint a bejelentőt, a lefolytatott bizonyítási eljárás és a rendelkezésre álló iratok alapján állapította meg a tényállást.

Z örökhagyó szülő 2010. szeptember 22. napjával öröklési szerződést kötött fiával a kizárólagos tulajdonát képező Budapest ... kerület ... hrsz alatti ingatlanára vonatkozóan. A szerződésben örökösként nevezte meg bejelentő tartás és gondozás ellenében. A szerződéses örökös javára kikötött elidegenítési és terhelési tilalom az ingatlan tulajdoni lapjára bejegyzésre került.

Az elsőfokú fegyelmi határozat rögzíti, hogy a súlyos betegségben szenvedő Z és dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd között megismerkedésüket követően szoros, mondhatni apa-gyermek kapcsolat alakult ki.

Z. apa és a bejelentő között a viszony megromlott. Z örökhagyó 2020. november 11-én keresetlevelet terjesztett elő a Budapesti .... Kerületi Bíróságon (...) szerződéses örökös ellen a közöttük létrejött öröklési szerződés felbontása iránt, és egyúttal kérte az elidegenítési és terhelési tilalom törlését. Ebben a perben Z perbeli képviseletét a 2020. augusztus 22-én kelt meghatalmazás alapján dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd látta el.

2021. január 4-én Z elhunyt, a bíróság 2021. március 3. napján kelt.P..../2020/. számú végzésével megállapította, hogy a felperes jogutódjának perbelépéséig, vagy perbevonásáig a per félbeszakadt 2021. január 4-én.

A perben az eljárás félbeszakadás megállapításáig az ügyvédi megbízás megszűnésének bejelentésére nem került sor.

2020. december 21-én Z eladóként és örökhagyóként dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéddel, mint vevővel, illetve szerződéses örökössel a fent hivatkozott és perben érintett ingatlanra vonatkozóan ingatlan adásvételi szerződést és ezzel egyidejűleg öröklési szerződést kötött.

Az adásvételi szerződés szerint Z eladta a ... kerület belterület .../A/.. hrsz ingatlanát 25.000.000 Ft vételár ellenében dr. XY1 vevőnek. A vételár kifizetéséről az eladó a szerződésben nyilatkozott. Az okiratban rögzítésre került, hogy bejelentő javára elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn az ingatlanon, továbbá, hogy Z az általa indított, a ... Kerületi Bíróságon folyamatban levő perben kérte a bejelentővel kötött öröklési szerződés felbontását. A szerződésben az eladó a vevő tulajdonjogának bejegyzéséhez hozzájárult, ugyanakkor a szerződő felek az adásvételi szerződés hatálybalépési feltételeként határozták meg, hogy a bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlésre kerüljön az ingatlan-nyilvántartásban.

A szerződést dr. XY1 megbízása alapján dr. XY2 eljárás alá vont ügyvéd szerkesztette és ellenjegyezte, aki a szerződő felek megbízása alapján 2021. január 25-én ingatlannyilvántartási kérelmet nyújtott be dr. XY1 tulajdonjogának bejegyzése iránt. Az illetékes földhivatal hiánypótlásra hívta fel az okiratszerkesztő ügyvédet, hogy bejelentő elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozatát csatolja a bejegyzés foganatosítása érdekében. Ez nem történt meg a megadott határidőn belül, ezért a ... Kormányhivatali Főosztálya a tulajdonjog bejegyzési ügyben az eljárást a ...2021. számú végzésével megszüntette.

Z, mint örökhagyó és dr. XY1 szerződéses örökös ugyanezen napon, amikor közöttük adásvételi szerződés jött létre a fent megjelölt ingatlanra vonatkozóan öröklési szerződést kötött, amely szerződést dr. XY2 eljárás alá vont ügyvéd szerkesztette és ellenjegyezte.

Az öröklési szerződésben a felek rögzítették, hogy bejelentő és az örökhagyó között 2010. szeptember 22-én létrejött öröklési szerződés felbontása iránti per van folyamatban és a perben érvényesített igény vonatkozásában dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd az örökös szerződéses öröklés jogcímén. Rögzítették az öröklési szerződésben a felek, hogy dr. XY1 havi 120.000 Ft értékben vállalja az örökhagyó tartását.

Z örökhagyó 2021. január 4. napján bekövetkezett halálát követően dr. .... közjegyző előtt .../N/.../2021. számú hagyatéki eljárásban a jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy az örökhagyó és bejelentő közötti öröklési szerződés felbontása iránti perben érvényesített igény tekintetében dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd az örökös, szerződéses öröklés jogcímén. Tájékoztatta ugyanakkor a közjegyző a feleket az érintett ingatlan vonatkozásában, – mivel a Budapesti ... Kerületi Bíróság előtt per van folyamatban – az öröklési rendet nem tudja megállapítani.

Dr. XY1 az adásvételi és öröklési szerződések megkötésekor nem kérte az ügyvédi kamara elnökének előzetes hozzájárulását.

A fegyelmi biztos a végindítványában fenntartotta a fegyelmi eljárást elrendelő határozatába foglaltakat. Kérte mindkét eljárás alá vont ügyvéddel szemben a fegyelmi felelősségük megállapítását, és velük szemben fegyelmi büntetés kiszabását.

Az eljárás alá vont ügyvédek vitatták az okiratszerkesztéshez kapcsolódó fegyelmi felelősségüket.

Kifejtették, hogy a 2020. november 10-i ügyvédi megbízásnak és a szerződő felek valós akaratának megfelelő tartalommal jött létre mindkét szerződés. Véleményük szerint nem szakmaiatlan, hanem indokolt volt a két szerződés egyidejű megkötése.

Dr. XY1 hivatkozott arra, hogy a szerződések megkötésekor néhai Z már nem volt az ügyfele, mert a nevezett peres képviseletét korábban, 2021. november 26-án felmondta. Erre a tényre azért nem hivatkozott korábban, mert álláspontja szerint a fegyelmi eljárás tárgyalási szakában is lehetősége van a bizonyításra.

Ezt követően az eljáró Elsőfokú Fegyelmi Tanács a fegyelmi ügyben határozatot hozott az általa megállapított tényállás alapján.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a fegyelmi biztos indítványával megegyezően megállapította, hogy dr. XY1 fegyelmi felelőssége az Üttv. 1. § (3) bek. és 44. § (1) bekezdésén, továbbá az ÜESZ 5.8. b) pontján alapul, míg dr. XY2 fegyelmi felelőssége az Üttv. 1. § (3) bekezdésben, és 44. § (1) bekezdésében írt rendelkezésen alapul.

Dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelőssége vonatkozásában az Elsőfokú Fegyelmi Tanács megállapította, hogy a panaszlott ügyvéd köteles lett volna a szerződések megkötéséhez a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökének az előzetes hozzájárulását beszerezni, és ennek beszerzéséig a szerződések megszerkesztésére sem adhatott volna megbízást dr. XY2 ügyvéd részére.

Tényként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a megbízás megszűnése körében nem csatolta az előzetes vizsgálat során Z megbízóval kötött megbízási szerződés felmondásához kapcsolódó dokumentumokat, nyilatkozatában az ügyvédi megbízás megszűnésére nem hivatkozott.

(...) által a fegyelmi tárgyalási szakban csatolt iratok alapján utalt arra, hogy az ügyvédi megbízást felmondta, ezért volt ügyfelével a szerződések megkötésének nem volt akadálya. Az elsőfokú határozat szerint a csatolt levelek önmagukban nem alkalmasak a per vitelére adott megbízás megszűnésének igazolására, mivel azok feladását, a megbízó részére történt kézbesítését az eljárás alá vont ügyvéd nem igazolta.

Eljárás alá vont ügyvéd maga is úgy nyilatkozott, hogy a per félbeszakadásának megállapításáig a megbízás megszűnését Z és bejelentő közötti polgári per bíróságánál nem jelentette be. Az Üttv. 34. § (7) bekezdése előírja, hogy a meghatalmazott köteles írásban, haladéktalanul bejelenteni a meghatalmazása megszűnését vagy korlátozását annak a bíróságnak, közjegyzőnek, más hatóságnak, amelynek eljárásában meghatalmazottként az ügyfél jogi képviseletét, illetve védelmét ellátta.

Mivel a panaszolt ügyvéd a megbízás felmondással történő megszűnésének tényét és annak időpontját nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, ezért a szerződések megkötésekor – 2020. december 21. napján – Z még ügyfele volt, ezért a per és a szerződések tárgyát képező ingatlanra vonatkozóan szerződéseket csak az illetékes területi ügyvédi kamara elnökének előzetes hozzájárulása után köthette volna meg az ügyvéd.

Az ÜESZ 5.8. b) pontja arról rendelkezik, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója ügyfelével a megbízási jogviszony fennállása alatt saját maga, illetve a Polgári Törvénykönyv szerinti közelei hozzátartozója javára a megbízás tárgyára vonatkozóan vagy a megbízással kapcsolatban – ügyvédi megbízási díj megállapodás kivételével – jogügyletet csak az illetékes területi kamara elnökének a hozzájárulása után köthet.

Az eljárás alá vont ügyvéd ezen kötelezettségének nem tett eleget, ezért a kötelezettségszegés fegyelmi vétség elkövetését megalapozza.

Eljárás alá vont ügyvéd az adásvételi és az öröklési szerződésben félként volt érdekelt, viszont a szerződések szorosan kapcsolódtak ahhoz a perhez, amelyben a vele szerződő Z jogi képviseletét ellátta.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács azt állapította meg a rendelkezésekre álló bizonyítékok alapján a jogügyletek azt a célt szolgálták, hogy semmiképpen ne a bejelentő szerződéses örökös örökölje az ingatlant, hanem annak tulajdonjogát dr. XY1 panaszolt ügyvéd szerezze meg a megkötött szerződések valamelyike által.

Az elsőfokú határozat szerint dr. XY1 eljárás alá vont ügyvédnek gyakorló ügyvédként, szakmai ismeretei alapján fel kellett ismernie, hogy az ingatlanra nem szerezhet tulajdonjogot egyidejűleg adásvétel és öröklés jogcímén, a két szerződés egymásnak ellentmond. Ezért az egyik szerződés szükségszerűen valótlan tartalmú.

Az Üttv. 1. § (3) bekezdés rendelkezése szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a fentiekre figyelemmel megállapította, hogy dr. XY1 ügyvéd azzal, hogy ügyvédként egymásnak ellentmondó tartalmú szerződések elkészítésére adott megbízást, továbbá az ügyfelével megkötésre kerülő szerződésekhez a kamara elnökének előzetes jóváhagyása szükséges, megsértette a fentiek szerint az Üttv. 1. § (3) bekezdésében, a 44. § (1) bekezdésében, továbbá az ÜESZ 5.8. b) pontjában írt rendelkezéseket, ezzel 1 rendbeli szándékos, folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétséget követett el.

Dr. XY2 eljárás alá vont ügyvéd vonatkozásában az Elsőfokú Fegyelmi Tanács az elsőfokú határozatában azt állapította meg, hogy nevezett ügyvéd elmulasztotta a felek figyelmét felhívni arra, hogy egyszerre két jogcímen nem szerződhetnek érvényesen. Megszerkesztette és ellenjegyezte az egymásnak ellentmondó, egymást kizáró és emiatt a jogszabályoknak nem megfelelő adásvételi és öröklési szerződést, majd kezdeményezte dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését a hatályba nem lépett adásvételi szerződés alapján.

Ezzel az Elsőfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdésben és a 44. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket. A kötelezettségszegéseivel az ügyvéd 1 rendbeli szándékos, folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétséget követett el.

Az Üttv. 107. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenysége gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara alapszabályában és a területi kamara alapszabályában, vagy etikai szabályzatba meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.

Mindkét eljárás alá vont ügyvéd kötelességszegései az elsőfokú határozat szerint a fentiekre figyelemmel fegyelmi vétséget valósítottak meg, ezért az Üttv. 107. § a) pontja alapján a fegyelmi felelősségüket az Elsőfokú Fegyelmi Tanács megállapította.

Tekintettel arra, hogy az 1 rendbeli, folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétségben állapította meg az Elsőfokú Fegyelmi Tanács mindkét eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét, ezért pénzbírság kiszabását tartotta megfelelő fegyelmi büntetésnek, és a kiszabott mértékű büntetést látta arányosnak az elkövetett fegyelmi vétséggel és annak súlyossági fokával.

Dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd vonatkozásában a fegyelmi tanács a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét és azt, hogy az elkövetési magatartás alkalmas az ügyvédségbe vetett közbizalom megingatására, valamint azt is, hogy kollégáját is fegyelmi eljárásnak tette ki, enyhítő körülményt nem értékelt.

Dr. XY2 eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi büntetésének kiszabásánál enyhítő körülmény az elsőfokú határozat szerint a kedvező fegyelmi előélete.

A határozat egyben kötelezte az eljárás alá vont ügyvédeket a Magyar Ügyvédi Kamara 20/2018. (XI. 26.) számú Fegyelmi Eljárásról szóló szabályzat (továbbiakban: FE) 40.2. a) pontja alapján az átalányköltség megosztott megfizetésére a 2021.F.242/9. számú kijavító határozat szerint.

Az elsőfokú határozat ellen mindkét eljárás alá vont ügyvéd határidőben joghatályos fellebbezést jelentett be.

1. Dr. XY1 fellebbezésében kérte az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy nem követett el fegyelmi vétséget.

Fellebbezésének indokolásában megismételte a korábbi beadványaiban és nyilatkozataiban előadottakat.

Hivatkozott fellebbezésében arra, hogy néhai Z özvegye által a Budapesti Ügyvédi Kamarának írt levele és annak mellékletei bizonyítják, hogy a néhai Z-vel fennálló megbízást 2020. november 26. napján felmondta, így az Üttv. 35. § (3) bekezdésében foglaltak szerint 2020. december 11. napján már az ügyvédi megbízása megszűnt, ezért a jogügyletek megkötéséhez nem volt szükség arra, hogy az illetékes Budapesti Ügyvédi Kamara elnökének hozzájárulását kérje.

Kifogásolta, hogy az Elsőfokú Fegyelmi Tanács nem fogadta el sem az ő, sem az özvegy nyilatkozatát, a megküldött két levelet az ügyvédi megbízás felmondásáról. Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács rosszul értékelte a bizonyítékokat. Az elsőfokú határozat szerint a megbízás fennállta arra tekintettel is megállapítható, hogy nem kerültek részéről becsatolásra a megbízási szerződés felmondásához kapcsolódó iratok, továbbá nem történt korábban részéről ilyen mentesülési okra történő hivatkozás.

Álláspontja szerint önmagában az, hogy a megbízás megszűnése nem került bejelentésre a Budapesti ... Kerületi Bíróság felé, még nem igazolja azt a tényt, hogy néhai Z kötött megbízási szerződése ne szűnt volna meg.

Utalt arra is, hogy a néhainak eljuttatott megbízás megszüntetése bár nem postai úton került megküldésre, de az özvegy levelében (nyilatkozatában) megerősítette a megbízás megszűnését.

Véleménye szerint az elsőfokú határozat megalapozatlan, amikor az e körben tett nyilatkozatát és az özvegy szavahihetőségét kétségbe vonta.

Fellebbezésének indokolásában kitért arra is, hogy az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a határozatának 7. oldalán rögzítette, hogy ő „Dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd úgy az adásvételi szerződés, mint az öröklési szerződésben félként volt érdekelt, így az ügyletben az ügyvédi tevékenységén kívül esően vett részt” – ennek ellenére az Üttv. 1. § (3) bekezdése és az Üttv. 44. § (1) bekezdése vonatkozásában is kötelezettségszegését megállapította. Álláspontja szerint érthetetlen számára, hogy a két szerződés kapcsán, bár nem volt a jogügyletben ügyvéd, az ügyvédi tevékenységéhez kapcsolódóan állapít meg vele szemben fegyelmi felelősséget az elsőfokú határozat.

Nem megalapozott az elsőfokú határozat azon része sem, amely szerint az adásvételi szerződés és az öröklési szerződés egymással ellentmondó tartalmúak, és ebből az a következtetés vonható le, hogy az egyik szerződés szükségszerűen valótlan tartalmú, amelyet ügyvédként tudnia kellett volna.

Hivatkozik a szerződések tartalmára, rendelkezéseire, a hatálybalépés feltételére, fenntartja ezzel kapcsolatban az előzetes vizsgálat, valamint az elsőfokú fegyelmi eljárás során kifejtett álláspontját.

Külön is hivatkozott arra, hogy az Elsőfokú Fegyelmi Tanács olyan kérdésekben is állásfoglalt – nevezetesen, hogy a két szerződés egymással ellentétben van – amely nem az eljáró fegyelmi tanács jogkörébe tartozik. Az egyik szerződés hatályba lépése nem akadálya a másik szerződés érvényesülésének.

A kiszabott pénzbírság mértéke szerinte eltúlzott, figyelemmel arra, hogy jogszabálysértést nem követett el, ugyanakkor felelősségét abban elismeri, hogy a megszűnt megbízásáról az Üttv. 34. § (7) bekezdése szerint a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget a bíróság felé.

A 2022. szeptember 13-án kelt kérelmében előadta, hogy a korábbi beadványaiban foglaltakat fenntartva a felelősségét elismeri abban, hogy a megbízása megszűnését a jogszabályban megadottak szerint nem jelentette be, a vele szemben megállapított szankciót túlzott mértékűnek tartja, ezért azt jelentősen kéri csökkenteni.

2. Dr. XY2 eljárás alá vont ügyvéd a fellebbezésében kérte, hogy a Másodfokú Fegyelmi Tanács az elsőfokú határozatot helyezze hatályon kívül annak megállapításával, hogy az ügyben nem terheli fegyelmi felelősség, és ennek alapján rendelkezzen a terhére előírt pénzbírság törléséről.

A fellebbezése indokolásában előadta, hogy 2021. október 17-én benyújtotta az előzetes vizsgálat során a rendelkezésre álló iratokat, és megtette az ügyben a nyilatkozatát is. Hivatkozott arra, tisztában van azzal, hogy az okiratok ellenjegyzésével mit kell igazolnia. Az okiratok túlnyomó részt Z akaratát tükrözik, és az eljárásban mindkét fél érdekeit képviselte. Maradéktalanul eleget tett az Üttv. 44. § (1) bekezdésének a)–d) pontjaiban foglaltaknak, ezeket figyelembe véve látta el ellenjegyzésével az általa készített okiratokat.

Álláspontja szerint nem sértette meg az Üttv. 1. § (3) bekezdését. Az okiratok elkészítése kapcsán a felek azonosítását az előírt módon elvégezte, a felek az okiratokat aláírták, Z az aláírást előtte sajátjának ismerte el. Dr. XY1 és a két tanú az iratokat előtte írták alá, ezt követően ellenjegyezte az okiratokat.

A munkáját a legjobb tudása, meggyőződése és jogi álláspontja szerint látta el, sem jogszabályt, sem egyéb szabályt nem sértett, ezért nem terheli fegyelmi felelősség.

Az országos fegyelmi főbiztos észrevételében az eljárás alá vont ügyvédek fellebbezését nem találta megalapozottnak, részletesen foglalkozott az elsőfokú határozatban leírt tényállással. Álláspontja szerint az elsőfokon eljárt fegyelmi tanács döntésének alapos indokát adta. Az elsőfokú határozat által megállapított tényállás megalapozott jogi következtetése teljes mértékben helytálló, ezért az Üttv. 138. § (1) bekezdés c) pontja alapján indítványozta az elsőfokú határozat helybenhagyását.

A Másodfokú Fegyelmi Tanács a fellebbezésekkel támadott elsőfokú határozatot a FE 35.2. pontja alapján a fellebbezési kérelmek keretei között felülbírálta, és a 2022. szeptember 16. napján megtartott tárgyaláson az ügy teljes iratanyagát áttekintette.

Elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása az Elsőfokú Fegyelmi Tanács részéről megfelelt-e a jogszabályokban, illetve a szabályzatokban előírt rendelkezéseknek. A Másodfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az elsőfokon eljárt tanács a jogszabályi előírásoknak eljárásjogi és anyagi jogi szempontból megfelelően járt el, és megállapította, hogy a bizonyítást a határozathozatalhoz szükséges mértékben lefolytatta.

Vizsgálta továbbá azt is, hogy az Elsőfokú Fegyelmi Tanács által a határozatában megállapított tényállás megalapozott-e, az iratok tartalmával megegyező-e.

Az eljárás alá vont ügyvédek, továbbá a bejelentő által becsatolt iratokból és a ténybeli adatokból megállapítható volt, hogy az Elsőfokú Fegyelmi Tanács által megállapított tényállás kiegészítésre szorul, amely a rendelkezésre álló iratok tartalma alapján teljesíthető.

A Másodfokú Fegyelmi Tanács tényként állapítja meg és ezzel dr. XY1 vonatkozásában a történeti tényállást kiegészíti azzal, hogy dr. XY1 2021. március 14. keltezéssel levelet írt dr.

... ügyvédnek, bejelentő jogi képviselőjének.

„Tisztelt Kollégám!

Alulírott Dr. XY1 ügyvéd (....). ... mint néhai .... felperes jogi képviselője az alábbiakkal keresem meg Önt:

Mint Ön által is ismeretes a Budapest .... kerületi Bíróság előtt per indult Ügyfele (bejelentő) alperessel szemben – öröklési szerződés felbontása jogcímen –P.... /2020. ügyszámon.”

Az idézett levél tartalmával kiegészített tényállás képezi az érdemi döntés alapját.

A Másodfokú Fegyelmi Tanács megállapította, hogy dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése részben megalapozott, dr. XY2 eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése alapos.

1. Dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd vonatkozásában 1 rendbeli szándékos, folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétség elkövetését állapította meg az elsőfokú határozat.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen értékelte abban a körben, hogy eljárás alá vont ügyvéd 2021. december 21. napján ingatlan adásvételi szerződést és ezzel egyidejűleg öröklési szerződést kötött vevőként, illetve szerződéses örökösként ügyfelével.

Egyetért a Másodfokú Fegyelmi Tanács az elsőfokú fegyelmi határozatban leírtakkal abban a tekintetben, hogy néhai Z a szerződések megkötésekor még eljárás alá vont ügyvéd ügyfele volt. Azonosan ítéli meg azokat a tényeket is, amelyeket ezzel összefüggésben az Elsőfokú Fegyelmi Tanács bizonyítékként elfogadott.

Szükségesnek tartja ezzel összefüggésben kiemelni a Másodfokú Fegyelmi Tanács, hogy dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd irattárában nem található meg a megbízás felmondásával kapcsolatos irat, jogviszony megszüntetését elismerő nyilatkozat, továbbá nem igazolta az ügyvéd, hogy az ügyvédi megbízási jogviszony megszűntetését tartalmazó iratot kézbesítette a megbízónak. Ezen iratok az ügyvéd irodájához tartozó, megbízás fennállását és megszűnését igazoló, irattározáshoz tartozó, megőrzésre köteles dokumentumok.

Az ügyvéd a megbízási jogviszony megszüntetését, a felmondás ügyfélnek történt kézbesítését, az erre történő hivatkozása ellenére nem tudta igazolni. Az ügyvédi megbízás megszűnése az ügyféllel történt igazolt közléssel, a jogszabályban írt határidő megtartásával következik be, melyet kétség esetén az ügyvédnek az irattárában megőrzött dokumentumokkal kell igazolni.

A megbízás jogviszony fennállását bizonyítja továbbá, hogy a félbeszakadt perben jogi képviselőként vette át az ügyvéd a bírósági határozatot, valamint dr. ... ügyvédnek írt levélben 2021. március 14-én önmagát jogi képviselőnek tüntette fel.

Megalapozott az elsőfokú határozat, amikor megállapította, hogy dr. XY1, mint ügyvédi tevékenység gyakorlója az ügyfelével a megbízási jogviszony fennállása alatt saját maga javára a megbízás tárgyára vonatkozóan jogügyletet kötött az illetékes ügyvédi kamara elnökének hozzájárulása nélkül, és ezzel az ÜESZ 5.8.b) pontjában írt rendelkezést megsértette.

Mindebből okszerűen következik, hogy a 2020. november 10-én dr. XY2 ügyvédnek az adásvételi és öröklési szerződés elkészítésére adott megbízásakor, majd ezt követően a szerződések valamennyi fél által történt aláírásának megtörténtekor 2020. december 21-én Z-vel megkötött ügyvédi megbízási szerződés nem szűnt meg.

Ennek is tulajdonítható, hogy dr. XY1 az előzetes vizsgálat elrendelésekor nyilatkozatában nem hivatkozott az ügyvédi megbízás megszűnésére, felhívásra a megbízás felmondására vonatkozó dokumentumot, annak ügyfél részére történt kézbesítését igazoló iratot nem csatolt, a perbeli ellenfél jogi képviselőjének, dr. ... ügyvédnek Z ügyvédjeként nyilatkozott.

A Másodfokú Fegyelmi Tanács aggálytalannak tekinti annak megállapítását, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az ÜESZ 5.8.b) pontjába ütköző, az Üttv. 107. § a) pontja szerint megállapítható kötelezettségszegésen alapuló 1 rendbeli szándékosan megvalósított fegyelmi vétséget elkövette.

Az elsőfokú határozat az ügyben szereplő adásvételi és öröklési szerződések vonatkozásában megállapította, hogy ugyan dr. XY1 félként volt érdekelt a jogügyletekben, mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy ügyvédként a szakmai ismeretei alapján tudnia kellett, hogy az érintett ingatlanra nem szerezhet párhuzamosan jogot adásvételi és öröklés jogcímén, ezáltal a két szerződés ellentmond egymásnak. Ezért amikor ilyen tartalmú szerződések elkészítésére adott megbízást a hivatkozott indokok alapján megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdésében irt szabályt, valamint a 44. § (1) bekezdésében foglaltakat.

A Másodfokú Fegyelmi Tanács rámutat arra, hogy az ügyvéd az Üttv. 107. § a) pontja szerint az ügyvédi tevékenységének gyakorlása során az e tevékenysége gyakorlásából eredő szabályszegések szándékos vagy gondatlan kötelezettségszegéssel követheti el a fegyelmi vétséget.

Dr. XY1 amikor a jogügyletek elkészítésére adott ügyvédi megbízást dr. XY2 ügyvéd részére, az nem ügyvédi tevékenység. Ha pedig nem ügyvédi tevékenységről van szó, akkor ez a magatartás nem ítélhető meg a hivatkozott Üttv. 107. § a) pontja alapján fegyelmi vétséget megalapozó kötelezettségszegésként.

A fentiekre figyelemmel tehát dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelőssége ebben a körben nem állapítható meg, ezért az elsőfokú határozatot a Másodfokú Fegyelmi Tanács a fegyelmi vétség vonatkozásában megváltoztatta, és megállapította, hogy eljárás alá vont ügyvéd a jogügyleteinek elnöki jóváhagyása hiánya miatt 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.

2. Dr. XY2 eljárás alá vont ügyvéd két szerződés elkészítésére kapott megbízást. A Másodfokú Fegyelmi Tanács szerint egyik esetben sem állapítható meg kötelezettségszegés. A megbízó biztosítani kívánta a tulajdonjog megszerzését örökléssel vagy adásvétellel. Az adásvételi szerződés tartalmazta, hogy az ingatlant terhelő elidegenítési és terhelési tilalom törlésével lép hatályba a szerződés.

Nem állapítható meg, hogy az Üttv. 1. § (3) bekezdésében, valamint az okiratok ellenjegyzésére vonatkozó Üttv. 44. § (1) bekezdésében írt szabályt megszegte volna eljárás alá vont ügyvéd. Ezzel összefüggésben téves az Elsőfokú Fegyelmi Tanács döntése, nem megalapozott indokolást tartalmaz az elsőfokú határozat.

A megszerkesztett okiratokból megállapítható, hogy az adásvételi szerződés hatálya az elidegenítési és terhelési tilalom törlésétől, az öröklési szerződés hatálya a korábban megkötött, perrel támadott öröklési szerződés felbontásának megállapításától függ.

Kizárólag a tulajdonjog ellenszolgáltatása esetén jelentkezhet kétségként, hogy a vételárat az okirat tartalma szerint az aláírással igazoltan a vevő 2020. december 21-én kiegyenlítette, ennek ellenére havi 120.000 Ft-nak megfelelő tartásra vállalt kötelezettséget.

Ezen ellentmondástól függetlenül megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd mindkét okiratban a felek akaratát foglalta írásba.

A tulajdonjog két jogcímen történő elidegenítése és megszerzése nem alapoz meg fegyelmi vétség elkövetésének megállapítását abban az esetben sem, ha az ügyvéd a még hatályba nem lépett adásvételi szerződés alapján eredménytelenül kezdeményezett a tulajdonjog bejegyzésére irányuló ingatlan-nyilvántartási eljárást.

Mivel dr. XY2 eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelőssége nem állapítható meg, ezért vele szemben a Másodfokú Fegyelmi Tanács az elsőfokú határozatot az Üttv. 138. § (1) bek. b) pontja alapján megváltozatta és vele szemben indult fegyelmi eljárást megszűntette, az eljárási költség megfizetésére kötelezését mellőzte.

A Másodfokú Fegyelmi Tanács vizsgálta, hogy dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd vonatkozásában az elsőfokon kiszabott pénzbírság fegyelmi büntetés megfelel-e az irányadó rendelkezéseknek, arányban áll-e a fegyelmi vétségként értékelt kötelezettségszegés tárgyi súlyával. A fegyelmi büntetés kiszabásánál és mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az enyhítő és súlyosító körülményeket, különösen a kötelezettségszegés súlyát és ismételtségét, a szándékosság és gondatlanság fokát, valamint az okozott kár mértékét. Mérlegelni kell, hogy az elkövetett fegyelmi vétség milyen mértékben sértette az ügyvédi kar, illetve az ügyvédi hivatás jó hírét és társadalmi elismertségét.

A Másodfokú Fegyelmi Tanács úgy ítélte meg, hogy a kötelezettségszegés megállapítása jogszerű. Figyelemmel a kötelezettségszegés tárgyi súlyára, a szándékosság fokára és arra a körülményre, hogy ügyvédként az Üttv. 1. § (3) bekezdésébe ütköző kötelezettségszegést nem követte el, az Üttv. 138. § (1) bek b) pontja alapján az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a kiszabott pénzbírság összegét módosította, annak mértékét 200.000 Ft, azaz Kettőszázezer forint összegben állapította meg.

Dr. XY1 eljárás alá vont ügyvéd által bejelentett fellebbezése részben eredményre vezetett, ezért a Másodfokú Fegyelmi Tanács a másodfokú eljárási költséget 20.000 Ft mérsékelt összegben állapította meg az FE 40.2.c) valamint a 40.9/C. pontja alapján, ugyanakkor az elsőfokon megállapított átalányköltségre vonatkozó rendelkezést változatlanul hagyta.

Dr. XY2 eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése teljes egészében megalapozott volt, ezért az elsőfokú eljárás során megállapított megosztott átalányköltség megfizetésére vonatkozó rendelkezést és a másodfokú eljárási költség megállapítását mellőzte.

A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja (...)

A határozat jogerős és 2022. november 21. napján végrehajtható.