A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanácsa dr. (...) ügyvéd (...) fegyelmi ügyében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2022. augusztus 19. napján F.5/2019. szám alatt hozott határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán 2023. február 10. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta.
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanács a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának F.5/2019. számú határozatát megváltoztatja, az eljárás alá vont ügyvéddel szemben elrendelt fegyelmi eljárást megszünteti, megállapítja, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült költséget a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács a másodfokú eljárási költség megállapítását mellőzi.
A határozat annak kihirdetése napján jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint az országos fegyelmi bizottság ellen – elektronikus kapcsolattartás előírásainak megfelelően – az elsőfokú regionális fegyelmi bizottság székhelye szerinti ügyvédi kamaránál, a perre kizárólagosan illetékes a Fővárosi Törvényszéknek címezve kell előterjeszteni.
Eljárás alá vont ügyvéd ellen a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa folytatott le fegyelmi eljárást, és a 2022. augusztus 19. napján kelt F.5/2019. szám alatt meghozott határozatában eljárás alá vont ügyvédet két rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt írásbeli megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, és egyben kötelezte 80.000 Ft eljárási átalányköltség megfizetésére.
Bejelentő (továbbiakban: panaszos) a Budapesti Ügyvédi Kamarához 2018. július 24. napján érkezett beadványában panaszt jelentett be az ügyvéddel szemben.
Előadta, hogy a Járásbíróság előtt folyamatban levő perében a járásbíróság ideiglenes intézkedésével akként rendelkezett, hogy a (...) Család- és Gyermekjóléti Központ segítségével az anya az apának a közös gyermeküket átadja minden szombat reggel, majd vasárnap este az édesapa a gyermeket az anya lakóhelyére visszaviszi.
A bíróság határozatának megfelelően a panaszos 2018. július 14. napján a gyermeket a fent megjelölt intézménybe vitte apai kapcsolattartásra. A gyermeket az intézmény képviselője részére kellett volna átadnia azzal, hogy a gyermeket a panaszos épületből történő eltávozása után az apa részére átadhassa. A gyermek az átadást nem akarta, sírt, rosszullétre panaszkodott, tiltakozott az átadás ellen.
Az intézményben megjelent az apa és jogi képviselője, az eljárás alá vont ügyvéd. A gyermekjóléti szolgálat szakembere tájékoztatta az édesapát arról, hogy mivel az édesanya még az épületben van, továbbá a gyermek állapota miatt a kapcsolattartás nem kezdődhet meg. A kapcsolattartásra jogosult apa az eljárás alá vont ügyvéddel együtt bement a kapcsolattartási szobába, és az édesapa a gyermeket annak tiltakozása ellenére megpróbálta az édesanyától elvenni.
A kialakult konfliktus miatt a gyermekjóléti szakember felhívta az eljárás alá vont ügyvédet a képviseleti jogosultságát igazoló meghatalmazás felmutatására. Az eljárás alá vont ügyvéd azonban nem tudott meghatalmazást bemutatni, ezért a gyermekjóléti központ képviselője felkérte eljárás alá vont ügyvédet a helyiség és az intézmény elhagyására.
Erre nem került sor, mivel eljárás alá vont ügyvéd képviseleti jogára hivatkozással nem volt hajlandó elhagyni a kapcsolattartási szobát, azt sérelmezte, hogy pont a panaszos az, aki nem hajtja végre az ilyen eljárásokban irányadó kötelezettségét, mert nem hagyta el az épületet, továbbra is jelen van az átadásnál a kapcsolattartási szobában.
A kialakult helyzetre figyelemmel a gyermekjóléti központ képviselője kihívta a rendőrséget, majd a panaszos szüleinek megérkezését követően a panaszos elhagyta a síró gyermekkel a kapcsolattartás helyszínét.
A panaszos beadványában sérelmezte az eljárás alá vont ügyvéd részvételét, aki személyesen is közreműködött a gyermeknek az intézményben történő átvételében, sérelmezte a magatartását, mivel bíztatta az édesapát arra, hogy akár erőszakkal is vegye el a gyermeket az édesanyától.
Eljárás alá vont ügyvéd és az édesapa nem tartották be az intézménnyel kötött megállapodást, továbbá a kapcsolattartási ügyelet munkatársával nem működtek együtt.
A panaszos álláspontja szerint az ilyen magatartás a gyermek testi épségét, pszichés állapotát, lelki egyensúlyát veszélyeztette, és sértette, ezért az eljárás alá vont ügyvéd magatartása miatt a jogellenes eszközzel történt igényérvényesítést kifogásolta.
A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke a bejelentést követően elrendelte az ügyben az előzetes vizsgálatot.
2018. augusztus 16-án kelt levelében a kamara fegyelmi főmegbízottja értesítette az eljárás alá vont ügyvédet, hogy vele szemben (...) bejelentéssel élt, a kamara elnöke az előzetes vizsgálatot elrendelte az ügyben, amelynek tárgya jogellenes eszközzel történő igényérvényesítés. Felhívta eljárás alá vont ügyvédet a részletes észrevételét tartalmazó igazoló nyilatkozatának és bizonyítékainak előterjesztésére, egyben felszólította az ügyben keletkezett releváns iratainak csatolására 8 napon belül. Közölte, hogy az Ügyvédi Etikai Szabályzat 14/2. pontja értelmében fegyelmi vizsgálati ügyben a kamara felhívására köteles az ügyvédi iratait becsatolni, így annak elmulasztása fegyelmi vétséget képez.
A levelet az eljárás alá vont ügyvéd meghatalmazottja 2018. augusztus 28. napján vette át.
2018. augusztus 16-án panaszostól újabb beadvány érkezett, amelyet a BÜK fegyelmi megbízottja megküldött az eljárás alá vont ügyvédnek, és felkérte, hogy a részletes észrevételét tartalmazó igazoló nyilatkozatát és bizonyítékait a panasz-kiegészítés figyelembevételével tegye meg. Ezen utóbbi felhívást ugyancsak az ügyvéd meghatalmazottja vette át 2018. szeptember 4-én.
2018. október 26. napján a fegyelmi megbízott javaslattal élt a kamara elnöke felé az előzetes vizsgálat 3 hónapos meghosszabbítására. A kamara elnöke a vizsgálati eljárást ugyanezen napon további 3 hónappal meghosszabbította.
Az eljárás alá vont ügyvéd a felhívásban foglaltaknak és iratcsatolási kötelezettségének határidőben nem tett eleget az előzetes vizsgálati eljárásban.
A fegyelmi biztos 2018. november 26. napján kelt összefoglaló jelentésében megalapozottnak tartotta a panaszban foglaltakat és fegyelmi eljárás lefolytatását indítványozta. Megítélése szerint az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (továbbiakban: Üttv.) 107. §-át, az Üttv. 39. § (4) bekezdését, továbbá a Magyar Ügyvédi Kamara 6/2018. (III. 26.) számú, az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló szabályzat (továbbiakban: ÜESZ) 2.4, 11.4. és 12.3. pontját, ezáltal két rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A fegyelmi eljárást a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke 2018. november 27. napján elrendelte.
Eljárás alá vont ügyvéd 2019. február 5. napján írásban tett nyilatkozatot, és beadványához iratokat csatolt. Vitatta, hogy erőszakra biztatta volna az apát, fegyelmi felelősségét nem ismerte el.
2019. február 18. napján a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa fegyelmi tárgyalást tartott.
A tárgyaláson eljárás alá vont ügyvéd megjelent.
Panaszos és a gyermekjóléti központ képviselője nem vett részt a tárgyaláson, utóbbi távolmaradását előzetesen kimentette.
Eljárás alá vont ügyvéd meghallgatása során a fegyelmi felelősségét nem ismerte el. Ismételten vitatta a panaszos állítását, a kapcsolattartási szobában nem biztatta ügyfelét arra, hogy erőszakkal vegye el a gyermeket az anyától.
Orvosi igazolást csatolt a fegyelmi ügy irataihoz, betegségével kívánta igazolni, hogy miért nem tudott eleget tenni az iratcsatolási kötelezettségének. Hivatkozott arra is, hogy a vele szemben folyamatban levő úgynevezett „(...) ügyek” nagy száma miatt sem tudott határidőben eleget tenni a kamarai felhívásnak.
Ezen tárgyalást követően az eljárás alá vont ügyvéd a 2019. március 4. napján kelt beadványában a Fegyelmi Eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) számú szabályzat (továbbiakban: FESZ) II. fejezet 7. pontjára hivatkozással a Budapesti Ügyvédi Kamara, főtitkára, elnökhelyettese, fegyelmi bizottság elnöke és a vezető fegyelmi biztos ellen elfogultsági kifogást terjesztett elő.
A Budapesti Ügyvédi Kamara a 2019. március 12. napján a Magyar Ügyvédi Kamarához érkezett átiratában a FESZ 12.3 pontjára és az Üttv. 117. § (1) bekezdés f) pontjára hivatkozással kérte másik regionális fegyelmi bizottság kijelölését.
A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Bizottságának elnöke 2019. március 12. napján kelt F/24/2019/Kij. határozatával a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Regionális Fegyelmi Bizottságát jelölte ki a fegyelmi eljárás lefolytatására.
A fegyelmi eljárás alatt az eljárás alá vont ügyvéd és a panaszos is több alkalommal beadványokat nyújtott be az Elsőfokú Fegyelmi Tanácshoz, amelyekhez okiratokat is csatoltak.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács az ügyben megtartott tárgyalásokon a felek által csatolt és ismertetett iratok, továbbá nyilatkozatok alapján állapította meg az általa elfogadott tényállást.
Tényként állapította meg, hogy 2018. július 14-én a (...) Szociális Központnál történt kapcsolattartás foganatosítása során megjelent eljárás alá vont ügyvéd ügyfelével, az apával a kapcsolatügyeleti helyiségben, és ott a gyermek átadása-átvétele során az ügyfele magatartását erősítve, azzal egyetértve személyesen, szóbeli tanácsadással, tevőlegesen közreműködve arra biztatta az apát, hogy akár erőszakkal is vegye el a gyermeket az anyától.
Az ügyvéd, a gyermekjóléti központ képviselőjének többszöri felhívása ellenére sem hagyta el a helyiséget, közreműködése során ügyvédi meghatalmazást sem tudott felmutatni.
A gyermekjóléti szolgálat munkatársa tájékoztatta az apát arról, hogy a kapcsolattartás a gyermek állapota miatt nem tud megkezdődni, ennek ellenére az eljárás alá vont ügyvéd arra biztatta ügyfelét, hogy akár fizikai erővel is vegye el a síró gyermeket az anyától.
A kialakult konfliktus helyzetre figyelemmel a gyermekjóléti szolgálat munkatársa rendőri intézkedést kért.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács az általa megállapított tényállás vonatkozásában bizonyítékként értékelte, a felek személyes indulatától mentes, független és elfogulatlannak tekinthető a (...) szakdolgozójának az írásos feljegyzésében foglaltakat.
A hivatkozott feljegyzésben írtak alapján az eljárás alá vont ügyvéd a nem végrehajtási cselekményként elrendelt kapcsolattartás gyakorlása során az ügyfelével a bíróság által kijelölt intézménynél a kapcsolatügyeleti szobában megjelent, és személyesen, szóbeli tanácsadással tevőlegesen is közreműködött a gyermek átadása-átvétele során.
Az Üttv. 107. § a) pontja alapján az ügyvédi tevékenységet gyakorló, ha ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a MÜK alapszabályában, vagy a területi kamara alapszabályában vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, fegyelmi vétséget követ el.
Az ÜESZ 11.4. pontja szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója csak jogerős bírósági határozat alapján elrendelt végrehajtási cselekményeknél lehet jelen.
Az elsőfokú határozat megállapítja, hogy a kapcsolattartás vonatkozásában nem volt elrendelt végrehajtási cselekmény. Az eljárás alá vont ügyvéd a kapcsolatügyelet helyiségében és az átadásátvételi eljárásnál tehát nem lehetett volna jelen.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács szerint a panaszolt ügyvéd megszegte az ÜESZ 11.4. pontban előírt szabályt és ezért szabályszegésével 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a kamara felhívása ellenére nem csatolta az üggyel kapcsolatos ügyvédi iratait.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács nem fogadta el a panaszolt ügyvéd azon indokait, miszerint betegsége, egészségi állapota miatt, illetve ebben az időszakban az ellene folyamatban volt eljárások okozta leterheltsége folytán nem tudott az iratcsatolási kötelezettségének határidőben eleget tenni.
Az ÜESZ 12.3. pontja szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója, függetlenül attól, hogy tesz-e nyilatkozatot, az ügyvédi kamara és szervei részére az ellene indult panasz illetve fegyelmi ügyben felhívásra az üggyel összefüggő azon iratokat, amelyek felett rendelkezni jogosult, köteles becsatolni.
Az elsőfokú határozat tényként rögzíti, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a panaszt követő előzetes vizsgálati eljárás során mulasztotta el iratcsatolási kötelezettségét teljesíteni, ugyanakkor az eljárás későbbi szakaszában álláspontja alátámasztásának érdekében több iratot csatolt.
Mivel az eljárás alá vont ügyvéd a felhívásban írt határidőben nem csatolt iratokat, ezért kötelezettségszegésével további 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségének megállapítása mellett, a fegyelmi büntetés vonatkozásában az Elsőfokú Fegyelmi Tanács az Üttv. 126. § (5) bekezdésében foglaltak szerint járt el. Megállapította, hogy az Üttv. 126. § (1) bekezdése alapján a fegyelmi eljárás annak kezdeményezéséről szóló határozatnak és az ügy iratainak a fegyelmi tanács elnökéhez érkezése napján kezdődik. Az Üttv. 126. § (4) bekezdése azt írja elő, hogy a fegyelmi tanács 120 napon belül hoz határozatot és az (5) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy amennyiben a fegyelmi tanács a (4) bekezdésben foglalt határidő kétszeresét (tehát 240 napot) túllépi, a fegyelmi vétség elkövetésének megállapításán túl kizárólag írásbeli megrovás fegyelmi büntetést alkalmazhat.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács észlelte az eljárás során, hogy a jelen ügy iratainak az Elsőfokú Fegyelmi Tanács elnökéhez történő érkezése napjától a határozat meghozataláig több mint 240 nap telt el.
Erre figyelemmel és a hivatkozott jogszabályi előírásoknak megfelelően megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, és az Üttv. 126. § (5) bekezdése szerint írásbeli megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, valamint a FESZ 40.1. a) és 40.2. a) pontja alapján átalányköltség megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd határidőben joghatályos fellebbezést jelentett be.
Fellebbezésében előadottak szerint a határozat megalapozatlan, iratellenes, ellentmondásos és jogszabálysértő.
Kérte, hogy a másodfokú eljárás során az elsőfokú határozatot semmisítse meg a Másodfokú Fegyelmi Tanács, és szüntesse meg az ellene alaptalanul indított eljárást.
Az ügyvéd fellebbezése indokolásában megismételte a korábbi beadványaiban és nyilatkozataiban előadottakat.
A 2018. július 14-i kapcsolat tartartással összefüggésben előadta, hogy megalapozatlan az Elsőfokú Fegyelmi Tanács azon álláspontja, miszerint nem lett volna jogosultsága a Gyermekjóléti Szolgálat előtti eljárási cselekménynél jogi képviselőként részt vennie, hiszen a meghatalmazása kiterjedt ezen eljárásra is.
Álláspontja szerint valótlan és iratellenes az elsőfokú határozat azon megállapítása is, miszerint a gyermekjóléti szolgálat munkatársa tájékoztatta ügyfelét, hogy mivel az anya az épületben van a kapcsolattartás ezért és a gyermek állapota miatt nem tud megkezdődni, illetve, hogy a képviseleti joga igazolására felhívta volna az ügyvédet, mivel a meghatalmazást már korábban ügyfele becsatolta a szolgálat részére.
Véleménye szerint ugyancsak iratellenesen állapította meg az Elsőfokú Fegyelmi Tanács, hogy akár az ügyfele, akár maga súlyosan megsértette volna a járásbíróság ideiglenes intézkedése által elérni kívánt célt, az intézmény házirendjét, mert az ügyben eljáró bíróság pont az ellenkező álláspontra helyezkedett, és erre figyelemmel helyezte el a gyermeket ügyfelénél, az apánál.
Kifejtette, hogy jogszabálysértő az elsőfokú határozat azon hivatkozása, amely szerint az ügyvéd csak jogerős határozat alapján elrendelt végrehajtási cselekménynél lehet jelen.
Nem volt ilyen végrehajtás a kapcsolattartás tekintetében elrendelve, ezért a határozat szerint nem jelenhetett volna meg a Gyermekjóléti Szolgálat előtt, mint képviseletet ellátó ügyvéd.
Hangsúlyozta, hogy az Elsőfokú Fegyelmi Tanács tévesen értelmezte a hivatkozott szabályt, mert az a végrehajtási eljárásra vonatkozik, ezért nem sértette meg az Etikai szabályzat 11.4. pontját, mivel nem végrehajtási cselekménynél, hanem kapcsolattartási ügyben volt jogi képviselőként jelen.
Valótlanul állítja az elsőfokú határozat, hogy a gyermek átvételében, mint ügyvéd személyesen is közreműködött volna és felhívta ügyfelét arra, hogy a gyermeket erőszakkal vegye el az anyjától. Nem történt jogellenesség sem az ügyfele sem az ő részéről. Jogellenes magatartást a panaszos tanúsított, amikor nem hagyta el az épületet az általa aláírt megállapodásnak és a bírósági döntésnek megfelelően.
A fellebbezésében kitért arra, hogy kamara felhívására azért nem tudott határidőben iratokat csatolni, mert részben egészségi állapota miatt ennek nem tudott eleget tenni, valamint hivatkozott arra, hogy vele szemben 2018-ban a kérdéses időpontban több fegyelmi és bírósági eljárás is folyamatban volt ellene. Az iratcsatolással összefüggésben álláspontja szerint az Elsőfokú Fegyelmi Tanács bár megemlíti, hogy az ügy folyamata alatt jelentős számú iratot is becsatolt, ennek az ügy megítélése során nem tulajdonított jelentőséget.
Az országos fegyelmi főbiztos észrevételeiben arra tett indítványt, hogy a Másodfokú Fegyelmi Tanács az elsőfokú határozatot a fellebbezési kérelem keretei között bírálja el és az Üttv. 138. § (1) bekezdés c) pontja alapján hagyja helyben az elsőfokú határozatot.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács a fellebbezéssel támadott elsőfokú határozatot a FESZ 35.2 pontja alapján a fellebbezési kérelem keretei között felülbírálta.
A 2023. január 13. napján megtartott tárgyaláson meghallgatta az eljárás alá vont ügyvédet, aki előadta az iratcsatolási kötelezettség megszegése körében, hogy az eljárás korábbi szakaszában már csatolt orvosi igazolást arra vonatkozóan, hogy az egészségi állapota és a vele szemben indult eljárások nagy száma jelentős mértékben gátolta az iratcsatolás határidejének betartásában.
A Gyermekjóléti Szolgálatnál a kapcsolattartás során, mint meghatalmazott ügyvéd képviseleti jogosultsággal rendelkezett. A meghatalmazást – amely több eljárásra is feljogosította a képviselet ellátására – a bíróságra benyújtotta, amit ügyfele már korábban átadott a Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjének is.
Előadta, hogy a kérdéses 2018. július 14. napon ügyfelével kint ültek a személygépkocsiban a kapcsolattartás kezdő időpontját megelőzően. Telefonon felhívták a szolgálatot, és amikor arról tájékoztatták őket, hogy az anya még nem távozott el. Rövid idő után ismételten telefonálni próbáltak, de a hívásukat nem fogadták. Ezt követően kijött hozzájuk a szolgálat munkatársa, aki elmondta, hogy az anya (panaszos) nem akar távozni a szobából, ekkor az ügyvéd tanácsolta az apának, hogy menjen be a kapcsolattartási szobába és hozza el a gyermeket. Erőszakos fellépésre nem bíztatta ügyfelét.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács bizonyítás felvételét rendelte el az ügyben. Tanú meghallgatás keretében idézte a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársát, valamint eljárás alá vont ügyvéd ügyfelét. Eljárás alá vont ügyvédet felhívta a fegyelmi tanács Gyermekjóléti Központ előtti 2018. július 14-i jogi képviseletre is vonatkozó meghatalmazás becsatolására, továbbá a 2018. augusztus 28-tól kezdődően a tényleges egészségi állapotára és leterheltségére vonatkozó igazolás benyújtására.
Eljárás alá vont ügyvéd az iratcsatolási felhívásnak 2023. január 24-én eleget tett. Így többek között csatolta azt a szakorvosi véleményt, amely az anamnézisben rögzítette eljárás alá vont ügyvéd egészségi állapotát.
A 2023. február 10. napján megtartott tárgyaláson nem jelentek meg az idézni rendelt tanúk. A gyermekjóléti intézet munkatársa ismételten hivatalos elfoglaltságára hivatkozott, míg eljárás alá vont ügyvéd ügyfele távolmaradását előzetesen nem mentette ki.
Csatolta az iratokhoz 2018. június 18. napján kelt gyermekjóléti szolgálat munkatársának feljegyzését, amely egy korábban meghiúsult kapcsolattartást igazol.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács az ügy teljes iratanyagát áttekintette és megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése alapos.
Elsődlegesen azt vizsgálta a Másodfokú Fegyelmi Tanács, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása az Elsőfokú Fegyelmi Tanács részéről megfelelt-e a jogszabályokban, illetve a szabályzatokban előírt rendelkezéseknek. Vizsgálta továbbá azt is, hogy az elsőfokú határozatban megállapított tényállás megalapozott, vagy hiányos, az iratok tartalmával megegyező, tartalmaz-e helytelen ténybeli vagy jogi következtetést.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az elsőfokú határozatban rögzített tényállás hiányos, nincs kellően felderítve. Megállapította a Másodfokú Fegyelmi Tanács, hogy a határozat olyan helytelen ténybeli és jogi következtetéseket tartalmaz, amelyek a másodfokú eljárásban kiküszöbölhetőek voltak.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács az eljárás anyagává tette és bizonyítékként értékelte a Gyámhivatal előtt a 2018. augusztus 31. napján felvett jegyzőkönyvet, a panaszos és jogi képviselője, valamint az apa és jogi képviselője – az eljárás alá vont ügyvéd – által előadottakat tartalmazza. A jegyzőkönyv tartalma és rendelkezésre álló adatok szerint nem állapítható meg kétséget kizáró módon a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársának a 2018. július 19. napján kelt feljegyzésben írt, és az eljárás alá vont ügyvéddel kapcsolatos hivatkozásai, nevezetesen, hogy jogosulatlanul, a képviseleti jog igazolása nélkül vett részt az eljárásban, erőszakos cselekményre utasította volna az apát.
A gyermekjóléti szolgálat munkatársának tanúkénti meghallgatására többszöri idézés ellenére nem kerülhetett sor sem az elsőfokú fegyelmi tárgyaláson, sem a másodfokú eljárásban, mivel mindkét alkalommal a tárgyalásról távolmaradt. Emiatt a rendelkezésre álló okiratok, a hivatkozott jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatok és a feljegyzésben leírtak közötti ellentmondás feloldására nem volt lehetősége fegyelmi tanácsnak az eljárás során.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács ezért a gyermekjóléti szolgálat munkatársának az elsőfokú határozatban hivatkozott kapcsolattartásra vonatkozó feljegyzését mellőzte a bizonyítékok köréből, az abban foglaltakat érdemi bizonyítékként nem értékelte.
Azt tényként kellett megállapítani, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a kapcsolattartási eljárásra vonatkozó, képviseleti meghatalmazással rendelkezett. A meghatalmazás csatolásra került a Gyermekjóléti Szolgálat vezetője részére. A meghatalmazást az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi ügyben a 2019. február 18-i tárgyaláson, valamint a másodfokú meghallgatása során is benyújtotta. Ebből következik, hogy eljárás alá vont ügyvéd jogi képviselői közreműködésének jogszerűségét igazolta.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács az elsőfokú határozatban megállapított tényállást az előzőkben írtak szerint kiegészítette, amit döntése alapjául elfogadott.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az elsőfokú fegyelmi határozat a 2018. július 14-i kapcsolattartással összefüggésben tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy eljárás alá vont ügyvéd a (...) Család és Gyermekjóléti Központ intézményben megvalósított eljárási cselekményeivel megsértette az ÜESZ 11.4. pontjában foglalt, és ezáltal az Üttv. 1. § (3) és (5) bekezdésében írt rendelkezéseket, mivel a kapcsolattartás ezen formája nem jogerős hatósági határozat alapján elrendelt végrehajtási cselekmény volt, ezért ezen cselekménynél a jelenléte nem volt jogszerű.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács szükségesnek tartja ezzel összefüggésben kiemelni, hogy az ÜESZ 11.4. pontban előirt szabály tekintetében az elsőfokú határozat helytelen jogértelmezést és következtetést tartalmaz.
Az ÜESZ 11.4 pontja akként fogalmaz, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója csak jogerős határozat alapján elrendelt végrehajtási cselekményeknél lehet jelen – amely rendelkezés kizárólag a végrehajtási eljárásra vonatkozik.
Tévesen értelmezte az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a Gyermekjóléti Szolgálatnál lebonyolított kapcsolattartást hatósági határozat alapján el nem rendelt végrehajtási cselekménynek.
Az eljárás alá vont ügyvéd a kapcsolattartási perhez szervesen kapcsolódó gyermekjóléti eljárásban meghatalmazással vett részt, ügyfele részére biztosított jogi képviseletet. Az értékelhető bizonyítékok alapján az ügyvéd a hivatására vonatkozó szabályokat nem sértette meg.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács által kiegészített tényállás szerint nem állapítható meg ezen a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló kötelezettségszegés az eljárás alá vont ügyvéd terhére, ennek pedig okszerű következménye, hogy fegyelmi felelősség nem terheli az Üttv. 107. § a) pontja alapján az ügyvédet.
Az iratcsatolási kötelezettség elmulasztása körében a Másodfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint kötelezettségszegés az az ügyvédi magatartás, amikor az ügyvéd iratcsatolási kötelezettségét neki felróhatóan határidőben nem teljesíti, vagy annak késedelmesen tesz eleget.
Eljárás alá vont ügyvéd annak ellenére, hogy mulasztásával összefüggésben igazolási kérelmet nem terjesztett elő, iratcsatolási kötelezettségét az eljárás során teljesítette.
Ugyanakkor hivatkozott az ügyvéd arra, hogy mulasztásának két lényeges oka volt. Nevezetesen a felhívás megküldésekor súlyos gerincproblémái voltak, aminek szakorvosi kivizsgálására csak 2018. novemberére kapott időpontot. Az orvosi igazolást ezt követően a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság eljáró Fegyelmi Tanácsa előtti 2019. február 18-án megtartott tárgyaláson csatolta, a másodfokú eljárás során a felvett bizonyítás keretében az akkori egészségi állapotára vonatkozóan további igazolásokat nyújtott be.
A 2019. február 5. napján előterjesztett beadványában az ügyvéd felsorolta, hogy vele szemben több fegyelmi eljárás volt egyidejűleg folyamatban 2018. év ezen időszakában. Az ügyvéd a betegsége, a nagyszámú alaptalan fegyelmi ügyek, büntető és polgári eljárások fizikai és pszichés leterheltséget jelentettek hosszú időn keresztül, emiatt csak késve a fegyelmi eljárás alatt, de még az első fegyelmi tárgyalást megelőzően tudott eleget tenni iratcsatolási kötelezettségének.
A Másodfokú Fegyelmi Tanácsnak tényként állapította meg azt a körülményt, hogy a fegyelmi eljárás elrendelését megalapozó bejelentés (panasz) vonatkozásában az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelőssége nem került megállapításra.
Az előzőekben hivatkozott, az eljárás alá vont ügyvéddel szemben indult, a nyilvántartásból azonosított fegyelmi eljárások nagy száma megállapítható, az ügyvéd leromlott egészségi állapotát igazolta. A Másodfokú Fegyelmi Tanács nyomatékosan és kiemelten arra a körülményre hivatkozva, hogy a fegyelmi eljárást megalapozni kívánó bejelentés alaptalannak bizonyult, az ügyvéd iratcsatolással kapcsolatos járulékos kötelezettségszegését olyan enyhe súlyúnak ítélte meg, amely a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabását megalapozó fegyelmi vétség megállapítását nem látta indokoltnak.
Ezen indokok alapján a Másodfokú Fegyelmi Tanács a fellebbezéssel támadott elsőfokú határozatot az Üttv. 138. § (1) bekezdés b) pontja alapján megalapozatlanság miatt megváltoztatta, az eljárás alá vont ügyvéddel szemben a fegyelmi eljárást megszüntette. Megállapította a Másodfokú Fegyelmi Tanács, hogy a FESZ 40.6. pontja alapján az elsőfokú eljárás során felmerült költséget az eljárás alá vont személyt a fegyelmi vétség elkövetésekor nyilvántartó területi kamara, jelen esetben a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.
A másodfokú eljárás költség megállapítását a Másodfokú Fegyelmi Tanács mellőzte.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja
Budapest, 2023. február 10.
A határozat jogerős és 2023. április 10. napján végrehajtható.