Magyar

 

Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottság Másodfokú Fegyelmi Tanácsának FF/044/2022. határozata

JÜB nyilvántartás ellenőrzési kötelezettségről, tényvázlat, megbízási szerződés hiányáról, késedelmes ügyintézés, tájékoztatási kötelezettség hiányáról

A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa (...) által képviselt Dr. (...) ügyvéd fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2022. június 4. napján 2021.F.214/10. sz. alatt hozott határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán 2022. november 10. napján tartott tárgyalásán a következő

határozatot

hozta:

A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanács a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2021.F.214/10. sz. határozatát helybenhagyja.

Kötelezi eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz ötvenezer forint mérsékelt másodfokú átalányköltséget.

A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Budapesti Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.

A határozat jogerős.

A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen – az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint – előterjeszteni.

A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.

Indokolás

I.
A fegyelmi eljárás alapja és eljárási keretei

1. Eljárás alá vont ügyvéd ellen (...) panaszos terjesztett elő fegyelmi eljárás elrendelésére irányuló bejelentést a Budapesti Ügyvédi Kamarához 2021. március 24-én érkezett beadványában. A bejelentésben a panaszos azt kifogásolta, hogy az eljáró ügyvéd – a közte, mint vevő és (...), mint eladó között 2020. szeptember 21-én kötött – üzletrész adásvételi szerződés kapcsán álláspontja szerint jogilag helytelenül, megfelelő tájékoztatás nélkül eljárva, kifogásolható szerződést kötött, s ennek következtében a panaszos kárt szenvedett.

2. A Budapesti Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa – 2021. V. 150/2. szám alatti határozatával – 2021. április 12-én, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 107. §-ában meghatározott fegyelmi vétség gyanúja miatt előzetes vizsgálatot rendelt el, s egyben felhívta az eljárás alá vont ügyvédet nyilatkozattételre és a releváns iratok csatolására. Ugyanezen irat mellett a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökhelyettese az Üttv. 195. §-a alapján tájékoztatást adott számára a közvetítői eljárás lehetőségéről, s az ennek rendjét tartalmazó, a közvetítői eljárásról szóló 5/2018. (III. 26.) MÜK szabályzatról. Ugyanerre – a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke tájékoztatójának mellékleteként – a bejelentő figyelmét is felhívta.

3. Az ügyben közvetítői eljárásra nem került sor.

4. Az eljárás elrendeléséről a bejelentőtől értesült, az üzletrész adásvétellel érintett (...) ügyvezetője, egyben az ügyben eladóként érintett (...), aki az iratokhoz 2021. március 16-án érkezett beadványában, az eljárás alá vont ügyvédet támogató észrevételt tett.

5. A 2021. április 26-án beérkezett nyilatkozatában az eljárás alá vont ügyvéd az ügyben részletes, a bejelentés tartalmát elutasító és felelősségét vitató észrevételeket tett, valamint az ügyre tartozó iratokat csatolt.

6. Ezt követően, a fegyelmi biztos a 2021.V. 150/7. számú határozatával az előzetes vizsgálatot meghosszabbította, majd 2021. október 22-én kelt, 8. alszámú határozatával az Üttv. 107. § a) pontja alapján, 1. rb. folytatólagosan megvalósított szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt, a fegyelmi eljárás lefolytatását elrendelte. A fegyelmi eljárás alapját

– az Üttv. 1. § (1), (3), (5) bekezdéseiben, a 29. § (1) bekezdésében, a 32. § (1)–(3) bekezdéseiben 42. § (1), (3)–(4) bekezdéseiben, valamint a 44. § (1) bekezdés a) és c) pontjaiban, továbbá

– az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: Etikai szabályzat) 2.1., 2.2., 2.4. pontjaiban, illetve

– a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló, a 2017. évi LIII. törvényben és az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló 2017. évi LII. törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítéséről, kockázatértékelésről, felügyeleti eljárásrendről és útmutatóról szóló 14/2018. (VI. 25.) MÜK Szabályzat (a továbbiakban: Pénzmosási szabályzat) 4.1.1.–4.1.3., 4.2.1., 4.3.1–4.3.2. pontjaiban foglaltak megsértésében jelölte meg.

7. A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság (a továbbiakban: első fokú fegyelmi tanács) az eljárást a MÜK fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzata (a továbbiakban FESZ) alapján folytatta le. Ennek során 2022. január 17-én, majd 2022. április 4-én tárgyalást tartott, amelyen az eljárás alá vont ügyvédet, bejelentőt, (...) tanút meghallgatta, a további tanúk meghallgatására szóló bizonyítási indítványokat azonban – a rendelkezésre álló iratok tartalmára figyelemmel, mint szükségtelent – elutasította; és 2021. F. 214/10. szám alatt határozatot hozott.

II.
Az első fokú fegyelmi tanács által lefolytatott bizonyítási eljárás, a megállapított tényállás, annak alapja és a jogi indokolás

8. Az első fokú fegyelmi tanács részletes bizonyítási eljárás lefolytatását követően az alábbi tényállást állapította meg.

8.1. Eljárás alá vont ügyvéd 2018. augusztus 7-e óta a Budapesti Ügyvédi Kamara névjegyzékébe felvett, egyéni ügyvéd működési formában eljáró ügyvéd. Ebben a minőségében 2020. július 8-án állandó megbízási szerződést kötött a (...) Kft-vel (a továbbiakban: társaság) a társaság szerződéseinek ellenőrzésére, véleményezésére, a társasággal kapcsolatos jogi munkák elvégzésére.

8.2. A társaság ügyvezetőjének: (...)nak a felkérésére 2020. szeptember 21. napján okiratszerkesztő ügyvédként eljárt az ügyvezető, mint eladó és a bejelentő: (...), mint vevő közötti üzletrész átruházási szerződés megkötésében, melyet ellenjegyzéssel is ellátott. Ebben az eladó a társaságban fennálló 100% üzletrészéből – adásvétel címén – 10%-ot a vevőre ruházott, 3.500 000 Ft. ellenérték fejében. A vételár – banki átutalás útján – a szerződés aláírásával egyidejűleg megfizetésre került.

8.3. Az átruházási szerződés 7. pontja – 1 évig fennálló – visszavásárlási jogról is rendelkezett, azzal a megjegyzéssel, hogy ennek szabályait a felek ismerik. A visszavásárlási jog ellenértéke a szerződésben nem került meghatározásra. A szerződéskötés folyamatában a bejelentő az eljáró (eljárás alá vont) ügyvéd számára tett fel kérdéseket a visszavásárlási joggal kapcsolatban; a kommunikáció pontos tartalma azonban a fegyelmi eljárásban nem volt rekonstruálható.

8.4. Noha az adásvételi szerződés 16. pontja tartalmazza, miszerint az átruházási szerződés következtében beálló változásokat – a bejegyzés érdekében – a cégbíróság felé 30 napon belül be kell jelenteni, erre nem került sor. Ennek következtében a változásbejegyzés végrehajtása ténylegesen a későbbiekben is elmaradt.

8.5. E körben releváns körülmény, miszerint a szerződés 2020. november 12-i módosításakor a cégbíróságnak való bejelentésről a felek úgy rendelkeztek, hogy a bejelentés végső határideje 2021. január 10. Egyben a visszavásárlási jog gyakorolhatóságának határidejét is a bejelentéshez kötötték akként, hogy az eladó ezzel a jogával a cégnyilvántartásba való bejegyzéstől számított 1 éven belül élhet. Tényleges bejelentésre azonban ekkor sem került sor.

8.6. Végül az eljárás alá vont ügyvéd 2020. december 17-én a felek között üzletrész átruházási szerződést készített és ellenjegyzett, amelyben a korábbi eladó a bejelentőnek értékesített üzletrészt megvásárolja (visszavásárolja). A vételárat a felek 100.000 Ft-ban rögzítették, hivatkozva a társaság vagyonának a cégértékére, illetve a mérleg adatai szerinti ismeretére.

9. Az első fokú fegyelmi tanács által megállapított tényállás szerint:

– A teljes szerződéses folyamatban a felek adatai a jogügyletek biztonságát garantáló JÜB rendszerben nem kerültek lekérdezésre.

– Az eladásról, a szerződésmódosításról, a visszavásárlásról konkrét megbízási szerződés és tényvázlat sem készült.

– A cégbíróságra az okiratok egyike sem került benyújtásra.

– A bejelentő megfelelő tájékoztatása a teljes jogügylet során hiányos maradt.

10. Eljárás alá vont ügyvéd az eljárás tárgyalási szakaszában a fegyelmi felelősségét nem ismerte el, fenntartotta az írásban korábban kifejtett álláspontját. Ténybelileg azonban előadta, hogy az ügyben a JÜB lekérdezés egyes lépései valóban elmaradtak, de a megjelentek személyazonosságát így is pontosan meg tudta állapítani, bizonyító erejű irataikat pedig ellenőrizte. Hivatkozott arra, hogy a szerződés megkötése során lehetőséget biztosított a szerződés átolvasására, a kérdésekre válaszolt és a bejelentőt megfelelően tájékoztatta a jogszabályok tartalmáról. Nem vitatta, hogy a szerződéseket a cégnyilvántartásba való bejegyzés érdekében a cégbíróságra 30 napon belül nem nyújtotta be, ám állítása szerint ez a felek közös kérésére történt így.

11. Bejelentő a visszavásárlás körében vitatta a tájékoztatás megfelelő voltát. Állította, hogy ez csak annyiban történt meg, miszerint a szerződés aláírásakor az eljáró ügyvéd azt közölte, hogy amennyiben az eladó egy éven belül élni kíván ezzel a lehetőséggel, ő köteles ezt biztosítani. A visszavásárlás során az eladó az eljárás alá vont ügyvéd jelenlétében olyan kijelentést tett, hogy a bejelentő vagy elfogadja a 100.000 Ft-os vételárat, vagy az eladó kiveszi a pénzét a társaságból és akkor neki csak az üres cég marad. Elismerte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd tájékoztatta arról, hogy nem kényszeríthető az aláírásra, de a körülmények hatására ő mégis az aláírás mellett döntött. (...) tanú meghallgatása során a folyamat meritumával kapcsolatban lényegében semmire sem emlékezett, érdemi információt nem tudott rendelkezésre bocsátani.

12. A fentiek alapján az első fokon eljáró fegyelmi tanács a 7. pontban meghozott határozatában eljárás alá vont ügyvéd felelősségét 1 rendbeli szándékosan megvalósított fegyelmi vétség elkövetésében állapította meg, s emiatt 200.000 Ft pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta, melynek végrehajtását 2 évre felfüggesztette. Kötelezte továbbá az eljárás során felmerült eljárási költségek megfizetésére.

13. Jogi indokolásában részletesen kitért arra, hogy az ügyfeleknek a JÜB rendszerben való ellenőrzése az ügyvéd részéről nem mellékes és nem esetleges körülmény, az a szerződéses folyamat garanciális eleme, amelynek következetes alkalmazása az eljáró ügyvédet és az ügyfelet egyaránt védi. Szintúgy kiemelte, hogy a változásbejegyzési kérelem benyújtása nem opcionális. Törvényi kötelezettség, amelytől az ügyvéd még a felek – egyébként az eljárásban nem is igazolt – egybehangzó akarata ellenére sem térhet el. Mindemellett az ügyvédi ellenjegyzésnek tartalma az is, hogy az okiratszerkesztés során az ügyvéd valós, jogszabályoknak megfelelő tényeket, körülményeket foglal az ügyletet igazoló iratba. Az egyértelmű és világos törvényi kötelezettségek megszegése pedig nem menthető ügyvédi hiba.

14. Részletesen foglalkozott az elsőfokú fegyelmi tanács az írásbeli tényvázlat és a megbízás jelentőségével. Ennek keretében hangsúlyozta, hogy az írásbeli tényvázlat és a megbízási szerződés elkészítése nem lehetőség, hanem törvényi kötelezettség, amelyet nem pótol a felek egyikével cégvezetői minőségben kötött, más megnevezésű és tartalmú jogi feladatra kötött megbízatás. Nyomatékosította, hogy a tényvázlatnak is biztosíték jellege van; ebből kell kitűnnie mindazon körülményeknek, amelyek utóbb védik az ügyvédet az alaptalan panaszoktól. Jelen esetben is ez szolgált volna annak igazolására, hogy az ügyfél teljes körű és megfelelő tájékoztatást kapott. Különösen ügyelni kell a teljeskörűségre az olyan esetekben, mint például a szóban forgó ügylet. A visszavásárlás ugyanis meglehetősen cizelláltan paragrafált jogintézmény ahhoz, hogy annak pontos tartalmával és az e körben használt fogalmak adekvát (jogi) értelmével egy laikus ügyfél minden tekintetben tisztában legyen.

15. Az elsőfokú fegyelmi tanács jogi okfejtéséből külön kiemelendő a megfelelő tájékoztatás kérdésére vonatkozó indokolás. Részint az összefüggések hangsúlyozása abban a tekintetben, hogy az ügyvédi munka során a tényvázlat készítése miért nem elhanyagolható „mellékkörülmény”; ugyanis ennek hiánya szükségképpen az ügyvéd hátrányára fordítja meg a bizonyítási terhet, mind a ténylegesség („megtörténtség”), mind a tartalom vonatkozásában. Részint pedig azért is, mert a fegyelmi tanács tüzetesen, precízen, akkurátus részletességgel körülírta, hogy ennek az ügyvédi kötelezettségnek mi a tartalmi minimuma, s egyben szabatosan rámutatott annak jelentőségére, hogy pusztán a jogszabályokról való tájékoztatás miért nem felel meg a kötelezettség teljesítésének; milyen körülmények indokolják annak lényegesen tágabb értelmezését.

16. Az elsőfokú fegyelmi tanács valamennyi mulasztás körében felhívta nem csupán az Üttv és a FESZ, illetve az Etikai szabályzat, valamint a Pénzmosási szabályzat rendelkezéseit, hanem ahol annak indokát látta a jogügyletre irányadó további jogszabályokra (Ptk., Ctv.) is kiutalt. Mindezen túl, részletesen foglalkozott a súlyosító és enyhítő körülményekkel, s megindokolta az alkalmazott szankció mértékét, jellegét.

17. Végezetül tartalmazza a határozat a törvény (Üttv.) egyéb kötelező rendelkezésire történő tájékoztatást és figyelemfelhívást is.

III.
A másodfokú fegyelmi eljárás

18. Az elsőfokú fegyelmi határozattal szemben az eljárás alá vont ügyvéd – törvényes határidőben – a 2020. május 20-án érkezett beadványában jelentett be fellebbezést. Ebben azonban a jogorvoslati kérelmét kizárólag az elsőfokú határozatnak a tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó indokolására korlátozta. Külön, részletes indokolást nem terjesztett elő, mindössze arra utalt, hogy az általa előadottakat, valamint az ügyben eljáró jogi képviselője felszólalásaiban foglaltakat tartja fenn.

19. A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosa az észrevételeiben utalt arra, hogy a fellebbezés nem kellően indokolt. Az Üttv. 135. § (3) bekezdésében foglalt követelményre figyelemmel indítványozta az elsőfokú határozatnak a FESZ 35.2. pontja keretei között történő felülbírálatát és helybenhagyását.

20. A jogorvoslatra figyelemmel a Magyar Ügyvédi Kamara Másodfokú Fegyelmi tanácsa (a továbbiakban: másodfokú fegyelmi tanács) 2022. november 10-re tárgyalást tűzött ki. A megtartott másodfokú tárgyalásig további írásbeli észrevétel egyik fél részéről sem érkezett, a tárgyaláson újabb érv nem hangzott el; az eljárás alá vont ügyvéd jelen lévő jogi képviselője is – a fellebbezés keretei között – csak a korábbi okfejtését tartotta fenn.

21. Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése nem alapos.

22. A másodfokú fegyelmi tanács mindenekelőtt utal arra, hogy az elsőfokú fegyelmi testület által megállapított tényállás a másodfokú eljárásban is teljes körűen irányadó volt. Az ügyben nem volt észlelhető olyan körülmény, nem állt rendelkezésre olyan – az elsőfokú eljárásban nem értékelt – bizonyíték, ami alapján azt ki kellene (lehetne) egészíteni. Szintúgy ez állapítható meg a ténybeli és – minimális kiegészítéssel – a jogi indokolás körében.

23. A fellebbezésre, valamint az országos fegyelmi főbiztos indítványára figyelemmel a másodfokú fegyelmi tanács mindenekelőtt a következőkre kíván rámutatni. Tény, hogy a fellebbezés részletes formai és tartalmi kereteire sem az Üttv., sem a FESZ rendelkezései nem tartalmaznak egzakt, aprólékos, textszerű és áthághatatlan követelményeket. Azonban mind a jelzett jogforrásokból, mind a fegyelmi tanácsok megismerhető, általános joggyakorlatából, valamint a vonatkozó bírói döntéseknek a jogorvoslattal szemben támasztott követelményrendszeréből a fellebbezés minimális és az eredményességet garantáló optimális követelményei jól felismerhetőek.

24. Fogalmilag jogdogmatikailag, továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése, valamint az ehhez fűződő alkotmánybírósági gyakorlat szerint is a jogorvoslat immanens lényege, az ügyfélnek, az eljárás alá vontnak, az érdekeltnek, (jogág függően) a hatóságnak az az alanyi jogosultsága, hogy a számára sérelmes, jogi érdekét aláásó, jogszabállyal ellentétes döntéssel szemben eltérő, az eljárási és szervezeti hierarchia szerint is a döntéshozó fölött álló, független, a célzott joghatás nyújtására alkalmas „más szerv” eljárását kezdeményezze. [Értelemszerűen dogmatikailag részben (de csak részben) más elemek vonatkoznak a hivatalból induló jogorvoslati eljárásokra, ez azonban nem írja felül a jogorvoslat rendeltetését és az elbírálásával szemben támasztott garanciális követelményrendszert.] A jogorvoslat általánosan ismert formája a fellebbezés, amelynek keretében – törvényes határidőn belül – a jogosult a sérelmezett elsőfokú döntés egészének vagy egyes részeinek megváltoztatását, megsemmisítését/hatályon kívül helyezését indítványozhatja. Reformatórius jogorvoslati rendszerben – s a magyar eljárásjog döntően minden szakágban ezt preferálja – a jogorvoslat jelezően (legalább részben) devolutív hatályú. Ilyen a kamarai fegyelmi eljárások mindegyike, így az ügyvédi kamarai fegyelmi eljárás is.

25. A devolutív hatás kiváltására való alkalmasság – még részleges átszármaztató hatály esetén is – azonban azt mindenképpen megkívánja, hogy a jogorvoslattal élő kérelméből a célzott érdemi eredmény legalább nagyvonalakban felismerhető legyen és kérelme tartalmazza azokat a minimális komponenseket, amelyek mentén kiváltani szándékozik a számára kedvezőbb, jobb, hatékonyabb, elfogadhatóbb, méltányosabb, eredményesebb, optimálisabb megoldásokat. Jogorvoslat (főként fellebbezés) előterjesztésének tehát akkor van értelme, ha ezáltal az ügyféli pozícióban lévő jogalany valamilyen hatást tud kifejteni a jogorvoslati kérelem elbírálójára. Nem véletlen, hogy az eljárásjogok ma már – még büntető ügyszakban is – az írásbeli, indokolt fellebbezés előterjesztését preferálják, minthogy a túlzott flexibilitás – a jogorvoslat lényegével ellentétesen – éppen a döntéshozót hozza olyan helyzetbe, aminek révén a jogalany szándékaival ellentétes eredményt is reprodukálhat.

26. A jogorvoslati határidő mellett, a jogorvoslat előterjesztésének helye is a rendszer lényeges elemévé vált. Ennek oka az, hogy a tisztességes eljárás részét képező az ésszerű időn belüli – eredményében helyes – eljáráshoz fűződő garanciák (jellemzően a közigazgatási ügyszakban vagy az ahhoz közelítő eljárásokban) azt is megkívánják, hogy esetenként (ha az ésszerűen lehetséges) már az első fokú döntéshozó a saját határozatát reparáló státusba kerüljön; azaz „ne fussunk” felesleges köröket a törvényes határozat manifesztálódása érdekében. Praktikus szempontokon túl (például: iratok csatolása) ez az oka annak, hogy az Üttv. 135. § (3) bekezdése azt kívánja meg, miszerint a fellebbezést az elsőfokú fegyelmi tanácsnál kell a törvényes határidőn belül előterjeszteni, méghozzá a fellebbezés indokaival együtt. A végtelenített eljárás elkerülése érdekében a felelősség-elosztás elve tükröződik: az Üttv. 135. § (4) bekezdésében és az Üttv. 137. § (4) bekezdésében, azaz abban, miszerint a törvényhozó eleve korlátozta az új tény, új bizonyíték fellebbezésben vagy a fellebbezési eljárásban való hivatkozását. Ezzel összhangban az Üttv. 138. § (1) bekezdése és a FESZ 35.2. pontja redukálja a másodfokú tanács eljárásának határait; a jogorvoslati eljárást a fellebbezés keretei között tartja.

27. Az eljárás alá vont ügyvéd az elsőfokú határozat rendelkező részét nem támadta, s az indokolásnak is csupán egyetlen pontja ellen nyújtott be fellebbezést. Ennek azonban semmilyen indokát nem adta. Pusztán arra hivatkozott, hogy a saját és jogi képviselője korábbi nyilatkozatait tartja fenn. Ez azonban tartalmilag nem jogorvoslat, jogorvoslásra/felülbírálatra nem alkalmas nyilatkozat. Ebben csupán az tükröződik, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fenntartja azokat a hivatkozásokat, amelyet az elsőfokú fegyelmi tanács elbírált, hiszen erről szólt maga az elsőfokú eljárás. A nyilatkozatból azonban az hiányzik, hogy miben, mennyiben, mely pontokon, akárcsak mely szóhasználatban, kifejezésben és milyen okból, milyen bizonyítékok alapján nem megfelelő az elsőfokú döntés; abban van-e olyan elem, amit az elsőfokú tanács nem bírált el, nem a súlyának megfelelően vagy tévesen vett figyelembe.

28. Ezzel szemben meg kell jegyezni, miszerint az első fokú fegyelmi tanács a ténybeli és bizonyítási teherre vonatkozó értékelés mellett, markáns jogi indokát adta annak, hogy még ha elfogadja is az eljárás alá vontnak az ügyfél tájékoztatásával kapcsolatos nyilatkozatát, az – egyszerűen – jogilag miért nem helytálló. A határozat világosan tartalmazza, hogy az ügyfél kioktatási, tájékoztatási kötelezettség, mint ügyvédi feladat nem szimplán a jogszabályok megismertetéséből azok tartalmának közléséből, feltalálási helyükre utalásból áll. Az ügyvéd ennek csak akkor tesz eleget, ha a hétköznapi, jogban járatlan, a magyar nyelvet értő, a szavak köznapi értelmével tisztában lévő ügyfél által értett módon rávilágít adott jogszabályhely meritumára, következményeire, járulékos tartalmára. (Amennyiben az ügyfél nem bizonyul erre befogadó közegnek, akkor sem az a megoldás, hogy bizonytalan helyzetben, minden felelősséget a kliensre telepítve az ügyvéd magára hagyja. Ilyenkor egyszerűen nem hozhatja létre a jogügyletet, az ügyvéddel szemben ez a minimum etikai követelmény.)

29. Mindezt az érvrendszert az elsőfokú határozat még stilisztikailag is a lényeges elemeket kiemelve világosan és átfogóan tartalmazza. Ezzel az okfejtéssel szemben az eljárás alá vont ügyvéd nem hozott fel sem ténybeli, sem jogi okfejtést, nem szegezett szemben olyan logikai láncot, aminek mentén a másodfokú fegyelmi tanács az iratok tartalma, a felvett bizonyítás alapján átértékelhette volna az elsőfokú döntést, netalán olyan eljárási hibához jutott volna el, ami az eljárás megismétlését vonja maga után. A határozat koherens okfejtésével szemben – még a fellebbezésként hivatkozott négy mondatos bejelentés elfogadhatósága esetén is – eleve kevés lenne az elsőfokú eljárásban az eljárás alá vont ügyvéd oldalán előadott, jószerével csak a bizonyítási teher szempontjából releváns, de ott sem elfogadható hivatkozás, még akkor is, ha annak akár szó szerinti és teljes körű megismétlését tartalmazná a nyilatkozat. Így azonban megjegyzendő az is, hogy nem a másodfokú fegyelmi tanács kompetenciája az, hogy a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló többes jogsértésekkel szembeni védekezésből „kiválogassa” azokat az elemeket, amelyeket az eljárás alá vont ügyvéd oda tartozónak gondol.

30. Nem téveszthető szem elől a korábban már hivatkozott azon körülmény sem, hogy az első fokú fegyelmi tanács a határozatában minden felhozott jogsértés vonatkozásában konkrétan megjelölte a jogszabályhelyeket, mégpedig nem csupán „technikai hivatkozásként”, hanem azok tartalmát, ügyre vonatkoztatva szintúgy. Az összefoglaló – és kifogásolt – jogi indokolással nem önmagában tett tehát eleget indokolási kötelezettségének.

31. Minderre figyelemmel a fellebbezés alaptalan, s ezért a másodfokú fegyelmi tanács az Üttv. 138. § (1) bekezdés c) pontja alapján az elsőfokú döntést helyben hagyta.

32. Észlelte a másodfokú fegyelmi tanács, hogy már az első fokon eljárt fegyelmi biztos indítványában is szereplő Pénzmosási szabályzat helyes megjelölése – a MÜK 2019. június 24-i ülésén elfogadott és 2019. június 29-én közzétett módosítását követően – 10/2019. (VI. 24.) MÜK szabályzatra változott, mely az 5/2020. (XI. 2.) MÜK szabályzattal ismételten módosult. Mindez azonban a határozatban felhívott rendelkezések tartalmát érdemben nem érintette, így a határozatnak még a jogi indokolását sem befolyásolta.

A határozat jogerős és 2023. január 11. napján végrehajtható.