A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa, dr. (...) ügyvéd fegyelmi ügyében a Fejér Megyei Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2022. május 30. napján 1–2021-F–45. sz. alatt hozott határozata ellen az Eljárás alá vont ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán, 2022. október 12. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta:
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa a Fejér Megyei Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 1–2021-F–45. sz. határozatát helybenhagyja.
Kötelezi eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Fejér Megyei Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz Ötvenezer forint másodfokú átalányköltséget.
A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Fejér Megyei Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen – az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint – előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
Az I. fokú fegyelmi tanács az ügyben az alábbi tényállást állapította meg:
2021. december 20-án érkezett a kamarához a panasz, amelyben bejelentő előadta, hogy 2013. és 2020. között több ügyében is eljárt a panaszolt ügyvéd, ezek részben gazdasági társaságokkal, részben a panaszos, mint magánszemély megbízásaival voltak kapcsolatosak, most azonban volt élettársa képviseletét vállalta el, a panaszos ellen.
Sérelmezte, hogy a korábbiak során olyan információkhoz jutott a panaszolt ügyvéd, amelyeket azok teljesítése során szerzett és amelyeket most az eljárásban felhasznál.
A panaszos sérelmezte azt is, hogy 2020. július 09-én telefonon felhívta az eljárás alá vont ügyvédet, közölte vele, hogy az élettársa megszakította vele a kapcsolatot és ebben a körben szeretné megbízni. A panaszolt ügyvéd a lehetséges megbízásra igent mondott, kérte, hogy a törvénykezési szünet végén térjenek erre vissza. Ez alkalommal arról tájékoztatta a panaszost, hogy a képviseletét nem tudja elvállalni, mert időközben megbízási szerződést kötött az élettársával. A panaszos ezen túlmenően azt is sérelmezte, hogy korábbi iratainak átadását csak többszöri kérés után kapta meg, 2020. októberében. Majd kiegészítette a panaszt azzal – az előzetes vizsgálat elrendelését követően –, hogy a jelenleg folyamatban lévő perek (a két kiskorú gyermek feletti szülői felügyeleti jog rendezése iránt) igazolják, hogy el is látja a kilátásba helyezett perekben a képviseletet.
Hivatkozott arra is, hogy korábban a (...) Járásbíróság, illetve a (...) Törvényszék előtt volt folyamatban, megelőző élettársával házassági bontóper, valamint szülői felügyelet rendezése iránti per, amelyekből az ő szülői alkalmasságára, az ott készült szakvéleményre vonatkozóan, a panaszos ügyvéd ugyancsak olyan információt nyerhetett, amelyet a perben felhasználhat.
A fegyelmi biztos az Üttv. 9. § (2) bekezdésének és 20. § (2) bekezdésének megsértése miatt – szükséges vizsgálat után –, kezdeményezte a fegyelmi eljárást. Összeférhetetlennek tekintette a korábbi ügy-vállalásokkal a jelenleg elvállalt ügyeket. Álláspontja szerint, az ott szerzett információk a jelenlegi perekben felhasználhatók a panaszos ellen.
Az I. fokú tanács a korábbi és a jelenlegi ügyek kapcsán a tényállást a következők szerint állapította meg:
Az eljárás alá vont ügyvéd a panaszost képviselte előző élettársa által a panaszos ellen indított, és a (...) Járásbíróság előtt P..../2013. sz. alatt folyt bontóperben, az ugyanezen járásbíróság előtt, a bejelentő által indított P...../2018. szám alatti perben, szülői felügyelet rendezése iránt, továbbá mindkét esetben a (...) Törvényszék, mint II. fokú bíróság előtt, amely a szülői felügyelet iránt folyamatban levő perben Pf. ..../2019. szám alatt hozott ítéletet.
Ugyancsak képviselte a panaszost a volt élettárs által a (...) Megyei Kormányhivatal alperes ellen indított és a (...) Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt K..../2018. szám alatti ügyben, majd a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság előtt ugyanezen ügyben, ezekben a perekben az alperes a bejelentőt érdekelt félként képviselte.
Megbízást fogadott el a (...) Megyei Kormányhivatal (...) Gyámügyi Hatósága előtt, kiskorú gyermek védelembe vétele ügyében ..../2019. szám alatt indult eljárásban, fellebbezés szerkesztése körében, de több esetben képviselte a panaszos 99%-os tulajdonában álló, (...) Kft.-t kötelező törzstőke emelésének végrehajtása iránt indult cégeljárásban, illetve egyéb eljárásokban. Ugyancsak képviselte a panaszost kapcsolattartás végrehajtása iránti kérelmek ügyében, a (...) Kormányhivatal (...) Gyámhivatala előtt.
2020. júliusában a panaszos telefonon azért kereste meg, hogy gyermeke után fizetendő gyermektartásdíj csökkentése és a felügyelt kapcsolattartás megváltoztatása iránti ügyében képviselje őt. Ezt a megbízási szándékot a panaszolt ügyvéd fogadta, kérte, hogy a törvénykezési szünet után, térjenek vissza az ügyre. A bejelentő -e tárgyban 2020. július 14-én e-mail üzenetet küldött az eljárás alá vont ügyvédnek.
– A jelenleg folyamatban lévő élettársi vagyonközösségi ügyben felperes (...) vagyonközösség megszűntetésére irányuló megbízását elfogadta, tőle megtudta, hogy a felek élettársi kapcsolata megromlott, megbeszélték a közös megegyezés lehetőségét és feltételeit, mind a vagyonjogi, mind a szülői felügyelettel és a tartásdíjjal kapcsolatos kérdésekben. A megbízó ebben az esetben (...), aki 2020. augusztus végén ismét megkereste a panaszolt ügyvédet, figyelemmel arra, hogy a békés megoldásra lefolytatott kísérlet eredményre nem vezetett. Mivel (...) képviseletét a panaszolt ügyvéd elvállalta, ezért 2020. augusztus végén, amikor a bejelentő, a korábbi megbeszélésnek megfelelően megkereste az eljárás alá vont ügyvédet időpont egyeztetés céljából, tájékoztatta, hogy az ügyét nem tudja elvállalni, mert az ellenérdekű féltől megbízást fogadott el.
A korábbi ügyekben készült iratok 2020. szeptember 21-én, a panaszos sürgetésére – átadásra kerültek.
A panaszolt ügyvéd 2020. szeptember 03-án, a kiskorú gyermekekkel kapcsolatos szülői felügyelet és egyéb járulékos kérdésekben, a (...) Járásbíróság előtt pert indított, amely P..../2020. szám alatt van folyamatban, majd szeptember 28-án keresetet nyújtott be ugyancsak (...) felperes képviseletében, korábbi megbízója, az alperes ellen élettársi közös vagyon megosztása iránt, amely ugyancsak a (...) Járásbíróság előtt, P..../2020. szám alatt van folyamatban.
A vizsgálati eljárásban előterjesztett írásbeli nyilatkozatában a panaszolt elismerte, hogy fent részletezett korábbi ügyekben a bejelentőt képviselte, azt is, hogy a bejelentővel szemben indított, utóbb említett két perben a bejelentő élettársát képviseli, ugyanakkor felelősségét mindvégig vitatta. Állítása szerint a korábbi ügyekből olyan információhoz nem juthatott, amelyet most felhasználhatna a panaszos ellen. A korábbi megbízások esetében (...)val szembeni eljárásokban képviselte a panaszost, amelyek a korábbi élettársi kapcsolatból származó gyermekekkel, illetve vagyonjoggal kapcsolatban keletkezett.
Az iratátadás időpontja körében előadta, hogy 5–6 ezer oldalnyi anyag előkészítéséről volt szó, amely hosszabb időt vesz igénybe. Csatolta az elismervényt, amellyel bizonyította, hogy a panaszos állítása nem felel meg a valóságnak, az nem 2021. októberében, hanem szeptemberben történt. Állította, hogy az általa képviselt (...) valamennyi tényről személyes tudomással rendelkezett a panaszos korábbi ügyei vonatkozásában, az ez alól kivételként kezelhető (...) Kft.-vel kapcsolatosan pedig kizárólag törzstőke emelés volt, jogszabályon alapulóan kötelező jelleggel, a társaság gazdálkodása vonatkozásában itt információ nem keletkezett, így a panaszolt ügyvédnek ilyen nem is juthatott tudomására.
Hivatkozott arra, hogy (...)–tel csak akkor került megbízási jogviszonyba, amikor a panaszost erről már tájékoztatta, ezt korábban a panaszos nem sérelmezte, sőt az ügyvéd közvetítésével kívánt volna egyezséget kötni (...)–tel.
Hivatkozott arra, hogy az Üttv. 20. § (4) bekezdésében foglaltakat nem szegte meg, mert már nem volt fennálló megbízási szerződése a panaszossal, akkor, amikor új megbízást fogadott el az élettárstól, illetve az ügyek között semmilyen összefüggés nincs.
Hangsúlyozta, hogy semmiféle olyan, a panaszos életvitelére, vagyoni helyzetére, tartásdíjfizetési képességére és készségére, szülői-nevelői képességére, készségére vonatkozóan, semmiféle információ nem jutott a tudomására a 2019-ben megszűnt, ilyen jellegű megbízási szerződésekkel kapcsolatban. Azok az információk, amelyekre a jelenlegi igények alapulnak, közhiteles nyilvántartásból beszerezhető információkon alapulnak. A korábbi perekben, amelyek 2019-ben lezárultak, a bíróság a 2018 és az azt megelőző pénzügyi éveket vette figyelembe, míg a jelen perben a 2019-et és az azt követő évekét.
Állította, hogy a panaszos szülői képessége, készsége, sem a korábbi, sem a jelen perben nem volt vitatott.
Csatolt 10 olyan okiratot a beadványához, amelyekkel igazolni kívánta, hogy a panaszos szülői képessége nem volt vitatott, sem korábban, sem jelenleg, a tartásdíj összegét a bíróságok mind korábban, mind jelenleg a panaszos munkabérére és a (...) Kft.-ből kapott jövedelmére alapították. Más tényállást (...) képviseletében sem adott elő a bíróságon, a képviselet során beadott beadványok nem alapulnak olyan információkon, amelyet a panaszostól szerezhetett volna korábban. Hangsúlyozta, hogy a panaszos korábban nem is kifogásolta, hogy a felmerülő jogvitás kérdésekben, az élettársa a panaszolt ügyvéddel egyeztessen.
Az I. fokú eljárásban bejelentőt tanúként hallgatták meg, a 2020. július 14.-i e-mail kapcsán elismerte, hogy lehetett olyan szándék, amelyet az e-mail rögzít, de már nem emlékszik rá. Állította, hogy 2020. júliusában (...)–tel szemben vállalandó képviselet körében kereste meg a panaszolt ügyvédet. Arra nézve, hogy a 2020. augusztus 01-i, a tanú és élettársa közti e-mail váltásban ismert tényként említi, hogy élettársa egyeztetést folytat közös ügyükben az eljárás alá vont ügyvéddel, a tanú úgy nyilatkozott, hogy „valamilyen szinten” emlékszik rá, bár az egyeztetés okaként mást jelölt meg.
Panaszát fenntartotta, állította, hogy 2021. decemberére egyre többször derült ki, hogy olyan információkat használnak fel ellene, amelyekre nézve a korábbi eljárásokból lehetett adatokat szerezni. A gyermekeivel való kapcsolattartás körében külön is utalt arra, hogy szabadon találkozhatott gyermekeivel, utána került szóba a felügyelt kapcsolattartás és ebből vonta le azt a következtetést, hogy a korábbi élettársi kapcsolatban ugyanígy megvalósuló kapcsolattartás az, amely információként a panaszolt ügyvéd birtokában van és fel is használja. Ugyanakkor arra nézve, hogy milyen konkrét információkat, adatokat használtak fel, a tanú nyilatkozni nem tudott. Elismerte, hogy a (...) Kft. megbízása során, a panaszolt ügyvéd a törzstőke emelésre és tevékenységi kör változására nézve járt el, néhány esetben készített aláírási címpéldányt, a társaságtól egyéb megbízása nem volt.
Előadta, hogy a szülői felügyelet kérdésében nem volt a megelőző élettárs és közte vita, bár kétségtelen, hogy „1–2” igazságügyi szakértői vizsgálatra sor került, de nem emlékszik, hogy azok bármelyikében is megkérdőjelezték volna az ő nevelési képességét. A tartásdíj vonatkozásában, munkáltatói jövedelemigazolás és a Kft. tulajdonában álló beszámolók kerültek vizsgálatra.
Kérdésre előadta azt is, hogy a most folyamatban lévő kapcsolattartási perben az volt élettárs előadta, hogy a tanúnak alvási problémái vannak, ez a korábbi perekben nem merült fel, de (...) tudott róla. Mint ahogy arról is tudott, hogy a tanú a Kft.-jével is munkaviszonyban áll, és ismerte azt is, hogy a korábbi élettársnak milyen összegű gyermektartásdíjat fizet két gyermek után.
A panaszolt ügyvéd sérelmezte, hogy a (...)–tól származó gyermekeivel kapcsolatos felügyelt kapcsolattartást a jelenleg folyamatban lévő perben a panaszos említette meg a tárgyaláson, amelyről ő – éppen az ügyvédi titoktartás miatt – nem közölt adatot a bírósággal, egyebekben jelentősége sem volt, hiszen a korábbi gyermekekkel a kapcsolat hiány miatt alakult ki a felügyelt kapcsolattartás, az általa most képviselt (...) pedig az alvási problémák miatt kérte ezt. Ennek igazolására csatolta a perben keletkezett 44. sorszámú jegyzőkönyv 7. és 8. oldalát.
A fegyelmi biztos végindítványában a korábbi előadásait fenntartotta, ugyanígy a panaszolt ügyvéd a korábbi nyilatkozatait is.
Mindezek alapján a fegyelmi tanács megállapította, hogy a korábbi ügyek fennállása, tartalma, illetve a 2020 augusztus végén (....) megbízásának elfogadása során szükségszerűen jutott a korábbi ügyekben olyan információkhoz, amelyek a jelen családjogi ügyekben hozandó döntést befolyásolhatják. Egyet értett a panaszossal atekintetben, hogy ilyen ügyek ellátása során okszerűen keletkeznek olyan információk, amelyek a panaszos életvitelére, vagyoni helyzetére, tartásdíjfizetési képességére, szülői-nevelési képességére és ezekkel kapcsolatos készségeire vonatkoznak. Ezért az elvállalt új ügy összeférhetetlen a panaszos javára végzett korábbi megbízásokkal. Megállapította, hogy a jelenlegi képviselet azokkal vitathatatlanul tárgyi összefüggésben van. Megállapította, hogy az összeférhetetlenség szempontjából közömbös, hogy a korábbi és a jelenlegi élettárs személye különbözik, mert a panaszos személyében azonos személyről szerzett információkról van szó, azok összefüggenek, ezért a panaszos hozzájárulása nélkül, (...) képviseletét nem vállalhatta volna el.
Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy konkrétan milyen bizonyítékok, adatok birtokába jutott, lényegtelennek látta, hogy a jelenleg képviselt személy egyébként a panaszostól maga is több információnak birtokában volt, illetve van.
Megállapította, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás során, nem merült fel kétséget kizáróan adat arra nézve, hogy mindezen információkat az eljárás alá vont ügyvéd átadta volna (...) megbízójának, a bejelentő fél tanúkénti meghallgatása során sem tudott ilyen konkrét tényeket vagy adatokat megjelölni, ez azonban az előírások megsértésén nem változtat.
Az I. fokú tanács ugyanakkor ezen okból nem találta bizonyítottnak azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette volna az Üttv. 9. § (2) bekezdését. Az ügyvédi titok megsértése eredménycselekmény, önmagában az ügyvédi titok sérülésének lehetősége nem valósít meg fegyelmi cselekményt, így fegyelmi felelősséget sem. Ugyanakkor úgy látta, hogy a megbízás elvállalásával az eljáró ügyvéd megsértette az Üttv. 20. § (4) bekezdését, mely szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem folytathat olyan ügyvédi tevékenységet, amely összeütközésbe kerülne korábbi ügyfelével szemben vállalt kötelezettségével, kivéve, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, vagy ha a korábbi ügyfél ehhez – a tájékoztatását követően – hozzájárult.
Ezért megállapította, hogy a panaszolt ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, mert egyenes szándékkal megszegte az Üttv. 20. § (4) bekezdésében írt szabályt, ezért vele szemben 200.000 Ft pénzbírságot szabott ki és kötelezte az eljárás során felmerült 80.000 Ft költség megfizetésére.
A büntetés kiszabása során értékelte a fegyelmi vétség súlyát, mert az eljárás alá vont ügyvéd alapvető szakmai normákkal ellentétesen járt el, és ezért az ügyvédekkel szemben támasztott társadalmi elvárást súlyosan megsértette, értékelte, hogy a fegyelmi vétséget szándékosan követte el, ugyanakkor figyelembe vette az eljárás alá vont ügyvéd személyi körülményeit is, nem értékelte súlyosbító körülményként a határozatban megemlített és 2016-ban lezárult marasztaló határozatot eredményező fegyelmi eljárást, figyelemmel arra, hogy azóta már hosszú idő telt el fegyelemi vétség elkövetése nélkül.
Az I. fokú határozat ellen a panaszolt ügyvéd jelentett be fellebbezést, amelyben az I. fokú határozat megváltoztatásával, elsődlegesen az eljárás megszűntetését kérte, másodlagosan a kiszabott pénzbírság mérséklését, hivatkozással arra, hogy a kiszabott bírság meghaladja a havi jövedelme 2/3-át, az eljárási költségekkel együtt annak egészét, így az általa egyedül eltartott egy kiskorú és egy tartásra szoruló nagykorú gyermek megélhetését veszélyezteti.
Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a panaszossal szembeni korábbi megbízások és a jelenlegi megbízás között összefüggés nincs, mert az előző perek egy másik kapcsolatból származó gyermekek szülői felügyeletével és egyéb járulékos kérdésekkel függenek össze, míg a jelenlegi perek az utóbb megszűnt élettársi kapcsolattal és az abból származó gyermekekkel. Állította, hogy téves az I. fokú Fegyelmi Tanács álláspontja, az ügyek között összefüggés nincs, így nem került összeütközésbe a korábbi ügyfelével szemben vállalt kötelezettségével.
Azt nem vitatta, hogy a korábbi élettárs és a jelenlegi, utóbb megszűnt élettársi kapcsolatból eredő perek tárgyai azonosak, azonban nem azonos tényeken és körülményeken alapulnak. Sérelmezte, hogy az I. fokú fegyelmi tanács álláspontja szerint, az összeférhetetlenség szempontjából közömbös, hogy más gyermekek szülői felügyeletéről, kapcsolattartásról és gyermektartásdíjról van szó, mert a figyelembe veendő körülmények azonosak a korábban figyelembe vett körülményekkel, ezért csak annak van jelentősége, hogy az eljárás tárgyát ugyanazon személy, tehát a panaszos szülői-, nevelői-, tartási képessége, életvitele képezi.
Ezzel szemben nem csak arra hivatkozott, hogy más gyermekekről van szó, hanem arra is, hogy más időszakra vonatkozó jövedelmi – vagyoni viszonyokról, egyezően az I. fokú eljárásban általa -e körben előadottakkal. A két jövedelem szempontjából vizsgálandó időszak eltérése, álláspontja szerint, önmagában is kizárja az ügyek valódi összefüggését. Állította, hogy (...) képviseletében indított perben nem képezte vizsgálat tárgyát a panaszos szülői – nevelői képessége, életvitele, hiszen -e körben a felek között már a perindítást megelőzően egyezség volt, kizárólag a bejelentő jövedelme és a tartásdíj alap tisztázása volt tárgya a jelenlegi polgári pernek, ahol azonban a vizsgált időszak – a korábban már hivatkozottakkal egyezően – különbözik.
Ezekre alapítva vitatta, hogy az ügyek összefüggésben álltak volna a panaszos korábbi megbízásaival.
A fellebbezésben nem vitatta, hogy (...) ügyében a megbízás elvállalásához nem kérte a panaszos hozzájárulását, augusztus 20-át követően azonban tájékoztatta a „tervezett megbízás” elvállalásáról, akinek ez ellen nem volt kifogása, még csak a nemtetszését sem fejezte ki, így nem kellett arra a következtetnie, hogy az ellen kifogása ne lenne.
Nem volt oka az ügyben kifejezett és írásbeli hozzájárulást kérni, részint azért, mert a panaszosnak tudomása volt a tervezett megbízásról, sőt a panaszolt ügyvéd közreműködésével kívánt volna egyezséget kötni, így ráutaló magatartásával igenlő válaszát megadottnak kellett tekinteni, másrészt a hozzájárulás megadásához a törvény nem ír elő formai követelményt.
Sérelmezte az I. fokú határozat azon megállapítását, hogy az összeférhetetlenség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy konkrétan milyen bizonyítékok, adatok, tények stb. ismeretek kerültek a perben felhasználásra, hivatkozással arra, hogy a megbízás elvállalásakor ezek előre nem láthatók. Állítása szerint a képviselet ellátása során, már a keresetlevél meghatározza a tényállást, azon tények körét, amelyekre vonatkozó bizonyítási indítvány kerül előterjesztésre, ezt a keresetleveleket csatolta a fegyelmi eljárás irataihoz. Ebből megállapítható, hogy kizárólag a bejelentő jövedelmének és a tulajdonát képező gazdasági társaság mérlegének beszerzésére terjesztett elő indítványt, ha felperes más adatokat és bizonyítást is fel kívánt volna használni, úgy az erre vonatkozó indítványnak már a keresetlevélben benne kellene lennie.
Vitatta, hogy a (...)–nak fizetendő tartásdíj csökkentése és a felügyelt kapcsolattartás megváltoztatása körében a bejelentő megbízási szándékát elfogadta volna, azt nem utasította el, amit azzal látott cáfoltnak, hogy nem egyeztetett a bejelentővel időpontot a perindítás érdekében. Önmagában az, hogy el sem utasította ezt a szándékot, nem jelenti a megbízás elfogadását, hiszen a jogviszony a megbízott és a megbízó között a megbízási szerződéssel jön létre, ilyen pedig nem keletkezett.
Hivatkozott arra, hogy a szabadság ideje alatt egyeztetett időpontot (...)–tel, ennek során derült ki, hogy a felek élettársi kapcsolata megszakadt, konzultáció kizárólag az egyezséggel történő rendezés tárgyában zajlott, megbízás nem született. Az egyezségben a leendő megbízó még reménykedett. Hangsúlyozta, hogy a panaszosnak a megkeresésről tudomása kellett, hogy legyen, hiszen a csatolt e-mailek azt igazolják, hogy ő maga is az eljárás alá vont ügyvéden keresztül szeretett volna egyezséget kötni. Hangsúlyozta, hogy (...)–tel 2013. évet megelőzően, azaz a panaszossal keletkezett első megbízási szerződést megelőzően is állt megbízási jogviszonyban, sőt a panaszos egyes ügyeiben (...)–tel tartotta a kapcsolatot.
Az ebből származó bizalom mindkét féltől megvolt, ezért is látták volna indokoltnak az ő „közvetítői” szerepét az egyezség létrehozásában.
Fentiekből arra a következtetésre jutott, hogy a vállalt ügyek közötti tárgyi összefüggés látszólagos, egyéb összefüggés nem volt, ezért a fegyelmi határozattal fegyelmi vétségnek tekintett cselekmény nem az, ezért elsődlegesen az eljárás megszűntetését, másodlagosan a kiszabott büntetés jelentős enyhítését kérte.
Az Országos Fegyelmi Főbiztos a fellebbezésre tett észrevételében a határozat helybenhagyását indítványozta. Kifejtette, hogy az I. fokú Tanács helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üttv. 20. § (4) bekezdését és ezzel egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, a büntetés kiszabása során értékelt körülményeket helyesnek tartotta, az arányban állt a cselekménnyel, a fokozatosság elve nem sérült, erre tekintettel kérte a helybenhagyást és a költségekben való marasztalást.
A II. fokú Tanács az I. fokú döntést helyben hagyta, nem látott okot annak bármely módon és bármely okból történő megváltoztatására, ugyanezen okból kötelezte az eljárás alá vont ügyvédet a felmerült II. fokú költségek megfizetésére.
A Fellebbviteli Tanács egyetértett az I. fokú eljárásban megállapított tényállással, az I. fokú Tanács a helyesen megállapított tényállásból okszerű és helyes jogi következtetést vont le.
Minthogy a fegyelmi felelősséget az ügyvédi titok megsértése körében nem állapította meg, így nyilvánvalóan kizárólag az Üttv. 20. § (4) bekezdését kellett vizsgálni, a fegyelemi megvalósulása vagy annak hiánya tekintetében.
A Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsban a rendelkezésre álló iratok, egyéb bizonyítékok, a tényállás alapján az a meggyőződés alakult ki, hogy a panaszolt ügyvéd fegyelmi vétséget követett el, megsértette az Üttv. 20. § (4) bekezdését.
Azt a panaszolt ügyvéd sem vitatta, hogy 2020. júliusában őt korábbi megbízója, a panaszos telefonon felhívta, hogy korábbi élettársával kapcsolatos ügyben, a felügyelt kapcsolattartás más módon való szabályozása, illetve a gyermektartásdíj leszállítása ügyében megkereste, időpontot kért, azt sem vitatta, hogy az időpont megbeszélésére javasolta, hogy a törvénykezési szünet leteltével, augusztus végén keresse.
Tény, hogy ez önmagában létrejött megbízási szerződésnek nem tekinthető, ugyanakkor az is tény, hogy olyan ügyben tartotta fenn azt a látszatot, hogy a panaszost irodájában fogadja és a megbízását esetleg elfogadja, amely tárgyi összefüggésben áll a jelenlegi élettárs megbízásából elvállalt ügyekkel.
Ugyanúgy a gyermekek feletti szülői felügyeleti jog, gyermektartásdíj megállapítása, kapcsolattartás módja és mértéke tárgya a pereknek, amelyek egyebekben a csatolt kereseti kérelmek, illetve a tárgyalási jegyzőkönyv maga is igazolt.
Az a körülmény, hogy a panaszos utóbb, akár saját volt élettársától tudomást szerzett arról, hogy (...) a panaszolt ügyvédhez fordul, az a körülmény, hogy esetleg (...) a korábbi, panaszostól származó megbízások teljesítése során, az eljáró ügyvéd irányába bármely módon közreműködött vagy közreműködött volna, nem cáfolja a tárgyi és egyébként meglévő személyi összefüggést sem.
Az e-mailek világosan igazolták a panaszolt ügyvédnek azt az álláspontját, hogy benne mindkét fél megbízott és kifejezetten tudomása volt a panaszosnak arról, hogy őt (...) megkereste, a megkeresés tárgyáról is, hiszen mind a panaszos, mind az élettárs az eljáró ügyvéd előtti egyezség megkötésében bízott. Ez a tény egyébként a becsatolt e-mail-lel is igazolható, éppen azt igazolja, hogy a tárgyi összefüggésen túlmenő személyi összefüggés azt a kérdést is felveti, hogyha az ügyvéd egyezségkötésre, vagy annak elősegítésére vállalkozik, akkor megbízója ebből a szempontból nem kizárólag (...), hanem az egyeztetési tárgyalások lehetőségével egyetértő és azokat sürgető panaszos is. A II. fokú Tanács ezzel a megállapítással az I. fokú határozat indokolását kiegészíti. A hozzájárulásnak valóban nincsenek alaki követelményei, azonban annak nem hallgatólagosnak, hanem kifejezettnek kell lennie. Alapelvi követelmény, hogy a lemondásnak határozottnak kell lennie, márpedig a hozzájárulás az ügyfél jogáról való lemondás, amellyel a tiltakozás jogáról mond le. Ezt kiterjesztően értelmezni nem lehet.
Ebből következően – mindaddig, amíg határozott nyilatkozatot nem tesz a korábbi megbízó, hogy az egyeztetési tárgyalások lehetősége és esetleges megvalósulása esetén is elfogadja, hogy azok eredménytelensége esetén (...) javára lát el képviseletet a panaszolt ügyvéd, mindaddig az esetleges egyezkedési eljárás során, mindkét felet ügyfélnek, legalábbis potenciális ügyfélnek kell tekinteni.
Ebből következik, hogy az egyezség létrehozására, illetve annak lehetőségére vonatkozó, éppen a panaszolt ügyvéd által bizonyított tények és körülmények, szigorúan kötelezettségévé tették volna a hozzájáruló nyilatkozat beszerzését. Részben a korábbi, részben az egyezség létrehozására irányuló jelenlegi megbízások, esetleges megbízások körében.
Nem értett egyet a Fegyelmi Tanács a panaszolt ügyvéd azon indokaival, hogy a kereseti kérelem már tartalmazza a jövedelem tisztázása szempontjából fontos bizonyítékokat, amelyek nem haladják meg a munkabérre és a társasági jövedelemre vonatkozó indítványok körét, és ezek más időszakra vonatkoznak, mint a korábbiak. A gyermektartásdíj mértékének megállapítására irányuló, akár a korábbi Ptk. hatálya, akár a jelenleg hatályos Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben csaknem ugyanazon szempontok vizsgálatát írják elő a bíróság számára, mint amiket a korábbi időszakban vizsgálni kellett. Az a körülmény, hogy más időszakra vonatkozik, az ügy jellegéből következik, de az azonos szempontok vizsgálatát nem cáfolja.
Az pedig, hogy a kereseti kérelemben nem szerepelt erre vonatkozóan egyéb indítvány, amely esetleg jogsértést eredményezhetett volna, nem zárja ki, hogy az összefüggést. Ilyen indítvány utóbb előterjesztésre kerülhetett volna, mert szemben a panaszolt ügyvéd vélekedésével, a perben a további bizonyítási indítványoktól a felek a perfelvételi szakasz lezárásáig nincsenek elzárva, de az adott per jellegénél fogva, akár a bíróság is lefolytathat hivatalból bizonyítást.
Ugyancsak felmerülhet egy perben az utólagos bizonyítás lehetősége és indokoltsága, így önmagában a kereseti kérelem bizonyítási indítványai az ügy szempontjából nagy jelentőségűnek nem tekinthetőek.
Vitathatatlan tény, hogy szülői felügyeleti jog, kapcsolattartás és gyermektartásdíj tekintetében a tárgyi és személyi összefüggés kétségtelenül fennáll, olyat pedig az I. fokú határozat nem tartalmazott, hogy bármely információ megszerzése és felhasználása a panaszossal szemben megtörtént volna.
Az a körülmény, hogy a felek a szülői felügyelet körében egyezséget kötöttek, és így a szülői – nevelési alkalmasság vizsgálatára nem is került sor, nem volt előre látható a kereseti kérelem benyújtásakor, egyebekben nem is zárja ki az összefüggést. Annál is inkább, mert a korábbi élettárs gyermekeivel kapcsolatos perekben több esetben is felmerült a szülői – nevelési alkalmasság kérdése, hiszen ezen okból kerültek kirendelésre igazságügyi pszichológus szakértők.
Fentiekből következik, hogy a tárgyi- és személyi összefüggés kétségtelen megléte, az egyeztetési eljárásokban a panaszolt ügyvéd által vállalt, illetve tőle várt megbízás, az egyeztetések lefolytatásában való közreműködéssel mindkét fél egyetértése, önmagában is ügyféli minőséget vagy annak lehetőségét hordozza magában, a panaszosra vonatkozóan is.
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa az Üttv. 138. § (1) bekezdés c) pontjának előírása figyelembevételével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért az Üttv. 142. § (2) bekezdése, valamint a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat 35.7 pontja és 40.2. c) pontja alapján a másodfokú eljárás során felmerült 50.000 Ft kamarai általány költség megfizetésére kötelezte a másodfokú fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvédet.
A másodfokú határozat jogerőre emelkedéséről a másodfokú fegyelmi tanács a Fe. 35.5. pontja alapján rendelkezett.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja.
A határozat jogerős és 2022. december 22. napján végrehajtható.