A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottsága Másodfokú Fegyelmi Tanácsa dr. (...) volt ügyvéd fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2022. szeptember 12. napján 2020.F.112/26. sz. ügyben meghozott határozata ellen, eljárás alá vont volt ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán 2023. január 25. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő
határozatot:
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottsága Másodfokú Fegyelmi Tanácsa a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2022. szeptember 12. napján 2020.F.112/26. sz. ügyben meghozott határozatát helybenhagyja.
Kötelezi eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz Ötvenezer forint másodfokú eljárási költséget.
A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Budapesti Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen – az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint – az elsőfokú regionális fegyelmi bizottság székhelye szerinti ügyvédi kamaránál, a perre kizárólagosan illetékes a Fővárosi Törvényszéknek címezve előterjeszteni.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja azzal, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 608. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az elektronikus ügyintézésről szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési törvény) alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan – az E-ügyintézési törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon – nyújthat be a bírósághoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít a részére.
Jelen határozat annak kihirdetése napján jogerős.
I. Az eljárás alá vont volt ügyvéd személyi körülményei és fegyelmi előélete
Eljárás alá vont volt ügyvéd a fegyelmi eljárás alapját képező magatartások kifejtésekor a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyvédi névjegyzékében szerepelt ügyvédként, kamarai tagságáról azonban 2019. évben lemondott, 2019. október 25-i hatállyal a kamarai névjegyzékből törlésre került.
Személyi körülményei körében előadta, hogy nyugdíjas, továbbá hitoktatóként végez tevékenységet.
II. A fegyelmi eljárás szabályainak vizsgálata:
II.1. Mind az eljáró hatóság (2009.12.07.), mind az eljárás alá vont volt ügyvéd (2009.12.09.) értesítette a Budapesti Ügyvédi Kamarát arról, hogy a Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Gazdaságvédelmi Osztály .../.../2008.bü számon 4 rb., a Btk. 318. § (1) bek.-be ütköző és a (7) bek. b) pont szerint minősülő különösen nagy értékre, üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett csalás megalapozott gyanúja okán eljárás alá vont volt ügyvéd 2009. november 25.-én gyanúsítottként kihallgatásra került.
A bejelentés alapján 2009. december 21. napján a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke által elrendelésre került az előzetes vizsgálati eljárás, majd az azt lezáró indítvány alapján 2010. január 26. napján a fegyelmi eljárás.
Az eljáró fegyelmi tanács az eljárást 2010. február 8. napján hozott határozatával a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.
Eljárás alá vont volt ügyvéd 2011. január 18-án, a Bíróság pedig – megkeresésre – 2011. február 3-án küldte meg a Főügyészség B..../2008/352. számú 2010. szeptember 1-jén kelt vádiratát, melyben az eljárás alá vont volt ügyvédet, mint VI. r. vádlottat
1. 3 rb., a Btk. 318. § (1) bek.-be ütköző és a (7) bek. b.) pontba ütköző és a szerint minősülő és büntetendő, bűnszervezetben, üzletszerűen, részben folytatólagosan elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntettével, mint bűnsegédet,
2. 1 rb., a Btk. 318. § (1) bek.-be ütköző és a (7) bek. b.) pontba ütköző és a szerint minősülő és büntetendő, bűnszervezetben, üzletszerűen, részben folytatólagosan elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének kísérletével, mint bűnsegédet,
3. 4 rb., a Btk. 274. § (1) bek. a) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirathamisítás bűntettének, mint társtettest, és 3 rb., a Btk. 274. § (1) bek. c) pontjába ütköző és aszerint minősülő, közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésével, mint bűnsegédet vádolta.
A Fegyelmi Tanács 2011. február 14-re tűzött tárgyalásán az eljárás alá vont volt ügyvéd nem jelent meg. A Fegyelmi Tanács által hozott határozattal az eljárás alá vont volt ügyvéd tevékenységének gyakorlását és a fegyelmi eljárást az ellene indult büntető eljárás jogerős befejezéséig, illetve az I. fokú felmentő ítéletig felfüggesztette. A határozat 2011. március 8-án végrehajthatóvá vált.
A Törvényszék a Budapesti Ügyvédi Kamarának 2019.07.04. napján megküldött, 2019.01.23-án kelt B..../2010/715. számú elsőfokú ítélete az eljárás alá vont volt ügyvéd bűnösségét
1. 3 rb. bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében (az 1978. évi IV. tv. 318. § (1)–(2) bek. a) és c) pont és a (7) bek. b) pontja), és bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében (az 1978. évi IV. tv. 318. § (1)–(2) bek. a) és c) pontja, a (7) bek. b) pontja),
2. 11 rb. közokirat-hamisítás bűntettében, melyből 7 rb. társtettesként elkövetett (1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. a) pont), továbbá 4 rb. bűnsegédként elkövetett (1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont) közokirathamisítás bűntettében állapította meg és ezért őt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztés főbüntetésre, 3 év ügyvédi hivatás gyakorlása foglalkozás eltiltás mellékbüntetésre ítélte, egyben a szabadságvesztés büntetés végrehajtását 5 évre felfüggesztette. Megállapította a bíróság, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetés 3⁄4 részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható.
Az Ítélőtábla 2021.10.14.-én kelt Bf..../2019/31. számú másodfokú ítéletével – melyet a Törvényszék küldött meg a Fegyelmi Tanács részére 2022.06.16-án – többek között az eljárás alá vont volt ügyvédre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést megváltoztatta és a terhére megállapított bűncselekményeket
1. 3 rb. – egy esetben kísérletként – bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletének (Btk. 373. § (1) bek. 1. fordulat, (2) bek. ba) és bc) alpont, (6) bek. b) pont, és
2. 9 rb. – egy esetben társtettesként, nyolc esetben bűnsegédként elkövetett – közokirat-hamisítás bűntettének (Btk. 342. §), nyolc esetben (1) bek. a) pont 1. fordulat, egy esetben c) pont) szerint minősítette,
3. és további bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 342. § (1) bek. c) pont) is megállapította.
A kiszabott szabadságvesztés tartamát egy év és hat hónapra, a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 3 évre enyhítette, a mellékbüntetés kiszabását mellőzte. Mindemellett az ellene 2 rb. társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének (Btk. 342. § (1) bek. c) pont) és bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének (Btk. 373. § (1) bek. első fordulat, (2) bek. ba) és bc) alpont, (6) bek. b) pont) vádja alól felmentette.
A Kúria Bhar...../2021/13. számú, 2021.10.14-én kelt harmadfokú ítéletével az eljárás alá vont volt ügyvéd másodfellebbezését elutasította.
A Törvényszék 2022.06.16.-án küldte meg a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottságnak az ügyben keletkezett első és másodfokú ítéleteket, valamint a Kúria ítéletét.
A Fegyelmi Tanács 2022. szeptember 12. napjára tárgyalást tűzött és tárgyalást tartott. A tárgyaláson az eljárás alá vont volt ügyvéd nem jelent meg, a tárgyalást megelőzően védekezést nem terjesztett elő. A tárgyaláson az ügy iratai ismertetésre kerültek, ezzel az eljáró fegyelmi tanács a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: FE) 24.20 pontjában írt követelménynek eleget tett. A tárgyaláson a fegyelmi biztos kizárás fegyelmi büntetés alkalmazását indítványozta, az enyhítő körülményekre (elhúzódó eljárás, korábbi fegyelmi felelősségre vonás hiánya, eljárás alá vont volt ügyvéd életkora) tekintettel a mérték alsó határához vagy középmértékhez közelítő tartamban.
II.2. A fegyelmi tanács a jogerős bírósági ítéletek alapján megállapította, hogy az eljárás alá vont volt ügyvédet a bíróság – még ha egyes változatok alól a bíróság felmentette is őt, – összesen 13 rb. szándékosan elkövetett bűncselekmény okán szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek megítélése szempontjából a fegyelmi eljárás viszonylatában jelen esetben nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a kiszabott büntetések végrehajtását felfüggesztették.
A határozat a fegyelmi felelősséget az elkövetéskor hatályban volt Üt. rendelkezései – annak 3. § (3) bekezdése és 37. § a) pontja – alapján állapította meg, az alkalmazandó büntetés vonatkozásában azonban az Üttv. rendelkezéseit, mint enyhébb rendelkezéseket alkalmazta.
Mindezek alapján az elsőfokú fegyelmi tanács az eljárás alá vont volt ügyvédet 13 rb. fegyelmi vétség elkövetésére tekintettel 3 évi kizárással sújtotta, és a felmerült kamarai átalányköltség viselésére kötelezte. A tevékenység felfüggesztéséről – tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd ügyvédi tevékenységet már nem folytat – nem rendelkezett.
II.3. Eljárás alá vont volt ügyvéd 2022. október 29. napján – határidőben – postázott „felfolyamodvány” megnevezésű beadványával fellebbezést terjesztett elő, amelyben az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte, továbbá csatolta a Törvényszék 2022. szeptember 8. napján kelt, 5.R...../2022/2. számú a kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés büntetés vonatkozásában terheltet (eljárás alá vont) előzetes mentesítésben részesítette.
Fellebbezésében az eljárás alá vont volt ügyvéd
1. a kizárásról rendelkező döntés okafogyottsága mellett érvelt, hivatkozással arra, hogy nem ügyvéd, így vele szemben kizárásnak helye nincsen
2. hivatkozott arra, hogy a büntetőbíróság nem látta indokoltnak vele szemben az ügyvédi foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazását és mellőzte azt (megj. az elsőfokú büntetőbírósági döntés még tartalmazta)
3. hivatkozott arra, hogy a tevékenység felfüggesztéséről szóló rendelkezés miatti közel évtizedes tevékenység-korlátozás arányos fegyelmi büntetésként értékelhető
4. sérelmezte, hogy a büntetőeljárás kapcsán ügyvédi irodájában tartott házkutatás során az ügyvédi kamara képviseletében nem jelent meg senki
II.4. Az országos fegyelmi főbiztos a határozat helyben hagyását indítványozta. Észrevételében rámutatott, hogy a határozat hatályon kívül helyezésének abban az esetben van helye, ha az megalapozatlan, vagy meghozatalára az ügy érdemére kiható, másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértés megvalósításával került sor. Ilyen körülmény azonban az országos fegyelmi főbiztos álláspontja szerint a konkrét ügyben nem volt azonosítható.
II.5. A tárgyalást megelőzően a másodfokú fegyelmi tanács az összetételében – annak tagját érintően – bekövetkezett változásra tekintettel nyilatkoztatta az eljárás alá vont volt ügyvédet az új tanácstag vonatkozásában az összeférhetetlenségről, majd 2023. január 25. napján tárgyalást tartott, ahol meghozta határozatát.
III. A tényállás
A másodfokú fegyelmi tanács álláspontja szerint az elsőfokú fegyelmi tanács határozatában a tényállást helytállóan állapította meg, így azt a másodfokú tanács a másodfokú eljárásban is irányadónak tekinti, azonban az alábbiak szerint kiegészíti, illetve pontosítja:
III.1. Eljárás alá vont volt ügyvéd 2007–2009 közötti időszakban kifejtett magatartásaival bűnsegédként 2 rendbeli csalás bűntettének, bűnsegédként 1 rendbeli csalás bűntette kísérletének, bűnsegédként 8 rendbeli közokirat hamisítás bűntettének, társtettesként 1 rendbeli közokirat hamisítás bűntettének, továbbá bűnsegédként 1 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésében működött közre, amelyért őt az Ítélőtábla 2021.10.14-én kelt Bf..../2019/31. számú másodfokú ítéletével felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélte.
III.2. A jogerős büntetőítéletben részletesen rögzített tényállás alapján megállapítható, hogy
1. A (...) Kft. 2007. június 13. napján benyújtott, tulajdonosváltást eredményező változásbejegyzési kérelmének alapjául szolgáló ügyletet az üzletrész átruházási szerződés megfogalmazásával dr. (...)–eljárás alá vont VI. r. vádlott készítette elő, aki tudomással bírt arról, hogy az üzletrész megvásárlói nem kívánták a céget működtetni, és ezzel közreműködött abban, hogy a közhitelű nyilvántartásba valótlan adatok nyerjenek bejegyzést.
2. 2007. október 19. napján kelt adásvételi szerződéssel a (...) Kft. megvásárolta a (...) Kft.-től a (...) külterület .../6. hrsz. alatti, ténylegesen 24.000.000 Ft értékű ingatlant papíron 49.500.000 Ft-ért. A valótlan tartalmú adásvételi szerződést dr. (...)–eljárás alá vont VI. r. vádlott készítette, amely vételár tekintetében valótlan tartalmú adásvételi szerződés alapján hitelfelvétel során a ténylegesen 24.000.000 Ft értékű ingatlan 50.000.000 Ft-os értéken kerülhetett fedezetként felajánlásra. A valótlan tartalmú adásvételi szerződés alapján az illetékes földhivatal az ingatlan tulajdonos változását bejegyezte, ezáltal eljárás alá vont volt ügyvéd közreműködött abban, hogy a közhitelű nyilvántartásba valótlan adatok nyerjenek bejegyzést.
3. Eljárás alá vont volt ügyvéd a (...) Kft. vonatkozásában – figyelemmel arra, hogy az új ügyvezetőként és vevőként megjelölt személynek a gazdasági társaság átvételére és működtetésére tényleges szándéka nem volt – valótlan tartalmú társasági szerződés módosító okirat és üzletrész adásvételi szerződés alapján 2008. január 3. napján benyújtott kérelmével tulajdonos- és ügyvezetőváltás bejegyzését kezdeményezte. Annak alapján az illetékes cégbíróság a változást a cégnyilvántartásba bejegyezte, ezáltal eljárás alá vont volt ügyvéd közreműködött abban, hogy a közhitelű nyilvántartásba valótlan adatok nyerjenek bejegyzést.
4. Eljárás alá vont volt ügyvéd közreműködött abban, hogy a (...) Kft. hitelfelvételéhez kapcsolódóan valótlan tartalmú „0”-s adóigazolás kerüljön beszerzésre, amelyet a cég által előterjesztett hitelkérelemhez be is csatoltak.
5. Eljárás alá vont volt ügyvéd – a „vevő” közvetítésével – közreműködött abban, hogy a (...) Kft. vonatkozásában 2008. március 17. napján benyújtott kérelem alapján olyan személy kerüljön tulajdonosként a cégnyilvántartásba bejegyzésre, akinek a társaság megvásárlására és működtetésére vonatkozó tényleges szándéka nem volt.
6. Eljárás alá vont volt ügyvéd közreműködött abban, hogy a (...) Kft. által a Takarékszövetkezettől – annak megtévesztésével – 68.000.000 Ft kölcsön kerülhessen felvételre, amelynek visszafizetésére jelentős részben nem került sor.
7. 2008 februárjában eljárás alá vont volt ügyvéd közreműködött abban, hogy az (...) Kft. adó-visszaigénylése vonatkozásában hamis tartalmú adóhatósági iratok készüljenek, amelyet közreműködésével hamis adóhatósági bélyegzővel láttak el.
8. 2008 márciusában, valamint 2008. áprilisában, továbbá júniusban eljárás alá vont volt ügyvéd közreműködött abban, hogy az (...) Kft. adó-visszaigénylése vonatkozásában újabb hamis tartalmú adóhatósági iratok készüljenek, amelyet közreműködésével hamis adóhatósági bélyegzővel láttak el.
9. Eljárás alá vont volt ügyvéd közreműködött abban, hogy az (...) Kft. részére a (...) Zrt. és a (...) Zrt. megtévesztésével olyan – faktorálási szerződéseken alapuló – összegek kerüljenek kifizetésre, amelynek vonatkozásában az (...) Kft. kifizetési készsége hiányzott.
10. Eljárás alá vont volt ügyvéd 2008. szeptemberében közreműködött az (...) Kft és a (...) Kft. hamis, nullás adóigazolásának elkészítésében, amelyet közreműködésével hamis adóhatósági bélyegzővel láttak el. Az igazolások a (...) Zrt.-vel megkötni kívánt faktorszerződéshez kapcsolódóan – fizetőképesség igazolásával kapcsolatos megtévesztésként – kerültek felhasználásra.
III.3. Eljárás alá vont volt ügyvéd a büntetőügyben hozott másodfokú ítéletről, valamint a Kúria másodfellebbezés tárgyában hozott határozatáról az ügyvédi kamara fegyelmi szerveit nem értesítette, azokról – megkeresésre – a Törvényszék adott tájékoztatást 2022. június 16. napján.
III.4. Eljárás alá vont volt ügyvédet a Törvényszék egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében, 5.R..../2022/2. számú határozatával előzetes mentesítésben részesítette a végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kapcsán a büntetéshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
IV. A másodfokú fegyelmi tanács jogi álláspontjának leírása
A másodfokú fegyelmi tanács az elsőfokú határozatot az FE 35.2. pontjának rendelkezései szerint a fellebbezés keretei között bírálta felül.
IV.1. A másodfokú fegyelmi tanács előrebocsátja, hogy a kamarai tagságról történő lemondás az Üttv. 113. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a fegyelmi felelősségrevonásnak nem képezi akadályát.
A hivatkozott rendelkezésre is tekintettel az eljárás alá vont volt ügyvéd által előterjesztett „felfolyamodvány” megnevezésű iratot a másodfokú fegyelmi tanács fellebbezésként értékelte és bírálta el, és ennek körében vizsgálta az alapul szolgáló eljárást és a kiszabott fegyelmi büntetést is.
IV.2. Figyelemmel arra, hogy a fellebbezés az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésére irányult, a másodfokú fegyelmi tanácsnak vizsgálnia kellett, hogy az elsőfokú fegyelmi határozatot megalapozó eljárás során merült-e fel olyan megalapozatlanság vagy az ügy érdemére kiható szabálysértés, amely a másodfokú eljárásban nem kiküszöbölhető.
Ilyen hiányosságot a másodfokú fegyelmi tanács nem azonosított.
Az ezzel kapcsolatos vizsgálat körében kérdésként merült fel azonban, hogy az eljárást a büntetőügyben hozott jogerős határozatig felfüggesztő fegyelmi eljárásban hozott döntés, a büntetőügyben hozott jogerős határozat és a fegyelmi tanács döntésének időpontjára tekintettel felmerül-e az alkalmazható jogkövetkezmények körének korlátozása az Üttv. 126. § (5) bekezdésében foglaltakra tekintettel?
A fegyelmi eljárás szabályait rögzítő, az Ügyvédi törvény (1998. évi XI. tv.) hatálya alatt hatályban volt, a fegyelmi eljárásról szóló 3/1998. (VI. 27.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: FESZ) 25. § (5) bekezdése a más hatóság előtt folyamatban lévő ügy jogerős befejezéséig engedte az eljárás felfüggesztést, így e körben az eljáró fegyelmi tanács a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott.
Az FE 42.6. pontja az Üttv. hatálya alá helyezi a korábbi eljárási szabály hatálya alatt felfüggesztett, de később folytatódó eljárásokat.
Az FE 29.1. pontja értelmében a fegyelmi tanács a fegyelmi eljárás folytatását a fegyelmi eljárás felfüggesztésére okot adó körülmény megszűnéséről való tudomásszerzést követően haladéktalanul elrendeli.
Az FE 29.2. pontja értelmében felfüggesztett fegyelmi eljárásban az eljárás alá vont személy köteles az előzetes kérdés – ideértve az ellene indult büntetőeljárást is – tárgyában hozott bírósági és hatósági döntést a fegyelmi tanács részére a kézhezvételétől számított három munkanapon belül bejelenteni, és a döntést tartalmazó okiratot a bejelentéséhez csatolni.
Az Üttv. 140. § (2) bekezdése szerint a büntetőeljárást folytató bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság az ügyvédi tevékenységet gyakorló személy elleni büntetőeljárásról, a vádemelésről és a büntetőeljárás befejezéséről tájékoztatja a területi kamara elnökét.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján egyértelmű a jogalkotói szándék, hogy a fegyelmi eljárás felfüggesztésére okot adó, objektív, de a fegyelmi tanács szempontjából külső, és a fegyelmi tanács közvetlen kompetenciakörén kívül eső körülmények vonatkozásában a jogalkotó a felfüggesztés okának megszűnésére vonatkozó tájékoztatás kötelezettségét az eljárás alá vont személyre, illetve a büntetőeljárást folytató hatóságokra telepítette.
Ezzel szemben az Üttv. 126. § (5) bekezdésének rmegfogalmazásából – „ha a fegyelmi tanács a (4) bekezdésben foglalt határidő kétszeresét túllépi” – egyértelműen megállapítható, hogy az alkalmazható szankció korlátozása a fegyelmi tanácsnak felróható kérelemhez kötött.
Túl azon, hogy jelen ügyben saját kezdeményezésre sem az eljárás alá vont volt ügyvéd, sem a büntetőügyben eljáró bíróságok nem tettek eleget a jogszabályok által rájuk rótt tájékoztatási kötelezettségnek, az a körülmény, hogy kizárólag a Kúria egy évvel későbbi döntése alapján derült ki, hogy az Ítélőtábla döntése már a jogerős határozat (merthogy azzal szemben másodfellebbezésnek nem volt helye) objektíve is megakadályozta az eljárás határidőben történő lefolytatását.
Mindezek alapján az Üttv. 126. § (5) bekezdésének, az Üttv. 140. § (2) bekezdésének és az FE 29.2. pontjának együttes értelmezésével a másodfokú fegyelmi tanács arra a következtetésre jutott, hogy nem merült fel az eljáró fegyelmi tanács oldalán olyan mulasztás, ami az Üttv. 126. § (5) bekezdésében foglalt alkalmazható jogkövetkezmény korlátozását elrendelő szabályának alkalmazását megalapozná.
A megalapozatlanság vizsgálata körében a másodfokú fegyelmi tanács arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú fegyelmi tanács ugyan állapított meg tényállást, annak kiegészítése azonban indokolt és szükséges volt az egyes fegyelmi vétségeket megalapozó magatartások rögzítésével, tekintettel arra, hogy a fegyelmi vétség elkövetését nem az elítélés ténye, hanem – az elítélést is megalapozó – cselekvés alapozza meg.
IV.3. Helyesen és megalapozottan jutott tehát az elsőfokú tanács arra a jogi következtetésre, hogy a fegyelmi felelősségrevonás tárgyát képező magatartások kifejtésének időpontjában irányadó, és ekképpen a fegyelmi felelősségrevonás feltételeinek vizsgálata során alkalmazandó Ügyvédi tv. 3. § (3) bekezdésében és 37. § a) pontjában foglalt előírásokat az eljárás alá vont ügyvéd által megvalósított cselekmények kétséget kizáróan megsértették.
Az elsőfokú határozat indokolásának kiegészítéseként rögzíti a másodfokú fegyelmi tanács, hogy a kérdéses magatartások az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK szabályzat 7/1. pontjának tételes rendelkezését is sértették.
IV.4. A fellebbezésben foglalt felvetésekre tekintettel, a kizárás fegyelmi büntetésnek a lemondásra tekintettel hivatkozott okafogyottsága körében a másodfokú fegyelmi tanács utal az Üttv. már idézett rendelkezésére, amely szerint a kamarai tagságról történő lemondás nem mentesít a tagság ideje alatt elkövetett fegyelmi vétség következményei alól, nem képezi akadályát az azzal kapcsolatos jogkövetkezmény megállapításának.
A fegyelmi jogkövetkezmények alkalmazásának generális és speciális prevenciós célja egyaránt van, amelynek alkalmazása a fegyelmi vétség súlyához és megítéléséhez, és nem pedig a kamarai tagság aktuális állapotához igazodik.
A generális prevenció körében megállapítható, hogy az eljárás tárgyát képező fegyelmi vétségek rendkívül súlyosak, az ügyvédségbe vetett közbizalom rombolására kétségkívül alkalmasak, ekképpen az ilyen fegyelmi vétségek vonatkozásában a legsúlyosabb fegyelmi jogkövetkezmény alkalmazásával tudja a kamara fegyelmi apparátusa kifejezésre juttatni, hogy ilyen cselekmények elkövetését az ügyvédi kamara nem tolerálja, nem tolerálhatja.
A speciális prevenció körében biztosítani kell, hogy az egyén, aki a kamara által nem tolerálhatónak minősített magatartást valósít meg, ne lehessen a kamara tagja. A kizárást elrendelő döntés joghatása kettős. Egyfelől megszünteti az érintett eljárás alá vont kamarai tagságát (ha van), másfelől pedig objektív módon (ún. kemény korlátként) meghatározott időre megakadályozza kamarai felvételét az Üttv. 58. § (1) bekezdés (i) pontja és az Üttv. 22. § (1) bekezdés d) pontja alapján.
Megjegyzésre érdemes, hogy a büntető ítélet ténye kizárás büntetés hiányában szubjektív korlátot képezhet a felvétel kapcsán, a tagfelvételi bizottság döntésének függvényében, a kétszeres értékelés tilalmát tiszteletben tartva.
Mindezek alapján a másodfokú fegyelmi tanács nem osztotta az eljárás alá vont volt ügyvéd azon álláspontját, amely szerint vele szemben nem alkalmazható a kizárás büntetés, mint jogkövetkezmény.
IV.5. A büntetőeljárásban elsőfokon kiszabott foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés törlése, valamint az eljárás alá vont volt ügyvéd részére biztosított előzetes mentesítés vonatkozásában a másodfokú fegyelmi tanács rögzíti, hogy az az egyes cselekmények büntetőjogi szempontú értékelése körében hozott döntés.
A büntető bíróság büntetőjogi szempontú értékelése kizárólag annyiban köti a fegyelmi tanácsot, hogy nem állapíthatja meg, hogy az adott bűncselekményt az érintett nem követte el. Az a kérdés, hogy a büntető ítélet meghozatalának szempontjaira tekintettel – pl. az ítélet belső arányosságának biztosítása érdekében – a büntetőbíróság nem alkalmazott a tevékenység folytatását korlátozó mellékbüntetést, nem jelenti azt, hogy a cselekmény fegyelmi szempontú értékelése alapján a fegyelmi eljárásban alkalmazott jogkövetkezményként ne lehetne ilyet megállapítani.
Ismételten rámutat a másodfokú fegyelmi tanács arra, hogy a fegyelmi eljárás tárgyát képező magatartások – közreműködés valótlan tartalmú és hamisított okiratok létrehozásában, közreműködés ilyen okiratok másokat megtévesztő és jelentős kárt eredményező felhasználásában, ügyvédi közreműködést igénylő nyilvántartási eljárásban (cégeljárás) valótlan adatok rögzítés – az ügyvédségbe vetett közbizalom olyan mértékű rombolására alkalmasak, hogy azok nem összeegyeztethetőek az ügyvédség alapvető érdekeivel és normáival.
IV.6. Az eljárás alá vont volt ügyvéd tevékenységének korlátozása nem fegyelmi büntetés, vagy előrehozott szankció, hanem az Üt. 54. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, törvényen alapuló preventív intézkedés.
Jelen másodfokú fegyelmi tanács álláspontja szerint a büntetőeljárások elhúzódására is tekintettel az eljárás alá vont ügyvédek érdekeit szolgálhatja, ha a büntetőeljárás befejezésének bevárása nélkül a fegyelmi szervek – saját bizonyítás-felvételi eszközeik igénybevételével – lefolytatják a büntetőeljárások adatai alapján fegyelmi vétség megvalósítására alkalmas magatartások vonatkozásában az azok fegyelmi szempontú értékelését célzó eljárásokat. A fegyelmi eljárás felfüggesztése a büntetőeljárás jogerős befejezéséig azonban maradéktalanul megfelel a vonatkozó jogszabályi előírásoknak.
A büntetőeljárás időtartamából eredő hátrány nem a fegyelmi felelősségre vonás része, a fegyelmi tanács azonban a felmerült hátrányokat enyhítő körülményként értékelve a kiszabható büntetés minimális mértékét alkalmazta, így a büntetőeljárás jelentős időtartama által okozott hátrányok figyelembevételére és kompenzálására törekedett.
IV.7. Eljárás alá vont volt ügyvéd fellebbezésében a büntetőeljárás kapcsán foganatosított eljárási cselekmények kapcsán a kamara által tanúsított magatartást kifogásolta, sérelmezve, hogy a kamara képviselői a foganatosított kényszercselekményeken nem vettek részt. Ez a kérdés azonban nem képezi a fegyelmi eljárás tárgyát, így annak minősítésére, értékelésére a másodfokú fegyelmi tanács hatáskörrel nem rendelkezik.
V. Költségekre vonatkozó és keresetindítási lehetőségre vonatkozó rendelkezés indokolása
A határozat rendelkező részének helybenhagyást kimondó rendelkezése az Üttv. 138. § (1) bekezdés c) pontján alapul.
A megállapított másodfokú átalányköltség mértéke a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) szabályzat 40.2. c) pontján alapul.
Eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú költségek viselésére köteles az Üttv. 142. § (2) bekezdése alapján.
A határozat rendelkező részének jogerőt megállapító rendelkezése a FE. 35.5. és 38.1. pontján alapul.
A határozat rendelkező részének kereset előterjesztésének lehetőségéről való tájékoztatása az Üttv. 139. § rendelkezésein alapul.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja (...)
A határozat jogerős és 2023. március 28. napján végrehajtható.