A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa, dr. (...) ügyvéd (....) fegyelmi ügyében a Szegedi Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2022. június 14. napján RFK. 3/2022/9. sz. alatt hozott határozata ellen eljárás alá vont ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán 2022. december 14. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta:
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanács a Szegedi Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának RFK. 3/2022/9. sz. határozatát helybenhagyja.
Kötelezi eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Bács-Kiskun Megyei Ügyvédi Kamara pénztárába 20.000 Ft, azaz Húszezer forint mérsékelt másodfokú átalányköltséget.
A másodfokú fegyelmi eljárás mérsékelt átalányköltségét a Bács-Kiskun Megyei Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen – az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint – előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
A Szegedi Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa, eljárás alá vont ügyvéd ellen, a folyamatban levő fegyelmi eljárásban a 2022 június hó 14. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson határozatot hozott és megállapította, hogy eljárás alá vont ügyvéd, egy rendbeli gondatlan fegyelmi vétséget követett el, ezért írásbeli megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A fegyelmi tanács kötelezte az eljárás alá vont ügyvédet, hogy fizessen meg 80.000 forint átalány költséget a Bács-Kiskun Megyei ügyvédi kamara számára.
A fegyelmi határozat megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az ügyvédi kötelezettségeit. Az eljárás során tényként volt megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 2020. október 23. napján adás-vételi szerződést kötött a (...) .../17 /A/12 hrsz. alatti, természetben (...) szám alatti lakásszövetkezeti ház ingatlan vonatkozásában.
A szerződés 1. pontja szerint a vétel tárgyát képező önálló ingatlanhoz tartoznak a közgyűlési jegyzőkönyvben meghatározott helyiségek. A felek rögzítették a szerződésben azt is, hogy az 1. pontban megjelent ingatlanhoz tartozik az eladó kizárólagos használatában álló körülbelül 22 négyzetméter nagyságú helyiség is, amely a gépjármű beállására is alkalmas.
Az adásvételi szerződés elkészítésére (...) ajánlása alapján a szerződés előkészítésével, az eljárás alá vont ügyvédet, dr. (...) ügyvédet bízták meg.
Az adásvételi szerződés megkötés előtti időpontban, a megbeszélések során kiderült, hogy az ingatlanok tulajdonosa nem (...), hanem a férjének (...) a szülei. Az eljárás alá vont ügyvéd az adatok ismertében elkészítette a szerződés tervezetet, amit e- mailben elküldött a bejelentőnek.
A szerződés tervezet nem tartalmazta a hirdetésben szereplő és a vevők számára természetben is bemutatott lakáshoz tartozó garázst, ezért a bejelentő kérte az eljárás alá vont ügyvédet, hogy a megvásárolni kívánt lakáshoz tartozó garázs is bekerüljön a szerződésbe, mint annak az egyik tárgya.
Az eljárás alá vont ügyvéd számára már a szerződéskötést megelőzően nyilvánvalóvá vált, hogy az ingatlanhoz nem tartozik garázs, viszont az eladók képviseletében eljáró (...) származó információ alapján úgy tudta, hogy tartozik a lakáshoz egy 22 négyzetméter nagyságú helyiség, amely azonban jogi értelemben nem tekinthető garázsnak, mivel önálló helyrajzi szám alatt nem szerepel, de az eladói nyilatkozat alapján gépkocsi beállására alkalmas.
A szerződéskötést és a vételár kifizetését követően derült ki a vevők számára, hogy a megvásárolt lakáshoz korábban valóban tartozott egy garázs, ami 1997-be önálló albetétként került feltüntetésre, azonban ez az önálló ingatlan nem lett tárgya a megkötött adásvételi szerződésnek. A lakásszövetkezet megkeresésével derült ki az is, hogy a szerződésben szereplő 22 négyzetméter nagyságú helyiség nem tartozik a megvásárolt ingatlanhoz.
A bejelentő írásbeli beadványban panaszolta az eljárás alá vont ügyvéd tevékenységét.
Az eljárás alá vont ügyvéd a 2022. május 04-én megtartott fegyelmi tárgyaláson a fegyelmi felelősségét nem ismerte el. Az ügyben írásban is védekezést terjesztett elő és az írásbeli észrevételeit is a fegyelmi tárgyaláson fenntartotta, azt azzal egészítette ki, hogy annyi érdemi intézkedés történt az ügyben, hogy a felek megállapodtak abban, hogy a vevő önálló helyrajzi számra bejegyezve megkapja (...) jelenleg kizárólagos használatban levő tároló helyiséget is.
Kiemelte, hogy nincs tudomása olyan, ügyvédet terhelő jogszabályi kötelezettségről, amely alapján kötelessége lett volna a szerződés megkötését megelőzően, a lakásszövetkezeti alapító okirat beszerzése, annak érdekében, hogy meggyőződjön a használati joggal érintett ingatlanrész jogi státuszáról.
A fegyelmi eljárás során az elsőfokú fegyelmi hatóság megállapította, hogy az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 107. §-ban meghatározott fegyelmi vétséget elkövette a fegyelmi eljárás alá vont ügyvéd. A fegyelmi tanács azt is megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvédnek tudomása volt arról, hogy a vevők vételi szándéka a garázs vonatkozásában csak a garázsra biztosított használati joggal együtt állt fent.
Az elsőfokú fegyelmi tanács nem osztotta az eljárás alá vont ügyvéd azon álláspontját, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy olyan garázs került átadásra az eladók részéről, amelyhez a vevőknek tulajdonjogi szempontból nincs köze, mivel az eladók több évtizedes szokásjogi alapon használták azt.
Rögzítette a fegyelmi tanács, hogy méltányolja az eljárás alá vont ügyvédnek a kialakult helyzet megoldására irányuló magatartását is, a büntetés kiszabása során.
Az elsőfokú fegyelmi hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a tényállásban írt magatartásával gondatlanul sértett jogszabályt, mert elmulasztotta a kellő körültekintést a szerződés előkészítésében, bízva az egyik szerződő fél előadásában. Az eljárás alá vont ügyvéd elmulasztotta a szerződés tárgyát képező egyik ingatlan valós tulajdon és használati jogának a helyzetét megvizsgálni, így téves adatokat tartalmazó szerződést hozott létre, amely így, a felek által célzott joghatás maradéktalan megvalósítására alkalmatlan volt. A fegyelmi tanács az Üttv 108. § a) pontjában meghatározott írásbeli megrovás fegyelmi büntetést alkalmazott ezért az eljárás alá vont ügyvéddel szemben.
Az első fokon hozott határozat ellen eljárás alá vont ügyvéd, – a törvényes határidőben – fellebbezést nyújtott, és kérte a másodfokú fegyelmi tanácstól, hogy
– elsődlegesen az elsőfokú határozatot megalapozatlanság okán változtassa meg és az ellene folyamatban levő fegyelmi eljárást szüntesse meg,
– míg másodlagosan kérte, hogy amennyiben az elsődleges kérelmének nem ad helyt, abban az esetben a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat 40.9/C. pontjára figyelemmel, az első- és másodfokú eljárásban felmerülő átalányköltség összegét mérsékelje.
Álláspontja szerint az elsőfokú fegyelmi tanács a tényállást nem megfelelően állapította meg, tényből tényre helytelenül következtetett, így téves jogi következtetésre jutott és ennek alapján megalapozatlan döntést hozott.
Álláspontja szerint, az elsőfokú tanács szerinte tényként fogadta el, hogy az eladók kizárólagos használatában álló, és így a lakással együtt kizárólagos használat lehetőségével átadni kívánt helyiség, mint az adásvétel másik tárgya a szerződésbe kerüljön, azonban ezt a tényt az eladók előadásán kívül azt semmi nem támasztotta alá.
A fellebbező ügyvéd kijelentette, hogy nem vitatja a határozat azon megállapítását, hogy részben téves adatot tartalmazó szerződést hozott létre, amelyek a felek által célzott joghatás maradéktalan megvalósítására nem volt alkalmas. Ez szerinte is ténykérdés, de arra is kitért, hogy az elsőfokú fegyelmi tanács jogi következtetése nem felel meg a logika szabályainak és a jogi érvelése téves, nem érthető a számára, hogy miért róják fel a számára azt, hogy nem tájékoztatta a feleket az esetleges jogi kockázatokról, hiszen ebben az esetben nyilvánvaló volt, hogy tudnia kellett volna arról, hogy nem tisztázott az ingatlan fizikai, földrajzi holléte. Álláspontja szerint a 20/ 2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat 35.3 pontja szerint megalapozatlan az elsőfokú határozat, ha a tényállás felderítése hiányos, ellentétes az iratok tartalmával, illetve, ha helytelen ténybeli vagy jogi következtetést tartalmaz. Álláspontja szerint az ügyvédi tevékenysége során nem merült fel annak szükségessége, hogy a megállapított tényálláson túlmenően, a felek által előadott tényekre figyelemmel a tényállás további tisztázásra szorulna és ezért a logika szabályai szerint tényről tényre következtetve lehet bármilyen jellegű eljárásban végkövetkeztetésre jutni.
Az eljárás alá vont ügyvéd igen részletesen kifejtette a fellebbezés indokolásában azt is, hogy az ügyvédi tevékenysége során nem merült fel annak a szükségessége, hogy a megállapított tényálláson túlmenően, a felek által előadott tények teljeskörűségével, pontosságával vagy valóságával kapcsolatban kétség nem merült fel. Ezek szerinte a következők voltak, az ügyletkötés során az eladók eladni a vevők pedig megvenni akartak egy lakást, amelyhez használati szempontból gépkocsi tárolására alkalmas helyiség is tartozott és a vevők a szó hétköznapi értelmében garázsból beszéltek a szerződéskötési folyamatban.
A helység jogi státusza, miszerint a neki bemutatott tároló nem garázst, hanem az ingatlanhoz használati szempontból rendelt épületrészt a közokirat, mint tulajdoni lap tartalmazta, és a jogi ismeretei alapján egyértelmű és megnyugtatóan tisztázható volt. Ezt a helyzetet a felek is megértették, és végezetül hivatkozik arra, hogy a szerződéskötés folyamatában olyan vitatott vagy kétséges kérdés használatba adással nem merült fel. Vitatta az elsőfokú határozat azon megállapításait, mely szerint nem járt el kellő körültekintéssel az adás-vételi szerződés megkötése során.
A fellebbező ügyvéd végül kérte, hogy amennyiben az elsődleges kérelmének nem adnak helyt, akkor a MÜK szabályzat 40.9/C. alapján az átalány költséget csökkentsék.
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosa az FF/067/2022. sz. alatti észrevételeiben indítványozta, hogy a Másodfokú Fegyelmi Tanács az elsőfokú határozatot hagyja helyben, és kötelezze a költségek megfizetésére. Álláspontja szerint az elsőfokú fegyelmi tanács megalapozott és részletesen indokolt döntést hozott.
A másodfokú Fegyelmi Tanács az ügyben tárgyalást tűzött ki, amelyen a fellebbező fél és a fegyelmi főbiztos az álláspontját kifejtette, illetve fent tartotta.
A másodfokon eljáró Fegyelmi Tanács az iratokat áttekintette, a bizonyítékokat mérlegelte, és figyelembe vette a panaszlott ügyvéd által előadottakat is.
A fellebbezés elbírálása során megállapítást, nyert, hogy az első fokon eljárt fegyelmi tanács a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont jogi okfejtés is megfelelő volt, így az eljárás alá volt ügyvédnek az Üttv. 107. §-ban meghatározott fegyelmi felelőssége megállapítható. Helyesen hivatkozott az elsőfokú határozat az Üttv. 1. § (3), 39. § (3), 42. § (4), 42. § (4), (5) és (6) bekezdésére.
A másodfokú fegyelmi tanács a felülbírálati eljárás során nem észlelt az elsőfokú eljárásban az ügy érdemére kiható eljárási hibát, jogi- és logikai tévedést, ezért az elsőfokú fegyelmi határozatot helybenhagyta.
A tényállással kapcsolatban rámutat a másodfokú tanács, hogy az adás-vételi szerződés előkészítése során be kell szerezni a tulajdoni lapot, a feleket azonosítani kell, a pénzmosási szabályoktól tájékoztatást kell adni, a jogszabályok meghatározzák a szerződést kötő és ellenjegyző ügyvéd kötelezettségeit. Az Üttv.-ben előírt gondossági kötelem azonban nem csak ezen kötelezettségek teljesítésére terjed ki, ha valamely tényről az eljáró ügyvédnek tudomása van.
Az iratokban fellelhető a szerződéskötést megelőző napon, 2020. október 22-én 14 óra 54 kor kelt az az elektronikus levél, amit a vevő-bejelentő küldött a szerződést készítő ügyvédnek. Ebben a levélben a vevő már jelzi, hogy a szerződésben kéri feltűntetni a 22 m2 nagyságú garázst is, ami a lakáshoz tartozik és más problémákat is jelez. Ekkor már az ügyvéd tudomást szerzett a garázzsal kapcsolatos problémáról.
Miután a tulajdoni lapon a garázs nem volt feltüntetve, az eljáró ügyvéd a gondossági kötelezettségét akkor teljesítette volna helyesen, ha a megvásárolni kívánt lakáshoz kapcsolódó összes iratot beszerzi a szerződés előkészítése során, többek között a lakásszövetkezeti alapító okiratot is.
Ennek következtében egyet kell érteni a fellebbező ügyvéd fellebbezésének azon megállapításával /fellebbezés második oldal 5. bekezdés/, hogy nem vitatja, hogy részben téves adatot tartalmazó szerződést hozott létre. Ez is azt támasztja alá, hogy az elsőfokú fegyelmi tanács megalapozott döntést hozott az eljáró ügyvéddel szemben, mert a felek valós szándéka másra is kiterjedt, mint amit a szerződés tartalmazott.
Ezen indokok alapján nem lehetséges a fegyelmi eljárás megszüntetése, mert az ügyvéd bizonyíthatóan megszegte az Üttv. 1. § (3) bekezdésben előírt gondossági követelményt, amellyel fegyelmi vétséget követett el.
A másodfokú fegyelmi tanács a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy az első fokon eljárt Szegedi Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsa a tényállást és az ebből levont jogi következtetéseit helyesen tárta fel.
A másodfokú fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvédet 142. § (2) bek.-e és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FE.) 40.2. c) pontja és az FE. 40.9. pont alapján kötelezte a másodfokú fegyelmi eljárás mérsékelt átalányköltségének a megfizetésére. Az átalányköltség megállapításánál a fegyelmi tanács különös méltánylást érdemlő okként figyelembe vette az eljárás alá vont ügyvéd jövedelmi helyzetét, egészségi állapotát.
A másodfokú határozat jogerőre emelkedéséről a Másodfokú Fegyelmi Tanács a FE. 35.5. pontja alapján rendelkezett.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja (...)
A határozat jogerős és 2023. március 2. napján végrehajtható.