A Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság 2. sz. Fegyelmi Tanácsa (5000 Szolnok, Arany János utca 16., a továbbiakban: Fegyelmi Tanács) ....................... ügyvéd ellen ..................... bejelentése alapján indult fegyelmi eljárásban a 2023. március 6. napján megtartott tárgyaláson meghozta, majd kihirdette az alábbi
fegyelmi határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy ................................... (KASZ száma: ....................., irodájának székhelye: ..................................) eljárás alá vont egyéni ügyvéd 2 (két) rendbeli szándékos, ebből 1 (egy) rendbeli folytatólagos fegyelmi vétséget követett el, ezért
200.000 Ft (kétszázezer forint) pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja, valamint 80.000 Ft (nyolcvanezer forint) eljárási átalányköltség és 17.738 Ft (tizenhétezer-hétszázharmincnyolc forint) tételes költség megfizetésére kötelezi. A pénzbírságot és az eljárási költséget a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara pénztárába vagy a 11745011–20005210 számú bankszámla számára befizetni az ügyszámra hivatkozással.
A határozat ellen annak kézhezvételétől számított 15 napon belül az eljárás alá vont ügyvéd, jogi képviselője, valamint a fegyelmi biztos az Országos Fegyelmi Bizottsághoz (1054 Budapest, Szalay u. 7.) címzett, de a Fegyelmi Tanácshoz benyújtott, indokolással ellátott fellebbezéssel élhet. Az aktív kamarai tagok és nyilvántartottak kizárólag elektronikus úton nyújthatják be fellebbezésüket, a postai úton vagy elektronikus levélben megküldött irat nem minősül joghatályos előterjesztésnek. A területi kamara elnöke a fegyelmi biztost a fellebbezési határidő lejártát megelőző harmadik munkanapig utasíthatja fellebbezés előterjesztésére. A fellebbezésben új tényre, bizonyítékra akkor lehet hivatkozni, ha a fellebbező arra az elsőfokú eljárásban önhibáján kívül nem hivatkozott. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van.
Az eljárás alá vont ügyvédet ...................... napján jegyezték be a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara névjegyzékébe, ellene korábban fegyelmi eljárás nem indult. Személyi körülményeire, vagyoni viszonyaira vonatkozóan egyéb adat nem áll rendelkezésre.
2022. október 13. napján érkezett a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamarához (a továbbiakban: Kamara) ................................ (a továbbiakban: bejelentő) bejelentése, amelyben az eljárás alá vont ügyvéd tevékenységét kifogásolta.
A Kamara vezető fegyelmi biztosa az előzetes vizsgálatot 2022. október 17. napján elrendelte és erről tájékoztatta a Kamara elnökét (aki a határozatot 2022. október 17. napján átvette) és az eljárás alá vont ügyvédet (aki a határozatról 2022. október 21. napján értesült), illetve a határozatról (a Kamara elnöke által) 2022. október 20. napján a bejelentő is tudomást szerzett. A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot elrendelő határozatban felhívta az eljárás alá vont ügyvédet a bejelentésben foglaltak észrevételezésére, valamint az üggyel kapcsolatos valamennyi irat beterjesztésére, a felhívásnak az eljárás alá vont ügyvéd 2022. november 2. napján eleget tett. A kijelölt fegyelmi biztos az eljárás alá vont ügyvédtől 2022. december 27. napján az igazoló nyilatkozata kiegészítését, további tájékoztatást és iratokat kért, amelyre az eljárás alá vont ügyvéd 2023. január 12. napján válaszolt. A fegyelmi biztos 2023. január 16. napján fegyelmi eljárást kezdeményezett; a határozatról a Kamara elnöke 2023. január 16. napján, a bejelentő 2023. január 19. napján, az eljárás alá vont ügyvéd 2023. január 17. napján értesült.
2023. január 24. napján a Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság elnöke a fegyelmi eljárás lefolytatására kijelölte a Fegyelmi Tanácsot, amely 2023. március 6. napjára tárgyalást tűzött ki, míg a tárgyaláson való megjelenésében akadályozott bejelentő tanúkénti meghallgatására a tartózkodási helyén 2023. február 21. napján került sor.
A Fegyelmi Tanács a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg:
Az eljárás alá vont ügyvéd 2022. szeptember 18. napján adásvételi előszerződést készített a bejelentő mint eladó tulajdonát képező, az OTP Faktoring jogosult javára bejegyzett jelzálogjoggal és annak biztosítására bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalommal, valamint az OTP Faktoring és az MKK Magyar Követeléskezelő javára bejegyzett végrehajtási jogokkal terhelt ingatlan tulajdonjogának későbbi időpontban történő átruházása tárgyában. Az előszerződésben a felek a vételárat az ingatlant terhelő tartozások kifizetéskori mértékével megegyező összegben, a vételár megfizetésének módját pedig a tartozások vevő általi közvetlen kiegyenlítéseként határozták meg. Az előszerződésben a felek rögzítették, hogy az ingatlan birtokbaadása már korábban megtörtént és azon a vevő a saját költségén, 6.000.000 Ft ráfordítással teljes felújítást végzett, amely értéknövekmény kizárólag a vevőt illeti, arra az eladó igényt nem támaszt. A felek megállapodtak abban, hogy az előszerződés alapján a „végleges” adásvételi szerződést az ingatlan terheinek törlését követően kötik meg és amelyben az eladó hozzájárul a vevő tulajdonjogának bejegyzéséhez. A felek rögzítették, hogy az előszerződés egyben ügyvédi tényvázlatként is szolgál és másnak az írásba foglalását nem kérik. Az előszerződéssel egyidejűleg külön okiratba foglaltan az eladó meghatalmazta az eljárás alá vont ügyvédet, hogy őt az ingatlan terheinek törlése érdekében az OTP Faktoring és az MKK Magyar Követeléskezelő előtt teljes jogkörrel képviselje. A meghatalmazás alapján az eljárás alá vont ügyvéd a végrehajtótól beszerezte az OTP Faktoring felé fennálló tartozás 2022. szeptember 20-i egyenlegéről szóló igazolást, majd az eladó nevében megfogalmazott egy kérelmet a tartozás egy részének elengedése iránt. A vevő az ingatlant terhelő tartozásokat nem fizette ki, míg a végrehajtó által az eladó nyugdíjából levont havi 18.000 Ft összeget az eladó részére (a közöttük 2021. június 10. napján „tényállás” megnevezéssel létrejött megállapodás ellenére) csak részben fizette meg.
A bejelentő a bejelentésében előadta, hogy abban állapodott meg a vevővel, hogy az ingatlant felújítják (ami meg is történt, bár nem igaz, hogy hatmilliót költöttek rá) és (mivel a háznak két bejárata van) a hátsó részbe beköltözhet, azonban őt oda be sem engedik. A vevővel abban is megállapodtak, hogy a nyugdíjából levont havi 18 ezer forintos hiteltörlesztést részére visszafizetik. Állítása szerint azt sem tudta, milyen szerződést írattak vele alá, azt az eljárás alá vont ügyvéd nem olvasta fel, csak annyit közölt vele, hogy sok a tartozása. Kérte az előszerződés megszüntetését és azt, hogy a vevő költözzön ki az ingatlanból, mivel azt nem akarja eladni, mert a gyermekei is igényt tartanak rá. A tanúkénti meghallgatása során előadta, hogy a vevővel (akit már 3–4 éve ismert) 2021. nyarán szóban abban állapodtak meg, hogy az élettársával és a kislányukkal együtt beköltözhetnek az ingatlana első részébe és azt fel is újíthatják, cserében pedig ő lakhat a hátsó részben és mindenben gondoskodni fognak róla. Ezen megállapodásukat a beköltözést követően pár héttel később egy hevesi ügyvéd előtt írásban is megerősítették, ott abban is megállapodtak, hogy a 18 ezer forintot neki visszafizetik. Előadta, hogy a hátsó részben csak 1–2 napig bírta, mert az lakhatatlan állapotban volt, azt a vevő nem újította fel, a felújított első részbe pedig őt nem engedte be, kulcsot sem kapott, így végül onnan elköltözött. Előadta, hogy az ingatlanon összesen 6 millió forint tartozás volt és arról úgy állapodtak meg, hogy ha azt a 6 millió forintot a vevő kifizeti és ezzel megszűnik a tartozása, akkor az ingatlant átíratják a vevő nevére. Állította, hogy a végrehajtó által levont 18 ezer forintos tartozásból a vevő egyszer átadott 50 ezer forintot, majd még 5 havi összeget, de ezt követően semmit nem fizetett, így azt továbbra is vonják a nyugdíjából. Az előszerződés az ingatlanban került aláírásra, az eljárás alá vont ügyvéd nagyon gyorsan olvasta fel a kész szerződést, azt szemüveg nélkül nem tudta elolvasni. A szerződéskötéskor vele semmit nem tudattak (hogy mennyi a vételár, mikor és hogyan kell kifizetni), az eljárás alá vont ügyvédtől csak annyi hangzott el, hogy sok a tartozás, 6 millió és ennek a kifizetését a vevő minél előbb intézze el, illetve neki a vevő semmilyen pénzt ne adjon. Állította, hogy a meghatalmazásokat a szerződéssel együtt hozta az eljárás alá vont ügyvéd, azt csak gyorsan alá kellett írnia, de nem tudta, hogy miről szól a meghatalmazás, arról sincs tudomása, hogy az ügyvéd utóbb megkereste volna a végrehajtókat vagy levelet írt volna az OTP Faktoringnak. Előadta, hogy szeretne visszaköltözni, de a vevő erre csak akkor hajlandó, hogy ha a 8 millió forintot (amit az ingatlanra költött) visszafizeti, de neki nincs ennyi pénze, a vevőnek sincs pénze, hogy a tartozást kifizesse, így nem tudja, mi lesz.
Az eljárás alá vont ügyvéd igazoló nyilatkozatában a fegyelmi felelősségét nem ismerte el és vitatta a bejelentő által előadottakat. Előadta, hogy 2022. szeptember 16-án találkozott a felekkel az ingatlanban, ezen alkalommal a vevő azt mondta, hogy a hevesi ügyvéd előtt készült (az eljárás alá vont ügyvéd részére akkor bemutatott) „tényállás”-ban foglaltakat változatlanul teljesíti, azaz fizeti a 18 ezer forintot, valamint az ingatlant is részben felújította, de a további munkákat kockázatosnak tartja, mert nincs a tulajdonában a végrehajtási joggal terhelt ingatlan és azt sem tudják, mennyi a tartozás. Az eladó a vevő által előadottakat nem vitatta és miután tájékoztatta a feleket arról, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom miatt adásvételi szerződés nem köthető, a felek előszerződés elkészítésére kérték. Az előszerződést 2022. szeptember 18-án a helyszínen írták alá, azt a feleknek felolvasta, joghatásait elmagyarázta. Állítása szerint az ügy összes körülményeiből (a korábbi „tényállás”, az egy éve zajló folyamatos felújítás, a tartozás részletekben való törlesztése) is az következik, hogy az eladó tudott arról, hogy egy előszerződést ír alá. Állítása szerint valószínűleg a családtagjai nem értenek egyet azzal, hogy a bejelentő korrekt módon szeretné rendezni a tartozását a hitelezők felé, ennek hatására tett ellene panaszt. Az igazoló nyilatkozata kiegészítésében előadta, hogy a megbízásról tényvázlat nem készült, a megbízás tárgya (az előszerződés elkészítésén túlmenően) az ingatlan terheinek összegszerűségéről való információ szerzése volt, amelynek teljesítéseként 2022. szeptember 20-án személyesen járt el a végrehajtónál és a tartozásról a feleket tájékoztatta. Megerősítette, hogy a vevő azzal a problémával kereste meg őt, hogy az eladó ingatlanában lakik, egy éve folyamatosan felújítja a saját költségére, tulajdonjoga nincs, nem ismert előtte az ingatlant terhelő tartozás összegszerűsége sem, minden hónapban kifizeti a bejelentő részére a nyugdíjából levont összeget, és ennek a helyzetnek a megoldásában kérte a segítségét. Az előszerződést a korábbi „tényállás”-ban foglalt tartalommal készítette el, a szerződés aláírásakor egyik fél részéről sem hangzott el kifogás. A fegyelmi tárgyaláson előadta, hogy a felek egy évvel korábban egy hevesi ügyvédnél kötöttek egy „tényállás” megnevezésű megállapodást, ehhez ragaszkodtak, ugyanolyan szerződést kívántak kötni, ezért ő szó szerint ugyanúgy határozta meg a feltételeket, kiegészítve a 6 millió forintos ráfordítással. Előadása szerint a vevő azt mondta, hogy nagyon ideges, hogy semmi nem történik, nem tudja, mennyi az adósság, árverezni fogják a házat, pedig ráköltöttek egy csomót. Véleménye szerint az eladónak nem volt kockázata, csak a vevőnek (aki mindenféle papír nélkül a saját pénzét tulajdonjog nélkül fektette be másnak a házába), de amikor az előszerződést megkötötték, ezek már kész tények voltak. Állította, hogy a szerződést szó szerint felolvasta, elmagyarázta, a feleknek semmilyen ellenvetése nem volt és semmi olyat nem észlelt, hogy a felek között ne lenne konszenzus. Előadta, hogy a felek nem tudták, hogy mennyi a végrehajtó felé a tartozás (az eladó sem, mert ez a férje tartozása volt), így arra kapott megbízást, hogy derítse ki, mennyi a tartozás, milyen stádiumban van a végrehajtás. A szerződéskötést követően két nappal el is ment az egyik végrehajtói irodába, ahol kiadták az igazolást a tartozásról, míg a másik végrehajtói irodával telefonon beszélt, majd ezekről informálta a feleket. Ő maga sokallta a tartozás mértékét és arra biztatta a feleket, hogy személyesen eljárva egyezzenek meg a végrehajtást kérőkkel, de ebben már további eljárást nem vállalt, csak az eladó által az OTP Faktoringnak írt levelet fogalmazta meg. Állítása szerint a szerződéskötéskor nem volt szó arról, hogy mi történik akkor, ha a vevő nem fizeti ki a tartozást, ezt a kérdést ő sem vetette fel a feleknek. Előadta, hogy tudomása volt a felek azon megállapodásáról, hogy a vevő kifizeti az eladónak a havonta levont 18 ezer forintot, véleménye szerint ez is a vételár részét képezi (mint hátralék), amellyel majd a tartozás kifizetésekor kell elszámolniuk. Állítása szerint szerződéskötéskor a felek nem beszéltek meg konkrét határidőt arra, hogy a vevő mikor fizeti ki a tartozást, de az elhangzott, hogy minél előbb, ahány napon belül a végrehajtó kéri. Állítása szerint a vevő őt arról tájékoztatta, hogy most már nem akarják a házat megvenni, inkább otthagyják a 6 millió forintos beruházásukat, mert minden nap zaklatják őket és féltik a gyermeküket. Véleménye szerint így a szerződést majd a bíróság létrehozza, vagy a vevő kérni fogja az eladótól jogalap nélküli gazdagodásként a beruházását, a házat el fogja árverezni a végrehajtó és akkor majd kiderül, kinek mi jut belőle, esetleg valahogyan megegyeznek a felek. A fegyelmi biztos (a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban és a végindítványban foglalt) álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd elmulasztotta a megbízók tájékoztatását a lehetséges kockázatokról, határidőkről, a terheket érintő ügy állásáról, elmulasztotta a megbízás írásba foglalását és joghatás kiváltására alkalmatlan okiratot szerkesztett, így 3 rendbeli szándékos és 1 rendbeli gondatlan fegyelmi vétség miatt az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségrevonását indítványozta és pénzbírság kiszabását javasolta.
A fegyelmi biztos végindítványa részben alapos.
1. Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 107. § a) pontjában foglaltak szerint „fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi”.
2. A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd
− elmulasztotta a megbízók tájékoztatását a jogügylet jogkövetkezményeiről és a jogügylettel kapcsolatos jogi kockázatokról,
− elmulasztotta a megbízás írásba foglalását,
ezzel 2 rendbeli fegyelmi vétséget követett el.
3. A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló jogügylet a szokásostól lényegesen magasabb jogi kockázatokkal járt, tekintettel arra a körülményre, hogy
− a vevő már az előszerződés aláírását megelőzően az ingatlan birtokában volt,
− a vevő nemcsak a tulajdonjogának bejegyzését, hanem az adásvételi szerződés aláírását, sőt, még az előszerződés aláírását megelőzően az ingatlan forgalmi értékét jócskán meghaladó, nagy összegű beruházásokat eszközölt,
− az ingatlan jelzálogjoggal, elidegenítési és terhelési tilalommal, végrehajtási jogokkal terhelt volt, a végrehajtási eljárás alapján az eladó mint adós nyugdíjából már letiltásra került sor,
− az ingatlant terhelő tartozások pontos, sőt még hozzávetőleges mértéke (így a vételár mértéke) sem volt ismert a szerződő felek előtt,
− a vevő az eladónak többször is kifizette a tartozás (így a vételár) részét képező 18 ezer forintos levonásokat.
Mindezen körülményekkel saját elmondása szerint az eljárás alá vont ügyvéd is teljes mértékben tisztában volt, emiatt (és ebben a Fegyelmi Tanács teljes mértékben osztotta a fegyelmi biztos végindítványban kifejtett okfejtését) fokozottabb körültekintéssel kellett volna eljárnia az okirat szerkesztése kapcsán, illetve a szerződő feleknek részletesebb tájékoztatással kellett volna szolgálnia.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvédnek (még ha az előszerződésben ezekre a kérdésekre nem is tér ki és azokat nem szabályozza) legalább tájékoztatnia kellett volna a szerződő feleket arról, hogy
= milyen kockázattal jár az előszerződés teljesítésére nézve az, hogy a tartozás (így a fizetendő vételár) pontos mértékét a szerződő felek csak a szerződés aláírását követően tudják meg, a tartozás (így a vételár) kifizetésére pedig nem határoznak meg egy végső határidőt,
= milyen jogkövetkezményekkel járhat az, ha a vevő a tartozás mértékének utólagos ismeretében (vagy akár attól függetlenül) nem tud (vagy nem akar) teljesíteni, így nem kerül sor az ingatlan tehermentesítésére (az adásvételi szerződés megkötésére):
− a vevő az ingatlanban marad-e, ha igen, milyen jogcímen; ingyenesen vagy ellenérték fejében; ha nem, a korábbi ingatlan használatot elszámolják-e, ha igen, hogyan, mekkora mértékű használati díj alapján,
− mi lesz a sorsa a vevő által az ingatlanban eszközölt beruházásoknak, azokra a vevő kötelmi jogi vagy esetlegesen dologi jogi igényt formál-e és milyen mértékben; ha ebben a felek megállapodni nem tudnak, a vevői igény bírósági úton való kikényszerítésének milyen lehetőségei, kockázatai vannak mindkét fél részéről,
− mennyiben jelenthet majd fedezetet az esetleges vevői igényekre az eladó nyugdíja vagy (egy végrehajtási eljárásban) maga az ingatlan, figyelembevéve az ingatlan forgalmi értékét, az azt terhelő tartozások mértékét, az ingatlanra bejegyzett jelzálogjogot, az elidegenítési és terhelési tilalmat, valamint a már folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat,
− mi lesz a sorsa a vevő által az eladónak fizetett havi 18 ezer forintos levonásoknak, azokat elszámolják-e, ha igen, hogyan.
Az eljárás alá vont ügyvéd és a tanúk nyilatkozata alapján az előszerződés teljesítésének esetleges elmaradásáról és annak következményeiről az előszerződés aláírását megelőzően vagy a szerződéskötéskor nem esett szó, holott a rendelkezésre álló adatok alapján az ezzel járó kockázatokkal (legalábbis részben) az eljárás alá vont ügyvéd maga is tisztában volt (az előszerződés 9.) pontjában rendelkezik arról, hogy a vevő által az ingatlanra fordított beruházás ellenértékére az eladó nem tarthat igényt /ugyanakkor nem szabályozza a vevő esetleges igényét az eladóval szemben/, az előszerződés aláírásakor többször is elmondja a vveőnek, hogy minél előbb fizessen, a fegyelmi tárgyaláson úgy nyilatkozik, hogy az ügylet során vevőnek volt kockázata, mindenféle papír nélkül a saját pénzét tulajdonjog nélkül fektette be másnak a házába).
Az eljárás alá vont ügyvéd azon védekezése, hogy a fenti körülmények az előszerződés aláírásakor már kész tények voltak, nem fogadható el, mert azért nyilvánvalóan nem tartozik felelősséggel, hogy a felek korábban (esetlegesen egy másik ügyvéd által készített okiratban) hogyan állapodtak meg, de azért már igen, hogy a saját maga által szerkesztett és ellenjegyzett előszerződéssel kapcsolatosan felmerülő (vagy akár már korábban fennálló) esetleges jogi kockázatokról és jogkövetkezményekről a feleket tájékoztassa.
Az elmaradt tájékoztatás fontosságát mutatja, hogy a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló előszerződés teljesítését utóbb már egyik szerződő fél sem akarja, így közöttük komoly (az eljárás alá vont ügyvéd által is bizonytalan kimenetelűnek tartott) elszámolási jogvita áll fenn, amely a Fegyelmi Tanács álláspontja szerint kellő szerződéses szabályozással, de legalább megfelelő tájékoztatással elkerülhető lett volna.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint tehát az eljárás alá vont ügyvéd megsértette
− az Üttv. 1. § (3) bekezdését („az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni”),
− az Üttv. 42. § (6) bekezdését („az ügyvéd köteles az ügyfelet tájékoztatni a jogügylettel kapcsolatos esetleges jogi kockázatokról”)
− az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat (a továbbiakban: Etikai szabályzat) 5.12. b) pontját („a megbízott az ügyfél által előadott tényállás keretei között – az ügyfél kifejezett eltérő rendelkezése hiányában – ... a létrehozni kívánt jogügylet, megtenni kívánt jognyilatkozat várható közvetlen jogkövetkezményeire ... vonatkozó tájékoztatással ellátni az ügyfelet”), amellyel 1 rendbeli fegyelmi vétséget követett el
(„megbízó tájékoztatásának elmulasztása”).
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd által elkövetett ezen fegyelmi vétség szándékos volt, mivel ügyvédként nyilvánvalóan ismerte és előre látta a tájékoztatás elmulasztásának lehetséges hátrányos jogi következményeit, de e következményekbe belenyugodott.
4. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt és maga az eljárás alá vont ügyvéd is elismerte, hogy sem az előszerződés elkészítésére vonatkozó megbízást, sem az azzal ugyan összefüggésben álló, de attól független, önálló, az ingatlant terhelő jogok jogosultjai és a bírósági végrehajtók előtti eljárásra vonatkozó megbízást nem foglalta írásba.
Az előszerződés 19.) pontja ugyan azt tartalmazza, hogy az előszerződés egyben ügyvédi tényvázlatként is szolgál és „a szerződő felek másnak az írásba foglalását nem kérik”, ez a kikötés azonban nem mentesíti az eljárás alá vont ügyvédet a vonatkozó jogszabályokban és kamarai szabályzatokban előírt kötelezettségei teljesítése alól.
Az eljárás alá vont ügyvéd azon védekezése, hogy maga az okirat tartalmazza a megbízást, nem fogadható el, ugyanis az Üttv. 29. § (3) bekezdése ugyan úgy rendelkezik, hogy „az okiratszerkesztésre és az ahhoz kapcsolódó jogi képviselet ellátására irányuló megbízási szerződés tartalmi elemeit az okiratot szerkesztő ügyvéd által ellenjegyzett szerződés is tartalmazhatja”, azonban az Etikai szabályzat 6.1. pontja szerint a megbízási díjat, a 6.5. pont szerint az elszámolás szabályait, az Üttv. 28. § (4) bekezdése szerint a megbízás ellátása során, illetve az üggyel kapcsolatban előreláthatóan felmerülő költségeket a megbízási szerződésben rögzíteni kell, az eljárás alá vont ügyvéd által megbízási szerződésnek is tekintett előszerződés pedig ezeket nem tartalmazza (az eljárás alá vont ügyvéd által sem vitatottan: „valóban a megbízási díj nem szerepel benne”).
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd így megsértette
− az Üttv. 29. § (1) bekezdését („a megbízási szerződést írásba kell foglalni, kivéve, ha az csak jogi tanácsadásra irányul”)
amellyel 1 rendbeli fegyelmi vétséget követett el
(„megbízás írásba foglalásának elmulasztása”).
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd által elkövetett ezen fegyelmi vétség szándékos volt, mivel ügyvédként nyilvánvalóan ismerte és előre látta mulasztásának lehetséges hátrányos jogi következményeit (és azok fegyelmi vétséget is kimerítő jellegét), de e következményekbe belenyugodott, valamint ezen fegyelmi vétség folytatólagos volt, mivel egyetlen jogügyletben, egyetlen akaratelhatározásból (mulasztásból) fakadóan, egyetlen magatartással (mulasztással) követett el több fegyelmi vétséget.
5. A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd nem követte el a „joghatás kiváltására alkalmatlan okirat szerkesztése” fegyelmi vétséget, ugyanis az előszerződés tartalmazta a majdani adásvételi szerződés érvényességi feltételét képező vételárat („az ingatlant terhelő tartozásoknak a fizetés időpontjában fennálló összege”), mivel a vételár meghatározása történhet olyan számítási módszerre történő utalással is, amely lehetővé teszi, hogy az összeg utóbb, a teljesítés időpontjában egyértelműen megállapítható legyen.
Az előszerződés emellett tartalmazta a vételár kifizetésének időpontját („a végrehajtó és a jelzáloghitelező által meghatározott fizetési határidőn belül”) és az adásvételi szerződés megkötésének feltételét („az ingatlanra bejegyzett terhek törlését követően”) is, bár a Fegyelmi Tanács álláspontja szerint ezek (valamint a garanciális rendelkezések) hiánya az előszerződést egyébként sem tenné érvénytelenné (így az okiratot sem joghatás kiváltására alkalmatlanná).
Megjegyzi továbbá a Fegyelmi Tanács, hogy az előszerződés megszüntetésére és a szükséges elszámolás megejtésére (pl. a vevő kiköltöztetésére) nincs hatásköre, az ezzel kapcsolatos igények érvényesítése iránt a bejelentő a vevővel szemben polgári peres eljárást kezdeményezhet.
6. A Fegyelmi Tanács az Üttv. 108. § b) pontja alapján pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta az eljárás alá vont ügyvédet, a pénzbírság mértékét pedig az alsó értékhez közeli összegben állapította meg, mivel az enyhítő körülmények (az eljárás alá vont ügyvéddel szemben a 31 éves kamarai tagsága alatt fegyelmi eljárás nem indult; a fegyelmi biztos előadása szerint az eljárás alá vont ügyvéd az ügyvédi kamara köztiszteletben álló, megbecsült tagja; a szokásosnál jóval összetettebb, bonyolultabb tényállású jogügylet) figyelembevételével azt találta alkalmasnak arra, hogy az eljárás alá vont ügyvédet a jövőre nézve a jogszabályok és az ügyvédi tevékenység gyakorlására vonatkozó egyéb magatartási normák maradéktalan betartására ösztönözze.
7. A Fegyelmi Tanácsnak a fegyelmi felelősség elbírálására a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (a továbbiakban: FESZ) 1.4. alapján a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket, azaz az Üttv. és az Etikai szabályzat rendelkezéseit kellett alkalmaznia, arra is figyelemmel, hogy az eljárás alá vont ügyvéd magatartásait az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések is fegyelmi vétségnek minősítik és nem teszik lehetővé enyhébb jogkövetkezmények alkalmazását.
A Fegyelmi Tanácsnak a fegyelmi eljárás során (annak 42.2. pontja alapján) a FESZ rendelkezéseit kellett alkalmaznia, így az eljárás alá vont ügyvédet a FESZ 40.2. a) és 40.4. pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének, valamint a tanú meghallgatásával felmerülő (Debrecen – Okány távolság, a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerinti fogyasztási norma és a NAV által alkalmazott üzemanyagár figyelembevételével meghatározott) útiköltség mint tételes költségnek a megfizetésére.
Felhívja a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét az Üttv. 22. § (1) bekezdés g) pontjában és a 149. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint (6) bekezdésében foglaltakra, különösen arra, hogy a végrehajtható fegyelmi határozatból fakadó fizetési kötelezettség felszólítás ellenére történő nem teljesítése a kamarai tagság megszüntetését eredményezi.
A határozat elleni fellebbezési jog az Üttv. 135. §-án és a FESZ 31. pontján alapul. Felhívja a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét a FESZ 6.1. és 42.7. pontjában, valamint az Üttv. 144. § (4) bekezdésében foglaltakra, amelyek alapján az aktív kamarai tagok és nyilvántartottak kizárólag elektronikus úton nyújthatják be fellebbezésüket, a postai úton vagy elektronikus levélben megküldött irat nem minősül joghatályos előterjesztésnek. A fellebbezést az elsőfokú Fegyelmi Tanács útján kell előterjeszteni a https://epapir.gov.hu/ szolgáltatáson keresztül az „Egyéb fegyelmi tárgyú ügyek” ügytípus megjelöléssel oly módon, hogy a „CÍMZETT” mezőben azt a regionális fegyelmi bizottsághoz tartozó területi ügyvédi kamarát kell kiválasztani, ahol a fegyelmi eljárást lefolytatták. A benyújtáshoz részletes segítség található a https://www.mük.hu/fegyelmi-ugyseged oldalon.
Szolnok, 2023. március 6.
A határozat írásba foglalására 2023. április 5. napján került sor.
A határozat jogerős 2023. május 3. napján.
A határozat végrehajtható 2023. június 20. napján.